Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-01 / Ünnepi különszám
1994. május 1., vasárnap Humor 7 Mese nincs - vége sincs! A fekete láb... beli Úgy esett a történet, hogy an-. nak a bizonyos mesebeli szegény embernek a fia - méghozzá a legkisebbik! - megnyerte a királykisasszony kezeiért kiírt vetélkedőt. Legyőzte az egyfejű pártsárkányt, felszecskázta a vasfüggönyt, .és kiderítette, hol nyelődtek el a nyugatról felmarkolt hitelek. Mit tehetett ezek után az öreg Vörös király? Morgott, nyögött, szívta vasfogát, s legkevésbé sem „önként és dalolva”, de kiállította a fele országáról szóló privatizációs okmányt. Lett ezek után Világbankra szóló dínomdánom, szólt a folkmuzik Hencidától Boncidáig, s folyt a bor Soprontól Záhonyon keresztül Csapig. Örült a szegény ember legkisebb fia, de nem sokáig. Csak addig, amíg a költségvetés kisördöge megvonta a vállát, no meg az államháztartás egyenlegét. A szaldót látva úgy fagyott a mosoly az ifjú király arcára, mint a fegyvercsempészére a jugoszláviai ENSZ-embargó miatt! Mert ekkor derült ki, hogy fele királysággal nemcsak a királykisasszony, de a teljes államadósság is a mesebeli szegény ember feltörekvő fiának a nyakába szakadt. Nem csoda hát, hogy ezek után gyomorke-A gyertya és a lángja- Milyen szépen táncolsz - suttogta a gyertya a lángocskának, aki ezt hallván, fülig pirult, és még kecsesebben illegette magát. Parázsdereka kígyózott, akár egy indiai hastáncosnőjé.- Valóban tetszem neked? - kérdezte kacéran. - Ha akarod, mindkét végeden égetlek. Úgy is tett. A gyertya egyre jobban olvadozott a gyönyörűségtől, s a lángocska önfeledten táncolt, egészen az utolsó lobbanásig.- Ó, ezek az önpusztító művészietek'- sóhajtotta felettük a vékony füstcsík, s lassan szertefoszlott a levegőben. serű jelleget öltöttek a mézeshetek, és hiába dugták össze fejüket a környező királyságok legszakavatottabb genetikusai, csak nem akart szárba szökkenni az oly nagyon várt gyermekáldás. Törte a fejét a szegény ember fia, gyötrődött heteken, hónapokon keresztül, de csak a még meglévő kevéske, hamuban sült sütnivalója fogyatkozott és nem az adósságállomány. No de hogy némi öröm is cseppenjen az ürömbe, egy erős fabatkaleértékelést sejtető kormányülés előtt tudomására jutott, hogy az időközben házsártossá és iszákossá is vált királyi hitves megszökött a főpohárnokkal.- No, erre koccintani kell! - kiáltott fel örömében, s mivel ekkorra már úgy benne volt a pácban, mint megesett leányanya a hetedik hónapban, szétküldötte országa „legkedveltebb” hírnökét azzal, hogy nősülni akar. „Konvertibilis hozomány előnyben!” jeligére a kiadóban! (x) Jöttek is a hírre az arajelöltek, és úgy ellepték a királyi várat, mint annak idején Tatárszentgyörgyöt a muszkasáska. A szegény ember királlyá lett fia nem is tétlenkedett. Kiválasztott magának egy bögyös innovációjú és egész estét betöltő infrastruktúrával bíró brókergalambot. Hatalmas érdekegyeztető tárgyalást csaptak, három szekcióban járták a csűr- meg az agyagbadöngölőt, no meg persze a Palotást. Hanem a dolgok eztán sem alakultak jobban. Ahogy nőtt az időközben világra jött trónörökös, úgy nőtt az adósságtömeg is. Mit tehetett a király, ő is kiírt egy vetélkedőt, miszerint annak adja lányát és fele királyságát... stb... stb. Lett is foganatja a csábításnak, jöttek a vállalkozó kedvű jelentkezők, menedzserek, businessmanok és válogatott etnikumok. ... A szegény ember legkisebb fia és felesége azóta nyugalomban és korkedvezményben töltik napjaikat az Óperenciás-tengeren túli öreg királyok napközijében. A „nyertes” királyfi viszont évek óta csak azon töri a fejét, hogy mit kezdjen a mára már az ózonlyukakon is ki-kitüremkedő adóssághalmazzal? Erősen masszírozza hirtelenősz halántékát, s azt fontolgatja, hogy elrejti a feleségét, s kihirdeti: - Annak adja mindkét fele királyságát, aki hitvesét elő tudja keríteni... (Nincs még) itt a vége, (így hát még ne) fuss el véle! - Bőd -Gyermekkorom rémálmai közé tartozott a családi vásárlás. Minden egyes alkalommal a hideg futkározott a hátamon, ha édesanyám kiejtette a száján, hogy holnap vásárolni megyünk. Nem volt érdekes, hogy nadrágot, avagy a dorkó névvel fémjelzett „sportcipőt”. Arról már nem is beszélve, ha az egyik mindennap használatos cipőm elkopott. Az egyiken nem azt értem, hogy a nyolc pár közül az egyik, hanem az egy pár közül a bal. Pár éves lehettem, amikor ilyen esetekben szüleim mezítláb ráléptettek a csomagolópapírra, és körberajzolták a tappancsaimat. Ezt követően, miután kivágták az etalont, evvel járták végig Debrecen cipőboltjait, és én mint egy kölönc kísérgettem anyámat boltról boltra. Egy idő után áttértünk a „botos” módszerre, hogy a két-három éves, már kitaposott cipőbe addig tördeltük a botot, amíg az passzosan belefért, és ez jelentette a „méretet”, illetve az ennél a méretnél két számmal nagyobb, hogy ki ne nőjem néhány évig. Akkor még a cipők addig tartottak. Igaz volt jótállási idejük is, és nem volt rájuk írva, ami ma divat, hogy nem, illetve kevésbé vízálló, de állták is a vizet és a sarat. Ezek az idők elmúltak. Nem sírom vissza az úttörőkoromat, csak a cipőim minőségét. Igaz, akkor nem voltak Adidas, Puma és egyéb menő cégek a piacon, csak egyszerű magyar szövetkezetbe kergetett suszterek készítették a cipőket, nem gépsorokon, csak úgy kézzel, de olcsóbban és jobb minőségben. Ma a fiam a francia Lacost márkájú sportnadrágot kedveli, az én akkori menő márkám a magyar, de igen jó nevű cég, a „Klott” emblémáját viselhette volna, amit nem szabadidőruhaként, hanem egyszerű klottgatyaként hordtunk, a maga változatos fekete színében. De hál’ istennek, ez már a múlté. Jelenleg a kedves vásárló válogathat a boltok divatos cipőajánlatai közül. Tényleg, az egyik szebb, mint a másik. A bőség sokszor zavarba ejtő. így jártam én is az elmúlt év végén. Soros cipővásárlásra tértem be a - szolnoki Centrum Áruházba, a választék és a kiszolgálás tényleg bámulatos. Ráadásul színes táblák hívták fel a figyelmemet, hogy melyik terméket, illetve cipőt válasszam, nehogy holmi selejtes nyugati áru elvegye a kedvemet a vásárlástól. Hallgatok az invitálásra és kiválasztok egy „Magyar áru” táblával feldíszített Gomb Gombolkozom, tehát vagyok. Kicsik, tarkák, szürkék, nagyok - mindenféle gombok, nahát... Ennyi gombhoz lesz-e kabát? BÁBELIÉVÉ „Szponzoráljon téged a Számvevőszék!” (Szabadság téri átok)- Jó reggelt, Magyarország! - harsogja nagy optimistán szerteszét a csábmosolyú pösze a tévé egyen. - Nyugibugi, a következő tévéelnököt már a Biztonsági Tanács fogja kijelölni. És újabb csábmosoly. És főcímzene. És kezdődik, trallala, az Alelnök kerestetik második középdöntője. Ébredj, te pufók kis szundibundi, és vágd rá azonnal: mi a különbség egy tévékamera és a tévéskamara között? Kiestél, hapsikám, mert tökegyformák - közelről mindkettő erősen torzít. Agyő, versenyzőkém, válassz magadnak egy másik csatornát... Stop! A sokat megélt sarki fűszeres meséli, hogy a nyugati tévések nem ügyeket gyártanak, hanem műsorokat. Evvel a mieink is megpróbálkozhatnának végre... Ám addig is: Kinn, padra, MTV! Tisza cipőt. Felrémlik a szlogen: „Minden időben Tisza cipőben”. De ez már valószínűleg nem időszerű, mivel a cipőn kicsiny felirat díszeleg: „Ényhén vízálló”. Vastag gumitalpát és a szép nagy kerek fekete fejét látva, elgondolkodom: az egyik vevő megnyugtat. Uram, ne csodálkozzon, ma már a gumicsizma is kevéssé vízálló. Nem adom fel. Hiába csalogat a mellette lévő, 500 forinttal drágább külföldi termék, hű maradok. Kassza. Fizetés 3.590 forint. Megérte, gondolom. Bőszen vágok neki a következő napoknak, természetesen ebben a cipőben. Betartom az előírásokat, kerülöm a vizet, sarat, a havat. Ez a topánka tényleg megérte az árát, hisz állandó meglepetésekkel szolgál. Az első este, miután megszabadultam a magyar terméktől, csodálkozva észleltem, hogy a fehér zoknim kissé fekete, megfáradt lábaimról nem is beszélve. Lábfejem feketesége belépőül szolgálhatott volna a bantu négerek törzsébe. Nem csüggedek. Lemosom, igaz, ez éjfélig tart, és rendkívül kínos. Remélem, egyszer csak elfogy az a fránya festék. De nem. Ahogy feketedik a lábam, úgy világosodik a cipő fekete feje. Megoldás a fekete zokni. Ezután már nem érhet meglepetés, gondoltam. De ért. A cipő bélése darabokra szakadt, és módszeresen kihullott. Gondoltam, hogy egy három hónapos cipőnek nem ez a kihordási ideje, a blokk megvan, és a jótállás minimum hat hónap, bátorkodom visszavinni a vásárlás helyszínére. Az eladó elismeri, hogy a cipő kissé darabjaira hullott. De nem tehet mást, felküldi kermiztetni. Rendben. Egy hónap után jön a Kermi válasza. A szakvélemény szerint a kifogás alaptalan, hisz: „A lábbeli elhasználódása olyan mértékű, hogy azon anyag-, illetve gyártási hibára visszavezethető károsodást már nem lehet felfedezni.” Mindez három hónap után, ami nem egész 100 nap. Köszönöm. Visszagondoltam a vásárlásra, amikor nem választottam a külföldi árut, kár volt. Viszont javasolni tudom a gyártónak, hogy legközelebb termékével ne a „Kiváló Áruk” közé pályázzon, maradjon ő csak a hagyományos címénél, biztos helyezést garantálok a „Leváló Áruk Fórumán”.-Barna-Ovjuk értékeinket! (A felvétel az egyik szolnoki szálloda illemhelyén készült.) J A biztos indítás, biztos siker! 5053 SZÁSZBEREK Tel/fax: 56/366-355,56/366-433 i _r A u" Battery 12 V 44 Ah-55 Ah-66 Ah-88 Ah m m Battery 12 V 55 Ah-66 Ah-88 Ah Választása szerint garancia 1,5 vagy 2 év CSX MSZ SZERINT GONDOZÁSMENTES MADE IN HUNGARY Fellépésre várva, avagy popóparádé Meglepetés a jelmezbálon
