Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-14 / 87. szám
4 1994. április 14., csütörtök ^ A szerkesztőség postájából ® A mammográfkészüléket III. 9-én javították, ezt követően működött A beteg elnézését kérik Március 31-én olvasói levelet adtunk közre, mely a Hetényi Kórházban folyó mellröntgennel volt kapcsolatos, és a február 3-a óta várakozó asszony észrevételére az alábbi választ kaptuk: Az ügyben folytatott vizsgálat igazolta, hogy a mammog- ráfkészülék február 2-án elromlott. Ezt a radiológiai osztály azonnal jelentette, majd egy hét múlva a budapesti szerviz megállapította, hogy tönkrement a röntgencső, ki kell cserélni. Március 9-én megtörtént, ezt követően, március 11-én jelent meg a hirdetés, miszerint emlőrákszűrést végeznek magánrendelésen. A március 12-i, magánrendelésen végzett vizsgálatra tehát sor kerülhetett, azonban érthetetlen a levélírónak később adott téves válasz, hogy a „gép még mindig rossz”, hiszen a javítást követően - hivatalos munkaidőben - azonnal végeztek vizsgálatokat. A levélíró sorait természetesen nem vonjuk kétségbe. Elkeseredett kérdéseire azt tudom válaszolni, hogy március 9-e után mind munkaidőben, mind magánrendelésen működőképes volt a gép, és használták. A tisztelt levélírót olyan dolgozó tájékoztathatta telefonon - felelőtlenül -, aki a gép működéséről nem rendelkezett kellő ismerettel. Személyére a vizsgálat során nem derült fény. Önmagában az a tény is súlyosan érinti a betegeket, hogy az egészségi állapotukra bizonyosságot nyújtó műszer több mint egy hónapig üzemképtelen. Különösen „kedélyborzoló”, ha az a látszat kerekedik, hogy az orvosi ellátás pusztán pénz kérdése. A történteket őszintén sajnálom, és a Tisztelt Levélírótól a radiológiai osztály nevében is elnézést kérek. A hasonló helyzet elkerülése érdekében arra kérem a telefonon érdeklődőket, hogy minden esetben kérdezzék meg a választ adó egészségügyi dolgozó nevét. A Tisztelt Levélíró sokat segített volna a sérelmes ügy felderítésében, ha megnevezi a kérdésére válaszoló dolgozót. Ha erre módja van, kérem, utólag tegye meg. Dr. Böjthe Lajos orvos-igazgató Kérjük, állítsák le a munkálatokat Ipartelep az üdülőkörzetben? A szolnoki Vízpart körúti több száz üdülőtulajdonos egyike vagyok, de ezt a levelet mindannyiunk nevében írom - a nyilvánosság előtt is hangot adva felháborodásunknak. Ugyanis a következő történt. A múlt héten az Evezős csárda fordulójától és az újonnan épülő 4-es útvonaltól néhány száz méterre, a Héki Állami Gazdaság földterületére óriási gépek hatoltak be. Nem tudtuk mire vélni a nagy sürgés-forgást, hiszen ez már nem egészen az útépítéshez szükséges felvonulás. Érdeklődésünkre kiderült, hogy ide hamarosan egy betonkeverő üzemet építenek. Ez az elképzelés, tény szinte hihetetlen, és mélységesen felháborít bennünket, és a nyilvánosság előtt is az illetékes hatósági szerveket: mihamarább akadályozzák meg, állítsák le a munkálatokat. Nem is értjük, hogyan adhattak erre engedélyt!? A környéken már nagyon sok család kinn is lakik, és velük együtt azért vásároltunk itt telket, hogy a nagyváros zajától távol, tiszta levegőn lehessünk. Tudomásunk szerint jogilag még nem tisztázott, hogy ki a földterület gazdája, ezért is érthetetlen: hogyan adhatták ki az engedélyt? A bekötőutat már megépítették, most a földterületre hordják a vastömböket. Úgy tűnik, a lehető leggyorsabban akarják felépíteni a betonkeverőt, amit mi, az üdülőtelkek tulajdonosai mindenképp szeretnénk megakadályozni. Mert nem akarunk a betonpor, a nagy zaj kellős közepében élni. És ideiglenesen sem egyezhetünk bele, hogy ipartelep váljon az üdülőkörzetből. Ehhez kérjük az ügyben illetékesek segítségét. Konkrétan azt, hogy állítsák le a betonkeverő üzem létesítésére irányuló munkálatokat. Megértésüket, intézkedésüket előre is köszönjük. Nagy Imréné - Szolnok Az őrvezető katona hozzátartozóinak felkutatására Kőtelken született, jeltelenül Göncön nyugszik Mint a sátoraljaújhelyi havilap munkatársa, második éve foglalkozom az 1944-es frontesemények során hősi halált halt, és jeltelen sírban nyugvó katonák sírhelyének, hozzátartozóinak felkutatásával. E munkám során derítettem fel - többek közt - az alábbi tragikus eseményt: Gönc nagyközségben 1944. november 7-én a hadbíróság - hazaárulás vádjával - golyó általi halálra ítélt egy őrvezetőt, aki nem volt hajlandó esküt tenni az új „nemzetvezetőre”, s fegyvert fogva tovább harcolni. Az ítéletet nyilvánosan végrehajtották, s a katona jeltelen sírja Göncön található. (Adatai: Csánki János, Kőtelken született, 1921. május 15-én, Csánki Péter és Simony Teréz fia, római katolikus, Szolnok megyei lakos.) A körülmények ismerete alapján, akkor Szolnok megyében már befejeződtek a frontesemények, így a hozzátartozók nem értesülhettek a katona haláláról. Valószínű, hogy a mai napig is eltűntként kezelik. S tekintve, hogy az Új Néplapot az egész megyében olvassák, feltételezem: ha a katona hozzátartozói még élnek, e levél nyomán jelentkeznek a címemen. B. Mitró István újságíró (Sátoraljaújhely, Dózsa Gy. u. 8.) Szülei büszkék lehetnek rá Köszönet a becsületes megtalálónak Az Új Néplap nyilvánosságán keresztül is őszinte köszö- netemet, hálámat fejezem ki a jászalsószentgyörgyi Szarvák Mihálynak, aki az elveszettnek hitt táskámat - benne pénzzel, értékes, fontos iratokkal - hiánytalanul visszahozta. Nagyszerű fiatalember, akire a szülei büszkék lehetnek. Cselekedete bizonyítja, hogy munkahelyén is megbecsült dolgozó, aki pontos, szorgalmas munkájával kivívta munkatásai szeretetét, elismerését. Ma, amikor számtalan rossz, elmarasztaló cselekedetről hallunk, olykor a fiatalok magatartását is ostorozva, jó tudni az értékes fiatalemberekről, akik elismerést, megbecsülést érdemelnek. Optimista pedagógus vagyok, hiszek a szépben, a jóban, a nemesben, és fiatal nemzedékek körében igen sok pozitív tapasztalatot szereztem. A fiatalembernek még egyszer köszönetét mondok. „Egy optimista pedagógus” Rövid „beetetés” után... A méz elfogy, a spárga megmarad Küldjön egy képet! A balatonkenesei edzőtáborban Ez a kép a Szolnoki MTE NB I/B-s labdarúgócsapat nagyszerű kapusairól készült 1971-ben, a balatonkenesei edzőtáborban. Balról jobbra: Nagy Pál, Gerhát Antal és Fényi Árpád. A képet őrzi és beküldte: Dr. Soós István, az MTE volt elnöke A tükör sosem hibás! Levélféle dr. Tóth Albert képviselőnek Képviselő Úr! Fogadatlan prókátorként verem a gépet, mert nem állhatom az április 11-i, A szerkesztőség postájából című rovatban megjelent „töprengését”, amiben igyekszik menteni a mundér becsületét, s eközben az írástudók felelősségére oktat. Kár, Képviselő Úr, mert D. Szabó Miklós, akinek töprengése szól, igazán nem gyanúsítható azzal, hogy félrevezető, féligazságokkal teli írásműveket ad közre s becsületében is vádolja a most leköszönt parlamentet. Nagy kár, hogy Ön annyira nem ismeri az emberek véleményét, hogy féligazságnak tartja azt, ami ma a magyar közhangulat ezen a mi, sokat szenvedett, munkanélküliséggel, parányi nyugdíjakkal, sorra csődöt mondó vállalkozókkal teli vidékünkön. D. Szabó Miklós nem maradt el szeretett szülőföldjétől, városától, megyéjétől, s nap mint nap járja a Kunságot, Jászságot, tulajdonképpen tükrözi mindazt, ami az embereket foglalkoztatja. Közte - de csak közte - azt az Országgyűlést is s képviselői munkát, amelyet jómagam legalább 300 plenáris ülésen végigéltem - sokszor végigszenvedtem. Csalódtam én is, mint any- nyian Önökben. Pl. a mi megyénk MDF-es, kisgazdapártos honatyáiban, nem is szólva az MSZP nekünk „adott” mandá- tumosáról. Önök, még ha ott is voltak, bizony szavukat is alig hallatták, ha meg igen, nem volt sok örömünk benne. Úgyhogy én azt mondom - tiszteletben tartva az Ön és a többiek valós munkáját -, hogy bizony elég volt az a nettó 46 ezer Ft is, amit pl. Ön kapott. Hogy egy Kónya családnak, egy Zsíros Gézának mennyi zsíros kenyérre futotta, azt ugye ne firtassuk? Nem is sorolom a többit, azokat, akik ebben a nehéz belgazdasági életben jótékony célra rendszeresen adakoztak, akik szemmel láthatóan úgy kiöltöztek négy év alatt, mint az a bizonyos Pista Jézus temetésén. Elmúlt, ne beszéljünk róla. Önök úgy kiábrándították a népet (igenis, a népet), hogy már sokan kimondják: bárki is jön, nyer hatalmat, az lesz neki az első, hogy úgy megszedje magát a 4 év alatt, ahogy az átkosban, a 40 év alatt sem sikerült sok politikusnak. Úgyhogy Képviselő Úr, jobb lesz, ha gondolatban megköveti D. Szabó Miklóst, az írástudót, aki Önnél jobban tudja, mekkora a felelőssége. És aki annyit dolgozik, lót-fut egy hónap alatt, amennyit sok képviselő a T. Házban 4 év alatt nem tett. És most, a kampány idején és után Önöknek, pártjuknak lesz egyre kellemetlenebb, ha minket, újságírókat okolnak a nép hangulatáért. Azt bizony Önök csinálják, csinálták a parlamentben, választási nagy- és kisgyűléseken. Mi, a lenézett vidéki újságírók csak tükröztünk, közvetítettünk. Önök tehetnek róla, hogy egyre keserűbb szájízzel. Remélhetőleg egy jobb országgyűlési választás reményében üdvözli: Sóskúti Júlia nyugdíjas újságíró Az adóztatások korát éljük, de napjainkban olyan „adót” is fizetünk - a különböző vállalkozások „szolgáltatásaiért”, amit tulajdonképpen nem igényeltünk, nem magunk választottuk szabadon. Mert ha nem úgy táncolunk, ahogy egyesek fütyülnek, jön a „szankció”. És más szolgáltatókhoz hasonlóan- rövid „beetetés” után - nekik nem kell keresniük a kuncsaft kegyeit, mert ők monopolhelyzetben vannak. Úgy látszik, a tv-bizniszre rárakódott néhány szolgáltatás közül nincs ezzel másképp a Kábelkom Kft. sem. A történtekről: Csöngetnek, az ajtóban középkorú férfi, aki a Kábelkomtól jött szerződést kötni, s kérdezi: melyik programcsomagot választjuk? - Jónapot kívánok! Legyen szíves később visszajönni, mert most éppen vendégeim vannak . .. - Vagy most kötünk szerződést, vagy később bejön az irodára, ha tv-t akar nézni. - Beszéljünk meg egy későbbi.., de ezt már csak magamnak mormolom, mert a férfi - miután valamit följegyzett a papírjaira - egyszerűen faképnél hagy. Bizonyára majd visszajön valamikor, hiszen a jutalék miatt érdeke, de azért jó lett volna egy időpontot megbeszélni vele ...- fut át agyamon, mielőtt magam előtt becsukom az ajtót. Már el is felejteném az esetet, amikor egyik nap arra érek haza, hogy süket a rádióm, vak a tévém. Mivel a lakásomat annak idején központi antennával vásároltam meg, és a Kábelkom A Szolnoki Olajbányász edzőváltásáról olvastam az Új Néplap április 6-i számában. Az írás szerzője nem vette a bátorságot, hogy aláírja - és ez sejtet valamit -, ezért az olvasói rovatba címzem e levelem. A cikk szerzője azt írja - hamisan -, hogy a szolnoki csapat a Sopron ellen kedvezményezettként kétszer szenvedett vereséget. Ez így nem igaz! Egyszer idehaza valóban kedvezményezett volt, de már IV. 4-én Sopronban nem volt az. Ráadásul az egyik legjobb játékost kiállították, nem játszhatott. (Iv- kovics!) Hogy lapjukat még inkább népszerűvé tegyék, a teljes igazságot kellene hangoztatniuk. Az edzőváltást sajnálom, és a módszert mélységesen elítélem. (Az elmúlt negyven év elintézési módjára emlékeztet.) Mert hol voltak a vezetők? Homokba dugták a fejüket, és nem láttak, nem hallottak semmit? Miért nem segítették Abeljanovot?! Rezák László mint szakmai igazgató, mit tett? Várt, hogy elmérgesedjen a helyzet, és embereit azért engedtem be (kérésükre), hogy a lakásban lévő kábeleket a saját rendszerükhöz illesszék (és nem azért, hogy a megvásárolt központi antennámat elrontsák, esetleg manipulálják), rögtön csak egy kis műszaki hibára gondoltam. Mindjárt hívtam is a rendszer üzemeltetőjét. Hamarosan kiderült: szerződés híján még a minimum programcsomagot sem kaptam meg, és ha szerződést akarok kötni, keressem fel Szolnokon az irodájukat. Szóval a múltkor csak azért matattak a lakásomban, hogy megszerezzék a felügyeletet a tv-rendszerem fölött, s miután ez megtörtént, már nincs jogom az évekkel ezelőtt megfizetett négy tv- és rádiócsatornához - hasít belém a felismerés, miközben a kérdéseimre adott nyegle válaszokat hallgatom a vonal túlsó végéről. Az illető hölgy, miután megkérdeztem, kivel beszélek, elárulta, de hozzátette, azzal úgysem megyek semmire, és csak akkor mutatkoznak be, ha az ügyfél kifejezetten kéri. Azt hiszem, itt abba is lehet nagyni, de azért búcsúzóul megkérdezem: Mi az a minimum intelligencia, amivel még el lehet menni a Kábelkomhoz munkatársnak? Szolgáltatásuk a későbbiekben vajon mitől lesz jobb, mint amilyen képet most magukról adtak? S miután a Kábelkom önhatalmúan megakadályozott a tv- és rádióadás vételében, vajon kifizeti-e helyettem az esedékes előfizetési díjat? Sz. F. most, mint egy fehér ruhás kis herceg, beül az edzői székbe. Rasid egyedül volt, nem kapott segítőt. A „Sólymok”-nál három edző van, ők is kikaptak otthon, mégsem menesztették az edzőt, edzőket. A vezetők - elnök, szakmai igazgató, a szakosztály elnöke stb. - is szálljanak magukba, gondolkodjanak el a módszeren! Most egy emberen „elverték a port”, de ezzel semmi nincs elintézve. A fejétől büdösödik a hal! Nyíltságra, őszinteségre van szükség, és ne beszéljenek mellé, hiszen ezt a váltást már hónapokkal ezelőtt beépítették a köztudatba. Varga László Szolnok * Címoldalon - tipográfiai, esztétikai megfontolásból - nem szokás az aláírást alkalmazni. Az egyesület vezetőiről alkotott véleményéhez nem kívánok hozzászólni, ám arra felhívom a figyelmét, hogy a kedvezményezettség a páros mérkőzéssorozatra vonatkozik és nem egy-egy találkozóra. A szerző: Néder István Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné Nem láttak, nem hallottak semmit? A váltásról hónapok óta tudtak Védik a temetőt Tizenhét éves, egyetlen fiunkat veszítettük el négy évvel ezelőtt. Sajnos baleset áldozata lett. Mérhetetlen fájdalommal a szívünkben, azóta szinte naponta kimegyünk hozzá a szolnoki temetőbe. Nagyon sokszor szomorúan tapasztaltuk, hogy már nemcsak a virágokat, a gyertyákat, hanem a vázákat is ellopták vagy összetörték. Előfordult, hogy a lelketlen garázdálkodók odáig süllyedtek, hogy a sírhantba ültetett növényeket is kitépték. Éppen ezért örülünk a jó hímek, mely szerint a Megatron Kft. vállalta a temető őrzését, és bizonyára hamarosan tapasztalhatjuk a kedvező változást. A temető védelmével, őrzésével megbízott dolgozók fáradozását előre is köszönjük, munkájukhoz erőt, jó egészséget kívánunk. H. M.-né Szandaszőlös A nyugalmat árasztó Tisza-kanyarban Pillanatfelvételünkön a tiszaörvényi Tisza-kanyar ünnepi, csendes hangulatát örökítettük meg a napokban. A borús, esős idő után most már egy kis napsütésre várunk, és ha melegszik az idő, bizonyára benépesül e festői szépségű, nyugalmat árasztó folyópart. (Fotó: Nagy Zsolt)
