Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-05 / 79. szám
1994. április 5., kedd Húszon innen tízen túl Tűzzománc Akár bocskort is köthetnék, beleillene a képbe, ahogy visz az „út” az iskola felé. Tulajdonképpen egy városban vagyok, Szolnokon. Helyenként szalmaszálak kandikálnak ki a földből, amelyen áttekinthetetlen nyomokat hagytak az autók, a friss tavaszi szél szárítja, enyhén nedves még a földút. Itt is laknak. Sőt, iskolába járnak a gyerekek. Itt is fel fognak nőni, nevelődni, lesz belőlük ember. A Délibáb Úti Általános Iskolában éppen óra van, amikor érkezem, s előre tudom, hogy mit keresek itt. A tűzzománcot. Gyerekfejek hajolnak nagy buzgalommal a vöröslézlemez felé, nyolcadikosok, vizsgadarabot készítenek. Mert ebben az iskolában, meséli Baloghné Csík Terézia, a tantervben szerepel a képzőművészet is. Tagozatként, heti hat, kilenc órában. A tanárnő rajztanárként az évenként szerveződő alkotótáborokban tanulta meg a tűzzománckészítést, s el is mondja, hogyan, milyen eljárással készül egy-egy alkotás. Merem annak nevezni, mert a mellékelt képen ugyan a színek nem látszanak, de a hatodikos kisdiák műve felér ezzel. A vöröslézlemezt először meg kell tisztítani, lereszelni a szélét és a sarkait, hogy ne sértsen, ne vágjon, pláne ékszernél. Aztán hupp, tíz percre az ecetsavba, hátsó oldalára a lemeznek kontrazománc, elejére alapozó festék a kép témájához, Kovács új útja Kovács, aki nem sokban különbözött a többi fiatalembertől, nevezetesen szerette a lányokat, mondogatott még ilyeneket a kocsmában, hogy kérek egy korsó sört meg egy csókot, de már nem gondolta komolyan. Tudta, ha tényleg kéme, kapna. Még maga előtt is sokat hallgatott róla. Másnak pedig végképp nem mondta el, ki lakik a negyediken. Már most sajnálta magát, hogy ilyenbe keveredett. Még gondolatban is. De Kovács nagyon unta már a betont. Teli volt a hócipője az egésszel. Lehet, hogy ő nem is ő. A beképzelt, nagyarcú Kovács. Leszállt az éj. Már nem is emlékszik rá, hogy volt, de kívül, a falakon felkapaszkodott a negyedikre. És bemászott. Odabenn jó illat volt, fürdés utáni, lágy lányillat. Most egy éktelen sikításnak kellett volna felvernie az lakótelepet, mint kaszárnyát a dobpergésnek. Ehelyett csend lapult a szobában, Kovács és a lány félhomályban nézték egymást. Kovács nem ment oda, nem akarta, hogy azt higgye, csak azért jött. Ült még egy kicsit és elment. Mert kell még neki valamire ez a nőszemély. Kócos Jogi Esetek Útban a tapir zaccos féke felé! hangulatához illően. Aztán rajzszénnel be kell kenni a hátulját, ezzel másolni át a papírról a rajzot a lemezre, bekenni az alapozó festékkel és be a kemencébe. 860 Celsius fok hőmérsékleten kiég, megsül, és jöhet a többi színezés. Persze a színektől függően többször is bekerülhet a kemencébe a kép, mert minden szín más és más időtartam alatt ég ki. A legszebb darabok ott függenek az igazgató úr, a tanárnő szobájában, az iskola falán. Mindez nyilván rengeteg pénzbe kerül. Az iskola nevelői igyekszenek ezeket a pénzeket pályázatok útján, megszerezni, hogy a szülőket, a gyerekeket még pluszban ne sújtsa a tűzzománckészítésre kiadott pénz. Nem ez az egyetlen, az átlagostól eltérő az iskolában. Lehet szőni, fonni, kerámiát készíteni, jövőre kosarat fonni, nemezeim. A tanterv elkészítésében az Iparművészeti Főiskola Neveléstudományi Tanszéke támogatta a tantestületet. A nevelők először úgy gondolták, városi beiskolázású lesz ez a tagozat, de valahogy nem ment híre a dolognak. Illetve éppen egy másik általános iskolának kelt nagyszerű híre, ahol ugyanefféléket oktatnak. A Délibáb pedig ott a város peremén. íme, egy szél hajtotta sínautó, Christian Nau és Damien Cha- tard müve. A járgányt Botswanában próbálták ki, arra bizonyára ritkán jár a vonat. Ha mégis jött, rádión jelezték számukra, levették, és visszarakták a sínre. Átlag ötven km/h sebességgel haladtak - a Guiness rekordok könyve felé.- üvöltötte bele a nyamvadt telefonkagylóba Garay doktor, és ettől a város vonalai hirtelen mind szétkapcsoltak, megállt a szóbeszéd, a locsi-fecsi, a tárgyalás, a pletyka, elakadt a szerelmi vallomás és az álhír áramlása: a polgárok felvonták szemöldöküket és csodálkozó arccal meredtek a semmibe. Mégis, mire gondolt az ügyvéd úr? Az ügyvéd úr egy zenei korrumpálódásra gondolt. Tudjuk, van ilyen az országban. Az történt, hogy egy cég meghirdette, hallani akarja azokat a vidéki profi és sztárzenekarokat, akik ezt magukról még nem mondták el a nagyvilágnak. Háromszáz zenekar el is küldött a megadott címre egy kis hanganyagot, s a háromszázszor tíz percet a zsűri egy nap alatt meg is hallgatta, el is bírálta. Mondja ő. Ezt mi nagyon nehezen tudjuk elhinni. Tény, vélt vagy volós, hogy előre megvoltak azok a bandák, akik a döntőben indulhattak. A Jogi Esetek kihullott. Mint a szitán a tiszta liszt. Itt maradt vidéken, megvalósulatlanul. A fiúk (?) azért nem szomorkod- nak, tovább nyomják a bluest. Illetve a soft rock'n rollt. A dolog lényegét tekintve példát mutathatnának a nagy politikának, mert ők konszenzuszenét játszanak, mindenkinek más az ízlése. A múlt szombaton kezdtek felvenni egy kilenc és félnótás kazettát, amit a közeljövőben piacra dobnak. Hogy miért zenélnek? Mert zenélni baromi jó. Felszabadít az egész napos nyomás alól vagy éppen másfajta izgalmi állapotot okoz, mint az ügyvédi munka. Merthogy szavamat ne felejtsem, a zenekar tagjai a következők: Molnár Iván (szólógitár, ügyvéd), Garay Tamás (Ritmusgitár, ügyvéd), Rékási Róbert (dob, ügyvéd), Balázs Csaba (basszusgitár, rendőrségi szakértő), Ónodi Tibor (billentyű, revizor), és időnként fellépések alkalmával belebúg a mikrofonba Sághy Gyula, az Integrál énekese. Szóval ez a társaság. Ha kottát rajzolnék (ennek kevés az esélye), abból senki nem venné ki, hogy a muzsika jó. Ha nekem hisztek, az is jó. Ha véletlenül tavaszi délutánon, pont hétfőn, pont öt és hat között elsétáltok Szolnokon a Hemo előtt, onnan, a falak résein, a rosszul záró rideg vasajtók ajtó- ajtófélvas egymáshoz simulá- sának hiányosságából kibújik, kifolyik az utcára, körbefonja a lábakat, mint egy szelíd erőszak, ami ellen csak szelíden lehet tiltakozni, de úgy meg nem érdemes, és nem enged. A helyenként Presser-ízű soft rock'n roll. BGA Poénhegyek, hová legyek? Két kiscsaj felszáll a buszra. Jön az ellenőr, kéri a jegyeket. Nem, jegy az nincs.- Akkor kérem a diákigazolványokat.- De nekünk az sincs.- Akkor kérem a személyigazolványokat - mostmár kissé ingerülten.- De nekünk az sincs.- Akkor mi van nekünk? - kérdezi az egyik kiscsaj.- Bérletünk. * A szülőhely: Ha ott vagy, eleged van belőle, ha nem, sóvárogsz utána. Bereményi Géza * A csókolózás tulajdonképpen csak szájba suttogás. űdüsszeusz a zoknievők szigeténina * ^ 0ÜUSS2£U&Htem$2Ú évenóiflmYONGonA VéaeiAWWlAN UNGCRSN, AMIKOR EGY QéP NAPON... A &QE1 iAmiANNAK ZQOWUL1, >---------------Z ÁR A PARION KÜlONÖÍ T0KMT- AJ£$2£/ Tury Gergely: Játszok, valamit játszom Neked játszok! S te csak mosolyogsz rám. Én sírok, s te csak nevetsz rajtam, mint bárki máson. Üvöltenem kéne, De némán suttogok, S az elhulló hangfoszlányok között, akad neked is valami... Valami őszinte és szép, Valami kellemes és csúf, Álom és valóság - Neked játszom most is már. Mikor annyi nőt karolgatok S hervadhatatlan hazug mosolyaim közt Egy cigarettavég kandikál, gomolygó bűzét reptetve közénk, Mit mondhatnék? Hogy bocsáss meg!? Vagy hogy szeretlek? S hogy hiányzol néha-néha ... állandóan. Hogy szeretem a tapsot, a fényt, Hogy jó látni, ha velem nevetsz, vagy sírsz, Hogy mosolyod kitűnik minden bámészkodó közül. S ha sírsz, apró piciny patak-látomás Folyam, hömpölygő folyó, Tengernyi fájdalom, S megnyugszik a vihar után néha a szív. És a lehetetlent, Hogy eltörjön egy mécses, Hogy befejezve monológom, Lefelé biggyedő ajkadra csókot adjak Csak hiú gyermeki álom. Én maradok itt fenn, És neked játszom. i ..T'TPT'ifctü.' s»........y......................1 ""r"""" j áték az MÍC-ve1! Az MBC Szaktanácsadó, Piackutató, Közvetítő Ügynökséggel többfordulós játékot indítunk. Játékunk első fordulója 1994. április 7-én lesz. Ha játszik ■ nyerhet-' A fődíj: 15 ezer forint értékű kedvezményes vásárlásra jogosító MBC ezüstkártya. A kisorsolandó egyéb ajándék összértéke 50 ezer forint!
