Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-13 / 86. szám

1994. április 13., szerda Kultúra 5 A tévé képernyője előtt Zimankós az idő a lírára - olvashatjuk a költészet napi te­levíziós programokhoz írott elöljáró sorokban; mostoha sorsa lett napjainkra a versnek. Amiről aligha maga is tehet, hisz kissé szerepzavarba ke­rült, lemondva hagyományos közéleti szerepéről, nehezen találja új helyét a formálódó kortársi tudatban. Megválto­zott szerepére utal az is, hogy a vers ritkábban jelenik meg a képernyőn, s világos jele e kedvezőtlen irányú folyamat­nak, hogy a költészet napján - mit napján, ünnepén, József Attila születésének évforduló­ján - a televízió alaposan el­dugta műsorában a vers kö­szöntését: szinte hozzáférhe­tetlenné. Kora délután sugár­zott összeállítást Kuczka Judit szerkesztésében, majd késő este összefoglalót az ünnep­napi megemlékezésekből, ti­zenegy előtt néhány perccel! (Mintha a vers sötétben buj­káló tolvaj lenne!) Benne töb­bek között olyan pillanatok, melyek ráadásul képernyőre aligha valók, gondolok itt Or­bán Ottó, a beteg költő szere­peltetésére, aki hozzájárult eh­hez maga is, de akinek szava­ira alig figyelhettünk oda az előadás torz körülményei mi­att. (Ő mondta el saját költe­ményeit.) Zimankós idők járnak a köl­tészetre, de azért nem kellene, hogy a televízióban is hideg szelek fújdogáljanak a magyar lírára. Mert ha kevesebb verset is olvasunk, kevesebb verses­könyvet is vásárolunk, mert­hogy igen drágák, azért a kép­ernyőről szívesen hallgat­nánk azok szavát, akik - Illyés Gyulával szólván - feloldják, mert szépen kimondják a ret­tenetét. Akár régiek, akár újak azok a szavak. Régi - újak Különben is, lassan ott tar­tunk, hogy a televízióban az lesz az új, ami régi. Műsorait nézve, látván a megismételt, régebben született tévéjátéko­kat, megtekintvén a különböző humoregyvelegeket, az em­berben önkéntelenül is megfo­galmazódik: vajon mi lenne ebből a televízióból, ha nem lenne archívuma, vagy ha el­pusztultak volna régebbi felvé­telei, vagy épp megsemmisí­tették volna őket? Van, amikor egyszerűen műsorba rakják, amit leemelnek a polcról, van, amikor új keretbe csomagol­ják, hátha ettől frissebbnek lát­szik. Különösen áll ez a hu­morra, lásd a vasárnap esti összeállítást a kettesen. Ne­vetni kell, ennyi az egész - cí­mében is kiabálja, hogy min nevetünk avagy még inkább, hogy min nevessünk, az tehát mellékes ugyebár (igaz, nem olyan időket élünk, amikor sa­ját dolgainkon könnyen, önfe­ledten nevetgélhetnénk!). De a humor régi ízeit hozta a képer­nyőre a Rejtő-írásokból szüle­tett Pesti légionárius, melynek második részét láthattuk szombat este. Ha nincs új, jöj­jön a régi, bűnügyi történetek­ben is, Kojak, Columbo, Pet- rocelli, megbízható szórakoz­tató filmek. Bár isten tudja, őket sem nézi az ember már olyan „áhítattal”, mint hajda­nán, amikor megjelentek egy­koron a képernyőn. Ma már „kibérelt” helyük van a tévé műsorában az említett soroza­toknak. De ne siránkozzunk, azért akadnak újak is, itt van például Dowling atya, aki ugyancsak szenvedélyesen nyomoz - szintén sorozatban. Forog, forog a Szerencsekerék Akadnak azért kivételesen „fényes” pillanatok is a képer­nyőn! Hangosak, parádézóak, ahogyan például a Szerencse- kerék ünnepelte kétszázadik jelentkezését. Merthogy jubi­leumhoz érkezett vasárnap este a nyereményjáték. Volt is vigalom, még a Maggi is el­küldte képviselőjét, az ékesen kéklő csibét, így azután Dórá­val együtt ketten tapsikoltak egy-egy helyes találat sikerén. A feladványok között pedig tyúkok minden mennyiségben. Igaz, bekerült egy kiskakas is közéjük, de hát hogyan is len­nének meg a derék tyúkocskák is kakas nélkül. És potyogtak a tyúkleveskockák, a Maggi cég nem volt szűkmarkú, de hát ez az ő nagy alkalma, hogy hir­desse: nincsen jobb a Maggi leveskockájánál. A közönség pedig tapsolt és integetett, örült, hogy - jelen lehetett. Még mondja valaki, hogy nincs varázsa a képernyőnek, hisz minden adáson, amikor a Szerencsekerék a képernyőn „üzemel”, telt ház a stúdióban. De más játékok esetében is, ta­lán a nyeremény vonzza őket is a helyszínre? Mert azért az a néhány ezer, sőt van, amikor százezer is, csak-csak jól jön a konyhára. Apropó, ezrek, talán a jubileum mámorában a szer­vezők sem vették észre, hogy a Mezőbank-kötvény a kezdeti 99 ezerről az adás végére már 101-et ért. És talán azt is ki kellett volna egyértelműen mondani, hogy Petőfiék kutyá­ját nem Morzsinak hívták, ha­nem Morzsa névre hallgatott az Anyám tyúkjában. „Morzsa kutyánk hegyezd füled” - így az idézett verssor. No persze, kicsire Viktorék nem adnak, fő, hogy forog-forog a szeren­cse kereke. Csak azt tudnám, s ez úgy nyugtalanít, miért tap­sol nyakra-főre, önfeledten az az aranyos közönség? Akkor is, mikor nincs miért, vagy ta­lán épp ez az ára jelenlétük­nek? Tapssal fizetnek a belé­pőért? Válasszatok! A pártoknak viszont nem kell fizetni a képernyőn való szereplésért, a televízió in­gyen, bérmentve biztosít időt nekik, hogy gondolataikkal a nézők elé álljanak. A szó szo­ros értelmében álljanak, hisz láthattuk hétfőn este - már aki ki tudta várni időben -, hogy emelkednek fel helyükről s állnak oda a pulpitushoz az egyes szónokok, mint kisdiá­kok, kiket felelésre szólítanak, s fejtik ki pártjuk álláspontját. Hogy ezt miért nem lehet ülve, oldottabb formában megtenni, hogy mire jó ez az elidegenítő, kicsit bírósági tárgyalásra is emlékeztető megoldás? Az is­ten tudja. Papp Endre, a műsor vezetője szabadkozott is erő­sen, mondván, az esélyegyen­lőség szabálya megköti a mű­sorkészítők kezét, s ő is csu­pán holmi bírói szerepre van kárhoztatva, persze sárga vagy piros lapot még ő sem oszthat, csak a sorrendre ügyel és az időre. S azt is tudtunkra adta, hogy a választási műsor nem szórakoztató program. De hát ennyire unalmasnak mégsem kellene lennie! Mint ahogyan az első adásban tapasztalhat­tuk. Az egyik fő téma ezen a bemutatkozáson a munkanél­küliség volt, ki mit gondol róla, arányairól, megszünteté­sének, csökkentésének módo­zatairól. Nos, ami kissé meg­lepett: lényegét tekintve mennyire egybecsengenek a különböző pártok szavai, gon­dolatai e tárgyban. De még a retorikában is hasonlítottak egymáshoz, ami bizonyára az adott helyzet, a sajátos körül­mények hatása is. Amikor ugyanis egy-két percben kell megfogalmazni azt, amiről vi­ták zajlanak hetekig, hónapo­kig, tanulmányok, könyvek je­lennek meg garmadával, akkor óhatatlanul a szólamszerűség kerül előtérbe. Talán lehetne ezt mégis emberségesebben, mert félő, a közelgő választá­sokra nemhogy mozgósítaná­nak e programközlő televíziós órák, ellenkezőleg: elidegení­tik tőle a nézőt. Aligha mondható szeren­csésnek a kérdések összeállí­tásának módja, hogy tudniillik beküldött nézői telefonokból, ráadásul nyilvános fülkéből, il­letve levelekből komponálják a műsor gazdái a kérdéseket. Ez esetben áldemokráciának hat, hisz vajon nem tudnák-e eldönteni maguk, a műsor gazdái is, hogy melyek azok a legfontosabb témák, legége­tőbb problémák, amelyekben valamennyi, a bemutatkozás­ban részt vevő párt kifejtheti, kell, hogy kifejtse véleményét, s ezzel megrajzolhatja arcula­tát, ami ha markáns, akkor a képernyőn is szórakoztató le­het. Valkó Mihály II. szolnoki zenei fesztivál Isaac Stern hangversenye a Szigligeti Színházban A fesztivál ez évi programjai közül a legnagyobb várakozás kétségkívül a hétfő esti hang­versenyt előzte meg: ekkor adott koncertet a Szigligeti Színházban Isaac Stern hege­dűművész és a Liszt Ferenc Kamarazenekar. A nézőtéren egy gombostűt sem lehetett volna leejteni, az utolsó jegy he­tekkel korábban elkelt. A hang­versenyt megtisztelte jelenlété­vel a Magyar Köztársaság el­nöke, Gönc: Árpád. A koncert műsorán három hegedűverseny szerepelt, első­ként Bach a-moll versenyműve. A zeneszerző hegedűversenyei­nek nagyobb része elveszett, összesen három koncert maradt fenn az utókor számára (az a-moll és az E-dúr koncert, va­lamint a két hegedűre írt d-moll versenymű). A hegedűverseny első tétele a fény és árnyék el­lentétére épül, uralja az ellen­pontozó technika. A második tétel bensőséges dialógus a szó­lóhangszer és a zenekar basszus szólamai között. A harmadik té­tel (gigne) fegyelmezetten mér­téktartó muzsika. A műsoron ezt követően W. A. Mozart D-dúr (K. 218) és A-dúr (K. 219) versenyműve szólalt meg. A komponista he­gedűversenyeit - szám szerint ötöt) ifjúkorában írta meg, né­hány hónap leforgása alatt. 1775-ben - tizenkilenc éves ko­rában - készültek a darabok, a rokokó elegancia, a probléma- mentesség - de ugyanakkor a mesteri formaképzés és könnyed szerenádtónus jellemzi azokat (Tóth Dénes). A magyar zeneba­rát számára kivételes érdekes­séggel bír az A-dúr versenymű harmadik tétele, az abban talál­ható egyik epizódtéma ugyanis minden bizonnyal az első, mű­zenében feldolgozott verbunkos. A szolnoki koncert szerencsés közönsége varázslatos egyéni­séggel találkozhatott Isaac Stem személyében. Mindhárom elő­adott versenyművet feledhetet­len élménnyé avatta a hegedű- művész és az őt, az iránta visel- tettett mély tisztelettel kísérő Liszt Ferenc Kamarazenekar já­téka. Akik hallottak Isaac Stem „karmesteri” erényeiről, azok most meggyőződhettek arról, hogy a művész az általa játszott, sok esetben virtuóz hegedűszó­lammal egy időben tökéletesen képes ellátni a dirigens szerepét is. Tette ezt a szólista természe­tesen az együttes művészeti ve­zetőjével, Rolla Jánossal kar­öltve. A kamarazenekar és a he­gedűművész nem első esetben koncertezett együtt, érezhető volt mindkét részről az össze­szokottság, egymás felfogásának alapos ismerete, a közös muzsi­kálás felett érzett öröm és elége­dettség. Isaac Stem nem min­dennapi állóképességgel bír; ke­vés hegedűművész vállalkozik arra, hogy egyetlen koncerten három versenyművet játszik. A művész interpretációi le­tisztultak; személyisége bölcs, mélységes humánumot áraszt. Kivételes ritmikai érzékeny­séggel rendelkezik. Hangszer­kezelése kifogástalan, tempe­ramentuma, humorérzéke, játé­kos kedve lenyűgöző. Isaac Stem ezen az estén el­bűvölte az őt állva ünneplő, rá­adást követelő közönségét, melytől zsebkendőjével inte­getve búcsúzott - reméljük, hogy csak rövid időre. Szathmáry Judit Operettgála Karcagon Hétfőn este a karcagi Déryné Művelődési Központ­ban nagy sikerű operettgálát láthatott és hallhatott a kö­zönség Németh Marika és vendégeinek - Marik Péter, valamint a kecskeméti Katona József Színház - részvéteiével. Az est folyamán ismert ope­rettekből hangzottak el részle­tek. A művészeket a Vas Béla-Basa István duó kísérte, a dirigens Félix György volt. Képünkön Csombor Teréz és Pál Attila, a kecskeméti szín­ház művészei. (Fotó: Mészáros) ________________________________________ Vállalkozás, kultúra, turizmus Felújítják a nézőteret A Szegedi Szabadtéri Játékok régi nézőterének lebontása befe­jeződött, s a magyar Compack cég megkezdte az új lelátó épí­tését. A városbeliek régi vágya teljesül az idén: a Dóm teret el­csúfító, korszerűtlen nézőtér he­lyett olyan széksorok kerülnek a a szabadtérre, amelyeket a nyári évad végén lebontanak s rak­tárba szállítanak. így a tér az év tíz hónapjában teljes szépségé­ben fogadja az arra járókat. A Compack pályázaton nyerte el a megbízást. Az új nézőteret ápri­lis 20-ig szeretnék felépíteni. Ez a korábbi 6 ezer személyes né­zőtér helyett 4 ezer embert lesz képes befogadni, de nem pa­dokból áll, mint a régi egy ré­sze, hanem minden néző szé­kekben foglalhat helyet. A sza­badtéri az idén július 15-én ope­rával nyitja az évadot; az Ál­lami Operaház művészei a Bánk bánt mutatják be. (MTI) Rádióadás angol nyelven Új angol nyelvű rádióműsor indul hétfőtől a Rádió Bridge FM 102,1 hullámsávján. A Central Europe Today (CET), magyarul „Közép-Európa Ma” rádióadás elnöke Trevor Corn- well tájékoztatása szerint az adás hétfőtől péntekig lesz hall­ható reggel 8 és 8.30 óra között, és hasonló információs rádió­műsor indul Prágában és Var­sóban is. A program helyi és re­gionális híreket sugároz a tér­ségben élő külföldieknek és az angolul beszélő magyaroknak, illetve cseheknek és lengyelek­nek. A rádióadást amerikai ma­gánbefektetők hozták létre. Terveik között szerepel, hogy az új demokráciák ne csak a vi­lágról legyenek tájékozottak, hanem szűkebb környezetükről, egymásról is bőséges informá­ciót kapjanak. 1994. május 13-án hagyo­mányaihoz híven, immár harmadik ízben szervezi meg a Vállalkozó Társada­lom Kultúrájáért Alapítvány és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Vállalkozásfejlesz­tési Alapítvány a Vállalko­zás, kultúra, turizmus kon­ferenciát. Ebből az alkalom­ból beszélgettünk dr. Hor­váth Attila elnökkel és Fügedi László igazgatóval.- Kedves Elnök úr! Hallhat­nánk pár mondatot a Vállal­kozó Társadalom Kultúrájáért Alapítványról?- Alapítványunkat azzal a nem titkolt céllal hoztuk létre, hogy a változó társadalomban segítsük a vállalkozó embert, a vállalkozó kultúrát.- Céljaikat elérték?- Meggyőződésünk volt, és igazolódott is, hogy meglehe­tősen hosszú folyamat kell ah­hoz, hogy egy 30-40 éves más­féle neveltetésből, egy több szempontú, keményebb gon­dolkodásra térjünk át. Ennek a folyamatát segítenünk kell!- Milyen anyagi lehetősé­geik vannak e célok megvaló­sítására?- Kicsi törzstőkével rendel­kezünk - az úgynevezett ado­mányokat váró alapítványok közé tartozunk -, ezért több si­keres pályázatnak köszönhet­jük, hogy meg tudtuk teremteni a szakmai mozgásterünket, sőt szélesíteni tudjuk.- Előzetesen tájékoztatná a konferenciáról olvasóinkat?- Alapítványunknak a legna­gyobb érdeme, hogy a vállal­kozó kultúrán kívül mi vettük először észre, hogy a falusi tu­rizmusban olyan fel nem ismert és kiaknázatlan lehetőségek vannak, amellyel megyénkben is kezdeni kell valamit. Erős ez irányú orientációnk volt a vál­lalkozói tudatformálásban. Míg a Dunántúlon újra ho­nosítják a két világháború köz­ben megszakadt falusi turiz­must, addig az Alföld ilyenre nem támaszkodhat. Itt hagyo­mányok nélkül kell elindul­nunk.- Országos rendezvényről van szó?- Természetesen, szerencsére eddigi konferenciánknak jó híre túlnőtt a megye határain. Egyrészt gondjaink is azonosak a szomszédos megyéével, más­részt köszönhető ez földrajzi helyzetünknek, mivel Szolnok valóságos központja az Alföld­nek.- A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány igazgatója Fügedi László. Őt arra kértem, mond­jon valamit a közös gondolko­dás eredényeiről.- Szerintem a megyének két fő ága van, amiben a fejlődés elindulhat. Az egyik az idegen- forgalom, a másik a mezőgaz­daság. Ennek az alapjai meg is vannak. Mi a megyei idegen- forgalom fejlődésének segíté­sét vállaltuk fel, aminek része a falusi turizmus.- Tudjuk, hogy a konferen­cia témája a turizmus. Szólna erről bővebben ?- Ebben az évben a konfe­renciánk címe: Idegenforgalmi értékeink, kihasználatlan lehe­tőségeink az Alföldön amelyre szerencsére sikerült országos, sőt európai szakte­kintélyeket is meginvitálni a közreműködésre. Ezenkívül re­ferátumok hangzanak el a se­villai világkiállítás és az 1996-os expo regionális hatása, az alföldi régióknak a világki­állítással, turizmussal össze­függő speciális helyzetéről, feladatairól.- Említette a kihasználatlan lehetőségeket. Mire gondolt itt?- A Nyugat a naturálturiz- must kedveli, de megkívánja ezek mellett a teljes körű szol­gáltatást. Gondolok itt megyei jellegű idegenforgalmi ter­mékre, annak nagyobb válasz­tékára. Angliai utamon tapasz­taltam ennek nagy hagyomá­nyait. A turista bizony szeretné letenni az autóját, kerékpárra ülni és bejárni a környék neve­zetességeit, vagy itt van a lovas turizmus lehetősége, a lovas kocsis program. A szolnoki öt­letet felhasználta egy kecske­méti vállalkozó, és azóta is si­keresen működik. De említhet­ném a tiszai hajózást, a Tisza felső szakaszának érintetlensé­gének csodáit, a gyógyvízszol­gáltatás továbbfejlesztését.- Miért a szolnoki vásár egyik programjaként szervezik meg a konferenciát?- A vásár nagy lehetőség, itt a vállalkozók már eleve jelen vannak. Helyzetbe hozza őket, esetleg új munkalehetőségeket biztosít, és nem mellékes szempont, ha egy vállalkozó a megyében vállalkozik, akkor a megyének adózik.- Horváth úrtól kérdezem: kiket várnak a konferenciá­ra?- Szeretnénk, ha a turizmus­ban vállalkozók mellett az érin­tett önkormányzatok képviselői is részt vennének. A résztvevők beszámolhatnak röviden vál­lalkozásaikról, lehetőséget biz­tosítunk termékeik, szolgáltatá­saik bemutatására, katalógu­sunkban megjelentetjük őket, ami címjegyzékként is szol­gál. Ez a konferencia figyelem­felkeltő, gyors, praktikus in­formációra alkalmas, de nem helyettesítheti a mélyebb szak­ismeretnyújtást, ezért is - mint beszélgetésünk elején elmond­tam - továbbra is folytatjuk si­keresnek mondható pályázata­inkat, hogy a falusi vendégfo­gadással foglalkozókat képezni tudjuk. Elindult ezen a téren is a civil lakossági kezdeménye­zés.- Köszönöm a beszélgetést! Sok sikert a konferenciához! Vajó Sándorné * A rovatot a Jász-Nagy­kun-Szolnok Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Szolgálat munkatársai gondozzák. (Cím: Pf. 198. 5001. Tel/fax: 56/344-614) (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents