Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-07 / 81. szám
4 1994. április 7„ csütörtök ® A szerkesztőség postájából ® Válasz „A garázs már nem számít?” című olvasói levélre (III. 24.) ... - a rávalót nekünk kell kiizzadni Tisztelt Katona Mihály Úr! Valószínűleg Ön is tudja, hogy a szövetkezeti formában épített garázs magántulajdon, kinek-kinek névre szólóan telekkönyvezték, minek következtében húzza annak hasznát, s egyben viseli terheit. Mindezekből adódóan az állagmegóvásról is a tulajdonosnak illik gondoskodni - előtakarékossággal vagy a szükség szerinti költségviseléssel. Sajnálom, hogy Ön csak most szerzett tudomást arról, az évente fizetendő összeg teljes egészében nem képezi a felújítási alapot. Gondolom, azzal is tisztában van, hogy sem korábban, sem ma egyetlen hivatalt nem lehet működtetni költségmentesen. A szövetkezet esetében kiadásainkat a tagságnak kell viselnie, és ha az elmúlt években Ön is részt vett volna a részközgyűléseken, vagy valamilyen formában érdeklődést tanúsít a működésünkkel kapcsolatban (pl. az évente küldött tájékoztatónkból is), tudomása lenne arról, hogyan oszlik meg a tagdíj. (A küldöttgyűlés 4/1993. III. 16. KÜ sz. határozata alapján 1993-ban 500 Ft, ebből 400 az üzemeltetési, 100 Ft a felújítási díj.) Továbbá azzal is tisztában lenne, hogy a felhalmozódott felújítási alapból - a telep közös elhatározásával, illetve az intézőbizottság elnökének igazolásával - a szövetkezet nevére kiállított szabályos számla alapján fizethetünk. A szövetkezet égisze alatt a városban 1.832 garázs épült, s az évek során 1.720.899 Ft felújítási alap halmozódott fel, melyből a Ceglédi úti I. telepnek 247.599 Ft, míg a Ceglédi úti II. telepnek 100.490 Ft áll a rendelkezésére. Ezt az összeget tetszés szerint használhatják fel, de úgy, hogy az minden előtakarékoskodó tulajdonost azonos mértékben illessen meg. Egy-egy felújításnál a hiányzó összegért a tulajdonosnak a saját pénztárcájában kell keresgélnie. A közösségi felhasználás szép példája a Ceglédi úti I. telep 6. tömbjének (az Ön garázsával szemben lévő csoport) múlt évi csatornajavítása. A kivitelezés költségének azon összegét, amit a felújítási alap rájuk eső része nem fedezett, a garázstulajdonosok saját zsebből fizették ki. A szövetkezetből való kilépést törvény szabályozza. Ami pedig a levelében említett, a közutak javítását, fenntartását érintő, ún. kapcsolattartást illeti, az nem a szövetkezet feladata. Valószínű, hogy a polgármesteri hivatal illetékesei is tudnak az utak rossz állapotáról, de pénzszűke miatt azok javítása nem megy egyszerre, ahogyan az Önök garázsainak állagmegóvása sem. A jövőbeni képviselő úr is csak a rendelkezésre álló összeg erejéig tud - ha tud - eredményt elérni, de azt a pénzt is nekünk, állampolgároknak kell kiizzadni. Szabó Zsigmond a Szolnoki Garázsépítő és Fenntartó Szövetkezet elnöke A kegyetlenségnek nincs határa Kiskutyára uszították a vérebeket? A szolnoki Kőolajkutató Rt. vagyonát a Sector Kft. emberei őrzik, akik kutyákkal járják végig a területet. A részvénytársaság alkalmazottja vagyok, s azon a helyen, ahol dolgozom, két kis termetű kutyát istápolónk: beoltattuk, gondoztuk, etettük. Mondhatom, a dolgozók kedvenceiként tarottuk őket. Aztán a közelmúltban a kft. emberei - az esti körbené- zés során - elengedték a vérebeket, azok pedig az egyik védtelen kiskutyát szétszaggatták. Igaz, a kft. vezetője korábban arra kérte a vállalat vezetőit, hogy idegen kutya ne tartózkodjon a telepen, mert ingerelné a vagyonőrzéssel foglalkozó emberek kutyáit. Ezzel mindenki egyetértett, de az említett két kiskutya nem tartozott közéjük, azokat senki nem tekintette idegen, ún. kóbor kutyáknak. Megjegyzem, a sajnálatos esetet megelőzően, az egyik reggel öt kutyát lőttek agyon a telepen. Ezek a kutyák valószínűleg a környező házakból jöhettek be, mert azelőtt nem láttuk őket. (Párzási időszakban kóborolnak össze-vissza!) A kutyatragédia után beszéltem az említett kft. vezetőjével, mert tudomásom szerint a védelemmel megbízott dolgozók kutyái csak szájkosárral, pórázzal járkálhatnak a telepen, de ő azt mondta, hogy az éjszakai órákra más szabályok vonatkoznak. Ezek után felmerült bennem a kérdés: a Sector Kft. vezetője az őrző-védő emberek akalma- zása előtt vajon meggyőződött-e arról, hogy az illetők milyen tulajdonságokkal rendelkeznek; emberileg alkalma- sak-e a kellő mértéktartást, higgadtságot igénylő feladat ellátására? Es a vérebeket az adott feladatra kiképezte, betanította-e valaki? Mert szerintem a jól kiképzett kutya nem lett volna képes arra a tettre, ami azon a napon egy védtelen kiskutya szörnyű végét jelentette! Gy. Z.-né Szolnok Küldjön egy képet! Balatonfüreden - 1970 nyarán Ez a kép a balatonfüredi szívszanatórium kertjében készült rólam (fürdőköpenyben vagyok) 1970 nyarán. Sajnos elég rossz egészségi állapotban kerültem az intézménybe, ahol rövidesen rendbe hoztak. (Zárójelben jegyzem meg, hogy abban az időben mindössze 300 forinttal kellett hozzájárulnom - jelképesen - a háromhetes szanatóriumi kezeléshez.) Bérezi Jenő - Szolnok A templom körül... Olvasóink tették szóvá, hogy a megyeszékhelyen, az evangélikus templom kertjében nem a helyhez illő kép tárul az arra járók elé: rozsdás vascső, gerenda, deszkahulladék, egyéb építési törmelék veszi körül az Isten házát - a Tisza-parti sétánytól mintegy 200 méterre. Reméljük, rövidesen méltóképp rendbe teszik ezt a területet, amit - olvasóink kérésére - húsvét előtt megörökítettünk. (Fotó: Imre Lajos) A mozdulatlan lépcsőn ümi Drága a „kirakat”! Szívesen járkálok, nézelődöm az átrendezett Centrumban. Igaz, sokára találom meg, amit keresek, mert tulajdonképpen semmi sincs ott, ahol korábban. Nem baj, majd megszokom - megszokjuk. Egy idő óta egyelőre az is újdonság, hogy kenyeret, felvágottat, kávét, csőtésztát, borsot stb. is vásárolhatok, amire sokáig nem volt alkalmam. Egyet nem vesz be a begyem. Évtizedekkel ezelőtt beszereltették a mozgólépcsőt, amely azután hol mozgott, hol nem, de leginkább állt. Tudom, akkor megírta lapjuk is a nagy szenzációt, hiszen az első volt Szolnokon! (Igaz, azóta is mindössze egynek örülhetünk - a Skálában -, de az legalább „mozog”.) Mennyibe került? - az összeg már nem jut eszembe, az viszont igen, hogy arra gondoltam: az a pénz kiráncigálna a slamasztikából, s nem csak engem. Családomnak is tudnék adni belőle vissza nem térítendő kölcsönt. Nos, ezt a gyökeret eresztett, „lecövekelt” mozgólépcsőt is hadba állították az áruház gazdái. A minap meglepődve tapasztaltam, hogy divatos cuccokat sorakoztattak a lépcsőfokokra, olyan (minek nevezzelek?) állófogasszerű alkotásokra. Legalul - a naptárnak, az időszaknak megfelelően - papírból húsvéti tojások, művirágok csakúgy, mint a kosztü- mök-ruhák „tájékán”. Végül is nincs parlagon a mozgólépcső! Meggyőződésem, hogy az idősebb, de a középkorú vásárlók is szívesebben vennék, ha könnyebben, a mozgólépcső segítségével juthatnának fel az emeletre. Fekete Pálné Szandaszőlős Bizonyára nem sajnálják a lányok Tavaszi népszokásainkból A közismert, kedves tavaszi népszokásainkat két ciklusra oszthatjuk: az egyik a nagy- heti-húsvéti, a másik a májusi-pünkösdi ünnepkör. Húsvét ma is kedvelt, legnépszerűbb szokása - falun, városban egyaránt - a tojásfestés és a locsol- kodás. Szeged vidékén hajdanán az volt a szokás, hogy a bandába verődött legények a lányokat a kúthoz hurcolták, s ott egy tele vödör vízzel öntötték le, nehogy „kélésesek” legyenek. Ipoly mentén az öntözés azon módja ismert, amikor a lányok igyekeznek elbújni a legények elől, de akit megtalálnak, azt a kúthoz viszik, és vödörszám hordják rá a vizet. Azt hiszem, a lányok cseppet sem bánják, hogy ez a népszokás már a múlté. Néhány szó a tojásfestésről, ami elsősorban Európa keleti felén terjedt el. Hazánk nagy részén ismert a tojás hímzése, valamint a díszítés másik módja, a batikolás. A festés legegyszerűbb módja, amikor a tojás felületét levéllel burkolják be, s úgy teszik a festékbe. így a csipkézett levél helye világos színű marad. Régen házi festékanyagként használták pl. a hagymalevelet, a zöld dióhéj főzetét, a vadkörte héját és a gubacsot. Megemlítem még, hogy Székelyföldön húsvét harmadnapján a leányok öntözik meg a legényeket, Erdélyben pedig a ház ormára tűzött, feldíszített zöld ág és nyitott ajtó jelzi, hogy szeretettel várják a locsolókat. Papp Zsolt Szolnok Küldjük K. F.-né olvasónknak: Megnyugtatására tájékoztatjuk, az idén január elsejétől lépett életbe a II. szociális törvény módosító határozata, mely lehetőséget adott arra, hogy az özvegyi nyugdíj, valamint az árvaellátás folyósítása mellett - ha a családban az egy főre eső jövedelem nem haladja meg a 22.440 forintot - az anya gyermeknevelési támogatásban réSzületésnapi A napokban jutott el szerkesztőségünkhöz a hír, hogy a lapunkból is jól ismert berekfürdői id. Kanta Gyula újabb könyvet írt, ami „Jajkiáltás magyar hazánkért” címmel, mintegy 160-170 oldal terjedelemben jelenik meg április első hetében. Várhatóan abban a idő- ponban, amikor a szerző éppen a nyolcvanhetedik életévébe a választ szesülhet. Tehát tavaly ezt a juttatást nem kaphatta volna. A támogatás havi mértékét a lakóhelye szerint illetékes polgármesteri hivatalban helyesen állapították meg, az az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével azonos, és ebből eredően változhat. Jelenleg 7480 forint, melyből 6 százalék nyugdíjjárulékot vonnak, így 7031 forintot kaphat kézhez. meglepetés lép. Mint megtudtuk. Gyula bácsi egészségi állapota, no meg az anyagi helyzete sem teszi lehetővé, hogy az új kötettel kapcsolatban széles körű levelezést folytasson, tájékoztatást küldjön, ezért - kérésére - az érdeklődők figyelmébe ajánljuk: megrendeléseiket a lakcímére (Móricz Zsigmond út 15.) juttathatják el. Hozzászólás cikkeinkhez Szorongatják a kisvállalkozókat Olykor már cérnaszálon lógnak Meg se tudnám mondani, tulajdonképpen mióta vagyok rendszeres olvasójuk. Tudom, ez nem is lényeges. Annyiszor „találkozom” azonban biztatásukkal: írjuk meg véleményünket, óhajunkat-sóhajunkat. Nos, én komolyan veszem a kérést. Azzal kezdem: hallatlanul élvezem, hogy korán reggel, amikor szinte még hajnalban kipattan a szemem, akár már olvashatom is az újságot, mert már ott találom a levélládámban. így tettem március 29-én is. Na- gyon-nagyon tetszett a Keddi jegyzet, a „Foszladozó kötélen lógva” című. Annyira igaza van a szerzőjének, hogy azt már fokozni sem lehetne! Egyetlen bajom van vele csupán: mindazt, amit az újságíró leírt, tudniuk kell(ene) az illetékeseknek is. Csak éppen senki nem tesz semmit a kisvállalkozók érdekében. Változatlanul lógnak azon a bizonyos kötélen, olykor már cérnán! Elképesztő, menynyire nem érdekel senkit, hogy már-már megfulladnak, belege- bednek, mire előteremtik - ha egyáltalán lehetséges - az ilyen-olyan fizetnivalóra a pénzt. Ki, mikor veszi már végre észre, hogy ez így nem mehet tovább sokáig! Nekem az a véleményem, hogy a ferde úton járók boldogulnak igazán, akik nem törődnek - mit nem törődnek, nem is foglalkoznak! - adóval, társadalombiztosítási járulékkal, az áfával, a személyi jövedelemadóval stb. Ugyanebben a lapban bizonyára „feldobta” egy hirdetés azokat, akik ráadták fejüket a gázbekötésre. Megtudhatták (március 29-én), hogy márciusban még mintegy (és nem közel!) 30 százalékkal olcsóbban vásárolhatnak gázkészülékeket. Elképzelem, mit összerohangálhattak, hogy szerdán-csütör- tökön még összeszedjenek néhány százezer forintot gázkészülékekre és egyebekre. Eszembe jutott: nagy a boldogság mostanában... N. Péterné, Szolnok Érdemes eltűnődni... „Fekete lyuk” cím alatt a jászalsószentgyörgyi postaépület címerét, ajtaját láthattuk az Új Néplap március 25-i számában, s a hozzá tartozó kis íráshoz lenne néhány szavam: Lehet, hogy Szent György nemcsak azt a „veres” csillagot kapargatná, amiről a tisztelt gúnyolódó ír, hanem azon B. Györgyök szakállát is megci- bálná, akik a nagyot ígérő négy év előtti szabad választások után csak az ilyen fekete lyukat tudták felfedezni. Megvallom, hosszú évekig Jászalsószentgyörgyön éltem (most szolnoki lakos vagyok), és az említett kis írás nyomán újból odautaztam, hogy megnézzem azt a bizonyos fekete lyukat. S ami a postaajtón lévő kínálatot illeti, a rágógumi mellé nyugodtan odaírhatták volna, hogy csoki, vetőmag, szemüveg, toll stb. kapható. De talán erre már kevés lenne az ajtó felülete, a fekete lyukba is jutna. A cikk írója pedig jobban tenné, ha az illetékesektől (a régiektől is!) azt kémé számon: hogyan kerülhet a szakadék szélére olyan dolgos nép, mint a magyar? És érdemes volna azon is eltűnődni: mára nagyon sokan odajutottunk, hogy a „veres” csillaggal ellátott jó magyar forintért nem tudunk banánt, narancsot venni az unokáinknak! Ami pedig Szent Györgyöt illeti, hagyjuk nyugodni, mert még ő sem győzné a sok-sok jelzővel ellátható sárkányfejek levágását. Tisztelettel: I. (volt jászalsószentgyörgyi) Béla * * * Tisztelt Uram! Észrevételeit megköszönöm, de azt hiszem, két maiamban őriünk. Ugyanis: I. Bár régen rossz, ha valamit magyarázni kell, de én a Fekete lyukat egy sorozat címének gondoltam, nem pedig konkrétan a csillag hiányára utaltam vele. (Persze nem is rossz asszociáció.) Gúnyolódni nem állt szándékomban, és azt hiszem, nem is voltam az. 2. Úgy vélem, nem egy glossza feladata az elmúlt évek, évtizedek társa- dalmi-gazdasági-politikai értékelése, amelyről már újságoldalakat írtak nálam sokkal felkészültebb emberek. 3. A szakadéktól való távolságot sem egyformaképpen ítéljük meg. Magánvéleményem szerint az bizony elég messze van. 4. A látszólag kis problémák is problémák elve, illetve a jus murmurandi, azaz „a morgás joga” alapján engedtessék meg nekem, hogy ilyen és ehhez hasonló dolgokat is szóvá tegyek. Mert Ráth-Végh István óta tudjuk: az emberi butaság (is) kimeríthetetlen. Am hogy valami happy end is legyen: a „Kádár-címert" azóta levették a postaépület faláról... Tisztelettel: Baranyi György Jászsági „birgepörkölt” a húsvéti vacsorán- Fotós uram, kapja már el a bogrács egyik fülét, kész a „birge- pörkölt!” - mondta Labáth Mihály, aki Kovács József társaságában (képünkön) családi-baráti összejövetelre főzte az ízletes jászsági eledelt. Az emlékezetes napon a jászjákóhalmi Gubicz András Gazdakör harminchat tagja - hozzátartozóikkal, barátaikkal együtt - húsvéti vacsorán ünnepelte megalakulásuk harmadik évfordulóját. (Fotó: Fodor István) Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
