Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-18 / 116. szám
6 1994. május 18., szerda Kunsági Extra----Kunhegyes rendezett tanácsú csak 1893-ban vissza- községnek, tonjárdát 1911-be Egy, csak egy legény... A kun városban is többen próbálkoztak a képviselő-jelöltséggel, közülük egynek, Jánvári Lászlónak sikerült bejutnia a második fordulóba. Egyébként vállalkozó, aki az SZDSZ támogatásával került tovább, és így értékeli helyzetét, további elképzeléseit: „Először is köszönettel tartozom a szavazóknak, mindenkinek, akik segítettek kampánymunkában. A kormányváltás megtörtént, ez tény, és most már az a lényeg, hogy ki az, aki az ország érdekeit a legmegfelelőbben tudja képviselni. Úgy látom, május 8-án az MSZP túlnyerte magát, és ha ez marad, úgy a parlamentben, mint a képviselői munkában meg- Jánvári szűnhet a kontroll. Az MSZP többször hangoztatta: koalícióra lép az SZDSZ-szel, de ez csak abban az esetben valósítható meg, ha a pártpolitikai célkitűzések helyett a gazdasági életre összpontosít az ország. A választópolgárok többsége ugyanis ezt akarja. Az én képviselői munkám már a jelöltséggel elkezdődött. Számomra marad a nyugodt kampány, inkább a tényekre, mint szólamokra, eszmékre való hivatkozás. Hogy pontosan fogalmazzak: Kuncsorbán olyan hízósertéstelep lesz, ahol húsz helyi munkást foglalkoztatnak. Ehhez és minden vállalkozás segítéséhez szükséges a Tiszaroff-Fegyvemek-Örményes-Kuncsorba telefonhálózat mielőbbi befejezése. Kunhegyesen Monoki László vállalkozóval sikerült beindítani a rég nem működő malmot, ahol ötven helyi munkanélkülit alkalmaznak. A volt BHG-ben a Kovács Bútor Kft. biztos exportra termel. Itt még további munkahelybővítések, fejlesztések várhatók. Végül, de nem utolsósorban fontos az augusztusban induló Tö- László rökszentmiklós-Tiszatenyő-Kengyel digitális telefonvonal megvalósítása, illetve Tiszabőn a gyógyszertár megnyitása. Mindezzel azt akarom mondani, munka, teendő, feladat lenne a térségben. Ha rám voksolnak, lehetőségeimhez képest igyekszem a körzet gondjait mérsékelni, enyhíteni, a feszültségeket oldani.” Kérem, ennyi a monológ, a többi már önökön, szavazókon múlik. Mondjuk május 29-én. A határ szép Kunhegyesen teszi a dolgát a környék legerősebb gazdaköre, amelynek hovatovább nyolcvan tagja van. Nemcsak helybeliek, hiszen akadnak közöttük tomajmonostori, tiszagyendai, abádszalóki, kenderesi, kunmadarasi gazdálkodók is. A központ ez a kun város, és minden csütörtökön fogadja a panaszosokat, érdeklődőket a polgármesteri hivatal, illetve a kör Kossuth úti telepe, ahol a Vízügy régi székháza volt. Sikerült különböző előszerződéseket kötniük búzából, kukoricából, sőt vetőmagot is biztosítottak, amely árát csak a termelés elszámolása után harminc nappal kell kifizetni. Mindezt úgy tették, hogy felvásárlócégeket, káeftéket hívtak meg tájékoztatás végett, sőt a filmvetítések sem hiányoztak. A gazdakör segít abban is, hogy az APEH-tól visszaigényeljék a gabonafélékre, üzemanyagra adott kiegészítő támogatást. Gondoltak a most esedékes növényvédelemre, ezt az állami gazdaság jogutódja biztosítja: sőt, hogy pénzhez jussanak, az FM különböző pályázatain indulhatnak, eddig mintegy húszat írtak. Noha a tavalyi, májusi égi áldások következtében gyönyörű a határ, mégis elmondható: tőkehiányos, nagyon forintszegény ez az ágazat, hiszen jelentősebb támogatás sehonnan nem érkezik. Pedig szükség lenne rá, de gyanítom, ezzel várni kell május 29-ig. Hogy azután majd még meddig, ezt eldönti, bizonyítja az idő. A traktor korosabb, mint ők hárman Állati finomak! Napi hat órát utazott Állítólag nagyon finomak azok az állatoknak javallt termékek, amelyeket az állateledel nevű kisboltban lehet vásárolni. A tulaj nem más, mint Szívós Gyula 24 éves érettségizett állategészségőr, mellesleg korábban munkanélküli. Igaz, kutyakiképzéssel is foglalkozott, sőt tenyésztette is a csaholókat, nem is akármilyen eredménnyel, hiszen az érintettek törzskönyvezettek voltak. Három hónapja gondolt egy merészet, és a főtéren az ABC-vel majdnem átellenben megnyitotta kis üzletét. Akad itt jó falat teknősnek, halnak, kutyának, macskának, díszmadaraknak és mindenféle csipogó, nyüszítő, nyávogó, ugató kétvagy négylábúnak. Ottjártunkkor Rostás László, az Ady úti iskola másodikosa vásárolt nála. Teheti más is, de csak déli tizenkettőtől ötig. Ugyanis munkanapokon így tart nyitva a város első állateledeleket árusító üzlete. Ratkai Zsuzsa életkorát a kártyában szerencsés számmal jelzik. Az ifjú hölgy Kunhegyesen érettségizett, utána két évig munkanélküliként teltek a papjai, Pusztatomajon lakik az édesanyjával. Tavaly azután bébiszittemek jelentkezett. A tanfolyam decemberben kezdődött, és áprilisig tartott. Szolnokra kellett eljutnia, ezért naponta hat órát utazott oda s vissza. Fél 4-kor csörgött a vekker, gyorsan rendbe szedte magát, elgyalogolt a pusztai buszmegállóhoz, és irány Kunhegyes. Ott várt egy órát, majd újabb utazás után megérkezett. Vissza ugyanaz az időrabló ingázás, várakozás, és esti 3/4 6-ra ért haza. Ez így ment hetente ötször. Jelenleg az édesanyja is munkanélküli és ő is. Ha minden igaz, viszont a jövő hónap elejétől dolgozik. Hogy mit? Ki nem találják! Bébiszitter lesz? Ugyan ÚJ TŰZOLTÓLAKTANYA. Megint gyarapodik egy kicsivel a település, hiszen ha minden a korábbi elképzelések szerint alakul, szeptemberben új, kétállásos városi tűzoltólaktanyát avatnak a Kákát mellett, „a község udvarán”. Teszik ezt azért, mert a régi laktanya már megette a kenyere javát, ezért hovatovább valamikor majd csákány kell neki. A mutatós épület a Barbatus Kft.-nek, az önkormányzat építőrészlegének a munkáját dicséri. Már tető alá került, jelenleg a szakemberek a belső szerelvényezési munkálatokat végzik. Hogy honnan adódott némi pénzmag erre szegény világunkban? Pályázatok révén: egyszer 1,2 milliót kaptak, máskor pedig közel egymilliót erre a célra. Ugyancsak túzoltóhír, és a jobbak közé tartozik, hogy Szilágyi Miklós miniszteri dicséretben részesült. A képen látható traktormatuzsálem valószínűleg egyedül annyi idős, mint a mellette álló, egyenként tizenhét éves srác, akik a Kunhegyesi Mezőgazdasági és Ipari Szakmunkásképző Intézet kiválóságai. A minősítés azért illik rájuk, mert az országos tanulmányi és szakmai versenyre nemcsak bejutottak, de ott remekül szerepeltek. így Babó Zsolt, aki kunhegyesi és harmadéves bútorasztalos. Ennek ellenére világéletében szerette a történelmet, megyei második lett, az országos döntőben pedig negyedik. Könyvjutalomban, igazgatói dicséretben részesült. Egyébként szeretne tovább tanulni: az az elképzelése, leérettségizik, hobbija a zenehallgatás, ezért olykor koncertekre is jár. Veres Andor szintén harmadéves, növénytermesztő gépész szakon. Szintúgy országos negyedik helyezett, ezért már fel is szabadult a tiszafüredi fiú. Ő is könyvjutalmat, igazgatói dicséretet kapott. Országos helyezés ide, negyedik helyezés oda, az még kétséges: sikerül-e Tiszafüredén elhelyezkedni a szakmában. Uliczki István is végzős, ő kenderesi. Autószerelő, országos helyezett, amely következtében felszabadult. O is igazgatói dicséretben részesült. Azt tervezi: tanul tovább, közben, hogy a szakmát el ne felejtse, gyakorol. Teheti, sokat még gyalogolni sem kell érte, hiszen az édesapja is szakmabeli, szintén autószerelő. Akadt ebben az iskolában még két tizenéves, aki úgyszintén beverekedte magát a legjobbak közé. Sajnos az eredmények értékelésére, a díjkiosztásra nem jött el, így a képről mindketten lemaradtak. A nevük viszont nem, hiszen a kenderesi Lajkó Attila matematikából országos kilencedik, Czinege Albert pedig magyarból végzett az országos tizenötödik helyen. Mit tehetnék mindehhez? Ezúton gratulálunk mindannyiójuknak meg a felkészítőknek. Elvégre, ahogy mondják, a jó vásár mindig kettőn áll... Érettségizett, bébiszitternek tanult, és ha minden igaz, kocsmáros lesz ... már, kérem, dehogy! Szabad a gazda, mondhatom? Ha igen, elárulom a szőke, zöld szemű hölgy kocsmáros lesz, egy pusztai csárdában. Hogy a bébiszitterkedéssel mi történik? Arra is sor kerül, ha majd férjhez megy . . . Talán kevesen tudják, hogy a település hajdanában Hegyesegyháza néven szerepelt, és először Mária Terézia engedélyezte a mai nevét 1745-ben. Valamikor bizonyára két sorból állhatott, egy utcával. A legelső kövezet 1888-ban épült a vasúttól a városházáig. Igen, a városházáig, hiszen a település akkor város volt, és minősítették A legelső be-1-ben építették az Ady Endre utcában, ezen ma is lehet járni. Azok, amelyek 1945 után készültek, zömmel már elporladtak. Régebben nem írták ki az utcák neveit, hanem helyette településrészt emlegettek. Úgymint Felvég, Hatház, Vénkert, Alvég, a postások a névről tudták, ki hol lakik. A mai utcanevek közül egy 1881-es térképen már olvasható a Hajnal, a Kelet, a Kiskakat, a Kujkó köz, a Magyar, a Purgány, a Tomaji, a Vadász, a Zádor stb. utca neve. Napjainkban 93 utca alkotja a várost, és a hosszuk több mint hatvan kilométer. Főutcája a 2,5 kilométer hosszúságú Kossuth út. Másik szép útja a Rákóczi út, hivatalosan 1904-ig Vásártér utca volt, de a nép csak Morgó utcaként emlegette'. Sajátos he-, lyi jelentést hordoz a Kiskakat Az utcák is élnek Az utcák kinézetét Kunhegyesen legelőször 1774-ben határozta meg egy községi törvény, mondja a könyv szerzője, a 76 éves Nagy Zoltán, nyugalmazott iskolaigazgató út, a Kujkó köz, amely székely tájszó, és görbét, görbeséget takar. Vagy említsem a Feketehegy utcát? Ez a település Bácskában található és 1785-ben 250 szegény kunhegyesi család költözött oda. Ma a község Feketic. A Tiszagyendai út természetesen Gyendára vezet. Ne hagyjam ki a Hajnal utcát, ahol a halászcsárda helyén kocsma volt, és hajnalban nyitott, hogy a mezőre igyekvőknek ne kelljen száraz, torokkal nyelni a port. A Kelet utca neve is csodaszép, hiszen a vége oda mutat, ahol reggelente a nap felkel. Esetleg szóljak a Lejtő utcáról, ez vezette le valamikor a felesleges belvizet, és itt, ebben az utcában született 1883-ban Zsigmond Ferenc irodalomtörténész, a könyvtár névadója. Ha valaki esetleg azt is tudni szeretné, hol volt a Síp, a Csurgó, a Kör, a Nyúl utca vagy a Porcsin köz, teheti. Kérem, vegye meg Nagy Zoltán nyugalmazott iskolaigazgató Az utcák is élnek című tanulmányát, amely ebben az évben jelent meg. A szerző tíz év szorgos kutatómunkája nyomán gyűjtötte össze a város utcaneveit az 1800-as évektől kezdve napjainkig. Szép olvasmány, hasznos időtöltés a 136 oldalas, kétezer példányban megjelent könyv, amelyet 250 forintért lehet kapni a művelődési központban. 30 helyett 26 Tavaly harminc közhasznú munkást foglalkoztattak a városban. A polgármesteri hivatal annak rendje és módja szerint decemberben beadta a pályázatot a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központhoz 1994-re. Jött is sebesen a válasz, a második negyedév elején kapták meg az eredményt: nem oda Buda, eddig harminc volt, most elég lesz huszonhat. Sajnos van kikből válogatni, hiszen például akik mindenfajta segélyből kiestek, így jövedelempótló támogatásban részesülnek, lehetnek vagy négyszázhatvanam A költségek fele az önkormányzatot terheli, és várhatóan ez a szám 1994 végére négyszáz-egynéhányról kilencszáz körülire emelkedik. Korán ébrednek Juhász Sándorné abádszalóki magángazdálkodó 1970 óta rendszeres eladója a kunhegyesi piacnak Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János A pirkadattal keli érkeznie annak, aki jó helyet akar fogni magának a helyi piacon. Kelni az éjszakával szükséges, hiszen nemcsak Abádszalókról, Tomajmonostoráról, Tiszagyendáról érkeznek árusok, hanem Egerből, Miskolcról, Szolnokról, sőt még Budapestről is. Általában az őstermelőkön kívül kilencven-száz kereskedő kínálgatja a portékáját. Az új piacfelügyelőség a külföldieket kiebrudalta, ugyanis ők adót sem fizetnek, és úgy döntöttek: ezért nem is árulhatnak. A helypénz összege is sajátos: minden elfoglalt egy méterért 30 forint. A mostani piacokat még a palánták uralják. Az előnevelteket 20-ért kínálják, de a zöm 3-5 forintért adja darabját. Feltűntek a kiskacsák is, 110-130 darabja, a kislibáknak 130-140, a kiscsirkéknek 55-60. Sőt mi még papagájt is láttunk: az apróbbját 300-ra tartották, a színes, bóbitás nagyobbakat 800-1000-re. Egy hat év körüli lurkónak majd meghasadt a szíve, de az apuci kézen fogva fülébe sziszegte:- Még mit nem! Beszél nekem otthon anyád eleget, akkor minek ez a madár? . ..
