Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-28 / 124. szám
Hát így... éldegélünk csendesen. Várjuk, hogy majdcsak könnyebb lesz egyszer létezésünk kis hazánkban. Reménykedünk, hogy egyszer majdcsak elég lesz egy munkahelyen 8 óra hosszát dolgoznunk egy tisztes jövedelemért, amelyből - miután öntudatos állampolgárhoz méltóan - leadóztuk a magunkét, nekünk is marad annyi, hogy a következő fizetésig fenntartsuk magunkat. Sőt, így a XX. század vége felé a vén Európa kontinensen még olyasmit is vágynánk, amit összefoglaló néven kultúrálódásnak neveznek, meg valami olyasmi is rémlik, hogy szabadidő, pihenőidő. De a vágyakról és a reményekről Vörösmarty Mihály óta tudjuk: „földiekkel játszó égi tünemény”. Eb ura fakó! Ha égi tünemények a bolondját járatják velünk, no de ha hozzánk hasonló földi halandók vesznek (bocsánat a szóért!) hülyére bennünket, az már több a soknál! Pedig megtörténik hányszor, hányféle fondorlatos csellel, csavaros trükkel. Újra és újra! Talán ez a legfájdalmasabb az egészben, az „újra és újra”. Nem tanulunk a más kárán, sőt talán még a magunkén sem, mert annyira él bennünk éhe a jónak, éhe a szépnek. Mert annyira jó lenne egy új szőnyeg, egy új bútor, mikrohullámú sütő, video és persze pénz - pénz - pénz, amelyen minden megvehető. Ezért aztán összekuporgatott kis vagyonkánkat gyorsan fialtatni akarjuk, havi 10 százalékot hozó vállalkozásokba fektetjük, (a vállalkozások korát éljük, nem?) míg azon vesszük észre magunkat, hogy valaki szemfülesen meglépett bankóinkkal, már annyink sincs, mint amenynyink volt. Ez a tanulsága olyan akcióinknak is, amikor néhány ezressel egy-egy ún. Játékba” belépünk. Csak várjuk - csak várjuk a számlánkra érkező összeget... ahogy a nóta is mondja: „Várhatsz babám, elvárhatsz, míg csak bele nem fáradsz”. És amikor arra adjuk fejünket, hogy némi csörgő és zizegő forintok ellenében egy-egy klub nagybecsű tagjaivá váljunk? Itt azzal kecsegtetnek bennünket, ha Fortuna kegyeltjei leszünk, és nevünket kihúzzák a kalapból, kamatmentesen, rövid idő alatt, kevés pénzen jutunk lakáshoz, kocsihoz, szekrénysorhoz ... „Mese-mese mátka, pillangós határba, ingó-bingó rózsa, te vagy a fogócska.” Az se kutya, amikor pénzecskénkért egy klubkártyát kapunk, és mellé egy vaskos katalógust, amelyben mindazok szerepelnek, akik 10-12-15 százalék kedvezményt adnak áruikra, szolgáltatásukra e tüneményes papírdarabkával rendelkezőknek. Ez az elv. És a gyakorlat? Hagyjuk csak el a számok elől az 1-est! 0-2-5 százalék. Persze, ne legyünk igazságtalanok! Ez már nyereség. Hogyne! Ha pl. veszünk egy másfél milliós kocsit. Az autóforgalmazók általában 2 százalék kedvezményt adnak. Ebben az esetben bizony kemény 30 ezer forint üti a markunkat. Nem semmi! Csak még azt kéne megtudnunk, ki ad a vásárláshoz másfél milliót. Valahogy falsul sülnek el ezek a dolgok, néhány élelmes jól jár, s a többi hoppon, sőt koppon marad, de úgy tűnik, minél többet koppanunk, annál kevésbé tudunk belenyugodni, mi vagyunk az örök vesztesek. Keresünk - kutatunk újabb lehetőségek után, hogy hiszékenységből újabb leckét vegyünk. A pálmát egyik ismerősöm vitte el, aki egy hirdetési újságban felfedezte élete nagy lehetőségét. A szöveg valami olyasmit tartalmazott: „Akar könnyen, gyorsan meggazdagodni? Ez egy olyan trükk, amit Önnek is meg kell ismernie! Válaszborítékért és ötezer forintért elárulom a titkot. Néhány hónap alatt százezrek! Nekem sikerült!” Ismerősöm rohant a postára: válaszboríték, pénz ... és leste-várta a fejleményeket. Két hét sem telt el, megérkezett a válasz. Izgatottan bontotta fel a borítékot. A benne lévő papíron ez állt: Hát így .. . Hihetetlen történet Ez éppen jó ü, 1 m A középkorú hölgy elszántan lépett be az üzletbe. A délután langy melegében és mélacsöndes homályában üldögélő butikosnő felvonta a szemöldökét. Kifinomult szimatával rögtön érezte: a hölgy igazi, potenciális vásárló.- Nadrágot szeretnék - mondta a hölgy meggyőzően, holott igencsak drukkolt, mert ez a kérés talán tucatnyi helyen is elhagyta már a száját, de nem kínáltak sehol olyan nadrágot, amely megfelelt volna. A butikosnő végre szinkronba került önmagával és menedzser-mivoltával. Hirtelen megnyerő lett a modora. Ruháján kisimultak a ráncok, fogai ragyogtak és kikandikált zsebéből a névjegykártya.- Mi az elképzelése: rövid vagy hosszú, szűk vagy bő, pöttyös vagy kockás, skót vagy francia, élezett vagy hajtókás, gumis vagy slicceit.. . Itt elfogyott a levegője, mire az elszánt hölgy közbevágott: - Két szára legyen. Fekete és hosszú. Legyen rám jó. Ez utóbbinál már egészen belejött, nem is remegett a hangja. A butikosnő sóhajtott, már megint nem hallgatták végig. A polcokon keresgélt. Persze, a levegő. Több légzéstechnikai gyakorlás, és még lehet jobb. Akkor egy egész bekezdéssel is továbbjuthat. Gyakorlott dulatokkal libbentette a lyölgy elé a nadrágokat, beterítve a/ üzlet szélességén végigfutó plltot. Most már sínen vagyúnk, gondolta, csak mosolyogni kell, mint a baktecnak. l > A hölgy étvonult“ arfülkébe. Itt sem akart menni a próba. Az egyik hosszú volt, a másik rövid, aztán túl fiatalos, vagy amelyik csípőben illett, derékban lötyögött. A hölgynek már ismerős volt a tortúra.- Túl vékony a derekam, a csípőm meg túl széles - gondolta - csak egyet találnék, legalább egyet... És húzgálta magára egymás után a nadrágokat. Az üzlet már csata utáni állapotban volt, de a butikosnő sem adta fel könynyen. A függöny mögött egyszercsak vékony hangon felkiáltott a hölgy:- Ez jó! Derékban passz, csípőben passz, szára kettő, tökéletes! Diadalmasan lépett ki a fülke elé, hogy megmutassa zsákmányát. A butikosnő arcáról előbb a műmosoly hervadt le, aztán az igazi is.- De asszonyom, ez az Ön nadrágja ... - nyögte, és viszszahuppant az üzlet csöndes homályában álló székre.- em -Mondja hát el mindenkinek... Lakni, de hol?- Én csak a gyerekeket sajnálom - sírja el magát Sánta Mária. 1991 óta földönfutó, és mostanában, mióta kérelmét a másodfokú bíróság is elutasította, már aludni sem tud. Retteg a reggeltől, nem arra virrad-e gyermekeivel, hogy jön a karhatalom kilakoltatni.- Nem ilyen sorsot szántam én nekik - folytatja könnyekkel küszködve. Pedig milyen szépen éltünk! Mi voltunk a mintacsalád. Aztán egyszercsak vége lett mindennek. A férjem beleszeretett egy másik nőbe. Tudná, milyen fájdalmas, amikor ott páváskodik az ablak előtt a vetélytárs kiglancolva, kiflancolva, az ember meg bent a lakásban, három gyerekkel, vörös szemmel, kócos hajjal, munkától izzadtan . .. Reménytelen ... A férjem küzdött. El kell ismerni, küzdött. Maradni akart velünk, de nem tudott. Hajtotta a vére. „Engedj el!” - azt mondta. „Engedj el!” Nem tehettem mást. Elengedtem. Nem költözött el, csak eljárt a nőhöz, köztünk megszakadt a kapcsolat. így éltünk közös fedél alatt. Gondolhatja... A helyzet egyre rosszabb lett. Ami soha nem volt jellemző a páromra, most egyre durvább, gorombább lett, gyakran megfenyegetett, volt, hogy meg is pofozott. Idegileg teljesen kiborultam, erős nyugtátokat kaptam, úgy éreztem, már élni sem akarok. Öngyilkosságot kíséreltem meg, de megmentettek. Mária és a gyerekek Akkor elgondolkoztam: - Mi lenne az én gyerekeimmel nélkülem? Ilyet nem tehetek! Szükségük van rám. Valahogy talpra kell állnom! Amikor az ismerősök ajánlottak egy alkalmasnak tűnő albérletet, egy percig sem gondolkoztam. Megkötöttem a bérleti szerződést, fogtam a három gyereket, és azon mód, egyszál ruhában beköltöztem. Nagyon boldog voltam, hogy végre nyugalmat jelentő falak vesznek körül, becsukhatom az ajtót, és csak azt engedem be, akit akarok. Akkor még nem tudtam, hogy ezzel is ilyen rettenetesen sok kínt, aggodalmat, bizonytalanságot zúdítok magamra. Kiderült, hogy akitől bérbe vettem a lakást, átmeneti elhelyezésre kapta az önkormányzattól, amíg a saját bérlakását felújították. Honnan tudtam volna ezt?! Nekem senki nem mondta. Én rendesen fizettem neki a bérleti díjat, de ő egy idő után nem egyenlítette ki a lakbért, én azt is kifizettem helyette, és kértem az IKV-t, adja át nekem a lakás bérleti jogát, ha már az, aki eredetileg használta, jogosulatlan rá. Az IKV azt válaszolta, nem ő az illetékes, hanem a polgármesteri hivatal lakásügyi csoportja. írtam a polgármesternek, kértem, segítsen. Nem ő, hanem az ügyfélszolgálati iroda válaszolt. Elutasítottak azzal, hogy rendelkezem a volt férjemmel közös ház felével, így bérlakásra nem tarthatok igényt. Keserűen felnevet: - Most mondja meg! Mit tehetek? Nézze meg, itt a bírósági határozat. „Alperes és felperes az életközösséget 1988 májusában szakították meg. Az életközösség megszakadását követően a felperes lakott egy ideig a három házassággal született gyermekkel, a volt közös lakásban. Innen azonban 1991. május elején elköltözött az alperes összeférhetetlen magatartása miatt. Az alperes a felperest ottlakása idején fenyegette, sőt előfordult, hogy bántalmazta is. A felperes ezen alperesi magatartásra figyelemmel a volt közös ingatlanból a gyermekekkel együtt elköltözött, az ingatlant azóta az alperes használja élettársával együtt."- Látja, benne van, hogy volt férjem bizonyítottan összeférhetetlen magatartású, meg hogy ott lakik az élettárs. Hogyan menjek én oda vissza? Olvassa itt! - mutat a peranyagból egy másik részt. „Az épület műszaki megosztásának lehetősége elvileg fennáll, a két épületrész ugyanis egymástól elválasztható. Ehhez azonban a régi épületrészben megszüntetett fürdőszobát újra üzembe kell helyezni, a lebontott kéményt fel kell építeni, s a berendezési tárgyakat, készülékeket beépíteni. Az udvari rész leválasztásához kerítés és kapu létesítése szükséges. A felperes az ingatlanból kiköltözött, alperes azonban a kiköltözést nem vállalta. Felperes a természetbeni megosztást ellenezte az alperes összeférhetetlen magatartása miatt. ”- Ha még ketté is lehetne venni a házat, ugyan mi pénz kellene hozzá! Vajon honnan venném?! Én akármikor lemondok arról az épületrészről a gyerekeim javára. Az én életem alatt már úgysem tudjuk használni. Akkor aztán papíron sem lesz semmim. Az megoldás? Akkor már kiutalható nekem a lakás? Én akár ebben a pillanatban átíratom a fél részt. Csak megoldást jelentene! így borzasztó élni. Figyelni minden ajtócsapódásra, autózúgásra, jönnek-e kilakoltatni. Hiába fellebbeztem, az ítéletet a megyei bíróság sem változtatta meg. Azt írták a „Magyar Köztársaság nevében!" Tizenöt napon belül ürítsem ki a lakást, és az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Az indoklás azt tartalmazza, hogy a „Lakásbérleti jogviszony csak a lakásügyi hatóság kiutaló határozata alapján megkötött lakásbérleti szerződéssel jöhetne létre. Lakás kiutalására bírósági ítélettel a lakásügyi hatóság nem kötelezhető."- Értem én ezt, persze hogy értem. De engem ki ért meg? Ki segít ebben a kilátástalanságban?! Ki igazít el ebben az útvesztőben?! És sír, újra sír. Fotó: Mészáros János Orv Osszemmel Éva kedves, csinos fiatalasszony. Korábban életvidám, a környezetében optimista, jó hangulatú embernek tartották. Két éve azonban előbb alig észrevehetően, majd egyre szembetűnőbben fogyatkozni kezdett a haja, és ezzel párhuzamosan kedélyállapota is megromlott. * * * Problémája az egész személyiségét visszavetette. A szokásos vizsgálatokat óriási türelemmel „végigcsinálta”. Kézzel fogható magyarázat, klinikai betegség a háttérben nem volt kideríthető. Véletlen folytán került a genetikai tanácsadóba, ahol kiderült, hogy felmenőinél is előfordult már hasonló „csúfság”. A haj a bőr fehérje természetű terméke. Funkciója csekély, de kóros állapota, részleges vagy teljes hiánya nagy lelki problémát okoz az érintettnek és a környezetének is. A jószemű orvos, bőrgyógyász a hajból, a haj minőségéből is tud „olvasni”: számos anyagcsere-betegség nyomelem hiánya tükröződik a páciens haján. Napi 80-100 hajszál elvesztése nem kóros. Ha ennek többszöröse a veszteség, akkor bőrgyógyászhoz kell fordulni. A kopaszságnak számtalan oka van, de a leggyakoribb az úgynevezett androgén vagy szokványos típus. Kezdetben a homlok két oldali szeglete veszíti el a hajborítást, majd később a fejtető felé is terjed. Pubertás korban kismértékben mindkét nemben előfordul, de a férfiak 5 százalékában már 20 éves kor alatt is elkezdődik. Genetikai szempontból ismert domináns öröklődésü betegség. Kifejeződése azonban különböző mértékű lehet. Gyakran jár együtt szeborreával, a fejbőr fokozott faggyútermelésével. Hosszú ideig hathatós készítmény nem állt rendelkezésünkre, ezért a gondos hajápolás, vitaminkészítmények szedése lelki egyensúlyra biztatás szintjén megállt a gyógyítás lehetősége. Csak néhány éve ismert egy, az USA-ban kifejlesztett szer és kezelés, a Minoxidil-terápia, mely e betegség gyógyítá* sában komoly eredményeket ért el. A szer megtalálása egyébként kísértetiesen hasonlít a penicillin felfedezéséhez, hisz egy vérnyomás-csökkentő gyógyszer mellékhatásaként fedezték fel a betegek erőteljes szőrösödését. A tablettában lévő hatószert oldattá alakították, és igen erős koncentrációban helyi kezelésként a fejbőr rendszeres, alapos bedörzsölése hozta a kiváló eredményt, hogy ti. a megritkult hajpihék heteken belül ismét normális hajszálakká, illetve hajjá alakultak. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kezelés nagy türelmet és anyagi áldozatokat is követel, de az eredmény meggyőző. * * * Éva fél éve újra visszanyerte önbizalmát, haja átlagos mennyiségű és örömmel újságolta, hogy most már fodrászhoz is szívesen jár, s nem a parókán gondolkodik. Dr. Mosonyi Attila
