Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-27 / 98. szám

1994. április 27., szerda 5 Kultúra A TV képernyője előtt Mögöttünk egy hét ismét, s előttünk már csak kettő május 8. napjáig, addig tudomásul kell vennünk: a választás uralja a képernyőt, legerősebb hangja neki van. Az Argoszt is tudta Elmúlt egy hét, amelynek alighanem legemlékezetesebb televíziós eseménye: ismét győzedelmeskedett a tudás, újra szupergyőztes született a Mindent vagy semmit! szel­lemi játékban; egy balassa­gyarmati fiatalember meghó­dította a játék csúcsait, széles ismeretkörével és gyors, vil­lámgyors kapcsolási képessé­gével bámulatba ejtett ben­nünket. Szinte hihetetlen, ho­gyan is lehet szert tenni ek­kora ismeretanyagra, hogy még azt is kapásból vágja, a pillanat tört része alatt elő­rántva agyából, hogy miként hívták a sok leleményű és cselű Odüsszeusz kutyáját, Argosz - mondta gondolkodás nélkül! Egy hatalmas eposz eldugott részletére hogyan is lehet emlékezni ilyen ponto­san. Mert még ha Jack London éneklő kutyáját kérdezték volna, de Odüsszeusz Argo- szát: Kedves Olvasó, ez a ku­tya csak egy villanásnyira sze­repel a cselekményben, a hős hazatértekor, mikor húsz év múltán, mert annyi időt van távol Odüsszeusz otthonától, viszontlátja az immár leron­gyolódott ebet, melyet csak kiskorában nevelgetett az „is­teni” férfi, amely az évtizedek során alaposan megváltozott és megöregedett, s ki is lehelé lelkét gazdája hazaérkezése­kor - „a halál éjszínű sorsa el­érte” -, mintha csak arra várt volna szegény, hogy láthassa még egyszer hűséges gazdá­ját. Néhány sor jut a hatalmas műben e megható pillanatnak, s még a szorgalmas olvasó fi­gyelmét is elkerülheti, s lám akad valaki, aki a versengés izgalmaiban is emlékezni ké­pes rá; aki a mitológiában is oly járatos, mint az ismeretek­nek más birodalmában. Szere­tem, becsülöm ezt a játékot, mert nem a forgandó szeren­cse, a szeszélyes véletlen játssza benne a főszerepet, ha­nem - Petőfi után szabadon - a szellem napvilága ragyogja be fényesen. Nagyvizit Ami aligha mondható el te­levíziónk műsorairól általá­ban. Szenved a tévé, szellemi tőkeszegénységben szenved, és talán ebbéli kínjában talált rá újabb sorozatának ötletére is, a csütörtök este útjára indí­tott Nagyvizitre, a szórakoz­tató egészségügyi magazinra, mely nevét az író Gyurkovics Tibortól kapta, aki egyébként maga is szereplője volt a soro­zat premierjének. Mert soro­zat ez, amelyben egészségün­ket fenyegető bajokról hallunk majd, méghozzá szórakoztató formában, franciás könnyed­séggel, miként a sorozat szer­kesztői vélik, ígérik. Műsor­vezetőül elő is vették a szóra­koztatás bevált személyiségét, a még mindig scharmos Szilá­gyi Jánost, oldalán egy kövér­nek egyáltalán nem mondható hölggyel, Szily Nórával. Őt látván, a hölgyet és hallván is, valóban nem lehetett az az ér­zésünk, hogy a televízió kö­vérség dolgában vizet prédikál és bort iszik. Merthogy első­ként testi bajaink közül az el­hízás került terítékre, de majd jön az öregség, a reuma meg a többi össznépi nyavaja. Mi ta­gadás, az összeállítás színes­nek mondható, valóban a szakszerű, tudományos, oldott formára talált. Ám korántsem abban az értelemben szóra­koztató, mint a könnyű műfa­jok általában, annak ellenére sem, hogy a könnyűzene egy-egy világhírű képviselője is felvonult benne, például a fogyókúráiról is nevezetes Denis Russos énekes. Kap­tunk ismereteket - bár kissé bizonytalanokat -, mitől is tes- tesedhetik el az ember - sok kalória, kevés mozgás, szer­vezeti sajátosság, külön-kü- lön, de akár együtt is - és pél­dát is láthattunk rá, miként le­het csökkenteni testsúlyunkat, azaz fogyni egyszerűen. Schubert Éva „kiicarcsúso- dása” egy dán ital hatására és akaraterejének eredményeként - mert ez utóbbi nélkül egyet­len szer, módszer sem tesz csodát - bizonyára követőkre is talál. Szóval, sok mindenről elcseverésztek e magazinban, divatokról is többek között, hisz volt idő. Amikor a telt idomok hordozták a szépsé­get, ma viszont a soványság a divat, hallhattuk. Megszólalt Lorán Lelke a gourmandok családjából, aki viszont vallja, hogy neki testsúlyából ere­dően soha nem volt semmi baja. És láthattunk sok-sok igen kövér embert! Ráadásul volt számunkra egy külön ér­dekessége is e bemutatónak: mind férfiban, mind nőben a legkövérebb emberét az or­szágnak Szolnok adja. Leg­alább is a televízió ismeretei szerint, a 270 kilós Pál Gyulát és a 157 kilót nyomó Vízi Jó- zsefnét. Érdekes mód, első al­kalommal kérdéseire egy tö­rökszentmiklósi néző, Peres Patrícia nyert. Tessék fogyni, kevesebb zsírt, cukrot, szénhidrátot! - csendült ki az egészségünket féltő magazinból. Nos, örül­hetünk, van már fórum a tele­vízióban, ahol testi bajainkon elszórakozgathatunk. De mi legyen a lelkiekkel? Hisz ha igaz, hogy csak ép testben ép a lélek, akkor a beteg testben csak beteg lehet. Élni szeretnék Van egy műsora a televízi­ónak, talán több is, de most arról beszélnék csak, amely szerintem a legfaj súlyosabb „lélekápoló”, igyekezetében főleg, ez pedig a Családi kör. Mert a családnak is van lelke, s bajba kerülhet az is. Szólni kell tehát róla. Legutóbb szerda este egy olyan fiatal házaspárról láthattunk tanme­sébe illő példázatot, melynek lelki békéjét, harmóniáját egy lakás felépítéséért vívott ádáz küzdelem rontotta meg, és okozott végül tragikus válsá­got. Hiába kaptak ugyanis örökül ajándékba egy telket, mire a ház is felépült volna, belerokkant a család, a szel­lemi foglalkozású, ügyetlen­nek tartott férj minden idejét, energiáját lekötötte az építés­hez szükséges forintok előte­remtése. Csoda-e, ha végül az ifjú feleség, aki teljesebb életre vágyik, s ráadásul má­sok gyors anyagi boldogulá­sát látja, szakít férjével, ott­hagyja, s visszaköltözik any­jához, a nyugalmasabb szülői házba. Ismerős, nem új konf­liktus ez, de úgy látszik, ez kérdés „rendszersemleges”, múltban, jelenben egyaránt lé­tezik. Hogy nem száraz tan­mesében kaptuk mindezt, életszaga is volt a történetnek, az Bertha Bulcsú dús tapasz­talatokból táplálkozó írói egyéniségének tulajdonítható, ő írta az Élni szeretnék forga­tókönyvét, s Mihályffy Sán­dor, tévéfilmek alkotója (ne­véhez fűződik az Ábel meg­filmesítése is) vitte képer­nyőre. Talán azért is értéke­lendő a Családi kör törekvése, hogy jelenünk valóságos, va­lódi konfliktusait igyekszik feltárni, a lélek bajait is, s szembesíteni a nézővel, mert más tájain a képernyőnek rit­kán találkozhatunk vele ma­napság az inkább csak az elért eredményekre összpontosító televíziós szemléletben. Röviden A rendőrség napján meg­adta a szakmának a televízió; egész nap nyomon követte a városligeti eseményeket, fi­gyelméből az angol bobikra is jutott, sőt rendhagyó divat- bemutatóra is tellett. A Rend­őrség napja ’94, mely szinte átfogta a vasárnap műsorát az egyesen, átfogó képet nyújtott a közbiztonság őreiről. Vajon más esetben, például a peda­gógusok napján, merthogy az is fontos szakma, jut-e vajon ennyi fény a képernyőn a ne­velők társadalmára? Valkó Mihály A paksi országos elöntőben: Makó, Jászfényszaru, Kunhegyes A születés misztériuma a színpadon A mozgásszínházat játszó kunhegyesi Kuncogó csoport is to­vábbjutott az országos döntőbe. Előadásuk egy pillanata Komlón Híres emberek emléke A városhoz kötődő híres em­berek emlékét megörökítő ki­adványt jelentetett meg a Kom­lói Honismereti és Városszépítő Egyesület, ezzel is erősíteni igyekezvén polgárainak lokál­patriotizmusát. Szent István, a Batthyány-család, Jánosi Engel Adolf, Kodály Zoltán és Dénes Gizella Komlóhoz való kötődé­séről a baranyai bányászváros­ban élő, a település történetével foglalkozó értelmiségiek, taná­rok írtak. A könyv első írása Szent Ist­ván királyról szól, aki még csak a mostani város területén járha­tott, nem úgy a következő feje­zet szereplői, a Batthyány-csa­lád, kiknek már családi birtokai voltak a Mecsek völgyében. A történelmi sorrendben a jó üz­leti érzékkel megáldott Jánosi Engel Adolf következik, neki köszönheti Komló, hogy a föld­ben rejlő szénvagyon kiterme­lése megkezdődött. Jánosi En­gel Adolf nyitotta meg az első feketeszén-bányát 1895-ben, s ez döntően meghatározta a tele­pülés további fejlődését. A nagy zeneszerző, Kodály Zoltán 1958-ban járt először a komlói zeneiskolába, s a fogadására rendezett hangverseny hatására javasolta az azóta nagy sikerrel működő, az ő nevét viselő zenei általános iskola létesítését. A kiváló zenepedagógus, Tóth Fe­renc személyes visszaemléke­zése és egy amatőr költő Ko­dályról írt versével emlékeznek a zeneszerző és a város kapcso­latára. A kis bányászvárosban zajló élet, a környező települé­seken lakó emberek ihlették írásra a mára elfeledett, de a harmincas-negyvenes években ismert írónőként számon tartott Dénes Gizellát. A róla szóló életrajz és néhány regényrészlet zárja a Komlóhoz kötődő híres emberekről írt könyvet. (MTI) Europa Nostra érdemérem A múlt építészeti örökségének védelmében kifejtett tevékenysé­géért Europa Nostra érdemérmet adományozott Vincze István épí­tésznek a nemzetközi szervezet. Vincze nevéhez fűződik például a Szabolcs megyei ricsikai vadász- kastély helyreállításának és újra­hasznosításának tervezése. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzati Hivatal osztály- vezetője a közeli napokban veszi át az érdemérmet Strasbourgban. Ismét kitettek magukért a gyermekszínjátszók. A már­ciusi kunhegyesi megyei dön­tőt követően Thália ifjú jelölt­jei - immár négy megyéből összesen 13 csoport, köztük három megyénkbeli - újra csak a kunhegyesi művelődési központ világot jelentő desz­káin mérkőzhettek meg szín­padi mozgásból, fegyelemből, a játék varázsának megterem­tésére való felkészültségből. A III. Weöres Sándor Gyer­mek Színjátszó Fesztivál regio­nális döntőjének kétnapos ren­dezvényén a rendezők a gyere­kek szórakoztatására is gondol­tak - Kunhegyes önkormány­zata és a művelődési ház, a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Szolgálat (MMISZ) és a Ma­gyar Drámapedagógiai Társa­ság (MDT) -, akik mintegy ju­talomképpen a felkészüléshez komoly munkát jelentő próbák soráért szabad idejükben kasz­kadőrcsoport bemutatóját lát­hatták, a szolnoki Kodály Kórus koncertjét hallhatták. A zsűri tagjai voltak: Szakait Judit, az MDT alelnöke - aki munkatársunknak külön kie­melte a fesztivál kiváló szerve­zését, ahol a közösségterem­tésre helyeződött a hangsúly, és ami Szekrényes István kultúr- ház-igazgató munkájának és a helyi önkormányzat támogatá­sának érdeme -; Darabánt Anna, az MMISZ népművelő munkatársa és Fodor Tamás rendező, aki a bemutatókat kö­A hétfő esti koncerttel végé­hez ért a több mint egy hónppal ezelőtt kezdődött nagyszabású rendezvénysorozat: a II. Szol­noki Zenei Fesztivál. A hang­verseny - mint a fesztivál vala­mennyi rendezvénye - számos érdeklődőt vonzott a temp­lomba: a közönség zsúfolásig megtöltötte a hatalmas épület padsorait. A koncert műsorán elsőként Vivaldi d-moll concerto gros- soja szerepelt (Op.3 Noll) a Szolnoki Szimfonikus Zenekar Kamarazenekarának előadásá­ban. A népszerű hangversenyek műsorán gyakorta szereplő ba­rokk versenymű szólistái So- mosné Sűrű Erzsébet, Ócsai László és Sörös Éva voltak. A koncert karmestere: a Szolno­kon első ízben vezénylő Párkai István kitűnő tempóérzékkel rendelkező, nagy tudású diri­gens vezényletével a Vi­vető szakmai értékelésen, mint a zsűri elnöke, a tőle már jól is­mert precíz, szakmai alapos­sággal és kemény kritikával il­lette az országos döntőbe jutá­sért versengő együtteseket, a továbbjutókat is beleértve. A színházi előadás állandó szülést jelent. Nagy öröm, hogy több esetben megjelent a születés misztériuma is a színpadon - mondotta. A színpadi mű élet- rekeltésénél a próbák jelentik a mesterséges lélegeztetést, az előadás már maga a lélegzés. Ez az a csodálatos élmény, amit a jó produkcióval a néző kap. A júniusi paksi országos dön­tőbe továbbjutók, ahol legna­gyobb volt a lélek: Általános Is­kola, Makó: Barangolók (felké­valdi-concerto - melynek lassú, második tétele szerezte a leg­maradandóbb élményt az elő­adók tolmácsolásában - nagy sikert aratott. Pergolesi: Stabat Mater című oratóriumát legutóbb körülbelül egy évvel ezelőtt hallhatta a vá­ros zenekedvelő közönsége a II. Nemzetközi Barokk Magán­ének Mesterkurzus alkalmá­ból. A mű előadása során ezút­tal a Bartók Béla Kamarakórus (karigazgató Molnár Éva), Szolnoki Szimfonikus Zenekar Kamarazenekara (betanító kar­mester Báli József) szerepelt ki­tűnően. A karmester Párkai István a mű előadása során minden je­lenlévőt meggyőzött kivételes dirigensi erényeiről. A koncert végén szűnni nem akaró vastaps jutalmazta e szép hangverseny minden közreműködőjét. Szathmáry Judit szító tanárok: Kónyáné Miklós Erzsébet - Tari Arpádné); a kunhegyesi Kossuth Lajos Álta­lános Iskola tanulóiból alakult Kuncogó: És még mozog a föld (felkBerki László); Napsugár Gyermekszínpad, Jászfény­szaru: Toldi és Fülemile (felk.: Kovács Andrásné). A zsűri különdíjat, tárgyju­talmat adott a Fegyvemeki Álta­lános Iskola és a Hódmezővá­sárhelyi Ének-zenei Általános Iskola csoportjának. Ugyanen­nek az együttesnek a fiú fősze­replője kiemelt színészdíjként 12 napos ingyenes táborozási lehetőséget kapott. Számítógépes könyvtári szolgáltatások A számítógépes könyvtári szolgáltatásokról tartanak nem­zetközi tanácskozást Budapesten április 27-29. között. Az Euro­pean Library Automation Group szemináriumának az Országos Széchényi Könyvtár ad otthont. Az eszmecserén a többi között át­tekintik az úgynevezett online rendszerben igénybe vehető szá­mítógépes információs világháló­zat működését. Szó lesz a számí­tógépes katalógusokról is. (A ma­gyar nemzeti bibliotéka online ol­vasói katalógusában például 1991 őszétől találhatók meg a köteles­példányok bibliográfiai adatai. Az olvasó többek között a név, a cím, a tárgyszó, a kiadó, a raktári jel­zet, a példányazonosító alapján keresheti meg a szükséges kiad­ványt.) A résztvevők kicserélik tapasztalataikat a visszamenőle­gesen készülő elektronikus kata­lóguskészítésről is. Simon Cs. József (Fotó: Imre Lajos) II. Szolnoki Zenei Fesztivál Záróhangverseny a Belvárosi Nagytemplomban Egy szövetkezet, mely bízik a jövőben „Ha hagynak bennünket, dolgozni fogunk” A hét elején, amikor Tisza- gyendán járam, kerestem az al­kalmat, hogy szóba elegyedjek a falusiakkal. Feltűnően csen­des és nyugodt volt a község. Be kell vallanom - miután na­gyon régen jártam a környéken, túl sok információm nem volt a térségről, így kérdéseim alapja nem lehetett más csak a „csend”. „Tudja itt már régen nincs egy munkahely sem. A kör­nyékbeli üzemek is bezártak. Ezért sok a ráérő ember” - mondta a legtöbb polgár. Egy dolog azonban nagyon érdekes volt. Többen említet­ték: hál’ istennek a téesz még dolgozik. Olyan hangsúlya volt annak a hál’ istennek, hogy kö­telezőnek tekintettem a „kí- váncsiskodást” a szövetkezet­ben. Az elnököt, Szombati Ist­vánt még éppen a hivatalában találtam.- Azt mondták az emberek a faluban, hogy hál’ istennek még a termelőszövetkezet funkcio­nál. Ebben a kijelentésben benne él a remény. Van ennek alapja?- Az átalakulás óta nem csökkent a létszámunk. Csupán húsz embernek függesztettük fel a munkaszerződését, de március 1-től újra alkalmazzuk őket.- Hány embert tudnak még foglalkoztatni?- Tényleges taglétszámunk jelenleg 176 fő, de közülük csak ötvennyolcán vannak, akik ak­tív munkaviszonyban állnak ve­lünk.- Munkájuk is van?- Az igazsághoz az is hozzá­tartozik, hogy a most megszüle­tett szövetkezeti és földtörvény elég kellemetlenül érint ben­nünket. Mi mindig is azon vol­tunk, hogy legyen egy biztos földterületünk, melyen majd gazdálkodni tudunk. Közel há­romszáz hektár földet vásárol­tunk a részaránytulajdonosok­tól. A termelésből vontunk ki tőkét, hogy üzletrészeket vásá­roljunk, ezzel is biztonságo­sabbá téve jövőnket. Hetvenhét nyugdíjasunk van, akik közül 62-vel életjáradéki szerződést kötöttünk. Haláluk esetén a földjük a szövetkezet tulajdo­nává válik. Ennek fejében közel hétszázezer forintot kell kifizet­nünk évente. Ám visszatérve a kérdésre. A munkáról csak any- nyit: minden őszi munkát elvé­geztünk, és jól állunk a tavaszi­akkal is. Úgy néz ki, hogy a fent említett nehézségeken kívül, 1994-ben nem lesznek gondja­ink.- Ez vonatkozik a szövetkezet kasszájára is?- Annak ellenére, hogy az át­alakulás óta eltelt években ne­künk is voltak nehézségeink, ezt az embereink egy pillanatig nem érezték meg, hiszen min­den hónap tizedikéig megkap­ták a munkabérüket. Nem tarto­zunk az APEH-nek, a tb-járulé- kokat is kifizettük. A munkabé­rek fedezete is megvan. Az is igaz, hogy az említett időszak­ban megháromszorozódott a szövetkezet hitelállománya, de mindemellett hitelt nem kellett soha átütemeznünk. Azt kell mondanom, hogy mi a jó adó­sok kategóriájába tartozunk. Tény, hogy nagyberuházásra nem telik, de azt kell monda­nom, hogy ha engedik, mi tu­dunk dolgozni. Most egy hat­millió forintos hitel van folya­matban, mellyel a tavaszi mun­kákat kívánjuk finanszírozni, emellett egy másik hitelkonst­rukció segítségével gépet is akarunk vásárolni.-Még egy kérdésem maradt. Mi az alapprofilja a szövetkeze­tüknek? Foglalkoznak például állattartással?- Százötven hektáron sáfrá- nyos foklicét (madáreleség -szerk.-) termelünk exportra, amikor az időjárás megengedi azonnal elkezdjük a kukorica il­letve a napraforgó vetését. Je­lenleg megközelítően 1500 hek­tár területen gazdálkodunk. 1200-1300 hektárt közösen, a többit pedig egyénileg haszno­sítják a tagok. A fentieken kívül 700 hektáron őszi búzánk van, 160 hektáron pedig őszi árpát termelünk. Az állattenyésztés­sel kapcsolatosan: van egy ser­téstelepünk, de ott december végén megszüntettük a felvásár­lást. Ám ennek sem pénzügyi okai vannak, hanem az, hogy ebben az évben végre kell haj­tani egy, az európai szabvány­nak megfelelő fajtaváltást. * Ezen sorok írója nem mező- gazdasági szakember, éppen ezért nem is vállalkozhat arra, hogy mélyebb szakmai okfej­tésbe kezdjen. Ám egy dolgot feltétlenül meg kíván jegyezni, ami feltűnt neki: van a környé­ken egy szövetkezet, mely ugyan küszködik anyagi gon­dokkal, de pénz van a számlá­ján, munkabért fizet. Egy szó­val: még „él” és dolgozik. Gondjaival, bajaival együtt - lehetőségeihez képest - tervezni kívánja jövőjét. Tiszagyendán - utalok ismét az emberek által említett „hál ’istennek”-re - sok más lehető­ség nincs is a munkához jutás­hoz. Ezért sem hagy nyugodni a mondat, amit az elnök búcsú­záskor mondott: „Amennyiben a jogszabályok hagynak bennünket, és nem születnek olyan törvények, me­lyek a szövetkezetek szétverését akarják, akkor hosszabb távon is, legalább annyi embernek mint most, munkát tudunk adni”. -p-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents