Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-17 / 115. szám

1994. május 17., kedd 7 Jászsági Extra Foglalkozása: magyar Neoplannal szállni élvezet! Pista bácsi a kereszt alatt Hatalmas, tekintélyt paran­csoló emeletes busz látványa ragadja meg a Jászalsószent­­györgy főutcáján végighaladót. A fekete „csoda” egy szép ház előtti részen parkol. Szerencsénkre a busz tulaj­donosa otthon tartózkodik, a busznak éppen abban a helyisé­gében munkálkodik, ahova a ki­rály is gyalog jár, egy illatosítót szerel fel éppen Rátkai Károly. A 33 éves fiatalember készség­gel közli, hogy a monstrum egy Neoplan Space Liner Ml 17/2-es full-extrás autóbusz. A járművet a budapesti Capi­tol Kft.-tői bérli áprilistól, har­mincöt hónapra szól a velük kö­tött szerződés. Tíz és félmillió forint 30 százalékát kellett le­tenni először, majd havonta 4600 márkának megfelelő forin­tot kell fizetni, ami több 270 ezer forintnál. Ehhez jön a havi 28 ezer casco. Károly 2 millió kölcsönt vett fel az OTP-től, és eladott egy Ikarus buszt 1,5 millióért, hogy ehhez az ötéves buszhoz hozzá­jusson. A napi összes törlesztőrészlet 12 ezer forint! Ha áll, ha megy a busz. A jármű új ára egyébként 46 millió forint, ekkora ösz­­szegre is van biztosítva. Ha lete­lik a 35 hónap, legfeljebb 15 millió forintért jut majd hozzá. Hogyan vette pont ezt meg? A Capitol kivitte többüket Német­országba, ott egy stuttgarti tele­pen rámutatott, hogy neki ez kell, és a cég behozta a gépet. Károly nemcsak úgy vette a buszt, hobbira, hanem konkrét elképzelésekre. Spanyol utakra szerződött egész nyárra pesti utazási irodákkal. Az utazók egész évben gyűjtött pénzükért ma már inkább nem régi Ika­russzal óhajtanak több ezer ki­lométer távolságot lezötyögni - pláne az Alpokban. Márpedig oda kiválóan alkalmas a Neop­­lan. A fuvarokhoz egy 38 tagú fuvarvállaló irodán keresztül ju­tott hozzá Károly. Most indul az első turnus 27-én. Péntekenként kel útra, szombat este fordul vissza. Huszonnégy óra oda az út, Ikarussal 38. Károly egri születésű, ide nő­sült. 1984 óta buszozik vállal­kozóként. Munkásszállítással kezdte, Ikarusokkal dolgozott. Csakhogy ezeket a buszokat 1996-tól kitiltják, ha nincs raj­tuk ABS-fék. Különben kacsin­gatott Károly az új Ikarus felé is, de annak ára 24 millió, és ennek felét előre le kell tenni. A maradékot pedig hat hónap alatt vissza kell fizetni! Van ám el­képzelése a gyárnak . .. Akkor már inkább a Neoplan. Hogy mit tud a 14 méter hosszú, 3.6 méter magas busz? Renge­teget, épp csak beszélni nem. Kezdjük a motorral. Az erőfor­rás egy 16 literes, 340 lóerős, nyolcfokozatú Mercedes motor. Kilométerórája szerint 668 ezer 585 kilométert futottak már vele, amihez azt fűzték a gyár­ban, hogy most jól be van já­ratva a motor ... Csomagtere 13 köbméteres, utastere ötven plusz három férőhelyes. Légru­gói le is süllyeszthetik a több­tonnás szerkezetet, így autópá­lyán nagy sebesség mellett is stabil marad a fekvése. A Né­metországban négycsillagossá minősített buszban színes tévé, video, WC, fagyasztó, páncél­­szekrény és légkondicionáló be­rendezés szolgálja az utasok kényelmét. A légkondi még azt is pillanatok alatt kimutatja, hogy mennyi az utasok lábánál a hőmérséklet. A vezető és az emeleten levő idegenvezető kö­zött telefonösszeköttés van. A vezető monitoron láthatja, mi történik a felette levő utastér­ben, és még sorolhatnánk a le­geket. Nem csak spanyol utakra ve­szik majd igénybe ezt a káprá­zatos buszt, szabad kapacitása - hétfőtől csütörtökig - bármikor leköthető a Béke utca 40/B-ben vagy Westel telefonon. A nyári szezon után azonban jönnek a hosszabb utak, a fran­cia, olasz körutak, bár azok nem annyira kifizetődőek - mondja Károly. Sajnos el kellett hagynunk a csodajárgányt, kőrútunkat egy sokkal kisebb autóval folytattuk tovább. Rátkai Károly és még a képbe is alig beleférő hatalmas busz Öreg bácsi ül egy út menti kereszt tövében Jászdózsán, és farig­csálja az ágakat. A 83 éves Kiss István alkalmi seprűnek szánja az ágakat, meg hát időtöltésnek sem utolsó ez a könnyű munka. A ta­nyáról 1972-ben jöttek be a feleségével, aki most 72 éves.- Bejöttünk, mert jobb volt idebent - sírja el magát az idős ember, ki tudja, miért. Gyerekük kettő, unokájuk négy, dédunokájuk tíz van. Kis földjük egy köblyös. Negyvenkét évesen házasodott meg.-Nem kellett sietni, mert mindig volt menyecske - kacagja huncu­tul. . Kétszer született, mert 1930-ban egy falubeli verekedéskor úgy fejbevágták a kapa fokával, hogy beszakadt a koponyája. Kalapját levéve mutatja is a csont nélküli, benőtt lyukat a fején. Hogy tör­tént? Hárman dalolászva, pityókásan mentek az úton, amikor kilenc dósai rájuk támadt. Idős kora ellenére nem tud csak ülni és ülni odahaza, de nem is szokta meg a tétlenséget. Olyan munkát végzett, amitől ma már szinte mindene fáj. > - • v-t:- Meg öreg vagyok már - nevet ismét. Kapált, kaszált, ebből élt. Bár, amikor rákérdezünk, hogy mi volt a foglalkozása, előbb azt mondja: magyar, csak aztán teszi hozzá, hogy kapás. E két „foglalatoskodással” pedig igen keveset lehetett keresni, ta­lán még úgy-ahogy meg lehetett élni belőle. Tévéjük nem volt, inkább olvasott Bencsik Ferenc A tévészereplés után csak egy pillanat műve volt felis­merni Bencsik Ferencet, a jász­­jákóhalmi fiatalembert, aki a minap egy fordulót játszhatott a Mindent vagy semmit elneve­zésű népszerű játékban. A 35 éves Bencsik Ferencet a jászbe­rényi Liska József Erősáramú Szakközépiskolában találjuk meg, itt tanít ugyanis 14 éve. Idejárt középiskolába is, majd a Kandóra ment, ott szerzett vil­lamos-üzemmérnöki diplomát. Már októberben, a játék kez­detekor arra gondolt, jó lenne benne részt venni. Be is küldött jó néhány kérdéssort, majd várta, lesz-e valami. A karácso­nyi szünetben érkezett a levél, hogy menjen el egy adást meg­tekinteni. Ezután 15 kérdésből álló tesztlapot töltöttek ki, ami alapján a legjobbakat behívták január végén egy próbajátékra. Ott azt mondták, 9 hónapon be­lül értesítik, ha megfelelt, de ő már akkor érezte, hogy behív­ják. Várt, várt, és a napokban be is hívták adásba. Nem volt na­gyon ideges, nyugodtan várta több társával a fordulót. Ugyanis egy adásba többeket behívnak, hátha valaki nem tud elmenni. Ha mindenki megjele­nik, sorsolással döntik el, ki ját­szik. Sajnos Ferencnek nem „feküdtek” a témák, ha viszont az előző napon szerepel, sokkal jobb eredményt tudott volna el­érni - vallja be. Az első fordulóban még jól együtt ment a későbbi győztes­sel. Pechjére szerencsétlen volt mindkét Hol járunk?-nál, ami bosszantja is, hiszen tudta a vá­laszokat, de még kivárt, így megelőzték. A villámkérdések­nél már látta, hogy nem győz, bár azt, hogy mi Uruguay fővá­rosa és hogy ki írta a Pygmali­­ont, azt mindenki tudja, de itt a reflexek is számítanak ám! Örül, hogy szerepelhetett a tévében, és örül a hatásának is, hogy megismerték a boltban. Már ez is némi elégtételt jelent számára, bár úgy számított, há­rom fordulón is túljuthat. Végül is mióta behívták a tesztre, az­óta készült: átnézte a mitoló­giát, az operairodalmat. Az előző napi játékban végig is mentek - mások - ezeken a kér­déseken. Hát, ilyen a szerencse. Úgy érzi, annak ellenére, hogy nem jutott tovább, nem égett le. Összesen nyert 15 ezer forint értéknyi Mezőbank-taka­rékjegyet és egy jó minőségű karórát. Szeret játszani, rengeteg ide­vágó könyve van. Jelentkezett is egyébként már az ugyancsak Vágó István által vezetett Ke­rékbárba, de még mielőtt játsz­hatott volna benne, megszűnt a műsor. Gyerekkorában nem volt tévéjük, hát sokat olvasott, ettől a sokrétű tájékozottsága. Lám, lám, mai tévé- és videó­­faló gyerekek! Az oldalt írta és szerkesztette: Tóth András Fotók: Mészáros János A merészség még nem hoz pénzt Vállalkozni manapság már igen könnyű, nem kell hozzá más, csak szakértelem, némi tőke és nem utolsósorban me­részség. Minden bizonnyal ez utóbbi­val jócskán rendelkezett - a sza­kértelmen kívül - Varga Gábor Jászfényszaruban, mert kis­motor- és kerékpárszervizt nyi­tott házában még 1990-ben. A merészséget mi sem mutatja jobban, mint hogy már át van húzva a kismotor szó; vagyis ezek javítása nem megy, mert az alkatrészellátásban gondok adódtak. A 36 éves fiatalember azért tovább bütyköli - hivatalosan egyedüli vállalkozóként a vá­rosban - a hagyományos, a ver­seny- és a hegyikerékpárokat. És azért kellett a merészség e műhely megnyitásához, mert ő profi módon végzi munkáját, nem úgy, mint a sutyiban mű­ködők, akik persze rontják az ő üzletét. És már csak akkor viszik el hozzá a bringát, ha egy kosárba belefér. Gábor pedig igazán érti a dolgát, hiszen gépszerelő-gép­lakatos a szakmája, Jászbe­rényben végzett. Sokfelé dolgo­zott, kezdve a hűtőgépgyártól egy budapesti telefonkábel-fek­tető cégig. Ez a cég azonban átalakult, ott nem kellett már, így rákény­­szerítette az élet, hogy 1990 után két évre, immár főállásban végezze a kerékpárszerelést. A ház pincéjében rendezte be mű­helyét, ami mellett egy ■ év múlva csöpp boltot is nyitott. Itt eleinte csak műanyagárut árul­tak, majd kibővítették az áru­készletet kerámiával, selyemvi­rággal, gyerekjátékkal, fa- és zománcáruval, kerékpárhoz való mindenféle bizgentyűvel. A műhelyben és a boltban csendesen zajlik az élet, csak kevesen térnek be hozzájuk. Hogy valamit lendítsen a bol­ton, legutóbb traktor- és autó­gumi-árusításba fogott, de ez sem hoz sokat a konyhára, mert csak bizománybán értékesít. Magán kívül még két embert tart el: feleségét és fiát. A kevés pénzből - ahogy fogalmaz - csak éldeglődnek. Varga Gábor a mindenféle ezer apró cikkel Az otthon visszavárta Fordítani kell a helyzeten, ahogy a szénán is A Jászság nem kimondottan ipari körzet. Cáfolhatatlan bizonyí­téka ennek, hogy aki az iparban akart dolgozni - mert olyan volt a végzettsége -, de nem „fért be” a kevés itteni ipari üzem egyikébe, vándorolni - például a fővárosba ingázni - kényszerült. Példa rá Csikós Imre, aki egy Jószágéhoz közeli tanyán lakik. Mikor összefutunk vele, az út mentén a lekaszált füvet fordítja ép­pen. (Milyen érdekes, a területet régebben meg kellett váltani, ma már örülnek, ha valaki levágja a takarmánynak valót róla.) Imre 37 éves, és a munkanélküliek kenyerét eszi. Húsz évet dolgozott Bu­dapesten egy építőipari vállalatnál mint gépműhelyvezető. Mint tudjuk, az építőipar a magyar gazdaság egyik válságágazata, és ahogy leépült a cég, úgy mentek el az emberek. A „szórásba” bele­esett ő is. Ma idehaza, a családi tanyán gazdálkodik szüleivel. A szülői ház körül 20 hektár föld az övék, ehhez jön még majd 5-8 hektár az ősz­szel. A földet visszavették a téesztől. Nagyobb részben búza van benne, a többibe kukoricát vetettek. A terményt a jószágnak szánják, ahogy Imre mondja, bőrében ad­ják el, vagyis megetetik az állatokkal. Sertéssel foglalkoznak. Ko­rábban többel, ma már viszont szorít a cipő, tehát kevesebbel. Régen 10-12 anyakocájuk is volt, ma csak 4-5, de ezzel is szen­vednek.-Ilyen felvásárlási ár mellett a sertéstartás nevetséges - mondja keserűen. Hogy meddig lesz munka nélkül, nem tudja. - Mindene­setre változnia kell a helyzetnek, mindegy, hogy milyen kormány lesz, mert hogy ennyi ember egye más kenyerét, az nem lehet - fo­galmaz politikusán. A munkanélküli-segélyből nem lehet nagyon ugrálni, úgyhogy bővítik az állatállományt: borjút akarnak még venni a már meglevő egy mellé. Hiába nehéz a sors, a (munkásból lett) parasztember (is) mindig bizakodik. Strandot bérel a fizikatanár Közeleg a meleg, sőt a forró nyár, az igazi strandszezon. Nyitva is van már a jászárok­szállási strand, amelyet a tisza­­kécskei Bohács Imre bérel ta­valy óta. A fiatalember mellék­állásban foglalkozik a strand­dal, mert odahaza „rendes” munkájában fizika-technika szakos tanár. A Bohács család nem ismeretlen a településen, itt éltek 20 évig. A stranddal járó feladatokat tulajdonképpen Imre édesanyja látja el, ő van mindig itt. A tavalyi év nem volt nagyon jónak mondható. Csak a hétvé­geken voltak annyian, ameny­­nyien mindig kellene, hogy le­gyenek. A strandszezon úgy igazán egy hónapra tevődik: jú­lius közepétől augusztus köze­péig. Mégis megéri a létesít­ményt bérelni, mert az ott talál­ható vendéglátóegységeket to­vábbadják bérletbe. Úgy látszik, ha úszni nem is, de enni-inni mindig kész a magyar. Bár gyógyhatása nincs kimu­tatva a víznek, a vendégek el­mondása szerint ízületi és ge­­rincbántalmak helyrehozására nagyon alkalmas. Ezt tanúsítja egy házaspár is, akik Karancsal­­járól jöttek, és még csak egye­düli vendégként áztatják megfá­radt tagjaikat a meleg vízben. Ők pont a strand vize miatt vet­tek egy házat, és a szezonban gyakran tartózkodnak itt. A 35-39 fokos vizű termál-, a 28 fokos úszómedencével és egy gyerekpancsikolóval, ka­binsorral, tágas öltözővel, ját­szótérrel, rengeteg büfével, fa­­gyizóval ellátott, 7 alkalmazot­tat foglalkoztató strand bérlői megduplázódna a tavalyihoz azt szeretnék, ha a forgalom képest. Ide még Karancsaljáról is jönnek, ahogy ez a két vendég is

Next

/
Thumbnails
Contents