Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-20 / 118. szám

12 Politikai vitafórum 1994. május 20., péntek Mit érdemiek én...? Közgyűlési hozzájárulásra van szükség ■■■■■■NI A Városmajor úti ingatlan ügyében A Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának levele Szolnok polgármesteréhez ezt kellene valahogy tisztázni, tisztelt képviselő úr, ne tessék már haragudni, hogy csak magá­hoz fordulok, nagy szorongá­somban, úgy megszoktam ma­gát, meg a leveleit, meg hogy olyan szép komolyan fogta az aktatáskáját, szörnyen bánt, hogy eztán nem tetszik politi­kusnak lenni, csak mint egyszerű földbirtokos szolgálja a magyar hazát, szóval olvasom itt az új­ságban, hogy milyen csalódást okoztam én, össze-vissza sza­vaztam, visszahoztam a bolse­­vizmust, beletettem a nyakam újra a hurokba, nem érdemiem meg a szabadságot, jaj istenem, látom már, hogy megcsináltam a bajt, nagy butaságomban, most hová legyek, te Mari, nem kel­lene felakasztanom magam, a kis diófa erősebbik ága már jól el­bírna, csak azt nem tudom, hogy mennyiért adják a kötél méterét, ezek a kötélverők sem bírnak már magukkal, ha sokba jönne, az egész nem érné meg, de hát mit csináljak, forgók magam kö­rül, mint a cserebogár május vé­gén, hogy tegyem jóvá, Istenem, bekapcsolom a tévét, jön Für La­jos tábornok úr, hát majdhogy nem zokog az a kemény katona­ember, biztosan kiújult a lumbá­­gója is, olyan fájdalmas az arca, hogyhát most már jön a dikta­túra, ő már érzi, persze még nem biztos egészen, kellene most egy kis nyugodt erő, de se egyik, se másik, aztán eszembe jut az a szelíd arcú Lezsák költő úr, Pi­­linszky-díjazott, valamint az alapítványtulajdonos, aki olyan országot szeretne, ahol a terhest várandósnak mondják, de szép volt, ahogy suttogta ottan a mik­rofonban szelíden, más már nem is hiányzott neki, aztán most itt van, a bolsik biztosan juszt se mondanak várandóst, csak haj­togatják, hogy terhes, terhes, hogy nekik legyen igazuk, köz­ben már építik Recsken a kerí­tést, meg fúrják a föld alatti bör­tönt, meg folyton túlgyőzik ma­gukat, na ez aggaszt engem leg­jobban, mert ugye mindég az el­lenfél győzi túl magát, mi soha­sem, csak szorong az ember, hogy nem lesz-e az ellenfélnek ettől valami végzetes lelki be­tegsége, az borzasztó lenne, na, ahogy a múltkor a Sanyi szom­széd agyonütötte Kázmért, a kedvenc macskámat, emiatt egy kicsit morcos lettem és zsinór­ban hat pofont kevertem le Sanyi szomszédnak, közvetlenül az után, hogy a két fülét összeérin­tettem a feje fölött, na az ötödik­nél, ha jól emlékszem, udvaria­san közbevetette, aggódik, hogy túlgyőzöm magam, a fenét, gon­doltam, ez a Sanyi újságot olvas, vagy mi, mindenesetre, bizton­ság kedvéért adtam neki még egyet, aztán, amikor kibékül­tünk, és ittunk két fröccsöt a Laci kocsmában, elmeséltem neki valamit az én kedves regé­nyemből, a Feleletből, a felejthe­tetlen Farkas Zénó professzor, aki Horthy legnagyobb tudomá­nyos kitüntetését, a Corvin lán­cot a fogason tartotta a WC-kulcs mellett, úgy vélte, hogy mindég két pofont kell adni, mert ha egyet adsz, akkor azt hiszik, hogy véletlen volt, na, • látod Sanyi, a pofozást rendesen kell befejezni, mindenki tudja pontosan, hogy hol lakik az Is­ten, aztán kibékülünk, leülünk egy fröccsre, kuglizunk, horgá­szunk, melózhatunk együtt, ta­karosán, ahogy kell, érted már, te hülye ... kefe Visszalépek Varga Mihály javára Engedjék meg, hogy minde­nekelőtt megköszönjem meg­tisztelő bizalmukat, a sok jelö­lőszelvényt és a szavazataikat. Reméltem, hogy erre a mai „szereplésre” nem kerül majd sor, mert mai fellépésemnek oka, hogy tájékoztassam Önö­ket: visszalépek Varga Mihály, a 8. számú választókerület fide­­szes képviselőjelöltje javára. De ennek taglalása helyett fontosabbnak érzem, hogy tuda­tosítsam Önökben annak a dön­tésnek a fontosságát, melyet május 29-én fognak meghozni, azon a napon, amikor másod­szorjárulnak majd az urnákhoz. Kezdeném a legelején egy hasonlattal, jól tudva, hogy minden hasonlat sántít. A vá­lasztás előtti és utáni helyzet egy kicsit olyan, mint a szere­lem! Mikor nagy és lángoló, fel sem tűnik, hogy a kedvesnek például elálló fülei vannak, s a szerelem múltával aztán ez lesz a szakítás egyik vagy talán fő oka! A legfontosabbal folytatnám! Menjenek el minél többen sza­vazni! Ennek az országnak okos, dolgos, tehetséges népe van! Ebben az országban ma több tehetséges ember él, mint ahány politikus a honfoglalás óta valaha is megfordult benne! Menjenek el tehát Önök is! Az ország végre szavazataival be is bizonyította, hogy változást akart, kemény, de igazságos íté­letet mondva! A második fontos dolog, amelyre felhívnám figyelmüket, hogy csak olyan embert válasz­­szanak; aki a hatalmat szolgá­lattá képes nemesíteni. Olyan emberre szavazzanak, akiről tudják, feladatának nem egy eszme, hanem egy ország építé­sét érzi, azt vállalja kötelessé­gének! Olyan embert válassza­nak, akiről tudják, ember­számba veszi Önöket, megérti gondjaikat, kapcsolatot tud te­remteni és tartani Önökkel, aki­nek nincs semmi takargatniva­­lója, s akit nem a hatalomvágy, a nyerészkedés vezet! Annak tudatában szavazza­nak, hogy az az apró kézmozdu­lat nagyon komolyan befolyá­solhatja, hogy milyen lesz az ál­talános közérzetünk a követ­kező négy évben, esetleg a kö­vetkező évtizedekben, mik és milyenek lesznek az esélyei gyermekeinknek és unokáink­nak a XXI. század elején, vagy lesznek-e egyáltalán esélye­ink?! Nem mindegy, hogy fognak dönteni, elsősorban a jövő, jö­vőnk miatt nem mindegy. Olyan emberre szavazzanak, aki a másik párt jelöltjében, tag­jaiban, szimpatizánsaiban nem ellenséget lát, akinek ellensége a munkanélküliség, a szegény­ség, a rossz közbiztonság, a pénzromlás, a korrupció, a ha­talmi gőg. Olyan emberre sza­vazzanak, aki azt akarja, hogy a bosszú kereke ne forogjon to­vább ebben az oszágban, s az erők végre egyesüljenek. Aki tudja, nem járható út sem az el­múlt négy év, sem az elmúlt negyven év. Tudni kell, hogy Magyaror­szág csak akkor működhet, ha együttműködik. Ha a kormány együttműködik a polgárokkal, a szakértőkkel, az ellenzékkel! Magyarország együttműködik szomszédaival, ha a vállalkozó végre teheti a dolgát, s ezzel munkahelyeket teremt. Ha a mezőgazdaság a kis-, közép- és nagyüzemi tulajdonosi formától függetlenül támogatást kap. En és a szabad demokraták ezt az együttműködést ajánljuk Önöknek, s az, hogy rossz kife­jezéssel élve, én kiszálltam a ringből, az Önök döntésének sú­lyát, felelősségét növelte. Most Önökön múlik hazánk jövője, a jó változás. Kérem Önöket, éljenek az eséllyel, s döntsenek „szívvel, ésszel, tisz­tességgel”, tudva, hogy van más, van jobb, van biztosabb! Együtt sikerülni fog! Dr. Balogh Sándor SZDSZ Visszarendeződtünk a vadkapitalizmusba Összefogásra és megbékélésre van szükség Napjainkban egyre több alka­lommal lehet hallani levitézlett, gőgös uraimék szlogenjét, amely így hangzik: „Itt a vissza­rendeződés veszélye!”. Őszin­tén szólva én nem tudom, hogy nemzetes uraimék miről beszél­nek, mivel az általuk remegő hangon emlegetett veszélynek (legalábbis balra) semmi jelét nem lehet tapasztalni. Azt vi­szont az elmúlt négy év alatt megértük, hogy visszarende­ződtünk a vadkapitalizmusba, amit a magyar dolgozó emberek kegyetlenül megszenvedtek, és mivel örökösen csak az elmúlt rendszert emlegették, még a jö­vőkép sem alakulhatott ki az el­szegényedő tömegekben. Rio­gatás közben nemzetes uraimék (miközben állandóan baloldali veszélyről harsogtak) előszed­ték a példaképeiket s azok elmé­leteit, elkezdték a „nagytakarí­tást”, a még vezető helyeken maradt népképviselőket (akik közben kiváló szakemberek is voltak) kíméletlenül elbocsátot­ták, és helyükre urambátyámék közvetlen rokonait, ismerőseit és a külföldről hazasereglett „nemzeti hősöket” tették. Jel­lemző, hogy a néhai Antall Jó­zsef miniszerelnöknek voltak olyan, külföldről hazahívott ta­nácsadói, akik már a magyar nyelvet is gyengén beszélték, arról pedig halvány fogalmuk sem volt, hogy a magyar nép megért már jobb napokat is, bár azt a rendszert nem egyszerűen „demokráciának”, hanem „népi demokráciának” nevezték. Most aztán szétverték és elkó­tyavetyélték az ország működő gazdaságát, miközben a privati­záció (magánosítás) jelszavával megkezdték a tőkés, nagybirto­kos rendszer leplezett kialakítá­sát. A hajdani rendszer vezetőit, védelmezőit hősökké nyilvání­tották (Horthy temetése nagy csinnadrattával, Jány vezérez­redesnek, a 2. hadsereg pa­rancsnokának rehabilitálása, Kállai Miklós miniszterelnök ünnepélyes temetése stb.), pe­dig milliós számban pusztítot­tak el, küldtek vágóhídra ma­gyarokat. Életre hívtak Vitézi Rendet, lovagrendet (lovag lett Balsai István igazságügyi mi­niszter is), a Magyar Köztársa­ság címere a királyi címer lett. A magyar dolgozókat nem kér­dezték meg arról, hogy hozzájá­rulnak-e az általuk létrehozott értékek kiárusításához, sőt le­rombolásához, hanem a sze­münk láttára pusztítottak és nyomorba taszítottak sok száze­zer családot. Akkor milyen visszarendeződésről beszélnek önök, uraim? Vagy félnek a magyar néptől, amelyet négy évig észre sem vettek? Illő lett volna tudni, uraim, hogy a nép akarata és beleszólása nélkül egy országot vezetni és gyarapí­tani nem lehet. Ha pedig az önöknek visszarendeződést je­lent, hogy a fizikai és szellemi dolgozók beleszólást követel­nek saját életük és sorsuk irá­nyításába, annak jobbításába, akkor vegyék úgy, hogy vissza akarunk rendeződni, és beszélő viszonyban akarunk lenni azok­kal, akiknek a választásokon bi­zalmat szavaztunk. Még egy­szer nem következhet be, hogy a megválasztott képviselők, ve­zetők szabadon garázdálkod­hatnak minden és mindenki fel­ett, őket senki nem vonhatja felelősségre. Ezt az országot talpra kell és talpra lehet állítani, de ehhez az összefogásra és megbékélésre van szükség, nem pedig a belső viszály további szítására. Tolnai Antal Szolnok Tisztelt Polgármester Úr! Szóbeli bejelentésünkre, jelzésünkre is hivatkozva tisz­telettel kérjük, hogy a Szolnok Városi Gyermek- és Ifjúságért Alapítvány Szolnok, Városma­jor úti ingatlanértékesítési pá­lyázatkiírásának elbírálás-lezá­rását a legközelebbi közgyűlé­sig mindenképpen függessze fel, és vagyonkezelőinek mun­kaáttekintését a jelzett ingatlanértékesítési elképze­léssel együtt sürgősséggel ter­jesztesse a legközelebbi köz­gyűlés elé. Az alapítvány pályázati fel­hívása folyó év május 07-én több helyi lapban jelent meg úgy, hogy május 20-a a pályá­zatbeadási határidő, 25-e az elbírálási határidő és 31 -e a ki­értesítési határidő. Mivel a Szolnok, Városma­jor út 8. számú ingatlan értéke­sítésre szánt 7/8-ad része jelen­tős érték, több tízmillió forint, nem fogadható el a közgyűlés által javasolt önkormányzati megbízott kuratóriumi elnök egyedüli, a kuratóriummal együtt hozott, értékesítési dön­tése. Az értéknagyság miatt min­denképpen közgyűlési hozzá­járulásra van szükség (amit akkor is érvényesíteni kell, ha az alapítványi alapszabályban ez nincs rögzítve; az alapsza­bályt jóváhagyó közgyűlés SZMSZ-ben viszont jól szabá­lyozott). A meghirdetett ingatlan a 81/1990. (IV.27.) MT rendelet­tel a Nemzeti Gyermek- és If­júsági Alapítványtól került a szolnoki alapítványhoz, és az adományozóra vonatkozó el­idegenítési tilalom a tulajdoni lapon bejegyzett (lehet, hogy van felmentésféle, de az bizto­san nem került földhivatali be­vezetésre), illetve az adomá­nyozó alapító okiratának III. fejezete rögzíti, hogy ha érté­kesítésre kerül valamelyik le­adott ingatlan, akkor a min­denkori forgalmi értéknek megfelelő összeget a Minisz­tertanács költségvetésébe kell befizetni. így szabad-e tulajdont veszí­teni?! A szolnoki alapítvány egyik legjelentősebb, többcélúan bérbe adható, így „termelő” ingatlanának eladáshirdetése még gondolatként is ijesztő, arról nem beszélve, hogy a jel­zett ingatlanban is, a továbbiak egy részében (tiszaligeti) is működtet a város közintéz­ményt, illetve közintézmény­részt (a szolnoki Alternatív Gimnáziumot, illetve több mint 100 férőhelyes középis­kolai diákotthoni részegysé­get). A város alapítványa hogyan dolgozhat a létrehozó, a bérlő, a segítő város ellen? Az ifjú­sági munka, a fiatalok korcso­porti tevékenysége eléggé sze­gényes, az ifjúsági célú tőke­­vagyon ezért sem csökkent­hető, annak működtetése vi­szont lehetne kiemeltebb, „termelőbb”. Tisztelt Polgármester Úr! Örömmel vettük, hogy többol­dalú jelzések miatt a tárgyban a pályázati határidőt megelőző napra, május 19-ére frakcióve­zetői megbeszélését hívott össze. Szocialista párti frakciónk tiltakozik a pályázatkiírás sze­rinti értékesítés-lebonyolítás ellen, a kuratóriumi döntés közgyűlésig történő felfüg­gesztéséhez ragaszkodik, majd a május 31-ei közgyűléstől komoly vizsgálódásra, tájéko­zódásra alapozott döntést vár, és kéri az ügy teljes nyilvános­ságra hozatalát, nyilvánossági kontrollját, a vagyontartást (azaz értékesítés-elvetést) ja­vasolva, a jobb vagyongazdál­kodásra történő figyelemfelhí­vással együtt. Tisztelt Polgármester Úr! Kérésünk másolatát eljuttattam a szolnoki elektromos és írott sajtónak, a közgyűlés képvise­lőcsoport-vezetőinek és az ön­­kormányzat alpolgármesterei­nek is. Köszönettel és tisztelettel: Kovács Libor «“«„Nincs veszélyben, csak bajban van a haza!” Mint annyiszor keserves századai során, most is segíthet még magán! Nem ellenszerve­ződéssel! Ki is nyilvánította szent, nagy akaratát a nép, hogy egységet, összefogást, közös teremtő munkát, békés, igazságos rendet, boldogulást akar a sokaság részére. A pártpolitika, amely eddig sorsát mindig elrontotta, most is ezerfelé húzta volna szét; hi­telét vesztette! Már majdnem mindenki pártot akart magának csinálni, mert pártelnök, mi­niszterelnök, pártvezér, mi­niszter, képviselő, alapítvány­elnök akart lenni, pedig tudván tudta, hogy ezzel az önző maf­fia-haramia politikai szerepé­vel árt a magyar államnak, la­kosságának — vesztét mun­kálja, boldogulását akadá­lyozza. A nép most megszavazta, hogy élni, teremteni, dolgozni akar, és politikai akaratának kinyilvánításával beleszólást kér országa sorsának irányítá­sába, csak ő hivatott és jogos megmondani, eldönteni, hogy ebben az országban mi legyen, mit lehet, mit nem lehet, és szervezett politikai akaratának törvényesítésével egyszer s mindenkorra véget vet az al­kalmi politikai kalandorok fe­lelőtlen szélhámoskodásá­nak! Magára talált megszervezni magát, és maga közül választ magának képviselőket, akik önérdek és „rokonság” nélkül önzetlenül szolgálják a több­ség akaratának pártatlan de­mokratikus megvalósítását, mert akiknek ez kötelessége és feladata volt az elmúlt válasz­tási ciklusban a rendszerváltás óta, tékozló fiú módjára nem cselekedtek semmit a nép ja­vára - többet az önmagukéra -, amiért már az első osztályo­záskor meg is buktak! Ez a demokrácia rendje is némileg, melyben a vezetők váltják egymást. A demokrácia nem ad örökös hatalmat és bársonyszéket senkinek. Rendszeres rendszerváltás, vá­lasztás van, így jöhet mindig a jobb! A nép maga a jó szándék, emberség, tisztesség, mégis legtöbbször felelőtlenül be­csapta a pártpolitika, ezt csak úgy lehet elkerülni, ha mind­nyájan élünk a szabadság adta demokratikus jogunkkal, és be­leszólunk sorsunk intézésébe. Még ma sem csináltuk töké­letesen, de már valamivel job­ban. Még nem arányos a de­mokratikus képviselet sem foglalkozási ágak, sem kor­csoportok, sem nemek szerint. Helytelen például, hogy a leg­nagyobb pártnál is 42 év az át­lagéletkor, mert akármilyen magas képzettségű is a politi­kai pályán valaki: a kor böl­csességét csak a megéléssel lehet pótolni, de aránytalan a szegények, a munkanélküliek részvétele is a képviseletek­ben, amit viszont átmenetileg felelős, lelkiismeretes figyel­mességgel pótolni lehet és kell is! Remélem, a szavazás ered­ményéből következően eltá­voznak a magyar politika me­zejéről az akamokok, akik nem szolgálni akartak, csak pozí­ciót, hatalmat, pénzt hajszolni jöttek a pártpolitika zavaros forgatagába, és örökre elhagy­ják az ilyenek a közélet tisztes­séges, önzetlen küzdőterét! Oly korban élünk, amely sok áldozatot követelt tőlünk, hogy hazánkban is lehessen tisztességes, fennkölt, erköl­csös, becsületes politikai világ, melynek megvalósítása vár most a leendő új magyar kor­mányra! Már hallottunk is a várományosoktól nyilatkoza­tokat, melyek szerint az álla­miság, alkotmányosság, törvé­nyesség rendje szerint viszik az ügyeket tovább! Magyaror­szág és a magyar nemzet múlt­jának történelmi tiszteletadása ezt így is kívánja! Közös nagy dolgainkban, fő sorskérdéseinkben egyetértve össze kell fogni a legszélesebb politikai erőknek. Ezer évig békesség volt a Kárpát-me­dence népei között, ez jó alapja a további békés együtt és egy­más mellett élésünknek is, amely egymás kölcsönös tisz­teletén, megbecsülésén, az emberi jogok kölcsönös tiszte­letben tartásán alapszik. A szociális terhek manapság a társadalmak erőpróbái, me­lyeknek megoldása már nem tűr halasztást, ezt a kormá­nyoknak és népeiknek közösen kell megoldaniuk! Sem a kormányok külön, sem a népeik külön ezt a sors­kérdést megoldani nem képe­sek, és a megoldást elkerülni nem lehet, mert ez újabb társa­dalmi katasztrófához vezet. Az új kormány már nem lesz ha­talmon négy évig, ha ezt az örökölt problémát sürgősen nem oldja meg! Nem játék a politika, és nem játékszere a nép! Mindnyájan kötelesek vagyunk a közös kérdések megoldását segíteni, különös kötelessége ez a poli­tikai vezetésnek, amit remé­lünk azért vállalnak, mert segí­teni, szolgálni akarnak! Hazánk ezer baját hittel, tü­relemmel, szorgalmas munká­val, jó vezetéssel meg fogja oldani ez a nagy cselekede­tekre, nagy áldozatok megho­zatalára teremtett nép! Deák András Cél az önkormányzati választás A Köztársaság Párt köszöne­tét fejezi ki annak a több mint százötvenezer választópolgár­nak, akik - bizalmuk jeleként - szavazatukkal a párt által felkí­nált programot támogatták. Az elért eredmények bizo­nyítják, hogy a társadalmi al­ternatívák között van létjogo­sultsága a szakmai alapon elké­szített programnak, s így a Köztársaság Párt e program alapján elkezdi a felkészülést az önkormányzati választá­sokra. Gratulálunk a választásokon sikerrel szereplő Magyar Szo­cialista Pártnak és a Szabad Demokraták Szövetségének, bízva abban, hogy eredménye­sebb parlamenti és kormány­zati tevékenység következik. Sajnáljuk, hogy az elmúlt négy év tapasztalatai az állam­polgárokat arra késztették, hogy ismét valaminek az eluta­sítása mellett sorakozzanak fel, és ne programok közül válasz­­szanak. A Köztársaság Párt úgy látja, hogy másfél éves tevé­kenységének legfőbb eredmé­nye az, hogy egyedüli pártként a költségvetési támogatásban nem részesülő pártok közül egyedüliként reális politikai erővé vált. A Köztársaság Párt Országos Elnöksége

Next

/
Thumbnails
Contents