Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-01 / 77. szám

1994. április 1., péntek Hazai körkép 5 Önfeledt szórakozás „Élesben” „A nevetés a túlélés egyik legjobb módszere” Pártok adótaktikái Az adóbumeráng bárhol visszaüthet Hétfőn este Tiszafüred ven­dége volt a legutóbbi humor­fesztiválon feltűnt népszerű duó, Eles István és Horváth Szilveszter. Túlzás nélkül emlé­kezetes sikert aratott műsoruk, mely telt házat vonzott. A köz­ismert Torgyán-, Hankiss-, Hofi- és Koltai Róbert-paródiák mellett a két fiatal humorista külön-külön is számot adott te­hetségéről: időben „csattantak el” a poénok, a közönség külö­nösen jól szórakozott a frappán­san kerekre sikeredett produk­ciókon. Egy órán át tartó önfe­ledt szórakozás volt ez, úgy igazán „Éles” módon, Horváth Szilveszter hathatós segítségé­vel. A két humoristának arra is maradt ideje - sőt, nagyon ud­variasan az előadás előtti, felké­szülési időből is szántak erre pár percet -, hogy lapunk mun­katársának kérdéseit is megvá­laszolják.- Önök együtt tűntek fel. Ki­csit udvariatlanság is lesz, amit most mondok, de Éles István köztudottan „markánsabb" karriert futott be a humorfeszti­vál óta, mint Horváth Szilvesz­ter. Nem zavarja ez meg a duó együttműködését? Éles István: - Határozottan állítom, hogy nem. Tegnap pél­dául Szilveszter önálló műsort adott. Ha igény van rá, fellé­pünk külön-külön is, de ez nem jelenti azt, hogy a kapcsolat megszakadt volna a humorfesz­tivál óta. Horváth Szilveszter: - Az egész produktum számít. Min­denkinek megvan a maga helye és szerepe a színpadon. Az Abba együttes mögött is volt egy háttérzenekar, mialatt a két fiú és lány csillogását láttuk az előtérben. Ez egy duónál is adott. Én például nem mondha­tom Szilágyi Györgynek, hogy Gyuri bácsi, ne írj az Élesnek. Azért, mert ő „nem az enyém”. Ez persze fordítva is igaz. Egye­lőre együtt dolgozunk. A jövő dönti el majd, hogy hogyan to­vább.- Éles István szinte azonnal szerződést kapott a Mikroszkóp Színpadtól. A duónak milyen a kapcsolata a „Sass-művekkel” ? É. I.: - Nekem ’90 ősze óta munkahelyem a Mikroszkóp, így valóban egy biztos, stabil bázis a számomra. Úgy néz ki - ez egy nagyon friss terv, ami­nek az eredeti változata már másfél éve megszületett -, hogy a következő évadban közös mű­sorunk lesz. Tehát lehetséges, hogy mindketten szerződöttként leszünk ott.- Nem túlzás azt állítani, hogy Éles Istvánt a humorfesz­tivál óta az „uborkás” Tor- gyán-paródiák tették igazán népszerűvé. Milyen a kapcsola­tuk Torgyán Józseffel? É. I.: - Tavaly, év végén személyesen gratulált az Uborka műsorban nyújtott telje­sítményemért. Jólesett a köszö­neté. Hamarosan találkozni is fogok vele, mert közösen lé­pünk fel a Vidám Színpadon. Mindezek mellett zseniális em­bernek tartom, aki igazi ügy­védként, gyorsan tud reagálni a felvetett problémákra. H. Sz.: - Azt kell mondanom - kicsit humorosan -, szeren­csénk, hogy nem szakmabeli. Igazi show-ban jó előadó, szug- gesztív egyéniség. Nagyon nagy konkurenciát jelentene számunkra.- Apropó, konkurencia! Van ilyen jellegű harc a humoristák között? É. I.: - Természetesen van, de nem durva. Ez egy nagyon népszerű műfaj, ebből adódóan mindenkinek jut fellépési lehe­tőség. H. Sz.: - Mindenkinek van saját stílusa. Ha mást csinálunk, mint a többiek, akkor mindig akad vevő arra, amit előadunk.- Ezzel kapcsolatban kérde­zem, használva a ma oly divatos kifejezést: van humorista-nagy- ge ne ráció? É. I.: - Feltétlenül van! Én a Farkasháziék „csapatát” tartom annak. H. Sz.: - Minden 8-10 évben kitermelődik egy. Ebben segí­tettek a humorfesztiválok. Az elsőn Farkasházi és Sinkó „je­lentkezett”, a másodikban Nagy Bandó, a Markos-Nádas duó, á harmadikon pedig jöttünk mi. Az már egészen már kérdés, hogy ez csak lehetőség, később derül ki, hogy kiből lesz igazán „nagy”.- Sokan mondják manapság, hogy a rendszerváltással meg­szűnt a pesti vicc. De mivel most vidéken vagyunk, úgy kel! fo­galmaznom, hogy az ország többségének nincs kedve vicce­lődni. Önök is így érzik? É. I.: - A gazdaság ma nem a közösségeket preferálja, nem közösségpárti. Inkább a kaparj, kurta szemlélet lett az úr, min­denki próbálkozik valamivel, keresi a kapcsolatokat. „Hajta­nak” pénzért, földért, és Isten tudja még miért. így „fasorban” sincs a közösség, bár egyes rendszerváltók előszeretettel említik ennek fontosságát. H. Sz.: - Én is azt tartom a legnagyobb gondnak, hogy megszűntek a kisközösségek. Azért, mert megváltoztak a kommunikációs viszonyok. Amikor én kissrác voltam, egy utca nézte közösen, egy televí­zión a foci-világbajnokságot. Ilyen helyen cseréltek gazdát a viccek.- Éles István a szó valódi ér­telmében „súlyos” egyéniség. Segítenek az alanti adottságok a színpadon? É. I.: - Az emberek nagyon szeretik látni, ha náluk is esen­dőbb ember jelenik meg a szín­padon, vagy legalábbis ugyan­olyan gondokkal küszködik, mint ők. Esetemben: fogyókú­rázik, vigyáz a vonalára, és ez mégsem sikerül. H. Sz.: - Én egy ismert anek­dotával válaszolnék: Kabos Laci születésnapján mondta Kellér Dezső: „A humoristának egy halála van, ha megszépül!”, majd rögtön hozzátette: Laci! Te ilyen szempontból nagyon szerencsés voltál.- Túlságosan komoly dolgot feszeget utolsó kérdésem. Füre­den vagyunk, ahol sok a mun­kanélküli, a gondokkal küsz­ködő ember. Ügy érzem, hogy Önöknek sikerült ezeket a gon­dokat elfeledtetni velük, ha csak egy órácskára is. Mi a hozzá­fűznivalójuk? É. I.: - Nem annyira örülünk mi az ilyen elismerésnek, de komolyra fordítva a szót: jól­esik azt tudni, hogy sikerült a gondokon - ha csak átmenetileg is - enyhíteni H. Sz.: - Én erre a kérdésre egy mondatban válaszolok: a nevetés a túlélés egyik legjobb módszere. P. M. Levegőhöz juttatni a vállal­kozókat, levenni a kormányzás terhét a bérből és fizetésből élőkről. Csökkenteni az adóter­heket. Ismerős mondatok. Még azoknak a pártoknak a válasz­tási krédójában is (MSZMP, MSZP, MDF, KDNP) találko­zunk velük, amelyeknek vagy közvetlenül, vagy szegről-vég- ről, de volt valamilyen közük annak az adótoronynak a felépí­téséhez, amelyet most szeretné­nek kevésbé magasnak és ke­vésbé nyomasztónak látni. A konszenzus a koalícióké­pes nagy pártok között akkor a legerősebb, amikor a modem polgári adórendszer szükséges­ségéről van szó. Ez természetes. Az adórendszer alapelemei csak variálhatók. Vigaszul szolgál­hat, hogy a földesúri tizednél vagy a beszolgáltatásnál azért mégiscsak korszerűbb és de­mokratikusabb adórendszer ez. Kérdés, lehet-e a demokratikus teherviselés ürügyén ilyen mér­tékig megnövelni a terheket. A pártok adópolitikája mindenek­előtt azt a választói meggyőző­dést tükrözi, hogy ennyi bizony már demokratikusan is sok. Új adópolitika kell! - han­goztatja tehát a Munkáspárt, melynek jogelődje az érvényes magyar adóstruktúrát létre­hozta. Aztán kiderül, nem is új politikáról, hanem csak úgy, mint a parlamenti pártok eseté­ben, új taktikáról van inkább szó. Az „adókulcsok csökken­tése” (bizonyára az alacsony adókulcsokhoz tartozó adósá­vok bővítéséről van szó) és a béreket terhelő adók csökken­tése általános kívánalom, a kü­lönös vonás az MSZMP eseté­ben inkább az, amikor egyidejű­leg a fogyasztási adók (áfa) csökkentését is követelik, az alapvető létfenntartási cikkek­nél pedig annak teljes megszün­tetését. Ez a tavaly januárban életbe léptetett általános áfa-kö­telezettségtől való visszalépést jelentené a szociális: alapon meghatározott forgalmi' adó felé. Ez az adótaktika a szokásos takarékossági intézkedésekhez, a kárpótlási hivatalok, az AVÜ megszüntetéséhe/\^öti az adó- csökkentések végrehajthatósá­gát. Az Egyesült Kisgazdák ugyanezt „az államköltségek rendszerének átalakításával”, a Köztársaság Párt „átfogó ál­lamháztartási és költségvetési reformmal” oldanák meg. Az adórendszer komplex túl- fejlettségéből következik, hogy a pártok úgy viselkednek, mintha az adórendszer bármely oldalából kikanyarítható lenne egy darab. Ez igaz is annyiban, hogy a végeredmény, tehát a közköltségek finanszírozható­sága szempontjából szinte kö­zömbös, melyik oldalról nyúl­nak bele az adópénzeket tartal­mazó zsákba. Az érdekes in­kább az, hogy talán a Köztársa­ság Párt és az MSZP kivételé­vel, melyek kifejezetten beru­házáscentrikus gazdaságpoli­tika keretében emlegetik az adócsökkentést, az összes többi párt figyelmen kívül hagyja azt a gazdasági aksziómát, hogy az adóterhek csökkentésének ter­mészetes útja is van: a gazdaság teljesítőképességének növelése. Az összes többi megoldás mes­terséges, itt elvesznek, ott hoz­zátesznek valamit jellegű. Az persze nem közömbös, hogy ki mit ígér elvenni a kor­mány adótortájából arra az esetre, ha megválasztják. Az MSZP a személyi jövede­lemadó és a nyereségadó csökkentését, a forgalmi adó növelését helyezte kilátásba. Ebben a koncepcióban is van­nak fából vaskarika elemek, hisz az áfa-növelés bizonyítot­tan árdrágító hatású, tehát rö­vid távon hiába marad több a borítékban, ha kevesebbet lehet vásárolni belőle. Hosszabb tá­von az szja-csökkentés, magya­rán a személyi gyarapodás tá­mogatása érdemleges cél, csak az a kérdés, mikor kezdődik a hosszabb táv... Az MDF szintén „méltányo- sabb személyes adóztatást” ígér, de nem tisztázza a fontos részleteket. Akárcsak a szocia­listák, a fórum gazdasági szak­értői is úgy látják, hogy a jövő kulcsa a beruházásélénkítés. De míg az MSZP „beruházási adó- kedvezményt” adna a vállalko­zásoknak, az MDF „beruházási adóhitelről” és „adójóváírásról” beszél, s az elképzelés ördöge azon részletekben van, amelye­ket nem ismerünk. Kinek jár az adójóváírás? Igénybe venné-e valaki az adóhitelt a jelenlegi kamatszintek mellett? Határo- zottabbnak tűnik a fórum szán­déka a társadalombiztosítási já­rulék csökkentésére. Fontos lé­pés lenne ez a kettős adóztatás (a társadalombiztosításért jelen­leg az egyén és a vállalkozó is fizet, csak eltérő címeken és formában) megszüntetéséhez, de ki látja, hogy milyen új adó­nem formájában ütne vissza a bumeráng? És mekkora hitele lehet egy ilyen kezdeményezés­nek ugyanabban a parlament­ben, amely a társadalombiztosí­tást tíz százalékkal megnövel­te? Egyes gazdasági racionalitás­tól mentesített, öncélú adóne­mek (minimumadó, forrásadó) megszüntetését javasolják a szabad demokraták (és a szocia­listák). Az SZDSZ adótaktikája tekintetbe veszi a bumerángef­fektust is: szélesebb körű adó- csökkentést csak a következő parlamenti ciklus második fe­lére ígér, a forgalmi adót pedig nem növelni, hanem egyszerűsí­teni kívánja. Ez az adótaktika talán a leghatározottabban be­ruházásbarát. Ez mondja ki leg­világosabban: adókedvezmé­nyeket kell adni a befektetők­nek. Megszüntetné a minimáladót (és a kamatadót) a Fidesz is, s a fiatal demokraták látszanak legerőteljesebben támogatni a lakásépítéseket, az áfa-visszaté- rítés visszaállításával. Az önkormányzatoknak minden párt kedvezni kíván, így a központi és a helyi adók ará­nyát az utóbbi javára módosíta­nák, ami biztató a megcélzott réteg, a városi és a községi fej­lesztés szempontjából, de nem feledteti az adótaktikák mind­egyikének közös Achilles-sar- kát: a szakértők fantáziáját ab­roncsként szorongatja az állam- adósság és az általános pénz­szűke. Ha pedig mégis meglódul a fantázia, mint a MIÉP esetébén, mely azonnali általános 30 szá­zalékos adócsökkentést ígér, akkor mindenki tudja: ez már csak szakmai megfontolásokat nélkülöző pőre taktikázás. Bokor Pál (Atlantic) k a‘ 4*kaJJf­wk-míthJ> í ^ úmWhíí üeUfMHjbf*. ei ~ ÍIVU*, *. cUUk UiU.U^U. fe?*. oJU.tr CJ mHt€ je.0£­*- Uvo-to.nl ! jtMlubiUfy tvUfotíio UnoXfUíS au iíuwi»- ie&s ­Of «UtCl o_ n,UvvuU*Cv k**#*«*­b&A. l &llya no- oust tha!J! Í r7cuutnot au- eCi&'MuU tul*£AlM,UA.é.! ÉúuA éktm. lovttuv j n&*~ Iskolanap városszerte Talpáról a feje tetejére állt tegnap a világ, a madarak arcátlanul beleénekeltek a tavaszba, a szolnoki iskolákban hirtelenjében a diá­kok lettek valakik. Ennek sokszor torkukszakadtából hangot is ad­tak. Mint például a Széchenyiben, ahol a diákpolgármester-válasz- tást idéző volt a hangulat, amikor honunk legnagyobb állatai, úgy­mint tehén és ló, bevonultak a tornaterembe. Mert a tanárok közötti vetélkedőben ez is volt feladat, továbbiakban kötélhúzás, irkafirka, graffiti. A Baross Gáborban a Pelikán Kommandó Klub tagjai, rendőrök, egykori iskolájukban imitáltak éles helyzeteket, volt ott fegyverro- porgás, pénzrablás és majdnem véres szájú kutya, kit feszült figye­lem övezett a tanműhely irányából. A kereskedelmiben először az orrunk után, a konyha felé men­tünk, de kiderült, ott semmi érdekes, annál inkább a tanáriban, ahol megleltük az iskola egyik új alkotmányát, a harmadik bé művét, melynek első pontja, itt felhívnánk a figyelmet, komoly joghézagot takar, egyébként zseniális. A Verseghyben sem olyan volt a hang­fekvés az iskolanapon, mint egyébként normálisan, vetélkedőhe­gyek, irodalmi kávéház, s a műsoron szerepelt Bánhalmi Árpád deák angol nyelvű darabja is, melynek címe: The kindergarten has revolted - azaz Fellázadt az óvoda. Felvételünkön Blahó Györgyi és Szabó Judit próba közben. Végül szerettünk volna eljutni a Tiszaparti fordított napjának túlpartjára is, a Tiszaligetbe, de lekéstük. És mindezek után, szentül meg voltunk róla győződve, hogy a Vargában is csak kell lennie va­laminek, de informátoraink szerint ott dolgozatot írtak. KF (Fotó: Barna)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents