Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-27 / 98. szám

1994. április 27., szerda Politikai vitafórum 9 Senkinek nincs joga visszautasítani a támogatást! A mellébeszélés veszélyei Válasz Füle István úr tekervényeire Az SZDSZ A lelkiismereti és vallásszabadságról „Az állam ne, vagy minél kevesebbet avatkozzék a kultuszok ügye­ibe, és csak akkor és csak annyiban, amennyiben a státus (állam) fönntartása a beavatkozást szükségessé teszi. De ha ezt egyszere el nem érhetem, a czélt mindig szem előtt tartom, és minden lépést, amely afelé vezet, pártolok, de nem pártolok semmi olyan lépést, amely attól eltávolít." (Részlet Deák Ferenc 1873. június 28-án elmondott képviselőházi beszédéből) Bízom benne, a sajtó hasáb­jain folytatott „pengeváltása­ink” a végét járják, mert az ol­vasót, aki mellesleg választó- polgár is, nem e módszerrel kell meggyőzni az igazunkról! De az április 20-i Nyílt térben meg­jelent revansa mindenképpen választ kíván. Mégpedig azért - Kedves Füle Úr mert az Ön tekervényes mellébeszélése semmi másra nem, pusztán az öncélú és indokolatlan nyilvá­nos szereplés gondosan kiter­velt módjára enged következ­tetni! Ön ugyanis a tavalyi szol­noki kormányülés hasznából eredő támogatást kritizálása kapcsán hetet-havat összehord - kezdve a tévéműsoroktól az egyének szexuális szokásának ironizálásáig. (Csak azt nem tu­dom: hogy kerül a csizma az asztalra?) Mert én - mindenféle fércin­dokok nélkül - vallom, hogy egy képviselőnek (de a jelöltnek is) igenis az az egyik fő köteles­sége, hogy minden lehetséges támogatást megszerezzen vá­lasztókerülete fejlesztéséhez, az ott élők érdekében. Egyikünknek sincs joga ettől megfosztani Szolnokot és térsé­gét, semmiféle „szépenhangzó” ideológiai megfontolás alapján! Mert a képviselő legalapvetőbb feladata választói érdekeinek szolgálata, ami napjainkban 1994. április 20-án munka­időm végeztével heti gyűlé­sünkre mentem 17 órára. Ott Guth Sándor megyei alelnö- künk közölte velem a követke­zőket: Szajolban mezőgazda- sági fórumot tartanak, ezt He­gedűs Lajostól, az FKGP szajoli titkárától tudja, aki felhívta őt telefonon. Engem a munkahe­lyemen már nem talált meg, ezért csak megfigyelőt tudott küldeni a rendezvényre. 21-én az Új Néplap 6. olda­lán kis hír tudósít arról, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Mezőgazdasági Vállalkozók Érdekvédelmi Szövetsége me­Újra nehéz helyzet előtt ál­lunk, mert döntenünk kellene sorsunk és gyermekeink jö­vője érdekében. Sajnos ez ne­héz helyzetbe hoz bennünket, mert sokáig mások döntöttek helyettünk, nem kellett gon­dolkodni és felelősséget vál­lalni. Sokszor még dolgozni sem a javakért. Mindenkinek jutott egy-egy betevő falat, de sajnos ez igényeinket, élet- színvonalunkat és gondolko­dásmódunkat is jellemezte. Az elmúlt választáson már sokan jól gondolkodtak, de sokat a plakáterdős pártígére­tek miatt csodákat vártak, és most csalódtak. Csalódtak, mert nem gondolták át dönté­sük súlyát, felültek a köny- nyelrnű ígéreteknek, holott mindig a háttérben kellene az igazságot keresni, és a legmé­lyebben, legrészletesebben mérlegelni, dönteni és fe­lelősséget vállalni. Minden döntésnél lebegjen szemünk előtt, hogy annak következ­ménye jövőnkre és főleg gyermekeinkre és azok jövő­jére hat ki. Döntésünknél vegyük figye­lembe az élet törvényeit, a közmondások igazságtartal­mát, az ígéretek beválthatósá­gát, és ne hagyjuk magunkat befolyásolni a milliárdjainkat plakáterdőre, és propaganda­anyag szórására, valamint kocsmai kortesvacsorákra csakis nehezen megszerzett kis pénzekből és tettekből állhat össze érzékelhető nagyobbá! S ha ebben báimit is „ostoba” po­litikai megfontolásokból vagy hiúságból kihagyunk, soha többé nem tudjuk az itteni köz javára visszaszerezni! A második, amit Ön mindun­talan kifogásol, hogy nincsenek látványos, gyökeres gazdasági változások. Valóban nincsenek, mert a „csodákhoz” jóval több idő kell, mint négy év! Csak emlékeztetőül szeret­nék utalni ezügyben Grósz Ká­roly egyik 1989-es beszédére, amelyben az akkori főtitkár úgy fogalmazott, hogy a „hibák ki­javításához, az érzékelhető vál­tozásokhoz legalább 15 évre van szükség!” Azt tanácsolom: fogadja meg jó szívvel ideológiai elődje in­telmeit, s ne rajtunk kérje szá­mon azt, amit az Ön „tiszta for­rása” is csak jó másfél évtized távlatában mert felvázolni. Az 1990 előtti 40 év csorbái ugyanis nem köszörülhetők ki máról holnapra! De ha Ön sze­rint mégis, kérem, mutasson legalább egyetlen olyan orszá­got, ahol a szocializmus meg­hozta a beígért Kánaánt. Ha tud, boldogan leszek az Ön hallga­tója legalább egy szemeszterre! Petronyák László országgyűlési képviselő zőgazdasági fórumokat rendez, melyre várják a képviselőjelöl­teket és a pártok szakértőit. Ek­kor tudtam meg, hogy a 20-i, szajoli fórumra én is hivatalos voltam. Elgondolkoztató véletlen, vagy tudatos volt-e ez a szerve­zés? Olyan helyzetet teremteni, hogy az FKGP-jelölt meg se tudjon jelenni? Pedig szerettem volna elmenni; és megfigye­lőnktől tudom, hogy hiányzott a vitában a magán, kis- és közép­gazdaságok szempontjainak képviselete. Fekete Ferenc az FKGP 4. sz. vk. képviselőjelöltje költő pártok felelőtlen ígérete­inek. Valamennyi párt és képvise­lője bírál, kritizál és minden felelősség nélkül ígér, mindezt a pártérdek - ami azonos a pártvezérek érdekeivel - és pártcélok érdekében teszi. Mi a szakmát tartjuk elsőd­leges szempontnak, és itt, a Jászság 2-es körzetében ez a mezőgazdaságban testesül meg. Tíz jelöltünk van, akik végzettségüktől függetlenül most valamennyien, főleg a mezőgazdaságot akarják kép­viselni. Minden párt zászlaján a mezőgazdaság lebeg. A szakmai és emberi rátermett­ség legyen az első szempont. Mi, jászladányiak, többségé­ben a helyi gazdakörrel kar­öltve a szakmai tudás, az em­beri rátermettség, és nem az ígéret, hanem bizonyítás tala­ján kerestük jelöltünket. Lakossági kezdeménye­zésre kerestük meg Hárskúti László agrármérnök miniszteri főtanácsost, aki nyolc évig volt Jászladányon a téeszben vezető, ahonnan az indíttatása is ered, és ha nem jól vizsgá­zott volna, nem javasolták és keresték volna meg volt mun­katársai, ismerősei. Ma 15 éves minisztériumi háttérrel és hétéves agrártu­dományi képzési és kutatási gyakorlattal, felelőtlen ígére­tek nélkül is tudná képviselni Egyre magabiztosabb Tisztelt Füle képviselőjelölt Úr! Sokakkal együtt meglepve ta­pasztalom újságcikkeinek sza­porodó számát és azok egyre magabiztosabb hangnemét. Nem akarom dicsérni, de a leg­utóbbiból már keményen érző­dött a tudatos baloldali ember ellenvéleményt nem tűrő hatá­rozottsága. Legyen lesújtó vé­leménye a kormányrój, a képvi­selőkről, mindenről, Önök tud­ják másképpen, jobban. Mu­tassa már be végre valaki azt a nagyszerű metamorfózist, aho­gyan Ön és sokan mások a tu­dományos szocializmustól elju­tottak a piacgazdaságtanig. Ezért nagyon kérem, egyszer és mindenkorra felejtse el például Horn elvtárs 1989. szeptember 12-i KB ülésen elhangzott sza­vait: „1971 óta megvásároltuk a látszólag politikai nyugalmat és az életszínvonalat, méghozzá külföldi forrásokból vásároltuk meg. És ennek az árát fizetjük meg most, és fizetjük meg az elkövetkező években.” Mert ha mondjuk állandóan azon rá­gódna, hogy mit mondott Horn mai csendestársa, Nagy Tamás szintén ’89-ben ugyanannak a csapatnak, („... mára a mező- gazdasági termelés jövedelme­zősége messze a népgazdasági átlag alá zuhant”) akkor a leg­közelebbi írásában milyen meggyőző erővel fogja bebizo­nyítani, hogy a kormány tönkre­tette a mezőgazdaságot? Grósz elvtárs néhány évvel ezelőtti (1989) hebehurgya kijelentését, hogy „Az ország gazdasági helyzete olyan mélyre süllyedt, hogy minimum 10-15 év kell a rendbehozatalához!”, tekintse meg nem történtnek. (Gyógyító amnézia!) Csak így tudja ön­magával és másokkal elhitetni, hogy újból (továbbra is) Ön és csapata azok, akik megmondják „Mi mennyi”? Vagyis azok, akik a ’80-as évekre az orszá­got, mint egy vak lovat nekive­zették a falnak, és utána maga­biztosan kijelentették: nem vak, csak bátor. És végül, a soraikat zárják szorosra! Nem fordulhat még egyszer elő, a Szűrös Má­tyás-féle árulás, aki kibeszélte, hogy mire készülnek: kommu­nista restauráció, revans, meg ilyesmi. Határozott, magabiz­tos, jó munkát kívánok, és ha lesz ideje küldjön egy progra­mot. Szívélyesen üdvözli: Tóth István MDF megyei elnök szakmánkat, a magyar mező- gazdaságot, legyen az magán vagy igazi szövetkezés. Igaz, mögötte nincsen párt, nem költi a pénzünket, a pro­pagandája is kevesebb, és a vá­lasztási gyűlései is inkább szakmai esték, mert több he­lyen a pártvezérek helyett ko­moly miniszteriális szakembe­rek, kutatók, professzorok kí­sérik el, és rövid bemutatkozás után az est a szakmáé. Sajnos sok helyen a szakma iránt is érdektelenek az emberek. Az is mellette szól, hogy a család több tagja is agrármér­nök, és a kárpótlás során Já- sziványon igen komoly családi birtokhoz jutottak. Aki korán kel, aranyat lel - ezzel a közmondással kérek minden szavazópolgárt, idő­ben, meggondoltan, felelősen mérlegelve - ha kell, kérve ba­rátok, ismerősök segítségét, véleményét, mindenképpen menjenek el szavazni, mert aki nem él szavazati jogával vagy nem jól dönt, a késői ébredés nagyon keserű és keserves le­het. Vigyázzunk a nagyhangú, színes, mézesmadzagos vá­lasztási kavalkád buktatóitól. A pártoknak a hangoskodás, a propaganda az első a szakma rovására is. Tóth Mácsai Árpád a gazdakör elnöke Deák Ferenc és Eötvös József útján A vallásszabadságot illetően az SZDSZ azt a szabadságpárti hagyományt követi, amely a tordai országgyűlés vallássza­badságról szóló határozataitól (1557-1568), a XIX. századi re­formkor nagyjainak munkálko­dásán és az eötvösi „szabad egyház szabad államban” esz­mén keresztül eljutott az állam és az egyház elválasztásának követelményéig. A vallásszabadságért folyta­tott tevékenységnek erős gyöke­rei vannak az SZDSZ-en belül, hiszen a szabadságjogok vé- delmezése a liberalizmus lé­nyegéből fakad. A rendszervál­tás előtt a későbbi SZDSZ-t lét­rehozó egyik legfontosabb de­mokratikus ellenzéki műhely, a Beszélő kör nyíltan foglalkozott a vallásszabadság hiányának, egyházi személyek és szerveze­tek meghurcolásának a kérdése­ivel. A rendszerváltás után pe­dig önkormányzati és parla­menti képviselőink a közhata­lom részeseiként képviselték a vallásszabadság ügyét. Korláto­zott mozgásterünk és lehetősé­geink ellenére is - ami ellenzé­kiségünkből fakad - a választá­sok óta eltelt időszakban többek között elértük, hogy az iskolai hitoktatás területén végül való­ban az összes érintett érdekeit figyelembe vevő megállapodás szülessen. Az egyházak anyagi önállóságának megteremtésére olyan átfogó javaslatot terjesz­tettünk elő, ami elfogadása ese­tén nem csak azt tette volna le­hetővé, hogy az egyházak in­tézményekhez jussanak, hanem azt is, hogy intézményeik fenn­tartásáról is képesek legyenek saját erejükből gondoskodni. Egy indítványunk kapcsán az Alkotmánybíróság állást foglalt az állam világnézeti és vallási semlegessége mellett; eltörölte az egyházi ingatlanrendezéssel kapcsolatos törvény alkotmányellenes részét. Mű­ködésünk során megpróbáltuk megakadályozni az alkotmá­nyosság védelmében, hogy pár­tatlan bíróságok helyett az Or­szággyűlés ítélkezzék vallásfe­lekezetek fölött. Megpróbáltuk elérni, hogy a hadseregen belüli csoportos vallásgyakorlás ga­ranciáit törvényi szinten szabá­lyozzák. Az SZDSZ-es több­ségű önkormányzatok pedig az ellentmondásos jogi szabályo­zás ellenére is partnerei voltak az egyházaknak az ingatlanü­gyek rendezésében. Elfogulatlan államot Olyan állam építésén fárado­zunk, amely elfogulatlan a hit­béli, világnézeti, életfelfogás­beli kérdésekben mindaddig, amíg azok nem sértik az emberi jogokat és törvényt. Természe­tes ugyanakkor, hogy maga a társadalom, illetve annak külön­féle csoportjai nem pártatlanok. A szabadság viszonyai köze­pette azonban a nézetek közti viták eldöntése, elfogadtatásuk nem történhet közhatalmi esz­közökkel, állami nyomásgya­korlással. Levélírásra késztetett Erdei aláírású cikkük, amely a Nyílt tér rovatban jelent meg, április 20-án. A cikkíró azt a kérdést boncolgatja: Tiszafüred levál­jon-e Szolnok megyéről vagy sem? Nos, bennünk már ekkor az a kérdés fogalmazódott meg: miért éppen a választási kam­pányban tartja fontosnak az SZDSZ képviselője, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzon? Ter­mészetesen mindannyian na­ponta tapasztaljuk, milyen hát­rányokkal járt az az 1950-es döntés, amelynek alapján Heves megyétől elkerültünk. Ma egy egész napot kell a legkisebb ügy elintézésére is szánni, ha Szol­Az igazság keresése minden egyén természetes joga. Ez a jog csak gondolat, a lelkiisme­ret, a vallás szabadságának vi­szonyai közepette érvényesül akadálytalanul. Ezért olyan ál­lam és jogrendszer a célunk, amely a vallás vagy más lelki- ismereti meggyőződés elfoga­dására, kinyilvánítására, tanítá­sára és követésére, ugyanígy a vallástalanság, továbbá a meg­győződésről való hallgatás számára egyaránt teret biztosít. Szabad egyházakat A vallásszabadság legfőbb alkotmányos biztosítéka az SZDSZ szerint az állam és az egyházak szétválasztása. Az el­választás elvéből fakadóan az állam és az egyházak intézmé­nyesen elkülönülnek. Az állam nem avatkozhat be az egyházak belső ügyeibe. Nem azonosul­hat egyetlen egyház tanításával sem, és különösen nem foglal­hat állást hitbéli igazságok kér­désében. A vallási feladatok el­látása az egyházakra tartozik. Az elválasztás tehát nem az egyházak társadalmi, közéleti elszigetelését jelenti, hanem éppen ellenkezőleg: lehetővé teszi, hogy társadalmi szerep- vállalásukra állami befolyástól mentesen kerülhessen sor. Mindez nem korlátozza azt, hogy véleménynyilvánítás sza­badságával élve, fontos társa­dalmi kérdésekben az egyházak is törekedjenek a közvélemény befolyásolására. Törvény előtti egyenlőséget Az SZDSZ híve az egyházak jogegyenlőségének, figyelembe veszi a vallási kisebbségek szempontjait is. Támogatjuk, hogy a kisebb létszámú egyhá­zak is végezhessenek a tényle­ges igényeknek megfelelő kór­házi, nevelőintézeti és börtön­szolgálatot, valamint azt, hogy a valós társadalmi súlyukkal arányban álló megnyilatkozási lehetőséghez jussanak közszol­gálati médiumokban. Magától értetődőnek tartjuk, hogy az ár­tatlanság vélelme a kisebbsé­gekre is vonatkozik: szervezeti életüket a nyomozó hatóságok csak törvénysértés alapos gya­núja esetén vizsgálhatják. A törvény előtti egyenlőség ugyanakkor nem jelent mester- téges egyenlősítést. Az egyes egyházak történelmi hagyomá­nyai, taglétszáma, társadalmi el­fogadottsága, befolyása és sze­repe a jogegyenlőség keretei között is eltérő, amit az SZDSZ figyelembe vesz, és tiszteletben tart. Pénzügyi, vagyoni önállóságot Az egyházak önállóságának jogi biztosítékai már megterem­tődtek. Fontos, hogy az önálló­ság anyagi háttere is kiépüljön. Ezért el kívánjuk érni, hogy az egyházak hitéleti tevékenysé­gének finanszírozása függetle­nedjék az állami költségvetés­től. Többek között olyan meg­oldást szorgalmazunk, amely nokra kell utaznunk. Ezt sajnos nem csak a ávolság, de a rossz közlekedés is okozza. Mindezekre megoldást hoz­hatna a technika fejlődése. Ha hivatalos ügyeinkben is teret nyerne a telefonon, telefaxon történő elintézés, az olcsó és időkímélő megoldások alkal­mazása, állíthatom, hogy ez nem jelentene „ügyet”. A cik­kíró maga is azt állítja - némileg ellentmondásba kerülve önma­gával -, hogy ma már a megye­határ gazdasági szempontból je­lentéktelen dolog. Ha ez így van, akkor miért kell erőltetni a költséges és pénzünket pazarló választást? Miért kell ezzel a lehetővé teszi, hogy ki-ki a meggyőződésének megfelelő vallást támogassa. Ezt szolgálná az a javaslatunk, amely szerint az állampolgárok személyi jö­vedelemadójuk egy meghatáro­zott részét tetszésük szerint for­díthatják valamely egyház, vagy a civil szféra más nem nyereségorientált intézményei­nek támogatására. Az új rend­szer bevezetése azonban csak több éves átmenettel képzelhető el. Biztosítani kívánjuk továbbá és szeretnénk fejleszteni az egyházak köztevékenységének (oktatás, egészségügy, szociális ellátás stb.) az ugyanolyan fel­adatot teljesítő világi intézmé­nyekével azonos mértékű, nor­matív támogatását. Bár az ingatlanvisszaadás szabályozásának a parlamenti többség által elfogadott módjá­val nem értünk egyet, a jogbiz­tonság érdekében folytatni kí­vánjuk a volt egyházi ingatla­nok tulajdoni helyzetének ren­dezéséről szóló törvény végre­hajtását. A felekezetalapítás jogával történő esetleges anyagi termé­szetű visszaélések megelőzése végett szükségesnek tartjuk egy olyan egységes feltételrendszer kidolgozását, amit minden egy­háznak teljesítenie kellene, amelyik egyházi mivoltából fa­kadóan bármilyen állami pénz­ügyi kedvezményben kíván ré­szesülni. Valódi tanszabadságot Az SZDSZ kívánatosnak tartja, hogy az oktatási rendszer sokszínűvé válásával, az egy­házi és egyéb magániskolák arányának növekedésével való­ságossá váljék a nevelés és az iskola szabad megválasztásának lehetősége. Méltányoljuk az egyházi iskolák közismert ér­demeit, helyeseljük, ha az ön- kormányzatok - alapellátási kö­telezettségei teljesítését és vi­lágnézetileg el nem kötelezett oktatási intézmény elérhetővé tételét nem veszélyeztetve - a helyi lakosság tényleges igénye­inek figyelembe vételével erre a célra megfelelő garanciák mel­lett iskolaépületet adnak át. Az SZDSZ támogatja a hitok­tatás lehetővé tételét az állami és önkormányzati iskolák épüle­tében, ha erre a szülők oldaláról igény mutatkozik. Ugyanakkor az egyházaktól is elvárjuk, hogy az iskolák életéből fakadó sajá­tosságokra legyenek tekintettel. A vallásoktatás egyházi felada­tokat képez: annak megszerve­zése, a hitoktató alkalmazása stb. az illető egyház feladata. Megegyezéskereső politikát Az SZDSZ kívánatosnak tartja, hogy a vallást és az egy­házakat érintő ügyekben a meg­oldás mindig széles körű egyet­értésen alapuljon. A józan pár­beszéd és a megoldások közös keresésének hívei vagyunk. El­ítéljük a hangulatkeltést. Egy­aránt szemben állunk a vallást és az egyházakat hatalmi céljaik igazolására felhasználó politi­kai törekvésekkel, illetve a val­lás és az egyházak társadalmi szerepvállalásának korlátozását célzó politikával. Célunk a rosszemlékű „egyházpolitika” fogalmának feleslegessé tétele: olyan viszonyok elérése, ahol az egyházi ügyek kikerülnek a politika mezejéről. K. M. dologgal elvonni a figyelmün­ket arról, ami sokkal inkább foglalkoztat bennünket: lesz-e munkánk, talpra áll-e a hajó­gyár, marad-e a turistaforgalom a Tisza-tónál stb. A divathullámokat mindig könnyű meglovagolni. Sokkal nehezebb, ha valaki arra keresi a választ: hogyan tovább? Mi lesz a tönkrement füredi gyára­inkkal, mi lesz a bérlakásaink­kal, egyházi iskolába fog-e járni a gyerekünk és így tovább. Egy választási kampányban ezekre is lehetne válaszokat keresni. Persze ez nem olyan könnyű. N. J. Tiszafüred Csupán szervezés kérdése az egész? Csodákat vártak, és csalódtak Tiszafüred másról beszél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents