Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-16 / 114. szám

1994. május 16., hétfő 7 Húszon innen----tízen túl Ilyen még nem volt! Főiskolai napok Jászberényben Volt, illetve mégsem. Nem számít újdonságnak, hogy egy felső­­oktatási intézményben évente rendeznek a hallgatók saját ma­guknak egy olyan, többnapos programsorozatot, amikor az ő terveik, vágyaik, elképzeléseik alapján folyik intézményükben az élet. Ez történt nemrégiben megyénk egyetlen pedagógus­­képző intézményében, a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán is. „Zenéről beszélni annyi, mint lerajzolni egy futballmeccset. ” (David Coverdale) Megjelent... kazettája a Móqs Őrsnek Az újdonság az egészben csak az, hogy ezúttal - a Főisko­lai Napok történetében egyedül­állóan - nem 2-3, hanem 5 egész napig tartottak a progra­mok. A lelkes és nehezen fáradó szervezőgárda három délutánt és kettő egész napot „töltött” meg rendezvényekkel. Ugyanis az iskola vezetőségétől ezt a két utolsó napot ajándékba kapta a diákság, így mindkét nap 24 órája a vigasság szolgálatába ál­líttatott. Számos vita után a szerve­zőknek végül is sikerült meg­egyezni, és ezzel olyan öt napot összehozni, amilyen még nem volt a főiskola életében. Helyet kaptak a rendezvények között a könnyedebb, kizárólag a részt­vevők életkorára szabott prog­ramok, de emellett megadták a módját annak is, hogy a kicsivel „komolyabb” hallgatók is meg­találják a nekik megfelelő elfog­laltságot. Mi is történt a Főiskolai Na­pokat megelőzően? Az első fon­tos tennivaló a programok meg­rendezéséhez szükséges anyagi keret megszerzése volt. A szer­vezők járták a várost, megkeres­tek számos jászberényi nagyvál­lalatot, kisvállalkozót, intéz­ményt, szervezetet. Jó érzés, hogy alig akadt egy-két olyan támogató-jelölt, aki ne tudta volna legalábbis ajándéktárgy­­gyal szponzorálni a programso­rozatot. Kéthetes lótás-futás után vé­gül is úgy nézett ki, el lehet kez­deni telefonálgatni fellépők és közreműködők után. Mégis csak az utolsó pillanatokban derült ki, hogy ez vagy az ráér, hogy ő mennyit kér és kaphat-e, hogy ez a rendezvény hol legyen meg­tartva és mikor kezdődjön. Vé­gül is összeállt a kép, és a Lehel HC-főiskolai labdarúgóváloga­tott összecsapás bírói sípszavá­val kezdetét vette az idei Jászbe­rényi Főiskolai Napok. Tehát elkezdődött. A jégko­­rongozók legalább olyan jól ját­szottak a Jászberényi SE pályá­jának gyepszőnyegén, mint a számukra otthont jelentő jégen. De ez nem volt elég az üdvös­séghez, hiszen a 6-6-os első mérkőzés után a visszavágót „csak” tizenegyesekkel nyerték az idegenlégiósaikat most nél­külöző kék-fehérek. Még aznap este a város tizenegy országgyű­lési képviselő-jelöltje közül a megjelentekkel beszélgettek a diákok az ifjúságot, az oktatást érintő legfontosabb kérdésekről, de maradt idő a vendégeknek a személyes bemutatkozásra is, ezzel is hangulatosabbá téve az első estét. A nap befejezéséül a közvéleménykutatás eredmé­nyét képező két filmet nézhették meg a még ébrenlévők a kollé­gium klubjában. A késő éjszakába nyúló mo­zizás után gyűrött arcú főiskolá­sok színesítették az iskola büfé­jét és tantermeit, boldogították az oktatókat. De itt már nem volt megállás, a szekér beindult. A második nap délutánján egy fiatal mezőtúri amatőr festőmű­vész mutatkozott be a hallgató­ságnak. Király András, aki könyvekből, más festők munká­iból autodidakta módon tanulja a mesterséget, ezzel együtt minden látogató hatalmas adag tehetséget nézett ki festményei­ből és nagy jövőt jósolt neki. A délután további részében a pi­henésé volt a fő szerep, hiszen este és éjszaka a Jászság Népi Együttes székházában rendez­ték meg az amúgy már hagyo­mányos Tivornyát. A név min­dent elmond. A harmadik „félnap” tanár­diák összecsapásokkal zajlott (szigorúan csak a sportpályán), este és természetesen éjszaka a helyi népi együttes szórakoz­tatta táncházzal a nagyérdeműt. A hajnali lefekvés után kinek­­hogy esett, de 6 órakor Pálinkás Jó reggelt!-tel kezdődött meg a kétnapos szabadság és vigada­lom. Természetesen reggeli torna és egy kis rádiós vetél­kedő után a hallgatók megnéz­hették, hogy oktatóik hogyan szerepelnének a népszerű Min­dent vagy semmit? c. televíziós műsorban. Ezt követően a rektorjelöltek sajtótájékoztatón vettek részt, ahol elmondhatták programju­kat, elképzeléseiket, ezután pe­dig várták a voksokat. A Három testőr kapta a legtöbb szavaza­tot, ők lettek az iskola urai, erre egyből megfeledkeztek az ígért kedvezményekről. Az esti Ki mit tud?-on a bátor jelentkezők megmutathatták, hogy mihez értenek még a már mások által ismert dolgokon kívül, majd röpke negyedórás szünet után megdördültek a hangfalak, és rákezdett a Zöld övezet nevű mezőtúri banda. A másik te­remben a Sznobirtók nevű pécsi zenekar nyomtá a rockót. És akinek még ez sem volt elég, az el mehetett a közeli diszkóba, de hát csütörtök este nem na­gyon látott főiskolásokat. Az utolsó nap a szokásos reggeli programok után a rektori taní­tással folyta­tódott, ahol a Három testőr (Gedei Gá­bor, Skultéty József, Tá­bori László) felcserélte a szerepeket és most ők ma­­cerálták unalmas ma­tekpéldákkal a szerepük­ben magukat igen jól érző oktatóikat. Az eredmény viharos nyíltszíni tapsok, ren­geteg neve­téstől köny­­nyes szem és semmi sértő­dés. Pedig voltak érde­kes helyze­tek... A zá­rónap utolsó előtti része az öt­napos programsorozat értéke­lése volt. Itt került sor a vetél­kedők, a ki mit tud, és a szép­ségversenyek .díjainak kiosztá­sára, ahol is hét kategóriában szavazás útján választották ki az iskola szépeit. Díjat kapott a legszebb szemű-, fülű-, orrú-, szájú-, lábú;, kezű- és popsijú lány és fiú. És itt került kisorso­lásra az a több mint 80 ezer fo­rint értékű tombolatárgy is, amelyet adakozókedvű jászbe­rényi polgárok ajánlottak fel a célra. Aztán már nem volt megál­lás. A kora hajnali órákba nyúló nosztalgia diszkóval, blues koncerttel, különböző kisebb rendezvényekkel búcsúztatták a hallgatók és vendégeik az idei és időtartamában eddig egye­dülálló Jászberényi Főiskolai Napokat. Nem lenne teljes az öt nap krónikája azok nélkül, akik segítségével létrejöhetett ez a „diákhét”. A főiskolai napok főtámogatói: Goldmarkt Kft. Porst szaküzlet, Hűtőgépgyár- Electrolux Kft., Fidesz jászbe­rényi csoportja, Polgármesteri Hivatal. A Galssful az első blues-ze­­nekar Szolnokon. Kövér ötlete volt, hogy le­gyen. 0 hozta össze a csapatot. Ratkai Miklós - dob, Zom­­bori Sándor - basszusgitár, Ju­hász Zoltán - szólógitár, Tom­­bor Zoltán - ének, Engler Fe­renc - szájharmonika, Tóth Fe­renc - gitár. Kövér úgy akarta, hogy a Fa­ház állandó zenekara legyen. De az elégett. Beköltöztek a vá­rosba. Egy italraktárban próbál­nak. Retek (Ratkai) beszállt. Zomborinak rengeteg szabad­ideje van, ne unatkozzon. Eng­ler jól szájharmonikázik. Retek, Zombori, Tombor egyetemes értékű zenészek, mindent tudnak, más műfajban is kipróbálták már magukat. Zombori azt mondta, azért nem volt eddig blueszenekar Szolnokon, mert lenézték. Három akkord, ezt kell vari-Tizenhat éves vagyok, lány, úgy szeretném bemutatni az én kis falumat^ ahogyan én lá­tom. Persze az is igaz, azt is le kell írnom, ami tény, tehát va­lóságos, de ennek ellenére, vagy éppen ezért, nagyon sze­retem. A fiatalok Jánoshidán, az ál­talános iskola elvégzése után elég kevesen, évente csak ket­­ten-hárman jelentkeznek to­vább tanulni, vagy Szolnokra vagy Jászberénybe. A felvételt nyertek között akadnak olyanok is, akik az első év vége előtt le­morzsolódnak. Ez nagyon szo­morú. Szórakozásra többféle lehetőségünk van. Szerencsére üzemel a mozi, hétvégeken diszkóba járunk, könyvtárunk is álni. Nem erről van szó. Ez egy érzés. A blues. A műfaj miatt vissza kell nyúlni a régiekhez, a század­­eleji Amerikához. Muddy Wa­­tershez is. De ha úgy játszanák, ahogy ők, az k. sz. lenne. A kö­telékektől függetlenítik magu­kat, átdolgozásokat csinálnak. Engler azt mondta, minden korban lesznek olyan emberek, akik kaphatók, a nyár, szerelem, tengerpart témára. Ők (mármint Engler meg a zenekar) nem ér­zik magukat vidámnak. A blues szomorú, egyszerű, a négerek a legjobbak ebben. Azok se tud­tak semmit, csak nyomták. A május eleji koncert pró­bakő volt. Kipróbálták, tud­nak-e együtt zenélni. (Tudtak. Hallottam. - a szerk.) Az első két koncertjük nagyszínpadon volt, jobban szeretik a klubot. Azt kérték, ne cizelláljam túl a dolgot. Mármint a cikket. Egyébként azt is mondták, hogy ők normális emberek. BG van, ahol az ember le tudja fog­lalni magát sok érdekes és hasznos könyvvel. Ifjúsági klubunk sajnos nin­csen. Pedig jó lenne egy. De a legtöbb fiatal táncolni szeret, mint például én, ezért táncisko­lába is járok. Az iskola torna­termében minden másnap lehe­tőségünk van aerobikozni. Zene és mozgás. A kettő egymás nél­kül nekem elképzelhetetlen. Templomba az én korosztá­lyom nem jár, csak a kisiskolá­sok. Az ő szüleik már biztosan tudják, azért viszik el gyerekei­ket az istentiszteletekre, hogy ez milyen fontos. Mi, fiatalok, nagyon szeret­jük ezt a kis falut, mert itt bé­kességben lehet élni. Puzsama Tünde Töredéke a repertoárnak az a negyven-negyvenöt perces hanganyag, amelyet a zenekar a Bat Stúdióban vett fel, és nem­régiben került forgalomba, a Fal Alapítvány gondozásában (OTP-459-98001-820-06998). A Csőke(felvételünkön) - Stelli páros kifogyhatatlan a dalszer­zésből, ez a kazetta hatszáz mé­terrel mögöttük halad, egy újabb kazettára való anyaggal rendelkeznek. Műfaj? Rock - wool. A kife­jezést megtalálhatjátok az angol - magyar kéziszótárban, de ha fáradságos, megmondjuk, jelen­tése: hangnyelő ásványi anyag. Abban reménykedünk, hogy az Sötétkék péntek este. Előtör az emberekből a „mehetnékösz­­tön”. A tömeg behömpölyög az épp aktuális koncertre és elszo­pogat egy műanyagpohámyi ol­csó bort (igen, az idők folyamán már lentebb adta). A tömeg ki­fejezetten jól szórakozik!!! Néhány elvetemült hadosz­tály megpróbál elvonulni és va­lami kellemes odút keresve, be­leveti magát az éccakába. De nem jut tovább a kocsmák, kis­vendéglők és egyéb egységek vonalán. (Talán azért, mert nincs is tovább a hadszíntér.) Ezek után, ha a csoport nem ta­lálta meg azt az egy-két igen jól álcázott relytekhelyet, amely fellelhető környékünkön is, idő fátyola kevésbé képlékeny az ilyesmire, s hallgathatjuk még a Móqs Örst. Mindent saját pénzből csinál­tak. Tavaly a mezőtúri fesztivá­lon nyertek egy szintit, azt elad­ták, további tízezrek, s a szol­noki, igen kedvező stúdióbérlet mellett sikerült előállni a „Ké­rem a jegyeket!” című kazettá­val. (Kapható a Zene vérben) Ügy látszik, a vasút örök téma, s ami itt refrén, az egy korábbi lemezen, a Szolnokrockon, Ko­vács és a többiek előadásában, mint háttérközbeszólás jelent meg (Tozó), de Stelli tovább vitte a dolgot, mert a dalnak szerzői ez esetben ő és az élet. amely alkalmas az efféle cso­portok titkos tárgyalásainak le­bonyolítására, akkor záróráig hallgathat Gergelyróbertet vagy egyéb kollégáit, és számolgat­hatja a borfoltokat az abroszon és a részegeket a pultnál. Merőben kulturálisabb prog­ram mint holmi koncert(?). S a cigifüst és a boráztatta torok­szagok kellemes elegyében a kis kommandósok álmodozni kezdenek (enyhe borvirágocs­­kákkal az orrom). Szemeik előtt egy ház lebeg, melynek barát­ságos ajtaiból ablakaiból hívo­gató fény és valami rég elfele­dett jó zene árad. Az ajtó fölött pedig ez áll: kávéház. Csajbók Anita (...) Gondolkodó nemzedékem utolsó csíráját látom bennetek, Ahogy ültök, Ceruzát rágva, A csönd megszűntét várva, Levelibékaként lapulva a padok alatt. Érthetetlen szavakat firkáltok tökéletes papírlapokra, S fájdalmas lelkitusátok kifelé vágyódik a vaskalitkából... Túry Gergely Az oldalt szerkesztette: Blahó Gabriella ti — Tudósítás helyett Nagy izgalommal és várakozással készültem életem első újság­írói feladatára. Büszkeséggel töltött el, hogy megbízólevelet is kaptam, amelyben a sajtó munkatársának neveztek. Barátaimnak örömmel újságoltam, hogy egy szolnoki koncertről az én cikkemet fogják olvasni. Úgy éreztem, velem örülnek. Végre eljött a nagy pil­lanat! Magabiztosan nyújtottam át az ajtóban álló markáns férfinak a megbízatásomat igazoló papírt. Tanácstalanul nézett rám, és a fő­szervezőt hívta. Ö alaposan végigmért és szárazon csak ennyit mondott: Nem mehet be. Próbáltam a magam igazát bizonyítani, de hamar rájöttem, hogy felesleges. Úgy sem érti meg, hogy ez szá­momra feladat, és nem is akármilyen, hanem az első, éppen ezért nagyon fontos. Nem sikerült és most valamiféle hiányérzetem van. Sajnálom, csak ennyire futotta tudósítás helyett. Baranyi Eszter Jánoshida Az én kis falum Vers, három szerzővel A következő kis költemény keletkezésének helyszíne a Ta­bán - Kapu vendéglő volt, ahol három cetlit körbeadtunk, a ráírt sorokat lehajtottuk, s a „verset” folytató emberke egyetlen szó­ból szőtte tovább az előtte akkor még ismeretlen gondolatot. Meglepő módon nyomdaképes sorok születtek. íme: Fekete kőhíd feszült, A félelem szakadéka feletted állok, sírok, szenvedek, de nagyon... nem könnyít, sőt, nagyon nehéz, de sikerülni fog... Az igazsághoz talán már közel járunk, de ilyenkor alszik ki minden láng, mely bennem tombol, mint máglya. Ég, égnie kell, legyen vége, legyen vége már, elég volt a magányból: ordítva török a fény felé. A szerzők: Hargitai Adrienn, Polgár Péter, Blahó Gabriella. A mehetnékösztön Híd vár y Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents