Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-21 / 93. szám
Parlamenti képviselőjelöltek — 3. sz. választási kerület Szabó Attila Zsolt - FKGP Iváncsik Imre - MSZP Mentsük meg hazánkat! 1967. december 19-én születtem Szolnokon. Azóta is itt élek. Nőtlen vagyok, nyugdíjas szüleimmel lakom. Végzettségem autóvillamossági műszerész. Ebben a szakmában dolgoztam a Kőolajkutató és a KÉV-Metró Vállalatnál Szolnokon. A kétkezi fizikai munkások közt vagyok, ismerem és szenvedem a velem azonos korúak sorsát, életkezdési reménytelenségüket. De ismerem a mezőgazdasági munkából élők nehéz helyzetét is. Apai és anyai ágon őseim, nagyszüleim saját földjükön gazdálkodó parasztemberek voltak. Ők elszenvedték az elmúlt rendszer kényszerítő intézkedéseinek a hatását. Sosem voltam sem KISZ-, sem párttag az elmúlt rendszerben. 1990 január óta tagja vagyok a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártnak. 1993-ban a Független Magyar Ifjúság nagygyűlésén országos főtitkárhelyettesnek választottak meg. Célom: a valódi nemzeti népérdekeket képviselő rendszerváltás megvalósítása, ahol az emberek békében, biztonságban élhetnek. Programom zöme a fiatalok problémáinak a megoldására és létfenntartásuk biztosítására irányul. A fiataloknak helyben első munkahelyet kell biztosítani és a fiatal házasoknak az első lakáshoz jutás jogát. És mindenben esélyegyenlőséget kell számukra teremteni. Elviselhetetlen, hogy a nemzet gerincét, az aktív munkásokat, a mezőgazdasági termelőket, kisvállalkozókat, értelmiségieket tudatosan kiszorítsák az ország építéséből, csak azért, hogy a magyar nemzeti értékeink elpusztuljanak. A szépen hangzó privatizáció alatt pedig néhány átmentett vezető a külföldiekkel közösen tulajdonos lett. Ezért kellett először tömegesen elküldeni a munkásokat a gyárakból, üzemekből, termelőszövetkezetekből, intézményekből, hogy a közösen megtermelt javakból az emberek ne részesüljenek, ne legyen sok kis tulajdonos, ne legyen sok kis gazda. így a munkásság, a parasztság, az értelmiség a privatizáció áldozata lett. A munka- nélküliséget mint szociális problémát napirenden kell tartani, felszámolásáért küzdeni kell. Felelősségre kell vonni és meg kell akadályozni a nemzeti értékeink, vagyonaink átmentését, kimentését, saját kft.-be való vitelüket. Fennmaradásunk alapvető biztosítéka, hogy az ország legyen a magyaroké. Felemelkedésünk feltétele, a műveltségünk, oktatásunk, nevelésünk minősége, értelmiségünk megbecsülése. A rokkantakkal, sérültekkel való törődés nagyon fontos. Éppen úgy fontos a kisebbségek, nemzetiségek jogainak a megjelenítése, a korrekt tájékoztatás. Továbbá fontos a hazai termelők védelme a külföldivel szemben. A termelők és a fogyasztók között kereskedelmi kapcsolatot kell kialakítani. A legfontosabb a biztonságos emberi lét megteremtése, az élet és az értékek védelme. Május 8-án itt az ideje, hogy évszázados történelmi múltunk tanulságaival megmentsük és eldöntsük végveszélyben lévő hazánk sorsát. A sorsfordulót a 86 éves Független Kisgazda- párt, a magyar nép pártja, a kisemberek pártja biztosítja részünkre. Döntenünk kell! Vagy mások döntsenek helyettünk? Vagy beletörődünk helyzetünkbe? Merjünk kilépni a közömbösségből. Bízom körzetem lakosságának, a magyar népnek a nemzetmegmentő erejében. Bízom az ifjúságban! Szeretném megnyerni a választópolgárok bizalmát. Nagy Gábor - MDF Elsősorban a piacot kell élénkíteni Nagy Gábor - a választók számára legalábbis - elgondolkodtató személyiség. Az egyéni képviselőjelölt esetében ugyanis elsősorban azon kell a választópolgárnak elgondolkodnia, ki az az ember, akire szavaz. Csak másodlagos kérdés, melyik párt tagja. E sorok írója elgondolkodott azon, milyen Isten adta talentum, kitartás és következetesség kell ahhoz, hogy egy ember oda érjen el, ahová Nagy Gábor mára elért. Életpályája Nagykátán kezdődött 1950-ben. Paraszt szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Nyolc-kilenc éves korában már „két lóval” - mondja különös hangsúllyal - tud szántani, némi apai vagy nagy apai segítséggel. Azután sorsforduló következik életében. Tsz-tagosítás ... A „ku- lák” nagyapát - makkegészségesen 56 éves korában - agyvérzés viszi el. Apja közli az agitátorokkal, hogy nem hajlandó „más lovát hajtani”. Segédmunkás, majd tanul és kőműves lesz. (Nagykáta és környéke egyik legelismertebb szakembereként ment nyugdíjba tíz-egynéhány évvel ezelőtt. Ma kisnyugdíjas.) Fia - a mára képviselőjelölt - is tanul. Mégpedig kiválóan. Nagykátán érettségizik 1969-ben. Jelentkezik a Műszaki Egyetemre. Nem kis részt a szülők biztatására: „Föld nélkül csak bérmunkás lehetsz, fiam.” KISZ-jellemzés hiányában elutasítják. Apai tanácsra elmegy ipari tanulónak. Elektroműszerész és gyári munkás lesz. Mint „munkást” már felveszik a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolára. 1974-től - jó államvizsga-eredményének köszönhetően - az ország akkori legnagyobb számítástechnikai intézetébe kerül dolgozni. A Rózsadomb tetejére. Látványos és gyors szakmai karrier veszi kezdetét. A ’70-es évek végén már szakmai folyóiratokban jelennek meg írásai. Szakmai előadásokat tart Budapesten. Azután elérkezik 1981. Újabb fordulat az életében. Az intézet igazgatója - akit ő maga is nagyon tisztel, tanítómesterének tart - kínkeservek között mondja el neki, hogy „nem megy tovább ... Megkerestek a pártbizottságról. Nem tudom tovább kivédeni - túl ismert lettél. Be kellene lépned először a Munkásőrségbe, utána a pártba . . .” Nagy Gábor tudta, hogy vagy belép, vagy menni kell. Budapestet nem volt nehéz otthagyni, hiszen csak ingázóként járt oda, Nagykátáról. Zagyvarékason állást — és szolgálati lakást - ajánlott a tsz elnöke az akkor már országos hírű számítástechnikai szakembernek. így költözött 1982-ben Zagyvarékasra a négyfős Nagy család. A szolgálati lakás - „máséban lakni”, mondja ő - nem hagyta nyugodni. ’83-ban már építkezik - apja, a kőműves segítségével - Rékason. Lehet, hogy megérzés? 1985 elején távozik a tsz-ből. „Nem adom a nevemet ahhoz, amit itt akarnak. Ez egy feneketlen pénznyelő kút lesz még akkor is, ha Önök szerint ilyen egy szocialista beruházás” - közli a tsz elnökével. Másodmagával gmk-t alapít 30 ezer forinttal. Ma is ennek a „gmk-nak” az elnöke. Csakhogy mára úgy hívják, hogy Eiektrosoft Részvénytársaság. Vagy 200 millió forintos vagyonnal, legalább 200 embernek munkahelyet biztosítva. Erre nagyon büszke a képviselőjelölt. Azt szokta mondani mostanában, „ .. .büszke vagyok magunkra, mert ezt mi termeltük meg, nem spontán privatizáció révén szereztük.” Országosan ismert gazdasági szakember, nagyvállalkozó. A Szolnoki Rádió és Tv sokszor őt kérdezte, ha a gazdasággal kapcsolatban merült fel kérdés. Most azt mondja: „A vállalkozókat nem adócsökkentéssel kell elsősorban támogatni. Nem hiszek az ilyen jellegű támogatás sikerében. Azt csak más emberek és rétegek terhére lehet megtenni. A piacot kell élénkíteni! Ehhez meg fizetőképes kereslet kell. Ahhoz tehát, hogy a vállalkozókat támogassuk, mások életszínvonalán kell javítani. Ezt kívánja tőlünk a keresztény erkölcsi értékrend is.” T. I. Szolnok Szerencsekosár nyereményakció sorsolása április 21-én 15 órakor az ÉLKER Kft. SAROK ABC-jében (Szolnok, Ady és Szapáry u. sarok) A rendezvényen vásárlási utalványok és a Solami Rt., Szolnoktej Rt., Szobi Szörp Rt., Duna Füszért, ATAFÉSZ Kft., Chio Magyarország Kft. termékeiből összeállított ajándékcsomagok kerülnek kisorsolásra. Aki a sorsolás napján az üzletben vásárol, külön ajándékot nyerhet! rSOLAMI Ch/o h&jngjjjgi' Kiegyensúlyozott stílusban Az országgyűlési képviselő elsősorban törvényhozó, mind- emellet köteles foglalkozni a választókerület szavazóinak érdekeivel. Ez másabb, mint a korábbi alkotmány által a képviselőt megillető, kötelező feladat. Nincs kijáró szerepe a képviselőnek. Iváncsik Imre, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőjelöltje előbbi nézeteihez azonban hozzáteszi: nem lehet az önkormányzatok feje fölött politizálni. A képviselőnek választóival szoros kacsolatot kell tartania, ismernie kell a választókerületben élő emberek problémáit - jegyzi meg a harmincnyolc éves politikus. A Szolnok városi szervezet elnöke, a harmadik válaszói kerületjelöltje az MSZP megyei listáján az előkelő második helyen szerepel. A háromgyermekes családapa a szolnoki közélet aktív részese. Élelmiszeripari üzemmérnök, 1982-ben költözött a megyeszékhelyre. Alulról építkező: a napi politikai szóhasználatban elcsépelt, ám a gyakorlatban ritkán megvalósuló kifejezés egyúttal céloz az MSZP szemléletére is. A 3. választói kerület képviselőjelöltje ezzel a szolnoki önkormányzati frakció munkájára is utal. A megye településein több ezer választópolgár jelent meg a párt fórumain. A képviselő a választókkal rendszeres kapcsolatot tart, és ismeri helyzetüket; a helyzet jelen esetben gondot is jelenthet; az ismeretek alapján az életkörülményeket ismerve vesz részt a törvényhozás munkájában - mondja Iváncsik Imre. Hozzáteszi, a helyi sajátosságokat figyelembe kell venni, nem lehet azonos módon orvosolni az ország sebeit. Szakértelem; szolidaritás, másképp fogalmazva esélyegyenlőség; nyílt, kötetlen stílus, párbeszédkészség: ez az a hármas, amely megítélése szerint vonzó támogatóik számára. Ezúttal sem szabad megkerülni a megoldási módokat. Kezelni kell a mély gazdasági válságot, vigyázva az ország működőképességére. Nem csak ezek lehetnek közérzetjavító intézkedések. A mezőgazdaság talpra állítása, az oktatási intézmények önállóságának biztosítása legalább ilyen fontos feladat. Iváncsik Imre hangsúlyozza, a munkahelyek védelme, új munkahelyek teremtése az egyik legfontosabb tannivaló. S honnan az erő? Látták az emberek, milyen a parlamenti frakció munkája. Visszafogott, kiegyensúlyozott. A parlamentben lényegi kérdésekkel foglalkoztak. Nem hagyták magukra a rendszerváltás veszteseit. Másrészt az emberek elégedetlenek a kormány eddigi tevékenységével. Mikor lesz lehetőség az ígéretek megvalósítására? Ha kormánytényező lesz a szocialista párt - jegyzi meg a képviselőjelölt. Sz. Z. Marjas Kornél - Vállalkozók Pártja „Központi támogatást régiónknak” 1950-ben születtem Ózdon. Édesapám a kohászati üzemekben dolgozott. Édesanyám az otthon mindennapjait biztosította a család számára. Egy bátyám van. Nős vagyok, feleségem ügyintéző, három gyerekünk van. Általános iskolát szülővárosomban, középiskolai és egyetemi tanulmányaimat Miskolcon, illetve Budapesten végeztem el és szereztem mérnök-közgazdász diplomát. 1973-ban pályakezdő gázmémökként helyezkedtem el a gáziparban, ahol műszaki ügyintéző, osztályvezető, majd üzemvezetői munkaköröket tö- löttem be. 1987-től pályázat eredményeként kerültem a Tigáz szolnoki üzemigazgatói munkakörébe. Az elmúlt hét év alatt közreműködtem abban, hogy a megyében a gázzal ellátott települések száma 11-ről 28-ra, a gázfogyasztók száma 25 ezerről 75 ezerre növekedett. Olyan parlamenti munkában szeretnék részt venni, ahol a képviselők a választóinak, a településeinek és a régióinak érdekeit képviselik az egész társadalomban való beilleszkedés mellett. A törvényalkotási folyamatba ne a politikai-ideológiai pártcsatározások, hanem a gazdaságépítés feltételeinek meghatározása legyen a fő szempont. Szükségesnek ítélem meg a múlt tévedéseinek, hibáinak, fájdalmainak lezárását „társadalmi közmegbékéléssel”, a kárpótlási és igazságtételi folyamat gyors befejezését. Azt kívánom képviselni, hogy a választópolgárokat érintő törvények közérthetőek, egyértelműek és végrehajthatóak, a gazdasági életet, a vállalkozókat érintő rendelkezések időtállóak, hosszú távú érvényűek és kiszámíthatóak legyenek. Meggyőződésem, hogy egy csökkentett adózási rendszerrel, a költségvetési kiadások csökkentésével, vállalkozásfejlesztő és munkahelyteremtő befektetés ösztönzéssel nagyobb társadalmi terméket tudunk előállítani. Meg kell állítani az agrárágazat további összeomlását, a mezőgazdaság szétzilálását, a termelőkapacitások csökkentését, biztosítani kell a jövedelemteremtő képességet és a finanszírozhatóságot. Mindehhez elengedhetetlen a pénzügypolitika átalakítása, az infláció és a hitelkamatok mérséklése. A gazdasági növekedés, az államháztartás indokolatlan és pazarló költségeinek csökkentése lehet alapja a szociális ellátás biztosításának. Meg kell állítani a. tömeges elszegényedést, biztosítani kell az egészségmegőrzés növekvő színvonalát, az egészségügyi ellátás és járulékfizetés összhangját. Rövid időn belül vissza kell állítani a nyugdíjak reálértékét. Ha ezek az országot lendítő ügyek mozgásba jönnek, hatással lesznek választókerületemre is. A költségvetés és az önkormányzat támogatásával, a lakosság hozzájárulásával megvalósulhat a települések közműellátása, fejlődhet közellátása. Képviselni kívánom, hogy a gáz-, víz-, csatorna-, út- és telefonhálózatok megvalósításához az állami támogatás, az áfa-mentesség és a hitelkamat-támogatás biztosított legyen a családok számára. Központi támogatást kell biztosítani Kelet-Magyarország munka- és életkörülményeinek javítására. Túróczi János - Agrárszövetség „Az ország sorsának kulcsa a gazdaság” Számomra az a szerencse adatott meg, hogy az életem eddigi, 20 évi munkával töltött évéből szinte ugyananyit a foglalkozhattam a gazdaság kérdéseivel. A Pénzügyi és Számviteli Főiskola mezőgazdasági szakán szereztem diplomát, így logikus, hogy munkámat a mezőgazdasághoz rendeztem és végzem a mai napig. Teszem ezt annak ellenére, hogy roppant nehéz időket kellett végigküszködni, s meg kellett élni egy világszínvonalú mező- gazdaság teljes szétzilálását. Mára az agrárvertikum teljes válságba került. A szövetkezetek nehéz helyzete súlyosan érinti a vidéki embereket, hiszen a falvak lakosságának többsége eddig a szövetkezetekben dolgozott, ebből élt. Látni kell, hogy a falvak lakóinak nincs más lehetőségük, csak a mezőgazdaság. Engem - aki megszállottan szeretek a mezőgazdaság kérdéseivel foglalkozni - ez késztetett, hogy induljak a választásokon. Mára már mindenki látja, s a „tettesek” is kénytelenek elismerni: borzasztó bűnt követtek el a mezőgazdasággal, a vidéken élőkkel szemben. A képviselőjelöltséget az Agrárszövetség felkérésére, mint a vidékért, a gazdaságért (elsősorban a mezőgazdaságért) felelősséget érző ember vállaltam. Gyakorló gazdasági szakember vagyok, s remélem, 1994-ben ez már előnyt jelent. Felemelkedésünk záloga a gazdaság rendbe tétele. Olyan viszonyokat kell teremtenünk, melyben a megalapozott gazdasági növekedés beindulhat. Le kell szorítani a már-már elviselhetetlen mértékű munkanélküliséget, meg kell őrizni mindenki számára a már elért életszínvonalat. Kiszámítható gyarapodást kell biztosítani. Nem szabad megengedni, hogy a nyugdíjasok megszolgált juttatása leértékelődjön, mint ahogyan azt sem, hogy a jövőt megalapozó humán értelmiség ne nyugodt körülmények között dolgozzék. Olyan társadalmat kell építeni, amelyben van perspektívája, értelme a munkának, ahol nem a letargia, a kilátástalanság a je- lemző. Miért az Agrárszövetséget választottam? Elsősorban azért, mert programja közel áll az enyémhez. Annak kialakítása során az én véleményemet is figyelembe vették. Az Agrárszövetség pragmatikus, gyakorlatias, tenni akaró - nem ideologi- zálgató szervezet. Tagjai nem a múlthoz való viszonyuk tisztázására tesznek újra és újra szána- las kísérletet, nem akarják a történelem kerekét visszaforgatni, nem akarnak faekével szántani, hanem az építés, a felemelkedés megvalósítására készülnek. E szervezet a józan szakértelem pártja; kidolgozott gazdasági programmal rendelkezik. E programot azok a gyakorló szakemberek alkották, akik világszínvonalú mezőgazdaságot hoztak létre, s azt működtették. Ez a program megjelöli a kitörés irányát: mezőgazdaság és élelmiszeripar. Tudomásul kell venni: ez az ország agrárország volt, az ma is, és nincs más útja, mint hogy ez legyen a jövőben is.
