Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-29 / 100. szám

\ Parlamenti képviselőjelöltek — 8. sz. választási kerület H. Tóth János - független Kátai Szilvia - független A családi létbiztonságért akar tenni Tisztesség, család, biztonság H. Tóth János a karcagi Varró István Ipari Kereske­delmi Szakmunkásképző Inté­zet és Gépipari Szakközépis­kola műszaki tanára s a város alpolgármestere. Nős, két gyermek apja s négy unoka bol­dog nagypapája. Felesége a kórház szülészet-nőgyógyásza- tának szakápolónője. Mivel szü­lei földművesgazdaságban dol­goztak, korán megismerte a pa­rasztemberek mindennapi éle­tét. Kezdetben kovácsként dol­gozott, 24 éve tevékenykedik az oktatásban. Középiskolai mű­szaki tanár, népzene-művészeti oktatói és agrárüzemmémöki diplomával rendelkezik, 1968-tól a polgári gyászszertar­tások szónoklathit is végzi, s vezeti a művelődési központ népdalkörét. Változó világunk középpont­jában a családnak, az embernek van meghatározó szerepe. Az egyén és az egyéniség szabad­ságának védelmezésében a pár­toktól független, ideológiáktól mentes érdekképviselet nélkü­lözhetetlen - mint mondja -, s nem áll szándékában egyik pár­tot sem elmarasztalni, sem fel­magasztalni. Csupán legjobb tudásával szeretné szolgálni a 8. vk. lakosságát, azt a térséget, ahol százezer ember él halmo­zottan hátrányos körülmények között, ezért indul független­ként a megmérettetésen. Azon kíván munkálkodni megválasz­tása esetén, hogy jelentős mér­tékben csökkenjen a munkanél­küliek száma, s megvalósulhas­son a családi létbiztonság. A térségben szükség van munka­helyteremtő beruházásokra, hi­szen a településeken csupán a téeszek határozták meg a mun­kalehetőséget. Ha hazánkat a Duna vonalánál kettéválasztjuk, a dunántúli 10 százalékos mun­kanélküli-ráta mellett itt 60-65 százalékos ráta is előfordul, emellett ott van az idős szülők­ről való gondoskodás problé­mája, az OTP-tartozások gondja. S hogyan képzeli el a megol­dást? Hosszú lejáratú, alacsony kamatozású hitelek biztosításá­val lehetne ezen enyhíteni, emellett a külföldi beruházások kezelésével, valamint a végki­elégítések megszüntetésével. A belföldi megtakarításokat is ebbe az ágazatba invesztálná. Szerinte sok a tárca nélküli mi­niszter, közigazgatási és politi­kai államtitkár és az őket ki­szolgáló apparátus. Miután pedagógus, az okta­tásról első kézből vannak in­formációi. Úgy véli, a most ki­alakult káoszt meg lehetett volna akadályozni, ha elfogad­ták volna a NAT-ot. Most a szülő nem tudja, hová írassa be a gyerekét, bizonytalanok az induló szakmák, nem tudni, el tud-e majd helyezkedni a vég­zett diák. Az országban. így Karcagon is indulnak majd 4, 6, 8 osztályos gimnáziumok, el­kezdődik az intenzív érettségit adó oktatás is. Az oktatással együtt azonban nem korszerű­södtek a tankönyvek, hiszen van 15 éves könyv is, amiből tanítaniuk kell. Az önkormány­zatok anyagi helyzetén is javí­tani kell, hiszen most magas hi­telekből tudják működtetni a te­lepüléseket, a hazai termelőket védővámmal, különböző rend­szabályokkal védené meg, hogy a mezőgazdasági termelés fel­lendülhessen. Tisztesség, család, biztonság - ez a három szó szerepel a képviselőjelölt szórólapján. Az Elektrosoft Rt. an­gol-olasz fordítóját, külkeres­kedelmi vezetőjét - egy delegá­ció kereste föl Karcagról, hogy induljon a választásokon. Sze­rették volna, ha elvállalja az it­teni emberek érdekeinek képvi­seletét - pártérdekek nélkül.- Miért indultam független­ként? Mert az itt élő emberek érde­keinek a képviseletét igazán hi­telesen párton kívül tudnám megoldani. Fontosnak tartom az egészséges egyensúly megtartá- sását, hogy a parlamentben azokat az embereket is képvisel­jék, akik problémáikkal nem fordulnak a pártokhoz - fogal­mazta meg elképzeléseit be­szélgetésünkkor.- Milyen lehet a független képviselő munkájának a haté­konysága? Igaz, az elmúlt négy évben úgy tűnt, hogy háttérbe szorul­tak, de Fodor István megalakí­totta a független képviselők szövetségét, így ugyanolyan jo­gokkal bírnak, és a munkájuk ugyanolyan hatékony, mintha pártszínekben tevékenykedné­nek. Én például szívesen részt vennék az oktatási, a környe­zetvédelmi vagy az etnikai bi­zottság munkájában. Elképzeléseimben szerepel, hogy a választókerület 12 tele­pülésén irodát nyitnék, ahol ta­lálkoznék az itt élő emberekkel. Itt szeretném eltölteni a parla­menten kívüli időm nagy részét. Fontosnak tartja egy szigo­rúan szabályozott törvényi rendszer megalkotását, amely alkalmas volna a csalások, visz- szaélések háttérbe szorítására. Olyan törvényeket szeretne, amelyek előtérbe helyezik a családok érdekeit. Fontos, hogy az anyaság mint főfoglalkozás elismert legyen. Olyan kereseti viszonyok kelle­nének, amelyben a nő választ­hat, hogy főhivatású anya és a házi tűzhely őrzője kíván-e lenni. Ez választási szabadságot adna a nőknek és a családoknak, segítene a családok összetartá­sában. A mezőgazdaság segítésében a képviselőjelölt azt ajánlotta fel, hogy az állattenyésztésben olasz felvásárlókat tudna sze­rezni a választókerületében gazdálkodóknak, hogy a sok fá­radsággal és befektetéssel te­nyésztett állatállomány ne ma­radjon a tenyésztő nyakán, ha­nem pénzt hozzon. A parlamentben az adózási rendszer megváltoztatására szavazna. A kis fizetésű rétegek anyagi helyzetét úgy tartja rendezhető- nek, ha nem a pártérdekek érvé­nyesülnek, hanem az egyének érdeke és szakértelme. Kormos János - Nemzeti Demokrata Szövetség Karászi Julianna - KDNP * Keresztény Magyarországért dolgozna 32 éves pedagógus vagyok - mondja Karászi Julianna, aki egyszerű, keresztény családból származik. Óvónői és tanári diplomája van, jelenleg a hittu­dományi egyetem harmadéves hallgatója. Munkájával egy olyan ifjúság felnövekedését szeretné szolgálni, amelyből hazáját szerető, embertársát tisztelő, a másság elfogadását, a toleranciát alkalmazni tudó fel­nőttek lesznek. Szabad idejében már második éve vezet egy fia­talokból álló csapatot. Mint a KDNP képviselője­löltje, vállalta a családok, a nyugdíjasok, a fiatalok segítését Karcagon. Hiszi, hogy Magyar- ország felemelkedését, gazda­sági fejlődését, politikai stabili­tását csak összefogással, meg­bocsátással, tisztességes politi­zálással, egymás ideológiájának a tiszteletben tartásával és az ál­lampolgárok érdekeinek képvi­seletével lehet előbbre vinni. Támogatni szeretné a családo­kat, lehetőséget akar adni a fia­taloknak, kiegyensúlyozott, nyugodt öregkort biztosítani az időseknek és munkát adni min­den embernek, hiszen a 8. vá­lasztókerületben is magas a munkanélküliség. Mint pedagógus, látja, hogy az óvodából iskolába került gyermekeket mennyire leterhe­lik, úgy véli, hogy nem az óvo­dákat kellene iskolásítani, ha­nem az iskolákat kellene óvodá- sítani. Síkra száll amellett, hogy a háromgyermekes anyák a leg­kisebb gyermek 14 éves koráig lehessenek otthon mint főállású anyák, s ezért tisztességes jöve­delmet kapjanak. A fiatal házasokat bérlaká­sokkal kívánná támogatni, eze­ket önkormányzati beruházás­ként, alacsony hitelek biztosítá­sával gondolná. Ha ez nem va­lósul meg, a családok széthulla­nak, a fiatalok gyermekvállalási kedve csökken, mert kilátásta­lannak látják a helyzetüket. Fontosnak tartja a kunmada- rasi repülőtér ügyét is, minden­képpen gyors lépésre van szük­ség, mert az egyrészt rengeteg embernek jelentene munkahe­lyet, másrészt az állaga csak romlik, ez nagy pazarlás az or­szág részéről. Mindent meg kel­lene tenni, hogy beindulhasson ott az élet. Karászi Julianna nem hata­lomvágyból, önmegvalósításból indul a választásokon, a politi­kában való részvételt szolgálat­nak tekinti. Hisz abban, hogy lesz olyan keresztény Magyar- ország, ahol az emberek egy­másnak kezet nyújtva dolgoz­nak egy igazságosabb jövőért. Dr. Kasuba János - MSZP Fontos a kistérségi politika Több minden szólt amellett, hogy az MSZP színeiben indul­jak - mondja dr. Kasuba János. Parasztszármazása meghatá­rozta a vidékkel, a parasztembe­rekkel való kapcsolatát. Már 18 éves korában vezető volt, élete nagy részét emberek között töl­tötte, jól ismeri a sorsukat. Fon­tosnak tartja, hogy aki vezetői, képviselői munkát vállal, annak legyenek emberközeli, gyakor­lati tapasztalatai. Kasuba János 27 éve él Karcagon. Az embe­rek ismerik jó és - bizonyára akad ilyen is - rossz tulajdonsá­gait. Mint mondja, személye így senki számára sem „zsákba­macska”. Úgy érzi, hogy sok ember problémája nagyobb, mint ahogy általában beszéltünk róla. Az emberek a fórumokon is elmondják gondolataikat, többször találkozott megdöb­bentő munkanélkülisorsokkal, így azzal a 44 éves emberrel is beszélt, aki két kiló krumpliért is elmegy dolgozni, mert a lét- fenntartáshoz szüksége van rá. Ezért is gondolja, hogy körülte­kintőbb, kicsit ideológiamente- sebb irányítással sok ilyen em­beri tragédiának lehetett volna elejét venni. Sajnos a térségben kialakulóban van a többgenerá­ciós munka nélküli család. Ezen is sürgetően javítani kell. Jelen­tősnek tartja az ipari és a mező- gazdasági üzemek vagyonvesz­tését, melyek pótlása óriási pénzt és erőt fog igényelni. Ép­pen ezért a mezőgazdaságban legfontosabbnak azt tartja, hogy akik komoly szándékkal el tud­tak indulni vállalkozóként, vagy akik meg tudták tartani munka­helyüket, a jövőben is meg tud­janak élni ebből az ágazatból. A következő időszakban szükség lesz a terhek átüteme­zésére és a működéshez a hosz- szabb távú, kedvező kamato­zású hitelek biztosítására - véli. Kormányzati és érdek-képvise­leti feladat annak a biztosítása, hogy a mezőgazdaság exportra tudjon termelni. Ezért fog ő is kiállni. Kiemelt feladatának te­kinti a kistérségi politika keze­lését, hiszen így lehetséges az iparfejlesztés, az idegenforga­lom, az egészségügy, az ön­kormányzati munka és a térsé­get segítő beruházások elindí­tása. Az ilyen elmaradott tér­ségben összehangolt fejlesz­tésre, nagyobb támogatásra van szükség. Nagyobb mértékben kell segíteni az önkormányza­tokat is, hiszen több probléma fog a hatáskörükbe tartozni. Személy szerint Kasuba Já­nos támogatja a reális ér­dek-képviseleti munkát, nem tart attól a vádtól, hogy ha a ha­talomra került kormány figye­lembe veszi a szakszervezetek, nyugdíjas-érdekképviseletek, mezőgazdasági vállalkozók vé­leményét, az alapvetően meg­kötné a kezét a gazdaság fejlő­désében. Jól tudja, hogy szociá­lis érzékenység nélkül nem le­het továbbhaladni, ezért vallja magáénak a szocialisták azon törekvéseit, hogy a szociális kérdések kézben tartása és a helyzet lehetséges javítása leg­alább olyan fontos feladat, mint a gazdaság növekedése. „A csalad, a segítségnyújtás számomra szent” Kormos János választási programját ez idáig nem kísér­ték hangzatos, nagy jelszavakat tartalmazó plakátok, felhívások. Egyetlen népszerűsítő kiadvá­nyán is inkább a munkájáról és a családjáról beszél: „1937-ben Jászalsószentgyörgyön szület­tem. Felsőfokú tanulmányaimat a jászberényi tanítóképzőben kezdtem el, majd Kiskunfél­egyházán szereztem diplomát. 1956 óta tanítok az Abádszalóki Általános Iskolában. Feleségem szintén pedagógus. Három gyermekünk közül elsőszülött fiunkat 17 évesen, gyógyíthatat­lan vesebetegsége miatt veszí­tettük el. Felnőtt gyermekeink közül lányunk óvodapedagó­gus, fiunk főhivatású tűzoltó. Soha nem voltam párttag, nem is akarok az lenni. Mind­emellett három szent dolog van az életemben: a család, az is­kola, valamint az emberi segít­ségnyújtás. Ilyen szempontból is szimpatikus volt számomra a Nemzeti Demokrata Szövetség programja, ezért az ő támogatá­sukkal indultam az idei válasz­tásokon. Én is vallom, hogy a nemzeti vagyonúnkat értékein­ket elherdáló privatizáció nagy károkat okozott. Térségünkben is felelőtlenség volt szétverni a munkahelyeket. Ebben a válasz­tókerületben, amely az ország egyik legelmaradottabb térsége a munkalehetőségek dolgában, leírhataltan károkat okoztak az elhamarkodott döntések. Na­gyon sokat jelentene a dolgozó ember megbecsülése, a munka minőségének megfelelő bérek fizetése. Ezzel szemben igaz­ságtalan jövedelemkülönbségek „borzolják” az elszegényedő ré­tegek idegeit. Nem vagyok templomba járó ember, de bízom a hit erejében. Az elmúlt negyven év nagy hi­bája volt, hogy szétverte a val­lást. Most nincs erkölcsi tartása a társadalomnak, így elveszhet­nek emberi értékeink is. A nyugdíjak nem állnak arányban a becsületesen ledolgozott évekkel, a fiatalok jövője szinte kilátástalan. Nincs esélyegyen­lőség a tudás megszerzésében. Pedagógusként nem vagyok el­lensége a differenciált oktatási rendszernek, az alternatív vá­lasztási lehetőségeket adó új képzési formáknak, de határo­zottan állítom, hogy faluhelyen létjogosultsága van a nyolcosz­tályos képzésnek. Azzal is csak ártunk, hogy a pénz függvé­nyévé tesszük a kultúrát. A településeken, ahol talál­kozni fogok a választóimmal, ismételten szólok arról, hogy a család, a neveltetés, az emberi segítségnyújtás számomra szent. A megélhetési viszonyok javításával, a család biztonsá­gának megteremtésével, az er­kölcsi neveléssel, az egészség­ügy kiemelt fejlesztésével ala­pozhatjuk csak meg a jövőnket. Úgy érzem, ha ezeken a terü­leteken megoldjuk gondjainkat, az általam korábban említett problémák orvoslására is talá­lunk gyógyírt! Mihály Attila - független A vidék jóléte lesz a mi jólétünk Mihály Attila, független kép­viselőjelölt 1963-ban született Egerben. Gyöngyösön, a mező- gazdasági szakközépiskolában érettségizett, diplomáját Eger­ben, az Eszterházy Károly Ta­nárképző Főiskolán szerezte. Nemrég még ezek a mondatok szerepeltek a szórólapján: „Nős vagyok, feleségem szintén pe­dagógus. Két gyermekem van, a harmadik születését a napokban várjuk.” Azóta megszületett harmadik gyermekük is. Mihály Attila a Hajdú-Bihar megyei Egyek községben tanít földraj­zot és testnevelést az általános iskolában. Felvetődhet tehát a kérdés, hogy miért éppen a Szolnok megyei 8. sz. választó- kerületben indul. „Programomban szerepel - kezdi válaszát -, hogy igyekez­zünk tenni e vidék jólétéért, mert ennek jóléte lesz a mi jólé­tünk! Abban, hogy Egyekről „vettem a bátorságot” ebben a körzetben indulni, elsősorban ez motivált. Meggyőződésem, hogy nem közigazgatási hatá­rokban kell gondolkodni, ha­nem sokkal inkább régiókban, vonzáskörzetekben. Persze dön­tésemben más is közrejátszott: feleségem nagyiváni szárma­zású, és sok barátom él ebben a térségben. Emellett úgy érzem, hogy Tiszafüred - három me­gye határán - képes lehet egy regionális centrum feladatainak ellátására. Inspirált az is, hogy munkám során szinte naponta találkoz­tam az alföldi emberek problé­máival. A családok gazdasági, szociális, erkölcsi gondjai egyre súlyosabbak. A következő négy évben feltétlenül választ kell adni ezekre a kérdésekre. Saját erőmből, barátaim se­gítségével próbálok enyhíteni a vidék elmaradottságán. A gaz­daság - ipar, mezőgazdaság - hanyatlik, nem úgy működik, ahogyan kellene. A túlzott adó­terhek miatt sokan nem mernek vállalkozni. A nyugdíjasok és a nyugdíj előtt állók, akik átdol­gozták az életüket, és szorgal­masan fizették a nyugdíjjárulé­kot, most segélyre szorulnak, hogy meglegyen a mindennapi kenyér, a tej és a tüzelő. A fiata­loknak, ha lehet, még nehezebb: nem jutnak munkához, lakás­hoz. A házaspárok, látva a bi­zonytalan jövőt, nem mernek gyermeket vállalni. A közbiztonság, a tulajdon védelme sincs megoldva, és így az ember egyre kiszolgáltatot­tabbá válik. Ezeket a problémá­kat most a teljesség igénye nél­kül érintem, ám jórészt ezek a dolgok motiváltak, hogy ma­gam is vállaljam a közéleti sze­replést. Meggyőződésem, hogy az embereknek a saját lakóhe­lyükön s annak közvetlen kör­nyezetében kell megoldaniuk gondjaikat. Az ország nem őr­lődhet fel a pártvitákban! Hiszek a vidék felemelkedé­sében, aminek része lehet az ok­tatás megfelelő átalakítása, a munkahelyteremtő beruházások élénkítése, a mezőgazdasági vállalkozások biztonsága, egy jól működő adó- és hitelkonst­rukció, az idegenforgalom és a világkiállítással kapcsolatos le­hetőségek kihasználása.

Next

/
Thumbnails
Contents