Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-26 / 122. szám

•I I 4 A szerkesztőség postájából 1994. május 26., csütörtök Hogy a példátlan trükkel másokat már ne tudjanak átverni! Az eset szolgáljon tanulságul Élethelyzetünkből A hétköznapjaink keserű igazsága Húsz év után - az osztályteremben Május 7-én jól sikerült találkozót rendeztünk az Abonyi Úti Álta­lános Iskolában. Ezen a napon az 1974-ben végzett 8. a osztály di­ákjai osztályfőnökünkkel, dr. Cseplákné Zs. Rózsa (dr. Orosz Emilné) tanárnővel emlékeztünk az együtt töltött évekre. A barátságos, kellemes osztályfőnöki órát közös vacsorával fe­jeztük be, s azzal búcsúztunk el egymástól, hogy öt év múlva ismét találkozunk. Volt osztálytársaim nevében ezúton is köszönetét mondok az iskola igazgatónőjének, hogy lehetővé tette a találkozó megszervezését. Diósné Polovics Márta „Ma nekem, holnap neked...” Hol marad a szakmai tisztesség? A velünk történteket azért tá­rom az Új Néplap nyilvánossága elé, hogy embertársaim figyel­mét ily módon is felhívjam arra az arcátlan új módszerre, amivel pénzt csalhatnak ki tőlünk. 1 Május 12-én értesítőt talál­tunk a levélszekrényünkben, melyen a szandaszőlősi 8. sz. postahivatal tudatja, hogy után­vétellel ajánlott küldemény ér­kezett a címünkre, s a kiváltás összege 590 forint. Este kide­rült, hogy a családunkból senki nem rendelt semmit. Ettől füg­getlenül úgy döntöttünk, hogy a férjem másnap elmegy a pos­tára, megnézi, mi érkezett. Vé­kony boríték várta, s az önkénte­lenül is feltett kérdésére, hogy vajon mi lehet benne, a postai alkalmazott annyit mondott: más is kapott ilyent, és min­denki kiváltotta. A férjem - némi habozás után ugyan, de ki­fizette érte az 590 forintot. Tud­ják, mi volt benne? Néhány szó­rólap, melyen különböző termé­keket kínálnak megvételre s egy picike gyűrű. A rejtélyes cso­magot - a nevünket, címünket valahonnan megszerezve - Bu­dapestről a Discount Kft. küldte azzal, hogy a „gyémántköves” gyűrűhöz a Szerencsejáték Fel­ügyelet ellenőrzésével, köz­jegyző jelenlétében tartott rek­­lémjátékukon jutottunk hozzá. Gratulálnak, s ezt az alkalmat ragadják meg arra, hogy rendkí­vüli ajánlataikat ismertessék. S mint a kísérőlevélben Boros Helga játékigazgató közli, elég egyetlen terméket megrendel­nünk a mellékelt ajánlatukból, máris visszatérítik nekünk a most küldött ajándék (a gyűrű) csomagolási és postaköltségére kifizetett 590 forintunkat. Hát nem csodálatos?! Megjegyzem, 3930 forintért kínálják a hő­áramlást kihasználó valódi dié­tás sütőt, míg ugyanezt egy má­sik cég 1999 forintért. Kész ka­baré! Ahhoz már hozzászoktunk, hogy különböző cégek ajánlatai lapulnak nap mint nap a posta­ládánkban, de legalább ránk bízzák: élünk-e vagy sem a fel­kínált lehetőséggel. A Discount Kft. trükkje példátlan: a semmi­ért is ki tudott csalni tőlünk né­hány száz forintot. A tandíjat megizettük. Kérem, lehetőleg mások is okuljanak belőle. Jakusné Katona Magdolna Szandaszőlős Nemrég felhívták a figyel­memet egy csodaszerre, az „életkristály”-ra - mondván, ez a legmakacsabb betegségekkel is elbánik. Tekintve, hogy a jó közérzetnek többnyire híján va­gyok, és szeretném visszanyerni az egészségemet, az életkristály árát valósággal „kiéheztem”. Aztán egy üveg Béres-cseppel együtt 3000 forintot fizettem érte. Mint negyvenéves rokkant­­nyugdíjas. két hónap után kezd­tem reménykedni, hogy mégis van kiút, hiszen csodálatosan érzem magam. A jó közérzet után az is megfordult a fejem­ben, hogy talán úgy visszanyer­hetem még az erőnlétemet, hogy újra munkába állhatok ... Csakhogy a nyugdíjamból a kö­vetkező üveg cseppre már saj­nos nem bírtam félretenni. Pe­dig nem fogyasztunk szeszes italt, sőt a férjem egy hónap óta a napi egy doboz cigaretta he­lyett csupán három szálat szív. Hogy ez így alakuljon, a segít­ségére voltunk, de végül is a saját akaraterejének köszön­hető. Megjegyzem, a nagylányom körül, aki érettségivel pálya­kezdő munkanélküli, mások gyárkéményként ontják a füstöt, neki eszébe sem jut, hogy ciga­rettával a szájában és pálinkás­­bütyköst ragadva, sirassa magát - esetleg anyagilag is a nullára futva. Szegény gyermekem bízik és próbálkozik, mert ott az akarat­erő, ami győzni fog - reméli. De próbáljon valaki a pályakez­dők munkanélküli-segélyéből lakni valahol, élni, ruházkodni! A vízre, világításra már ne is gondoljon, mert megfizethetet-Városunkban, Kisújszálláson négy éve működik a totó-lottó kirendeltség, a Szerencsejáték Rt. 249. egysége. A helyi sportegyesület kezdeményezé­sére és az önkormányzat támo­gatásával kezdte meg működé­sét a Szabadság téri Ifjúsági Ház keleti épületrészében. A kirendeltség vezetője, Igricziné Nagy Éva vallja, hogy a játszó emberek derűseb­bek, ennélfogva könnyebben viselik el a hétköznapok ki­­sebb-nagyobb nehézségeit. Te­hát, kedves embertársaink! Job­ban járunk, ha például a káros cigarettára, alkoholra fordított pénzünket vagy legalább annak egy részét ezután szerencsénk keresésére szánjuk. Jó tudni, hogy nemrég az em­len, a magnót, tévét pedig fe­lejtse el! Es ne próbáljon beteg lenni az ember, mert a gyógy­szer már élvezeti cikknek szá­mít, luxus. S még ő akarja ne­kem megspórolni a cseppekre valót. Ha nem családban, ha­nem egyedül élne, bizony az éhhalál küszöbén állhatna. Mert járni jár neki segély a polgár­­mesteri hivataltól, csak éppen nem jut.... Bezzeg a nagystílű vállalko­zók könnyebben kapnak támo­gatást - mondván, ők fellendítik a várost. Aztán a nagy fellendí­tésből olykor eladósodás lesz. Jaj, nehogy már megbántsak valakit, mert mit is érdemelne az a „bűnös”, akinek a háztartá­sában az egy főre jutó átlagke­reset 5 forint híján 12.500 fo­rint .. . Aztán nemrég a rádióból hal­lottam, hogy végre Pesterzsébe­ten átadták az ország második detoxikálóintézményét. Végre?! A nyugdíjam bőven a létmi­nimum alatt van és vagy eszem ezen a pénzen és ájuldozom a cseppjeim hiányában, vagy éhezem és megveszem a gyógy­szert. Mert a beteg, talpon ma­radó emberre nincs több keret. Gratulálok, illetékesek! Mi a betegséget, a munka­­nélküliséget nem kértük. Az utóbbi az állam bácsi ajándéka, az előbbit meg csak úgy kapja az ember. Nem ajándékoznának már meg bennünket is valami hozzánk illő intézménnyel? Önkéntelenül is felmerül az emberben a kérdés: vajon nem kellett volna ezen a pénzen in­kább helyrehozni legalább egyetlen leromlott, lepusztult kórházat? N.-né N. Zsuzsanna lített kirendeltségen is beindult a gépi szelvényátvétel, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a játékostól átvett totó-lottó szelvényeket géppel érvényesítik; a visszakapott példányon igazolt a leadás he­lye és ideje. Ezeken a gépi szel­vényeken szerepelnek és játsz­hatók meg a dzsókerszámok is! Szolgáltatásukhoz tartozik még többek között a góltotó és az ún. kaparós sorsjegy. E rövid tájékoztatás, figye­lemfelkeltés után kívánom, sze­rencsekedvünk nőjön, s hogy Fortuna istenasszony minél sű­rűbben látogasson hozzánk. Ne feledjük: játékban a sze­rencse, hát éljünk a lehetőség­gel. Nagy Lajosné Kisújszállás A rövidlátáson segít A Gyémántszikével operál az aranykezű orvos című, május 12-i írásunkra számtalan levelet kaptunk, melyben további in­formációt, a klinika telefon­­számát kérték olvasóink. Ám legnagyobb örömünkre, egyet­len levélből sem hiányzott a la­punk tartalmát, a kora reggeli kézbesítését érintő elismerő szó. Szabó Ferencné beseny­­szögi olvasónk például ezt írta: „Már 16 éve fizetjük elő a Nép­lapot, amivel nagyon elégedet­tek vagyunk. S mióta reggel 5 óra után megkapjuk az újságot, a férjem már munkába indulás előtt olvasgatja, átnézi. Többek között nagyon érdekesnek talál­tuk a szemklinikáról szóló írást, s mivel eddig sajnos három szemműtétem volt, erre a klini­kára még szeretnék eljutni, hátha sikerrel járna. Egyébként máskor is kértem Önöktől segít­séget, kaptam is.” A kedves Szabó családnak és valamennyi olvasónknak ez­úton is köszönjük a lapunkról alkotott véleményt, az elismerő szavakat, jókívánságokat, s íme a gellérthegyi klinika telefon­száma: 06-1-209-05-26 vagy 209-05-27, amin hétköznapo­kon 9-től 17 óráig lehet beje­lentkezni, időpontot kérni a vizsgálatra. Tájékoztatásul kö­zöljük még, hogy a műtét ára kb. 105 ezer forint. (A szerk.) Olvastam az Új Néplapban a „A bürokrácia csigalépcsői a tej­­úton című, május 18-i cikket, melyben a Szolnoktej Rt. igazga­tójának leváltásáról írtak. A módszer ismeretlenül is mélysé­gesen megdöbbentett. Az új igazgató - az ÁVÜ igazgatóta­nácsának döntése szerint - má­jus 6-tól megkapta a kinevezé­sét, holott a réginek még hivata­losan nem mondtak fel. Ez a tör­ténet számomra egy rémálom. Nem kell hozzá különösebb fantázia, hogy magam előtt lás­sam azt a vezetőt, aki több évti­zedes tanulással, tapasztalat­­szerzéssel készült egy ilyen sze­repvállalásra. Kiemelkedő eredménnyel - mindannyiunk hasznára - megvívta a maga harcát. Aggódott azért, hogy a Szolnoktej Rt. tulajdona és a sok tejtermelő élettere ne kerüljön külföldi kézbe, hogy nekünk, fogyasztóknak ne tudják diktálni a keresetünkhöz nem illeszkedő árakat. Együttérzéssel gondolok a kettétört karrierű vezetőre, akinek a félreállítása mögött irigység és személyes ambíciók által vezérelt sanda szándékok húzódnak meg. Az állami tulaj­donosi jogosítvánnnyal felruhá­zott munkaadó a visszadátumo­­zott döntésének indokolásánál A tószegi telefonok ügyében eddig közreadott leveleket, cik­keket olvasva, a témához - minden vádaskodás és szemé­lyeskedés nélkül - az alábbiakat szeretném fűzni: 1. Azzal a levéllel, ami tíz aláírással jelent meg ebben a rovatban nemrég, az a problé­mám, hogy a falu többsége nem az abban említett 10 ezer forin­tot kéri vissza, hanem telefont akar, de azt minél előbb! 2. A válaszcikket illetően pe­dig az a véleményem, hogy az illetékes úr, aki az ügyben nyi­latkozott, olyasmiről beszélt, amit mi, telefonra várók porhin­tésnek nevezünk, s ebből már igazán elegünk van. Amikor a tószegi lakossággal- a telefonok bekötése kapcsán- megkötötték a szerződést, eb­ben a munkafolyamat első sza­kaszának határidejét 1993. jú­lius elsejében állapítottákl meg, a második szakasz pedig 1993. december 30-a volt. Ezek után nemigen értjük, hogy a Matáv illetékese válaszcikkében miért beszélt az 1994. április 30-i ha­táridőről. Kivel és mikor jött létre az a szerződés, amiben ez áll? A faluban ma sokat beszélge­tünk egymással a telefonhely­bizonyára hivatkozni fog ilyen-olyan paragrafusra, s ha néhány hetes késéssel is, megfo­galmazza végre a felmondást. De mégis, kinek a „hatáskö­rébe” tartozna, hogy a volt igaz­gató eddigi munkáját szakmai tisztességgel értékelje? Megkér­­dezi-e valaki tőle, hogy most mihez tud kezdeni, van-e ereje az íróasztaltól a kapuig elván­szorogni, és búcsúzóul ki fog vele kezet? Erkölcstelennek tar­tom az ilyen és ehhez hasonló bánásmódot. Vezetők, beosztottak, bizony néhányan kénytelenek voltunk kibotorkálni - istenhozzád nél­kül - a gyárakapukon. Aztán visszanézve, láthatjuk, hogy több évtizedes verejtékünk eredményén néhány színét vál­toztató gazember miképp dő­zsöl. A jogorvoslat lehetőségének felemlítése is érzéketlen pimaszság, hiszen az elsőfokú ítéletre 6 hónapot, a másodikra akár egy évet várhat. És sajnos nincs paragrafus az emberrel való tisztességes bánásmódra! Gondolataimmal túlmentem a tejiparnál bekövetkezett vezető­­váltáson, de ne feledjük: ma ne­kem, holnap neked ... Lovász Imréné zetről, és az a tapasztalatom, hogy szinte mindenki a polgár­­mester urat marasztalja el a ké­sésekért, holott ez egyáltalán nem rajta múlik. Az viszont igaz, hogy mint a falu gazdájá­tól, joggal várhatnánk el: ha az intézkedéseik során nem tudják meggyorsítani a telefonszere­léssel kapcsolatos munkálato­kat, legalább a lakosságot nap­rakészen tájékoztassák a gon­dokról, a fejleményekről. Mert valamennyien szeretnénk az ügyben tisztán látni. Megjegyzem, hogy nyilvános telefonjaink sajnos legalább két hónapja nem üzemelnek. Adott esetben az úgynevezett segély­kérőn sem tudnánk orvost vagy mentőt hívni, nemhogy az egyéb dolgainkat, ügyeinket azon próbáljuk elintézni. Szám­talanszor előfordul, hogy egy 5-10 forintos telefonköltséggel elintézhetnénk valamit, de tele­fon híján a megyeszékhelyre kell utaznunk. Ez pedig oda-vissza 102 forint buszkölt­séggel, rengeteg időveszteség­gel jár együtt. Ezek után remé­lem, mindenki megérti a tószegi lakosság türelmetlenségét. A telefonra várók nevében: Tóth Mihályné Tószeg „Mintha a beruházásokhoz köze lenne...” Mindenki csak a saját tollával ékeskedjen Az Új Néplap május 18-i számában, az „Egy, csak egy legény” című cikkben (a Kunsági Extra - Kunhegyes oldalon) Jánvári László úr szólalt meg, és többek között a Tiszatenyő-Kengyel digi­tális telefonvonal megvalósulását is érintette. Ezzel kapcsolatban az alábbiakat közöljük: Jánvári László úr, SZDSZ-es képviselőjelölt majdnem úgy nyi­latkozik, mintha ehhez a beruházáshoz köze lenne. Az említett két településen a telefonfejlesztés megvalósulásáért már évek óta dol­goznak a képviselő-testületek, a Matáv és a polgármesterek. Kampány ide, kampány oda, a mások által elvégzett munkát senki ne sajátítsa ki a maga számára. Igaz, értesülése jó, de nem­hogy a beruházási munkálatoknál, még személyesen sem találkoz­tunk Önnel. Ezennel kijelentjük, hogy a beruházás előkészítését, bonyolítását a képviselő-testületek, a Matáv és a polgármesterek végezték. Pinczi Imre Czédly Gyula Tiszatenyö polgármestere Kengyel polgármestere Köszönet A szolnoki polgármesteri hivatal dísztermében tizenkét idős házaspárt köszöntöttek május 15-én - abból az alkalomból, hogy 50 évvel ezelőtt itt kötöttek házasságot. A kellemes műsor után gyermekeinkkel,-unokáinkkal derűsen távoztunk e feledhetetlen eseményről - abban a reményben, hogy tíz év múlva ismét talál­kozunk. A résztvevők nevében ezúton mondok köszönetét mind­azoknak, akik az ünnepség sikeréhez bármivel hozzájárultak. To­vábbi munkájukhoz sok sikert, jó egészséget kívánok. Id. Sándor János Küldjön egy képet! Nagyiván sportjának csúcspontja volt Talán nem mindenki tudja, valamikor még volt falusi dolgozók szpartakiádja, és a kispályás lab­darúgásban a megyei döntőig jutottunk. Ez az eredmény Nagyiván sportéletének csúcspontját jelen­tette, hiszen Kunhegyes mögött a II. helyet szereztük meg. A képen álló sorban - balról jobbra Galbicska Jenő (a mindenes), Antal Sándor, Kovács Géza, Potornai László, Kurucz János, Ádám László, Nagy Tamás, Rácz Mihály és Rácz Rudolf. Guggolnak: Bereczki Lajos, Illés Rudolf, Jónás János, Jónás Mihály és Varga László. A képet őrzi és beküldte: Kurucz János - Nagyiván Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné Ha a szerencsénket keresnénk... A játszó ember derűsebb A falu többsége nem a pénzt várja vissza, hanem telefont akar Minden vádaskodás, személyeskedés nélkül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents