Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-30 / 101. szám

1994. április 30., szombat Szabadidőben----családi körben n I smerd meg önmagad i_________________2__________________3__________________± F érfias női divat? Zsabó - a tavaszi kínálat romantikus darabja Az ötödik meditációs gyakor­lat témája: a beteljesülés, tevé­kenységeink, amelyek mások javát szolgálják, a siker és a gaz­dagság érzete. Sikerült a lazítás, gondolata­ink már nem kalandoznak el, tudjuk irányítani őket. Gondol­junk most sikereinkre, minden apró dologra, ami sikerült. Saj­nos, hajlamosak vagyunk arra, hogy csak azokat a dolgokat tartsuk számon, amiket nem si­került megvalósítani. Vágyaink és szükségleteink sokasága min­dig szemünk előtt lebeg, de meg­feledkezünk a mindennapi apró sikereinkről. Minden ember éle­tében vannak jobb és rosszabb időszakok, sikeres és kevésbé sikeres napok. Ha így gondolko­zunk, rájövünk, hogy vannak pozitív tulajdonságaink. Ezek biztosítják az apró sikereket, csak észre kell venni őket. Ami­kor teljesítjük valaki kívánságát, megoldunk egy bonyolult prob­lémát, anyagi javakat szerzünk, társadalmi pozíciónk van, ezek nemcsak a saját, hanem mások érdekeit is szolgálják. Amikor információkat, tanulságokat gyűjtünk magunknak, ezeket is megosztjuk másokkal mint taná­csokat, gondolatokat, informáci­ókat. Tehát mások érdekében is csináltunk valamit. Még életünk szomorú, sikertelen időszaka is gazdagítja lelkünket. Amikor megoldódott a teher, mint éle­tünk szomorú időszakára gondo­lunk vissza, de van egy jó érzé­sünk is, hogy ha nehéz is volt, de sikerült kitartani, volt erőnk vé­gigcsinálni. Az itt felsoroltakból láthatjuk, hogy mindig tanultunk valamit, lelkünk mindig gazda­godott valamivel, hogy van va­gyonunk, amelyet úgy szerez­tünk, hogy éltünk, dolgoztunk, szenvedtünk, alkottunk. Ezek azok a gazdagságok, amelyeket senki nem vehet el tőlünk, és amelyek tulajdonképpen megha­tározzák az ember értékét. Leg­alább lélekben nem vagyunk szegények, és mindennap van lehetőség lelki tárházunk gazda­Kár volna azt hinni, hogy egy drága kozmetikum addig hasz­nálható, míg tart belőle. Sajnos ez nincs így. A púder szinte az örökkévalóságig eláll - persze csak szakszerű tárolás és hasz­nálat mellett, víz ugyanis nem érheti. Ugyanilyen körülmé­nyek között a make-upstiftek (alapozófestékek) is évekig megőrzik állagukat. Ezzel szemben a krémek, a fürdőola­jok, a naptejek a bennük lévő gítására. Gondoljunk jobban bele eddigi életünkbe és rájö­vünk, hogy a lelki és anyagi ér­tékek, amelyeket létrehoztunk, mások javát is szolgálták, pedig nem kényszerített rá senki. Ami­kor így gondolkozunk, érzünk egy vágyat, szeretnénk segíteni másokon. Ilyenkor mindig meg is találjuk a módját, hogy meg­tegyük, és a mások öröme ne­künk is öröm. Gondolom, nincs ember, aki ne örülne, ha máso­kon segíthet. Vagy talán van? Sajnos vannak emberek, akik energiáikat arra összpontosítják, hogy csak saját vágyaikat elégít­sék ki, egoista módon tesznek mindent. Ezek az emberek elszi­getelődnek, egyedül maradnak, egyedül vívják meg harcaikat, és sikerélményeik mindig a mások elismeréseitől függnek. Szeren­csére a többség nem ilyen. Pró­báljuk meg egy kicsit távolabb­ról látni magunkat, mintha egy más valakit figyelnénk, miköz­ben csinál valamit. Látni fogjuk, milyen sok erőnk van a munká­hoz, mások megsegítéséhez, és még ha sok sikertelenség keseríti is meg gondolatainkat, nem érezzük magunkat szegénynek, tehetetleneknek. Ez a gondolat mintha új erőt adna a munkához, alkotáshoz, új tervek szövésé­hez, és máris megvan a lendület, indulni lehet az újabb sikerek felé. Az ilyen ember soha nincs egyedül. Gondjaiban, problémá­iban mindig akad segítőtárs, mert rá is lehet számítani, segít, ha tud. Az ilyen ember akármit csinál, nézi a mások javát is, nem tipor el senkit, és soha nem méri, mennyit ad, mert tudja, bármikor neki is szüksége lehet valakire. Maga az a gondolat, hogy amit teszek, másokért te­szem, olyan, mint az „élő víz”, amelyik állandóan újratermeli fizikai és lelki erejét. Gazdagok­nak érezzük magunkat, mert so­kat megéltünk, jót és rosszat, de még képesek vagyunk tenni va­lamit másokért. Dr. Cherechianu Aurel pszichiáter olajok, zsírok miatt kényeseb­bek. Ha azt tapasztaljuk, hogy az ilyen szerek színe vagy az ál­laga megváltozik, akkor ne kí­sérletezzünk vele, inkább hajít­suk ki, semmint valami fertő­zést, allergiás problémát vagy bőrgyulladást okozzon. A koz­metikumok megromlását a szakszerűtlen tárolás okozza, hiszen eredeti csomagolásban jól eltarthatok, míg a felbontott szerekkel más a helyzet. Kép a falon Mit kell tennünk, ha olyan olajfestmény okoz számunkra gondot, amely fényei megkop­tak? Az ember azt gondolná, nincs mit tenni, restaurátorhoz kell fordulni. Mi is ezt tettük, de az illető kedves barátja a csa­ládnak, így beavatott a titokba, s talán nem veszi rosszallással, ha most közkinccsé tesszük. Kért egy fej vöröshagymát, félbevágta, s a gyöngyöző fe­lülettel finom, körkörös moz­dulatokat téve átdörgölte a festményt. Mondhatom, az eredmény minden várakozá­sunkat felülmúlta. Edényfogópáros Elkészítéséhez legmegfele­lőbb a jól mosható flanell vagy többrétegű vászon, karton. A szabásmintát felnagyítjuk, át­rajzoljuk kockás papírra. Alap­anyagunkból két azonos nagy­ságú oldallapot szabunk. A belső tenyérrészt 2-3 rétegből, a külső mintázott felületet egy tel­jes méretű lapból készítjük. Erre ráhelyezzük a szétdarabolt, különböző színű, mintájú kar­ton- vagy vászonanyagdara- bokból az ábra szerint kiszabott mintarészeket (a szabadon ma­radó szélrészeket ráhagyás nél­kül szabjuk), és az összeillesz­tés után színes hímzőfonállal sűrű férc-, majd pelenkaölté­sekkel rögzítjük. A munka befe­jezése előtt a fejtetőre fület il­lesztünk, végül a két oldallapot a munka bal oldalán összevarr­juk. Prósz Veronika Nem új, inkább csak felújított ötlet a zsabó, amely azonban kiegészítőként elmaradhatatlan része az idei tavaszi divatkíná­latnak. A zakó, a mellény, a nyakkendő, a nadrágtartó meg­A legnagyobb elővigyázat mellett is megeshet, hogy tinta vagy ragasztó ejt pecsétet, eset­leg cigaretta égeti ki a padló­szőnyeget. Ilyenkor csak a pót­lás jöhet számításba. Körzővel mérjünk ki a folt körül egy kört, annyi férfias kelléke az új mó­dinak - kell tehát ellensúlynak a nőies, romantikus zsabó. íme, néhány változata (az illusztráció számozásával megegyezően): 1. Rakott, angolos - készül­ugyanakkora körzőnyílással mérjük ki a tartalék darabból az ép részt. Ezután a pótdarab hátát kenjük be egy kis ragasztóval, illesszük a kivágott darab he­lyére, végül pedig keféljük ösz- sze a darabokat szálirányba. hét batisztból, mérete készen 24x14 cm. Középen 2 cm széles gombolópánt fogja össze. 2. Húzott háromsoros - anyaga lehet csipke, keskeny csipkeszalaggal szegve’ 3. Nappliszés - ami sugársze- rűen terül szét két sorban, egy masnival összefogva. Leg­inkább muszlinból szép. 4. Riissfodor zsabó - hasonló az l-eshez, de plasztikusabb annál, mert nincs levasalva a fodor. Készülhet selyemzsor- zsettbőfvagy batisztból. Mihez viselhetjük a zsabóvál- tozatokat? Leginkább kosztüm­höz, nadrágkosztümhöz, de farmeröltözékhez, nadrág-mel­lényhez (A rajz) is. Fehér blúz­zal alkalminak is megfelel - némi romantikát kölcsönöz az „örök” farmerszerelésnek. A kis ábra alapján szabhatunk ha­sonló zsabót, amit fölül kitűző­vel foghatunk össze. Aki blúzt varr, jól jár, ha annyi anyagot vesz, hogy egy zsabó is kiteljen belőle - így kétféleképp hordható: zsabóval és anélkül. Idősebbeknek a meglevő kosztümhöz szintén ajánlható egy üde fehér zsabó, aminek alapformája egyszerű ovális (B rajz). Anyaga selyem vagy batiszt. Csipkével szegjük körbe, és az x-szel jelzett helyen rögzítsük a blúzhoz. Ahogy egyharmada visszahajlik, magá­tól „beáll” a redőzés. Kávézacc A kávézacc és az elhasznált tealevél egyaránt javítja a virág­földek szerkezetét, főként kötött talajok esetében, mert lazítja a talajt, és növeli a vízmegkötő képességét, de tévhit, hogy számottevő tápanyagot szolgál­tat. Szavatosság - használhatóság (Ferenczy Europress) Foltozzuk meg a folt helyét! A ládától a szekrényszobáig Szoba a szobában Én is megszoktam a szekré­nyeket. A nagy kétajtósakat vagy kobináltakat. Ilyenek kö­zött éltünk, éltem. Furcsa, de a legplasztikusab­ban Erdei Ferenctől hallottam a szekrények bírálatát. Valamikor 1971 telén történt. Behívták a televízióba, egy vágószobába, ahol a Tisztaszoba című doku­mentumfilmet nézte meg, szűk stáb körében; én is ott voltam. A film után beszélgettünk a tiszta­szobáról, mennyire ésszerűtlen, mennyire ragaszkodnak hozzá még ma is. Aztán így folytatta: „gondoltak-e már arra, hogy mi a szobákban szekrényeket fű­tünk? Nagy, behemót szekré­nyek foglalják le a szoba légte­rét - ajtónyitásukkal magukba szedik a meleget, amelyre pedig semmi szükségünk nincs - elő­lünk, akik viszont nagy pénze­ket fizetünk fűtésre?” Ez a gondolat tulajdonképpen nemcsak a nagy, régimódi szek­rények ellen szól, hanem akár a beépített szekrények szobában való elhelyezése ellen is. S hogy összecseng ez a gon­dolat Marc Held lakásával, ténylegesen beépített szekré­nyeivel! Mert a párizsi, hatal­mas, Seine utcai, régi, magas lakásból külön folyosórészt vá­lasztott le, amikor beköltözött. Ezt a folyosót csak szekrény formázza az egyik oldalon. A furnérral borított gardróbajtó­kon feliratok segítik a tájékozó­dást: papa öltönyei, mama gyö­nyörűséges ruhái - majd a gye­rekek neve szerinti szekrénysor: Fabien, Ingrid, Matthias. És a szobákban szabad, szekrényte- len légterek, egy-egy műanyag polcsor: lemeznek, könyvek­nek. Egy kis történelem. És most tekintsünk végig szekrényein­ken. A legősibb szekrény a láda, amelyben az idők kezdetén minden elfért, ami egy ember­hez, a háztartásához, a ruházko­dásához hozzátartozott. (A láda teteje azután ülőhelyül is szol­gált.) A ládák ma inkább meg­becsült díszei a lakásnak, vagy költözködésnél használt alkal­matosságok (tulipános láda, ha­jókoffer). A ládák utódai, a tála­lók, komódok, ruhásszekré­nyek. A nagy, kétajtós, akasztós vagy polcos szekrények az ese­tek nagy többségében masszív felépítésű darabok. Egyéb jót azután nem is lehet elmondani róluk. Robusztus alakjuk elfog­lalja a szoba falát. Látványnak sem különösebben szépek. Akadályai a közlekedésnek, és ami a legfontosabb, belsejük nem használható ki jól. Vi­szonylag kevés holmi fér el bennük. A kombinált szekrény már a huszadik századi köve­telményeknek megfelelően igyekszik többféle módon szol­gálni, ruhásszekrény és íróasz­tal, könyvespolc és bárszek­rény, de tömege nagy, tere nem jól kihasznált. Díszei, lekerekí­tett, dús formái csak a légteret kisebbítik. Ma pedig már igazán szépnek azt tartjuk, ami formá­jánál fogva hasznos is. (Nem beszélve arról, hogy milyen pa­zarlóan készültek anyagukat te­kintve ezek a bútorok!) Beépített bútorok. Ma a rendeltetés első kérdése, hogy mibe rakodunk. A korszerű tá­rolóbútor viszonylag kevés lég­teret vesz el a lakásból, azt is a fűtetlen vagy a közlekedésre használt - és nem a pihenő-, ta­nuló- vagy hálóhelyiségekből, és ezt a teret jól kihasználtan át is adja azoknak a tárgyaknak, amelyek tárolására szolgál. A beépített bútorokat a korszerű, ma épített lakásokban már az épülettel együtt adják át. Sőt. A holmik elhelyezésére a háló- és fürdőszoba közötti átjáró, gard­rób szolgál. Egyes lakótelepi lakásokban pedig járható szek­rény, gardróbhelyiség van, amelyben függönnyel takarva vagy éppen szabadon állnak az akasztós részben a ruhák, a pol­cos részben a fehérneműk. Ha nincs a lakásnak beépített szek­rénye, érdemesebb azt csinál­tatni. mint másfajta szekrény­megoldáson gondolkodni, eset­leg a régi, rossz, alkalmatlan szekrényt valamilyen jobbal - de nem végleges megoldással - pótolni. Csak éppen megfelelő helyet kell találni a beépítéshez. Kihasználatlan sarkot, sötét, magas előszobát, égi személy­zeti szobát, végső esetben a há­lószoba kihasználatlan terét. Belesimuljon a falba. A be­épített szekrény elhelyezésének kétféle módja van. Vagy sikerül építészeti megoldást találni el­helyezésére úgy, hogy belesi­muljon a falba: például ajtómé­lyedésben, alkóvban, nagy elő­szobában, folyosón, beszögel- lésben. Vagy pedig saját „kilé­tét” nem titkolva, legyen önálló elem, akár két szoba közötti el­választó ajtóval. Ilyenkor még díszítőelemmé is válhat, mind­két oldala használható, akár egyik szekrény, másik köny­vespolc, akár két oldalra nyíló szekrényként, akár egyik olda­lon szekrényként, a másik olda­lon falként. Az építészeti meg­oldás természetesen az éssze­rűbb és olcsóbb is, mert a szek­rénynek ebben az esetben a fal adja a három oldalát. Gyakran nemcsak tárgyak, hanem búto­rok elhelyezésére is szolgál a beépített szekrény. Például el­helyezhető benne ágy, televí­ziókészülék, lenyitható asz­tal. padka. Torday Aliz A háromrészes sor középső eleme, mely a „szekrényszobát” az előszobától elválasztja, mindkét oldalra nyílik. Ez a rész a cipők tárolására szolgál, így azokat az előszobából és a hálószobából is el lehet érni. A szekrény többi részét egy­szerű elemekkel, praktikusan rendezték be. A 60 centiméter mély szekrénysoron kívül U alakban elrendezett polcot és a ruhaakasztók számára nyitott polcot állítottak be. A kereszt- metszetük ovális, mivel ezek nagyobb terhelést bírnak el, mint a kerek keresztmetszetűek. Mivel a „szekrényszobának” nincs ablaka, ventilátort szerel­tek fel. A „szekrényszoba” ajtaján belül tükör van, melyben nyitott ajtónál a szemben lévő fal tük­röződik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents