Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-05 / 105. szám

1994. május 5., csütörtök Sport 15 Merre gördült a golyó? Férfi kézilabda NB I. Szupertekézők negyedosztályú gurításai „Sajnos sokan szimpatizáltak a fradistákkal” (Fotó: B. S.) Mint arról már beszámol­tunk, a Szolnoki MÁV Clips Pack férfi tekecsapata a Szuper Liga újoncaként a négyes ráját­szás során nem tudta „meg­csípni” a dobogó harmadik fo­kát. Ennek ellenére dicséretünk nem maradt el, hiszen külső szemlélőként figyelve az együt­test, tényként elmondható: pá­ratlanul nagy bravúrt hajtottak végre így is a piros-kék fiúk. Hogy lehetett volna nagyobb is a meglepetés, azt csak utólag tudtuk meg Klak Jánostól, a csapat messze legeredménye­sebb játékosától - idegenben 930, itthon 950 fás átlagot telje­sített -, aki a rájátszás második és harmadik fordulója között járt először szerkesztőségünk­ben. Akkor abban maradtunk, mielőtt kitálalna, várjuk meg a bajnokság végét, ha lehet, ne befolyásoljuk a végeredmény kialakulását.- Klak úr, miután most sokkal nyugodtabbnak látszik, mint há­rom héttel korábban, úgy gon­dolom, mondandójának felelős­ségére kár figyelmeztetnem. Mi nyomja a lelkét?- Nem tudom: hol is kezd­jem?- Talán a közepén.- Jól van. Itt van egy levél, amely azt bizonyítja, jó néhány egyesületi vezető aláírásával, hogy 1994. március 10-én en­gem bíztak meg a szakosztály­vezetéssel a leváltott Vígh Al­bert helyett. Az áprilisi közgyű­lésen mégsem vehettem részt szavazati joggal, csak mint hallgató.- Ugyan miért?- Mert Barta József, a szpon­zor cég, a Clips Pack Kft. ügy­vezetője nem értett egyet az egyesület felé továbbított listán szereplők nevével. Készített egy újat, amelyen én már nem szerepeltem, helyettem Rigó Dezsőt megbízott szakosztály­­vezetőként delegálta. Történt mindez a hátam mögött, a meg­kérdezésem nélkül.- Hát bizony, a tisztújítás már megtörtént, az elkövetkezendő négy évben nem sok mindent te­hetünk.- Van még más is, ami felhá­borított annak idején. Először az, hogy a 880 fás szint feletti eszmei érték ellenszolgáltatásá­nak kifizetése két hónapot ké­sett, a márciusi járandóságomat pedig tartozás címén levonta Barta úr, holott én semmilyen adóssággal nem maradtam fenn a kft.-nek. Persze mindezt csak a pápai forduló után tudatták ve­lem, nehogy ott, a meccseken hatással legyen játékomra a sé­relem. Megmondom őszintén, ha előbb kiderül, el sem uta­zom.- Úgy hallottuk, a dunántúli városban más is történt.- Bizony. Képzelje, 960-as gurítással százfás előnyt szerez­tem, de a befejező párban Tiha­nyi annyira gyengén, szívtele­nül ütött, hogy negyedosztályú teljesítménye, a 813 fa elég volt riválisunk sikeréhez.- Gyanít valamit?- Úgy érzem, egy-két játékos és vezető nem eléggé akarta a bronzérmet.- Nem igazán értem, hiszen történelmi tett lett volna a do­bogó harmadik fokára állni.- így is az. De gondoljon bele, a BKV-nek, Fradinak és a Pápának több mint félmilliót ígértek a jó helyezésekért, ezzel szemben nekünk ötvenezret „dobtak fel”. Nyilván a megol­dás erre keresendő, a nevetsé­gesen nagy különbség irányá­ban. Az Uj Néplapban megje­lent: „Az FTC könnyen elütötte a Tisza-parti együttest a dobo­góról.” De miért? Mert az utolsó fordulóban megint má­sod-harmadosztályú eredmé­nyek születtek. A mieinktől fel­tűnően sokan szimpatizáltak a fradistákkal. Azt sem értem, az első forduló előtt - amely Szol­nokon volt - miért kellett meg­hívni a Pápát edzőmeccsre. Hogy kiismerjék pályánkat, hogy belőjék magukat? Természetesen Barta József véleményét sem szeretnénk el­titkolni, ám a szakosztályelnök kórházi ápolásra szorul. Mi­előbbi javulást kívánva, az első alkalmas pillanatban ren­delkezésére állunk. A játé­kos-edzőt, Kántor Sándort azonban sikerült megszólal­tatni:- Baráti gesztus volt részünk­ről a pápaiak edzésének biztosí­tása, egyértelmű előnyt nem­igen szerezhettek a pálya jobb ismeretével. Tihanyi az első két forduló kiváló játéka után Pá­pán tényleg csődöt mondott, mint ahogy én itthon az első fordulóban. Tiszta lelkiismeret­tel állítom: mi senkivel nem egyezkedtünk. Hogy a többi csapat miről tárgyalt egymással, arról nincs tudomásom, mint ahogy arról sem, mennyi pénz volt nekik beígérve a dobogós helyezésekért. Én csak a mi öt­­venezres bronzérmes felajánlá­sunkról tudok. Hozzátennék azonban annyit: becsülöm a Jancsit, amiért jobb eredményre vágyott, de az igazság az, nem vagyunk hozzászokva a nyolc­órás nonstop játékokhoz. Való­színű ez is oka a nagy formain­gadozásoknak. Nem tisztünk igazságot osz­tani az igen kényes ügyben, csupán a tényszerűség hiteles közlésére vállalkozhattunk. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy az országos eredményes­ségi listán évek óta máso­dik-harmadik helyen álló, 46 eszendős Klak János miért bo­rult ki ennyire. Hét hónapja munkanélküli. Lakatos, eszter­gályos, forgácsoló szakmájával havi húszezer bruttót kínáltak neki, miután a szponzor elbo­csátotta. Ózdon eladott házának árára OTP-hitelt vet fel, hogy Szolnokon új életet kezdhessen. Valószínű nem így képzelte el egyéni és sportpályafutásá­nak Tisza-parti szakaszát. (néder) Tombát a hoki is érdekli Férfi röplabda NB I. mmmmmmmmmm Bácstej KSC-Sz. Vegyiművek 0:3 (-3, -7, -13) Kecskemét, 100 n., v.: dr. Takács, Pelikán Bácstej KSC: Király, Jan­­tovics, Pusztai, Tóth, Sándor, Kodácsi. Csere: Bardóczky, Kertész. Edző: Karagics Má­tyás Szolnoki Vegyiművek: Pavljuk, Papp, Pádár, Gulyás, Illés, Tóth. Csere: Pénzes. Edző: Illyés Gábor A bajnokság 9-12. helyéért folyó, ám már tét nélküli mér­kőzésen a jóval nagyobb játék­erőt képviselő vegyisek esélyt sem hagyva ellenfelüknek, ma­gabiztosan hozták az első játszmát. A folytatásban sem ta­lált magára a kecskeméti együt­tes. Bár ekkor már valamivel több ellenállást fejtett ki, mint eleinte, a Pavljuk által irányított Tisza-parti csapat csupán hét pontot engedélyezett a második szettben. Nagyobb küzdelmet egyedül a harmadik játékrész hozott. A lelkesen küzdő fiatal kiskunsági együttes már 13-7-re is vezetett, de nagy küzdelem­ben sikerült fordítani és ezzel együtt hozni a játszmaveszteség nélküli győzelmet. Alapos fejmosásban része­sülhettek Ilyés Gábor tanítvá­nyai a hét végi lélektelen játékot hozó mérkőzésük után. Ezúttal bebizonyították, hogy - ha gyengébb képességű csapat el­len is, de - tudnak jó teljesít­ményt is nyújtani. A „La Bombá”-nak becézett síkirályt, Alberto Tombát a je­lek szerint nem csak a havas lej­tők, de a jég is izgalomba tudja hozni. Az olaszok háromszoros olimpiai bajnok alpesi síelője szorgos látogatója az A-csopor­­tos jégkorong-világbajnokság mérkőzéseinek. A jéghokit „ag­resszív, sok erőt igénylő sport­ágnak” nevezte. S hogy mi örömét leli benne? „Nagy dolog élőben nézni a meccseket s hal­lani, ahogyan a pakk visszavá­gódik a palánkról”. A lille­­hammeri olimpián egy ezüstér­met nyert síelőt természetesen a bolzanói sportcsarnok lelátóján is megtalálták az újságírók, akiknek elmondta: a nyáron Dél-Amerikában készül a kö­vetkező Világ Kupa-szezonra. Sportiskolások a küzdőtéren Labdarúgás Kartal-Szolnok VSI 0-1 (0-0) V.: Fidler SZVSI: Nagy-Buczkó, Sza­bados, Herczeg, Raffael, Szá­lai, Balogh, Zsemberi, Nász (Szabó), Bernáth, Antal (Jeczó). Edző: Tari János. Góllövő: Buczkó Jók: Nagy, Buczkó, Raffael. A sok helyzetből egyet ér­tékesítettek a szolnokiak. BKV Előre-Szolnok VSI 2-3 (2-1) Budapest, v.: Tóth SZVSI: Molnár-Ács, Győré, Verebélyi, Telek, Szathmáry, Dorcsák, Mészáros, Köblös, Tóth, Kovács. Edző: Molnár István. Góllövők: Köblös, Kovács, Dorcsák. Jók: Győré. Köblös Jó iramú mérkőzésen meg­érdemelt a szolnoki győzelem. MTK-Szolnok VSI 1-3 (1-1) Budapest, v.: Egervári SZVSI: Csányi-Tősér, Sza­­bady, László Zs. (Dékány), Szietváry, Eszes, Papp, Baran, Nász, Kodó (László Sz.), Ka­­nyó. Edző: Pap Attila Góllövő: Papp, Baran, Ka­­nyó Jók: az egész csapat. Az óriási akarattal játszó sportiskolások nagyszerű győ­zelmet értek el. Röplabda Lebonyolították az NB II. ifjúsági bajnokság rájátszását. A serdülő fiúk annak ellenére, hogy idősebb korcsoportban versenyeztek, derekasan meg­­állták a helyüket, és a dobogó második helyét szerezték meg. Végeredmény: 1. Kunhe­gyes, 2. Szolnok VSI, 3. Ózd, 4. Debreceni TE. SZVSI: Pénzes, Aggód, ócsai, Fehér, Szalai, Koszta, Dobos, Magyar, Csengeri. Edző: Balogh János. Vége a szenvedésnek és a bajnokságnak Sz. Olajbányász-Dunaferr SE 23-22 (11-11) Szép Kiss Krisztián és Dolezsál párharca Szolnok, 300 n„ v.: Soltész, dr. Soós Sz. Olajbányász: SZEME­­NOV-Szép Kiss 3 (1), Bendó 2. (1), Dávid 3, WOTH 3, Kende, Bagdi 2. Csere: Köte­les (kapus), Fenyő 6 (6), KLEMAN 2, Harta 1, Golovin 1. Edző: Nagy Károly Dunaferr SE: DOLE­ZSÁL-GYÖRGY 2, Pesei 2, Szauter 1, Rudolf 4 (2), Ka­kas, Sári. Csere: Pulay (ka­pus), KELEMEN 6 (5), Imre 2, Vozár 3, Juhász 1. Edző: Kolics János Kiállítások: 6, ill. 12 perc Hétméteresek: 11/8, ill. 8/7 A kieső helyen álló Duna-partiak abban remény­kedtek a találkozó előtt, hogy Szolnokon győzelmet aratnak, és a Debreceni Dózsa legalább egy pontot elveszít a Pemü SE otthonában. A pályaválasztót merőben más cél motiválta, ne­vezetesen: győzelem esetén a .tizedik hely megszerzése. Valamivel jobban kezdett a vendégcsapat, Rudolf és Sza­uter góljai közé Woth férkőzött be. Harta kísérletét Dolezsál tolta a léc fölé, Bendó büntető­jét ellenben nem tudta hárítani. A 10. perc tájékán a keménynél egy fokkal durvább stílust vett fel a Dunaferr együttese, miután Fenyő harmadik hetesével 6-3-ra elhúzott az Olajbányász. A válasz sem késett sokáig, ezért a nemzetközi játékvezetői páros szinte számolatlanul ítélte a heteseket mindkét kapu előte­rében. Csaknem Fenyő és Ke­lemen lépett elő a mérkőzés fő­szereplőjévé, büntetőpárbajukat nem tudták eldönteni az első já­tékrészben. A második félidőben sem sok igazi kézilabdát láthatott a gyér számú hazai publikum, amely­nek tagjai bizony sokszor bosz­­szankodtak a durva hibákon, a kapkodás okozta ziccerek el­­puskázásán. Hat perccel a vége előtt háromgólos hazai vezetés tűnt el nyomtalanul, ám Golo­vin és Klemán találataival 23-21-gyei kezdődött az utolsó perc. Az egykor Szolnokon is vitézkedő Vozár még kilőtte ugyan a bal alsó sarkot, de a bí­rói sípszó végül mindkét csa­patnak megkönnyebbülést ho­zott. A vendégek testközelből megismerkedhetnek az NB I/B osztályának klímájával, míg a Tisza-partiak egy igen nehéz, fájdalmas bajnokság után el­mondhatják: tinédzsercsapa­tukkal megragadtak az első tíz között. (ni) I. regionális sportfesztivál Sennára emlékezünk A Magyar Televízió is megemlékezik a háromszo­ros Forma-1-es világbaj­nokról, Ayrton Sennáról, aki az imolai futamon szen­vedett tragikus balesetet. A kiadott műsortól eltérően csütörtökön a TV 2-n 22.10 órai kezdettel a TeleSport 53 perces különkiadása je­lentkezik, Ayrton Senna: az autóversenyzés az élete volt címmel. A Csongrád Megyei Szabad­idősport Szövetség hagyomány­teremtő céllal Magyarország délkeleti régiójához tartozó me­gyék amatőr sportolói részére új sportolási lehetőséget teremtett. Áz idén Szentesen lebonyolított eseményen Bács-Kiskun, Bé­kés, Jász-Nagykun-Szolnok és Csongrád megye amatőr ver­senyzői vettek részt. Megyénk képviselői három sportágban is az első helyet szerezték meg. Férfi kézilabdában a Szolnoki Olajbányász öregfiúk csapata, kispályás labdarúgásban a me­zőtúri tűzoltóság csapata győ­zött. A férfi egyéni teniszver­senyben az első két hellyel is megyénk versenyzői dicseked­hetnek, Deszpotov Szvetozár és Rigó Sándor. A díjkiosztásnál pedig kide­rült, hogy a sportági öszesített eredmények alapján a házi­gazda Csongrád megye csapata mögött megyénk a második he­lyezést érte el. Az ősszel Kun­­féhértőn megrendezendő sport­­fesztiválra a mostani verseny­zők közül sokan jelezték részvé­teli szándékukat. A tradicionális karate története (8. rész) Az iskolák közötti összecsa­pások tapasztalatai alapján a vezető mesterek hozzálátnak a versenyek etikai normáinak, technikai szabályrendszerének kidolgozásához. Az első meg­alkotója Yamaguchi Gogen. A technikai képzésben fontos sze­repet játszanak a páros gyakor­latok, melyek az egyszerű kö­tött formáktól vezetik a gyakor­lót a szabad küzdelem felé. A tradicionális karate képzésében azonban mind a mai napig a kata tölti be a legfontosabb sze­repet, amely a karate lelke. A fizikai és pszichikai energiák fókuszba gyűjtésére - az Oki­­nawán használatos „öld meg egy ütéssel” helyett a „KIMÉ” kerül a karatésok szótárába. Mivel a különböző technikák végrehajtásánál szerepet játszó izmokat egymással és szelle­münkkel kell összhangba hozni, a kimé elsajátítása időbe telik, de nélküle nem létezik a karate. A mesterek felhívták a figyel­met arra, hogy a kimé nélküli karate haszontalan erőpocséko­­lás. A mesterek közül Funakoshi nemcsak tanítványai körében népszerűsíti a sportágat, hanem könyveket ír, melyekben a ka­rate technikái mellett a filozó­fiai és etikai oldalát is bemutatja az okinawai harcművészetnek. Funakoshi saját módszerét egy­szerűen csak japán karaténak hívja. Rendszerét - mely Funa­koshi írói álnevéről kapta nevét - shotokannak hívják. Jelentése: hajladozó fenyő háza. Mikor tanítványaitól azt hallja, hogy ők shotokan karatét gyakorol­nak, felháborodva közli velük, mennyire helytelenít minden­fajta névadást. „Vegyétek tu­domásul, karatét tanultok, semmi mást!” A hagyományo­kat tisztelő mester mindig tilta­kozott a rendszereket megkü­lönböztető stílusnevek haszná­lata ellen. Funakoshi a huszadik századi karate nagy etikusaként vallotta: csak egyféle karate lé­tezik, ez pedig a technikai kü­lönbségek felett álló filozófiai út. Egy alkalommal a goju-ryu­­sok kihívást intéznek a „shoto­­kanosok” ellen. Funakoshi nem helyesli a versenyeket, tanítvá­nyai azonban kiállnak. Súlyos vereséget szenvednek. Funa­koshi ezután - tanítványai nagy örömére - bevezeti a kötött for­májú páros gyakorlatok oktatá­sát. Kezdetben a gohon és san­­bon kumite, később a kihon ip­­pon kumite is a képzés részévé válik. Szabad küzdelemről és versenyekről azonban hallani sem akar. A mester véleménye szerint nem díjakért kell kara­­tézni, hanem jellemünk fejlesz­téséért. Mabuni nagymester kidolgoz egy előre-hátra történő mozgás­formát, mely előre irányuló alapállást alkalmaz, a speciális lábmunka segítségével pedig a nagy küzdőtávolság is igen gyorsan áthidalható. Eltérően a több ember elleni védekezésre kidolgozott módszerektől, ez a mozgásforma inkább csak ver­senyeken hatékony. Technikája nagyban hozzájárult a shito-ryusok versenyeken való, igen eredményes részvételéhez. Később más iskolák is beépí­tették a Mabuni-féle mozgás­formát technikájuk repertoár­jába. A harmincas évek végén a Japánban gyakorolt négy kara­teirányzat megreformált kép­zési rendszere Okinawán tiltott dolognak számít. Az ottani mes­terek nem akarnak tudni sem páros gyakorlatokról, sem ver­senyekről. Még 1940-ben is csaptak ki az edzőtermekből olyan karatékákat, akik japán mintára próbáltak edzeni. A II. világháborúban sok mester is részt vesz. 1938-tól Yamaguchi Gogen titkos ügy­nökként tevékenykedik Man­dzsúriában. Életét több ízben karatetudása menti meg. 1945-ben szovjet hadifogságba esik, és egy mongóliai táborba kerül. Itt is szüksége van ere­jére, ügyességére. A táborban folytatja edzéseit és a Goju-Ryu fejlesztését. 1947-ben visszatér szülőföldjére, ahol mint hábo­rús bűnöst keresik a megszálló hatóságok. Fejére egymillió jen vérdíjat tűznek ki. Nem tudják elfogni. Nakajama is visszatér Kíná­ból, ahol sinológiai tanulmá­nyokat folytatott, valamint a ti­zenhárom legfontosabb kínai küzdőrendszert tanulmányozta. Edzőpartnere egy 80 éves kínai rúgásspecialista volt. Az öreg mestertől tanultakat később fel­használta a rúgástechnikák fej­lesztésénél. (Folytatjuk) Lévai Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents