Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-26 / 97. szám

Parlamenti képviselőjelöltek — 5. sz. választási kerület Farkas Imre - MSZP Elsősorban a munkavállalókat kell támogatnunk! Pánczé! Ferenc - Agrárszövetség „A vidék nem várhat még négy évet” 1953. május 11-én Szentesen születtem, üzemmérnöki és ok­leveles közgazda végzettséggel rendelkezem. A Tisza Cipő Rt.-nél 1974 óta dolgozom. Képviselővé választásom ese­tén elsősorban a munkavállaló­kat, a kényszerűségből munka­hellyel nem rendelkezők és a nyugdíjasok érdekeit kívánom szolgálni. A Tiszazug rendkívül nehéz helyzetét tudva mindennél fon­tosabbnak tartom a térség ipará­nak és mezőgazdaságának megmentését, talpra állítását. Annak ellenére, hogy a Tisza­zugot hagyományosan mező- gazdasági körzetként tartják számon, jelenleg is az ipar a legnagyobb foglalkoztató. A dolgozók számát tekintve Mart­fűre koncentrálódik az ipar 60 százaléka. Itt működik az évti­zedek óta eredményesen gaz­dálkodó Tisza Cipő Rt., amely 1992-től a sokasodó terhek ha­tására veszteségessé vált. Mi­után e cégnél dolgozom, belül­ről látom, hogy a foglalkoztatási szempontokat elvető, halogató és nem átgondolt kormányzati magatartás következtében mint válik egyre kezelhetetlenebbé majd háromezer ember sorsa. Ilyen példákat találtam Cibak­házán, Kunszentmártonban és Öcsödön is. Ezeken az állapoto­kon sokat segíthet az MSZP fog­lalkoztatási szempontokat és az elmaradott térségeket felzárkóz­tató koncepciója. Természetesen híve és következetes képviselője lennék további ipartelepítésnek is, hiszen a mezőgazdaság el­tartó képessége megrendült. Nagyon nehéz a sorsa az itt működő 11 mezőgazdasági szö­vetkezetnek, mert a korábbi ter­heket a kormányzat a kárpótlás­sal, támogatáscsökkentéssel, importbehozatallal megsokszo­rozta. Programunkkal még nagy részük megmenthetőnek látszik. A nagyüzemek, mezőgazdasági szövetkezetek mellett térségünk fejlődése érdekében életképes kis- és közepes vállalkozások sokaságára van szükség. Ked­vezményes és értelmes hitel- konstrukciókkal, kisebb elvoná­sokkal, új, elsősorban az elma­radott infrastruktúrát fejlesztő beruházásokkal mindez megold­ható. Ezek az első és legfonto­sabb lépések, melyeket még na­gyon sok országos és régióra megfogalmazott szabályozás, in­tézkedéssor kell hogy kövessen. Én is vallom, hogy az ország súlyos válságának kezeléséhez, a szociális feszültségek mérsék­léséhez, az elodázhatatlan gaz­dasági növekedés elindításához nélkülözhetetlen lesz a leendő kormány gyökeresen új megál­lapodása, a munkaadók és a munkavállalók érdek-képviseleti szerveivel. Ez érvényes szűkebb pátriám hasonló szerveire is. Ennek az elkerülhetetlen megál­lapodásnak mindenek előtt az infláció mérséklésére, a foglal­koztatás jelentős növelésére, va­lamint az igazságos, jövedelem- arányos teherviselésre kell kiter­jednie. Minden szál a Tiszazughoz köt, ezért szakmai és közéleti tu­dásommal. tapasztalatommal, teljes erőmmel és időmmel az itt élők érdekeit kívánom szolgálni az ország házában is, azzal a be­csülettel, amelynek eddig is megpróbáltam megfelelni, s amelyet pártom programja kép­visel. Molnár István - MDF Már elkezdődött a gyógyulás Az előző, a ’90-es választá­sokra készülve, a választási fó­rumot mindig azzal kezdtem, hogy milyen katasztrofális hely­zetben van az ország. Jó magyar szokás szerint - (amíg a szom­széd háza ég, addig nincs baj)— ezt nagyon kevesen hitték el. Hiszen a ’80-as években fel­vett dollármilliárdokból futotta a látványos nagy beruházásokra: eocénprogram, Bős-Nagymaros stb., de futotta a fizetésemelé­sekre, észre sem véve a 30 szá­zalékos inflációt. Most, május 8-án ismét vá­lasztás lesz, de most az állam­polgárok beszélnek katasztrófá­ról, és nem hiszik el, hogy ha­zánkban a környező országok­hoz képest elkezdődött a gyó­gyulás. Megalkottuk a piacgazdaság törvényeit, a térség leg­stabilabb országa lettünk, ami­nek köszönhetően a külföldi tőke beáramlása egyre nagyobb mértékű. Tudom, nem elég a törvényeket meghozni, de nem volt elég erőnk ahhoz, hogy a törvények iránt rokonszenvet ébresszünk, az információt eljut­tassuk az állampolgárhoz. Ezen változtatni kell. Fő hivatásom a mezőgazda­ság, a mezőgazdasági bizottság tagjaként dolgoztam, továbbra is a vidéket kívánom képviselni. Feladatnak tartom a kárpótlás törvény szerinti befejezését, a részaránytulajdonok kiadását, a kívülálló üzletrész-tulajdonosok ügyének rendezését, az élelmi­szeripar, az állami gazdaságok privatizációját. Az agrár­piac-rendtartás működtetését, a földhitelintézet, a közraktáro­zás, az árutőzsde biztosítását. Az agrártámogatás közvetlenül a termelőhöz, de nem minden­áron a termeléshez legyen kap­csolva. Ma törvény biztosítja, hogy a nyugdíjak minden évben ugyanolyan mértékben emel­kednek, mint a nettó átlagkere­set. Szükséges kialakítani a há­romelemes (állampolgári, mun­kaviszony, kiegészítő) nyugdíj- rendszert, s hogy életük legjobb évét választhassák ki nyugdíj­alapnak, és ne csupán az utolsó évek számítsanak. A fiataloknak is emberhez méltó lakásviszonyokat: bérla­kás-építési program. Céltámoga­tási rendszer az önerős és ön­kormányzati lakásépítési prog­ramhoz. Az üresen álló vidéki lakások megőrzése és forga­lomba állítása. A szociális tá­mogatás a korábbi hamis „egyenlősdi” elvet feladva, a méltányosság elvét kell hogy kövesse. Szűkebb térségünkben, választókörzetemben, a Tisza­zugban az itt élők saját erejük­ből képtelenek elindulni. Sike­rült „kilobbizni” a kormánylá­togatást, és az elfogadott milli­árdos összegből Tiszazug tele­pülései is részesülnek. De to­vábbi tőke, több pénz kell, hogy a megkezdett infrastrukturális beruházások (telefon, fax, gáz, környezetvédelem stb.) megva­lósuljanak, hogy biztosítva le­gyenek a vállalkozások alapfel­tételei. A bankok konszolidációja, privatizációja, biztosítva a ked­vezőbb hitellehetőséget. A kü­lönféle alapokból pályázatok alapján nyerhető támogatások (mint ahogy elkezdtük a mező- gazdasági gépekkel) teszik lehe­tővé az új vállalkozások, új munkahelyek megteremtését, a munkások elhelyezkedését. Mindehhez szükséges: reális tb-járulék, adócsökkentés és az adózási morál ellenőrzése. Vallom, hogy ezt a megkez­dett programot csak együtt tud­juk továbbfolytatni, ismervén a tiszazugi kemény, dolgos embe­reket. Sokat kibírtak már életük­ben e települések lakói, és bízom abban, hogy nem adják fel most. Bízom abban, hogy a választó- polgárok tudják, hogy melyik volt az a párt, és kik voltak azok, akik biztosították azt a történelmi lehetőséget, hogy tulajdonhoz ju­tottak és juthatnak, és szavazata­ikkal a folytatás mellett dönte­nek, hogy az utókor ne vádolhas­son félbehagyott munkával. II. SZOLNOKI NEMZETKÖZI KIÁLLÍTÁS ÉS VÁSÁR 1994. máj. 11-15. ÁRENGEDMÉNNYEL ajánljuk az néplap oldalait a kiállítóknak és résztvevőknek május 9 - 14-ig Témamenedzserek: Tóth Imre, Libárdi Géza 56/424-444, Fax:421-766. 4S-M Kft. Szolnok, Kossuth tér 1. földszint - HIRDETÉS Az eddigi életemet vidéken, a Tiszazugban éltem le, ehhez a tájhoz családi szálak is köt­nek. A mezőgazdasági főiskola elvégzése után munkát és megélhetést is ez a vidék biz­tosított számomra. Az idén lesz húsz éve, hogy a mező- gazdaságban dolgozom, és lá­tom, tapasztalom az ott élő, dolgozó emberek nehéz és küzdelmes életét. 1990 óta vagyok tagja az Agrárszövetségnek, éppen azért, mert ez a párt nyíltan vállalja a vidéki élettérhez kö­tődő, a falun, illetve a mezővá­rosban élő emberek sorsának jobbra fordítását. Ez a párt ugyanakkor nem mezőgazda- sági érdekképviselet. Bizonyítja az is, hogy 1990 óta hangoztatjuk: az ország felemelkedése a magyar vidék, a falu modernizciója nélkül le­hetetlen. Ahhoz viszont, hogy ez megtörténjen, polgárosodásra is szükség van. Ez a párt tehát agrárius erő, s mi hangsúlyo­zottan tartjuk magunkat ehhez. Tudjuk, hogy az ország mo­dernizációját elsősorban a falu, a magyar vidék modernizáció­jával kell kezdeni. A vidéki Magyarország olyan piacokkal rendelkezik, olyan adottsá­gokkal, hogy sok más nemzet- gazdasági ágazatnak felvevő, felszívó piacát is jelenti, szel­lemi, ipari munkások foglal­koztatását. Az agrárkérdések szakértő kezelése ugyanakkor azért is fontos számunkra, mert csak így indulhat meg a ma­gyar vidék felemelkedése. Ennek eredményeképpen te­remtődik meg a vidéken élők gyarapodásának lehetősége, a vidéki életlehetőségek javu­lása. Megnövekednek a vidéki fi­atalok esélyei, ezzel pedig az egészséges társadalmi mobili­tás feltételei is erősödnek. Ezek különösen fontosak a Ti­szazugban lévő településeken. Az itt élő emberek halmozot­tan hátrányos helyzetben van­nak, és szinte kilátástalan jövő előtt állnak, ha a meglévő gon­dokat nem tudjuk megoldani. Parlamentbe kerülésem ese­tén azon fogok fáradozni, hogy az itt élő emberek is tisztessé­ges megélhetést, szociális és kulturális ellátást kapjanak. A térségben a szétzilált me­zőgazdaság működőképessé­gének a helyreállítása az egyik legfontosabb feladat. Nagyon lényeges a nagy mértékű munkanélküliség (25-30 százalék) csökkentése az országos átlagra vagy az alá. A pályakezdő fiatalok mun­kalehetőségének biztosítása, il­letve egy szociális védőháló megteremtése a jövő generáci­ójának az érdekében. Értékálló nyugdíj megteremtése, illetve a mezőgazdasági kisnyugdíja­sok helyzetének jelentős javí­tása. Miért szavazzon az állam­polgár éppen az Agrárszövet­ségre? Azért, mert ennek a pártnak van megvalósítható programja, olyan kipróbált szakembergár­dája, amelyik az elmúlt három évben felvázolta, hogy mi ho­gyan történik, mi a rossz, és hol lesznek a bajok. Sajnos ez mind sorra beiga­zolódott. Ennek a gárdának van olyan szellemi támogatott­sága, hogy garantálja a föl­dhöz, munkaeszköhöz jutott magántulajdonosoknak a munkából való megélhetést, összefogja a falusi közössége­ket, nem széthúzza. Szabó Gyula - KDNP A morális probléma a nagyobb Beszélgetésünk a népszerű színművészei azzal indul, hogy nem mindegy, hogy kik lesz­nek a vezetői egy városnak és egy országnak. Alkatánál és foglalkozásánál fogva is opti­mista^- Én hiszek abban, hogy mindennap több lesz az ember a teremtő, alkotó munka mel­lett. Ha egy család tagjai dol­goznak, akkor jobban élnek. Ez vonatkozik egy országra is. De az a baj, hogy az emberek el- kényelmesedtek. Sokszor másra várnak. Ennek az is oka, hogy az elmúlt negyven évben az egyéni érdekeltség nem ins­pirálta őket. És sokan még mindig arra várnak, mondják meg mások, hogy mit tegye­nek. Szeretném, és reménykedem benne, hogy a jó képességű emberek boldogulnak. És azt is szeretném látni, hogy a Nyu­gatról behozott adórendszer mellé behozzák a nyugati bére­ket is. Nagyon sok problémával kell szembenéznünk. Az egyik legsúlyosabb, ami már-már szinte jóvátehetetlen, hogy széthullott a család. Én láttam annak idején korán reggel az anyákat munkába rohanni az álmos, síró gyerekekel. Mára ezekből a gyerekekből anyák, apák lettek. Vissza kell adni a család, az otthon tisztességét. Hogy a családban arra neveljék a gyerekeket, hogy tisztelje a pedagógust, az iskolában pedig arra, hogy tisztelje a szüleit. A család az a bázis, amelynek ér­dekében cselekszik az ember. Az emberért pedig a családja tehet a legtöbbet. Viszont meg kell teremteni azt a feltételt, hogy a család a becsületes munkából meg tudjon élni. A Kereszténydemokrata Néppárt programjában a legfontosabb elemnek tartom a családcentri­kus adórendszer bevezetését. Kell, hogy legyen pénz, idő és lehetőség arra, hogy a nők vá­laszthassák az anya szerepét, hogy megteremthessék az ott­hon melegét, szeretetét, az egymásban való hitet. Mert nem elég tudni a dol­gokat, kell, hogy érzelmek is legyenek mögötte, amelyeknek alapja a hit. Ez a munkánkban is fontos, mert hiszünk benne, hogy nemcsak a megélheté­sünkhöz szükséges, hanem má­soknak is hasznára válik. Én a problémáink gazdasági részét sokkal hamarabb hely- rehozhatónak tartom, mint a morális részét. Ez utóbbit sú­lyos gondnak érzem, és szeret­nék segíteni abban, hogy ez megváltozzék. Hogyan? A szí­nész a közönségért van, és nem mindegy, hogy egy ember mire csodálkozik rá. A ma­gyar, mint egy bűnös nép, év­tizedek óta behúzott nyakkal jár, mert elvették az eszmény­képeit, és másokat adtak he­lyette. Én reménykedem és hiszek, mert sok talpraesett, tehetséges fiatalt látok. Zombori Károly né - Munkáspárt Megvalósítható megoldásokat kívánunk- A nőket sújtja legjobban a rendszerváltással együtt járó dráguló élet - hangsúlyozza a Tiszaugon élő Zombori Ká- rolyné, az 5-ös számú választó- kerület országgyűlési képviselő- jelöltje. - Nem könnyebb a fiata­lok helyzete sem. A munkáspárti képviselő kitér arra, hogy egyik, gyermekeit ne­velő lánya is munkanélküli. Zomboriné 25 éven keresztül dolgozott a helyi általános isko­lában. Elmondja, megismerte az emberek sorsát. Programja a Munkáspártéból indul ki. Ebben pedig az is szerepel egyebek mellet, hogy a nők nyugdíjkor­határa maradjon 55 év. Visszakanyarodva a nők ügyéhez, úgy tapasztalja, a rend­szer tovább csökkentette politi­kai szerepüket. Kengyelen született 1935. de­cember 20-án. Könyvelő szak- képesítésű, később főköny­velő-helyettesi beosztásba ke­rült. 1965-ben költöztek Tisza- ugra, ahol férje a községi tanács titkára lett, ő pedig az általános iskolában kapott munkát, ahol a napközi otthon élelmezésvezető- jeként dolgozott 1989-ig, nyug­díjba vonulásáig. Mint elmondta, a felszabadu­lás után tagja volt az úttörőszer­vezetnek, később a DISZ-nek, il­letve a KISZ-nek. Az MDP-be 1954-ben lépett be. Az MSZMP-ben 1965 után pártcso- portbizalmi, majd vezetőségi tag tisztségeket töltött be. 1980-ban megválasztották alapszervezeti titkárnak, s ezt a feladatot azóta is ellátja.- Nem akarunk visszarende­ződést - cáfolja más pártok állí­tását. - Azt viszont meg kellene nézni, ki, miként jutott 1990 után vagyonhoz. Egyesek ugyanis hirtelen nagyon gaz­daggá váltak, míg mások segé­lyekből élnek. Különösen a Tiszazug telepü­lésein élő emberek érzik, hogy magukra hagyták őket. Az élet- színvonal romlásával együtt ke­vés pénz jut kultúrára, a műve­lődés gyarapítására, vagy leg­alábbis szinten tartására. Bízik a választók józan gon­dolkodásában, hiszi, hogy sokan egyetértenek programjával. Egyben pedig megemlíti, hogy a parlamenti képviselőknek nem lenne szabad máshol munkát vállalniuk. Támogatni kellene a hazai termékek gyártását; meg kellene állítani a társadalmi egyenlőtlenségek növekedését. /'

Next

/
Thumbnails
Contents