Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-26 / 122. szám
6 Szolnoki Extra 1994. május 26., csütörtök A zenész és a pilóta Plakett útravalóul, emlékül... Minden iskola szívesen teremt valamiféle hagyományt, egyedit, sajátosat. Minden iskola szereti elismerni a jókat, megjutalmazni a legjobbakat. A szolnoki Széchenyi István Gimnázium egy plakettet alapított, melyet minden évben egy tanárnak s a búcsúzó negyedikeseknek ítélnek oda - tájékoztatott Horváth Tibor, a gimnázium igazgatója. A tanárokból és diákokból álló kuratórium idén két tanulót is méltónak talált a Széchenyi-plakettre: Sáfár Anikót és Németh Miklóst. Anikó az első most végző idegen nyelvi osztályba járt, ahol a tanulók felének már megvan a középfokú nyelvvizsgája. Most, az érettségi lázában izgul, hogy jól szerepeljen, pedig tőle ez megszokott, végig jeles volt, csak hoznia kell a formáját. Ráadásul fél lábbal már benn van a főiskolán, mivel az országos tanulmányi versenyen oroszból 8. helyezést ért el, így csak angolból kell felvételiznie. A Külkereskedelmi Főiskola nemzetközi kommunikációs angol-orosz szakára jelentkezett. Gimnazista évei alatt meghatározó volt számára ez a két nyelv. Az angolt itt kezdte el, az orosz már azelőtt is kitűnően ment neki, itt pedig köszönetét mond Ferenczi tanárnőnek, aki segítette abban, hogy olyan jó eredményeket érjen el. Több versenyen is részt vett, megyeit nyert, területin harmadik volt. Oroszból tehát „sínen” van. Az érettségi befejeztével nagyon kell hajtania az angolfelvételi sikeréért, hiszen négyszeres a túljelentkezés. Anikó nem lánya a színésznőnek, s nem is álmodik arról, hogy színésznő legyen. Verseket ír, bár még a szüleinek sem mutatja meg őket. Gátlásosnak tartja magát, meg azt is mondja: pesszimista. Szerintem ez egy meggondolatlan kijelentés. Nem is hiszem el. Első, legfőbb, legrégibb álma a repülés. Egyszerűen, sőt, mintegy mellékesen mondja, nyáron vizsgázik, repülni tanul. Na nem csak úgy, mint a madár, hanem vitorlázó gépen. Hogy pilóta lehessen - már amilyen ő szeretne - arra nincs lehetőség, mivel Magyarországon nők nem ülhetnek akármilyen botkormányhoz. Szívesen megy a barátaival erre-arra, s van egy kutyája is. Miklós a közösségi munkájáért kapta meg a plakettet. Az énekkar „lelke” volt, átdolgozásokat írt, és saját műveket szerzett, az ifjúsági klub törzstagja, a Gimirka egyik szerkesztője, a 24 órás vetélkedő csapatkapitánya s minden közösségi megmozdulás biztos pontja. Jó négyes tanuló volt, s most művészpályára készül. A zenét helyezi mindenképp előtérbe. Zongorán és gitáron játszik, ám szolfézstudását fejlesztenie kell, ezért vár egy évet a felvételivel. Ezalatt valami munka után néz, megtanul autót vezetni, leteszi a középfokú vizsgát angolból, mivel ez a kedvenc nyelve. Közben a fővárosba fog járni egy musicalstúdióba, ahol táncot, színészetet, éneket tanulnak majd. Szabadidejében sokat ül a számítógép vagy a zongora mellett, szeret emberek között lenni, az utcán járkálni, barátaival moziba, koncertekre jár. Ha kikerül a nagybetűsbe, szeretne saját zenekart alapítani. Most az ADAM 30 nevű csapatban játszik, meg is jelent egy kazettájuk. Az énekkarra visszagondolva tisztelettel, szeretettel említi Kissné Farkas Jolán tanárnőt, mint olyan embert, akinek sokat köszönhet.- ... Sok embert ismerek, és igyekszem mindenkivel olyan kapcsolatot kialakítani, hogy Szeressenek - vallja magáról. Anikó és Miklós meglepően szolid, természetes, szerény. Persze, nekik már van mire. Örülnek is az elismerésnek, s egyszer majd minden bizonnyal megmutatják a plakettet az unokáknak, mondván: lám, lám ... - em -Erkölcs és érték a változó világban A társadalom stabil iskolát, áttekinthető oktatást, korszerű ismeretszerzési lehetőségeket kíván. Ez pedig csak határozott elképzelésű, a változás igényét magukévá tevő pedagógusok tevékeny munkájával valósítható meg. Mi marad meg értékként az átalakuló világban, melyek azok a kapaszkodók, amelyeken továbbléphetnek az oktatási reformok által többszörösen összezavart tantestületek? Bábosik István, az ELTE tanszékvezető tanára erről beszélt múlt szombaton a szolnoki pedagógiai tanácskozáson.- Ebben a megkavart világban, mikor szemünk láttára fosztanak szét öröknek hitt eszmények, s naponta szólnak hazugságot az igaznak látszok, van-e még érték?- Az érték olyan produktum, ami egyszerre tölti be a közösség, a társadalom fejlesztésének funkcióját, és hozzájárul az egyén fejlődéséhez is. A tanárnak, bármilyen korban is éljen, arra kell törekednie, hogy tanítványainak életvitelét ebbe az irányba állítsa be. Ez az életút pedig a közösségi fejlődés és az egyén önfejlődésének összhangját jelenti. Valójában tehát egy tevékenység- és magatartásrepertoárról van szó, mellyel a pedagógus egyes formákat leépít avagy megerősít. Szerencsére, minden értékzavartól függetlenül a tanárok, saját józan logikájuktól vezetve, így cselekednek nap mint nap. A pedagógia tehát tudatos személyiségformálás, amely meszszemenőleg a valós, tartós értékek irányába mozdítja el a tanítványokat, így gyerekeket-felnőtteket egyaránt.- A megelőző korok mind a közösség elsőbbségét hangoztatták. Mi lesz az egyénnel, és melyek azok az értékek, amik az egyén személyiségfejlődéséhez járulhatnak hozzá?- Ha az egyén kiszorulhatna a pedagógiából, csak egy magát fejleszteni képtelen, eredménytelenül dolgozó, arc nélküli ember formálódhatna. Ezért a legfontosabb egyetemes emberi érték a személyiség tiszteletben tartása. Ehhez pedig elengedhetetlen az intellektuális ismeretszerző tevékenység, az esztétikai érdeklődés felkeltése, a szépre nevelés. Amelyik társadalomban nincs becsülete a tudásnak, az menthetetlenül viszszafejlődik. Ugyanakkor a könnyebb kapcsolatfelvétel, a kommunikációkészség szoros kapcsolatban van az egyén esztétikai beállítottságával is. Mindenkit vonz egy olyan ország, ahol esztétikus környezetet alakítottak ki, az emberek tiszták, ápoltak, a környezet ragyog és gondozott. Egészséges kultúrszellem az, ami teret nyert, és ez komoly hatást gyakorol a gazdaságra is. Messze nem igaz, hogy az értékek válsága elvesztette a valós, igazi értékeket. Csupán újra fel kell fedeznünk azokat, alkalmaznunk világunkra és saját személyünkre. Ebben van lebecsülhetetlen felelőssége a pedagógiának, a tanároknak és magának az iskolának mint intézménynek is.- Sokan lebecsülik a nevelés fontosságát. Ugyanakkor tapasztalhatjuk, növekszik a fiatalkorú bűnözés, az erőszak és a cinizmus. Ertékzavar vagy társadalmi tünet az, ami teret kapott?- A nevelés, véleményem szerint, sokkal fontosabb, mint az oktatás. A konstruktív életvezetés megalapozásában sokkal nagyobb szerepe van, s amennyiben ezt nem látjuk be, teret nyerhet a destruktív magatartás. Gondoljunk csak az intellektuális bűnözésre, melynél az egyént ugyan ellátták a szükséges ismeretekkel, de a neveléséről nem gondoskodtak. Társadalmi szinten túl nagy kockázat mellőzni a nevelést, mint meghatározó szempontot. Ezért szükséges az oktatási rendszer értékfelismertető átalakítása. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a bekerülő gyerekek magatartás- és tevékenységrepertoárjának a helyes irányba történő beállítására. Első perctől kezdve segítenünk kell a tanulókat egyéniségük kialakításában. Tudatában kell lennünk, hogy minden egyes forintot, melyet elveszünk az oktatástól, néhány év múlva börtönök építésére kell fordítanunk. Ezt a nyugat-európai országok már átélték évekkel ezelőtt. Tanulhatnánk belőle. Összehasonlíthatatlanul többe kerül a javító-nevelő munka, a rehabilitálás, mint a megelőzés. Bűnüldözés, büntetés-végrehajtás, az apparátus kibővítése pontosan azt a pénzt nyeli el, melyre a nevelésnek, az oktatásnak és ezáltal a társadalom egészséges fejlődésének most volna szüksége.- Van-e fogékonyság mindezekre a diákok és a pedagógusok körében?- Minden iskolának ki kell alakítani profilját, és ehhez hiteles pedagógusok kellenek. Ehhez pedig meggyőződés és meggyőzési képesség szükségeltetik. Ezzel, és nem hatalmi szóval kell formálni a fiatalokat. A gyerek figyel és töpreng. Pontosan tudja, ki az, aki hazudik, és ki az, aki a valót mondja. Ezért van előnyben a bizonyító a deklarálóval szemben. Meg kell tanítani a gyereket kérdezni. Aki kérdéseket tud feltenni, az nem elégszik meg a tekintélyelvű, oktatáscentrikus iskolával. Örök emberi értékek vannak, melyekre figyelnünk kell, mindannyiunknak. Tapasztalatom szerint a gyerekek fogékonyak erre, ezért hát bízni kell a fiatalokban. Abban, hogy egy széles kínálatból maga tud választani. Ha ezt az értéket, a szabad választás lehetőségét magukévá teszik, komoly lépést tettünk előre. Akkor talán az iskola vagy börtön kérdés is értelmét veszti. Csilléi Béla Történelmi képeslapok Szolnokról Azok a híres szolnoki piacok A vásárok jeles szakértője, Dankó Imre professzor úgy tudja, hogy „ ... a piac olasz eredetű szavunk, eleinte egy bizonyos központi fekvésű területet jelentett és nem csak az adás-vétel lebonyolításával hozták kapcsolatba: a vár piaca, a templom piaca, azaz központi térsége volt. Az árucsere szakosodása, a vásárfejlődés során mindinkább az élelmiszereket árusító, csak a kérdéses településre kiható, tehát meglehetősen szűk körű, esetleg mindennapos árucsere-alkalmak neve lett. Mégpedig azért, mert mindig és mindenütt a települések középpontjában, gyakran az ugyancsak központi helyet elfoglaló templom körül tartották, a település „piacán”. A vásár-piac terek központiságát igazolja az a településtörténeti tény is, hogy a település középületei, a boltok, a kocsmák, a vendégfogadók és a település életében fontos, nélkülözhetetlen szakmák műhelyei is itt foglaltak helyet.” Egy idős szolnoki visszaemlékezése szerint a 20-30-as években a piackép Szolnokon is hasonló volt. „ ... Példaképp elmondok egy heti piacot. A heti piac a mostani városháza előtti téren volt. A halpiac és a baromfipiac a „Hatvanas” utcájában, egészen a színházig, a dinnyepiac a Tisza-parton, a gyümölcspiac a városházánál, ott, ahol lefordulunk a színház utcájához. A piac mindig délig tartott, akkor befejeződött. De nem úgy, mint most! Akkor ami megmaradt, azt a termelők, az árusok kiöntötték, és otthagyták. A baromfipiacon a libától kezdve a pulykán, kappanon át mindent kapható volt. A tiszai halat nagy, háromlábú dézsákban árulták. De még véletlenségből sem mértek holt-tiszai halat, mert az nem kellett senkinek. Ráktól kezdve minden volt. Külön potykák, keszegek, durbincs. A pékek a volt Fehérló utcában árultak. A hentesek is kint árultak az utcán. Ha odamentéi és kértél egy tízórait, a hentes levágott egy nagy szelet kenyeret, kettévágta, mindkét darabot belemártotta a kolbászzsírba és tett közé egy jó darab sült kolbászt vagy hurkát. És ez két fillér volt. Mert voltak olyanok, akik csak felvágottat árultak. De ha oda beléptél, magcsapott a finom fűszerillat: csodálatos rakott húsok, töltelékáruk voltak. Minden volt ott, annyi, hogy azt nem lehet elmondani. A henteseknek, de általában a többieknek: pékeknek, fűszereseknek is kialakult vevőkörük volt. Ötkor nyitottak, s már ott volt a friss hurka, kolbász sütve. Előzőleg is leadtak rendeléseket. Mondjuk rendeltél két jó szál sült kolbászt, egy szál májast, egy szál kolbászt nyersen. Az akkor már mind papírba volt csomagolva. Rá volt írva a név, és fizettél érte 50 fillért. Vagy 24, 26 fillért. Köröm? Nagyon elvétve vettek körmöt. Többnyire csak az ínyenckedők. Pacal pedig? Annyi volt, hogy Tiszát lehetett volna vele rekeszteni. És nem volt drága. Mert akkor egy napszám 80 fillér volt, plusz a teljes napi ellátás ...” „Egészséged testben, lélekben” tréning Az Egyesült Államok egyik legsikeresebb egészségnevelési programjával ismerkedhettek meg a résztvevők a tegnap Szolnokon elkezdődött, elsősorban pedagógusok számára szervezett háromnapos tréningen. A tanfolyam létrejöttét indokolja, hogy a XX. század végének egyik legégetőbb problémája az ifjúság megóvása a testi és lelki egészséget fenyegető veszélyektől, elsősorban a drogoktól. Szakemberek a közelmúltban készítettek el egy Szolnok városra vonatkozó drogfelmérést. A felmérés alapján kiderült: a középiskolások 67, míg az általános iskolások 40 százaléka használ, vagy próbált már ki valamilyen drogot. A résztvevők a háromnapos tréning során olyan képzést és szakismeretet szereznek, mely jogosítványt ad a téma feldolgozására és tanítására. A MÁV Kórház tudományos ülésén hangzott el A vastagbél betegségei Dr. Simon Irén és dr. Emih Ákos előadásában a fekélyes vastagbélgyulladás, a Crohn-betegség és a működésbeli bélzavarok szerepeltek. Az első két betegség (közös néven IBD) igen ritka, de súlyos kórképnek számít, míg a működésbeli zavarok a mai civilizált világban nagyon gyakoriak. Az IBD oka ismeretlen, de nagyszámú kórelőzmény, illetve az immunrendszer valamilyen kisiklása szerepel a betegség létrejöttében. A colon irritabile (továbbiakban Cl) csak működésbeli zavart jelent, melynél a bélen semmilyen vizsgálattal nem találunk kóros eltérést. Tünetek: mindhárom betegségnél jelentkezik a hasi fájdalom, puffadás, nyákos hasmenés, de csak a szervi megbetegedésben található meg a véres széklet, fogyás, láz és egyéb kísérőjelenségek. A diagnózis megállapítása nem mindig egyszerű - nagyszámú vizsgálat előzi meg. Kórelőzmény: fizikális vizsgálat, röntgen, labor, tükrözés és szövettani mintavétel. Az életmód- és étrendváltoztatás elsősorban a funkcionális betegségeknél hozhat nagy változást, különösen akkor, ha a nagyszámú és értékű vizsgálattal sikerül meggyőzni a beteget, hogy nincs komolyabb szervi baja. Érdekességként megemlítették, hogy a fekélyes vastagbélgyulladás dohányosoknál ritkábban, míg a Chron-betegség gyakrabban fordul elő. A tejtermékek, a tej és a margarin nincsenek a kívánatos élelmiszerek között ezeknél a betegeknél. Kezelés: elsősorban gyógyszeres. Alapját még ma is a Salazopyrin nevű tabletta képezi. Az előadásban részletesen taglalták az új gyógyszereket is, kitérve azokra is, melyek jelen pillanatban Magyarországon nehezen beszerezhetőek, végül a sebészi beavatkozás lehetőségeiről és várható eredményeiről volt szó. Különdíjas pályamunka - Egy nap Makovecz Imrénél Már tudja, milyen házban fog élni 2014-ben Cifka Gábor még csak 17 éves, de már tudja, milyen házban lakik majd 2014-ben (vagy legalábbis milyenben szeretne élni). A fiatalember a harmadik osztályt végzi a Szolnoki Környezetgazdálkodási és Építőipari Szakközépiskolában. Az érdekes házat egy, a Magyar Iparművészeti Főiskola és a Magyar Művelődési Intézet által kiírt országos pályázatra adta be, amelynek neve: Tervezzünk tárgyakat! Kilenc és 18 év közötti gyermekek nevezhettek a szellemi versenybe, aminek három témája volt: az egyik „Az én lakásom ma”, a másik „Az otthonom 2014-ben”, a harmadik a „Robinson-ház”. Gábor a második kategóriában indult, vagyis „Az otthonom 2014-ben” pályázatára küldött be terveket. Nem is eredménytelenül, hiszen különdíjat nyert, amit igen kevesen vihettek haza a háromszáz-egynéhány induló közül. Ezzel jutalomképpen egy napot tölthet a Makovecz Imre által vezetett Makona Építészirodában. A pályázati felhívásra a Lakáskultúrában bukkant Gábor édesanyja és hívta fel rá gyermeke figyelmét. Mindez nem is olyan régen, tavasszal volt. Mindössze három hónapja volt a fiatalembernek a tervek kidolgozására. No, nem kellett minden részletre kiterjedően megcsinálnia, mert nincs például szilárdságtanilag méretezve, de a lényeg jól látható. Ez pedig egy alaprajzilag kör alakú, domború tetejű, egyszintes ház. Alapterülete 216 négyzetméter, négyszobás lakás. Á nappali középen van - felül egy nagy világítóablakkal - és e köré rendeződik a többi helyiség. A ház érdekesége, hogy a tetejét, ahol nincsenek ablakok, föld borítja. Gábor szereti a tennészetet, ezért is ez a szokatlan ház. Azoknak tervezte, akik ugyancsak szeretik a természetet, és ahhoz minél közelebb kívánnak kerülni. Célja vele az volt, hogy az ember és a természet kapcsolata még harmonikusabb lehessen. Az energiafelhasználás is takarékos, és ami hulladékból lehet, de akár a napból, akár a szélből, abból vissza-, illetve megszerzik az energiát. A ház lényegében egy vállalkozó szellemű által bármikor és bárhol, főleg kertvárosban, ahol megengedhető számára a tér, felépíthető. Több ház is tervezhető egymás mellé, sőt, közösségi célokra is felhasználható egy-egy építmény. Gábor szeret teljességre törekedni. Amikor azt a kérdést kapja, hogy hogyan lehetne berendezni a kissé körív alakú szobákat, nem ijed meg, hanem azt mondja, nem szokványos, mai monstrum^ bútorok valók ebbe a házba. Ő maga szeretné „lakberendezni”, külön ide való berendezésekkel. Sajnos hazánkban még nem tart ott az építészeti oktatás, hogy az adott új házat hogyan lehetne majdan berendezni, vagyis egyszerűen csak megtervezik az épületet, aztán majd lesz valami a berendezéssel. Csakhogy ez sokszor megbosszulja magát, mert nem biztos, hogy teljesen ki lehet majd használni, be lehet majd rendezni a tereket. Ezért Gábor, amikor majd építészetet fog tanulni, mellette a lakberendezés tudományát is szeretné elsajátítani. És hogy még teljesebb legyen a tudása, mindemellett kertépítést is akar tanulni.- Mert ha csak a kimondott építészetre összpontosít a tervező, akkor szerintem nem tud tökéleteset alkotni - mondja. Mi ez, ha nem egy kész hitvallás? T. A.
