Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-02 / 78. szám
1994. április 2., szombat Jegyzet----riport 5 S zombati jegyzet Hű, de fontos személy lettem! Kérem tisztelettel: eddig engem meg a hites oldalbordámat nem nagyon kedveltek a pártok, mert finoman fogalmazva: figyelemre sem méltattak. Valahogy úgy voltam vele, mindez azért annyira nem sértett, hogy kötélért, szögért szaladtam volna. Ha nem, hát nem, beletörődtem, mert hosszú a leltár, ki is kedvelt. így sokszor felkerestek az ismerősök, jó szomszédok, ilyen-olyan ügyekkel, máskor csak azért, mert kisült a kalács vagy nézzük meg, milyen az apóstól kapott bor. Bevallom, nem csak néztük, kortyolgattuk is, dehát istenem: nem vagyok mohamedán. Azután én is többször áthívtam a jó szomszédokat hasonló alkalmakra. Szerencsére van belőlük több is, és ugye a szólásmondás szellemében egy efféle ember többet ér három távoli rokonnál. Az elmúlt esztendőkben talán-talán szeretett a családom is, noha anyagi javakkal aligha gyarapodtunk. Hiába, az infláció keze hozzánk is betette a lábát, és mivel nőnek a gyerekek, kisebbfajta családi vész két kamasznak két pár új cipő. Érzem, szerettek az olvasók is, hiszen januártól decemberig sok száz levél érkezik a címemre. Olyanok, amelyek nem a le- és felmenőimet szapulják, esetleg szellemi képességem felettébb alacsony színvonalát ecsetelik, hanem témákat, megtörtént érdekes eseteket, személyeket ajánlanak. Olykor segítséget kémek. Köszönettel veszem fáradozásukat, hiszen nekem a toll a legnagyobb támaszom, meg az, hogy harmincegy néhány ezerben közhírelhetem, tájékoztathatom a nyilvánosságot. Szóval mindezzel csak azt akarom igazolni, hogy köszönöm, megvoltam én a közelmúltban elég jól. Téma is adódott, fogott a toliam, és olykor talán még elfogadható írások is születtek, de most új fejlemény ért. Az, hogy én, az átlagember, ha úgy tetszik kisember, fontos lettem a pártoknak, amely jelenségre az elmúlt években alig akadt példa. Helyesbítek: nem csak én lettem kedves, fontos, hanem a lépcsőház, meg az összes többi, a máshol élő rokonaim, sőt a falusi keresztanyám is. Jószerével nincsen nap, hogy a postaládámban ne találnék bedobott, begyömöszölt röpiratot, bemutatkozó lapot, valamilyen tájékoztatót, hogy kit, kiket is kellene támogatnom. Mivel a nejemmel ketten vagyunk, a voks máris százszázalékkal gyarapodik. Elgondolkodtam: istenem, de odafigyelnek rám! Sőt tételesen fel is sorolják mennyi jót tettek értem, jobban mondva, ha fogoni a kezüket, majd tesznek. Arról nem beszélve, hogy közel már a szebb jövő. Már mint a kibontakozásé, hiszen ők tudják az oda vezető utat. Erre az ösvényre - bevallom - már én is rátaláltam. Ezen járok reggelente munkába meg vidékre az emberekhez. Nem városokba vagy falvakba, az önkormányzathoz, esetleg az önkéntes tűzoltókhoz. Oda is, de főleg az emberekhez. Ezek az utak fehéren-feketén megmutatják: hol, mi a baj. Hej, de kár uraim, hogy korábban nem csatlakoztak hozzám, mert most sokkal könnyebb lenne írni efféle röpcédulákat. Szívesen megosztottam volna önökkel élményeimet. Bánhalmán a kocsmában, Tiszafüreden a piacon, Kungyalun egy szántó-vetőnél, Kunhegyesen az iskolákban, Öcsödön a faluszéli legelte- tőknél, Boldogházán az állomáson, Örményesen egy kisboltban, Abádszalókon egy újrakezdő vállalkozónál. A sort hosszasan lehetne folytatni, hiszen hetvenegynéhány a település, négyszázezernél több a lakos. És itt, ezeken a helyeken engem elősorban nem az érdekelt, hogy 1990-ben ki kire, mire adta a voksát, hanem az emberi örömök, jajok, vélemények voltak a fontosak. Ezért nem értem önöket régi és új képviselőjelöltek): miért csak most iparkodnak? Mert, aki ezt korábban megtette, valószínű, ismét befutó lesz. Ennyi előnye van a többiekkel szemben. Aki pedig elmulasztotta, úgy érzem: eső után köpönyeg. Hogy miért? Azért, mert az embereket leszoktatták arról, hogy mondják el a véleményüket. Ugyanis általában nem ezek a vélemények voltak mérvadók. 20 éve, 10 éve sem és sajnos 1 esztendeje sem. Úgy látom, elkéstek a korteskedéssel. Pedig végre ezt a parlamentet mi választottuk! A nép. Mivel jó kun szólásmondás szerint a kutyának sem jó az első kölyke, ezért itt is hamar kibukkantak a hibák. Fájdalom, a honatyák úgy bebetonozták magukat, hogy kibillenthetet- lenek. Akár jók, akár szürkék, akár hasonlítanak a szagtalan kölnihez. Magyarul: észrevehetetlenek. Ráadásul engem mégsem ez, hanem az bosz- szant, hogy nagyon sokan közülük több helyről is húzzák a fizetést. Miközben szenátoroskod- nak, megmaradt a régi hivatásuk vagy találtak maguknak testhezálló másodállás(oka)t is. Ennyire egyszerű ma képviselőnek lenni, amikor látástól Mikulásig üléseznek, hogy mellette szövetkezetei, üzemet, iskolát, kórházat lehet igazgatni, vezetni? Úgy tűnik, ennyire, mert aztán meg is látszik az üres padsorokon, kit hová szólít a másik bokros teendő. Egyet javaslok Uraim! A következő ciklusra, akit megválasztanak, koncentráljon csak arra az egyetlen egyre, amely költségeit mi, adófizetők álljuk! A többi részfoglalkozást meg hagyják, hátha jobban halad az ország szekere. Mert a pedagógus, az orvos, az újságírói pálya egész embert kíván. Csak a parlamentben lehet úgy ücsörögni, hogy ezen kívül egészen más munkát is végeznek? Ej, ej nincsen ez így jól! Nem lepne meg, ha a választók nyomatékosan kémék a jelölt urakat: nyilatkozzanak már arról, miképpen képzelik el az előttünk lévő négy esztendőt, ha netalántán bejutnak a tornyos házba? Megmarad az igazgatóságuk, az ilyen-olyan másod-, harmadállásuk? Elvégre az országról van szó, amelyet lehet másodállásban is dirigálni, de ennek a levét a kisember issza meg. Mint most, mert ő aztán keményen fizet a régebbi és a legújabb adósságokért! Nem csak az APEH-nek, de a nyugati bankoknak is ... Divat lett az ide-oda ülés, átülés is. Az illetőt megválasztotta egy párt vagy megválasztották az emberek, mert egy bizonyos pártot képviselt, és ők rá, meg arra a pártra szavaztak. Mire föl tessék, átül. Erre mondják: kész röhej az efféle voksolás, viccet csinál néhány ezer ember véleményéből. Pedig a választás ennél komolyabb, hiszen nem egy, két vagy két és félévre szól. Legalább is a közembereknek. És mivel az átlagmagyar 1990 óta sose volt ilyen becsben, csak úgy kapkodja a fejét, annyi párt akarja a voksát meg a kopogtatócéduláját. Kívülük akad több független is, ami egyféle állásfoglalás. A pártoknak meg ibolyaszerényen javaslom: ez a nagy törődés ne hagyja el őket az év második felében, me^ jövőre, majd azután, sőt annak utána sem. Legyen kedvesebb ez a kétmillió nyugdíjas, hétszázezer munkanélküli, néhány tízezer pályakezdő állástalan is. Foglalkozzanak velük, életükkel, mindennapjaikkal többet, folyamatosabban, hallgassák meg őket. Néha ez is segít, mert legalább érzik: számítanak ők is. Valakinek, valakiknek akkor is, ha nem a kopogtatócédulák gyűjtésének idejét éljük. Pedig ezek az emberek nem képviselői járandóságot, kiváltságokat kapnak, hanem havi nyolc-tízezerből élnek. Most fontosak. De hogy mennyire tartják igaznak ezt a törődést, az pár hét múlva, azon a két májusi napon kiderül. Elvégre a távolmaradás is egyféle szavazás: ha eddig én nem kellettem, most ti nem kellettek. Sokan vannak, lesznek így, ez az egyik nagy tanulsága a demokrácia néhány évének. Én mégis azt javaslom - ha egyáltalán elfogadják - el kell menni szavazni! Vagy az újakra vagy a régiekre, mert minden voks vélemény, ítélet. És hátha ez a második parlament jobb szemű, fülű emberekből verbuválódik. Akik nem csak főleg maguknak kaparnak, szavaznak meg zsíros végkielégítéseket, akkor is, ha halványabbak voltak az ibolyánál. Helyette úgy teszik a dolgukat, hogy a köznép is érezzen valamit áldásos tevékenységükből. Valami olyasmit: erre az emberre érdemes volt adni a voksom! Mert, ha nem így lesz: félő, hogy csak a töredék választ. Természetesen mind a tíz és félmilliónak, tehát az egésznek. & Q-cM kUk Versek locsolkodóknak Átnyújtunk néhány szerzeményt tisztelt olvasóinknak, leginkább az erősebbik nem képviselőinek. Gondolván arra, közeleg a kölnis ünnep, így nem árt felfrissíteni verstudományunkat. KISFIÚKNAK: 1. Újra eltelt egy év, itt van húsvét napja Várták a virágok, szomjasan, sóhajtva Hallottam szavukat, locsolni eljöttem Sok szép virág köziül, ne hervadjon egy sem! Megöntözöm őket, ettől fölélednek Pár csepp kölnivíztől, újra szépek lesznek 2. Egy virágos réten álmodozva járok Név szerint ismerek, minden kis virágot Ibolyák, Hajnalkák virítanak körben Minden évben egyszer megöntözöm ókét Karcsú derekával ez felém integet Kinyíló szirmával az reám tekinget. Egyszer, ha felnövök, s elvesztem az eszem, Szakítok majd egyet, szívemre ölelem! INCSELKEDŐ LEGÉNYEKNEK: Szoknyád alatt „nyuszi" vagyon Meglocsolnám, hogyha hagyod! Meg is női majd egy-kettőre Selymes, göndör lesz a szőre! A verseket írta: Hoffer Károly vőfély „Nem nézek Náhlik tévét, politikai nézeteim nem engedik!” Évi négyszáz körüli a jogtalanul nem fizetők száma Csak Szolnokon évi két millió körüli az az összeg, amit nem fizetnek be a polgárok a magyar televízió műsorszolgáltatásáért, holott feltehetőleg - de nem bizonyíthatóan - több-kevesebb rendszerességgel, de nézik mindkét csatorna programját. Az össznépi, pénztárcakímélő játék egy nyilatkozat kitöltésével legálissá tehető. Ellenőrzés helyi szinten nincs, a lebukás kockázata minimális. Az ügyintéző napi közérzete magánügy. Nagyon sok gondot okoz a rengeteg lemondás - mondja Pápainé Faragó Mária A televízió-előfizetés felmondásához egy nyomtatványt kell kitölteni csupán a szolnoki 2. sz. postán, amelyen a név, lakcím feltüntetése mellett meg kell indokolni a felmentés kérelmét. Az indokok változatosak, gyakorlatilag bármit elfogadnak. Mazsolázzunk az irományokból: „Nem nézek Náhlik tévét, politikai nézeteim nem engedik; nem megfelelő a műsor; videóm van; kábeltévét nézek; a televíziót számítógéphez használom; alacsony a jövedelmem.”- Minden esetben meg kell indokolni a felmentési kérelmet? - kérdezem Köteles Jó- zsefné tv-ügykezelőt, aki már közel tíz éve végzi ezt a munkát, ennél fogva igen megbízható ügyfél- és emberismerettel rendelkezik.- Valamit okvetlenül fel kell írni. Azt is mondták már az ügyfelek, hogy kódoljuk le az egyes, kettes műsort, mert csak a műholdas programokat nézik. Valójában lehetetlen ellenőrizni, aki más rendszereket is néz, bármikor átkapcsolhatja a készüléket a magyar adásra. Jött egy hölgy, aki egyszerűen bedobta az ablakon a nyilatkozatot, mondván: Nem fizetek! Világos? Le kell nyelni, hazamenni és másnap újrakezdeni.- Igaz-e, hogy a legutóbbi előfizetési díjemelést követően tömegesen adtak le ilyen nyilatkozatokat az emberek?- Az előző időszakhoz képest valóban tömegesen - kapcsolódik a beszélgetésbe Pápainé Faragó Mária osztályvezető. Az embereknek nagyon kevés pénzük van, egyre kisebb kiadásra .törekszenek, ezért is mondják le sokan az előfizetéseket... gyakran jogtalanul.- Mennyire tehető a jogtalanul lemondok száma, akikről feltételezhető, hogy renitens ingyen kukkolók? - firtatom. Kötelesné tájékoztat, én pedig számolok. Havi 30-40-re, évi 400-ra teszi az évek hosszú során át kialakult, különleges szimatára alapozva azoknak a számát, akik bort isznak és vizet prédikálnak, vagyis papíron hűtlenek lesznek Náhlikhoz, de azért suttyomban nézik. Ez a szám beszorozva a kéthavi 920 forintos díjjal, bizony több mint két millióra rúg egy évben. És ez csak égy Szolnok nagyságú város „megtakarítása”. Hány ilyen város van az országban? „Szegény televíziót”, nem elég a maga baja, még a néző is sújtja. Önkéntelenül adódik a - kérdés: hol marad az ellenőrzés, ha a fizetési morál e területen is ennyire romlik? Arról nem is beszélve, ha csökkennek az előfizetők, csökken a tévé bevétele, ami újabb díjemeléssel jár.- Van-e joga a postának a díjlemondásokat vizsgálni?- Mintegy öt éve, hogy megszűnt ez a jogunk - mondja Köteles Józsefné. Volt egy tévéellenőrző gárdánk, akik közülete- ket, magánszemélyeket ellenőriztek. Díjat szedhettek be utólag, végrehajthattak.- Es most mi a helyzet?- Állítólag az MTV-nek van egy ellenőrzési osztálya, ami Pesten már megkezdte ezt a munkát. Ezen kívül a tévé díjnyilvántartó hivatala végez szúrópróbaszerű ellenőrzéseket a lakónyilvántartó és az előfizetési törzslista összehasonlításával. Az előfizetők november óta számlát kapnak, amit az adóhivatal rendelt el. Ez is zavaró dolog, mert a megszűnők is megkapják.- Problémás a díjbeszedés is - teszi hozzá Pápainé -, hiszen a 20 ezer szolnoki előfizető mintegy fele a 35 díjbeszedőnknek fizet, akik viszont kevés lakót találnak otthon napközben. Volt, hogy nyakon csapták a kézbesítőt, mert tévé-díjat „merészelt” szedni. A legutóbbi, eddigi legnagyobb mértékű díjemelést bizony a közvélemény enyhe morgása követte. A kéthavi díj összege egyre meredekebben ível felfelé. Míg ’86-ban 120; ’89-ben 160; ezt követően év- ről-évre 200; 260; 400; 500; 600, s most ’94 januárjától 920 forintba kerül a mozgókép-doboz nyújtotta vizuális élvezet. Legalábbis annak, aki hajlandó megfizetni azt. Vannak persze kedvezmények és kedvezményezettek, de ha... Ha valaki a nyugdíjkorhatár után lesz rokkant, béna, mozgássérült, akár úgy. hogy fel se tud kelni, nem jár neki az egészségkárosodottakat, hadirokkantakat egyébként megillető teljes díjelengedés. Bizarr dolog leírni, de ha előbb rokkan meg egy kicsivel az illető, nincs ez a hátrányos megkülönböztetés.- Van, hogy tolókocsiban sírnak itt, láb nélkül, mégsem tudok mit tenni - mondja felin- dultan Kötelesné -, pedig szívem szerint járna nekik a mentesség. Az a réteg, amelyik tudna, meg nem fizet. Egyébként a második rokkantsági csoportba tartozók vannak a mentességet kérők között legtöbben - folytatja -, különösen akkor jönnek tömegesen, ha elhangzik a rádióban, tévében egy érdekvédelmi műsor. A súlyosan látás- és hallás- sérülteknek - ez a legutóbbi kedvezmény - ’92 január 1 -jé- től jár a mentesség. Folyamatos fizetés esetén a díj visszamenően visszatéríthető.-És a hetven év felettiek?- Ezt is sokan félreértik. Az egyedül élőknek jár a mentesség 70 év felett vagy amennyiben a házaspár mindkét tagja nyugdíjat kap, abban az esetben, ha mindketten betöltötték a 70-et. Ha csak egy nyugdíjból élnek, elég ha az egyik betölti. Köteles Józsefné: - Hiába sírnak itt tolókocsiban, láb nélkül, ha a nyugdíjkorhatár után rokkantak le __ S okan elfelejtik, hogy a rádió- és tévé-előfizetési díj együtt van. Ez is rendezetlen jogilag. Egy ügyfél jött, hogy lemondja a rádió részét, mert csak tévéje van. Nincs rá lehetőség.- A hallottak alapján elég összetett ez a problémakör, pedig a Magyar Televízió színvonaláról még nem is beszéltünk. Ez már egy másik riport, nem kevésbé izgalmas témája lehetne. Ón fizeti-e az előfizetési díjat, egyáltalán néz-e tévét?- Természetesen fizetek, meg lehet nézni. Kevés időt töltök a tévé előtt, de érdekel az országgyűlés, a híradó, pedig azt is megváltoztatták. Ä gyerekeim szívesebben nézik a kábeltévé csatornáit. Régebben színvonalasabb. jobb volt a műsor. Szaporán bólogat a kolléganő, Pápainé Faragó Mária:- Nagyon kevés időm van tévézni, mivel két apró kisgyermekem van, de egy szóval jellemezve: romlott a magyar tévé műsora. * * * Miközben a nem egyszer több tucatnyi csatorna között „eltévedő” városi tévézők ilyen-olyan trükkös indokokkal megspórolhatnak évi közel hatezer forintos kiadást, addig az egyes, kettes csatornát néző falvak népe tovább tűnődhet az infrastrukturális és jogi szabályozatlanságból fakadó egyenlőtlenségeken. Mert egyenleg sem kell hozzá: minél több a nem fizető, annál többet kémek a fizetőktől. Piacgazdaság és morál. A kettő egymásra talált? Simon Cs. József (Fotó: K.É., S.Cs.J.) Rossz tévé-készülékek. Garantált, hogy ezeket már senki sem nézi
