Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-19 / 91. szám

1994. április 19., kedd Hazai tükör 3 Örömhír a szolnoki Széchenyi-lakótelep gördeszkazsonglőreinek és BMX-szerelme- seinek: a Szolkom Rt. szakemberei jó ütemben haladnak a minden igényt kielégítő gyakorlópálya építésével. (Fotó: I. L.) Az iskola ősztől gimnáziumi tagozatot is működtet Profilbővítés a szolnoki honvéd-középiskolában Szolnokon, a Széchenyi városrészen 1986-ban létesült a hon­védkollégium, melyet 1990-ben meg is szüntettek. Az épület há­rom évig állt üresen. 1993 őszén szakközépiskolaként került vissza az „életbe”. Úgy tűnik, az intézmény még mindig keresi igazi helyét és feladatát, mert újra átalakulóban van. Dr. Deczki Sándor mk. őr­nagy, igazgató tájékoztatott cél­jaikról:- Iskolánk, a Magyar Hon­védség Repülőműszaki és Lég­védelmi Szakközépiskolája hosszú úton jutott el odáig, hogy azt mondhatjuk, 1994. au­gusztus 15-én eddigi bázisán egy középiskolát létesít, amely gimnázium és szakközépiskola. Fő rendeltetése a szakközépis­kolai és gimnáziumi nevelési és oktatási terv követelményeinek teljesítése. Mivel a Magyar Honvédség a fenntartója a kö­zépiskolának, így alapvetően ő határozza meg a feladatainkat, de a közoktatási törvénytől nem térhetünk el. A tantervekben egy olyan követelményrend­szert kell kidolgoznunk, amely mind a két oldalról megfelelő.- Valójában hová tartozik ez az intézmény?- A középiskola minden szempontból önálló jogi sze­mély, ugyanúgy tartozik az ön- kormányzathoz, mint az összes közintézmény, fenntartója vi­szont a Magyar Honvédség. A döntő az, hogy a fenntartó a sa­ját igényeinek kielégítésére tö­rekszik, biztos jövőt nyújt tanu­lói számára. A gyengébb tanu­lók tiszthelyettesképzésben ve­hetnek részt, a jobb tanulók a katonai főiskolai képzésében, a legjobbak pedig egyetemeken, illetve külföldi katonai akadé­miákon tanulhatnak.- Az átalakulással szétvá­lasztják a gimnáziumi oktatási rendszert és a szakképzést. Ho­gyan?- A szakközépiskola c^ak szakképzést biztosít, és 7-8 év tanulási idő után ad végzettsé­get. A gimnáziumi képzésben egy olyan általános műveltség szerezhető, ami színvonalas, ugyanakkor műszaki képzés is lesz, és a tanulók az iskola bázi­sán lévő repülő-sportegyesület- nél repülhetnek. Emellett biztosítottá válik az átjárhatóság most már mind a négy évfolyamról. Ezek a gyerekek 14 éves ko­rukban pályát választanak, kell, hogy legyen lehetőségük az át­menetre más középiskolákba, így nem leszünk a világtól el­zárva. Jelen pillanatban gimnáziumi osztályokat indítunk, a későb­biek folyamán párhuzamosan fogunk menni a szakközépisko­lai és gimnáziumi képzéssel. Országos beiskolázású intéz­mény vagyunk, nagy létszám­ban jelentkeztek, négyszázhet­vennyolc gyerekből hatvanat vettünk fel. Szeretnénk biztosítani, hogy a katonai pálya jobban vissza­nyerje a presztízsét. Dr. Lengyel Györgyi alpol­gármestertől is kértük a véle­ményét az átalakulással kapcso- 1 at báni- Az új hír, hogy gimnáziumi tagozatot működtet az iskola, kissé meglepő volt számunkra. Az illetékes minisztérium min­den bizonnyal reális igényfel­mérés alapján döntött a profil- bővítésről. Végül is jó érzéssel konsta­táltuk, hogy oktatási célra ké­szült épület — rövid kallódás után — oktatási intézményként folytatja tevékenységét.-em­II. szolnoki zenei fesztivál Hangverseny a Belvárosi nagytemplomban Vasárnap este ünnepélyes záró hangversennyel ért véget a III. nemzetközi barokk magán­ének-mesterkurzus a Belvárosi nagytemplomban. A tanfolya­mot - immár harmadízben -Je­remiás Margit, a Brüsszeli Ze- nekadémia professzora és Claire Aubry zenetörténész ve­zette, aki ugyancsak Belgium­ból érkezett a megyeszékhelyre. A koncert műsorán elsőként egy concerto hangzott el; Bene­detto Marcello kompozícióját a Capella Savaria előadásában hallgathatta meg a hangverseny közönsége. A kamarazenekar nem elő­ször járt ez alkalommal Szolno­kon; legutóbb a II. mesterkur­zus zárókoncertjének közremű­ködőjeként tapsolhatta meg a megyeszékhely közönsége játé­kukat. A zenekar hangzását egye­divé, korhűvé varázsolják az eredeti, illetve pontos másolat­ként készült hangszerek. Bene­detto Marcello műve alkalmat adott a Capella Savariának arra, hogy mind a zenekar tagjainak virtuozitása, mind pedig muzi­kalitása érvényesülhessék. A zenekari hangzás kissé elbillen a mélyvonós és fúvós hangsze­rek irányába; az egyensúlyt nagymértékben elősegítené még egy hegedűs beállítása. Vivaldi Négy évszak című kompozíciójából a Tavasz ugyancsak a Capella Savaria előadásában hangzott el; a vir­tuóz szólót Kalló Zsolt játszotta kitűnően. A zenekar a mű során mindvégig a hegedűművész méltó partnerének bizonyult. A nagy sikert aratott hang­verseny záróakkordjaként Bo- noncini Stabat Mater című műve hangzott el. E szépségek­ben gazdag, ritkán hallható ora­tórium előadásában ismét a Ca­pella Savaria - és a Dantus Corvinus Énekegyüttesből, va­lamint a Bartók Béla Kamara­kórusból alakult énekkar jeles­kedett; a karigazgatók: Klem- bala Géza és Molnár Eva. A szólókat a mesterkurzus hallga­tói énekelték: Szerelem Csilla (szoprán), Dobi Kiss Veronika (alt), Hajnal András (tenor) és Lettner Zsolt (basszus). A szó­listák - a kitűnő Lettner Zsolt kivételével - túlságosan vissza­fogottan énekelték szólamaikat, emiatt hangjuk szépsége nem volt igazán élvezhető. A Stabat Mater élményt nyújtó előadásá­ban meghatározó fontosságú szerepe volt a karmesternek, egyben a Capella Savaria mű­vészeti vezetőjének, Németh Pálnak. Szathmáry Judit Találj egy szlogent! A Zwack Kereskedelmi Kft. egyedülálló szlogenpályázatot hirdetett • meg hazánkban, ugyanis a jól ismert Smimoff vodka „Pure Thrill” szlogenjé­nek magyar változatát várja áp­rilis 16-ától. A beküldött pályá­zatokat szakértő zsűri bírálja majd el. A nyeremények között ter­mészetesen a nyertesé a legna­gyobb, így választhat a Hús- vét-szigetek, az Amazonas vagy New York között - egy két személyre szóló egyhetes uta­zásból. A pályázatokat május 31-ig várják. A Smimoff igencsak vadre­gényes úton lett világhírű, ugyanis egy tévedés folytán Amerikában „fehér whiskey” néven vált ismertté és közked­veltté - miután a „feltalálótól” több kézen át jutott el a gyártási jog az USA egyik szeszgyárába. Segítség a Vajdaságnak Jótékonysági gálaestet ren­dez Magyarok a Magyarokért! Segítség a Vajdaságnak! cím­mel április 23-án, szombaton a székesfehérvári Vörösmarty Színházban a Külügyminiszté­rium, a Magyarok Világszövet­sége és a Honvéd Együttes. Az MVSZ tájékoztatása sze­rint a szervezők a rendezvény­nyel a magyar nemzetrészek összetartozására, a vajdasági magyarok vészhelyzetére kí­vánják felhívni a figyelmet. Az egykor gazdaságáról híres Bácskában ma nincs elegendő élelem, a magyarság szorult helyzetbe került. Több tízezren a menekülés útját választották. Az anyaország és az egyes nemzetrészek nem feledkeztek meg a Vajdaságról. A székesfehérvári gálaest al­kalmat ad a számvetésre és a szervezők szándékai szerint lendületet ahhoz, hogy az ada­kozás tovább folytatódjék. (MTI) Keddi jegyzet fa A hirdetés szava Szürkület volt, az aktivisták a szolnoki művésztelep kerítésé­nél aktivizálták magukat, és felragasztottak egy plakátot. Kicsit ferdén állt, de így is egyértelmű volt, melyik pártról van szó. A környék forgalma miatt nem lehet túl nagy tömeghatása, vi­szont ugyanúgy csúfítja a környezetet, mint a többi hasonló a házak falán. Egyáltalán nem hatott rám. Sok hasonlót látok mostanában. A színes önreklámok összefolynak, elborítják az utcai elektromos szekrényeket, a közvilágítási szekrényeket, a falakat - ahogy az legutóbb is történt. A véletlen és a hirdetők mohósága parádés megoldásokat teremt. Csak észre kell venni, ősze kell olvasni az egymás fölé, alá ragasztott feliratokat. Egyesek alkotó módon alakítják a plakátokat, képességeikhez mérten tökéletesítenek a formán, konzervatív óriásposztereket alakítanak át avantgárd módon. Nem lehet megbízható követ­keztetéseket levonni a plakátragasztók, -leragasztok és a ba­juszrajzoló, szemkiszúró és más „mágikus csonkítok” indítékai­ról. Kampányfeladatról van szó, másrészt jó néhányan ösztönö­sen cselekednek. Megváltozott, szép világot ígér tágabb környezetünk. Bár­merre nézünk, csábító lehetőségek sorakoznak. Ügy tűnik, csak elhatározásunktól függ, melyikkel élünk. így érezhetné min­denki, ha kizárólag csak az utcai plakátokat, a televízió hirdeté­seit nézné, az újságokat olvasná, a rádiót hallgatná. De nem csak szóból ért az ember. Van még három hetünk arra, hogy átgondolja mindenki, me­lyik lehetőség közül választ. A választási hirdetésekben egymás után ajánlják az újabb és újabb variációkat. Lényegüket tekintve sok mindenben hasonlítanak a reklám megszokott fajtájához. Talán csak annyi a különbség, hogy másféle portékát ajánlanak. Értékesebbet, hiszen ezen nem csak egy ember jövője múlik; időtállónak kellene lenni, olyan jótállással, mellyel a választók­nak adott szó legalább négy évig hitelképes marad. Akad még más közös is az üzleti és a politikai reklám között. Mégpedig az, hogy néhányan nem vevők egyikre sem. Vagy pénz nincs, vagy érdektelen számukra. Az esetek többségében áthidalhatatlannak tűnik a szakadék a „van” és a „kellene”, a fi­zetés, a jelen és a gerjesztett vágy között. Szabadon lehet áb­rándozni a közeli vagy távoli jövő anyagi, szellemi ajánlatairól. A jövő százezrek számára azonban ködbe vész. A magazinok kedvező ajánlatai; a képernyőn csodálható jobbnál jobb csodák; az egzotikus turistautak. A hónap végére kimerülő családi költ­ségvetés mellett semmitmondóak a bankok kedvező kamataján­latai; az esetek nagy részében komikusán hatnak a több millió forintos gépkocsivásárlás esetén járó kedvezmények. Mindeze­ket ráadásul nyakkendős úriemberek, csak a tévében élő házi­asszonyok mutatják be. Az adásokat többnyire tíz vagy tizenkét órát dolgozó polgá­rok nézik. A másik világ szép, de lehet-e hinni benne? Legyen szó politikáról vagy a mindennapi életről. A televízió hirdetései előtt ülő „szenvedő alany” ez esetben is tudja, hogy miből kell kiindulnia. Hogyne tudná, hisz önkénte­lenül is nyomon követte, hogy a korábbi ígéreteket kik miként váltották be; életszínvonalának alakulásáról naprakész informá­ciói vannak, a jövedelméről nem is beszélve. Ezek alapján sejti, hogy mi valósulhat meg a tervekből. Közben vastagodik az utcán a plakátréteg, egyikkel letakar­ják a másikat, dolgoznak az alkalmi rajzolók. Választás, úgy látszik, é nélkül már nem képzelhető el. Talán így is van rend­jén. Az aktivisták pedig dolgozzanak nyugodtan. A választók tékintélyes hányada jó matematikus. A politika alapképletét megtanulták, s ha jól helyettesítik be az ismeret­lent, akkor már közel a megoldás. Szurmay Zoltán Vegyük, vagy ne vegyük a turistadollárokat? Sokan kérdezik, vajon hama­rabb vagy később érdemes-e ki­váltaniuk a turista-valutakere- tet. S nem csak azok mérlegelik ezt, akik az idén külföldön kí­vánnak üdülni. Többen fontol­gatják, érdemes-e megtakarítá­saik egy részét nem forintban, hanem idegen fizetőeszközökre szóló betétben tartani. „Ne tégy föl mindent egy lapra”, tartja az életbölcsesség, és ez igaz a megtakarításokra is. Van erre egy közgazdasági szakkifejezés is: diverzifikálás­nak vagy más szóval portfolió kialakításának nevezik, amikor a vagyon egy részét egy, netán több külföldi fizetési eszközben helyezik el. Ennek az a célja, hogy a hozamot - adott esetben a kamatjövedelmet - növeljük. ugyanakkor az egyes valuta le­értékelési kockázatát a minimá­lisra csökkentsük. Esetenként a forintbetét ígéri a magasabb kamatbevételt, de ugyanakkor együtt jár a leértékeléssel járó kockázattal. Ezzel szemben kismértékű lehet a leértékelődés, vagy ép­pen felértékelődés következhet be, de alacsony kamatozás mel­lett az egyes külföldi pénzne­mekben - például az USA-dol- lárban, a német márkában, a svájci frankban - elhelyezett be­téteknél. A valutakiváltás legcélsze­rűbb időpontja függ attól is, mi­korra várható a forint újabb le­értékelése. Mikortól kell többet fizetni a külföldi fizetőeszközö­kért, mint annak előtte? Nagyon nehéz pontos választ adni ezekre a kérdésekre. Ná­lunk a leértékelések általában kis lépésekben történnek. Számolni kell tehát. A kalku­lációhoz szükséges informáci­óknak azonban csak egy része áll rendelkezésünkre. Tudjuk, hogy mennyibe kerül a forint átváltása valutára, ismerjük a bankok valutaeladási és -vételi árfolyamait. De nem tudjuk, hogy az MNB mely időpontok­ban hajtja végre a feltehetően még hátralévő további mintegy 11-12 százalékos leértékelést. Magunknak kell tehát - legjobb belátásunk szerint - eldönte­nünk, hogy az esetleg nagyobb nyereség reményében vállal- juk-e a kockázatot vagy sem. Ferenczy Europress Ki szavazzon az SZDSZ-re? Magyar Bálint válaszol: Szavazzon ránk, aki változást akar, mert hiszi, hogy Magyarország többre képes. Aki tudja, hogy ehhez az MDF-kormánynak mennie kell, de nem akar visszatérni az elmúlt negyven évhez sem. Aki nem akarja, hogy az ország jobb- és baloldalra szakadjon. Aki azt akarja, hogy kiegyensúlyozott polgári erők vezessék az új kormányt. Szavazzon ránk, aki azt akarja, hogy Kuncze Gábor legyen Magyarország miniszterelnöke. Szabad Demokraták Szövetsége (Politikai hirdetés)

Next

/
Thumbnails
Contents