Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-28 / 99. szám
A szerkesztőség postájából S 1994. április 28., csütörtök „Rákóczifalván fogytán a türelmünk” Telefonra várva A községben többen hosszú ideje telefonra várunk, amire nemcsak egészségügyi okból, hanem munkánk szepontjából is nagy szükségünk lenne. Örömünkre szolgált, amikor tavaly áprilisban a polgármester levélben arról értesített, hogy községünkben (a Matávval kötött előzetes megállapodás szerint) az idén április 30-ig befejezik a távbeszélő-hálózat fejlesztését; hogy az első ütem szerint a telefonigénylők költsége 40 ezer forintba kerül, amiből 10 ezret - ún. bánatpénzt - tavaly május 17-ig be kellett fizetni, 30 ezer forintot pedig július 30-ig. Eredményeképpen hozzáfogtak a fúrás-faragáshoz, és a vezetékek a lakásokba jutottak, sőt tavaly november közepén az a hír járta, hogy a község lakossága az új évet már telefonon is köszöntheti. Ebből nem lett semmi. Felmerül a kérdés, hogy milyen szerződés készült a Matávval, mert ha a kivitelező határidőre nem teljesíti a vállalt feladatot, kártérítéssel (kötbérrel) tartozik. És a kétoldalú szerződésben a megrendelőnek, a telefonigénylőnek is joga van, ami nem csak abból áll, hogy kifizeti a „bánatpénzt”. A bizonytalanság miatt a községben szinte Matáv-ellenes hangulat alakult ki, ezért a helyi képviselő-testület február 24-én soron kívüli ülésen foglalkozott a telefonüggyel. A megbeszélésen a Matáv részéről Kocsisné Bálint Zsuzsanna pl. azt a magyarázatot adta, hogy késett a külső kábel építésére kiírt pályázat elbírálása, hogy a honvédség nem járult hozzá az eredeti terv szerinti kábel lefektetéséhez, ezért más megoldást kellett találniuk. Kérdezem én: mindez a szerződéskötéskor nem derült ki? S mint mondta, telefon csak június végére várható. Természetesen a telefonügyben adott válaszokat a képviselő-testület egyhangúlag tudomásul vette, sőt a késedelem miatt jogi következményre sem utaltak, ami - a lakosság képviseletében - igen furcsa magatartás. Jó volna, ha az önkormányzat határozottan képviselné a lakosság érdekeit, mert eredménytelenség esetén nemcsak a Matá- vot, a polgármesteri hivatalt is perbe foghatjuk. A telefonügyben most már nem válaszra, magyarázkodásra, hanem elfogadható végeredményre várunk. Dr. Rékási Pál Rákóczifalva Olvasóink hívására a szolnoki Szántó körút végén jártunk Ha esik az eső, így néz ki! Másfél hete (április 18-án) a szolnoki Szűcs-telepen lakók gondját, kérését tártuk - a város polgármesteréhez címezve - a nyilvánosság elé, mely a sáros utcájukkal volt kapcsolatos. Ezt követően - némi indulattal - Hegedűs György és felesége kereste meg szerkesztőségünket, s kérték, ugyan örökítsük már meg az ő utcájukat is, a szolnoki Szántó körút végét (a Délibáb úti iskola közelében), mert oda baj esetén sem a tűzoltóautó, sem a mentősök nem jutnak be! Úgy érzik, ők a város legmostohább körülményei között élnek. (Akkor éppen napokig szakadt az eső.) A képen Hegedűs György olvasónk. (Fotó: Korányi Éva) Mint mondták, ebben az utcában a lakók 33 éve semmire nem kaptak építési engedélyt - azzal az indokkal, hogy szanálás előtt állnak. (Még egy fürdőszobát, WC-t sem létesíthettek.) Az utcában nincs gázvezeték, szénnel, fával tüzelnek az emberek, aminek a házhoz szállítása külön gondot jelent. Megjegyezték: „Bezzeg a Hold és Bajnok utca, mert ott képviselő lakik, esős időben is járható!” S miközben szanálásra vártak, az ott élő emberek megöregedtek, megözvegyültek, elszegényedtek. Most ott tartanak: jó, ha a kis nyugdíjukból futja a napi megélhetésre. Önerőből ők már nem képesek rendbe hozni, megépíttetni az utat. Az Új Néplap nyilvánosságán keresztül is kérik a megyeszékhely önkormányzatát: ha már hosszú időn keresztül nem engedték gyarapodni, jobb életfeltételhez jutni az ott élő embereket, legalább a pusztulófélben lévő házaikhoz vezető utat tegyék mihamarább járhatóvá! (A szerk.) A kisújszállásiak sikere Tiszaújvárosban A „Kopár szik sarjai” nevet viselő s a kisújszállási Arany János Általános Iskola 7-8. osztályos tanulóiból verbuvált (huszonegy tagú) színjátszó szakkör tavaly októberben alakult. Vezetőjük Rázsó Katalin tanárnő, aki az amatőr színjátszókkal az idén benevezett a Tiszaújvárosban április 15—16— 17-én zajló első országos gyermekszínjátszó-fesztiválra. A helyi művelődési és ifjúsági központ által fenntartott kis csoport Mándy Iván - Karcsai K. István „Robin Hood” romantikus gyermekjátékával készült - óriási lelkesedéssel, szorgalommal - a nagy eseményre, megmérettetésre. A fesztiválon összesen tizenkét színjátszó csoport vett részt, ebből a zsűri a három legjobbnak 10-10 ezer, további három csoportnak 5-5 ezer forint kü- löndíjat ítélt oda, a többi szereplőt pedig ajándékkosárral jutalmazta. A kisújszállásiak az AKZO-TVK Részvénytársaság 10 ezer forintos különdíját, oklevelet, valamint ajándékcsomagot is kaptak. A szép sikerhez gratulálunk, és a nyilvánosságon keresztül köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik ehhez bármivel is hozzájárultak. A díszletek készítéséért a „Kisúj étterem” vezetőjének, valamint Rácz Jánosnak, az iskola technikatanárának, Cs. Nagy Zoltán gimnáziumi tanárnak, aki a gyerekek felkészítéséhez sok jó ötletet adott és a próbákhoz nyújtott helyiségért külön is köszönetét mondunk a művelődési központ vezetőinek. Nagy Lajosné - Kisújszállás Akiről érdemes írni Anyák napja közeledtével Az Új Néplap nyilvánosságán keresztül szeretnék bemutatni Kunmadarasról egy olyan asszonyt, akiről érdemes írni. Figyelemre méltó nemes tetteit, emberségét, áldozatkészségét ismerve, bátran állíthatom, hogy talán a megyében sincs párja. Ä társadalom nagyon hasznos emberének tartom, és úgy gondoltam, a gyermekek és a családok évében, a közelgő anyák napja alkalmából a legjobb időpont kínálkozik arra, hogy a a szűkebb községünkön kívül mások is megismerjék. Özv. Szakácsi Rudolfnéról van szó, aki öt gyermek édesanyja. Példa értékűnek tartom, hogy három gyermeke mellett több mint öt éve két állami gondozott gyermeket is nevel, gyógyít, tanít - tiszta szívvel, ugyanúgy mint a sajátját. Szakácsiné a férjét fiatalon, 37 évesen veszítette el. (Ma 40-41 éves.) Egészségügyi szakember, a gyermek- és ifjúságvédő intézet munkatársa. Mi, a közvetlen környezetében élő emberek, nap mint nap megnyugvással láthatjuk, tapasztalhatjuk, hogy a családján kívül arra is jut ereje: minden rászoruló embertársán fáradhatatlanul, önzetlenül, szeretettel segítsen: a betegeken, az idős embereken, a fiatalokon, a szociálisan hátrányos helyzetbe került családokon. Mint a szülői munkaközösség tagja, sokat tesz az iskolás korú gyerekek érdekében. Özv. Szakácsi Rudolfné az, aki a nap 24 órájában - a sok-sok teendője mellett - most is tanul. Ha valaki bajban van, hozzá éjjel-nappal becsöngethet, mert amiben csak tud, készséggel segít. Oly szerény, hogy a köszönő szót is alig engedi meg. Hosszan sorolhatnám még a jó emberi tulajdonságát, amit igazolhat a község lakossága, de a GYIVI helyi gyermekvédelmi felügyelője is. További munkájához, a gyermekek neveléséhez sok sikert, jó egészséget kíván szeretettel: a Gábor család Kunmadarasról A kulturális események bevétele a gyerekek javát szolgálja A szajoli programból A szajoli iskolanapok programjából egy kis ízelítő, tájékoztató: Az eseménysorozat április 23-án az általános iskolában tanulók nyílt óráinak látogatásával vette kezdetét, majd 25-26- 27-én hittan-, napközis- és sportfoglalkozásokra vártuk a szülőket. Az alsó tagoztos nevelők munkaközösségének 26-i bemutató órája után - drámajátékkal - előadás hangzott el a gyermekek személyiségének fejlesztéséről, és április 28-án a biológia-földrajz munkaközösség tart nyílt foglalkozást. A tantestület az eddigi tapsz- talatokat és a további feladatokat 29-én vitatja meg, és e nap délutánján a diákönkormányzat „gubancbogozó” játékra vájra az iskola diákjait. A rendezvénysorozat április 30-án, egész napos kulturális műsorral, a községi művelődési házban „Nyitnikék”-kiállítással ér véget. Ezen a napon azok a tanulók is bemutatkoznak, akik az őszi zagyvarékasi kulturális találkozón helyezést értek el. Verset, prózát, énekszámokat, hangszeres előadásokat hallhatunk, s megtekinthetjük a táncosok és színjátszók produkcióit. A kulturális rendezvény bevétele az iskola alapítványát gyarapítja, és természetesen a gyerekek javát szolgálja. Wesniczky Antal iskolaigazgató A kép több mint 50 esztendős. 1943 nyarán készült, amikor a szolnoki MÁV-pályán országos céllövő versenyt rendeztek. Ballonkabátban a nagyapám, aki a Szolnoki MÁV sportegysü- letének főpénztárosa volt. S. F. - Szolnok Nagyapámra emlékezve Küldjön egy képet! Napi bosszúságainkból A magánosítás mellett több figyelmet fordítsunk a közös célokat szolgáló értékeinkre. Bosszantó, amikor a buszmegállóban pl. azt látja az ember, már megint hiányzik a menetrend, de a táblának is hűlt helye. A szolnoki Bajcsy-Zsilinszky úton pl. egy közeli fa alá cipelték a buszváró padját! Felháborító, és az eset mindennapi bosszúságaink közé tartozik. Az ilyen dolgok mellett sem mehetünk el szótlanul, s mivel a közterület-felügyelők nem lehetnek mindenütt jelen, összefogva segítsünk elcsípni a köztulajdont rongálókat. Védjük meg értékeinket! Molnár Ferencné - Szolnok Az állatok is érzik Kirobbant a tavasz Legyünk van! Röpköd a konyhában. Fickó kutyánk nem bír magával, egyfolytában játszana, no meg nősülni szeretne, de menyasszonyt még nem találtunk! A kisfiam léggömbjét is kipróbálta, még nagyobbra akarta fújni, de az eredmény: a légy is elrepült. Verebek az erkélyen, csipegetik a kirakott bőrkét, Fickó nagy lappancs fülei (törpetacskó) felállnak: - Ti kik vagytok? Élvisztek valahova? Közelben a lovasiskola, s úgy szeretnék lovagolni... A kisfiam meg „zöldfülű” tulipánt csent nekem kutyasétáltatáskor - a szomszéd kislány segítségével. Régebben nem is köszöntek egymásnak. ■•->*1 Ugye hogy itt a tavasz? K. S. Zs. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósé Bízzuk az adófizetőkre: ki lát a mélybe, s kinek „fecseg a felszín” Válaszféle Sóskúti Júliának Tisztelt Asszonyom! Úgy gondolom, nem tette helyesen, hogy D. Szabó Miklós fogadatlan prókátoraként azonnal gépbe verte indulatait. Az a gyanúm, hogy töprengő cikkemet nagyon felületesen olvasta el, mert válaszában valami egészen másról beszél. Jobban tette volna, ha még vár egy-két napot, s közben újra elolvassa legtöbbek által is nyugodt hangvételűnek, jó szándékúan figyelmeztetőnek ítélt és nem kioktató cikkemet. fgy elsietett válaszában a megértésnek, a tisztázó szándéknak a legcsekélyebb jelét sem tanúsítja, holott a szelíd ember nyitott és megszólítható. Miután kígyómarással is felérő, olykor demagóg fullánkjait kihevertem, újra próbálkozom. Igyekszem világosan, követhetően előadni érveimet, de csak azokat, amiket a tisztázás érdekében tartottam sérelmesnek és fontosnak. Sekélyes élcelődéseit figyelmen kívül hagyom. Cikkem szempontjából nem az volt a lényeges, hogy Ön kiben csalódott, hogy mennyi zsíros kenyérre futja Zsíros Gézának, hogy ki miként öltözködik a parlamentben, s hogy D. Szabó Miklós mennyit dolgozik, lót-fut egy hónapban ... Engem más érdekel! Nekem továbbra is a futószalagon gyártott, átokhínár módjára terjedő féligazságokkal van bajom. Itt van mindjárt az első. „Nagy kár, hogy Ön annyira nem ismeri az emberek véleményét, hogy féligazságnak tartja azt, ami ma a magyar közhangulat ezen a mi, sokat szenvedett, munkanélküliséggel, parányi nyugdíjakkal, sorra csődöt mondó vállalkozókkal teli vidékünkön.” Asszonyom! Ez vádnak is súlyos. Hát mit gondol Ön, hol és miként élek én? Annyi bizonyos, hogy nem a Rózsadombon, nem fényes pártirodában, nem flancos hivatalban, hanem - bár lehet, hogy ez Önnek hihetetlen - az emberek között. Még akkor is, ha a Parlamentben valamelyik minisztériumban, fogadóórán, szakmai fórumon, polgármesteri vagy lelkészi hivtalban, nyugdíjasok kirándulásán, volt hadifoglyok vagy vállalkozók találkozóján (abbahagyom, mert nem győzném felsorolni) vagyok. De még akkor is, amikor a lakásomon ügyes-bajos dolgokkal a vasárnapi ebéd közben, máskor éjszakába nyúlóan telefonon keresnek, vagy amikor a hajnali mátészalkai vonaton fél lábon állok Kőbánya-Kispestig. Ezért hát arra a megállapításra, vádra, hogy nem ismerem az emberek véleményét, Önt csak régi beidegződése, maradvány reflexe készteti. Igen, mert még nem is olyan régen „ott fent” valóban nem nagyon ismerték az emberek véleményét. Döbbenet, hogy aki bevallottan legalább 300 plenáris ülésen vett részt, mint Ön, ennyire tájékozatlan a parlamenti munka lényegét illetően. Az említett 300 alkalomból legalább csak egyszer futottunk volna már össze a Parlament folyosóján. Megbeszélhettük volna, hogy miként él egy lenézett, - a demokrácia jóvoltából - mindenért hibáztatható, befeketíthető vidéki képviselő. Sőt tanácsoltam volna: próbálják meg másként csinálni! „Mi, a lenézett vidéki újságírók csak tükröztünk, közvetítettünk” - írja cikke végén. Látja, ez a baj! így születnek a tudósítástorzók, a féligazságtól hemzsegő jegyzetek. Ilyeneket valóban meg lehet írni könnyedén, akár egy nagyfröccs mellett is. De hol itt az igazság? „ ... fecseg a felszín, hallgat a mély.” Az oly nagy előszeretettel előbb is emlegetett témák, mint a „munkanélküliség, parányi nyugdíj, csődöt mondó vállalkozók,” s ehhez hasonlók megjelenítése elemzést, tisztességes oknyomozást, utánajárást kívánna. Feltárni a valós összefüggéseket, s lehatolni a dolgok mélyére, le a gyökerekig. Hogy ne keverjük össze az okot és okozatot, ne ködösítsük el a felelősséget - nem tévesztve a dátumokat, hogy kik, s mikor vétkeztek; tekintettel lenni a körülményekre és a lehetőségekre..., s alkalmanként egy-egy megoldást, a remény lehetőségét sem ártana felvillantani. Az ilyen jegyzet viszont még két nagyfröccs mellett sem lenne megírható. Ez annál keményebb munkát igényelne. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a dolgok ilyen szellemű megközelítése bizonyos köröknek eleve nem is érdeke. Hasznosabb a hasbeszélés, mert így a dolog könnyebben elkenhető, az igazi felelősség másra hárítható. A jogállamiság, a demokrácia védemyője alatt tovább működhetnek a tisztességtelen, gyanús ügyletek. (Csak olvasnék már végre egy olyan jegyzetet, amiből megérthetném, hogy miért kell nekem beérnem az „új” hétéves szovjet Ladával, amikor ennek a rendszernek - s nem annak - a „nagy vesztese”, mondjuk az egykori párttitkár Suzukival jár-) , Beszéljünk világosan. így lehet összemosni zavaros múltat és tisztuló jelent. így lehet lejáratni a parlamentarizmust. így lehet a legtisztességesebb emberek fejében is zavart kelteni, utolsó csepp reményüket is elvenni. Ez kell a népkábításhoz - így működik a népbolondítás magasiskolája. Nagyszombati cikkemben világosan megírtam, hogy nem vagyok álláshalmozó, meg sem gazdagodtam, így bármikor, bárki által átvilágítható vagyok. Ennek ellenére következetesen többes számban - Önöket - ír. így engem is vádol. Igaztalanul. Sőt! Egy mondatától meg is rettentem. „Önök úgy kiábrándították a népet, „igenis, a népet”, hogy már sokan kimondják, bárki is jön, nyer hatalmat, az lesz neki az első, hogy úgy megszedje magát a 4 év alatt, ahogy az átkosban, a 40 év alatt sem sikerült sok politikusnak”. Ezzel nem felmentést kíván adni azok számára, akik reménykednek a hatalom visszanyerésében? Felmentést arra, hogy az „átkosban” folytatott vagyonszerző és vagyonátmentő üzelmeiket tovább folytathassák. További ráadás lenne a 40 évre? Remélem, ezt Ön sem gondolja komolyan. Egy dolgot még csak nem hallgathatok el. Ön azt írja: „És most a kampány idején és után Önöknek, pártjuknak lesz egyre kellemetlenebb, ha minket újságírókat okolnak a nép hangulatáért.” Hogyan értsem ezt? Merő tévedés azt állítani, hogy én az újságírókat okolnám bármiért is. Eleve más volt a szándékom. Sajnálom, hogy Ön félreértelmezte a féligazságok elleni felindulásaimat. Nem Ön, nem D. Szabó Miklós és nem is általában az újságírók ellen ragadtam tollat. Újra leszögezem: a többes szám indokolatlan használata, az általánosítás, a mindent egy kalapba gyűjtés torz képet fest a valóságról. Éz ellen a félretájékoztató, kártékony, felszínes, minden alaposságot nélkülöző írásmód ellen tiltakozom. Üdvözlettel - egy töprengő kunsági országgyűlési képviselő: Dr. Tóth Álbert * Tisztelt Uram! Nincs szándékomban vitázni Önnel. Megjegyeztem, hogy demagógnak, féligazságokat gépbe verő indulatosnak tart, aki régi beidegződése, maradvány reflexe alapján írt Önnek. Maradjunk annyiban: bár ne nekem lenne igazam. Bízzuk az időre, az adófizető polgárok véleményére, ki lát a mélybe, s kinek „fecseg a felszín”. Annak örülök, hogy Ön nem okolja az újságírókat, s tiltakozik a félretájékoztatás ellen. Ez utóbbiban egyetértünk, én is a félretájékoztatás, a minden alaposságot nélkülöző szó, tett és írásmű ellensége vagyok. Üdvözli a jelzőivel felruházott nyugdíjas újságíró: Sóskúti Júlia
