Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-20 / 118. szám

14 Hazai tükör 1994. május 20., péntek A kamarillapolitikát kevesen támogatják Makra Ágnes: kivetni magunk közül az alkalmatlanokat Egy forduló a demokráciáért Tizenhétezer injekció Makra Ágnes, akit 18 esztendős korában egy kullancscsípés és néhány orvosi műhiba halálosan beteggé tett, már nem ismeret­len ember az országban: Kepes András Apropó című műsorá­nak vendégeként sok százezren láthatták és hallhatták. Ilyen széles nyilvánosság előtt azonban senki sem szeret panaszkodni, így az interjúban csak a vele történtek egy része, többnyire a szebbik részére derült fény. Öt évig nem ismerték fel a Lyme-kórt, amit ha időben diagnosztizálnak, egy antibiotikum­kúrával meg lehetett volna gógyítani. Végtelennek tűnő kálvári­ája, élethalálharca azóta tart a most 27 éves lánynak. A nagy népboldogítók ideje le­járt. Márcsak a kisebbek marad­tak: itt egy álmgtag poéta, ott egy pattogó szavú zsebnapóléon, amott egy tucat szelíd motorost harcba vezénylő mikroführer. Ezekből a leírásokból nem min­denkinek ugyanaz az arc jut eszébe a magyar politikai élet színes panoptikumából. A parlamenti választások első fordulójában a többség kifeje­zésre juttatta, hogy új, megfon­toltabb személyiségeket akar látni a parlamentben és a hivata­lokban. Az ország felelősségér­zettel szavazott, ha némileg za­varban is. A demokratikus fo­lyamat továbbra is tele van az egyszerű és kevésbé egyszerű ember számára érthetetlen dol­gokkal. Ezek közé tartozik a némileg túlbonyolított választási mecha­nizmus, de ez megszokható és megtanulható. Ezek közé tarto­zik egy olyan választási rend­szer, melyben sem az elnök, sem a miniszterelnök nem közvetlen választással került a posztjára. Nem csoda, ha a választók sok esetben valóban nem a helyi képviselőre szavaztak, hanem arra a pártra, melynek közszerep­lői alkalmasaknak látszanak or­szágos ügyek vitelére. És végül ezek közé tartozik, az igazi kép­viseleti demokrácia aggasztó hi­ánya. Mint kiderült, országos vi­szonylatban nem több, mint 4-5 képviselőnek vannak erős helyi gyökerei. Egyikük, Keleti György, ritka madár: nem is ta­gadja, hogy hazai viszonylatban teljesen szokatlan dolgot művelt: megpróbált a kisbéri választók kedvében járni, és képviselte ér­dekeiket a parlamentben. A politikai felépítmény más elemei és csúf kimunkálatlansá­­gukban meredtek ránk a válasz­tások előtti napokban. Tanul­mányt érdemel, hogy mi tartozik és mi nem tartozik a kampány­csend fogalmába. Erről még a legbefolyásosabb tömegtájékoz­tatóknak sem volt elképzelésük. Május 7-én húsz-egynéhány új­ság főszerkesztői felhívták a vá­lasztókat, hogy minél többen menjenek el szavazni. Ezt a fel­hívást mindannyian le is közöl­ték, miközben a köztársasági el­nök hasonló célú felhívása nem jelenhetett meg a legnagyobb példányszámú hazai napilap első kiadásában, mert nem tudták el­dönteni, nem sérti-e a kampány­csendet. Ugyanaznap reggel a te­levízióban (ugyanabban, mely addig folyamatosan negligálta a pártatlan tájékoztatás legelemibb követelményeit), valaki letiltotta a Napkelte adását, nyilván abból a megfontolásból, hogy véletle­nül se hangozzon el olyasmi, ami a kampánycsend megsértésének minősíthető. Ugyanaznap este a Madách Kamara színházának közönsége a székek között fet­­rengett a nevetéstől Hofi Gézá­nak a Hóbagoly, a Rumcájsz, a Mekmester, a Zsúrfiú és más kormányból kifigurázott szemé­lyiségek rovására eleresztett po­énjain. Ez csak egy példa arra, hogy a demokrácia rutinja még sehol. Azt sem tudjuk, hogyan kell önállóan gondolkodni hagyni másokat. Még jó, hogy megte­szik maguktól is. A legfrissebb közvéleménykutatásoknak is fü­gét mutattak a választók, amikor a Fidesztől átvitték szavazataikat a „partiképesebb” liberális párt­hoz, vagy amikor a legéletreva­lóbb vidéki pártot, az FKGP-t visszaemelték a parlamentbe. Egyesek, főként a vesztesek, most sietve kijelentik, hogy „a nép tévedett”, amikor a szocialis­tákat kormányhoz juttatta, s a második fordulóban majd korri­gálni fog. Mit is kellene itt korri­gálni? A baloldali és a liberális pártok, amelyek koalíciós szán­dékát a választók jóváhagyólag fogadták az első fordulóban, a parlamenti helyek 60-70 száza­lékára, a jobboldali pártok koalí­­cója, mely az FKGP jó szereplé­sével tulajdonképpen helyreállt, 30-40 százalékra számíthat. A politikai egyensúly nem borul fel attól, ha a szocialisták egyszerű többséget szereznek, mert józan ésszel nem vállalhatják az egy­párti kormányzás felelősségét. Attól sem borul fel, ha a szo­­ciál-liberális koalíció több mint kétharmados többséghez jut a parlamentben. Ez a rutintalanul, de mégiscsak működő demokrá­cia most mandátumot adott a nyolcvanas évek végére nemzet­közi viszonylatban is elismertté vált új baloldalnak, s vele együtt a baloldal demokratikus ellenzé­kének. Nem mintha a nép tévedhetet­len, vagy akár becsaphatatlan volna. Becsapásának lehetőségei azonban korlátozottak. Egyetlen - állítólag büntetett előéletű - személy több évtizedes késéssel előadott „tanúvallomása” alapján százezrek gondolják ebben az or­szágban, hogy Hóm Gyula 38 évvel ezelőtt valakinek kirúgta a fogait. Más százezrek viszont azt gondolják, hogy egyetlen kétes tanúval az igazságszolgáltatás semmit sem tudna kezdeni, az elektronikus sajtó ilyen módon való felhasználása pedig szak­szerűtlen és erkölcstelen, ők nyilván csak azért is Hóm Gyu­lára szavaztak. A választások első fordulójá­nak messzehangzó nagy tanul­sága, hogy a demosz itt érettebb, mint a demokrácia, s sokkal ne­hezebben manipulálható, mint akár húsz évvel ezelőtt. Közöm­bös, hogy a választók a jobbol­dali alternatívát utasították el vagy a baloldalit támogatták. A választások első fordulójának van győztese, s az eredmény alapján logikus, hogy a szocialis­ták megkapják a lehetőséget az általuk ajánlott program megva­lósítására. A szabad demokraták eddigi szereplése is elég meg­győző volt ahhoz, hogy igényt tarthassanak egy koalíciós kor­mányban való hangsúlyos képvi­seletre. Az az igényük azonban, hogy ők adják az új kormány mi­niszterelnökét, problematikus, mert az eddigi és a várható vá­lasztási eredmények alapján ez nem indokolt, a kamarillapoliti­kát viszont 1994-ben kevesen támogatják Magyarországon. Bokor Pál- Betegséged során hányszor szúrtak meg?- A kilenc év alatt körülbelül 17 ezer injekciót kaptam! Az in­fúziók számát össze sem tudom számolni, egy alkalommal több üveg is lefogyott, sőt, volt olyan, hogy hetekig egyfolytá­ban infúzióra voltam kötve.- A rossz diagnózisok miatt hány műtétet hajtottak végre rajtad?- Egy vakbélműtétet, aminek követekeztében bélösszenövést, bélcsavarulatot kaptam fél év múlva, majd azt is meg kellett operálni. Ezután, ha jól emlék­szem, legalább öt véna-, illetve nyaki preparációm volt, egy al­kalommal pedig átszúrták a tü­dőmet, így légmell alakult ki. Csövet vezettek be, leszívták a levegőt, összevartak. Ezenkívül rengeteg lumbálást, agyér- és gerincfestést végeztek. A rönt­geneket, CT, EEG és egyéb vizsgálatokat nem számítom.- Mennyibe kerültek ezek a kezelések?- A családomnak több száze­zer forintja ment rá eddig, a kül­földi utakat nem számítva! Na­gyon sokat segítettek jóakaratú emberek, vállalatok. De az ál­lam is sokat költött rám, hiszen évekig jártam különböző kórhá­zak különböző osztályaira, ahol kezeltek, műtötték, vizsgáltak, gyógyszereztek.- Nem jutott eszedbe, hogy műhiba miatt feljelentést te­gyél?- Többször eszembe jutott. Sokszor megaláztak, és azt hi­szem, csak az akaraterőmnek, fiatalságomnak köszönhetem, hogy itt vagyok. Édesapám idő­közben meghalt - úgy érzem, az ő korai halálába is belejátszott a sok megpróbáltatás. Édesanyám rokkantnyugdíjas lett. Három testvéremnek sem volt mind­egy, mi lesz velem. Édesanyám és testvéreim a sokéves harcba úgy belefáradtak, hogy az utolsó nekifutásnál nem bírták tovább. Fél évig nem is látogat­tak. Néhány ember végig kitar­tott mellettem. Eljutottam Me­xikóba, ahol maláriával gyó­gyítják ezt a betegséget. Köz­ben sok olyan orvossal is talál­koztam, akiknek a segítsége nélkül nem készülhetne el ez a riport. Nekik nagyon hálás va­gyok. Nem tartom jó dolognak viszont azt, hogyha azokat a kollégáikat védik, akiknek a lelkiismeretlensége miatt egy életre nyomorékká válhatnak emberek, esetleg meg is halhat­nak. Szerintem épp fordítva kel­lene tenniük, kivetni maguk kö­zül az alkalmatlanokat, akik de­valválják az orvostudományt.- Két külföldi gyógykezelésen túl. Most, júniusban kezdődne a harmadik, ha összejön a pénz. Hány van még hátra?- Ezt senki sem tudja, re­ménykedem ... Az én tragé­diám az, hogy későn ismerték fel a betegséget. Harmadszor nem vitt rá a lélek, hogy az utam finanszírozása miatt ismét az emberek könyörületességére apelláljak. Tudom, hogy min­denki nehezen él. Ezért írtam meg életem, betegségem törté­netét, a „Kullancscsípéstől a maláriáig” című könyvet. A könyvet a Szegedi Ifjúsági Iroda terjeszti, első tízezer el­adott példányának ára fedezné az utazás költségeit. A másik, legalább ilyen fontos ok a felvi­lágosítás volt. Ez egy új beteg­ség, amit az orvosok sem igen ismernek még, a kezelésével sincsenek tisztában.- Mivel foglalkozol a könyv­íráson kívül?- Tanulok úszni, és spanyo­lul. Ha egyszer végetémek a megpróbáltatásaim, elvégeznék egy főiskolát ,vagy egyetemet. Érettségim van, kocsit vezetni tudok. Ezeket még régi, „egész­séges” életemben szereztem. Bizakodóvá tesz, hogy a máso­dik kezelés után már háromlábú bottal tudok járni, mozognak a kezeim, nem szorulok már olyan nagy segítségre, mint ed­dig.- Beszélgetéseink során úgy tűnt, jó emberismerö lettél.- Sok tapasztalattal lettem gazdagabb, de ezek sajnos nem a legjobbak. Legmegdöbben­tőbb az irigység. Vannak, akiket az irritál, hogy könyvet írtam, külföldre jutottam, vagy hogy úszni járok. Lehet, hogy ha egészséges lennék, az irigylésre méltó lenne. De ilyen áron...? Azután vannak férfiak, akik szeretnék kihasználni kiszolgál­tatott helyzetemet. Ez már kife­jezetten gusztustalan, meg­alázó. És akkor még nem emlí­tettem a járókelőket! Akik fel­löknek ugyan, ha ügyetlenebb, lassúbb vagyok, de a szétszó­ródó holmimat összeszedni már nem segítenek, vagy felszállni a buszra. Arról már nem is álmo­dom, hogy átadják a helyüket. A kórházi vagy az elmeosztá­lyon szerzett „élményeimet” pedig jobb, ha elfelejtem. Leg­alább 40-nek érzem ezt a 9 évet. Amivel a Lyme-kórt gyógyít­ják, a malária, az sem veszélyte­len, ugyanis a fertőzött vérrel egyéb kórokozókat is bevihet­nek a szervezetbe.- A könyved visszatükrözi az egyéniségedet. Naturalista, őszinte és hátborzongató.- Köszönöm. Lehet, hogy megpróbálkozhatnék az újság­írással is ...? Buda Magdolna Új NÉPLAP -láda - biztos hely az újságnak! Egy tiszta lap jut kezébe, nem gyűrött, nem ázott! Fogadja el ajánlatunkat, mert hírlapszekrényeink árai rendkívül kedvezőek, áfával is mindössze: 330 Ft a zár nélküli, 520 Ft a zárható szekrény. Megrendelhető: Új Néplap 5001 Szolnok, Kossuth tér 1. Pf.105 Telefon: 424-444, 424-924 Ügynökségeknél: 1. Szolnok, Magyar u. 5. Telefon: 56/375-620 2. Jászberény, Rákóczi u. 74. Telefon: 57/311-511 3. Kunszentmárton, Köztársaság tér 12. 11/12. Telefon: 56/461-445 4. Törökszentmiklós, Kossuth tér 6/G. Telefon: 431 5. Kunhegyes, Kossuth út 14. Telefon: 59/326-043, 326-621 Megrendelését a fenti telefonokon is szívesen vesszük, valamint a kézbesítőknek is átadhatja. A hírlapszekrényeket a megrendelés sorrendjében házhoz szállítjuk! S ne feledje: kényelmesebben és olcsóbban jut az íftépfaD ‘hoz, ha ELŐFIZET! isasssatiftl-——I— Hírlapszekrény megrendelőlap Alulírott megrendelek az Új Néplap kiadójától db 520 Ft-os A típusú zárás db 330 Ft-os B típusú zár nélküli db 520 Ft-os B típusú zárás HÍRLAPSZEKRÉNYT! Az árát átvételkor fizetem. Név:________:____________■ aláírás: _______________________ .........J........... ....................................utca__________________hsz. _I_____ Kérjük, hogy a megrendelőlapot kézbesítőjének szíveskedjen átadni, vagy bármelyik címre eljuttatni.

Next

/
Thumbnails
Contents