Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-11 / 84. szám
1994. április 11., hétfő 7 Húszon innen — tízen túl Soft-rock fagyival Bemutatkozott a Baga-Mary Band AJÁNLÁS A lét elviselhetetlen könnyűsége A ropogós rágcsálnivaló után jól jön a puha, krémes fagylalt. Erre gondolhatott Baráth Zsolt, mikor a három éve üzemelő formációt, a „Snack”-et átalakította, és leróva tiszteletét az elátkozott fagylaltos emléke előtt, „Baga-Mary Band”-nek keresztelte el. Bemutatkozó koncertjüket március 25-én tartották az Olaj (pardon: Mól) -klubban, hála és köszönet érte Szántó Lacinak. A kellemes soft-rock zenéhez stílusosan Kauri-fagy- laltot is kínáltak, bár a közönség inkább az alagsorban beszerezhető vébékát (vörös bor kólával) és seritalt preferálta. Előzenekarként fellépett Varga Erik, aki ezúttal sem baltát, sem vekkerórát nem használt basszgitárja felingerlésére, viszont kilenc különböző pedált taposgált, ami gitár nélkül sem kis teljesítmény. A Baga-Mary (Tóth Ildikó - vokál, Baráth Zsolt - akusztikus gitár, ének, Molnár Csaba - szólógitár, Bajári Károly - dob, Mihály Miklós - basszus) egy szuszra kilenc számot adott elő, majd saját kérésükre, valamint a közben A világ legjobb kapusai Zsák Károly már többszörös, hírhedett válogatott kapus volt a két világháború között, amikor megtörtént az eset. A Magyarország-Spanyolország mérkőzésen a játék igazából már nem is a két füvön futkosó csapatrész, hanem a végső védelem, a két kapus, Zamora és Zsák között folyt, aki kapott egy olyan eszméletlen potyagólt... szóval a két lába között gurult be a labda. így nyertek a spanyolok l:0-ra. Zsák Károly utána az öltözőben nem tudott magához térni, s csak azt hajtogatta: főbe lövöm magam, főbe lövöm magam... így keletkezett a legenda, amely szerint a kapus a mérkőzés előtt egy pisztolyt akasztott a kapura, ha egyetlent gólt is kap, főbe lövi magát. A legenda fel is bukkant, mi több, szimbolikus értelmet kapott a Régi idők focija című magyar filmben, a század leghíresebb magyar mosodása, Minarik Ede (Garas Dezső játszotta a főszerepet), s folyton egy csapat után áhítozott. Ő pedig azt hajtogatta: Kell egy csapat! Kell egy csapat! Kell egy csapat! és így tovább. Gordon Banks ’66-ban világbajnok lett. A sajtó eszközte- len és póztalan, majdhogynem fantáziahiányos kapusként emlegette. Tény, hogy nem látványos, annál izgalmasabb volt a stílusa. 1970-ben, a mexikói vb-n Brazília ellen játszott Anglia. A brazilok szupererős lábú sztárcsatára, Rivelino (aki egyébként ballábas, de ezt mint tényt állapítjuk meg, nem jelzőt használjuk) csinálta az egyik szabadrúgást, az angol játékosok nyilván sorfalban a kapu előtt, hogy védjék a maguk háza táját, karjuk elöl, alul összefonva, hogy magukat is védjék, s ekkor egy brazil játékos befurakodott a sorfalba. Ezt nem tiltja a játékszabály. Ment a ta- sziga, a brazil játékos felmenői sűrűn emlegetve, Rivelino ellőtte a labdát, a brazil hátradőlt a sorfalban, hogy rést engedjen. A taktika nyilvánvaló célja az volt, hogy a kapus semmit se lásson, teljes zavarban keresse a labdát. A dolog nem jött be. Banks biztos kézzel, faarccal, mint mikor gyufát gyújt az ember, megfogta. Állítólag az egész stadion sírt a gyönyörűségtől. BG Cz. csodálatos történelemtanámőm, a gimnáziumban negyedikre belejött a tanításba, élvezettel lehetett hallgatni az előadásait, én nagyon büszke voltam rá, mert gyönyörű és okos, olykor mélyen kivágott pulóverben jött, ilyenkor a fiúk is odafigyeltek, S. pedig abbahagyta Sz. Jutka tutujgatását mellettem, az utolsó padban, sokminden történt, tunyult az osztály, péntek délelőtt, utolsó előtti óra, Cz. már nem kapkodott, mint másodikban, bár járkált és a füzeteit, meg a könyveit babrálta, azért az óra a helyén volt... Kócos színpadra lépett szabadnapos fegyőr duó határozott kívánságára párszor lenyomták a „Dekadencia” és az „Úton” című maximális ábrándot. (Utóbbi szövegét Héricz Erika írta.) Az est végeztével mindenki elégedetten tért vissza a pincebeli italmérésbe, bár az egyik - legénybúcsúját tartó - fegyőr szomorúan még beleszólt a mikrofonba, hogy helyzete ellenére mennyire érezte jól magát e koncerten. Melyet kéthetente újra produkál a zenekar. Kép és szöveg: IL. „Vannak, akik azt állítják, hogy a világot Isten teremtette, mások úgy gondolják, hogy magától keletkezett. A kétféle elmélet képviselői között dúló vita olyasmire vonatkozik, amely meghaladja értelmünket és tapasztalatainkat” - szól az író. Milan Kundera, a cseh származású, Párizsban élő író műve először külföldön, a Hatvannyolcas Publicisták kiadásában jelent meg 1985-ben, Magyarországon Körtvélyessy Klára fordításában nemrégiben. Ez a negyedik, magyarul megjelent kötete, aki ismeri az előzőeket, mint például a Tréfát, vagy A nevetés és a felejtés könyvét, nem érheti meglepetés. Illetve mégis. Kundera minden sora, fél és egész mondata meglepetés, mert magunkra ismerünk. Felfedezzük a világnak azon apró részleteit, amelyek felfedezése gyönyörűséget okoz, feltámaszt, eszméltet, mintha az igazság bújna elő a részigazságokból. Az író vezet, mint vak gyermeket, az ébredés minden pillanata átvezet a következő pillanatba, a következő ébredésbe. Nem kisebb dologról szól, mint az életről. Nem nagyobb dologról szól, mint az életről. Hogy a lét elviselhetetlenül könnyű lenne? Na, most köny- nyű vagy nehéz? Vagy a kettő egyszerre? De hogyan? Filozófiai alapvetés, Parme- nidész szerint a világot feloszthatjuk ellentétpárokra, úgymint fény - sötétség, durvaság - finomság, lét - nemlét, meleg - hideg, s nem kérdéses, hogy melyik a pozitív. Egyetlen eset kivétel: a könnyű és a nehéz. Parmenidész szerint a könnyű pozitív, a nehéz negatív. Hogy igaza volt vagy nem volt igaza, Kunderát ez izgatja. Abban bizonyos, hogy ez ellentétpár a legtitokzatosabb az ősz— szes ellentétpár közül, s az író belebújik a titokba, időnként ki-kiszól a láthatatlan szövevé- nyű csoda közül, s elmondja, miért csinálja. Regénye alakjai az ő életének metaforáiból születtek, ahogyan Töredék az órarendemből Fizikából: jeles Mészáros Tamás külön tanárhoz is jár matematikát és fizikát tanulni. No, nem éppen azért, hogy könnyebben vegye az egyes és kettes osztályzat közötti akadályokat, erre nincs szüksége. Leginkább azzal tudnánk példázni a példátlan szükségtelenséget, hogy megnyerte a negyedikes középiskolások megyei versenyét fizikából. A verseny Jászberényben volt, Tamás a Baross Gábor Szakközépiskola színeiben indult, fizikatanára Humliné Marton Julianna. Hogy mi lesz, ha nagy lesz, erről olyan pontossággal, mint a fizikában egy-egy jelenségről, előre nem beszélhetünk, de ha az ég is úgy akarja, mezőgazda- sági gépészmérnöki diplomát szerez a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. A napló többi rovatában, úgymint magyar vagy történelem, a fizikához hasonlóan a legjobb jegyek szerepelnek, nem tehet róla, így született, naponta két óránál nem tölt többet tanulással. Azért egy percig se gondoljuk, hogy felhőtlen a diákélet. A Barossban például összesen talán három lány tanul, Tamásék osztályában egy sem. S ez nem túl jó, majdnem hogy nyomasztó. De lázadás még nem tört ki. * Érdeklődők kedvéért mellékelünk egyet a verseny feladatai közül. Adva van egy teljesen sík, tehát súrlódásmentes lap. Egy rugó, melyhez m tömegű test van erősítve, melyhez VI sebességgel hozzá nekiütközik M tömegű test. A értékét keressük (mennyire is nyomódik össze a rugó?) Az M testnek MV1 a lendülete. A lendületmegmaradás törvénye alapján az ütközés előtti és utáni lendületek egyen- lőek. Az ütközés után a testeknek nyilvánvalóan mozgási energiájuk (E) keletkezik. Mivel a rugón lévő testek a kitérés szélső értékénél nyugalomban vannak, mozgási energiájuk egyenlő a rugó energiájával. Képletszerűen: MVi= V2-M+ V2- m-2 <M+ m)- \l =-2 D A’ MVi= V2-(M+ m) a2= (M+ m) D 2 V2 M- vi ’ M+ m 1 1 2 a-A 1 (M+ m)V2 E= (M+ m)- v 2 V D Poénhegyek, hová legyek? Sorozás. Az ifjút kérik, mondja meg a nevét.- Keresem a papírt...- Akkor mondja meg legalább, mikor született.- Keresem a papírt...- Hol lakik?- Keresem a papírt... , - Az orvos fejét fogja:- E kategória, mehet.- Ezt a papírt kerestem. * Ha nagy leszek, kisfiú akarok lenni. Joseph Heller i D m M |í— a szerelem, melyre hivatkozik, s az alakok a képzeletben átlépik azt a határt, amelyet ő nem. Önző, persze, mint minden létező, magát létezőnek kívánja látni, nyomtatva, képzeletben, s szolidáris, mint mindenki, ha már többen vagyunk, mert arra is kíváncsi, ami nem önös. S valószínűleg a két pólus konfliktusából adódik, hogy a lét elviselhetetlen könnyűsége itt, mint láthatalan, szövevényes háló körbefonja életünket, s egyetlen mozdulatot nem tehetünk úgy, hogy ez a fátyol meg ne mozduljon, tovább, mint permanencia fusson, eredjen egy következő, bekövetkező esethez, mely talán képet alkot, s ennél a képnél jó egy pillanatra megállni. S a regény végén, amikor várjuk a beteljesülést, valami elviselhetetlen történik velünk, első megindulásunkban elégedetlenek vagyunk. Elviselhetetlenül otthagy bennünket, az oldal közepén: érezz úgy, gondold azt, ahogyan és ahogy akarod. A regényben - ha nevezhetjük ezt klasszikus értelemben regénynek - történet van, de az idő nem következetes. Valami megtörténik, elmúlik, s néhány oldallal később felbukkan mint létező. A fülszöveg szerint mesteri eszmefuttatás ez a könyv. Inkább folyamat, vibráció. Ha szűkíteni, fogalmilag kellene szűkíteni, akkor: történelem, művészet, filozófia, pszichológia, anarchizmus, minden. Irodalom. Egy eszméletlen okos ember eszméletlen gazdag érzelemvilága, amely meglepően közeli. Könnyebben fogyasztható, mint egy meséskönyv, és több tartalommal bír, mint bármely tudományos munka. Százharminchetedik oldal: „A cseh temetők kertre emlékeztetnek. A sírokat gyep és virág borítja. A szerény sírkövek zöld lombokba vesznek bele. Amikor besötétedik, a temetőben számtalan gyertya gyullad ki, mintha csak gyermekbált rendeznének a halottak. Igen, gyermekbált, mert a halottak ártatlanok, mint a gyermekek. S bár az élet tele volt kegyetlenséggel, a temetőben mindig béke honolt. A háború alatt, Sztálin alatt, Hitler alatt, az ösz- szes megszállás alatt. Ha Szabinát szomorúság fogta el, beült az autójába, és jócskán elhagyva Prágát, kikocsizott valamelyik kedvelt falusi temetőjébe. A kék dombok hátterével ezek a temetők szépek voltak, mint az altatódal. Franz szemében a temető csontok és kövek visszatetsző raktára.” Blahó G. Julie Delpy, fiatal francia színésznő a sztárja az újra flmvá- szonra vett Három testőr történetének. New Yorkban járt színiiskolába, a lengyel Krisztof Kieslowski felfedezettje. A Három testőrben egyik partnere Kiefer Sutherlend, az újabb, forgatás alatt lévő filmben apja, Donald Sutherland. Szegény emberek Egy négytagú család jól élt, nem szegényen, nem gazdagon. De egy napon mindkét szülő munkanélküli lett. És minden természetes jó megszűnt. Még a szülők sem tudták felfogni ezt, és a gyerekek sem értették, hogy hogy nincs édesség, nem kirándulnak és hová lett a többi jó. De aztán meg kellett érteniük, mint a többi szegény embernek. Meg kellett érteniük, hogy csapdába estek, mint egy kis állat. Igen, a család a legalattomosabb csapdába esett, a szegénység csapdájába. Megtanulták, milyen szegénynek lenni, és azt is, hogy a szegények szilárd támasza a vallás, a hit. Most több ezer ilyen szomorú történet zajlik az országban. És ha ez így folytatódik, a szegénység csapdája egyre mélyebb és veszedelmesebb lesz, a benne lévő dárdák már nem állnak egymástól olyan messze, és egyre élesebbek lesznek. Puzsama Tünde, Jánoshida
