Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-31 / 126. szám

1994. május 31., kedd Az Új Néplap Zagyvarékason 9 Könyvtár mint információs központ Szaszkóné Borsányi Anna helyére teszi a visszahozott könyvet- Nagyszerű lenne, ha sike­rülne itt egy olyan információs bázist kialakítani, amely a köz­ség valamennyi lakójának a rendelkezésére állna, s mi az or­szág bármely területéről meg tudnánk szerezni a kért infor­mációkat. Ez kolléganőmmel a közös álmunk - fogad Kovács Zsuzsanna, a zagyvarékasi könyvtár vezetője.- Mióta férjnél vagyok, nem lakom Rékason, de a könyvtár sorsa a szívügyem - teszi hozzá Szaszkóné Borsányi Anna. - Bár most a könyvtárról beszélünk, de úgy érzem, ezzel együtt falut is fejlesztenénk. Negyvenöt éve működik könyvtár a községben, 1986 óta a mostani helyiségben, melynek 116 négyzetmétere lassacskán szűknek bizonyul. Jelenleg 20 ezer 975 könyv, 67 időszaki ki­advány, 217 hanganyag és vi­deokazetták állnak az érdeklő­dők rendelkezésére. Jár két na­pilap és 37 folyóirat is. Új szer­zemény a Magyar Közlöny, me­lyet nem csekély ára miatt a he­lyi kisvállalkozók támogatásá­val tud csak megvásárolni a könyvtár. Két éve, csupán 31 kazettával alakult meg a videó­­klub, a választék azóta jelentő­sen bővült. Rajzfilmek, vígjáté­kok, irodalmi művek adaptációi várják a videózni vágyókat. Ta­valy júliustól fénymásolóval is rendelkeznek. Két pályázaton nyertek rá pénzt, de kaptak tá­mogatást a helyi takarékszövet­kezettől, az önkormányzattól, a Baromfi Kft.-tői és a helyi kis­vállalkozóktól is. Sikeresnek bizonyult ez a szolgáltatás. Ele­inte a gyerekek másoltattak ké­peket, majd a felnőttek is felfe­dezték, és örömmel vették igénybe. A községben egyedül itt van lehetőség, hogy bárki másoltasson. Ebben az évben az önkor­mányzat 100 ezer forintot bizto­sított könyvbeszerzési kiadá­sokra, 40 ezret folyóiratokra, 30 ezret videokazettákra. Tekintet­tel a mostani könyvárakra, a kapott összeg nem valami sok, de ígéretet kaptak, hogy év közben emelni fogják a keret­összeget. Könyvekből egyéb­ként egy példányt szoktak vásá­rolni, mindössze némely köte­lező olvasmányból vagy más, iskolásoknak szükséges könyv­ből akad dupla példány. Emiatt előjegyzési lista van, s a nagyon keresett könyvekért „sorban állnak” az olvasók. Hétszázöt­ven olvasója van a könyvtárnak, naponta átlagosan 50-60 látoga­tót regisztrálnak. Csak a felnőtt tagoknak kell beiratkozási díjat fizetniük, önkéntes alapon. Leg­többen 100-150 forintot szoktak adni, akik viszont gyakrabban kölcsönöznek, általában többet is fizetnek. Két évvel ezelőtt jött létre a Zagyvarékas Községi Könyvtár Védegylete, amit a cégbírósá­gon is bejegyeztek. A befolyó támogatásokat a könyvtár fel­szereltségének, állományának fejlesztésére fordítják, a befize­tett összegek közérdekű kötele­zettségvállalásnak minősülnek. Két éve a védegylet egy music centert vásárolt a könyvtár szá­mára, amelyen helyben meg­hallgathatók a hanglemezek, azokat ugyanis kikölcsönözni nem lehet. Arra viszont van le­hetőség, hogy kazettára átmá­solják a számokat, s így azok „elvihetővé” válnak. Sokan él­nek ezzel a lehetőséggel. A két könyvtári dolgozó szívvel-lélekkel végzi munká­ját, jó a kapcsolatuk olvasóik­kal. Kovács Zsuzsanna hat éve költözött a községbe, azóta megkedvelte a falut is, a könyv­tárat is. Különösen elnyerte tet­szését, hogy nincs elkülönítve gyermek- és felnőttrészleg. A Debreceni Tanítóképző Főis­kola népművelő-könyvtáros szakán végzett. Dolgozott mindkét szakmában, 21 éves munkaviszonya van. Szaszkóné Borsányi Anna Nyíregyházán szerezte meg a könyvtárosi ké­pesítést, és 1984 nyarától dol­gozik szülőfaluja könyvtárában. Mindketten még sokat sze­retnének tenni a rékasi könyvtár fejlesztéséért. Közel hetvenéves a sportélet A község sportegyesülettel is rendelkezik, méghozzá igen rég­óta: 1926-tól tartják nyilván. Kezdetben mindössze egy labda­rúgó-szakosztállyal indult a sportmozgalom, amely 1987-től lovasszakosztállyal bővült. Hét­fős vezetőség irányítja társa­dalmi munkában a községi sportéletet, Csák Tibor elnökle­tével. A labdarúgó-szakosztályban negyvenkét igazolt játékos foci­zik, a csapatban van négy, a kör­nyező településekről származó vendégjátékos is. A rékasi focis­ták a megyei másodosztályú Jászsági csoportba tartoznak, ahol összesen tizenkét csapat van, s így évente tizenegy baj­noki mérkőzésre kerül sor, fel­nőtt és ifjúsági meccsekkel pár­huzamosan. A bajnokságokat természetesen előkészületi mér­kőzések előzik meg. Fájlalják, hogy nincs a csapatnak szpon­zora, mert nagyobb támogatással többre lennének képesek. Idén csak arra van pénz, hogy a baj­nokságok kiadásait fedezni tud­ják. Nem keveset kell fizetni a játékvezetőknek; a május 1-jén megtartott Jászárokszállás- Zagyvarékas bajnoki mérkő­zésre meghívott három játékve­zető például hatezer forint ki­adást jelentett. Tavaly vásárol­tak felszerelést, ám jó néhány já­tékos saját cipőjében kénytelen focizni. Sajnos sok szurkoló vi­szont nem jár ki, pedig ebből je­lentősebb bevételre tehetnének szert. A lovasszakosztály már hat­éves kortól foglalkoztat fiata­lokat, tizenegy versenyzőjük van. Az idén és az elkövetke­zendő időszakban azonban vár­hatóan nem tudják hozni az előző évek jó eredményeit, mi­vel az egyesület anyagi helyzete nem a legfényesebb, és kár is érte a szakosztályt, lovuk pusz­tult el. Egész hétvégét betöltő rendezvényre sincs már lehető­ség, ám június 5-én tartanak egy egynapos lovasversenyt Zagyva­rékason. A Kisszögben található lovaspályát és füves sportpályát az öltözővel az egyesület tartja fenn, s a pálya rendben tartásá­val, nyírásával is sok gond van. Csák Tibor elmondta, hogy felnőtt szinten lenne igény atlé­tikára, de erről egyelőre nem ál­modhatnak. Szeretnének a Kis­szögben egy hétvégi szabad­időcentrumot létrehozni, ám egyelőre ennek sincs realitása. Bérben a minidiszkont Május másodikétól bérleti tu­lajdonba került a Fekete Lajos úti minidiszkont. Kohl Ber­­gemé 1991 decemberében nyi­totta meg üzletét.- Eléggé „menő” bolt volt ez - mondta -, sokan jártak ide vá­sárolni, utóbbi időben még a vasúti telepről is jöttek vevők. Főleg élelmiszert árultunk, el­sődlegesen tejterméket, kenye­ret, péksüteményeket, felvágot­takat és más alapvető élelmi­szert. Mindig igyekeztünk meg­tartani a vevőinket, többségé­ben termelői áron szereztem be az árut, tehát viszonylag olcsón vásárolhattak a vevők. Kohl Bergemé egy alkalma­zottat foglalkoztatott és férjét mint kisegítő családtagot.- Ha jól ment a bolt, miért kellett bérbe adni?- Elfáradtunk. Sok volt a munka, reggel 7-től - közben ebédszünettel - este fél 6-ig tar­tottunk nyitva; szombaton is üzemelt a bolt, sőt 11 óráig va­sárnap is. Csak dolgoztunk, dolgoztunk, nem volt se sza­badság, se ünnepnap. Hogy ki­pihenhessük magunkat, megha­tározatlan időre bérbe adtam a diszkontot. A bérlőt elég ráter­mettnek tartom, az árakon sem akar változtatni. Remélem, ez­zel a felfogással sikerül megtar­tania a vevőkörömet, és to-Remélhetöleg továbbra is megmarad a minidiszkont vevőköre vábbra is jól menő üzlet lesz ez a minidiszkont. Dóra Mónika, a bérlő már rendelkezik némi eladói gyakor­lattal. Kereskedelmi szakmun­kásképzőt végzett, butikban, közös tulajdonú fagyizóban, majd a strandon dolgozott.- Komoly vállalkozás egy ilyen bolt irányítása. Nem ag­gódott egy kicsit? - kérdeztem tőle.- Jószerével még fel sem fog­tam! - mondta nevetve. - Épp ma töprengtem rajta. De lelke­sedéssel fogtam bele, és az is valami. A bérletet három évre ter­vezi, utána „majd meglátja”. Egy alkalmazottja van, aki régi barátnője, és reggelente édes­anyja is besegít. Mirelit áruval és zöldséggel, gyümölccsel sze­retné bővíteni a kínálatot. Kedvelik a klubot, ha szünet van, alig várják a nyitást Nincs közöttük egy férfi sem Mindössze egy szerény tábla árulkodik arról, hogy az Egység úti földszintes épületben idősek klubja működik. Odabent nyugdíjas nénik ücsörögnek, új­ságot lapozgatnak, vagy terefe­rélnek.- Valójában nem kifejezetten klub jellegű ez az intézmény - tájékoztat Simon Gáborné ve­zető gondozónő. - Hozzánk tar­tozik a házigondozás is. A klub nappali szórakozást biztosít az időseknek, a tagok térítés elle­nében napi háromszori étkezést is kapnak. Van tévénk, videónk, lemezjátszónk, magnónk, sőt akad egy varrógép is. Járatunk téli időszakban általában tovább bent maradnak. Valamikor ren­geteget kézimunkáztak, ám a szemük már nem a régi. Szíve­sebben beszélgetnek, olvasgat­nak, kártyáznak. Tartanak kü­lönféle ünnepségeket, névnapo­kat, nőnapot, anyák napját. Mindig családias légkörben ünnepük a karácsonyt, bár a fe­nyőt sokkal korábban ülik körbe, mint szokásos, mert ka­rácsonykor a szülőket általában elviszik magukkal a gyerekek. Ez idő tájt az intézetbe csak az az egy-két néni járogat be, aki­nek nincsen fia, lánya, vagy akivel gyermekei nem törőd­vizsgám van. Kedvelem ezt a munkát, szeretem az időseket, és sajnálom is őket. Jelenleg hét gondozottam van, ebből egy most kórházi ápolásra szorul. A többi hathoz viszont örömmel kijárok.- Nemrég dolgozom itt, mindössze hat éve - vallja Gál Gáborné -, és közben már gye­sen is voltam. Nincs egészség­­ügyi végzettségem, eredetileg eladó a szakmám. Ahogy szü­lettek a gyerekeim, megszűnt a régi munkahelyem. Itt megsze­rettem a kollégákat és az időse­ket is, kitartok a házigondozói munka mellett. Nyolc gondo­Az idősek klubjában kedvelt elfoglaltság az újságolvasás folyóiratokat, képes újságokat. Az idős nénik ezenkívül nagyon szeretnek kártyázni, dominózni. Jelenleg 19 tagja van az egyébként húsz férőhelyes klubnak, és külön érdekesség, hogy a tagok közt egyetlen férfi sincs. Korábban volt ugyan egy bácsi, aki egy hét után felmon­dott, mondván, ennyi nő között nem tud mit csinálni egyedül. Később egy másik egy évig járt, aztán megnősült, és feleségével együtt kilépett. Azóta csak nők tagjai a klubnak.- Az a gond, hogy nincs kel­lőképpen „feltöltődve” az in­tézmény - mondja Simon Gá­­bomé. - Az idősek zöme nyolc­vanon felüli, sokaknak nehéz már bejárni. Új tagokat viszont nem könnyű toborozni. Meg­esik, hogy betegség, kórházi kezelés miatt hónapokig távol marad valaki, de tagságát nem akarja megszüntetni. Ez azóta kellemetlen, mióta a számvevő­­szék ellenőriz bennünket, mert hiába van tagsága az illetőnek, ha huzamosabb ideig nem jár, a számvevőszék azt semmisnek veszi. Támogatást pedig a lét­szám után kapunk. A programok kötetlenek. Fél 8-tól délután fél 4-ig tart nyitva az intézmény, a klubtagok azonban valamivel korábban hazaballagnak, hogy kertjükben még dolgozgassanak egy kicsit, vagy kimenjenek a temetőbe. A nek. Ez sajnos nemcsak a klub­tagok körében probléma. Aztán januárban újra megélénkül a klubélet. Korábban rendszeresen jár­tak Ábrahámhegyre üdülni, az újszászi szociális otthon vitte őket, legtöbbször ingyen vagy az önkormányzat költségére. Most is szólnak az újszásziak minden évben, ám ma már 5-6 ezer forintba kerül egy tíznapos kiruccanás, ami a nyugdíjasok­nak túlságosan drága. Két évvel ezelőtt utaztak el utoljára, akkor a Besenyszögön újonnan meg­nyílt otthont látogatták meg. Kedvelik az idősek a klubot, s ha szünet van, alig várják a nyitást. Az egyetlen, ami rossz, hogy nincs külön pihenőhelyi­ség, a társalgóba vannak beszo­rítva a heverők is. A házigondozás a klubnál mind nagyobb népszerűségnek örvend; 52 idős embert 5 hiva­tásos és 3 tiszteletdíjas gondo­zónő lát el. De szóljanak mun­kájukról maguk a gondozónők. Forgó Imréné 17 éve végzi ezt a munkát.- Nagyon sok gondozott „megfordult” már a kezem alatt - mondja. - Ebédet viszünk, be­vásárolunk, gyógyszert íratunk, ha kell, orvost hívunk. A takarí­tás, mosás is a mi feladatunk, at­tól függően, hogy melyik gon­dozott mit igényel, mire van rá­szorulva. Gondozónői szak­zottal foglalkozom, köztük egy teljesen vak nénivel is. A házigondozottak az ebédet, a klubtagok a napi háromszori étkezést az iskolai napközi konyhájáról kapják. Ez viszony­lag olcsó, bár az árakat így is sokallják. Zagyvarékason 1975-től van ilyen intézmény, még mint öregek napközi ott­hona indult, majd egyesített szociális intézmény lett, végül klub. Jelenleg már a második helyiségben tevékenykednek, amely valaha családi ház volt. Simon Gáborné a kezdetek óta az intézményben dolgozik.- Nem adom föl reményt, hogy egyszer azért profilt vál­tunk - mondja. - Azt gondolom, ha idősödik falu népessége, jobb volna olyan intézményt létrehozni, amely bentlakásos. Már most nagyon sokan men­nek el az újszászi otthonba. A munkanélküliség miatt mind többen vannak, akik nem tudják gondozni idős szüleiket. Biztos vagyok benne, hogy sikeres lenne, ha létrejönne itt is egy ilyen otthon, mert szíve­sebben maradnának saját falu­jukban az öregek. Sőt, talán még az újszászi otthonból is ha­zajönnének. Egyelőre arra sincs mód, hogy pályázatot nyújtsanak be, hiszen nincs a célnak megfelelő épület. A jelenlegi kis családi házra pedig nem tervezhetnek. Szponzor nélkül az EB-re Az Akropolisz megér egy misét Kufucz Gyula, a zagyvaré­kasi „vasember”, nagy fába vágta fejszéjét, ugyanis hóna­pokkal ezelőtt elhatározta, hogy részt vesz az old boys veterán atlétikai világverse­nyen. Amint lenni szokott, ő is beindította a pénzgyűjtési manővereket, nem sok siker­rel. Hihetetlen, de nem akadt szponzor, aki beszállt volna vállalkozásába, és enyhített volna a horribilis költségeken. De emberünket nem abból a fából faragták, aki feladná. Saját költségén, ha nagy áldo­zatok árán is, de kijutott Hel­lász földjére. A görög fővá­rosban, Athénban egy speciá­lis ötpróbaszámban képviseli hazánkat, ami kalapácsvetés­ből, súlylökésből, diszkoszve­tésből, gerelyhajításból és egy különleges - rövid nyelű, 15,88 kg súlyú- kalapácsve­tésből áll. A január 1-jétől 12-éig tartó viadalon az egyéni számok közül, még gerelyhajításban is rajthoz áll, ahol reményei szerint dobo­góközeibe is kerülhet, ami már azt jelentené, hogy busá­san megtérülne - erkölcsileg - a befektetett energia. Kurucz Gyula már nem mai gyerek, de az atlétika iránti elhivatottságára jel­lemző, alighogy haza érkezik, máris dobó ötpróba országos bajnokságot kíván szervezni, a zagyvarékasiak kisszögi sportparadicsomában. A jú­nius 19-én megrendezendő old boys versenyre, reméljük, már akad támogató, aki felka­rolja, és segítséget nyújt a bajnokság lebonyolításához. sl. Az oldalt irta: Kovács Berta, Fotók: Mészáros János »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents