Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-04 / 104. szám
1994. május 4., szerda Politikai vitafórum 9 'T U f ítt te * A kisgazdahagyomány örökösei Nem kis tétje a néhány nap ■múlva esedékes választásoknak, hogy miként alakul az agrárérdekek politikai képviselete. Az elmúlt négy esztendőben erre az egykor nagy múltú kisgazdapárt lett volna hivatott, de az ismételt kizárások, pártszakadások, hamvába holt egyesülési kísérletek a többfelé szakadt pártot alkalmatlanná tették a feladat ellátására. Az ajánlószelvények begyűjtése után még mindig négy olyan „kisgazda” elnevezésű párt akad, amely jelöltet tudott állítani. Bizony a sokaság itt nagy hátrány. A választó így okoskodhat. Hogyan veszi a nyakába - akár részben is - az ország gondját-baját olyan párt, amely saját háza táján sem tudott rendet teremteni, sőt, ahol a zűrzavar az elmúlt négy évben csak fokozódott. Igazából azonban csupán két kisgazdapárt van versenyben. A független és az egyesült. Az utóbbinak - a tizennégy területi listájával - az ország házába való bekerülésre csekély az esélye, noha programja érdemben foglalkozik a mezőgazdasági válság felszámolásának problematikájával, de a hitelességet rontja az elmúlt három év kormányzati szerepe. Pedig néhány megyében szép számmal akadnak támogatók, sőt vonzó jelöltek is, ami azonban alig lesz elegendő a bűvös százalékos küszöb átlépéséhez. A Belgrád rakparti pártvezér gyűlései változatlanul népesek. Kemény és népszerűnek tűnő a kormánybírálat is. A rabló privatizációról, annak visszacsinálásáról. a görögdinnye-politikusokról, kommunista minisztráns gyerekekről, menekülő Ali Babáról meg hasonlókról szól a bőséges tapsokkal jutalmazott történet. Azért program is van. A mezőgazdaság két év alatt rendbe hozható. A hogyanról nem szól a fáma. Annál inkább alkotmányos törvényekről. így nem egyetemi alkotmánytörténeti órán, hanem a nagy magyar Alföldön hallhattunk a 800 év előtti és a középnemesek jogait megszilárdító Aranybulláról, mint aktualitásról, a XXI. század küszöbén! A választások nagy kérdése: vajon a színes látványosságért, az odamondogatásért vagy a politikáért látogatja-e a főleg idősebb korosztályhoz tartozó hallgatóság ezeket a gyűléseket. Az előbbi esetben a párt még a küszöbben is megbotolhat, az utóbbiban a célszalag átszakítása után a képviselők ott ülnek ugyan az ülésterem valamelyik karéjában, de a magyar faluért, mezőgazdaságért alig tehetnek valamit; egyrészt mert nincs kiérlelt program, másrészt mert a hatalom közelébe sem kerülhetnek, hiszen valamennyi számottevő politikai erő egyértelműen elutasította a velük való koalíciós együttműködés lehetőségét. Ezért vélekedik úgy sok elemző, hogy a Belgrád rakparti Független Kisgazdapártra leadott szavazatok - még parlamentbe kerülés esetén is - elveszett voksok. Ilyen közegben jelent meg sokkal csöndesebben és szerényeben az Agrárszövetség, amely minden megyében és a fővárosban is területi listát állított, összesen 134 egyéni jelölttel. Ez az önmagát pragmatikusnak, gyakorlatiasnak valló párt vállalja a - nem kirekesztő - nemzeti hagyományok ápolását és a nemzetet összetartó erők egyikének a keresztény értékrendet tekinti. Programja átfogónak és koherensnek tűnik. Fókuszában a szétzilált mezőgazdaság talpra állítása, válságának megoldása áll. Hangsúlyos a hogyan, amelyet szakemberek széles körének bevonásával dolgoztak ki. A piacpolitika, az agrárexport lehetőségei, az árpolitika, a támogatáspolitika, a hitelezési és finanszírozási rendszer egyaránt arról szól, hogy a mezőgazdaság jövedelemteremtő képessége javuljon és helyreálljon a föld valós piaci értéke. A magántulajdon szentségének elismerésében, az agrárolló öszszébb zárásának igényében, pénztőke egyeduralmának korlátozásában, a monopóliumok elleni fellépésben, a szigorúan önkéntes szövetkezés elvében az Agrárszövetség a legnemesebb kisgazdahagyományokat követi. A kárpótoltaknál kedvező visszhangra talál a jelszóval is megerősített követelés, hogy: telekkönyvi végzést a kárpótoltaknak! A kárpótlási folyamatot fel kell gyorsítani, be kell fejezni. Talán a jól kimunkált program, a pártelnök szakmai felkészültsége, előadókészsége és fáradhatatlansága lehet az oka a sokak által nem várt eddigi jó szereplésnek, ami nem egy elemző szerint: többet jelenthet az egyszerű parlamenti bekerülésnél. Nem egy szondázás jelzi, hogy , a kiábrándult MDF-szavazók szimpátiával fordulnak az agrárérdekeket markánsan megjelenítő Agrárszövetség felé. Sokan felismerték már a városlakók közül is, hogy a mezőgazdaság felemelkedéséből a városi emberek is jócskán profitálhatnak. Sokan látják úgy, hogy mindezek a körülmények tovább növelhetik az agrárszövetségiek bázisát a kisgazda szavazók köréből. Az egyesült kisgazdák szimpatizánsainak el kell gondolkodniuk azon, hogy szavazataik egy esélytelen pártnál elveszhetnek. Ha meg körülnéznek, mérlegelhetik a Belgrád rakpartiak koalícióképtelenségét, tapasztalhatják harsányságát, no meg egyéb, nem kevés ok is van, ami onnan taszítja őket. így talán a friss agrárpártban, az Agrárszövetségben találhatják meg azt az erőt, amely nem egy a sok kisgazdaformáció közül, nem nevében, hanem szellemében képviseli régi kisgazdahagyományokat. Boross Imre Agrárszövetség Cibakháza polgármestere elégedetlen és feledékeny Szeretném emlékeztetni a Polgármester urat, hogy 1990-ben Cibakházán is, mint az egész országban elkezdődött egy rendszerváltási folyamat. Ezt megelőzően az úgynevezett „ellenzéki kerekasztal”-tárgyalásokon egy olyan „megállapodás” jött létre a hatalommal (mert annak a kormánynak volt hatalma), hetgy kiírták a szabad választások időpontját. Mert rendszerváltozást lehet tankokkal, fegyverekkel, vérző sebekkel megkezdeni, de lehet demokratikusan, a nemzetközi jogok alapján. Hazánk állampolgárai szerencsére az utóbbit választották. Igaz, ez a folyamat lassúbb, évekig eltarthat. Ha Ausztriához hasonlítjuk a mi életszínvonalunkat, ahonnan 1955-ben vonultak ki a szovjet csapatok (nyugatabbra meg nem voltak) - tőlünk most, a jelenlegi kormány idején vonultak ki, akkor mindenki számára világossá válik, hogy nem egy-két év alatt érjük el azt az életszínvonalat, ami a fejlett világban van. Úgy gondolom hogy egyetértünk abban, hogy a szocialista társadalmi rendszer összeomlott nemcsak hazánkban, hanem a világon mindenütt. Összedőlt, romba dőlt, mint ahogy az épületek, gyárak összedőlnek egy háború után. S mit kell tenni először? Megtervezni az épületek újjáépítését. Szerencsére nálunk nem az következett be, mint szomszédainknál (kormányválság, háború). Nem az épületek romjait, hanem csak a szocialista gazdálkodási rendszer romjait, törvényeit kellett eltakarítanunk, és új törvényeket kell(ett) alkotni a magántulajdonú fejlett világ piacgazdasági törvényeinek. A piacgazdaság alapelveit és hozzá a törvényeket az elmúlt négy év alatt a lehetőségekhez képest meghoztuk. Pl. ide sorolhatók a vagyoni kárpótlással kapcsolatos, a szövetkezetekkel kapcsolatos törvények, az expo. Azzal, hogy megszavaztam ezeket a törvényeket, elnézést kérek a polgármester úrtól, hogynem csak a cibakházi választókat képviseltem, hanem a többi település polgárait is. Azon viszont érdemes lenne elgondolkodni, hogy kik és melyik pártok nem szavazták meg, hanem ellenezték, sőt olyan „szakszerű javaslat” (SZDSZ) is volt, hogy 20 000 Ft mindenkinek elég lesz a kárpótlásra. De nézzük meg, Cibakháza milyen összegeket kapott az elmúlt három évben: 1991-ben 42 millió normatív támogatáson kívül 10 millió cél- és egyéb támogatást, 1992- ben 45 millió normatív és 20 millió céltámogatást, 1993- ban 57 millió normatív és 43 millió céltámogatást. Úgy gondolom, hogy az ország nehéz helyzetéhez képest ez a kormány és képviselői jobb helyzetbe hozták a település infrastrukturális fejlesztését, mint az előző. A létrejött alapítványok közül például a Lakitelek Alapítványtól kapott támogatást a Cibaki Hírek szerkesztősége, a Kamasz Támasz Alapítvány, a polgármesteri hivatal. Apropó, alapítvány. Megszerveztem a tiszazugi polgármesterekkel, és létre is jött az alapítvány a „Tiszazugi és a Körös-völgyi holtágak környezet- és természetvédelmére”. Jöjjön már valaki, lehetőleg az országgyűlési képviselő, és működtesse. De hiszen Ön az elnöke az alapítványnak! Vagy például kérésemre hónapokon keresztül hányszor kereste a polgármester urat dr. Török István, a Gazdakörök megyei elnöke gazdakör alakítása ügyében, és végül az én aktivitásomnak köszönhetően a Ferenczi úr sörözőjében alakult meg a gazdakör. Sajnálom, hogy a polgármester úr nem tudja, mi az igazi feladata ennek a parlamentnek és az országgyűlési képviselőnek. Ez a parlament nem úgy működik, ahogy azt a politikában tájékozatlanok képzelik. Vagy ahogyan az előző rendszer játszott parlamentesdit. Illő lett volna ez alatt a négy év alatt tájékozódni: az igazi munka nemcsak az ülésteremben a plenáris üléseken folyik, nem egymás beszédeinek meghallgatása a munka, hanem a frakciókban, munkacsoportokban, különböző fontos gazdasági szervezetekben, minisztériumokban, ahol eljárunk választóink érdekében. De miért nem mondtuk meg ezt az elmúlt négy évben a választóknak? Miért nem mondta meg a média? Nem tartozom azok közé, akik állandóan a médiát kritizálják, de jó lett volna néhány filmsorozat, cikksorozat a nagy magyar napilapokban. Akkor nem kellett volna megnyitni a kárpótlási igény benyújtásának határidejét, a szövetkezeti törvényt stb. El kell végre dönteni: valóban azt akarjuk-e, hogy ebben a parlamentben a „nemzet legjobbjai, a nemzetközi helyzetet figyelmen kívül hagyó ígérgetők” a „nagy igazmondók” vagy a nép képviselői ülnek. Molnár István. országgyűlési képviselő (Magyar Demokrata Fórum) Kivasaltatom a nadrágomat A párbajból kimaradtunk 1994. április 13-i szerdán este 19 órakor a FKGP által Tiszaörsön rendezett szópárbajon Tóth Endre, a Vállalkozók Pártja 8. számú képviselőjelöltje nem jelent meg. A rendezvényről sajtó útján értesültük. Képviselőink minden előzetesen egyeztetett választási rendezvényen hajlandók részt venni, magukat megmérettetni. Kívánatosnak tartjuk azonban, hogy ezeket rendezvényeket szélsőségektől mentes szervezetek (művelődési intézetek, társadalmi szervezetek stb.) koordinálják, egyenlő esélyt biztosítva az ott megjelenni kívánó képviselőjelölteknek. Magyarország politikai-gazdasági helyzetét figyelembe véve, csak olyan rendezvényen veszünk részt, ahol nem kerülhet sor szélsőséges megnyilvánulásokra. Az építő, előremutató, megoldást kereső viták híve vagyunk. A rendezvény házigazdájából következtetve, itt másról lesz szó. Turcsányi István megyei elnök A Nyílt térben megjelenő anyagokat változtatás nélkül közöljük, azok tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget Szóval döntöttem, tisztelt képviselő úr, most már beismerem magának, tusakodtam, tusakodtam, menjek, ne menjek, de most reggel kiadtam a parancsot szigorúan, Mari, vasald ki a kockás nadrágomat, de az olyan legyen, jaj, nem azt, amiben disznót vágok, te, a másikat, amiben tanú szoktam lenni a bíróságon vagy megyek a munkanélküli-hivatalba, hát nem éred fel ésszel, megcéloztak, Mari, én vagyok a választópolgár, azt írja a képviselő úr, direkt nekem, hogy hátha éppen az én szavazatomon múlik a kormányzás, muszáj belátni, hogy itt már borzasztó a felelősség, hiányzik ez nekem, mint a cipőmbe a kavics, persze, nem értem, hogy nem tudnak a népek dönteni, itt vagyunk ebben a fellendülésben, már hatezer forintért is lehet kapni szoknyát a Marinak, mennek lefelé az árak, hogy az már eszméletlen, a múltkor, ahogy megyek az utcán, azon kapom magam, hogy hangosan mondogatom, de jó nekem, de jó nekem, hogy ilyen kormányom van, a miniszterelnök úr a legokosabb, legműveltebb, legmagyarabb, legjóságosabb, saját maga megmondta, ő csak tudja, kár, hogy nem mondta, hogy biliárdozni tud-e, biztosan kifelejtette ebben a nagy zűrzavarban, mert ha biliárdban meg gombfociban is a legjobb, akkor, kérdem én, kell-e tovább vitatkozni, elnézem a tévében azt sok vitatkozót, nem tudom, minek engedik őket oda, elég lenne, ha a miniszterelnök úr jóságosán, szép komótosan elmagyarázná reggel hattól este tízig, hogy milyen jó nekem, meg hogy ki ért hozzá, ki nem, nagyon bizakodom, hogy ebben az utolsó hétben mindent megtudok, tényleg igaz-e, hogy Horn Gyula ölte meg Miklós cárt meg gróf Teleki Pált, holtbiztos, így van, a Pálfi úr is mondta, meg hogy büdös a lába és nem mos fogat és folyton a padlóra köp, hiába inti a miniszterelnök úr, hogy ne köpjön, csak csinálja tovább, hát micsoda dolog ez, ilyen ember akar kormányozni, biztosan gombfocizni sem tud, ahogy elnézem, de jó, hogy ezekről megvilágítják a fejemet, mióta független lett a tévé, kár, hogy éjszaka nincs felvilágosító adás, megtudhatnám, hogy a Kuncze vagy kicsoda, az a másik bolsi, a nyolcvanéves szegény nagyanyját éjszakánként vizes kötéllel veri, gyerekeivel meg viszkázt etet, kérdem én, hogy jönnek ezek a miniszterelnök úrhoz, hát sehogy, megmondom őszintén, na látod, Mari, remélem, tudod már, hogy kire kell szavazni, de az asszony csak ül, ingatja a fejét, ez még mindég ingadozik, mint az a bizonyos középparaszt, annak idején, hát sose volt gyors felfogású ez az asszony, magas neki a politika, mint nyúlnak a lórács, pedig ennél aztán világosabb már mi lehet, kérdem én, na, de van még három nap, szombaton, sajnos kampánycsend itthon is, elmagyarázom neki, hogy miért kell a mi kormányunkra szavazni, nyugodt és türelmes vagyok, mióta a képviselő úr megköszönte nekem a nyugalom és a türelem erejét, MDF, hát mit mondjak, mindkettő nagyon kellett nekem az elmúlt négy évben kefe Boross-kormányt? Horn-kormányt? - Kuncze-kormányt! Ahogy közeledik május 8-a, a választás napja, úgy erősödnek fel a koalíciós találgatások. A pártok különböző koalíciós lehetőséget mérlegelnek. Pedig ez a kérdésfeltevés hamis! A valódi kérdés ugyanis az, hogy ki alakít kormányt. A Boross-kormánynak mennie kell! A választók józan eszükre hallgatva már nagyobbrészt eldöntötték, hogy a Boross-kormánynak mennie kell. Az azonban föltételezhető, hogy a második forduló után Boross Péter vezetésével vagy részvételével alakul kormány (e két lehetőség között ugyanis nincs érdemi különbség). Milyen kormány lehetne ez? Nos, nyilvánvalóan a folytonosság kormánya lenne, kisebb személyi változásokkal, valószínűleg a parlamentbe be nem jutó MIEP-esek és szimpatizánsaik nélkül. Azt jelenti ez, hogy maradna a privatizáció eddigi rendje, hogy maradnának ugyanazok az emberek és ugyanazok az ügyek, amelyek eddig is méltán idegesítik a lakosságot. E variáció azonban nem érdemel több szót, mivel a választók jelenleg a kormányalakítás lehetőségének a közelébe sem kívánják engedni az egyesült kisgazdák, a kereszténydemokraták és az MDF alkotta koalíciót. Az alternatíva tehát az, hogy az MSZP alakít-e kormányt vagy az SZDSZ. Ebben a pillanatban mind a két lehetőség valós. Ha a választók jelentős része az MSZP-'re kíván szavazni, megerősíti Horn Gyula pozícióit a miniszterelnöki székben. Akkor arra is szavaz, hogy az MSZP az általa alkotott koalíciós kormányban kulcspozíciókat kapjon. Sőt arra is, hogy Nagy Sándor és a nevével fémjelzett kollektivista rész diktálhasson a következő kormánynak. Véleményem szerint ezzel képviselőségre alkalmatlan MSZP-jelöltek kerülhetnek a parlamentbe, akiknek a foglyává válik a Hom-kormány. Egy MSZP vezette koalícióban a liberális blokk négy pártja, vagyis az SZDSZ, a Fidesz, az Agrárszövetség, a Vállalkozók Pártja nehezen tudna részt venni. Egy másik MSZP vezette koalíció lehetne, a parlamentbe várhatóan bejutó MSZMP-vei alkotott páros. Vajon képes lesz-e egy ilyen kormány arra, hogy az előtte tornyosuló feladatoknak eleget tegyen? Talán igen, különösen ha liberális pártok a koalíciós partnerek, de nem elhanyagolható az a veszély, hogy a társadalom nagy része, amelyik nem fogadja el azt, hogy az MSZP vezesse a következő kormánykoalíciót, szembefordul egy ilyen kormánnyal. Mi lehet tehát a megoldás? A megoldás az SZDSZ vezette kormánykoalíció, Kuncze Gábor miniszterelnökségével. Ebben az esetben ugyanis, harmadik vagy további koalíciós partnerrel együtt, ami akár a KDNP is lehet, széles alapokon nyugvó, a társadalom kívánságának megfelelő kormány alakulhat. Egy ilyen kormányban az SZDSZ feltétlenül számít a Fideszre, mint ahogy a liberális blokk további pártjaira is. Nem lehet megengedni, hogy a társadalom egyik fele négyévenként leváltsa a másikat! Ehhez viszont az kell, hogy az SZDSZ megfelelő súllyal vegyen részt a következő kormányban. Meg kell teremteni a lehetőségét egy olyan kormányzati munkának, ahol a mai jobboldal értékei mellett a mai baloldal értékei (s nem értéktelen sallangjai) is egyenrangúan jelen lehetnek. Fel kell számolni a kamarillapolitikát, ami most már 44 éve sújtja hazánkat. Meg kell szüntetni a társadalmi érdekszférák zárt ajtók mögötti egyezkedésének lehetőségét, nyílt, szókimondó kormányzatra van szükség. Szavazzanak az SZDSZ-re, ez az a párt, amelyik nem titkolódzik, amelyik mindig a nyilvánosság előtt, Önök előtt szerepelve bizonyítja, hogy meg tudja oldani a gazdaság problémáit, amelynek kormányprogramja mindenki számára hozzáférhető. Erdei A szocialisták a televízió politikai műsorairól A választások közeledtével veszélybe kerülhet az ország nyugalma, belső békéje. A Magyar Televízió politikai műsorai, a Híradó, a Hét és a Panoráma a választók tájékoztatása helyett azok tudatos megtévesztésére törekszik, rágalmaz és hazudik. Támadásaik első számú célpontja a Magyar Szocialista Párt. Azt a pártot tüntetik fel felelősnek az elmúlt évtizedek törvénysértéseiért, amely 1989 októberében alakult, kezdeményező szerepet játszott a rendszerváltozásban és annak békés végigvitelében. Azt az MSZP-t állítják be veszélynek a demokráciára, amely nemcsak elhatárolódott a múlt bűneitől, de tevékenyen részt is vett a korábbi rendszer lebontásában. A Magyar Televízió hetek óta a rágalmak özönét zúdítja rám, és ehhez bizonyítottan hamis tanúkat is felhasznál. Ismételten szeretném megerősíteni, hogy sem 1956-ban, sem azt követően senkit nem bántalmaztam, semmilyen törvénytelenséget nem követtem el. Tiszta lelkiismerettel állok a választók előtt. Elutasítom a gyűlöletkeltést, amelynek Magyarországon már sok százezer ember esett áldozatul, köztük édesapám, majd testvérbátyám. A Magyar Szocialista Párt és személy szerint ellenem folytatott gyűlöletkeltő kampányért súlyos felelősség terheli a Magyar Televíziót felügyelő kormányt, a koalíció vezető politikusait és pártjait. Mi továbbra sem akarunk ilyen méltatlan eszközökkel élni. Nemzeti megbékélést kívánunk. Ha a választók kormányváltozásra szavaznak és bennünket tisztelnek meg bizalmukkal, azon leszünk, hogy a fordulat európai módon menjen végbe, mert ezt kívánja az ország, a nemzet érdeke. Arra kérem Önöket, tisztelt választópolgárok, hogy május 8-án és 29-én ne a gyűlöletkeltőkre, hanem saját józan ítélőképességükre hallgatva szavazzanak. Horn Gyula a Magyar Szocialista Párt elnöke
