Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-03 / 103. szám
1994. május 3., kedd Jászsági körkép 7 Már nem csak radiátorral foglalkoznak Tavasz Ferenc Tavaly december elseje óta önálló vállalatként küzd meg a léttel a jászboldogházi Radiátor Kft. - tudjuk meg Tavasz Ferenc ügyvezetőtől. Az önállósodásra azért volt szükség, mert a radiátor nem illett bele a Lehel termékskálájába. A Lehel, az Elektrolux úgynevezett fehérárugyártó és -forgalmazó részlegének magyarországi bázisa, és itt ugye hűtőszekrényeket gyártanak. Az Elektrolux azt szerette volna, ha a radiátor - a jászárokszállási kereskedelmi hűtőbútorgyártással együtt - a konszernen belül olyan részlegekhez kerül, amelyeknek hasonló a gyártmányösszetétele. Az elgondolást tett követte, és így kerültek a jászboldogháziak az úgynevezett home comfort divízióhoz (HCD). Ezzel a lépéssel számos előny is jár. A gyár minden olyan termék forgalmazásával is foglalkozhat, amiket az Elektrolux HCD-hez tartozó egységeiben Európa-szerte gyártanak. Víztisztító berendezésekről, átfolyó vízmelegítőkről, bojlerekről, klímaberendezésekről van szó. „Viszonzásképpen” a HCD a Jászboldogházán készült radiátorokat értékesítheti, főleg Kelet-Európában. Első lépésként Az Elektrolux németországi gyárában készített átfolyó vízmelegítőit, illetve a svéd gyárában gyártott, nagyon korszerű víztisztítókat forgalmaznák idehaza. Az előbb említett „csere” révén a radiátorgyár készítményeit Észtországban kezdik teríteni. Az 1970-ben épült gyárban - ahol anno (az állami lakásépítések idején) 1 millió 300 ezer négyzetméter fűtőfelületű radiátort gyártott a 300 munkás - tavaly 475 ezer négyzetméternyi melegítőtestet állítottak össze. Az idei évre tervezett mennyiség 600 ezer négyzetméter. A foglalkoztatottak száma a bővülő kereslet miatt növekedhetett. Tavaly az átlaglétszám 125 volt, ma százharmincegyen dolgoznak itt. Kell is a bővítés, mert nagyon jó hírben állnak mind a fogyasztóknál, mind a szerelőknél az előállított radiátorok (ebből kétféle van: a hagyományos Radal és a nagyon szép Radal Panel). A jó hír nem is csoda, hiszen a jó minőséggel öt év garancia jár. Vagyis megbízhatóak termékeik. Készülnek a radiátorok Szag, az bőven, munka már ritkábban van Valami fertelmes bűz fogadja az „üzemlátogatót” a jászladányi gumiüzemben. Az itt dolgozók teljesen közömbösek már a szaggal szemben, sőt, a háziállatok, a kutyák, macskák is nagyon jól érzik itt magukat. No persze nem a szag a lényeg, hanem hogy legyen munka. Márpedig az csökkenő. A gumiüzem a Jászföld Szövetkezet ipari melléküzemágának egyik részlege, a másik ugyanis a műanyagüzem. A gumiüzem még úgy-ahogy elvolna, bár tavaly számolta fel rendelését a hűtőgépgyár, ami elég nagy veszteséget jelent, hisz 70-80 százalékát tette ki kapacitásuknak a megrendelés. Most már csak lábtörlőket meg különböző gumialkatrészeket gyártanak, a korábbiaknál kisebb létszámban. A műanyagüzem még ennél is rosszabb helyzetben van. A gépek alig vannak kihasználva. Különböző méretű flakonokat állítanak már csak elő az extrudereken, a másféle termékek gyártására képes fröccsöntő szerkezetek ebben az évben jó, ha összesen egy hetet dolgoztak. Az itt gyártott gumialkatrészek megrendelését egy maszekhoz vitte a hűtőgépgyár. Olcsóbban termel: négy évvel ezelőtti árakat ajánlott a gyárnak, pedig hova ment azóta csak az energiának a költsége! Ezt nem tudták követni, de ennek ellenére nincs ok az aggodalomra - mondja a szövetkezet elnöke, Dankó István. Most újabb kilátásaik vannak a két üzemág továbbvitelére. Ha azonban ez sem válik be, akkor a nyugdíjasok létszámát az állattenyésztésben csökkentik, és oda helyezik át a dolgozókat. - A szövetkezet több lábon áll ugyanis, és az a lényeg, hogy az embereknek munkát tudjunk adni - fejti ki a vezető. Nem éppen leányálom itt a munka Még a lány is asztalos Újra együtt az iparosok csapata Terjéki Pál elnök Jászjákóhalma az iparosság fellegvára. Már 1831-ben - Ferenc Ferdinánd által - céhlevél bizonyította, itt összefogott ipartevékenység folyt. A céhlevél - igen kacskaringós úton, de visszakerült a faluba - most is épen tanúsítja az akkori kiváltságot. Volt olyan időszak - 1956 táján - amikor csak asztalosból 106, cipészből pedig ötven-egynéhány volt. A népesség számarányát tekintve az iparosok létszámához, Jákóhalma nagyon előkelő helyet foglal el. Egész iparosdinasztiák élnek a faluban. Van olyan család, ahol még a leány is asztalos lett. Az ipartörténet persze okozat. Annak oka, hogy a községnek nem túl jó a földje, így nem tudott mindenki a földművelésből megélni. Az iparosságból már annál többen. A fejlődést mutatja, hogy 1906 körül már iparos-olvasókör működött, majd 1931-ben ipartestület jött létre. A testület alapítózászlaja ugyancsak megvan, akárcsak a céhlevél! Száznyolcvan zászlószeg van rudazatán, amiből 130 kézműves iparosé, a többi a védnököké. A 130 iparosból vannak, akik ma is élnek. Az ipartestület a ’40-es években élte fénykorát. Önálló zenekaruk, színjátszó csoportjuk, könyvtáruk, klubtermük volt. A testületbe rang volt belépni. Volt egy iparosszékházuk is. Ma helyette a mozit kapták vissza (ötven évre ingyen), aminek tetejét azon melegében rendbe tették. 1948-ban hatalmi parancsszóra az ipartestületet feloszlatták a kommunisták. Hogy mégse érezzék magukat oly’ árvának az iparosok, létrehozták számukra a KIOSZ-t, amibe nem volt kötelező belépni, de ha valaki ezt netán „elfelejtette volna”, hát nem kapott anyagkiutalást. No, most próbáljon egy iparos anyag nélkül dolgozni. A helyi KIOSZ-csoport 1980-ig működött a faluban, aztán persze „centralizálták”, Jászberényhez csatolták őket. Nos, ez működött ez év tavaszáig. Ezt követően alakult meg újra 53 taggal az ipartestület, azzal a meggyőződéssel, hogy ma a faluban élő 138 iparost, vállalkozót össze tudják fogni. Elnökké Terjéki Pált - beszélgetőpartnerünket - választották, az elnökhelyettes Muhari József, a jegyző Farkas Béláné Velemi Jolán lett. Tervezik, hogy a közeljövőben ismét ünnepélyesen beverik az alapítótagok zászlószegeit a lobogórúdba. Ahogy Terjéki uram fogalmaz, nem tudni, a jövő mit hoz. Hátha eljön megint az az idő, amikor ismét csak ez marad kortörténetként. Jaj, csak azt ne! Az elnök (jobbra) és helyettese a zászlóval Keveset alszik az asszony mellett * Harminc esztendeje árulja a meszet Ügyes lányok a konyhában Nemrégiben rendezték meg Jászdózsán a megyében működő speciális szakiskolák versenyét. Tavaly már volt egy ilyen vetélkedő, akkór Szolnokon három iskola csapata mérhette össze tudását. Idén öt intézmény tanulói vetélkedhettek csak, mert ennyi csapatot tudtak a korlátozott számú gyakorlati helyen vendégül látni. Azok a 14-16 éves lányok, akik eljöttek, a megye valamelyik gazda- vagy háziaszszonyképzőjébe járnak. Itt voltak a kenderesiek, a szolnoki Újvárosi iskolások, a tószegiek, a fegyvemekiek és persze a házigazdák. A lányok háztartási ismeretekből, gépírásból, konyhatechnikából és vendéglátásból bizonyíthatták, hogy mit tudnak. A négy szakterületen egyénenként, illetve csapatban is értékelték a nyújtottakat. A zsűri elnöke Dedics Gábor, a szolnoki Gazdasági és Kereskedelmi Főiskola adjunktusa volt, aki elismerően szólt a verseny szervezéséről, a gyermekek eredményéről és az őket felkészítő tanárok munkájáról. Az egyéni végeredmények: Konyhatechnikai ismeretekben első a jászdózsai Csényi Zsuzsa és Máj Mária lett (felkészítő tanáruk Szabó István); háztartási ismeretekben a jászdózsai Sipos Zsuzsanna végzett az első helyen (felkészítő tanára Györkőné Fodor Zsuzsanna); vendéglátásban az első helyet a jászdózsai Máj Beáta szerezte meg (felkészítő tanára Darázs István); míg gépírásból a jászdózsai Nagy Andrea (felkészítő tanára Farkas Katalin) remekelt. Csapatban a jászdózsaiak vitték a prímet, másodikok a szolnokiak, harmadikok a kenderesiek, negyedikek a tószegiek, ötödikek a fegyvernekiek lettek. Ez utóbbiak eredménye azért szép, mert nem profiljukba vágó kérdésekre is választ kellett adniuk. Folytatás jövőre, talán ugyanitt, minthogy nagyon szeretnének állandó helyszíne lenni a nemes vetélkedésnek - mondta Kása Fere netté, a vendéglátó intézmény igazgatója. Jászladány egyik utcájában furcsa kocsi álldogál. Az elé befogott két ló türelmesen várja gazdáját, Csendes Istvánt, aki a szemközti kocsmában csillapítja szomját. Csendes bácsi 67 éves, és 30 éve hordja a szekéren a két lóval Bükkzsércről a darabos meszet a Jászságba. A meszet nem maga állítja elő, mészégetőktől vásárolja az idős ember. Hétfő hajnalonként indul útjára, „csorog” lefelé az országúton, és útközben meg-megáll portékáját árulni. Az út úgy 120 kilométer, a rakomány súlya 1 tonna. Éjszakánként ismerősöknél alszik. Nem nehéz szállást találnia, mert már mindenki ismeri errefelé Pista bácsit, a mészszállítót. A mész jó minőségű, fel lehet használni meszelésre, házpucolásra, de még permetezésre is. Egy hét kell, míg a kocsi mész A „libázást” egyébként már nyolc éve csinálják, csak kicsiben. Volt úgy, hogy a libát tolláért nevelték, de hogy a dunnatöltelék csillaga leáldozott, most „pecsenyéznek”. Az ember nyála is elcsordul ettől a szótól, pláne amikor megtudjuk, hogy a jószágokat mostanában májáért nevelik - elő. Elő, mert ők csak bértartásban foglalkoznak a libákkal. A elfogy. Ha van még megrendelés, újra fordul. Nem nagyon éri már meg ezzel foglalkozni, nincs pénzük az embereknek. Meg strapás a munka, bár nagy libát egy kecskeméti cégtől veszik át „naposán”, ők csak kilenc hétig tartják bérben. Négy kiló súlyt kell elérni. Tőlük tömőkhöz helyezik ki a libákat. A szárnyasoknak fene mód jó dolguk van itt. Jóllakatják őket, a szabadság. Keveset alszik az asszony mellett, igaz, ennek ellenére nagy családot hagyott otthon, még dédunkoka is van köztük. ahogy Béla mondja, arra sincs erejük, hogy elrepüljenek itt a vízparton. Örülnek, ha idáig ki tudnak totyogni a teli zúzájukkal. Ha lemegy ez a turnus, ami 1200 liba gondozását jelenti, a következőben már kétezret vállalnak. Ez az első év, amikor három időszak libái töltik meg a közeli tanyájuk óljait. A vállalkozás családi, mert Kiss Béla édesanyja és felesége is ezzel foglalkozik. Mindig van kint a tanyán valaki velük, vigyázni kell az állatokra. Főleg a róka jelenti a legnagyobb veszélyt, nagyon szívesen megdézsmálná a nyájat. Megéri ez a foglalkozás? - kérdezzük. Meg, pláne, hogy egymillió forintig adókedvezmény van. Ebből él a család, ha szerényen is. Béla felesége gyesen van a két gyermekkel, édesanyja pedig nyugdíjas. A két kisgyerek is nagyon szereti terelgetni a libákat. Talán ők is ezt a foglalkozást választják majd, a mezőgazdasági vállalkozást. Kiss Béla is ebben marad, mert ha a kedvezményeket továbbra is megkapják, akkor ebből meg lehet élni. Az oldalt írta és szerkesztette: Tóth András A fotókat Mészáros János készítette Bérlibáznak Nagy sereg liba szürkéink a zöld gyepen a jánoshidai híd alatt. A szárnyasok pásztora Kiss Béla. A 29 éves fiatalemberrel nagyot fordult a mai világ, mert autóbuszsoförböl lett - a munkanélküliek kenyerét éve egy darabig - mezőgazdasági vállalkozó. A libák imádnak a víz mellett „létezni”
