Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-05 / 105. szám
1994. május 5., csütörtök Sport 15 Merre gördült a golyó? Férfi kézilabda NB I. Szupertekézők negyedosztályú gurításai „Sajnos sokan szimpatizáltak a fradistákkal” (Fotó: B. S.) Mint arról már beszámoltunk, a Szolnoki MÁV Clips Pack férfi tekecsapata a Szuper Liga újoncaként a négyes rájátszás során nem tudta „megcsípni” a dobogó harmadik fokát. Ennek ellenére dicséretünk nem maradt el, hiszen külső szemlélőként figyelve az együttest, tényként elmondható: páratlanul nagy bravúrt hajtottak végre így is a piros-kék fiúk. Hogy lehetett volna nagyobb is a meglepetés, azt csak utólag tudtuk meg Klak Jánostól, a csapat messze legeredményesebb játékosától - idegenben 930, itthon 950 fás átlagot teljesített -, aki a rájátszás második és harmadik fordulója között járt először szerkesztőségünkben. Akkor abban maradtunk, mielőtt kitálalna, várjuk meg a bajnokság végét, ha lehet, ne befolyásoljuk a végeredmény kialakulását.- Klak úr, miután most sokkal nyugodtabbnak látszik, mint három héttel korábban, úgy gondolom, mondandójának felelősségére kár figyelmeztetnem. Mi nyomja a lelkét?- Nem tudom: hol is kezdjem?- Talán a közepén.- Jól van. Itt van egy levél, amely azt bizonyítja, jó néhány egyesületi vezető aláírásával, hogy 1994. március 10-én engem bíztak meg a szakosztályvezetéssel a leváltott Vígh Albert helyett. Az áprilisi közgyűlésen mégsem vehettem részt szavazati joggal, csak mint hallgató.- Ugyan miért?- Mert Barta József, a szponzor cég, a Clips Pack Kft. ügyvezetője nem értett egyet az egyesület felé továbbított listán szereplők nevével. Készített egy újat, amelyen én már nem szerepeltem, helyettem Rigó Dezsőt megbízott szakosztályvezetőként delegálta. Történt mindez a hátam mögött, a megkérdezésem nélkül.- Hát bizony, a tisztújítás már megtörtént, az elkövetkezendő négy évben nem sok mindent tehetünk.- Van még más is, ami felháborított annak idején. Először az, hogy a 880 fás szint feletti eszmei érték ellenszolgáltatásának kifizetése két hónapot késett, a márciusi járandóságomat pedig tartozás címén levonta Barta úr, holott én semmilyen adóssággal nem maradtam fenn a kft.-nek. Persze mindezt csak a pápai forduló után tudatták velem, nehogy ott, a meccseken hatással legyen játékomra a sérelem. Megmondom őszintén, ha előbb kiderül, el sem utazom.- Úgy hallottuk, a dunántúli városban más is történt.- Bizony. Képzelje, 960-as gurítással százfás előnyt szereztem, de a befejező párban Tihanyi annyira gyengén, szívtelenül ütött, hogy negyedosztályú teljesítménye, a 813 fa elég volt riválisunk sikeréhez.- Gyanít valamit?- Úgy érzem, egy-két játékos és vezető nem eléggé akarta a bronzérmet.- Nem igazán értem, hiszen történelmi tett lett volna a dobogó harmadik fokára állni.- így is az. De gondoljon bele, a BKV-nek, Fradinak és a Pápának több mint félmilliót ígértek a jó helyezésekért, ezzel szemben nekünk ötvenezret „dobtak fel”. Nyilván a megoldás erre keresendő, a nevetségesen nagy különbség irányában. Az Uj Néplapban megjelent: „Az FTC könnyen elütötte a Tisza-parti együttest a dobogóról.” De miért? Mert az utolsó fordulóban megint másod-harmadosztályú eredmények születtek. A mieinktől feltűnően sokan szimpatizáltak a fradistákkal. Azt sem értem, az első forduló előtt - amely Szolnokon volt - miért kellett meghívni a Pápát edzőmeccsre. Hogy kiismerjék pályánkat, hogy belőjék magukat? Természetesen Barta József véleményét sem szeretnénk eltitkolni, ám a szakosztályelnök kórházi ápolásra szorul. Mielőbbi javulást kívánva, az első alkalmas pillanatban rendelkezésére állunk. A játékos-edzőt, Kántor Sándort azonban sikerült megszólaltatni:- Baráti gesztus volt részünkről a pápaiak edzésének biztosítása, egyértelmű előnyt nemigen szerezhettek a pálya jobb ismeretével. Tihanyi az első két forduló kiváló játéka után Pápán tényleg csődöt mondott, mint ahogy én itthon az első fordulóban. Tiszta lelkiismerettel állítom: mi senkivel nem egyezkedtünk. Hogy a többi csapat miről tárgyalt egymással, arról nincs tudomásom, mint ahogy arról sem, mennyi pénz volt nekik beígérve a dobogós helyezésekért. Én csak a mi ötvenezres bronzérmes felajánlásunkról tudok. Hozzátennék azonban annyit: becsülöm a Jancsit, amiért jobb eredményre vágyott, de az igazság az, nem vagyunk hozzászokva a nyolcórás nonstop játékokhoz. Valószínű ez is oka a nagy formaingadozásoknak. Nem tisztünk igazságot osztani az igen kényes ügyben, csupán a tényszerűség hiteles közlésére vállalkozhattunk. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy az országos eredményességi listán évek óta második-harmadik helyen álló, 46 eszendős Klak János miért borult ki ennyire. Hét hónapja munkanélküli. Lakatos, esztergályos, forgácsoló szakmájával havi húszezer bruttót kínáltak neki, miután a szponzor elbocsátotta. Ózdon eladott házának árára OTP-hitelt vet fel, hogy Szolnokon új életet kezdhessen. Valószínű nem így képzelte el egyéni és sportpályafutásának Tisza-parti szakaszát. (néder) Tombát a hoki is érdekli Férfi röplabda NB I. mmmmmmmmmm Bácstej KSC-Sz. Vegyiművek 0:3 (-3, -7, -13) Kecskemét, 100 n., v.: dr. Takács, Pelikán Bácstej KSC: Király, Jantovics, Pusztai, Tóth, Sándor, Kodácsi. Csere: Bardóczky, Kertész. Edző: Karagics Mátyás Szolnoki Vegyiművek: Pavljuk, Papp, Pádár, Gulyás, Illés, Tóth. Csere: Pénzes. Edző: Illyés Gábor A bajnokság 9-12. helyéért folyó, ám már tét nélküli mérkőzésen a jóval nagyobb játékerőt képviselő vegyisek esélyt sem hagyva ellenfelüknek, magabiztosan hozták az első játszmát. A folytatásban sem talált magára a kecskeméti együttes. Bár ekkor már valamivel több ellenállást fejtett ki, mint eleinte, a Pavljuk által irányított Tisza-parti csapat csupán hét pontot engedélyezett a második szettben. Nagyobb küzdelmet egyedül a harmadik játékrész hozott. A lelkesen küzdő fiatal kiskunsági együttes már 13-7-re is vezetett, de nagy küzdelemben sikerült fordítani és ezzel együtt hozni a játszmaveszteség nélküli győzelmet. Alapos fejmosásban részesülhettek Ilyés Gábor tanítványai a hét végi lélektelen játékot hozó mérkőzésük után. Ezúttal bebizonyították, hogy - ha gyengébb képességű csapat ellen is, de - tudnak jó teljesítményt is nyújtani. A „La Bombá”-nak becézett síkirályt, Alberto Tombát a jelek szerint nem csak a havas lejtők, de a jég is izgalomba tudja hozni. Az olaszok háromszoros olimpiai bajnok alpesi síelője szorgos látogatója az A-csoportos jégkorong-világbajnokság mérkőzéseinek. A jéghokit „agresszív, sok erőt igénylő sportágnak” nevezte. S hogy mi örömét leli benne? „Nagy dolog élőben nézni a meccseket s hallani, ahogyan a pakk visszavágódik a palánkról”. A lillehammeri olimpián egy ezüstérmet nyert síelőt természetesen a bolzanói sportcsarnok lelátóján is megtalálták az újságírók, akiknek elmondta: a nyáron Dél-Amerikában készül a következő Világ Kupa-szezonra. Sportiskolások a küzdőtéren Labdarúgás Kartal-Szolnok VSI 0-1 (0-0) V.: Fidler SZVSI: Nagy-Buczkó, Szabados, Herczeg, Raffael, Szálai, Balogh, Zsemberi, Nász (Szabó), Bernáth, Antal (Jeczó). Edző: Tari János. Góllövő: Buczkó Jók: Nagy, Buczkó, Raffael. A sok helyzetből egyet értékesítettek a szolnokiak. BKV Előre-Szolnok VSI 2-3 (2-1) Budapest, v.: Tóth SZVSI: Molnár-Ács, Győré, Verebélyi, Telek, Szathmáry, Dorcsák, Mészáros, Köblös, Tóth, Kovács. Edző: Molnár István. Góllövők: Köblös, Kovács, Dorcsák. Jók: Győré. Köblös Jó iramú mérkőzésen megérdemelt a szolnoki győzelem. MTK-Szolnok VSI 1-3 (1-1) Budapest, v.: Egervári SZVSI: Csányi-Tősér, Szabady, László Zs. (Dékány), Szietváry, Eszes, Papp, Baran, Nász, Kodó (László Sz.), Kanyó. Edző: Pap Attila Góllövő: Papp, Baran, Kanyó Jók: az egész csapat. Az óriási akarattal játszó sportiskolások nagyszerű győzelmet értek el. Röplabda Lebonyolították az NB II. ifjúsági bajnokság rájátszását. A serdülő fiúk annak ellenére, hogy idősebb korcsoportban versenyeztek, derekasan megállták a helyüket, és a dobogó második helyét szerezték meg. Végeredmény: 1. Kunhegyes, 2. Szolnok VSI, 3. Ózd, 4. Debreceni TE. SZVSI: Pénzes, Aggód, ócsai, Fehér, Szalai, Koszta, Dobos, Magyar, Csengeri. Edző: Balogh János. Vége a szenvedésnek és a bajnokságnak Sz. Olajbányász-Dunaferr SE 23-22 (11-11) Szép Kiss Krisztián és Dolezsál párharca Szolnok, 300 n„ v.: Soltész, dr. Soós Sz. Olajbányász: SZEMENOV-Szép Kiss 3 (1), Bendó 2. (1), Dávid 3, WOTH 3, Kende, Bagdi 2. Csere: Köteles (kapus), Fenyő 6 (6), KLEMAN 2, Harta 1, Golovin 1. Edző: Nagy Károly Dunaferr SE: DOLEZSÁL-GYÖRGY 2, Pesei 2, Szauter 1, Rudolf 4 (2), Kakas, Sári. Csere: Pulay (kapus), KELEMEN 6 (5), Imre 2, Vozár 3, Juhász 1. Edző: Kolics János Kiállítások: 6, ill. 12 perc Hétméteresek: 11/8, ill. 8/7 A kieső helyen álló Duna-partiak abban reménykedtek a találkozó előtt, hogy Szolnokon győzelmet aratnak, és a Debreceni Dózsa legalább egy pontot elveszít a Pemü SE otthonában. A pályaválasztót merőben más cél motiválta, nevezetesen: győzelem esetén a .tizedik hely megszerzése. Valamivel jobban kezdett a vendégcsapat, Rudolf és Szauter góljai közé Woth férkőzött be. Harta kísérletét Dolezsál tolta a léc fölé, Bendó büntetőjét ellenben nem tudta hárítani. A 10. perc tájékán a keménynél egy fokkal durvább stílust vett fel a Dunaferr együttese, miután Fenyő harmadik hetesével 6-3-ra elhúzott az Olajbányász. A válasz sem késett sokáig, ezért a nemzetközi játékvezetői páros szinte számolatlanul ítélte a heteseket mindkét kapu előterében. Csaknem Fenyő és Kelemen lépett elő a mérkőzés főszereplőjévé, büntetőpárbajukat nem tudták eldönteni az első játékrészben. A második félidőben sem sok igazi kézilabdát láthatott a gyér számú hazai publikum, amelynek tagjai bizony sokszor boszszankodtak a durva hibákon, a kapkodás okozta ziccerek elpuskázásán. Hat perccel a vége előtt háromgólos hazai vezetés tűnt el nyomtalanul, ám Golovin és Klemán találataival 23-21-gyei kezdődött az utolsó perc. Az egykor Szolnokon is vitézkedő Vozár még kilőtte ugyan a bal alsó sarkot, de a bírói sípszó végül mindkét csapatnak megkönnyebbülést hozott. A vendégek testközelből megismerkedhetnek az NB I/B osztályának klímájával, míg a Tisza-partiak egy igen nehéz, fájdalmas bajnokság után elmondhatják: tinédzsercsapatukkal megragadtak az első tíz között. (ni) I. regionális sportfesztivál Sennára emlékezünk A Magyar Televízió is megemlékezik a háromszoros Forma-1-es világbajnokról, Ayrton Sennáról, aki az imolai futamon szenvedett tragikus balesetet. A kiadott műsortól eltérően csütörtökön a TV 2-n 22.10 órai kezdettel a TeleSport 53 perces különkiadása jelentkezik, Ayrton Senna: az autóversenyzés az élete volt címmel. A Csongrád Megyei Szabadidősport Szövetség hagyományteremtő céllal Magyarország délkeleti régiójához tartozó megyék amatőr sportolói részére új sportolási lehetőséget teremtett. Áz idén Szentesen lebonyolított eseményen Bács-Kiskun, Békés, Jász-Nagykun-Szolnok és Csongrád megye amatőr versenyzői vettek részt. Megyénk képviselői három sportágban is az első helyet szerezték meg. Férfi kézilabdában a Szolnoki Olajbányász öregfiúk csapata, kispályás labdarúgásban a mezőtúri tűzoltóság csapata győzött. A férfi egyéni teniszversenyben az első két hellyel is megyénk versenyzői dicsekedhetnek, Deszpotov Szvetozár és Rigó Sándor. A díjkiosztásnál pedig kiderült, hogy a sportági öszesített eredmények alapján a házigazda Csongrád megye csapata mögött megyénk a második helyezést érte el. Az ősszel Kunféhértőn megrendezendő sportfesztiválra a mostani versenyzők közül sokan jelezték részvételi szándékukat. A tradicionális karate története (8. rész) Az iskolák közötti összecsapások tapasztalatai alapján a vezető mesterek hozzálátnak a versenyek etikai normáinak, technikai szabályrendszerének kidolgozásához. Az első megalkotója Yamaguchi Gogen. A technikai képzésben fontos szerepet játszanak a páros gyakorlatok, melyek az egyszerű kötött formáktól vezetik a gyakorlót a szabad küzdelem felé. A tradicionális karate képzésében azonban mind a mai napig a kata tölti be a legfontosabb szerepet, amely a karate lelke. A fizikai és pszichikai energiák fókuszba gyűjtésére - az Okinawán használatos „öld meg egy ütéssel” helyett a „KIMÉ” kerül a karatésok szótárába. Mivel a különböző technikák végrehajtásánál szerepet játszó izmokat egymással és szellemünkkel kell összhangba hozni, a kimé elsajátítása időbe telik, de nélküle nem létezik a karate. A mesterek felhívták a figyelmet arra, hogy a kimé nélküli karate haszontalan erőpocsékolás. A mesterek közül Funakoshi nemcsak tanítványai körében népszerűsíti a sportágat, hanem könyveket ír, melyekben a karate technikái mellett a filozófiai és etikai oldalát is bemutatja az okinawai harcművészetnek. Funakoshi saját módszerét egyszerűen csak japán karaténak hívja. Rendszerét - mely Funakoshi írói álnevéről kapta nevét - shotokannak hívják. Jelentése: hajladozó fenyő háza. Mikor tanítványaitól azt hallja, hogy ők shotokan karatét gyakorolnak, felháborodva közli velük, mennyire helytelenít mindenfajta névadást. „Vegyétek tudomásul, karatét tanultok, semmi mást!” A hagyományokat tisztelő mester mindig tiltakozott a rendszereket megkülönböztető stílusnevek használata ellen. Funakoshi a huszadik századi karate nagy etikusaként vallotta: csak egyféle karate létezik, ez pedig a technikai különbségek felett álló filozófiai út. Egy alkalommal a goju-ryusok kihívást intéznek a „shotokanosok” ellen. Funakoshi nem helyesli a versenyeket, tanítványai azonban kiállnak. Súlyos vereséget szenvednek. Funakoshi ezután - tanítványai nagy örömére - bevezeti a kötött formájú páros gyakorlatok oktatását. Kezdetben a gohon és sanbon kumite, később a kihon ippon kumite is a képzés részévé válik. Szabad küzdelemről és versenyekről azonban hallani sem akar. A mester véleménye szerint nem díjakért kell karatézni, hanem jellemünk fejlesztéséért. Mabuni nagymester kidolgoz egy előre-hátra történő mozgásformát, mely előre irányuló alapállást alkalmaz, a speciális lábmunka segítségével pedig a nagy küzdőtávolság is igen gyorsan áthidalható. Eltérően a több ember elleni védekezésre kidolgozott módszerektől, ez a mozgásforma inkább csak versenyeken hatékony. Technikája nagyban hozzájárult a shito-ryusok versenyeken való, igen eredményes részvételéhez. Később más iskolák is beépítették a Mabuni-féle mozgásformát technikájuk repertoárjába. A harmincas évek végén a Japánban gyakorolt négy karateirányzat megreformált képzési rendszere Okinawán tiltott dolognak számít. Az ottani mesterek nem akarnak tudni sem páros gyakorlatokról, sem versenyekről. Még 1940-ben is csaptak ki az edzőtermekből olyan karatékákat, akik japán mintára próbáltak edzeni. A II. világháborúban sok mester is részt vesz. 1938-tól Yamaguchi Gogen titkos ügynökként tevékenykedik Mandzsúriában. Életét több ízben karatetudása menti meg. 1945-ben szovjet hadifogságba esik, és egy mongóliai táborba kerül. Itt is szüksége van erejére, ügyességére. A táborban folytatja edzéseit és a Goju-Ryu fejlesztését. 1947-ben visszatér szülőföldjére, ahol mint háborús bűnöst keresik a megszálló hatóságok. Fejére egymillió jen vérdíjat tűznek ki. Nem tudják elfogni. Nakajama is visszatér Kínából, ahol sinológiai tanulmányokat folytatott, valamint a tizenhárom legfontosabb kínai küzdőrendszert tanulmányozta. Edzőpartnere egy 80 éves kínai rúgásspecialista volt. Az öreg mestertől tanultakat később felhasználta a rúgástechnikák fejlesztésénél. (Folytatjuk) Lévai Zsolt
