Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-24 / 120. szám
1994. május 24., kedd Jászsági körkép 7 Pálinka, te csodás! „Ezt egy életen át kell játszani” A szag csalhatatlanul azt jelzi, itt valahol cefrét főznek. Nem is csalódunk, hamarosan megpillantjuk a pálinkafőzőét. Az ajtóban ül a többek számára nélkülözhetetlen létesítmény tulajdonosa, Takács Lászlóné Tribik Rozália. Ez a jászszentandrási főzde van már vagy nyolcvan éves. Rozika és férje 1980 óta dolgoznak itt. Eleinte alkalmazottak, majd bérlők voltak, most azonban már ők a tulajdonosok. Hogy miért választották ezt a foglalkozást, amikor - ahogy Rozika mondja - jó állásuk volt? Ha hiszik, ha nem, mindennek a réz az oka! A férj ugyanis rézműves. Márpedig a szeszfőzdében sok a réz, amit saját maga tud megmunkálni. És így már megérte idejönni. Már helyben is van szeszfőző versenytársuk, de a környék is tele van pálinkacsurgató létesítményekkel. A Takácsék üstje nem nagy, 345 literes, pont a kistermelők igényére készült. A konkurencia ellenére sokan hozzák ide cefréjüket, bizonyítja ezt, hogy még mindig van tavalyi főznivalójuk. Sok a kuncsaftjuk, mert jó nedűt főznek itt, ezért is várják ki a sorukat a gazdák. Egy évben 40 ezer liter pálinkát visznek innen haza a jó torkú főzetők, akik - tapasztalatból mondva - tényleg csettinthetnek nyelvükkel az „éltető" nedű lenyelése után. Itt jön le a „végtermék” - mutatja Rozika Elkészült a szeméttelep Jászszentandrás újabb létesítménnyel gazdagodik: a héten átadják az új szeméttelepet, amelynek kivitelezője a váci Tét-Ker-Szolg Kft. Ennek itteni egyik tulajdonosával, Banka Bélával a helyszínen futunk össze. Az építkezés tavaly november elején kezdődött, de a föld tulajdonjogának rendezése miatt a munkálatok csak tavasszal haladtak igazán. A korszerű telep alkalmas lesz szilárd hulladék tárolására, és az abból származó szenyeződés nem juthat be a talajvízbe, mert az altalajt, ami agyag, tömörítették, és így kiváló szigeteléshez jutottak. Az esőzések keltette tócsák is még itt csillognak, így el kell hinni, a víz tényleg nem szivárog le. A négy hektáron elterülő telep egyébként egy nádas helyén található. Felét fásítani kellett, így csak két hektár a hasznosítható rész. Még ez is 20 évre elegendő lesz a településnek. A beruházás 4,2 millió forintba került. Az önkormányzati pénzben benne van a 600 méter bekötőút megépítése is. Hogy létrehozható legyen a tároló, 40 ezer köbméter földet kellett megmozgatni. Az új létesítményre már nagy szükség volt, hiszen a falu közvetlen határában levő szemétlerakót fogja felváltani. A régit fóliával borítják le, és erdőt telepítenek rá. Készül a szeméttelep kerítése, hamarosan „nyitnak” A napokban vehette át a Jászjákóhalmáért elnevezésű kitüntetést a falu két lakosa, Tóth Andorné és Gonzales Béla. Előbb a hölgyet keressük fel otthonában, s megkérdeztük:, miért kapta a kitüntetést? Nem tudja - felelte roppant szerényen. Marika néni a tanítóképző után még nem dolgozhatott, mert megbetegedett, tbc-s lett. Miután ebből kigyógyult, Jákóhalmán állami gondozottakkal foglalkozott. A faluban a 40-es években száznegyven gyerek is volt családokhoz kihelyezve. Tizenkét évig istápolta a gyerekeket. Aztán kikerült a közeli Kapitányrétre, tanyasi iskolába. Az épület még most is áll, de semmi nincs benne. Itt felsőseket tanított, osztatlan iskolában.- A tanításba annyira belejöttem, hogy nagyon jó eredményeket értek el tanítványaim. Nagyon szerettem azokat az éveket. A tanításon kívül sok egyéb programot is csináltunk. - mondja Marika néni. Persze egy ilyen tevékeny ember nyugdíjas éveiben nem ülhet otthon tétlenül. Haló poraiból támasztotta fel a Jákó Kertbarát Kört, amelynek vezetője volt hosszú éveken át. Sok szép, kedves emlék fűződik ezekhez az évekhez is, sok neves vendég Nem kis eredménnyel büszkélkedhet a jászdózsai, háziasszonyokat is képző Általános Iskola Speciális Szakiskola, mint azzal, hogy egyik végzős tanulója nyerte meg a háziaszszony- és gazdaasszonyképző intézmények országos versenyének első díját. Huszonöt versenyző közül nyerte el a fiatal lány a pálmát, sőt egy különdíjat is elhozott. A Pélyre való Hornos Enikő még csak 16 éves, de ezzel a kitüntetéssel máris bizonyította, hogy megállja majd a helyét jövendő családjában. Hiszen vendéglátásból, konyhatechnikából, csecsemőápolásból, elsősegélynyújtásból, háztartási ismeretekből és járt náluk. Többször meghívták Bálint gazdát is, aki azt mondta, máshol annyit panaszkodnak, itt viszont mindig vidámak az emberek, azért is jó ide jönni. Marika néni, akit mindenki csak Andor néninek szólít, már Tóth Andorné 85 éves. Évszámaiból nyugodtan letagadhatna, olyan frissnek tűnik. Férjével ketten éltek együtt, gyerekük nem született. Most testvérével és annak férjével laknak együtt házukban, és nagyon jól megférnek egymással. Jövőre lesz ugyanszabás-varrásból remekelt. Hogy ilyen dicsőséget szerzett, ezekből most már nem is kell vizsgáznia. Enikő még tovább akar tanulni, nem elégszik meg a háziasszonyi „alapokkal”. Hevesen egy szakközépiskolában folytatja tanulmányiat, nőiruha-készítő szeretne lenni. Az általános iskola elvégzése után még nem volt kedve odamenni tanulni, de most, hogy kellő ismereteket szerzett a későbbiekre, csak nekivág. Egyáltalán nem volt neki ez a kétéves kis kitérő haszontalan, elvégre ha már csak annyit elért, hogy nyugodtabban, felkészültebben megy férjhez, már megérte! Már kész háziasszony A győztes a konyhában csak 85 éves férjével az aranylakodalmuk. A másik kitüntetett Gonzales Béla. Spanyol ősei vagy 200 évvel ezelőtt jöttek ide, vasöntők voltak. Béla bácsi le sem tagadhatná őket, olyan tipikusan spanyolos arcvonásai vannak. A most 69 éves Béla bácsi szintén pedagógus volt, az általános iskola felső osztályaiban tanított matematikát, kémiát, fizikát, földrajzot. 1946-ban volt az első tanítási éve. Érdekessége az akkori első napnak, hogy ugyanabban az osztályteremben kezdett, mint amibe kis elsősként nagy keservek között édesanyja vitte. Szinte mindig Jákóhalmán tanított, kivéve azt a hat évet, amit Újszászon töltött. Ezek az évek arra is jók voltak, hogy onnan hozzon magának feleséget. Közben testnevelő tanári oklevelet is szerzett. Kilénc éve nyugdíjas, de nem pihen. Itt a kert, amiben mindig van munka, aztán van vagy kétszáz nyula, amiért fizetnek is, nem úgy, mint a több évtizedes munkáért. Mindemellett fát is farag saját kedvtelésére. A zsűrizett, aranypávás alkotásaiból most van éppen kiállítása a művelődési házban. Két, a faluban megtalálható kopjafáján kívül egyet Sátoraljaújhelyen is felállítottak. A fával nyugdíjas évei-Gonzales Béla tői foglalkozik. A faragást a jászberényi polgári iskolában tanított Lizony Ede szerettette meg vele. Érdekes, hogy őt is meglepte a kitüntetés. Ahogy szintén szerényen elmondta, nem csinált ő mást, mint általában egy pedagógus: a legjobb tudása és lelkiismerete szerint tette a dolgát. Szerénység ide vagy oda, azért biztos volt valami plusz mindkettőjük munkásságában, amiért megkapták a megtisztelő díjakat. Alkatrészből varrás Jászfényszarun a főút mellett kisebb kastélyépület tűnik fel. Látszik rajta, hogy módosabb gazda építhette valamikor. Most varroda van az épületeiben. A nőket az Euromobil Bt. foglalkoztatja, amelynek vezetője Gádor József. Most lesz egy éve, hogy a cég megalakult. A varroda tulajdonképpen eltévelyedés, mert a vállalkozás leginkább autóalkatrészek értékesítésével kívánt pénzt keresni. Ez nem ment, és nem ment a második fő tevékenység sem, az építőipari. Maradt hát a varroda, ami azért megyeget. Gódor József felesége itt a szakember, ő ruhaiparit végzett, a férj „csak” műszaki, építész üzemmérnök. Az 51 éves férfi Jánoshidán volt a téeszben építésvezető. Mivel a szakág feloszlott, két lehetőség volt előtte: eszi a munkanélküliek kenyerét, vagy vállalkozik. Vállalkoztak. A varroda hat nőt alkalmazott eleinte, most tizennégyen vannak. Nyárra már volt szezonális megrendelésük, aztán ősszel síoverallokat varrtak. Most férfinadrágokat, öltönyöket, női kosztümöket állítanak össze budapesti megrendelőknek, és munkásruhákat is gyártanak. A „bolt” mehetne jobban is, mert az év elején három hónapot álltak. A veszteséget most kell behozni. Bővíteni kellene a létszámot is, de nem találnak munkaerőt, hiszen csak a városban négy varroda működik. Még hat embert tudnának alkalmazni, de már ez is nehéz. Még több dolgozó is kaphatna itt munkát Cigány polgárőrök Jánoshidán valami megmozdult. No, nem a sok tyúk és egyéb szárnyas, amelyek éjjel kelnek lábra, hanem ennek meggátlására alakult egy szerveződés, mégpedig cigányokból. Ennek vezetője Fehér Szilveszter. A nyolcgyerekes férfi elmondása szerint azt szeretnék elérni, hogy a magyarok ne nézzenek ferde szemmel a cigányokra, mert nem mindegyikük lop, a faluban csak három családdal van baj. Az életmentő csoport még áprilisban jött létre 19 taggal, akik sűrűn járőröznek. A cigányok elképzelése az, hogy ők jobban tudnak hatni egymásra, ezért hatékonyabban tudnak fellépni a garázdák, tolvajok ellen. Csakhogy. A bajuk az, hogy semmilyen támogatást nem kapnak, és már a létezésük forog kockán. Sem az önkormányzat, sem más nem támogatja őket anyagilag. Igaz, kaptak a kenyérgyártól kenyeret, a húsipartól zsírt, a tejipartól is tejet, amit szétosztottak a rászorultak között, sőt, a Vegyiművek is adott 5 ezer forintot. Ennek ellenére ők járőrözni is akarnak, de nem tudnak gépkocsival, hiszen pénzük nincs benzinre. Pénzért pedig szívesen vállalnák az egész napos szolgálatot is, hiszen munkanélküliek, volna rá idejük. De pénzt kérnek érte, viszont az önkormányzat ettől eddig elhatárolódott. Pedig ők az életüket tették fel arra, hogy megvédik a jánoshidaiakat. Már vagy 70 családtól szedtek is be 400 forint védelmi pénzt, amit állítólag az önkormányzatnál kezelt számlára tettek be. No de mit szól mindehhez az önkormányzat? A falu második elöljárója azt mondja, arról volt szó, hogy társadalmi munkában vállalják a járőrözést. Így teszi ezt a magyarokból álló polgárőrség is. A cigány polgárőrség fenntartására nincs pénz, örülnek, ha másra jut valami. Arról pedig, hogy elhelyeztek volna náluk 70-szer 400 forintot, nincs tudomása. Alapítványról volt szó, de annak létrehozása sem megy egyik napról a másikra. Az önkormányzatnál többre nem futja, egyszerűen annyi pénz, amennyit a cigány polgárőrök elképzelnek maguknak - nincs. Az oldalt Tóth András és Mészáros János készítette
