Új Néplap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-09 / 83. szám
1994. április 9., szombat s' Álláspontok 5 Szombati jegyzet Őrzöm a kopogtatócédulám Tegnap este némi csalódottsággal és keserű szájízzel betettem az íróasztal fiókjába az addig készenlétben tartott kopogtatócédulám. Oda, a ’90-es mellé. Megmaradt, nem kellett senkinek. A „szavatossági ideje” tegnap lejárt. Nincs értelme tovább tartogatni. Emléktárgy lesz csupán 1994-ből - mutogatandó az utódoknak. Azt hiszem, a dolgot én puskáztam el, egyedül magamat okolhatom azért, hogy a nyakamon maradt a kopogtatócédulám. Túlságosan sokáig tartogattam, végül kifutottam az időből. Vártam. Vártam, hogy valaki eljön éré. Udvarol nekem egy kicsit, „riszálja magát” előttem. Igyekszik megnyerni szimpátiámat, a bizalmamba férkőzik. Megpróbálja elhitetni velem, hogy szüksége van az ajánlócédulámra, szüksége van rám. Számít támogatásomra. Elhiteti velem, hogy értem akar törvényhozó lenni és nem csak általam, begyalogolva a hátamon a legfelsőbb testületbe. De nem jött senki. Igaz, az egyik alkalommal majdnem. Az utcát járó gyűjtő ember azonban engem kihagyott valamiért. Hogy miért? Ki tudja. Az ok nem is érdekel különösebben. Amilyen hangon kérte a szomszédtól a cédulát... Én úgysem adtam volna neki az enyémet. Minden valószínűség szerint nekem kellett volna elballagnom valamelyik párt irodájába és ott leadnom a kopogtatócédulát. Vagy valamelyik független jelöltnek. De melyik pártnak vagy melyik független jelöltnek? Bevallom őszintén, ebben a kérdésben teljesen tanácstalan voltam. Mit tagadjam, a pártok programjai nem tudnak lázba hozni - talán még a tejjel-mézzel folyó Kánaán hallatán fut át rajtam valamiféle melegség úgy homloktájt. Egyébként is az a fajta vagyok, aki az ígéreteket fenntartással fogadja. Különben is jobban szeretem, ha nekem nem ígérgetnek, hanem ha szólnak hozzám, ha kérnek valamire, ha érzékeltetik velem, hogy kellek, szükség van az eszemre, a kezemre, a szívemre. Nem szeretem, ha csak kölönc vagyok, ha csak elém teszik, amit mások csinálnak meg. A független jelöltek dolgában is hasonló, talán még nagyobb a tanácstalanságom. Őket ráadásul sajnálom is. Kisebb eséllyel indulnak, mint mások - és ez talán így a természetes. Többpárti parlamentben nyilván a pártok játsz- szák a főszerepet. Tulajdonképpen az volt a legnagyobb bajom, hogy bizalmatlan voltam. Miért éppen ő képviselje az érdekemet és miért nem más? Egyáltalán mi ambicionálja őket, miért akarnak honatyák lenni? Valóban küldetéstudatból, elhivatottságból? Vagy inkább meglévő egzisztenciájuk megerősítése, netán egzisztenciateremtés céljából? Ezek azok a kérdések, amelyek folyton motoszkáltak bennem. És mivel válasz a kérdésekre nem született, kialakult bennem egy cselekvőképtelenség - önkirekesztve magam a folyamtokból. Talán ha beszélnek velem, ha győzködnek, ha meggyőzően válaszolnak a kérdéseimre, akkor másképp alakul a helyzet. Most nem a fiókban, hanem a területi választási bizottságnál lenne a jelölőcédulám. Azért kíváncsi lennék arra, hogy vajon hányán spájzolták be céduláikat tegnap. Csak feltételezem, hogy nem az egyedüli vagyok, és rajtam kívül még sokan vannak olyanok, akik hozzám hasonlóan vártak arra, hogy megkeresik, megnyerik. Tudom, a választások ügyéhez ilyen módon nem szabad viszonyulni - passzívan várva arra, hogy majd tálcán teszik elém a parlamenti demokráciát, a jobb életet. Kereken egy hónapom van arra, hogy változtassak a szemléletemen. Az idő kevés is, sok is. Kevés, mert álláspontot változtatni nem megy egyik napról a másikra - csak annak, akinek tulajdonképpen nincs is. Sok, mert érzem, hogy gyors ütemben körvonalazódik bennem, hogy kire, melyik pártra szavazok, és már közel állok a döntéshez. Elhatározásom pedig nem felületes benyomások, szimpátia vagy csillogó ígérgetések formálják. Annak adom majd a voksom, aki hozzám szól, aki kér tőlem, akinek szüksége van az eszemre, a kezemre, a szívemre. UdÁ^ Új kandidátusunk: Bánkiné Horváth Erzsébet Beszélgetés egy csésze kávé mellett Túl szövevényesek a gazdasági, politikai érdekek Egy nagy generáció tagja: Márkus István kandidátus Babonákat semmisít meg; mindig csak körbejárt társadalom- tudományi témák közepébe vág, a lényegükre tapint. A halk szavú önbizalom csak így fogadható el: fél évszázadnyi kutatással, falujárással. Márkus István a szociológiai tudományok kandidátusa; agrárszociológus, megyénkben is kutatott. Járt Tiszaföldváron, Cibakházán. Szoros szálak kötik Nagyköröshöz. A hetvennégy éves tudós közismertebb munkái: Kifelé a feudalizmuból (1972); Mit láttam falun? (1965); Nagykörös (1979); Az ismeretlen főszereplő. Mellette megelevenedik a történelem. Olyan ismert személyiségekkel volt kapcsolatban, mint Bibó István, Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Németh László. A tiszteletet parancsoló névsor ma is élő tagja Márkus István. Jövőre ünneplík a jászkunok a re.demptio, azaz a meg váltakozás 250. évfordulóját. Úgy tűnik, van is mivel. Több magas színvonalú munka készült el és vár kandidátusi értekezésként megmérettetésre. Az első, amelynek címe: A Jászkun Kerület közigazgatása (1745— 1867), sikerrel vette az akadályt. Szerzője a Tószegen született Bánkiné Horváth Erzsébet, aki a kiskunfélegyházi levéltár vezetője, s számos publikációja látott napvilágot szolnoki múzeumi és levéltári kiadványban, sok területen dolgozik együtt szülőmegyéje kutatóival. Ez a munka, mint ezt a bizottság megállapította, hiánypótló. Majd fél évszázadon át a köz- igazgatás történetét nemkívánatos témaként háttérbe szorították, s igyekeztek azt a hitet kelteni, hogy a régi közigazgatásban csak az urambátyámos viszonyok, a családi kapcsolatok, a protekció és a zsíros hivatal szempontjai voltak a mértékadók. A téma művelése - mert azért az iratok rendezése miatt erre szükség volt - kizárólag szaklevéltári szempontú volt, s elzárták az eredményeket a nyilvánosság elől. Most egy törékeny asszonyka szabadította ki a szellemet a palackból, méghozzá figyelmet keltő módon. Bemutatja egy igen nagy múltú közigazgatás történetét, amely szervesen alakult, a jászok és kunok mindenkori belső viszonyaival harmóniában. Kiderül belőle, hogy az 1279-ben megkapott kun privilégiummal, amelyet a szerző a kunok alkotmányának nevez, s az 1323-ban megszerzett hasonló jász privilégiummal élni tudott ez a később magyarságba olvadt idegen nép. Miközben védte, gyarapította ezeket a kiváltságokat, segítségével nemcsak saját, hanem az ország, az egész magyarság érdekeit is szolgálta. Modem értelemben is demokratikus, közösséget szolgáló, polgári típusú közigazgatást fejlesztett ki ebből a re- demptio után a létrejött Jászkun Kerület, amely majd természetesen simult bele az új közigazgatási rendbe, amely nem egy vonatkozásban épp a jászkun gyakorlatot is hasznosította. Tudós munka, amely egy ma igen fontos s a tanácsi korszak által feledésre ítélt közigazgatási rendet támaszt fel, ismertet meg. Jó lenne, ha mielőbb megjelenne, s még jobb, ha a mai közigazgatási szakemberek is olyan odaadással s egyben méltósággal végeznék dolgukat szerte az országban a köz javára. Gratulálunk az új kandidátusnak, aki kicsit a mi megyénké is. Szabó László Csupán egy kapszula Párizsban a francia egészségügy történetének legnagyobb kutatási programját készítik elő: arra keresnek 15 ezer önkéntest, hogy nyolc éven keresztül vegyenek részt egy kísérletsorozatban a rák és a szívmegbetegedések elleni harc keretében. 100 ezer, 36-60 éves nő és 45-60 éves férfi közül választják ki a 15 ezer kísérleti személyt. Azt akarják megállapítani, hogy a vitaminok rendszeres szedése valóban befolyásolni tudja-e a rák és a szíverek betegségének kialakulását. Ha a tesztek bebizonyítják, hogy a vitaminok valóban segítik a rák és a szívmegbetegedések megelőzését: a jövőben helyes vitaminkezeléssel évente nyolcvanezer rákos megbetegedést és harmincezer szívhalált lehetne megakadályozni.- Sokat foglalkozott az Alföld társadalmi életével. Most Budapesten él - egy lakótelepi ház tizedik emeletém -, korábban is a fővároshoz kötődött. Mi az oka annak, hogy vidékünkön kutatott?- A negyvenes években Nagykőrösön Erdei Ferenc munkatársaként kezdtem el a város életét kutatni, feltárni szociográfiáját. Ebből írtam disszertációmat; tanyarendszerével foglalkoztam benne. Harminc évvel később visszatértem e kutatási területre. Akkor egy diákcsoport vezetője voltam. Az ott szerzett élményanyagból írtam meg Nagykőrös monográfiámat. Karcagon akkor fordultam meg. Később a Radnóti Miklós Gimnázium diákjaiból is megszerveződött egy falukutató társaság. Velük jutottam el Tiszaföldvárra, Cibakházára is. A ’60-as évek közepe táján utazgató ember voltam. A Falurádiónak is dolgoztam, és én lettem a falukutató szociográfusok szaktanácsadója. Most jut eszembe: Tiszaföldváron volt egy jó termelőszövetkezet. Ha jól emlékszem, Bódinak hívták az elnököt, vele falurádiósként még beszéltem. Egyébként ke- resztül-kasul jártam az országot Baranyától Szatmár megyéig mindenfelé eljutottam.- Nem feltétlenül egyezik a település egészének megítélése, _t a külvilág felé mutatott képe és az egyen magáról alkotott véleménye, ami szerint a hátrányos helyzetűnek minősített településeken élő emberek is hátrányos helyzetűnek érzik magukat?- „Is-is”-sel lehet válaszolni erre. Ha felülről a tudomány vagy a közigazgatás „megállapítja” a hátrányos helyzetet, akkor nekik van mihez viszonyítaniuk. Kidolgozhatók nagyon pontos mérőszámok. A külön etnikum Hogy ki éli át úgy mindezt, mint sorscsapást, igazságtalanságot, életigényeiben való korlátozottságot, ez egy más kérdés. Sokan egy megszokott életformának fogják fel - utalhatnék a cigányokra, a munkanélküliek egy részére. Egy jobb sorsú személy szemszögéből vagy az úgynevezett európai szemmel nézve roppant hátrányos, sőt válságos helyzetű lehet egy-egy család, népcsoport. Megint más a helyzet a nem cigányokkal, a volt magyar pa- raszti-utóparaszti tömegeknél. Vannak, akik tudatára ébrednek hátrányos helyzetüknek, több-kevesebb erőfeszítést tesznek azért, hogy leküzdjék az akadályokat. Itt a saját erőfeszítés játszik szerepet. Aztán vannak olyan rétegek, akik megszoktak egy alacsony élet- színvonalat, akik nem tartják megvalósíthatónak, hogy maguk és gyerekeik életében változtassanak. Ez esteben nem beszélhetünk hátrányos életről. Helyzetüket egyszerűen- megélik, átélik.- Szolnoki előadásában nemrégiben a jövő évtizedek legnagyobb problémáinak nevezte a cigánykérdést. Tárgyilagosan, szenvedélymentesen beszélt erről a számtalan oldalról félremagyarázott, félreértett témáról. Sok település van megyénkben is, melyekben oiyosolni próbálják ezt a gondot. Milyen esélyeik lehetnek?- Nagyon felszínes kezelése a cigánykérdésnek, ha jogi és szociálpolitikai kérdésként kezeljük. A legjobb szándékok mellett is jelen van az előítélet. Történész-szociográfusként én úgy látom, hogy egyfajta etnikumról van szó. Ez az etnikum saját szokáskultúrával rendelkezik, nincs saját írásbelisége, nincs könyvkultúrája, nincs politikuma, tehát nem államalkotók. Olyan, Indiából származó nép, amely a miénkétől elüt. Úgy nem tudtak illeszkedni hozzánk, mint az amerikai indiánok az óceánon túli kultúrába. Más etnikumról van szó. Ettől függetlenül lehet nekik etnikai identitásuk. Márkus István szociográfus Csak az asszimiláció jelenthet tartós megoldást. Ez azért nehéz, mert közösségük zártabb, belterjesebb, mint ahogy gondolnánk. Több korszakot és hosszú időt igényel, hogy ezt feloldjuk. Az első dolog az, hogy feltárjuk a valós helyzetet. Voltak már kísérletek. A belső élettörvényeket kellene megismerni, hiszen többfajta cigányság van. Jelentősnek tartom, hogy megnyílt a politikai szerveződés lehetősége. Tudomásom szerint 268 cigányszervezet működik. Ez egyértelműen jelzi, hogy nem egy érdekvédelmi közösségi szervezetről van szó. Arra valók, hogy egy-egy szűk cigánycsoport a politikában meghatározza magát.- A Települési hátrányok című konferencián kitért a vallás szerepére is. Az erkölcsök védelme érdekében hangjukat felemelő emberek majdhogynem utolsó szalmaszálként kapaszkodnak az egyházi szervezetekbe. A vallás összetartó szerepe a múlt században egyértelmű volt. Miben segíthet az iparosodás következtében megváltozott társadalomban?- A hátrányos és nem hátrányos helyzetű településeket ezúttal nem különböztetném meg. Az egyházra, a papra meg a hitre való hivatkozással nem oldunk meg semmiféle társadalmi fejlődési rendellenességet. A nyugat-európai fejlődési minta, ahol a mezőgazdasági népesség töredéke a lakosságnak, ahol egy emberi és egy üzemtípusi szelekció is kialakul, csak a versenyképes, állami támogatást élvező gazdaságok képesek megmaradni. Életformájuk, ami ezzel kapcsolódik össze, együtt jár a farmer jellegű falusi társadalom számtalan szálra szakadó szerveződéseiben. Mondják, 15-25 féle szervezet is létezhet egy faluban. Olyan szövedékké áll össze, mely magát gazdaságilag megszervezi. Rendi vonások Nálunk a vallás és az egyház erősen kötődött a magyar társadalom rendi vonásaihoz. Egy urak vezette parasztország voltunk. Elenyésző szerepe volt a polgárságnak, a vallás egyrészt államvallás volt, amely az uralom egyik eszközeként működött mint manipulativ és nevelőeszköz. Hatékonyan dolgozó uralmi módszer volt ez. A paraszti réteget átszőtte egy rendkívül erős erkölcsi összetartozás, aminek számtalan pontosan meghatározható jellege volt. Beszélhetünk itt a házassági hűségről, a devianciák kiiktatásáról, kirekesztéséről, hogy a falu a normális életéhez ragaszkodhasson. Ebben a normarendszerben a vallás egy kialakító, megszentelő szerepet játszott. Az egész társadalmat lefedő normarendszer volt. Ez a rendszer már a kapitalizmus utolsó éveiben is oldódóban volt. Negyvenöt után pedig a hivatalos egyházellenes szemlélet miatt megsemmisítették a régi erkölcsöket. Azokat a mechanizmusokat, amik ezt a társadalmi rendszert éltették. Új helyettük nem alakult ki. Ezen nem lehet úgy segíteni, hogy a régi úri paraszti, rendi társadalmat, erkölcsvilágot visszahajtjuk jogaiba. Épületeket, iskolákat vissza lehet kapni. Ettől még társadalmi hatása nem lesz erős.- Vizsgáljunk meg egy másik tabu témát. Igaz lehet-e, hogy ha egy településen gazdag több ember, akkor a falu élete jobbra fordul?- Nem hiszem, hogy igaz lenne egy ilyen közvetlen kapcsolat. Lehetséges, hogy kedvező helyzetű falvakban a fejlődésnek lesznek olyan éllovasai, akik kiváltságos kisebbséget alkotnak. Erre is van példa. A legtöbb helyen az történik, hogy a kisebbség gazdagszik meg, mert volt valami összeköttetése hogy megszerezhesse a falvakban a földterületet. Ugyanakkor a többség életére ez nem hat. A többiből pedig napszámos és részes arató lesz. Visszaáll egy régi típusú szegényparaszti réteg, amely azért szegény, mert paraszti típusú, és a szegénységet jobban el lehet viselni paraszti módon, mint a városban.- Mennyire veszik figyelembe a tudós kutatásait?- Az embert érik meglepetések. Egy földművelésügyi miniszter hasznosnak minősítette tanulmányomat. Ez kivételes dolog. Romány Pálról van szó, aki kiváló szakember és pártmunkás volt egyszerre. Általában nem nagyon veszik hasznát a szociológiának még azok a pártemberek sem - gondolhatok itt az ellenzékiekre is -, akiknek ma figyelniük kellene erre. Politikusi és doktrinér módon dolgozzák fel a tanulmányokat. Helyi élmények Van egy szakadás a szociológia és a szociográfia között. A szociográfusságot azért vallom büszkén, mert azt hiszem, a társadalom megismerésének egyik legfontosabb eszköze az, ha az ember elmegy oda, ahol emberek élnek, saját szemével megnézi, fülével meghallja, miként élnek. Kérdéseket tesz fel arról, hogy mi van ott. Ez szociográfia. A mai agrártársadalomnak óriási szüksége lenne arra, hogy legyen módszeres feltárómunka. A szociológusok a számítógépre szánt felméréseikkel sok mindent akarnak, dolgoznak a terepen, de azt a fajta szociográfiát, amit még annak idején Erdei Ferenctől tanultunk és ami egyáltalán a magyar falukutató módszere volt, nem művelik. A helyszíni élmény, a tapasztalat és azok spontán feldolgozása - ennek ma nincs folytatása. Folytatni kellene, de az emberek nem szeretnek megszólalni. Szövevényesek a gazdasági és politikai kapcsolatok, összefonódnak az érdekek, ezekbe beletekinteni nehezen lehet. A kutatások hátulütője, hogy nincs intézményes háttér, pénzügyi támogatás.- A hátrányos helyzet csak gazdasági állapotot jelöl, vagy egyet jelent a kulturális elmaradottságai?- Ha egy falu gazdaságilag hátul kullog, ott a szellemi élettől sem lehet virágzást várni. Ezzel szemben egy olyan „mezőváros”, mint Kecskemét vagy Szolnok, ahol volt a gazdaságnak kifutási lendülete, kialakult a piac, az árukereskedelem - ha nem is mutatkozik meg a városi könyvtár vagy a színház látogatottságában -, van egy mélyebb értelemben vett fejlődőképes kultúra, amely visszahat a termelésre. Még a családon belüli nevelésre is visszahat. Szurmay Zoltán jNéplap játék a/ MßC vrl! 11. forduló Az MBC két típusú tagsági kártyával rendelkezik: EZÜST kártya magánszemélyeknek (ára: 15 ezer forint) és 5 évig érvényes, ARANY kártya vállalkozásoknak, jogi személyeknek (ára: 30 ezer forint) és 1 évig érvényes. A kártya feljogosítja tulajdonosát a kedvezmények korlátlan alkalommal történő igénybevételére - az adott érvényességi idő alatt. A kártya névre szóló, nem ruházható át. (Tájékoztatásunk folytatódik a harmadik fordulóban.) A képen látható szelvényrészt vágja ki, őrizzg meg és ha 6 szelvény együtt van, ragassza fel egy levelezőlapra! Beküldési határidő: 1994. április 27. Sorsolás: 1994. április 28. Jj L Ha játszik - nyerhet! Fődíj: 15 ezer forint értékű kedvezményre feljogosító MBC ezüst kártya. Kisorsolt díjaink összértéke | | t 50 ezer forint. ® ^
