Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-24 / 120. szám

Az árbevétel 74 milliárd A biztosítás konszolidált szakma lett A biztosítási ágazat konszo­lidációja az elmúlt három évben mintegy 50 milliárd forintot emésztett fel - mondotta szer­dai, az elmúlt esztendőket ér­tékelő sajtótájék9ztatóján Asz­talos László, az Állami Biztosí­tásfelügyelet elnöke. Hozzá­tette: a biztosítóintézeteknek nem volt tartalékuk, könnyelmű kockázatokat vállaltak, s igen nagyok voltak a folyó vesztesé­gek. Az 50 milliárd forintot ré­szint a külföldi befektetők, to­vábbá a magyar állam és a la­kosság finanszírozta. Az ügyfe­lekre jelentős teher hárult, hi­szen mind magasabb díjú szer­ződéseket voltak kénytelenek kötni, miközben az egyes bizto­sításokra vonatkozó kockázati körök szűkültek. A biztosításfelügyelet elnöke úgy ítéli meg, hogy a biztosítók konszolidációja lezárult, s a tar­talékok valamennyi intézetnél a nemzetközi követelményeknek megfelelőek, igaz, csak az alsó szinten. A biztosítóintézetek elmúlt évi díjbevétele 74,2 milliárd fo­rintot tett ki, 24 százalékkal ha­ladta meg az előző évit. A kár­­kifizetések megközelítették az 44 milliárd forintot, az előző évi 43,3 milliárddal szemben. Ha figyelembe vesszük az infláció mértékét, a kárkifizetések reál­értéke csökkenő. A biztosítók elmúlt évi 1,5-2 milliárd forin­tos vesztesége elenyésző a ko­rábbi 10-14 milliárd forinthoz képest. A kötelező gép­jármű-felelősségbiztosításról Asztalos László elmondta: a szerződésállomány jelenleg mintegy 25 milliárd forintot tesz ki, s a biztosítók a felügye­lettel közösen a jelenleginél ru­galmasabb rendszer kialakítá­sán dolgoznak. Tervezik egye­bek közt a bonusra, (díjvisszaté­rítésre) való jogosultság kiter­jesztését, ugyanakkor azt is, hogy szigorúbb rendszabályo­kat alkalmaznak azokkal szem­ben, akik visszaélnek a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás adta lehetőségekkel. A tájékoztatón az osztrák ka­lózbiztosítókról meglehetősen kevés információval szolgált a felügyelet vezetője. Annyit el­mondott, hogy a Legfelsőbb Bí­róság döntése értelmében visz­­szavonták a Safe Invest cég működési engedélyét, ez volt ugyanis a kapocs az illegális biztosító és a Magyarországi ügynökök között. Tudomása szerint azonban a cég új néven ismét engedélyért folyamodott. A pénzügyi vezetés egyébként utasította az ÁBF-et, hogy ha az osztrák biztosítók legális cége­ket kívánnak alapítani Magyar­­országon, adja ki az engedélyt. Eddig egy kérelem érkezett ez ügyben, s jelenleg tervezik a tárcaközi megbeszélést. Asztalos János bejelentette: május 24-én Budapesten rende­zik az első kelet-nyugati biztosí­tásfelügyeleti konferenciát. Tenyésztők tanácskozásé Enymgen Még csökken az állomány A tehénállomány csökkené­sének üteme - a tej felvásárlási árának emelkedése s a tehenerr­­kénti 20 ezer forintos állami támogatás eredményeként - mérséklődött ugyan, de a növe­kedés még nem kezdődött meg. A szarvasmarha-állomány az 1989-90. évi drasztikus csök­kentés következményeként nem éri el az egymilliót, s azon belül a tehénlétszám mindössze 430- 440 ezer. Mint a Magyar Állat­higiéniai és Környezetvédelmi Társaság, a Magyar Szarvas­marha-tenyésztők Szövetsége, a Holstein-Fríz Tenyésztők Egyesülete és az Enyingi Agrár Rt. által csütörtökön, Enyingen rendezett tanácskozáson a szak­emberek kifejtették, mivel a vemhes üszőállomány csak 45 ezer körül van, az állomány fej­lesztésére, az üres szarvasmar­hatelepek újbóli betelepítésére kevés lesz a hazai szaporulat. A tenyészállatok nagy részét im­portból kell beszerezni, ami je­lentősen növeli a tenyésztést és a tartás költségeit. Szávay Gábor, a Magyar Szarvasmarha-tenyésztők Szö­vetségének és a Holstein-Fríz Tenyésztők Egyesületének el­nöke, az Enyingi Agrár Rt. ve­zérigazgatója az MTI tudósító­jának érdeklődésére elmondta: a jelenlegi >• állami támogatás mindössze az állomány csökke­nésének megállítására ele­gendő. Fejlesztésre már nem ösztönzi a gazdákat és a nagy tehéntartó gazdaságokat. Ennek következményeként az idei esz­tendő a szarvasmarha-ágazat­ban feltehetően még a stagnálás éve lesz, a növekedés csak a felvásárlási árak erőteljesebb emelkedésével s a gazdaságo­sabb termelést segítő feltételek megteremtésével indul majd meg. A tejpiacon érződik némi fellendülés: megkezdődött a tej­­feldolgozók versengése a terme­lők megszerzéséért, aminek ár­felhajtó hatása is van. A tehénállomány egyharmada tejelő holstein-fríz fajta. Az ezt a fajtát tartó törzstenyésztő gazda­ságok a korábbi évek gazdasági nehézségei ellenére megőrizték értékes állományukat, s néhá­­nyan már a tehénlétszám növelé­sét is megkezdték. Az Enyingi Agrár Rt., amely az elsők között állította termelésbe ezt a fajtát, Hollandiából már vásárolt te­nyészállatokat, s rövid időn belül további 10 százalékkal növeli majd az állományt. Etikai kódex Felszámolóknak és szervezőknek Közgyűlést tartott csütörtö­kön Budapesten a Felszámolók és Vállalkozást Újraszervezők Egyesülete. Mind az egyesület, mind a Felszámolók Szakmai Kama­rája két évvel ezelőtt alakult. Az előbbi a nagyobb felszámo­lókat fogta és fogja össze. A szervezet 24 tagot számlál, kö­zöttük található a Reorg Rt,, a Pénzintézeti Központ, az ÁFI és a Price Waterhouse is. Ezzel szemben a kamara csaknem 100 kisebb - kizárólag magán­céget - tömörít. Hosszú távon a közös szak­mai és érdek-képviseleti felada­tok összekötik a két szerveze­tet. Az egybeolvadás első lép­csője a most elfogadott etikai kódex. Ez egyebek mellett ki­mondja, hogy a felszámolók érdekeinek érvényesítése során nem törekedhet indokolatlan előnyök megszerzésére, a fel­számolás alatt álló szervezettel kapcsolatos teendők során úgy kell eljárnia, mintha annak va­gyona a sajátja volna, illetve ő maga és közvetlen hozzátarto­zója az adós vagyonából csak kivételes esetben vásárolhat. Eligazítást ad a kódex arra az esetre is, ha alaptalan sajtó­­kampány indulna egy felszá­moló ellen. A két szervezet kö­zösen delegálja az etikai bizott­ság tagjait. Mindkét szakmai szervezet közgyűlése feljogosította a ve­zetőséget az egyesülési tárgya­lás lefolytatására. A csődtörvény módosítása során javaslataik felét figye­lembe vette a törvényalkotó. Véleményük szerint csak az a pénzintézet fordítja erre a célra kevés hosszú lejáratú for­rását, amely a felszámolás alatt álló cég hitelét tudja kiváltani vele. Ideológiától nem lesz olcsóbb a lókolbász A választás első fordulója után állítólagos higgadt elemzé­sek látnak napvilágot, amelyek­ben a legnagyobb kormánypárt, az MDF magyarázza választási bizonyítványát. Az elemzés szakszerűsége azonban kimerül annyiban, hogy a szabad választások első négy évének szükségszerű inté­­kedéseibe mindenki belebukott volna, mert a döntések jelentős része népszerűtlen volt. A feltételezés a politikában, a „mi lett volna, ha” találgatás legfeljebb csak narkotikuma le­het a távozó kormányzatnak, semmi esetre sem előretekintő elemzés. Pedig a valóságos tényfeltárás hiánya vélemé­nyem szerint a párt jövőjét is megkérdőjelezheti, hiszen bebi­zonyosodott, hogy történészek, jogászok és „csak” demokraták országlása kudarchoz vezet. Az MDF válasz­tási kudarca tör­vényszerű volt, mert az ideológia lufballonját ki­­durrantotta a gazdaság tüs­kéje. Ugyanis a vezetéshez nem elég a demokratikus érzékeny­ség, szakértelem is szükséges, elsősorban a 10 millió magyar jövőjének jobbításához, mert hiszen ők adtak , jogart” a kor­mányzáshoz, és majd ha a tíz­millió levetkezte már saját gondjait, bürokratikus intézke­dések nélkül is felvállalja a má­sik ötmillió magyarságát. A négy év alatt azonban a koalíció képtelen volt a demok­ratikus átmenet ellentmondá­sait, szociális feszültségeit ke­zelni, a politikai döntések prio­ritása nem tette lehetővé a gaz­daság erősödését, és a demok­rácia érdekében hozott törvé­nyek társadalmi, negatív hatását szőnyeg alá söpörték, vagy észre sem vették a bársonyszé­kek tulajdonosai. Az ipari termelés csökkenése nem változtatott az ágazat jövedel­mezőségén. Az elmúlt négy évben a nem­zeti össztermék körülbelül 30 százalékkal csökkent. A leépü­lés önmagában nem lenne baj, ha együtt járt volna már karcsú­sodon iparunk megerősödésé­vel. Ez azonban nem követke­zett be. Iparvállalataink éppen olyan ágrólszakadtak, mint ko­rábban, élelmiszer-feldolgozó­ink tőkeszegénysége a mező­­gazdaságot is válságba sodorta, nincs pénz fejlesztésre, és négy év után is a kormányzati körök jóindulatán múlik egy-egy gaz­dálkodó életben maradása. Az életre keltett két állami, holding, az Állami Vagyonügy­nökség és a Vagyonkezelő Részvénytársaság tevékenysége még a kormánypárti képviselők körében is elégedetlenséget vál­tott ki, arról nem is szólva, hogy munkájukat, okkal vagy ok nél­kül, a korrupció gyanúja lengi körül. A privatizáció végrehajtása a kívülálló szemében tervszerűt­lennek látszik, ad hoc jelleggel eladnak valamit, a bevételt pe­dig vagy feléli a vagyonkezelő, vagy elnyeli a költségvetés. A megmaradó vállalatok erősíté­sére a privatizációs bevételek­ből semmi nem marad. A priva­tizáció üteme is megkérdőjelez­hető, hiszen vállataink vezetőit sodorja bizonytalanságba. Nemcsak cégük, hanem saját sorsuk sem ismert. És nem vár­ható el egy bizonytalan helyzet­ben lévő embertől, hogy az in­gatag helyzetben felelősre sza­vazón. A kárpótlás szükségességét senki nem vitatja. A módszeren és technikán sokat vitatkoztak politikusaink, és még ma is vi­tatkoznak, de a már elfogadott törvényen kár meditálni. A kárpótlási jeggyel földhöz jutottak azonban szintén nem szavaznak a jobboldalra. Mert mi történt? A termelőszövetke­zetektől vették el a földalapo­kat, hogy a kárpótlásra vágyók igényeit kielégítsék. Csakhogy ezzel a megoldás­sal a falusiak megélhetését tet­ték bizonytalanná. Ugyanis a téeszben kerestek az ott lakók 8-10-20-30 ezer forintot, amit megkaptak minden hónap vala­­hanyadikán. A földterület csök­kenésével a téeszek nyereséges ágazata szűnt meg, annyira, hogy a legtöbb gazdaságban az állattartást is halálra ítélték. így a szövetkezetek munkahelyte­remtő képessége megszűnt, a korábban 200-300 embert fog­­lakoztató kisebb üzemekben ma harmincán dolgoznak. A falusiak ráadásul nem is ott és annyiért jutottak földhöz ahol és amennyiért akartak, mert sok esetben idegenek vásárolták meg a földet. Ezektől az embe­rektől sem várható el, hogy a koalíció pártjaira szavazzanak. A földárverése­ken a parasztság földet kapott, az MDF pedig vok­­sokat veszített. Az értelmiség jelentős része is szembekerült a kormányzat­tal, hiszen a közalkalmazotti törvény körüli huzavona, sztárjkfenyegetőzésekkel kiví­vott béremelés nem európai norma. Ha az értelmiség sztrájkolni akar, az egy politikai irányzat csődje, és ezek az emberek sem szavaznak még egyszer arra a pártra, amelyiket négy évvel ezelőtt jórészt ők hoztak hely­zetbe. Pálfordulásukat csak tetézte a megoldatlan médiavita, a köz­­igazgatási törvény sok hiányos­sága, a nemzeti alaptanterv jó néhány ellentmondása és az, hogy a kormányzat központi el­osztó szerepe a négy évvel ez­előttinek többszöröse. Az értelmiség sztrájkolása nem európai norma, és a kormányzat csődje. Kormányzatunk fizetési defi­citjét fedezni lehetne a harma­dik gazdaság legalizálásával. Azonban a kormányzat saját rendőrségét és pénzügyőrségét képtelen volt csatasorba állítani. A feketekereskedelmünk világ­első a nemzeti össztermék ará­nyában. A meghozott törvények is csalásra ösztönöznek, hiszen a munkabérre kifizetett adó 54, míg a jövedelemre kivetett adó csak 44 százalék. Minden vál­lalkozó szívesebben fizet zseb­ből, mint dokumentálva. Ért­hető. Vámrendszerünk is az impor­tot támogatja és nem a hazai termelést. Ezért érthető, hogy a vállalkozók és gazdálkodók voksait is elveszítette a koalí­ció. A politikai elkötelezettség önmagában luftballon, amelyet a gazdaság legkisebb tüskéje is kidurrant, hiszen a hétköznapi ember nem politikusi léptékek­ben gondolkozik, hanem a min­dennapos megélhetés valóságá­ban, és mint tudjuk, ideológiától soha sem lesz olcsóbb a lókol­bász.- span -Kempingezés, nyelvtanulás, luxusüdülés •# Ötéves a Világjáró Utazási Iroda 1989 júniusában néhá­­nyan összedugták a fejüket Miskolcon: vajon milyen vállalkozásba kezdhetnének. A népgazdasági ágak jöve­delmezőségét vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy a legkedvezőbb, ha utazási irodát szerveznek. Azóta eltelt kerek öt esz­tendő, s az akkori gondolat­ból - valóság, az akkor csu­pán gazdaságossági megfon­tolásból (ezt nem szégyellik) - hobbi, sőt szinte hivatás lett. Polyefkó István és Ur­­bán Dénes ügyvezető igaz­gatók sikeres fél évtizedről számolhatnak be. A Világjáró Utazási Iroda emblémáját megismerték szerte az országban, s autó­buszaik bejárják Európa vá­rosait. Az első utakat Rómába, Drezdába, Isztambulba szer­vezték. Az érdeklődés növe­kedett, új meg új buszokat kellett vásárolniuk és bérel­niük is. Azután egy diákcso­portot vittek Angliába nyel­vet tanulni - s hírük gyorsan terjedt. Az első évben kerek 2000 iskolás tanulhatta az angolt segítségükkel a szigetor­szágban. Szakosodni kezd­tek. Szerződéseket kötöttek olasz, francia és német nyelviskolákkal. Ma már rendszeresek a nyelvtanító utak, amelyeken egy-egy busznyi diákot két-két taná­ruk kísérhet díjmentesen. A diákok számára sem túl ma­gas a díj, a 11 napos prog­ram nem egészen 37 000 fo­rintba kerül például Angli­ába. Még ennél is sokkal ol­csóbban viszik a diákokat - s a felnőtt érdeklődőket is - kempingekbe, apartma­nokba. Mivel elsősorban a kispénzű diákok irodájává kívánnak válni, Olaszor­szágba, Franciaországba, Spanyolországba kilencna­­pos táborozásra 9000 forint körüli összegért viszik a fia­talokat. A felnőttek részére apartmanokat biztosítanak ugyanezekben az országok­ban meg Görögországban, ahol szintén jó partnerekre akadtak. (Csak példaként: a legnagyobb nyárban egy 4 személyes apartman Görög­országban 7 éjszakára 19 900 forint). Nem szeretnének azonban beszűkülni, nyitottak a gaz­dagabb turisták számára is. Minden igényt kielégítő körutakat szerveznek lu­xusszállodai elhelyezéssel. Egy utazási irodát írásban bemutatni persze nem köny­­nyű, sokkal egyszerűbb a ta­pasztalás. És mi sem bizo­nyítja jobban az utasok elé­gedettségét, mint az, hogy szerte az országból sorra je­lentkeznek „törzsutasaik” is, akik ismételten velük kíván­nak utazni. A gazdálkodási eredmé­nyeken túlmenően ez a júli­usban 5 esztendős Világjáró Utazási Iroda népszerűségé­nek fő „mutatója”. Az oldalt összeállította: Hesz Viktor Kis- és középvállalkozóknak Német tanácsadói program Szervezett tanácsadással kí­vánja támogatni a magyar kis- és középvállalkozókat a Német Szövetségi Köztársaság kormá­nya. A terv valójában az 1991-ben indított Start-hitel­program kiegészítője, és célja, hogy az újonnan létrejövő vál­lalkozásokat versenyképessé te­gye, fennmaradásukat hosszú távon biztosítsa. A programot csütörtökön a Magyar Bankszö­vetség információs szemináriu­mán mutatták be a kereskedelmi bankok szakemberei számára. A program tanácsadás formá­jában ismereteket nyújt majd a piac, a verseny, a konkurencia felméréséhez, a marketingkon­cepció, a termékelhelyezési és finanszírozási tervek kidolgozá­sához. A programot a német terme­lékenységi központ, az RKW irányítja a Deutsche Aus­­gleichsbankkal együttmű­ködve. Az RKW magyarországi irodát is létrehozott, és a szolgál­tatás biztosítására együttműkö­dési megállapodást kötött az Ipartestületek Országos Szövet­ségével. A tanácsadói szolgálta­tást magyar szakemberek vég­zik, a tanácsadói költségek 50 százalékát az RKW fedezi. A német szakértők úgy vélik, a program segíti egy önálló ta­nácsadói réteg létrejöttét. Az APEH megyei igazgató­sága felhívja ügyfelei figyel­mét, hogy közeledik május 31-e, ameddig az alábbi beval­lásokat, beszámolókat kell az adóhivatalhoz benyújtani: 1. Társasági adóbevallás:- 29-es számú bevallás a ket­tős könyvvitelt vezetők szá­mára,- 28-as számú társasági adó­bevallás az egyszeres könyvve­zetést alkalmazók számára. E körben elfogadjuk a 280-as számú nyilatkozatot is abban az esetben, ha februárban benyúj­tott társasági adóbevallás adata­ihoz képest nincs változás. A nonprofit szervezeteknek abban az esetben kell a fenti be­vallásokat elkészíteni, ha vál­lalkozási tevékenységet is foly­tatnak. 2. A cégbíróságnál bejegyzett vállalkozásoknak a számviteli törvény előírásai szerint az APEH-hoz is be kell nyújtani az 1993. évi- éves beszámolót vagy- egyszerűsített éves beszá­molót vagy- egyszerűsített mérleget. 3. A társasági törvény hatálya alá tartozóknak eddig az idő­pontig kell 9319-es számú nyomtatványon elszámolni az útalapból történő visszaigény­lésről vagy befizetésről. 4. Szintén eddig az időpontig kell az idegenforgalmi hozzájá­rulás fizetésére kötelezetteknek az elszámolást elkészíteni a 9318-as számú nyomtatványon. 5. Az 1993. évben újonnan alakult és műszaki fejlesztési hozzájárulás fizetésére kötele­zetteknek pedig el kell készíteni a 9379-es számú bevallást. Tájékoztatjuk ügyfeleinket, hogy a nyomtatványok keres­kedelmi forgalomban kaphatók, kivéve a 9379-es bevallást. Ez utóbbi az 1994. februári APEH-Híradóból kimásolható vagy igazgatóságunktól is igé­nyelhető. Kérjük ügyfeleinket, hogy a bevallásokat - a sorbanállás el­kerülése miatt - elsősorban pos­tán juttassák el. APEH megyei igazgatósága *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents