Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-05 / 105. szám

1994. május 5., csütörtök Körkép 5 Polgármesterekkel Amerikában (2.) Kutatóink vendégségben ü A magyarok megítélése: jó Mintegy ötventagú megyei delegáció utazott nemrégiben Amerikába. A csoport egy része a Perth Amboy-i kórházat tekin­tette meg. A látogatást dr. Ká­dár Magdolna kunhegyesi és dr. Karácson János nagykörűi kör­zeti orvosok így összegezték:- Perth Amboy kórházában tett látogatásunk során a kórház elnökhelyettes asszonya kísére­tében megnézhettük a krízisosz­tályt, a kardiológiai intenzív őr­zőt, a művesekezelések egysé­gét, a központi betegfelvételt és ambulanciát, valamint az izo­tópdiagnosztikai tömböt. A kórház 360 ágyas, és ugyanennyi hotel célú ággyal rendelkezik. Irányítását szak­mai és civil társadalmi vezetés végzi. Finanszírozását tekintve biz­tosítói működtetésű az intéz­mény. Szerkezete az ellátás cél­szerűségi szempontjaira alapo­zottan tagolt, tömbösített. A tá­jékozódást az összetartozó trak­tusok azonos színjelzése (kék, zöld, narancssárga, ciklámen) is segíti. Építészetileg is célsze­rűen tervezett, az ellátó sze­mélyzet, a hozzátartozók és a beteg érdekeit szem előtt tartó, szinte hibátlan konstrukció, ami a magas betegkomfort és az üresjáratok nélküli, kontrollál­ható, az osztályok központi pultjáról azonnal áttekinthető orvosszakmai és ápolási munkát szolgálja. Az átlagos kórházi ápolási idő 4-6 nap, amit még körülbe­lül ugyanennyi tartózkodás a kórház melletti hotelrészben ki­egészíthet. 5-800 dollár az egy ápolási nap ágyköltsége, - amire ráépülnek a tetemes szakmai költségek, s a szá­munkra döbbenetes számlák lát­tán érthető, hogy Amerikában az egészség valódi érték, beteg és biztosító egyaránt abban ér­dekelt, hogy megőrzéséért mi­nél többet tegyen. A művesekezelések egysé­gének vezetője magyar szárma­zású, pályáját Cegléden kezdte, és 20 éve él Amerikában a főor­vos asszony a cukorbetegség okozta veseeltérések kezelésé­ben szerzett komoly érdemeket, de a sürgősségi okok miatt dia­­lizálandó betegek is az osztá­lyán nyernek ellátást. Kedves közvetlensége jól ol­dotta a látogatás addigi fesze­sebb szakmai menetét, és be­szélgetésünk során ő is megerő­sítette, hogy a magyarok meg­ítélése Amerikában jó, s ez az egészségügy tekintetében is igaz. (Folytatjuk) B. I. Kedves bolondériák, fura gyűjtemények Hódítanak a különös hobbik, s kivált a különféle furcsaságok, kuriózumok gyűjtőinek tábora növekszik. íme, egy kis ízelítő a meglepő bolondériák világá­ból... A kaliforniai Portola Valley egyik nevezetes polgára Jack Littlefield, aki különféle kato­nai járműveket gyűjt. Kertjében az önjáró ágyúk, páncélautók és katonai terepjárók sokasága mellett 15 tank is sorakozik. Természetesen valamennyi működőképes. Örültek a hely­beliek, hogy náluk látható a vi­lág legnagyobb magán-harcko­­csiarzenálja, de büszkeségük le­lohadt, mikor kiderült: a lánc­talpasokat gazdájuk időnként megsétáltatja, hogy be ne rozs­dásodjanak. Ma már nem bán­nák, ha Jack más várost boldo­gítana, mert amerre tankjaival sétakocsikázik, utcakő utcakö­­vön nem marad... * * * A 88 éves idősb Kupa Mihály - akinek numizmatikai kollek­ciója mintegy 50 000 féle pa­pírpénzből és értékpapírból áll - elmondhatja magáról, hogy a világ legdrágább 3 krajcárosai­­nak tulajdonosa. A ’48-as for­radalom idején a Länderer és Heckenast Nyomdában papír­pénzeket is nyomtak, de az osztrák hatóságok valamennyit elkobozták, elégették. Bár ala­pos munkát végeztek, két 3 krajcáros címlet elkerülte az enyészetet. A veterán numizma­­tikus egyikre Bécsben, másikra Lettországban bukkant rá. Minthogy több példány nem ismeretes a numizmatika vilá­gában, a két viseltes krajcáros bankó értéke szinte fölbecsülhe­­tetlen. * * * Amikor egy ismerőse klakkba-frakkba öltözve meg­látta, tréfálkozva megjegyezte: úgy nézel ki, mint egy pingvin... Innen datálódik a belga Alfred David pingvinek iránti olthatat­­lan érdeklődése. Gyűjt mindent, ami kapcsolatban van a sarkvi­dék kedves állataival, s jelenleg 2750, pingvineket ábrázoló szobrot, játékfigurát mondhat magáénak. Relikviáit a belga királyi mú­zeum a híres gyűjtemények közé sorolta. Környezete szerint Alfréd járása kezd hasonlítani a pingvinekéhez; ő maga pedig a reinkarnációról szóló irodalmat bújja, mert az a sejtése, hogy egy hajdani pingvin lelke lako­zik benne... * * * Bizarr szenvedélynek hódol, óvszereket gyűjt egy chicagói férfiú, bizonyos James Bold. Mr. Kondom, ahogy ismerősei elnevezték, nem a tucatárukra, hanem a különlegességekre va­dászik. A mintegy 1000 külön­féle változatot tartalmazó gyűj­teményében föllelhetők hupi­kék, skarlátvörös és más szí­nekben pompázó, a csokoládé, az eper, a kókusz és az ananász ízével, illatával aromásított gumi óvszerek is. Ferenczy Europress A Budai-tanya Budai István 1982-ben vette a jászjá­­kóhalmi Kapitánya-réten a tanyáját, ahol azóta is sertéseket tenyészt. Húsz évig dolgozott a jászapáti húsüzemben, jelenleg csak az állatokkal foglalkozik. Most 10 anyakocája és 50 malaca, illetve süldője van. Kapitánya-réten a tanya kö­rül 12 hold csereföldet kapott, s Horváth Tibornak és családjának bérbe adta dinnyetermesztésre. Képeink a gazda sertéstelepén és a csányi dinnyések mun­kájáról készültek. Itt mind sértések voltak valamikor - tanyagazda mutatja a Gyepkockarakás a dinnyemagnak Egy mag 9 forintba is belekerül - mutatja Horváth Tibor és felesége Most jó a régészetnek! Való igaz, hogy a gazdaság fejlődése, és azon belül is az infrastruktúra fejlesztése ki­hat minden területre. Oly messzire „vezetnek a szálak”, hogy még az annyira mosto­hán kezelt régészet is kap a beruházási milliárdokból. így van ez most, amikor or­szágunkat hamarosan korszerű autópályák fogják behálózni. Építésük előtt tüzetesen átvizs­gálják az úgynevezett útnyom­­vonalat, hogy még az utolsó le­hetőséggel élve feltárják a rég­múltat, hogy aztán egyszer és mindörökre szürke aszfaltcsík záródjon szemfedélként a törté­nelemre. Hazánkban most egy­szerre négy autópálya épül: az Ml-es, az M3-as, az M5-ös és az MO-s. Emiatt soha nem látott régészeti feltárásnak lehetünk tanúi! Minden régészt meg­mozgatnak, mindenkire szükség van. Például megyénk hat kuta­tója közül négy bérmunkában, „idegenben” dolgozik. Két hölgy Hajdú-Bihar me­gyében a leendő M3-on, két fér­fiú (dr. Madaras László és Pol­gár Zoltán) pedig Bács-Kis­­kunban, a jövőbeni M5-ösön - tudjuk meg Tálas Lászlótól, a megyei múzeumok igazgatójá­tól. A két itthon maradt régész „ügyeleti” munkát lát el. Sze­rencsénkre a két hölgy, dr. Csáyi Marietta és Tárnoki Judit éppen Szolnokon, „eredeti” munkahelyén tartózkodott, így sikerült velük beszélgetni. Vendégmunkásokkal Ahogy elmondták, 35 kilo­méter hosszú szakaszt kell át­vizsgálniuk 200 méter széles­ségben. A munkát természete­sen nem most kezdték, hanem már tavalyelőtt. Az egész sza­kaszt végiggyalogolták, és ha valahol a földművelés során ki­fordult a földből egy-egy tárgy, azt a helyet megjegyezték. Hu­szonhét lelethelyet jelöltek be a térképen! Ebből most csak egyen, a legnagyobbon dolgoz­nak, Polgár alatt. Itt egy több­féle korszakból származó tele­pülés nyomaira bukkantak. Megtetszett ez a táj az ember­nek már az őskorban, aztán a rómaiak korában a szarmaták is lakták, majd az avarok követ­keztek, és Árpád-kori telepü­lésnyomok is vannak itt. Ez nem csoda, mert ez a Tiszának az első magas partja Polgár alatt, ami igen alkalmasnak mu­tatkozott már korábban is egy helység alapjainak lerakásához. Pénz van! A munka rettentően sürgős, a jövő év végéig le kell vonulniuk a terepről a régészeknek. Mivel a környező megyék régészek­ben nemigen dúskálnak (Hajdú-Biharban mindössze há­rom van belőlük!), vendégmun­kásokat is foglalkoztatnak. Ma­riettát és Juditot a Déry Mú­zeum alkalmazza, de rajtuk ki-; vül jelentősen besegít az ELTE Bölcsészettudományi Karának régészeti tanszéke - teljes lét­számmal, sőt végzés előtt álló hallgatókkal is. Állítólag más helyeken még ukrán és szlovák régészek is besegítenek. Szerencsére pénz is van a le­letmentéshez. Csoda ám ez a szakmában! A Déry Múzeum például körülbelül háromévi költségvetésének megfelelő összeget kapott a munkákhoz. A 160 millió forintból végre tisztességesen „nyújtózkodhat­nak” a szakemberek. Most végre itt a soha vissza nem térő lehetőség, hogy a (Déry) mú­zeum munkájához szükséges feltételeket egy kicsit jobbá te­gyék. (Természetesen a pénz megtérül, mert a kimentett lele­tek a nemzeti vagyont bővítik.) Egyébként is, íratlan - vagy írott? - szabály, hogy a beruhá­zás összegének 9 ezrelékét a ré­gészeti feltárásra kell fordítani, és egy kisebb műtárgy, mond­juk egy gázfogadó építéséhez is hozzá kell járulnia a múzeum­nak ahhoz, hogy végezhetnek-e ott munkákat. Polgáránál hamarosan vé­geznek a munkákkal, követke­zik a többi hely, ahol már a föl­det ledúrták a lelőhelyekről. Különben a földek kisajátítása külön cécó. Most, ebben a par­cellákra szakadt földművelés­ben minden egyes, gazdát kárta­lanítani kell - ha hagyja magát. Szerencséjükre, a polgári határ téeszföld még, így itt nem volt nagy akadály a munkavégzés megkezdése. Az is lehet, hogy a leletmentést egy időre a kárta­lanítási hercehurca miatt abba kell hagyni, pont most, amikor jön a jó idő. Áz igaz, hogy ettől függetlenül a hölgyek ott is fog­ják hagyni a polgári dombokat, mert két hónapra „hazajönnek” a túrkevei határban folytatni a leletfeltárást. Különben ha a megyében valamit is kifordíta­nak a földből, rohannak haza a leletet menteni. Meglepetések Az előre „látott,, nyomvonali feltárást követően persze megle­petések még érhetik a régészeket és - leginkább - az útépítőket. A tényleges építkezéskor ugyanis bárhol előfordulhat egy-egy le­let. A legrosszabb az, amikor az útpálya feltöltéséhez szükséges - a régészek által át nem vizsgált - földnyerő helyeken fordít ki va­lamit a munkagép. Ezek a részek minden esetben magaslaton vannak (mély részről nem visz­nek földet, hogy még mélyebb legyen), vagyis ideális helyei voltak egy település létrehozá­sának. Hogy az itt esetleg talált tárgyak sorsa mi lesz, nem tudni, mert akkor már nem akarnak ré­gészt látni nemhogy az építkezé­sen, de a környékén sem. Hát, ilyen a szerencse: for­­gandó. Akkor már megint nem kellenek senkinek a régészek ... ta Öt év küszködés után - Törőcsik Jolán újra kiállít • • Örök szerelme marad a fa Lapelődünk, a Néplap 1986-os évfolyamában található egy exkluzív interjú, amely Tö­rőcsik Jolán intarziaművészt mutatja be. Nem véletlenül: a művészhez köze volt, van, s ta­lán lesz Jász-Nagykun-Szolnok megyének is. Tiszakürtön szüle­tett, húszéves koráig ott élt szü­leivel, s aztán majdnem egy év­tizedig az akkor csak cipőváros néven ismert Martfűn élt, dol­gozott. Jókezű bohémnak is­merték a martfűiek, s nagyon sokan barátjuknak is fogadták, s erre mindmáig van példa. Törő­csik Jolán sosem tagadta meg Tiszakürtöt, s máig odafűzi egy maga faragta sírkerti kopjafa, ami alatt édesapja alussza békés álmát. Kis, nádfedeles házukat már legfeljebb csak a régi, idős kürtiek emlegethetnék föl, az új tulajdonos buldózerrel takarít­hatta el, hogy újat, modemet építsen a helyére. Nos, Törőcsik Jolán nem maradt meg Martfűn, a szomszédos megyeszékhely, Kecskemét mindmáig az ott­hona. Bejárta a fél világot - ugyanis a martfűi cipőgyár egy­kori műszaki rajzolója a nyolc­vanas évek eleje óta elismert in­tarziaművész. Megkapta még 1980-ban Bács-Kiskun megye művészeti ösztöndíját, két évvel később SZOT-ösztöndíjas, 1984-ben meghívta tanítani a soproni Erdő- és Faipari Egye­tem, 1985-ben országos pályá­zaton különdíjjal ismerték el művészetét. És 1987-ben - fran­ciaországi, olaszországi és egyiptomi tanulmányútja után - újabb, nagy útra készülődik: 1988 tavaszán Kanadában vár­ják, megrendelésekkel, sok hó­napos munkára. Akkortájt már - tagja a Művészeti Alapnak - így írnak róla: „Törőcsik Jolán felismeri a fa és az ember kö­zötti hasonlóságot. Persze fel­ismerte ezt már sok író, költő és képzőművész is. Törőcsik fel­ismerése nem ebben az érte­lemben egyedülálló. Ő egy olyan vizuális élményt tár elénk, amely talán ebben a mű­fajban nem is fokozható tovább. Mi, halandók is látjuk az emberi arcok ráncait, a kerek göcsört­­jeit, látjuk a bennünket körül­vevő világot, a dimbes-dombos tájak hullámzásait, érezzük kü­lön a lélek rezzenéseit, az ideg­szálak vibrálásait... Rádöbbent arra a felismerésre, hogy a fa anyagának színe és erezete ké­pes kivetíteni az általa előhívott képen az ember belső és kör­nyező világát.” (Boldog Máté) Nos, a művésznő 1988 tava­szán mégsem utazott Kanadába. A sors közbeszólt: Törőcsik Jo­lán Budapesten, 1988. március 13-án súlyos, életveszélyes köz­lekedési baleset vétlen sérültje lett. Kórházak és műtétek sorát élte át, s komoly konzíliumok mondtak ki állapotáról s az or­vosi végső beavatkozásról olyan döntést, ami egyben azt is jelentette volna, hogy vége, vége, vége mindennek, a vege­tálás ideje következik. És most, nem sokkal ötvene­dik születésnapja után - annyira őszinte ember, hogy még a meghívójára is kinyomtatta a korát - legújabb munkái is ott szerepelnek a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Művelődési Köz­pont galériáján megrendezett kiállításán, amely nemrégiben nyílt meg szinte belső, családias légkörben, amelyből nem hiá­nyozhatott a fiatal tiszakürti szakember, az abrotétum veze­tője, az egykori Tisza cipőgyári mester-művész tervező, a haj­dani martfűi-szolnoki baráti család, a réges-régi barát-újság­író, a rajzfilmesek, s a művé­szettörténészek - s még valaki: egy fővárosi orvos, aki végül is szembeszállt a szakértő konzíli­umokon kialakult javaslatokkal, aki újra egészséget adott, épsé­get s ezáltal életet, értelmet a művésznek. Hosszú, ötéves küszködés volt ez, de Törőcsik tavaly ok­tóberben újra kezébe vehette örök szerelmét a fát, varázsol­hat ismét gyönyörű, emberarcú intarziákat, értve a fa színét, ereit, minden rezdülését. Csoda, hogy a kiállítás meghívóján ott áll az orvos neve, akinek új éle­tét köszönheti? Nem, mint ahogy az sem, hogy a megnyi­tóra érkezők között volt egy ápolónő, aki a legnehezebb kórházi napjaiban részvevő se­gítője volt, s akit Jolán öleléssel fogadott, szinte gyermeki hálá­val. Pedig erős, nagyon erős ember ő, nem hajlamos az érzé­kenykedésre. Törőcsik Jolán, az öt évig hallgató, nem alkotó művész, aki élete felét itt, a megyében töltötte el, rengeteg kiállítást tudhat maga mögött. Egyszer Martfűre is meghívták. A szol­nokiak eddig nem láthatták gyönyörű intarziáit. Kár. S. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents