Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-21 / 93. szám

4 1994. április 21., csütörtök ® A szerkesztőség postájából ^ A kutyaharapás 40 évesen majdnem a lábába került Tanulságos eset A vendég tiszteletére kemencében sült a pite A jászjákóhalmi honismereti szakkör gyakran visszatérő kedves vendége Czine Mihály professzor, aki a napokban ismét részt vett a kemencében sütött pite „szertartásán”. A szakkör hölgytagjai kétféle pite készítésével (tejes és „kőtt”) csillogtatták meg ismereteiket, és az idősek mellett a fiatalok is szí­vesen ismerkedtek az új ízzel, örömmel fogyasztották a finomságot. A harminctagú baráti kör vidám beszélgetéssel zárta a találkozót. (Az eseményt képpel együtt hírül adta: Fodor István) A denevérek talán észlelhetnék, de az autósok erre képtelenek... Az emberek biztonságáért Március 24-én, csütörtökön estefelé elmentem az egyik is­merősömhöz, ahol a nagy- és kiskapu tárva-nyitva állt. A háznál hiába kopogtam, semmi nesz, s mintha a melléképület­ből világosság szűrődne, a fal melletti járdán oda indultam. Aztán félúton egy nagy fehér kutya egyenesen a torkomnak ugrott, de szerencsére a lánc rö­vidnek bizonyult, így a fogait a bal lábam vádlijába eresztette. Néhány percig farkasszemet néztünk egymással, míg a gaz­daasszony kijött, s levette ró­lam. Semmi baj, be van oltva - mondta. A történtek után egyenesen az ügyeletre mentem, ahol az orvos és az asszisztens ellátta a sebet, és tetanuszinjekciót kap­tam. Másnap reggel mentem dolgozni, majd műszak után haza, de már az egész lábszáram duzzadt volt, vörös, és nagyon fájt. Éjjel vizes ruháztam, de másnap nem tudtam ráállni, a szomszédok segítettek, borogat­ták. Én pedig arra gondoltam, hogy a kuvasz be volt oltva, te­tanuszt kaptam, majdcsak rendbe jövök. Aztán az állapo­tom annyira rosszra fordult, hogy hétfőn a szomszédom ki­hívta hozzám dr. Dékány Lász­lót, aki azonnal mentővel kül­dött a karcagi kórház sebésze­tére. Amikor ott a tapasztalt, ki­váló orvoscsoport meglátta a lábam, szinte tanácstalanul néz­tek egymásra. Végül is a „feltá­rás” mellett döntöttek. A legszömyűb érzés az volt, amikor a szemembe mondták: nem sok esély van arra, hogy megmarad a lábam. Mert ha a barnás-vöröses szín fölfelé ha­Az Új Néplap nyilvánossá­gán keresztül is hálás szívvel mondunk köszönetét a Hetényi Géza Kórház sürgősségi osztály vezető főorvosának, dr. Sebestyén Mihály úrnak, az osztály munkatársainak, vala­mint dr. Öltevényi János főor­vos úrnak és a III. emeleti se­bészeti osztály dolgozóinak. Meggyőződésünk, hogy édes­apánk, Kajcsa Árpád életének meghosszabbításáért mindent elkövettek, majd súlyos egész­ségi állapotában úgy felerősítet­ték, hogy kívánságára szülő­földjére, Marosvásárhelyre vi­hettük. Köszönetét mondunk az Alarm Centrum közreműködé­séért, az Országos Mentőszol­lad, azért, ha a csonthártya vagy a csontvelő károsodott, akkor azért kell amputálni. Negyven­évesen elveszíthetem a lábam egy kutya miatt?! - nagyon megijedtem. S elkezdődött a tu­domány és a szörnyű kór közti csata. Elértük, hogy lázmentes lettem, majd húsvétkor már a lábfejem nagyobb része ránco­sodott, ami arra utalt, túljutot­tam a veszélyen. Április 15-én hazaengedtek, s bár ma is nagyon nehezemre esik a járás, a mielőbbi teljes gyógyulásban reménykedem. Az Új Néplap nyilvánossá­gán keresztül is köszönetét mondok a karcagi sebészeknek, ápolónőknek, akik mindent megtettek azért, hogy ne marad­jak örök nyomorék. Úri József Kisújszállás * Olvasónk leveléből nem de­rült ki: most valójában be volt oltva a kutya, vagy mire ve­zethető vissza a seb elmérge­sedése? Erre dr. Dobrai Istvántól, a karcagi kórház sebészeti osztály főorvosától kértünk választ. Mint mondta, a kedves beteg azért jutott ebbe a sajnálatos hely­zetbe, mert rosszabbodása, fájdalmai ellenére is csak na­pok múlva került a szakorvo­sok kezébe. A kutyát beoltot­ták, de a harapás okozta seb eleve fertőzött, ezért a leg­gondosabb háziorvosi ellátás után is súlyossá válhat a beteg állapota. Tehát ha Úri József még később érkezik a kórház sebé­szeti osztályára, a kutyahara­pás bizony tragikusan is vég­ződhetett volna. (A szerk.) gálát szolnoki dolgozójának, Sziráki Sándor mentőtisztnek és Koncsik József mentősnek, akik az ártándi határátkelőnél, ahol 6 óra hosszát kellett vára­koznunk, türelmesek, áldozat­készek voltak, mérhetetlen fi­gyelemmel nyújtottak segítsé­get a betegnek és a hozzátarto­zóknak. Édesapánk március 12-én, Is­ten akaratába beletörődve, örökre megpihent. Még egyszer köszönet azok­nak is, akiket név szerint nem említettünk, de a nehéz időkben mellettünk álltak, a segítsé­günkre voltak. Kajcsa Margit és Erzsébet Szolnok Magánautós vagyok, aki sok időt tölt úton, olykor az esti órákban is. Tapasztalataim alapján állít­hatom, hogy a közútjainkon este közlekedő kerékpárosok közül nagyon soknak nincs vi­lágítóberendezése; kb. 20 száza­lékuknak csak prizmája van. Hogyan lehetséges ez, hiszen köztudomású, hogy a közleke­dési rendőrök folyamatosan és előre beharangozott - utólag eredményesnek mondott - ellenőrzést tartanak útjainkon. Netán teljesen leköti őket a gépkocsik lámpáinak vizsgá­lata? Az autósok pedig denevér gyanánt észleljék az előttük im­bolygó, kivilágítatlan kerékpá­rosokat? Tévedés ne essék, az a véle­ményem, a rendőrség fokozott közúti ellenőrzése jó szolgálatot tesz, de úgy látom, mintha csak az autósokat kötelezné - jogo­san - a közlekdési szabályok betartására. Nem tudom, felfigyeltek-e már arra a nyugtalanító tényre, hogy a csodakerékpárokat is - zömmel - lámpa nélkül árusít­ják, és az elenyésző számú, többnyire sportszerűen kerké- pározóktól eltekintve, meny­nyien költenek erre a felszere­lésre? Itt jegyzem meg, hogy dinamót, lámpát elvétve lehet kapni a falvakban, de a jól fel­szerelt városi szakboltokban is gyakran hiánycikk. Gyerekkoromra emlékezve jut eszembe, hogy sötétedés után nem mertünk világítás nél­kül kerekezni, mert a körzeti megbízott lepofozott volna róla. Rosszabb esetben a szülők zse­bére ment a felelőtlenség, ma pedig egyetlen kerékpárt sem találtam környezetemben, isme­rőseimnél, amelyiken működne a világítás! Nemrég Törökszentmiklóson jártam, ahol akkor - valószínű­leg műszaki hiba miatt - nem működött a 4-es főút városi szakaszán a közvilágítás. Beso­roltam az éppen a szélső sávban araszoló járőrkocsi mögé, és oda-vissza (a hosszú városi sza­kaszon) összesen 68 kivilágítat­lan kerékpárost számoltam meg, akik zavartalanul közle­kedhettek. Az úton társak vagyunk, s te­kintve, hogy egy balesetnél leg­inkább a kerékpárosok sérül­nek súlyosan, mindenki tegye meg a tőle telhetőt azért, hogy őket szürkületkor, sötétben lát­hassuk, s hogy minden útjukról hazatérhessenek! Fenyves Attila Szolnok A villanyszámla ára Ha nincs otthon az áramfo­gyasztó, a Titász díjbeszedője becsúsztat egy értesítést az ajtó résén. Többségünk ilyenkor dolgozik, és kiszámíthatatlan, hogy mikor érünk haza. Az ér­tesítésen azonban egy keddi, késő délutáni és egy pénteki, kora délelőtti időpont áll, ami­kor befizethetjük a díjat. Szerintünk ez az idő kevés ahhoz, hogy zavartalanul ren­dezzük a számlát, főképp ha egyedülállóról van szó. De ha ezen belül nem egyenlítjüki ki, figyelmeztetésképpen máris megemelik, netán megdupláz­zák a kirótt díjat. Ettől a helyzet jottányit sem változik, mert elő­fordulhat, hogy keddre és pén­tekre is éppen akkor jut valami teendő, amikor az ember leró- hatná a tartozását. Ilyenkor ke­reshetjük az ismerőst, a rokont, hogy intézze már el ezt a kelle­metlenséget. (Tudjuk, lenne megoldás, ha pl. átutalási betét­számlát nyitnánk, de erre nem vállalkozunk.) A Titász szolgáltatja az ára­mot, mi fizetünk, s tekintve, hogy ebben a viszonyban mi vagyunk a vevők, szeretnénk, ha a szolgáltatóhoz nem nekünk kellene - a már említett rövid időn belül - igazodnunk. Kiss Katalin Küldjön egy képet! A régi szép idők emlékére A vezsenyi szüreti bálon - 1946 őszén Mindig szívesen nézegetem, olvasgatom az Új Néplapban közreadott emlékképeket, a visszaem­lékező sorokat, s nagy örömömre szolgál, ha a beküldött fényképeken ismerős arcokat, régi osztály­társakat, cimborákat is felfedezek. Emlékeim között kutatva, talán most én is örömet szerezhetek azoknak, akik ezen a képen magukra ismernek. (A nevek felsorolására már nem vállalkozom, én balról vagyok, kalapban, lóháton s a legmagasabb.) A felvétel 1946-ban készült, Vezseny községben, amikor a Kisgazdapárt ifjúsága - lovasfelvonu­lással - szüreti bált rendezett. Szabó Béla - Vezseny Hogy édesapjuk szülőföldjében pihenhessen... A gyógyítók és a mentősök mindent elkövettek A „Gyermekvilág” Alapítvány javára... A szolnoki 12. Számú Óvo­dai Intézmény szülői munkakö­zössége a közelmúltban ovisbált rendezett, melynek teljes bevé­telét felajánlották az intézményi „Gyermekvilág” Alapítvány ja­vára. Az összeget a gyerekek játék­feltételeinek javítására fordít­juk, s célunk megvalósítását a következő cégek, vállalkozók segítették: Szandi Buci, Szandi ABC, Kaolin, Göcz butik. Kuckó, Szolami, Ideál Kft., Kunság Füszért. Kovács Bt.. Szász és társa, Peszkó, P+P mi­nimarket, Ozirisz Vendéglátó Kft., Szent Orbán patika, Or­chidea, Grácia, Szolnoktej Rt., Varázs fodrászat, Garázs bolt és Petrezselyem István vállalkozó. A szülők, az intézmény dol­gozói és az alapítvány kuratóri­uma nevében is köszönöm a támogatást. Mihályi Istvánná intézményvezető Hozzászólás cikkeinkhez Kiegészítésképpen Még nem egészen az összeomlás szélén A szolnoki Széchenyi La­kásszövetkezetről szóló, „Ösz- szeomlás szélén a rendszer” című cikk (Új Néplap, április 7.) az utóbbi években rólunk megjelent írások közül a legtár- gyilagosabb, azonban a cím vé­gén szívesen láttam volna egy kérdőjelet. Ugyanis még nem állunk az összeomlás szélén, hi­szen az a kijelentés, hogy a tárgyév tartalékait fokozatosan feléljük, azt jelenti, csak azt! A korábban képződött 10 millió forintból sem 1992-ben, sem 1993-ban nem használtunk fel még felújításra sem, mert a felújításokat is, „évi 3-4 millió forint”, a tárgyévi befizetések fedezték. Tehát az összeomlás széle és szövetkezetünk között van egy 10 millió forintot érő gát, melynek lebontása még nem indult meg. A Széchenyi Lakásszövetke­zet igazgatósága mindent meg­tesz annak érdekében, hogy az említett gát a lehető legrövidebb időn belül erősödjön, mert az „árvíz” a közeljövőben (5-10 év) az elodázhatatlan felújítások képében jelenik meg. Mert a kintlévőségeinkből sajnos nem lehet felújítani a vízvezetéket, a liftet stb. Természetesen azt is el­mondhatjuk, hogy a tulajdono­sok túlnyomó többsége (75 szá­zaléka) ma is becsületesen ele­get tesz fizetési kötelezettségei­nek. A 20 milliós hátralék a 2500 tulajdonos 13 százalékáé, ami 324 lakást jelent, és minden bizonnyal van közöttük olyan, aki tudna fizetni, de olyan is, akinek az összkomfortos lakás­ban élés meghaladja lehetősége­inek határát. Germann Sándor a lakásszövetkezet elnöke „A kár, ami a szörnyű szárazság miatt ért, a sajátunk” A magángazdaságok hátránya és előnye Számvetés a szövetkezeti közgyűlés előtt címmel jelent meg - az Új Néplap április 12-i számában - az a riport, ami a jászladányi Jászföld Szövetke­zet elnökével készült, s aki arról nevezetes, hogy vezetése alatt a termelőszövetkezet az utóbbi egy évben 10 millió forint hi­ányt termelt. Nem derült ki azonban, hogy ez a „mintagaz­dálkodás” elvetendő vagy köve­tendő példaként kapott nyilvá­nosságot. Mindenesetre a szövetkezet elnökének lehetősége nyílt arra, öogy ókommunista nézeteit ki­fejtse, sőt arra is, hogy minket megrágalmazzon. A riportból ugyanis a helyzetet nem isme­rők azt a következtetést vonhat­ják le, hogy a kárpótlás során visszanyert földünket az állam­polgárok pénzéből műveltettük meg, holott semmiféle támoga­tást, hitelt nem vettünk igénybe. Ahhoz, hogy mi hogyan gaz­dálkodunk, nincs köze senki­nek. Sem az Új Néplapnak, sem Dankó úrnak. A kár, ami a szörnyű szárazság miatt ért, a sajátunk. És ez az előnye az egyéni gazdálkodásnak, a ma­gángazdaságoknak: mindenki maga viseli a felelősséget, míg a termelőszövetkezetekben, esetleg a Dankó úrhoz hasonló „mintagazdák” az egész tag­ságra zúdítják a kárt. Úgy vélem, fölösleges bárki­nek is aggódni az egyéni gazda­ságok gépesítése miatt, hiszen az ellátottságuk már ma sem rossz, és állandóan fejlődik. S ehhez még annyit: az is elkopta­tott frázis, hogy lóval és ökörrel nem lehet Európába menni. Traktorral sem, ha az a mennyi­ségi termelés szimbóluma és eszköze marad. Milyen kormányra vágyódik az elnök úr? Amelyik pontosan megmondja, hogy mit termel­jen, amelyik nem támogatja a Duna Tv-t, nem támogatja az önállóan gazdálkodókat, hiszen ezzel „feneketlen kútba rakja a pénzt”. Ellenben továbbra is in­gyen szállítja az árut a keleti pi­acra, és finanszírozza a rosszul gazdálkodó tsz-ek adósságát. Választások előtt tanulságos olvasmány volt - főleg az egyéni vállalkozóknak. Bepil­lanthattak a jövőjükbe: mi lesz a sorsuk, ha Dankó úrhoz hasonló gondolkodású tsz-lovagoknak szava lesz a parlamentben. Dr. Mizsei Béláné Szolnok Megértő, lelkiismeretes, pontos fiatalember kézbesíti az újságot „A kiválasztásához gratulálunk” Amióta saját kézbe vették az Új Néplap terjesztését, öröm­mel mondhatom, megszűnt a bosszúságom. Minden reggel, illetve már a hajnali órákban megérkezik a kedvenc újságom, s ez Siket Gábor kézbesítőnk­nek köszönhető. A fiatalember pontosan, megbízhatóan látja el feladatát, s ezen túlmenően - amikor szedi az előfizetési díjat - ked­ves, mosolygós, és megértőén tudomásul veszi, ha még nem kaptam meg a nyugdíjat. Kéré­semet, hogy majd keressen meg ismét, szó nélkül teljesíti. (Megjegyzem, a Új Néplap a lányom, Fekete Erika nevén jár nekem.) A lelkiismeretes, segítőkész újságkézbesítőnek a nyilvános­ság előtt is köszönetemet feje­zem ki. A további munkájához sok sikert és nagyon jó egészsé­get kívánok. Özv. Molnár Sándorné Szolnok Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné

Next

/
Thumbnails
Contents