Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-16 / 114. szám
8 Sorstársaink 1994. május 16., hétfő Mi is ott voltunk! A Magyar Értelmi Fogyatékosok Sportszövetsége (MÉS) megrendezte második országos sporttalálkozóját a Népstadionban. A találkozóra 32 csapat nevezett be. Igaz, a MÉS elsősorban a családban élő értelmi fogyatékosok sportolását támogatja, de a találkozóra benevezhetnek és be is peveztek intézmények, napközi otthonok is. A Népstadionban megyénket a Kézenfogva ÉFEE képviselte. A szülők kezdeményezésére létrejött egyesületből kilenc sportoló indult a különböző kategóriákban: Hunyadi Éva, Kovács Piroska, Ferenczi Tibor, Farkas Ibolya, Kovács Matild, Papp Éva, Papp Szilvia, Hofgárt Éva, Szabó Gabriella. A Kézenfogva kisújszállási csoportja is részt vett a találkozón. A kisújszállási és szolnoki versenyzők a megyeszékhelyen találkoztak és onnan utaztak Budapestre. A stadionban négyszáz versenyző ismerkedett egymással, és vetélkedett a legjobb helyezésekért. Régi ismerősök találkoztak újra, üdvözölték egymást kitörő örömmel. Lassan kialakult az a kör, azok az aktív csapatok, akik mindig mindenütt ott vannak. Akik semmilyen lehetőséget nem mulasztanak el, hogy sorstárs közösségbe vigyék az értelmi fogyatékosokat. Akik a legnagyobb szervezési és pénzügyi nehézségek árán is megteremtik annak a lehetőségét, hogy egyetlen ilyen alkalmat se mulasszanak el. Göncz Árpádné, a rendezvény fővédnöke köszöntötte a megjelenteket és megköszönte a rendezvény segítőinek, hogy lehetővé tették a találkozó megvalósulását. Ezután elkezdődtek a versenyek a különböző kategóriákban. Aki éppen nem versenyzett, az szurkolt társainak. A biztatásból nem fogytak ki egész nap, a rekkenő meleg ellenére kitartóan szurkolt minden csapat a versenyzőinek. Megyénkből két aranyérmet sikerült elhozni : Szabó Gabriella és Ferenczi Tibor kislabdadobásban bizonyult a legjobbnak. Képeinken (fölülről lefelé) a Kézenfogva EFÉE megyetitkára Hofgárt Györgyné és vezetőségi tagja, Papp Gézáné a sportversenyen. Középen a szolnoki csapat az autóbusznál és a stadion lelátóján szurkolva társaiknak. Legalul Szabó Gabriella győztes dobása. Belekezdtünk egy ügybe, amit nem lehet abbahagyni Dr. Gruiz Katalint, a MÉS elnökét arról kérdeztem, miért volt szükség a szervezet megalakítására.- A MÉS hivatott képviselni az értelmi fogyatékosok sportjával kapcsolatban a tömegsport, az oktatás keretében megvalósuló sport, a rehabilitációs- és a versenysport ügyét. A MÉS csúcsszerv, tagja a nemzetközi értelmi fogyatékosok szervezetének és a magyar fogyatékosok sportbizottságának. Az idén második alkalommal rendeztük meg ezt az országos versenyt, tavaly mindössze kétszázan neveztek be, az idén 400 versenyzőnk volt.- Mi a célja a MÉS-nek?- Az iskolából kikerülve a fogyatékosok életében egy űr támad, amit a sport nagyon jól kitölthet. Célunk, hogy a sport mindenütt és minden szinten megjelenjen a fogyatékosok életében. Egyszerűen központi helyet foglalhat el, mert társaságot, a szabadidő kellemes eltöltését, és sikerélményt is ad. Arra bátorítjuk a családban élő fogyatékosokat, hogy hozzanak létre olyan egyesületeket, amelyekben a MÉS tagjaként sportolhatnak. Minden értelmi fogyatékosnak profi sportolónak kellene lennie, hiszen a sportot tudja csinálni. Véleményem szerint a sporttevékenységüknek ugyanúgy nyilvánosságot kellene kapni, mint az egészségesekének. De a társadalomban előítélet él, amely gátolja, hogy ez a sport kivívja a saját helyét. Pedig folyhatna üzleti alapon is: például kapcsolódhatna hozzá reklámtevékenység, de nem így történik, az előítéletek miatt. Pedig itt is születnek sporteredmények, és nem is akármilyenek. A nem súlyos értelmi fogyatékosok fizikailag olyan teljesítményre képesek, mint az egészségesek. Csak sokan ezt nem szívesen ismerik el. Az értelmi fogyatékosok ugyanannyi jogot szeretnének kivívni maguknak, mint az egészségesek. A fogyatékosokat nem negatív indíttatásból kell megkülönböztetni, hanem pozitívan: segíteni leküzdeni a hátrányaikat. Korábban a családban élő értelmi fogyatékosok sporttevékenységét senki sem támogatta, ezért jött létre a MÉS. Jelenleg 30 tagszervezetünk van - ez körülbelül 40 ezer egyéni tagot jelent. Közülük mintegy húszezer a családban élő értelmi fogyatékos.- Nem nehéz egy ilyen szervezetnek működni?- Borzasztóan nehéz. Nincs állandó támogatásunk, a lakásomban rendeztem be egy szobát irodának. A nemzeti sportalapból szoktunk pályázni támogatásra. Az idén talán föl tudunk venni egy félállású titkárt, az már jelentősen segítene a gondjainkon. Sokat köszönhetünk az önkéntes támogatóknak. Van néhány ember, aki erre tette fel az életét. De ez csak keveseket érdekel. Azt mondják, magánügy, hogy ha valaki a fogyatékosok segítésére teszi fel az életét. De sokan kikészülnek bele, mert nem kapnak elég segítséget. Belekezdtünk egy ügybe, amelyet nem lehet abbahagyni, de a segítség, a megértés, amit kapunk, nagyon kevés. Gyakran csak akadályokba ütközünk. Van némi haladás, de iszonyúan lassú. De beszéljünk inkább a pozitívumokról!- Milyen tervei vannak a MÉS-nek?- Ó, nagyon sok. Borzasztó nagy a lista, amely a terveket sorolja. A legfontosabbak: hogy rendezzünk hazai versenyeket, hogy képviseljük magunkat külföldi versenyeken, hogy legyen irodánk. Szeretnénk új sportágakat is meghonosítani. Most egy világversenyre készülünk, ahol együtt lesznek a mozgássérültek, a vakok, a siketek, az értelmi fogyatékosok. Az értelmi fogyatékos is ember, és helyet kér magának. A sport alkalmas arra, hogy érezzék, hogy tudnak valamit, tudnak teljesíteni, és ezért megdicsérik őket, érmet kapnak. Az eredményeink közé tartozik a Down Alapítvány zeneoktatási programja, amelyet Németországból vettünk át. Arra alkalmas, hogy a középsúlyos értelmi fogyatékosok olyan szinten megtanuljanak speciális hangszeren játszani, hogy zenekarban is megállják a helyüket. Tapasztalataink hamarosan könyv formájában is megjelennek, a szakemberek közül bárki hasznosíthatja őket. Göncz Arpádné: Nekem a fogyatékosok ügye volt a legfontosabb A sporttalálkozót Göncz Arpádné nyitotta meg, aki a rendezvény fővédnöke volt. A köztársasági elnök felesége nem első alkalommal vállal fel egy fogyatékosokat támogató rendezvényt. Megkértük, mondja el az Új Néplap olvasóinak, hogyan került kapcsolatba a fogyatékosok ügyével.- Éz a mai rendezvény egy folyamatnak a része. Körülbelül másfél éve kerültem kapcsolatba így a fogyatékosokkal, az ügyükkel. Az indító élményem a székesfehérvári speciális olimpia volt.- Korábban volt személyes tapasztalata arról, hogy mit jelent fogyatékosnak lenni?- Igen, volt egy olyan ismerősünk, akinek a családjában él fogyatékos ember. így tudtam, hogy mit jelent ez az állapot.- Miért állt a fogyatékosok ügye mellé? Hiszen annyi más ügy is van még ...- Az előbb elmondott élményeknek a hatására számomra teljesen egyértelművé vált, hogy a fogyatékosokkal törődni kell, hiszen ők a legelhagyatottabbak, a legrászorultabbak. A különböző ügyek közül, amelyeket elvállalhattam volna, számomra ez volt a legfontosabb.- Hogyan ítéli meg a fogyatékos emberek helyzetét ma Magyarországon ?- Azt hiszem, jó húsz év kell még ahhoz, hogy a társadalom maga kezdje el megoldani ezt a problémát. Azok az országok, amelyeknek már régebbi a demokratikus berendezkedése, óriási előnyben vannak velünk szemben. De mi is elindultunk már ezen az úton, és a társadalom legalább annyira érett ebből a szempontból, mint Nyugaton. Ez alatt az érettség alatt a fogyatékost nevelő szülők összefogását értem, azt, hogy az érintettek kapcsolatot kerestek egymással, saját maguk is elindultak, hogy tegyenek valamit, és ehhez a cselekvéshez megtalálták, megtalálják a segítőket is.- Milyennek ítéli meg az egészséges társadalom befogadókészségét a fogyatékosokkal szemben?- A társadalom toleranciája alatta van a Nyugaton tapasztaltnak. Nemcsak a fogyatékossággal szemben, hanem egyáltalán a mássággal szemben. Tehát az is fontos, hogy a másságot megtanulják az emberek elfogadni, tolerálni. Ehhez viszont a legjobb út, ha először a fogyatékosokat fogadják el. Őket egyébként is a legkönnyebb elfogadni, mert nem ellenfelek, és valóban szeretetreméltóak. A fogyatékosok befogadása a társadalom toleranciájának az iskolája. És hogy mit tudok segíteni ebben én? Nekem a közvélemény alakításában van szerepem, abban, hogy a fogyatékosok ügye nyilvános, össztársadalmi kérdéssé váljék. * A megnyitó után Göncz Árpádné beszélgetett a fogyatékosokat képviselő szervezetekkel, személyekkel. Megyénkből a Kézenfogva ÉFEE megyei titkárával, Hofgárt Györgynével találkozott. Terveikről beszélgetve a megyetitkár beszámolt arról, hogy az idén nyáron egy hónapos tábort szervez a Kézenfogva ÉFÉE, ahol fogyatékos és egészséges gyerekek pihennek együtt. A tábornak a Fiumei úti iskola ad otthont. Göncz Árpádné jónak találta az ötletet, és elmondta, hogy mindenképpen időt szakít arra, hogy a tábort meglátogassa. Napfényes három nap az árnyékban élőknek Üzenet a látóknak: ne sajnáljanak, segítsenek Olyanok, mint mi. Földi társaink. Szeretnek, nevetnek. Néha bosszúsak, levertek. Arcukkal talán nyíltabban a szemünkbe néznek, mint néhány jól látó ismerősünk. A színeket, formákat pótolják a hangok, illatok, s a látóknál is láthatatlan értelmi-érzelmi kötelékek. Nem sajnálatot, segítséget kérnek. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége JNSZ Megyei Szervezete három napos módszertani klubtalálkozót Szervezett a közelmúltban Szolnokon, amelyre szerte az országból mintegy száztízen érkeztek a tiszaligeti szabadidőközpontba. A programok során önmagukról, hivatásukról vallottak a látássérülteknek szóló műsorok vezetői: Podráczky Zsuzsa, a Magyar Rádió Látatlanul című műsorának szerkesztője és Benkő Imre, a szolnoki rádió stúdióvezetője. A Petőfi adón kéthetente sugárzott félórás műsorral kapcsolatban észrevételként elhangzott: óriási lehetőség ez a speciálisan szerkesztett kéthetenkénti félóra a megváltozott életű emberek életében, „csak olyan szomorú az a szignál”, illetve jó lenne, ha megismételnék délelőttönként az adást. Különleges program volt a Kaposvári Gyula nyugdíjas múzeumigazgató által vezetett szombat délutáni belvárosi séta is: ennek keretében Nagy István szobrászművész műtermében kézközeiben ismerkedhettek az alkotásokkal a sorstársak, akik zenés, táncos festet követően a tarisznyabontogatónak becézett ötletbörzével vettek búcsút egymástól és szolnoki vendéglátóiktól. S hogyan vallottak sorsukról, hogyan vélekedtek a klubtalálkozóról a résztvevők? * * * Nagy Tibor Nagykanizsáról, a Zala megyei vakok szervezetének titkára:- A problémáink hasonlóak az egész ország területén. A nagyobb városok ott vannak talán előnyösebb helyzetben, hogy iskolával rendelkeznek, és könnyebb a tanulási lehetőség. A tapasztalatom egyébként az, hogy ha segítséget kérek, bár-* miről legyen szó, megkapom a látóktól. Dr. Szőke László, a Veszprém megyei szervezet titkára, az országos elnökség tagja:- Mint ügyvéd dolgozom egyéni vállalkozóként. Sorstársaim jogi problémáit látó kollégáimnál talán egy kicsit lelkesebben tudom intézni. Jobban átérzem a gondjaikat. Nekem születésemtől kezdve rossz volt a szemem, szürkehályoggai születtem. 15-20 százalékban láttam, miközben rendszeresen operáltak, egészen 20 éves koromig. Elsőéves joghallgató voltam éppen, amikor elvesztettem a látásomat teljesen. Minden elismerésem és tiszteletem a szolnokiaknak, hogy ezt a rendezvényt megszervezték és ilyen sok segítőt találtak hozzá. Hiszen a vak ember a mindennapok során igen komoly igénybevételnek van kitéve. Jön egy levél, amit valakivel fel kell olvastatnom. El kell mennem tárgyalásra, de számos probléma adódhat útközben, amire készülnöm kell. Akár egy útfelbontás, vagy bármi. A bíróság nem vár. Rendkívül nagy koncentrálást igényel az önálló közlekedés és a vakságból fakadó egyéb hátrányok leküzdése. Egy ilyen háromnapos kikapcsolódás egyfajta feltöltődést jelent, ami után könnyebben viseljük a mindennapok terheit, amivel szembe kell néznünk, akár tetszik, akár nem. Szabó Jánosné, telefonközpont-kezelő, Győr-Moson-Sopron megyéből:- 1985 óta vagyok vak, de valahogy bottal még elközlekedek. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, mert amikor először kerültem ebbe a vak közös1 ségbe, nagyon borzalmas volt. Ki vagy, honnan jöttél. . kér-' dezgettek, beszélgettünk s önkéntelenül kicsúszott a számon, amikor az egyik sorstársam mondta, hogy ő egyáltalán semmit se lát: Ó, te szegény! Akkor ő mondta, hogy ezt soha ne mondd. Nem sajnálni, segíteni kell minket. Ezek a találkozók rendkívül megerősítenek bennünket. Csak tisztelni, becsülni tudom, akik megszervezik ezeket. Olyan dolgokat kapunk.. Nem tudtam volna elképzelni, hogy egy pszichológussal ennyi ideig jól érzem magam. Mindig zárkózott típus voltam, s itt mégis megnyíltam. Nagymama vagyok, unokáim vannak, de ez az én nagy családom, a vakok családja. S mit üzennek a vakok a látóknak?- Van ez a fehér bot. Ha ezt visszük, úgy segítsenek, hogy először mindenképpen szóval kérdezzék meg: segíthetünk? Ne ragadjanak meg bennünket, mert lehet, nem is arra van szükségünk. Ha nem is úgy kérjük, ahogy a látók azt elképzelik, akkor is segítsenek, mert segíteni nagyon jó dolog. Ne sajnáljanak, csak figyeljenek ránk és úgy segítsenek, ha kérjük. Egy kis figyelmesség, odafigyelés, ami a látóknak semmi, nekünk óriási jelentőségű lehet. Simon Cs. József „Csodálatos ez az összetartás” Megtartotta közgyűlését a Kézenfogva Jász-Nagykun-Szolnok Megyei y Értelmi Fogyatékosok Érdekvédelmi Égyesülete. Tavaly eseménydús évet zártak. Volt úszásoktatás, jótékony célú bál, kirándulás, Fuss a fogyatékos társadért! akció, színházbérletet váltottak. Az Oázis Alapítvánnyal közösen házat vásároltak Szolnokon, ahol a Kézenfogva és a Mozgássérültek Megyei Egyesületének rehabilitációs munkahelye nyitott mintaboltot. Az idén nehezebb év elé néznek. A központi támogatás mindössze 1 millió forint. A megyei önkormányzattól 200 ezer forint, a várositól 130 ezer forint támogatást kapnak. így is számítaniuk kell pályázatokra, adományokra. Nász Margit, a mozgássérültek megyei egyesületének elnöke elmondta, hogy a szolnoki, az újszászi és az abonyi önkormányzat segíti a fogyatékosok ügyét. Borsos Mária, a Humán Szolgáltató Központ munkatársa ismertette segítségnyújtási lehetőségeiket, és elmondta, hogy csodálatos az az összetartás, amelyet ebben az egyesületben mindig tapasztal. Koczka Kálmánné Jásziványból az önkormányzat 3 ezer forintos támogatását hozta. A Kézenfogva nyáron tábort szervez fogyatékos és egészséges gyerekeknek. Területet a Fiumei úti iskola ad a táborhoz!. Békési Anikó önkormányzati képviselő 10 ezer forintot ajánlott fel az egyesületnek. Dr.Varga Zoltánná a kisújszállási csoport működéséről számolt be. Ők is szerveztek színházlátogatást, jótékonysági estet, farsangot, részt vettek a fogyatékosok országos tornáján. Halász István országgyűlési képviselő beszámolt arról az előadássorozatról, amelyet a megyetitkárral, Hofgárt Györgynével tartottak az iskolákban a másságról, a fogyatékosságról több mint 2 ezer 500 diáknak. A közgyűlés szervezését a Bottyán Kft., a Centrum étterem, a Fiumei úti iskola segítette, amelyért a szervezők és résztvevők ezúton is köszönetét mondanak.
