Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-26 / 97. szám
Parlamenti képviselőjelöltek — 5. sz. választási kerület Farkas Imre - MSZP Elsősorban a munkavállalókat kell támogatnunk! Pánczé! Ferenc - Agrárszövetség „A vidék nem várhat még négy évet” 1953. május 11-én Szentesen születtem, üzemmérnöki és okleveles közgazda végzettséggel rendelkezem. A Tisza Cipő Rt.-nél 1974 óta dolgozom. Képviselővé választásom esetén elsősorban a munkavállalókat, a kényszerűségből munkahellyel nem rendelkezők és a nyugdíjasok érdekeit kívánom szolgálni. A Tiszazug rendkívül nehéz helyzetét tudva mindennél fontosabbnak tartom a térség iparának és mezőgazdaságának megmentését, talpra állítását. Annak ellenére, hogy a Tiszazugot hagyományosan mező- gazdasági körzetként tartják számon, jelenleg is az ipar a legnagyobb foglalkoztató. A dolgozók számát tekintve Martfűre koncentrálódik az ipar 60 százaléka. Itt működik az évtizedek óta eredményesen gazdálkodó Tisza Cipő Rt., amely 1992-től a sokasodó terhek hatására veszteségessé vált. Miután e cégnél dolgozom, belülről látom, hogy a foglalkoztatási szempontokat elvető, halogató és nem átgondolt kormányzati magatartás következtében mint válik egyre kezelhetetlenebbé majd háromezer ember sorsa. Ilyen példákat találtam Cibakházán, Kunszentmártonban és Öcsödön is. Ezeken az állapotokon sokat segíthet az MSZP foglalkoztatási szempontokat és az elmaradott térségeket felzárkóztató koncepciója. Természetesen híve és következetes képviselője lennék további ipartelepítésnek is, hiszen a mezőgazdaság eltartó képessége megrendült. Nagyon nehéz a sorsa az itt működő 11 mezőgazdasági szövetkezetnek, mert a korábbi terheket a kormányzat a kárpótlással, támogatáscsökkentéssel, importbehozatallal megsokszorozta. Programunkkal még nagy részük megmenthetőnek látszik. A nagyüzemek, mezőgazdasági szövetkezetek mellett térségünk fejlődése érdekében életképes kis- és közepes vállalkozások sokaságára van szükség. Kedvezményes és értelmes hitel- konstrukciókkal, kisebb elvonásokkal, új, elsősorban az elmaradott infrastruktúrát fejlesztő beruházásokkal mindez megoldható. Ezek az első és legfontosabb lépések, melyeket még nagyon sok országos és régióra megfogalmazott szabályozás, intézkedéssor kell hogy kövessen. Én is vallom, hogy az ország súlyos válságának kezeléséhez, a szociális feszültségek mérsékléséhez, az elodázhatatlan gazdasági növekedés elindításához nélkülözhetetlen lesz a leendő kormány gyökeresen új megállapodása, a munkaadók és a munkavállalók érdek-képviseleti szerveivel. Ez érvényes szűkebb pátriám hasonló szerveire is. Ennek az elkerülhetetlen megállapodásnak mindenek előtt az infláció mérséklésére, a foglalkoztatás jelentős növelésére, valamint az igazságos, jövedelem- arányos teherviselésre kell kiterjednie. Minden szál a Tiszazughoz köt, ezért szakmai és közéleti tudásommal. tapasztalatommal, teljes erőmmel és időmmel az itt élők érdekeit kívánom szolgálni az ország házában is, azzal a becsülettel, amelynek eddig is megpróbáltam megfelelni, s amelyet pártom programja képvisel. Molnár István - MDF Már elkezdődött a gyógyulás Az előző, a ’90-es választásokra készülve, a választási fórumot mindig azzal kezdtem, hogy milyen katasztrofális helyzetben van az ország. Jó magyar szokás szerint - (amíg a szomszéd háza ég, addig nincs baj)— ezt nagyon kevesen hitték el. Hiszen a ’80-as években felvett dollármilliárdokból futotta a látványos nagy beruházásokra: eocénprogram, Bős-Nagymaros stb., de futotta a fizetésemelésekre, észre sem véve a 30 százalékos inflációt. Most, május 8-án ismét választás lesz, de most az állampolgárok beszélnek katasztrófáról, és nem hiszik el, hogy hazánkban a környező országokhoz képest elkezdődött a gyógyulás. Megalkottuk a piacgazdaság törvényeit, a térség legstabilabb országa lettünk, aminek köszönhetően a külföldi tőke beáramlása egyre nagyobb mértékű. Tudom, nem elég a törvényeket meghozni, de nem volt elég erőnk ahhoz, hogy a törvények iránt rokonszenvet ébresszünk, az információt eljuttassuk az állampolgárhoz. Ezen változtatni kell. Fő hivatásom a mezőgazdaság, a mezőgazdasági bizottság tagjaként dolgoztam, továbbra is a vidéket kívánom képviselni. Feladatnak tartom a kárpótlás törvény szerinti befejezését, a részaránytulajdonok kiadását, a kívülálló üzletrész-tulajdonosok ügyének rendezését, az élelmiszeripar, az állami gazdaságok privatizációját. Az agrárpiac-rendtartás működtetését, a földhitelintézet, a közraktározás, az árutőzsde biztosítását. Az agrártámogatás közvetlenül a termelőhöz, de nem mindenáron a termeléshez legyen kapcsolva. Ma törvény biztosítja, hogy a nyugdíjak minden évben ugyanolyan mértékben emelkednek, mint a nettó átlagkereset. Szükséges kialakítani a háromelemes (állampolgári, munkaviszony, kiegészítő) nyugdíj- rendszert, s hogy életük legjobb évét választhassák ki nyugdíjalapnak, és ne csupán az utolsó évek számítsanak. A fiataloknak is emberhez méltó lakásviszonyokat: bérlakás-építési program. Céltámogatási rendszer az önerős és önkormányzati lakásépítési programhoz. Az üresen álló vidéki lakások megőrzése és forgalomba állítása. A szociális támogatás a korábbi hamis „egyenlősdi” elvet feladva, a méltányosság elvét kell hogy kövesse. Szűkebb térségünkben, választókörzetemben, a Tiszazugban az itt élők saját erejükből képtelenek elindulni. Sikerült „kilobbizni” a kormánylátogatást, és az elfogadott milliárdos összegből Tiszazug települései is részesülnek. De további tőke, több pénz kell, hogy a megkezdett infrastrukturális beruházások (telefon, fax, gáz, környezetvédelem stb.) megvalósuljanak, hogy biztosítva legyenek a vállalkozások alapfeltételei. A bankok konszolidációja, privatizációja, biztosítva a kedvezőbb hitellehetőséget. A különféle alapokból pályázatok alapján nyerhető támogatások (mint ahogy elkezdtük a mező- gazdasági gépekkel) teszik lehetővé az új vállalkozások, új munkahelyek megteremtését, a munkások elhelyezkedését. Mindehhez szükséges: reális tb-járulék, adócsökkentés és az adózási morál ellenőrzése. Vallom, hogy ezt a megkezdett programot csak együtt tudjuk továbbfolytatni, ismervén a tiszazugi kemény, dolgos embereket. Sokat kibírtak már életükben e települések lakói, és bízom abban, hogy nem adják fel most. Bízom abban, hogy a választó- polgárok tudják, hogy melyik volt az a párt, és kik voltak azok, akik biztosították azt a történelmi lehetőséget, hogy tulajdonhoz jutottak és juthatnak, és szavazataikkal a folytatás mellett döntenek, hogy az utókor ne vádolhasson félbehagyott munkával. II. SZOLNOKI NEMZETKÖZI KIÁLLÍTÁS ÉS VÁSÁR 1994. máj. 11-15. ÁRENGEDMÉNNYEL ajánljuk az néplap oldalait a kiállítóknak és résztvevőknek május 9 - 14-ig Témamenedzserek: Tóth Imre, Libárdi Géza 56/424-444, Fax:421-766. 4S-M Kft. Szolnok, Kossuth tér 1. földszint - HIRDETÉS Az eddigi életemet vidéken, a Tiszazugban éltem le, ehhez a tájhoz családi szálak is kötnek. A mezőgazdasági főiskola elvégzése után munkát és megélhetést is ez a vidék biztosított számomra. Az idén lesz húsz éve, hogy a mező- gazdaságban dolgozom, és látom, tapasztalom az ott élő, dolgozó emberek nehéz és küzdelmes életét. 1990 óta vagyok tagja az Agrárszövetségnek, éppen azért, mert ez a párt nyíltan vállalja a vidéki élettérhez kötődő, a falun, illetve a mezővárosban élő emberek sorsának jobbra fordítását. Ez a párt ugyanakkor nem mezőgazda- sági érdekképviselet. Bizonyítja az is, hogy 1990 óta hangoztatjuk: az ország felemelkedése a magyar vidék, a falu modernizciója nélkül lehetetlen. Ahhoz viszont, hogy ez megtörténjen, polgárosodásra is szükség van. Ez a párt tehát agrárius erő, s mi hangsúlyozottan tartjuk magunkat ehhez. Tudjuk, hogy az ország modernizációját elsősorban a falu, a magyar vidék modernizációjával kell kezdeni. A vidéki Magyarország olyan piacokkal rendelkezik, olyan adottságokkal, hogy sok más nemzet- gazdasági ágazatnak felvevő, felszívó piacát is jelenti, szellemi, ipari munkások foglalkoztatását. Az agrárkérdések szakértő kezelése ugyanakkor azért is fontos számunkra, mert csak így indulhat meg a magyar vidék felemelkedése. Ennek eredményeképpen teremtődik meg a vidéken élők gyarapodásának lehetősége, a vidéki életlehetőségek javulása. Megnövekednek a vidéki fiatalok esélyei, ezzel pedig az egészséges társadalmi mobilitás feltételei is erősödnek. Ezek különösen fontosak a Tiszazugban lévő településeken. Az itt élő emberek halmozottan hátrányos helyzetben vannak, és szinte kilátástalan jövő előtt állnak, ha a meglévő gondokat nem tudjuk megoldani. Parlamentbe kerülésem esetén azon fogok fáradozni, hogy az itt élő emberek is tisztességes megélhetést, szociális és kulturális ellátást kapjanak. A térségben a szétzilált mezőgazdaság működőképességének a helyreállítása az egyik legfontosabb feladat. Nagyon lényeges a nagy mértékű munkanélküliség (25-30 százalék) csökkentése az országos átlagra vagy az alá. A pályakezdő fiatalok munkalehetőségének biztosítása, illetve egy szociális védőháló megteremtése a jövő generációjának az érdekében. Értékálló nyugdíj megteremtése, illetve a mezőgazdasági kisnyugdíjasok helyzetének jelentős javítása. Miért szavazzon az állampolgár éppen az Agrárszövetségre? Azért, mert ennek a pártnak van megvalósítható programja, olyan kipróbált szakembergárdája, amelyik az elmúlt három évben felvázolta, hogy mi hogyan történik, mi a rossz, és hol lesznek a bajok. Sajnos ez mind sorra beigazolódott. Ennek a gárdának van olyan szellemi támogatottsága, hogy garantálja a földhöz, munkaeszköhöz jutott magántulajdonosoknak a munkából való megélhetést, összefogja a falusi közösségeket, nem széthúzza. Szabó Gyula - KDNP A morális probléma a nagyobb Beszélgetésünk a népszerű színművészei azzal indul, hogy nem mindegy, hogy kik lesznek a vezetői egy városnak és egy országnak. Alkatánál és foglalkozásánál fogva is optimista^- Én hiszek abban, hogy mindennap több lesz az ember a teremtő, alkotó munka mellett. Ha egy család tagjai dolgoznak, akkor jobban élnek. Ez vonatkozik egy országra is. De az a baj, hogy az emberek el- kényelmesedtek. Sokszor másra várnak. Ennek az is oka, hogy az elmúlt negyven évben az egyéni érdekeltség nem inspirálta őket. És sokan még mindig arra várnak, mondják meg mások, hogy mit tegyenek. Szeretném, és reménykedem benne, hogy a jó képességű emberek boldogulnak. És azt is szeretném látni, hogy a Nyugatról behozott adórendszer mellé behozzák a nyugati béreket is. Nagyon sok problémával kell szembenéznünk. Az egyik legsúlyosabb, ami már-már szinte jóvátehetetlen, hogy széthullott a család. Én láttam annak idején korán reggel az anyákat munkába rohanni az álmos, síró gyerekekel. Mára ezekből a gyerekekből anyák, apák lettek. Vissza kell adni a család, az otthon tisztességét. Hogy a családban arra neveljék a gyerekeket, hogy tisztelje a pedagógust, az iskolában pedig arra, hogy tisztelje a szüleit. A család az a bázis, amelynek érdekében cselekszik az ember. Az emberért pedig a családja tehet a legtöbbet. Viszont meg kell teremteni azt a feltételt, hogy a család a becsületes munkából meg tudjon élni. A Kereszténydemokrata Néppárt programjában a legfontosabb elemnek tartom a családcentrikus adórendszer bevezetését. Kell, hogy legyen pénz, idő és lehetőség arra, hogy a nők választhassák az anya szerepét, hogy megteremthessék az otthon melegét, szeretetét, az egymásban való hitet. Mert nem elég tudni a dolgokat, kell, hogy érzelmek is legyenek mögötte, amelyeknek alapja a hit. Ez a munkánkban is fontos, mert hiszünk benne, hogy nemcsak a megélhetésünkhöz szükséges, hanem másoknak is hasznára válik. Én a problémáink gazdasági részét sokkal hamarabb hely- rehozhatónak tartom, mint a morális részét. Ez utóbbit súlyos gondnak érzem, és szeretnék segíteni abban, hogy ez megváltozzék. Hogyan? A színész a közönségért van, és nem mindegy, hogy egy ember mire csodálkozik rá. A magyar, mint egy bűnös nép, évtizedek óta behúzott nyakkal jár, mert elvették az eszményképeit, és másokat adtak helyette. Én reménykedem és hiszek, mert sok talpraesett, tehetséges fiatalt látok. Zombori Károly né - Munkáspárt Megvalósítható megoldásokat kívánunk- A nőket sújtja legjobban a rendszerváltással együtt járó dráguló élet - hangsúlyozza a Tiszaugon élő Zombori Ká- rolyné, az 5-ös számú választó- kerület országgyűlési képviselő- jelöltje. - Nem könnyebb a fiatalok helyzete sem. A munkáspárti képviselő kitér arra, hogy egyik, gyermekeit nevelő lánya is munkanélküli. Zomboriné 25 éven keresztül dolgozott a helyi általános iskolában. Elmondja, megismerte az emberek sorsát. Programja a Munkáspártéból indul ki. Ebben pedig az is szerepel egyebek mellet, hogy a nők nyugdíjkorhatára maradjon 55 év. Visszakanyarodva a nők ügyéhez, úgy tapasztalja, a rendszer tovább csökkentette politikai szerepüket. Kengyelen született 1935. december 20-án. Könyvelő szak- képesítésű, később főkönyvelő-helyettesi beosztásba került. 1965-ben költöztek Tisza- ugra, ahol férje a községi tanács titkára lett, ő pedig az általános iskolában kapott munkát, ahol a napközi otthon élelmezésvezető- jeként dolgozott 1989-ig, nyugdíjba vonulásáig. Mint elmondta, a felszabadulás után tagja volt az úttörőszervezetnek, később a DISZ-nek, illetve a KISZ-nek. Az MDP-be 1954-ben lépett be. Az MSZMP-ben 1965 után pártcso- portbizalmi, majd vezetőségi tag tisztségeket töltött be. 1980-ban megválasztották alapszervezeti titkárnak, s ezt a feladatot azóta is ellátja.- Nem akarunk visszarendeződést - cáfolja más pártok állítását. - Azt viszont meg kellene nézni, ki, miként jutott 1990 után vagyonhoz. Egyesek ugyanis hirtelen nagyon gazdaggá váltak, míg mások segélyekből élnek. Különösen a Tiszazug településein élő emberek érzik, hogy magukra hagyták őket. Az élet- színvonal romlásával együtt kevés pénz jut kultúrára, a művelődés gyarapítására, vagy legalábbis szinten tartására. Bízik a választók józan gondolkodásában, hiszi, hogy sokan egyetértenek programjával. Egyben pedig megemlíti, hogy a parlamenti képviselőknek nem lenne szabad máshol munkát vállalniuk. Támogatni kellene a hazai termékek gyártását; meg kellene állítani a társadalmi egyenlőtlenségek növekedését. /'
