Új Néplap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-02 / 102. szám

1994. május 2., hétfő Hazai tükör 3 Felszámolást segítő hitelek Több mint 20 pénzintézet vesz részt abban az akcióban, amelynek keretében a hazai kisvállalkozók kamattámoga­tást igényelhetnek a felszámo­lási eljárás alatt lévő vállalkozá­sok vagyonának megvásárlá­sára, az ehhez kért hitelhez - tá­jékoztatta a Magyar Bankszö­vetség az MTI-t. A kormány 2 milliárd forintot különített el arra, hogy kamat­­támogatással segítse azokat a hazai kisvállalkozásokat, ame­lyek termelőeszközeiket fel­számolás alatt lévő cégek va­gyontárgyainak megvásárlásá­val kívánják bővíteni. A rende­let célja a felszámolási eljárások gyorsítása és a kisvállalkozói kör támogatása volt. A vállal­kozóknak a kamattámogatási kedvezmény iránti kérelmüket a hitelkérelemmel együtt kell a finanszírozó bankhoz benyújta­niuk. (MTI) ANYÁK NAPI KÖSZÖNTŐ. A Tallinn Általános Iskola diákjai szombaton este a Szol­nok Városi Művelődési Központban változatos műsorral kedveskedtek az édes­anyáknak és a nagyérdemű közönségnek. Felvételünkön az Apraja népzenei együt­tes szórakoztatta a közönséget. (Fotó: Barna) Nosztalgiakoncert a Fehér Házban Hétéves a „Százas” Változnak az idők, de a dalok nem. Ezt minden résztvevő ta­pasztalhatta, aki szombat este elment a bulira. A régi fáklyás felvonulások helyett a helyi MSZP-szervezet összehívta a Tiszaföldváron játszott együtte­seket. Sajnos a nagy hírű Nuk­leont csak Szalai József képvi­selte, de billentyűsjátékával na­gyon jól kiegészítette a Pitty (Veres István) által vezetett Rock formációt. Valóságos örömzenélésbe fajult a koncert, midőn a Szekeresek is gitárt Földvá-rock fogtak. A Petróleumlámpa sem veszített a fényéből, a Szicsek testvérek közreműködésének köszönhetően. A régi, híres nóták hallatán sok „öreg” földvári rocker vitte táncparkettre partnerét. Nem volt harag abból, ha tánc köz­ben bokán rúgták egymást, le­gyen az akár képviselőjelölt is. Amíg a Rock pihent, Csúcsú és csapata (Roll Rt.) gondosko­dott a szórakozásról. Éjfél után Lukács Andit sem pihentették, akinek a hangja egy szemernyit sem * kopott, mint ahogy Lévai Miki füttyjátéka is meglepetés volt. Úgy véltük, hogy szintetizátor, de kézzel és szájjal követte el tettét. Midőn Tóth Gyuszi felriadt, azonnal gitárszólóba kezdett, s együtt énekelt a közönség a zenekar­ral. Jó volt látni, ahogy a nagy­mama együtt táncolt az unoká­jával, anyuka a kisfiával. Ha a gyanútlan résztvevő nem figyelt eléggé, innen mehetett a sport­csarnok avatására. G. A. Szombaton nem a kereske­dők, hanem a vásárlók ünnepel­tek Szolnokon, a Széchenyi 100-as ABC-ben. Mintegy tíz­féle termékből tartottak bemuta­tót, kóstolóval egybekötve. Aki pedig ezer forint felett vásárolt, vendégül látták egy körömpör­költre és egy pohár sörre, sőt az emeletes jubileumi tortából is jutott egy szelet. -nzs-Fölrobbant a kávéfőző Na és, akkor mi van? - kérdezheti az olvasó. Minden ház­tartásban bármikor fölrobbanhat a kávéfőző. Eldugulhat a szelep, túl sokáig van bekapcsolva, vagy egyszerűen meg­érett a cserére. Ez utóbbi volt az én gondom is. A fölrobbant kávéfőző vi­szont kedves társam volt a mindennapokban, s ha jól emlék­szem, megszolgálta az árát: vagy négy-öt éve vettem, s mindössze négyszáz forintért. Mivel tudtam, vége, ezen már sem szelepcsere, sem szűrő nem segíthet, elindultam, hogy Szolnokon újat keressek. Tudtam, adhatok érte legalább dupla annyit, mint öt éve, de én eme, a Szarvason készült, Kotyogó névre hallgatóra esküszöm. És rettenetesen dühös vagyok, amikor a tévéreklámban 4-5 ezer forintos masinákat akarnak rám tukmálni. Egy sem magyar gyártmány - török ki olykor, amikor mást sem látok, mint nyugat-európai márkás termékeket. Nos, rövidre fogom: a szarvasi vasipar Kotyogó névre hallgató kávéfőzőjét hiába kerestem Szolnokon a Centrumban, a Skálában s néhány kisebb boltban. Volt min­denféle, csak ez a kedves nem. A Métáiban aztán fölcsillant a szemem: a szarvasi gyártmányra erősen hasonlító, legfeljebb kicsit zömökebbnek tűnő kávéfőző kínálta magát a polcon. Néztem az árát: 960 forint, s megnéztem, kézbe vettem a ké­szüléket is. Sóhajtva eldöntöttem, ez lesz legújabb társam a konyhában. Hazavittem - originál, hegesztett nejlonzacskó­ban volt, mellette ott szerénykedett az apró betűs használati utasítás. Otthon ért a meglepetés. A használati utasítás ugyanis e tá­jon alig érthető, mert igen kevesen beszélik-olvassák az olasz, angol és spanyol nyelvet. Akkor meredtem a kávéfő­zőre, amelynek hasán ott áll: „PRIMULA A EXPRESS - he­­cho en Venezuela”. Már csak a papíron lévő újabb jelzést írom le: „Caracas”. Járnak eszemben kis és nagy indulatok. Magyar árut ma­gyar embernek, volt egyszer védegylet is, meg ilyesmi. Az­tán gyorsan abbahagyom. Maradi vagyok. Ha a múlt héten cserélt Lehel hűtőszekrény fölötti feliraton - ZANUSSI - nem háborogtam, miért épp a kávéfőzőn? Ha a tévékészülé­kek döntő többsége nem itthon készül, ha fél Európa bútor­­kínálata megtalálható, ha egyre több a kimondhatatlan nevű importélelmiszer - miért épp azon háborogjak, hogy például a Brazíliából importált kávét venezuelai főzőn készíthetem el? Csak nem leszek teljesen magyar? . . . Dr. Raskó György Kunszentmártonban: Az MDF rengeteget tanult saját hibáiból NÖVÉNYVÉDELEM REPÜLŐGÉPPEL. Székely János túrkevei vállalkozó a saját tulaj­donában lévő' két AN-2-es repülőgéppel végez szolgáltatást a város vonzáskörzetében. A szövetkezetek mellett magán- és kisgazdaságoknak is vállalnak permetezést és szó­rást, amennyiben repülővel lehetséges a munkavégzés. Felvételünk Túrkeve határában készült a szövetkezet területén, ahol műtrágyával töltik fel a gépet. - Mészáros -Nagymama unokájával táncolt a bulin (Fotó: -nzs-) „Most, a választások idején nincs szerencsés helyzetben az, aki a kormányzó pártot képvi­seli” - kezdte mondandóját dr. Raskó György, a Földművelés­­ügyi Minisztérium államtit­kára, aki a hét végén találkozott az agrárszféra szakembereivel. Elismerte, hogy az MDF az elmúlt 4 év során sokat veszített népszerűségéből. A nagykoalí­ció fenntartása érdekében sok olyan kompromisszumot kötött a párt, amelynek káros követ­kezményeit - a legnagyobb koa­líciós partner kiválása után - egyedül szenvedi el. Többek között ilyen kompromisszum szülte a kárpótlás körüli visz­­szásságokat. Ha az MDF eredeti elképzelése érvényesült volna, nem 4,2 hektár átlagos nagy­ságú kárpótlási földek kerültek volna magántulajdonba. Tény, hogy ekkora terület jövedelme­zősége ma nem biztosítja egy család megélhetését. Az MDF-nek van elképzelése a bir­tokok elaprózódásából eredő hibák korrigálására, elsősorban a hitelkonstrukciók átalakításá­val. A párt agrárpolitikájában sú­lyának megfelelő helyet kapott a szövetkezeti formában történő gazdálkodás korszerűsítése, hi­szen várhatóan az agrárgazda­ság egyharmada átalakult nagy­üzemi formában fog működni. Elsősorban a szövetkezeti üz­letrésztulajdon körüli feszítő el­lentmondások feloldására dol­gozták ki a - remélhetőleg cél­ravezető - stratégiát. Ennek lé­nyege, hogy a szövetkezet kár­pótlási jegy ellenében felvásá­rolja az üzletrészüket (várha­tóan a névérték 50 százalékán), s ezt céltartalékként vagy egyéb alapként kezeli. Az állam nem tulajdonosi hányadot kíván ez­zel szerezni és ezáltal beleavat­kozni a szövetkezetek életébe, csupán a tulajdon- és érdekvi­szonyok tisztulását kívánja elő­segíteni. A nyugdíjas rész­arány-tulajdonosok számára az üzletrész eladását ajánlják, en­nek az adásvételnek igen ked­vező adózási feltételei vannak. A szövetkezeti gazdálkodási forma korszerűsítését dr. Raskó György az ágazati (terme­­lés-feldolgozás-értékesítés) de­centralizálásban, illetve az azo­nos profilú szövetkezetek kon­centrálásában, részvénytársa­ságba szervezésében látja. Egy kérdésre válaszolva el­mondta, hogy az: agrárágazat korszerűsítését segíteni hivatott reorganizációs hitel akadozása elsősorban a bankok destruktív üzletpolitikájának következmé­nye. Elismerte, hogy ebben fe­lelősség terheli a kormányt is. Nagyot tévedtek, amikor az adóskonszolidáció helyett a bankkonszolidációt támogatták. Az így kialakult állapotokat ma már csak a bankok privatizáció­jával lehet korrigálni. Zárszavában az államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy történelmi időket élünk, törté­nelmi változások részesei va­gyunk, és bárki kerül is kor­mányra, az elindított változást következetesen végig kell vinni. L. dr. Pásztor János Gáncs nélkül... Utóbb mindenki egyetértett abban, hogy Dugovics Titusz hősiessége jelentette az ütkö­zet fordulópontját. Különbsé­gek csupán abban mutatkoz­tak, kinek milyen része volt a várvédő vitéz önfeláldozó tet­tében. Bár a várfalnak azon a részén - az egykorú ének­mondó állítása szerint - a kér­déses időben aligha lehettek 25-30-nál többen, az ostrom után legalább tucatszor any­­nyian jelentették ki: Titusz mellett álltak a döntő pillanat­ban. Húszán emlékeztek utolsó szavaira (itt a nyilatko­zatok kissé eltérőek): „Bosz­­szuld meg halálomat...!” „Le a törökkel...!”, illetve „Ne­kem már harangoznak ...!” Legalább 100 vitézzel vál­tott testvéri fogadalmat, 40-nek szomszédja, 60-nak rokona, legalább 200-nak pe­dig földije volt. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a nándorfehérvári győzelmet követően egyre tömöttebb so­rokban vonultak a vár felé a harcot segíteni szándékozó fő­úri bandériumok, amelyek a csata idején váratlanul - és hi­vatalosan - Bécsbe látogató ifjú királyt kísérték el. Végül az ország ura is a vár alá érke­zett. Tituszt természetesen min­denki ismerte. A hivatalos énekmondót gyorsan kivégez­ték - nyelvét soká lengette még a szél a nyugati bástyán. Titusz megnőtt, megvastago­dott, s főnemesség színe-javá­­val mutatott rokoni szálakat. Később mellén legkülönbö­zőbb címerpajzsok jelentek meg, legalább tucatnyi főne­mesi család vallotta kapitá­nyának, s kért részt ezáltal di­adalából. A még hivatalosabb énekmondó állítása szerint már valamennyi bandérium ott vitézkedett a nándorfehérvári várban, mindenki ádáz harcot vívott a törökkel. Ekkor már 300 ezer hős várvédő nyüzs­­gött a falakon, s legalább 200 pár láb gáncsolta a török zász­lóvivőt - Tituszt diadalhoz segítve. Ezalatt az igazi vár­védők csendesen elkoptak - elvitte őket a pestis, a sebláz, a maradékot áthelyezték, szétszórták, feloszlatták. Im­már semmi nem zavarta az ál­talános és kegyeletes emléke­zést: Dugovics Titusz, a csöndes, magának való fiú - nemzeti hős lett. Fehér lovon, bal karján turulmadárral, jobbját szíve fölé tartva lépte­tett az örökkévalóságba. Ém­­lékbizottságok emléküléseket rendeztek, emlékérmét ver­tek, és bélyegeket nyomtak. Később képeslapokat is kiad­tak; Titusz a budai vár falán, kezében lófarkas zászló, és integet, integet, tömött barna haját lengeti a szél... Nándorfehérvárról min­denki megfeledkezett. Falait felverte a dudva, tornyai be­omlottak, a vizesárok elpos­ványosodott, a felvonóhíd el­korhadt. Csak az érckakas csikordult néha, ha beleka­pott egy-egy erősebb szélro­ham .. . Olcsóbb és hatékonyabb államot. Ok leszavazták (Politikai hirdetés) Az SZDSZ javasolta Az SZDSZ-kormány megvalósítja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents