Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-07 / 107. szám
12 Szatirikus melléklet 1994. május 7., szombat Kakaskodunk Kotkodácsolunk MW eV) TAVASZI FÁRADTSÁG ALOM ES VALÓSÁG: - Nem értelek, Dezső! Menynyire lelkesedtél a reklámban érte, most meg sápítozol itt, hogy miért veszek meg ilyen kirívó cuccot!- Es amikor fel akartam rá próbálni a pulóvert, amit már három hónapja kötök, azt mondta, neki nem tetszik a színe... Főnök, ha a Mici fogdosása törvénybe ütközik, molesztáljon csak nyugodtan engem! Kultúrmazsolák MAGÁNTÉVÉ Tojás « <*> £ 5 FALÁNK GYEREK: - Ezt pedig az anyád harmad-unokatestvérének az első házasságából való második fia keresztapjának a főnöke kedvéért... Na most, édesapám, vagy elmegyek világot látni, vagy megnézem videón. T apsrend Felzúg a taps a balközépen, s a reflektorok össztüzében fenn. a színpadon hajtanak térdet mind a színészek, és kapnak vértet, büszke páncélinget tapsból fonva a zsöllyékből. Földig meghajolva köszönik, és rögvest porciózzák a tapsokat, vagyis hogy felosztják a sikert egymás között máris. Nem kell ehhez toll és kalamáris: másét bárki is hiába kéri, saját részét a tapsrend kiméri. Lép a király, palástjába markol... Brávó! Hogy volt! - könnyes szemmel tapsol a közönség. S lépnek elő mások, délcegek, csillogók, maskarások: királynő leányaival illan (dekoltázsból a dráma kivillan), jönnek a hősök, az ármánykodók, ügyes köpönyeg- és kardforgatók, lefejezettek és lefejezők. kezdeni gyávák és befejezők. S már a taps végső foszlánya szálldos, kap tapsmorzsát még az alabárdos... A közönség tenyere kifáradt, tolongva lesik: hol a kijárat, s törtetnek fürgén a ruhatárba. A színpadnak sarkán tapsra várva már egyedül a bohóc toporog, nézi a hátakat és... mosolyog.- Nem ide szól a jegye! Tessék oda szembe átülni! TELI SZERENÁD Paláver Didike hastáncosnő is szerepel a gazdaságélénkítő elképzeléseink között - adta hírül a Gyáriparosok Szövetsége
