Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-20 / 92. szám
1994. április 20., szerda Politikai vitafórum „Mik vogmuk?” Nem merem leírni, mik vagyunk, de bizonyos az, hogy velünk, megkérdezésünk nélkül azt tettek, tesznek, amit akarnak, és a címben a/i i' jelzem, hogy a leköszönő parlament négy éve alatt középkori állapotok alakulhattak ki megszenvedett, jobb sorsra érdemes népünk helyzetében; „Kevesen lettek nagyurak, népünk sokasága pedig középkori szolga, Tiborc sorsban maradt”! A mi verejtékünk pénzén vágnak jó képet a falak plakátjain, és pénzünkön nyomtatott és terjesztett szórólapokon mondják el nagy tetteiket. Egyőjük sem beszél arról, mit tett, mit akar tenni, saját érdekét, saját ügyeit hogyan rendezte el a parlamenti ciklus 4 éve alatt. Például nagy lakása volt, de vett mellé még egyet, kocsija van, nyaralónak falun is vett öreg parasztházat, hiszen a népért fáradozott... Sokkal égbekiáltóbb jogtalanság még ennél, hogy ha újra nem választják meg, amiben biztos vagyok, még végkielégítést is kapnak, maguknak adnak, holott négy évre voltak szerződve. Más hatévi kényszermunka után nem kap annyi kárpótlást, mint az újra meg nem választott képviselők, akik maguknak az emberi és szociális jogokat meggyalázó juttatásokat szemérmetlenül megszabtak! Én részemről az emberi jogok megsértésének és alkotmánysértőnek ítélem meg ezeket a jogtalan előnyökhöz önző módon történt juttatásokat, önbérezéseket, mert a demokrácia elvével ellenkeznek, és akár népszavazás alapján is kérem megalázó megszüntetését Én a volt képviselőkből talán kettőt sem választanék újra! Mik vagyunk! Most megmutathatja a nemzet! Deák András a Recski Szövetség tagja Tiszafüred menjen vagy maradion? Politikai életünk csendes vizében kisebb hullámokat kavarhat a tiszafüredi lakosok igénye. Heves megyéhez tartozzon-e Tiszafüred és környéke, vagy maradjon Szolnok megyében? Balogh Sándor, e körzet SZDSZ-képviselőjelöltje közel ötven lakossági találkozón vett részt ez idáig, s a fenti kérdés mindenhol terítékre került. Szinte minden megkérdezett szívesen mérlegeli a lehetőséget, s különösen a fürediek mondanak igent rá, ami nem meglepő. Csakhogy a Karcagon élők többsége is támogatná, hogy Tiszafüred és környéke népszavazással Heves megyéhez csatlakozzon, s ez már több mint érdekes. Balogh Sándor SZDSZ-kép- viselőjelölt szerint a probléma bonyolult, az az igazság, hogy ez nem egy egyszerű kérdés. A Tiszafüreden megkérdezettek nagy többsége támogatja a megyehatár módosítását, de egyrészt csupán néhány száz emberrel tudott erről eddig beszélni, másrészt pedig ő az egész 8-as számú választókerületet kívánja képviselni, annak ellenére, hogy Tiszafüred és környéke a szűkebb hazája. A képviselőjelölt úr mindenesetre utánanézett a dolognak. Tiszafüred és a Tiszafüredi járás helységei 1851-től Külső-Szolnok megyéhez, majd 1876-tól véglegesen Heves megyéhez tartoztak. Ennek komoly gazdasági okai voltak, melyek mind a mai napig hatnak. A második világháború után, már a szocialista korszakban a 4.343/1949. sz. Minisztertanácsi rendelet alapján 1950-ben Szolnok megyéhez csatolták a járást. Balogh Sándor szerint ez téves döntés, hiszen amíg például Eger ötven, Debrecen száz, addig Szolnok 110 kilométer. Hogy a döntés téves volt, mutatja az is, hogy még ma is lehetetlenség megfelelő időben Füredről Szolnokra utazni. Gazdasági kötődése a területnek Szojnok megyével csak az elmúlt negyven év eredményeként van, amikor más területek kárára fejlesztették ott az ipart. Egyébként is, ma már a megyehatár gazdasági szempontból jelentéktelen dolog. Tiszafürednek valós kötődése van Heves megyéhez, például az itt megforduló turisták zöme, mintegy hetvenöt százaléka Hevesen keresztül érkezik, illetve oda utazik tovább. Közlekedési, gazdasági és kulturális szempontból is inkább Heves megyéhez tartozik a terület. Az SZDSZ-es képviselőjelölt szerint az itt lakók véleménye a döntő. A polgárokat kell megkérdezni, s amennyiben az igény valós, kezdeményezni kell a népszavazás kiírását. S nehogy azt higgye valaki, hogy neki csak a Füred-kömyékiek fontosak, ezért Karcagon is mindig felteszi a kérdést: menjen, vagy maradjon Tiszafüred? S ami talán meglepő lehet, a karcagiak többsége is támogatja az elképzelést. Vajon csak azért, mert közkeletűen a szocialista iparpolitikán eddig Karcag, s nem csak Karcag, csak veszített? Ki tudja? Mindenestre Balogh Sándor képviselőjelölt minél több választót meg kíván kérdezni, s a válaszok ismeretében, ország- gyűlési képviselőként akar majd az ügyben lépni. Reméli, hogy még több száz választó véleményt nyilvánít akár levélben, akár személyesen. Lehet, hogy a következő parlament már dönteni is fog ebben a kérdésben? Erdei Válasz Kefe úr leveleire 338$! Wm& Tisztelt Kefe Úr! Olvasom az utóbbi írásait, szinte lenyűgöző. Először azért, mert elgondolkodtat, hogy nagy íróink közül melyikhez hasonlítsam, Jókaihoz vagy Aranyhoz, de ahogy olvasom, inkább „Tompa”. Másodszor nagyszerű írásaiban a különböző alakítások egy színésznek is díszére válnának. Hol egy tudatlan szegény embert alakít, majd a következő írásában föllép mint egy sokat olvasott történész, aki azt is tudja, hogy Hunornak és Magyarnak ki volt a bábaasszonya. Gondolom, van még a padláson összerakva abból a brosúrából, amit annak idején tonnaszámra kötelező volt megvásárolni az üzemeknek a munkások pénzéből és Önnek, mint a nagy foxi-maxi tanítónak a legértékesebb jutott. Gondolok itt kuláklista stb., amiből könnyű volt kibetűzni az akkori propagandának kiírt hercegi neveket, amiket most az írásaiban felhasznált. Tisztelt Kefe úr! A március 30-i írásában a pártalapítási szándékát nagyra értékelem, ugyanis így megoldódhat az a régi vágya, amiért már régen eszi a kefét. így újra elmondhatja meséjét a nagy házban mondjuk arról, hogyan lehet vizet fakasztani a tönkretett Duna-ágban. Azt is tudja, hogy az alapított pártot kizárólag Önnek kell vezetni, így helyette szerepet nem tölthet be, mert ilyen tudással úgysem tudná elviselni, hogy Ön adjon tanácsot a vezetőnek. Most pedig határozzuk meg a párt nevét. Én a Kaméleon Párt nevet javasolnám. Ez se nem jobb, se nem bal, mindig olyan színt képvisel, amilyet akar. A programjával sem kell törődni, le kell írni valamelyik pártét, most úgyis ez a divat, taktika gyanánt pedig be kell iktatni a vallást. Azután az írásában nagyon kiemelt nagy tudású valamelyik Gyulával vegye föl a kapcsolatot, és mindjárt megköthetik az egyezséget. Kap egy mandátumot, és utána átadja cserébe a tagságot. Ilyen üzlet már történt, egész szakszervezet és párt kelt már el így. Tisztelt Kefe úr! Április 6-án írt levelében saját tudását értékelve már sokkal komolyabb beosztást igényel. Igaza is van, hiszen eddigi próbálkozásai, a pártokba való beépülés nem megy. Ahogy írja, talán a zöldpártnál vagy a kékpártnál próbálkozik nyíltan mint polgármesterjelölt vagy miniszterelnök-jelölt. Az ötlet igen jó, csak nagyon vigyázni kell, nehogy elkezdje játszani a már kb. 30 éve elkezdett játékot, mert azon igen sok ember vesztette el vagyonát, sőt még az életét is. Ez a játék az „Itt a piros! Hol a piros?” Na, de lehet, ez Önnél egy idült baloldali betegség. Amint írja, hogy már a nagymamája is említette kukoricamorzsolás közben, hogy ennek a gyereknek valami baja lehet. Erre pedig van egy kitűnő gyógymód, a keleti kúra. 3-4 éves málenkij robot, 40-50 fokos mínuszban. A gyógymód mellékhatásairól és utóhatásairól nem beszélek, viszont az idült betegségéből garantálatan Nyugdíj és környezet- védelem A Köztársaság Párt fontosnak tartja, hogy az új összetételű parlament az elsők között alkossa meg a környezetvédelmi törvényt, mely nagyon szigorú normatívákat és szankciókat tartalmazna. A gazdaság érdeke nem ellentétes a környezetvédelmi érdekekkel. Úgy véli, rövid türelmi idő biztosítása után, el lehet érni azt, hogy az európai normának megfelelő értékek érvényesüljenek a gyakorlatban. Kormányzati szerepvállalása esetén azonnali és teljes körű értékálló nyugdíjat biztosítana a Köztársaság Párt, hisz ennek alapját a több évtizedes folyamatos járulékfizetéssel megerősített szerződés alapozta meg, melyet mindenképpen be kell tartani. A Köztársaság Párt Országos Elnöksége Bezárt a parlament... te jó isten, mit nézzek ezután a tévében, a focinál ugye már az első félidőben átmegyek gyomorgörcsbe, marad a Parabola, az is csak azért, hogy tényleg határtalan-e a hülyeség, mindég kiderül, hogy tényleg, hát hol töltsem meg ezt a buta fejemet, így aztán marad a levelezés a képviselő úrral, az se semmi nekem szellemileg, majdcsak kihúzom valahogy a következő parlamentig, az a baj. hogy csak az utolsó hónapokban kezdtünk el levelezni, bánt ez engem nagyon, így utólag, majd csak úgy vagyok, mint az a felettébb rosszindulatú polgármester, aki megírta az újságban, hogy a szórólapokról tudta meg, hogy a képviselő úr a képviselője, nincs persze igaza, jobb később megtudni, mint soha, egyébként is akkor meg mit akar, folyton őhozzá mászkáljon a képviselő úr talán, van éppen elég dolga, folyik itten ez a törvényhozás, ilyen bizottság, olyan elnökség, igazgatótanács, főszakértés, a tiszteletdíjért is folyton el kell menni, az egyik ekkor fizet, a másik akkor, tiszta összevisszaság, az ember folyton eltéveszti, hogy hová kell menni a fizetésért, nem lehet a feje káptalan, de jól meg is válaszolt neki a képviselő úr az újságban, dicsérem az eszét, na ezt nem teszi az ablakba az a kö- tözködő, szóval, hogy szándékosan próbálták összeroppantani a képviselő úr idegrendszerét, pedig azt még egy gyerek is betökéli, hogy. az idegrendszer egy képviselőnek tisztára nélkülözhetetlen, nem létezik, hogy idegrendszer nélkül valaki képviselő lehessen, vagy csak nagyon kivételesen, esetleg protekcióval, annyira sajnáltam, ahogy panaszkodott a képviselő úr, hogy négy évig csak provokálták, gúnyolták, lejáratták, alig tudta azt háromszázötven törvényt működésbe hozni, biztos folyton elromlott egyiknek-másik- nak a kereke, nem indult az istennek se, hiába rugdosták, csak nyögésjött ki belőle meg valami kis szél alul. esküszöm, sírtam, amikor tetszett írni. hogy nem volt ereje ahhoz, hogy a törvényt megetesse az emberekkel, szó szerint így tetszett írni, erre vágtam magam hanyatt, a könnyem potyogott, ekkora humor már nem is létezik, bizony isten, olyan hálás vagyok, hogy mindég helyre tetszik állítani a kedélyállapotomat ezekkel az írásokkal, pedig a nagy adu még hátravolt, ezzel aztán padlóra küldte a polgármestert, holtbiztos, hogy még csuklani sem mer egy darabig, merthogy meg tetszett írni őszintén: kereste telefonon, de valahogy nem jött össze a dolog, mással beszélt, mellékapcsolt, elromlott, mit tudom én, sok bibi lehet egy telefonnal, így aztán nem tudott a választókkal négy évig összejönni, ki tehet erről, nem lehet minden tökéletes, de ha most újra kormányra kerülünk, ami nem is lehet vitás, kétezerre mindenkinek lesz két telefonja, egy piros meg egy zöld, telefonálhatnak a polgármesternek éjjel-nappal istenunásig, addig pedig köszönjük a türelmet, és kéretik nem összeroppantani a képviselő úr idegrendszerét. kefe A Nyílt térben megjelenő írásokat változtatás nélkül közöljük, azok tartalmáért szerkesztőségünk nem vállal felelősséget. MSZP: minden jó, ha a vége jó (lesz) kigyógyul. Persze a kúra alatt libamájról csak álmodni lehet, mert még a vadludak is elkerülik ezt a vidéket. Említést tesz írásában a bra- tyójának titulált takarékszövetkezeti vezetőről, aki Önt tájékoztatta a bankvezetők közgyűléséről a libamájas állófogadásról, a pirosba öltöztetett pincérekről, a prémiumok fölemeléséről. Csak arról nem szól, hogy a bratyóját a prémcsiből menynyivel vágták oldalba, hiszen bizonyára sokkal jobban vezeti az együttest, mint ügyesen félreállított elődje. Szerintem nagyon sajnálhatja, hogy a kedves bratyója nem vitte magával, talán ráismert volna egy régi funkcionárius barátjára vagy egy olyan nagy múltú bankosra, aki annak idején kerekeket illesztett a dollár alá, hogy gurulni tudjanak. Mivel Önnek az a profilja, hogy valahová beépüljön, lehet, hogy egy ragyogó alkalmat szalajtott el. Még arra kérem, írásait ne hagyja abba. Egy ilyen értékes egyén, aki nemcsak ismeri a múltat, hanem oszlopos alakítója is volt, remélem, tagja már az írószövetségnek. Amennyiben nem, úgy kérjen meg egy nagy ajánlót, aki benne van a régi láncban. Sajnos mi még most is láncot hordunk, és e lánc szétveréséhez hiába akarjuk felhasználni Kossuth kardját, mert azt vagy ellopják, vagy anyaghibás és eltörik. Egy jóakarója Tiszaföldvár (Cím a szerkesztőségben) Tisztelt Képviselő Úr! A sajtó jóvoltából őszinte örömmel vettem kézbe az április 6-i Nyílt térben megjelent írásomra adott válaszát, amelyben korlátozott szellemi beszá- míthatóságomat demonstráló értetlenségemről volt szíves tájékoztatni a nyilvánosságot. Mi több, e minősítést nyílt levele végén pártom valamennyi tagjaira kiterjesztette (hiszen ők is képtelenek megérteni mindazt, ami pedig nyilvánvaló minden normális ember számára). Hogy miért örülök ennek (leszámítva azt a kézenfekvő megoldást, hogy valóban hülye vagyok)? Azért, kérem, mert minden viszonylagos! Az Önök független nemzeti televíziója által sugárzott, a toleranciát, a nemzeti megbékélést és a keresztény erkölcsök épülését szolgáló, Parabola című opusz például ennél valamivel mesz*- szebb ment. Az adások után, amelyekben - többek között - maffiózónak, homoszexuálisnak stb. nevezték az MSZP tagjait (is), még feleségem is gyanakodva méregetett. Magam is jobbnak láttam, ha alapos önvizsgálatot tartok, de arra a végső következtetésre jutottam, hogy ez azért némi túlzás. No, mindehhez képest a szimpla „gyengeelméjű” minősítés valóságos dicséretnek számít, pláne ilyen ügyesen körülírva. Az persze politológiai és orvos- tudományi szempontból egyaránt számottevő felfedezés, hogy egy politikai párt - ez esetben az MSZP - nem az érdekek, hanem az erősen behatárolt szellemi képességeknek a normálisát az elmekórtani esettől elválasztó vonala mentén szerveződjék. Ennyivel is gazdagabbak lettünk. Örömömnek van azonban egy másik oka is. Ön válaszában azt írta, hogy „Füle István (MSZP) tömény iróniával pel- lengérezte ki azt a híradást, amely a megyének juttatott majd egymilliárdos kormány- támogatásról tudósított”. Nos kipellengérezésről szó sincs! Egy híradást amúgy sem szokás kipellengérezni, ha az arról tudósít, ami történt, illetve elhangzott. És ez arról tudósított. Nekem az elhangzottakkal volt némi problémám. A „tömény irónia” viszont stimmel. Örülök, hogy Ön ezt „értékeli”, mert ez azt bizonyítja, hogy Önnek van humorérzéke, amellyel viszont az Ön pártjának politikusai nemigen tűntek ki az elmúlt négy évben, hacsak a Parabola szintű „humort” nem tekintjük annak. Az irónia, a humor iránti fogékonyság hiánya egy politikusnál számomra a valóságtól való elszakadást jelzi. Eszerint „lélekben” Ön még kötődik a valósághoz, válaszlevelében azonban - legnagyobb sajnálatomra - „itt-ott” már elszakad tőle. Nézzük! 1. Kinek vagy minek szólt az irónia a részemről? Semmi esetre sem a kormánylátogatásnak vagy a kapott támogatásnak, függetlenül attól, hogy mi egyetértünk-e vagy nem a látogatás tényével, illetve a támogatás mértékével. Csupán arról van szó, hogy az ominózus sajtótájékoztatón Ön úgy állította be a tényeket, mintha a kormánylátogatás értelmét kétségbe vonó vélemények arra irányultak volna, hogy meg is akadályozták azt. Ez egyszerűen komolytalan! Tessék nekem mutatni egy pártot, pláne személyt, ami vagy aki képes egy kormánylátogatást megakadályozni, ha a kormány tényleg jönni akar. Akkor meg miféle ellenállást kellett leküzdeni, milyen „akadályokat kellett elhárítani”? Mi egyébként azért elleneztük a látogatást, mert úgy véltük, hogy az elmaradott területek támogatását (infrastruktúrafejlesztés, adó- és beruházástámogatás stb.) rögzítő regionális törvényt semmilyen kormánylátogatás nem helyettesíthet. Ezt a véleményünket ma is fenntartjuk. 2. „Mi mennyi”? Hát az attól függ, hogy honnan nézzük! Ha én netán tényleg nem érteném (pedig bármily meglepő, de értem), hogy „mi mennyi”, akkor Ön viszont azt nem érti, hogy „mi harminc” (ha valaki esetleg nem ismeri a vicc „eredetijét”: a hajóskapitány lekiabál a gépházba: „Mennyi?” A gépész válaszol: „Harminc!” Mire a kapitány: „Mi harminc?” A gépész: „Mi mennyi?”). Azaz Ön országgyűlési képviselőként pontosan ismeri a kormány által adott céltámogatások nagyságát, én viszont önkormányzati képviselőként pontosan tudom, hogy mindez mire elég. Itt van például a szennyvíztisztító ügye: a tervezésre az önkormányzat kapott 50 millió forintot, és még a bekerülési költségeknek pontosan 35 százalékát. A szolnoki önkormányzat zsebe üres, mert a rendelkezésre álló pénzt a kormányzat által rárótt feladatok ellátására kellett kifizetni (ami ráadásul hitelből származott, tehát az eladósodással is meg kell küzdeni). Akkor vajon ki fedezi a fennmaradó 65%-ot? Talán a következő kormány? És ha „esetleg” kormányváltás lesz? Mutasson nekem egy önkormányzatot, amelyik ilyen körülmények között felelősséggel belekezd egy ilyen beruházásba. Persze, valami „kisördög” azért azt súgja nekem, hogy Ön nem ennyire tájékozatlan a „másik oldal” szempontjait illetően. Mint ahogy az ügyben sem, hogy a még e kormány által későbbre megígért támogatásokat vagy megkapjuk, vagy nem. Kár tehát tényként beszélni erői. Hogy pedig én milyen pénznemben számolok? Mint a fenti példa is mutatja, nem transzferábilis rubelben. hanem (ha valutaként még nem is teljesen) „csengő” magyar forintokban. Ha pedig Önben még mindig ilyen mélyen él a transzferábilis rubel „kísérteié”, akkor az azt is bizonyítja, hogy lelkiismeretes diák volt marxistáknak titulált közgazdaságtan „fantomkategóriáinak” elsajátításakor, mi pedig tanárként talán nem is végeztünk rossz munkát, „bár egy testes, igazi magyar úrtól már mi is tudjuk, hogy a „szakértelem ócska bolsevik trükk”, de üsse kő, ha másban nem is, ennyiben legalább vállalhatjuk a „bolsevik” örökséget. Komolyra fordítva a szót: valóban azt valljuk, hogy a „kis pénz is pénz”, csak nem árt, ha azt is tudjuk, hogy mit lehet kezdeni vele. 3. Képviselő úr, meg fog lepődni: súlyosan téved, amikor ezt állítja, hogy „egyeseknek” (azaz nekünk) semmi se jó! Létezik ilyen! Hogy mi az, azt részletekbe menő pontossággal megtudhatja a Magyar Szocialista Párt programjából, amely - így választások előtt - számos helyen hozzáférhető. Ha mégsem állna módjában ezt beszerezni, úgy készséggel állok az Ön rendelkezésére. Üdvözlettel: Füle István
