Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-01 / 50. szám

1994. március 1., kedd Hazai tükör 3 Iparróba mezőgazdaságra Váltani időben kell tudni A falusi fiatalok számára a továbbtanulási lehetőségek kü­lönös életutat rajzolnak fel. Ko­vács István Jászalsószent- györgyről indult. Az újszászi gimnáziumban nagyon jó taná­rok „fogadták”. A matekot, a fizikát nagyon megszerettették vele. Ezután Bajára, a Pollack Mihály Műszaki Főiskolára ke­rült. Itt 1993-ban vízi- és kör­nyezeti üzemmérnöki diplomát szerzett. Ezt követően beiratko­zott - nem kellett felvételiznie - a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészka­rára, a matematikatanári okle­vél megszerzéséért. Napjait azonban nem a nagy múltú egyetem falai között tölti. Ott­hon van falujában, a családi bir­tokon. Halasztást kért az egye­temen, hogy mezőgazdasági vállalkozás beindításában éde­sapja segítségére legyen.- Az alsószentgyörgyiek a háztájiban mindig hagymáztak. Nekünk is volt, meg mák is, kö­les is. Most már 45 hektár a mi­énk. Ebben van tagi föld, kár­pótlási föld. vettünk is hozzá. Húsz holdon búzát vetettünk, a többi kimérése még nem feje­ződött be. Úgy gondoltam, hogy egy 100 holdas birtokkal ketten a fiammal csak megbir­kózunk - meséli idősebb Ko­vács István.- Önök mezőgazdasági vál­lalkozók akarnak lenni? Milyen képzettségük van ehhez?- Igazából nincs ilyen jellegű végzettségünk. Én magam épü­letlakatos, mezőgazdasági gé­pész, szerviztechnikus vagyok. Most szereztem a zöldkönyvet, ami növényvédő szerek for­galmazására jogosít fel. Együtt vizsgáztunk a fiammal Jászbe­rényben, a növény-egészség­ügyi állomás által szervezett tanfolyamon. Tulajdonképpen ipari vállalkozó vagyok most. Alumíniummal dolgozom; ké­ményeket, kéménybéléseket készítek. Enhek azonban leál­dozóban a kora. A Jászságban megtlátóstiL ,V gázprtfc.rítm, ké­ményekre nem lesz szükség. Váltani kell időben, hogy meg­„Egy százholdas birtokkal ketten megbirkózunk'1 legyen a megélhetés. Kézen­fekvő, hogy a mezőgazdaságot választottam, hiszen abban is benne vagyok hosszú évek óta. A vállalkozói tevékenység ne­hézségeit már kiismertem, az adózás, könyvelés, áfabefizetés és -visszaigénylés „rejtelmeit” már megszoktam. Nem ördön­gösség, csak az első évben tű­nik úgy. így — némi tapasztalat birtokában - bizakodva indulok ezen az új úton. Ifjabb Kovács István egész birodalmat mutat be. Szülei a háztáji hagymázásból szép gépparkot gyűjtöttek ősze, amivel a tervezett 100 holdas birtokot is könnyedén meg le­het művelni. Van itt két MTZ, két eke, pótkocsi, vetőgép. fű­kasza, műtrágyaszóró, széna­begyűjtő. Régi a kombájn és a bálázó. Most két pályázatot is készítenek a mezőgazdasági fejlesztési alaphoz. Egyiknek célja, hogy a régi kombájnt újra cseréljék. A másikkal egy 200 négyzetméteres gépszínt sze- 'u Telnének:. ‘Ez'cgyré'.J'nt betaka­rított gabona tárolására szol­gálna, télen meg a gépeknek adna védelmet. Idősebb Kovács István most tanulmányozza a prospektusokat, az árajánlato­kat, hogy a legmegfelelőbb gé­pet válasszák ki. Ehhez ő ért igazán. Nagyon bízik abban, hogy életének ez a nagy fordu­lata, iparról a mezőgazdaságra való átállás, sikeres lesz. Fia azon morfondírozik, hogy jó volna igazi trágyával megajándékozni a földet. Ez többet ér minden „mű” szeméi. Ezt tudja magától, de tanulta a főiskolán is. Diplomamunkája arról szólt, hogyan lehet egy Szolnok méretű város szemét- kezelését, veszélyes hulladéka­inak kezelését és tárolását megoldani. Évfolyamából, ahol negyvenen államvizsgáztak, három fiú talált ősszel munkát. Alsószentgyörgyön nincs szük­ség az ő szaktudására. Szükség van viszont a munkájára a csa­ládi vállalkozásban. Bár arról sem tett le, hogy a matematika- tanári oklevelet megszerezze. Azzal is meg a vállalkozássá! is saját jövőjét alaposa:A dsak időben és helyben eltérő mó­don. K. E. Pillantás az újszászi pszichiátriára Néha a vásárlást és a közlekedést is tanítani kell A betegségek életünk részét képezik. Ki ne ismerne közvet­len környezetéből olyan embert, aki már megjárta a kórházat? Betegnek lenni nem szégyen, a kórházi ápolás nem szül vissza­tetszést. Általában. Van ugyanis kivétel. A pszichiátriáról meg­lehetősen negatív kép él a köz­tudatban, a lelki betegségekkel szemben sokan előítéleteket táp­lálnak.- Pedig senki sincs beoltva az ellen, hogy nehéz élethelyzetbe kerüljön, depressziós legyen, vagy más lelki problémái adód­janak - vélekedik dr. Raska László főorvos. Újszászon, egy 42 hektáros természetvédelmi terület köze­pén, fákkal övezett hajdani kas­tély ad otthont a Hetényi Géza Kórház II. és III. pszichiátriai osztályának. Mi is történik egy ilyen inté­zetben? Jobban megismerve ta­lán eloszlanak az előítéletek. A pszichiátriára olyanok ke­rülnek be, akik akut vagy vissza­térő lelki működési vagy maga­tartászavarban szenvednek, és szükséges számukra a kórházi megfigyelés, illetve kezelés. Az ilyen embereknek a hétköznapi élet is leküzdhetetlen nehézsé­gekkel terheltnek tűnik, segít­ségre szorulnak. A pszichiátrián orvosok, terapeuták, ápolók munkálkodnak, hogy ők is teljes életet élhessenek, hogy képesek legyenek visszailleszkedni a tár­sadalomba. A betegek többirányú keze­lésben részesülnek; vannak gyógyszeres és különféle pszi­choterápiás kezelések. A gyógy­szeres kezelések a nyugtalansá­got, feszültséget hivatottak csökkenteni, s végső soron azt a célt szolgálják, hogy a betegek alkalmassá váljanak az úgyne­vezett lelki vagy pszichoterá­piás, szocioterápiás kezelésekre, amelyek egyéni vagy csoportos formában történhetnek. A keze­lések lényege tulajdonképpen a gyógyító kapcsolatban rejlik. Az orvos itt elsősorban a személyi­ségével gyógyít. Ehhez termé­szetesen erős bizalmi kapcsolat szükséges, hogy a páciens meg tudjon nyilatkozni, el tudja mondani problémáit. Dr. Raska László elmesélte, hogy ők a problémákat senki helyett nem oldják meg, nem adnak utasítá­sokat arra, hogy ki miként ala­kítsa, hogyan változtassa meg életét, a döntéseket magának a betegnek kell meghoznia. Ad­nak tanácsokat, rávezetéses módszert alkalmaznak. Ahhoz viszont, hogy a beteg meg tudja oldani a problémáit, először önmagát kell megismernie, ön­magát kell „újjáépítenie”, ami kitartó, intenzív közös munká­val lehetséges. Alkalmaznak foglalkoztató terápiát (más néven munkaterá­piát) is, ahol az arra fizikailag, pszichikailag alkalmas betegek kis műhelyekben egyszerűbb kétkezi munkát - szőnyegszö­vés, bőrdíszművesség, bábkészí­tés, raklapjavítás - végeznek. Ezek a foglalkozások több szempontból is hasznosak; köz­ismert a munka gyógyító hatása és a csoportos együttlét szocia­lizáló szerepe. Vajon a pszichiátrián dolgozó nővérek munkája mennyiben tér el az általános kórházakban dol­gozókétól? Erre a kérdése Tár­csa Istvánná, az intézet vezető ápolónője adott választ, aki egyben a munkaterápia vezetője is.- Sok az eltérés. Míg egy álta­lános kórházban az ápolási munka, a gondozás a fő feladat, addig a pszichiátrián főleg a megfigyelés, a beszélgetés tölti ki a nővérek napjait. Nagyon fontos a türelem, az empátiás készség, hiszen olyan szociali­záló légkört kell kialakítanunk. amit a betegek innen kikerülve használni tudnak a mindennapi életben. Sok esetben olyan apró mozzanatokat is tanítani kell, mint a vásárlás, a közlekedés. Meg kell tanítani a beteget, hogy úgy élhesse mindennap­jait, mint bárki más. Némi ve­szélyt is rejt magában az itt dol­gozó nővérek munkája, mivel néha előfordul, hogy az itt ke­zelt emberek kiszámíthatatlanul viselkednek, esetenként szélső­ségesen reagálnak. De gondo­lom, a dolgozók ezt már meg­szokták. Jelenleg hatvan ápoló dolgo­zik itt, kis számban férfiak is. Szükség lenne még két pszichiá­terre is, sőt betöltetlen a máso­dik emeleten az osztályvezető főorvosi állás is, amit átmeneti­leg dr. Raska László, az első emelet osztályvezető főorvosa lát el. Az intézet első emelete 100, a második 80 beteg számára biz­tosít helyet. A másodikon a na­pokban adák át az új nővérpultot és a két felújított megfigyelőhe­lyiséget. Az utóbbi időben mind több a hajléktalan, s ez szociális prob­léma a pszichiátriát nagyon ter­heli. Az alkoholbetegek nagy ré­sze munkanélküli és egyben haj­léktalan is. Az ő kezelésük a legnehezebb feladat, hiszen ná­luk nincs meg az a cél, ami arra késztetné őket, hogy küzdjenek szenvedélyük ellen, ami segítené visszatérésüket a társadalomba. A hajléktalanokat bevonják a munkaterápiás foglalkozásokba, segítenek nekik munkát találni abban a reményben, hogy ha munkájuk már van, talán hama­rosan hajlékhoz is hozzájutnak. A társadalmi feszültségek is mind több feladatot rónak a pszichiátria dolgozóira, akik lel­kiismeretesen igyekeznek lépést tartani a növekvő munkával. Kovács Berta Közbiztonsági akció Szegeden Nem találtak fegyvert Szege­den a szombaton tartott nagy­szabású közbiztonsági és ide­genrendészeti ellenőrzés során. Ez arra utal, hogy mostanában a bűn, a rettegés városának neve­zett településen mégsem akkora méretű a fegyverkereskedelem, a fegyveres bűnözők száma, mint amekkorának a közhiede- lefn véli. Ez hangzott el tegnap a Csongrád Megyei Rendőr-fő­kapitányságon azon a sajtótájé­koztatón, amelyen a közbizton­ságért felelős szervezetek veze­tői a hét végi akció eredményé­ről számoltak be. Még egy hónapja sincs, hogy hasonló méretű ellenőrzést tar­tottak a Tisza-parti városban a bűnmegelőzés, a bűnözők, a törvénysértők kiszűrése mellett azzal a nem titkolt szándékkal is, hogy a vajdasági és a dél-al­földi gyilkosságsorozat miatt megrendült lakossági biztonsá­gérzetet visszaadják az embe­reknek. A sajtótájékoztatón elhang­zott: a korábbi akció egyértel­műen éreztette a hatását, első­sorban a KGST-piacon, ahol kevesebb volt ezen a szombaton a törvényeinket nem tisztelő külföldi árus. Felszámolás közben nyereséges Ismét meghirdetik a Pápai Textilgyárat, amelynek felszá­molása 1991 májusában kezdő­dött, és adósságállománya ak­kor meghaladta az egymilliárd forintot. Annak idején már eladásra kínálták ». tákkjá» *szőtt kelméi,, legnagyobb magyar gyártóját, de akkori állapotában fiém taMlt új gazdára. Időközben azonban számos intézkedést, ésszerűsí­tést foganasítottak, és az évekig veszteséges gyár a legfrissebb összesítések szerint már nyere­séggel zárta a múlt évet. A sze­rény eredmény mellett legalább ilyen fontos, hogy a pápai anyagoknak biztos vásárlóköre van, termékeinek 70 százalékát nyugat-európai, angol és ameri­kai piacokon értékesíti. Keddi jegyzet Lesz-e báli ruhára való? Ami késik, nem múlik. Mégis csak lesz törvénnyel szabályo­zott rendszerváltozás a kultúrában is. Újra visszatérhet a '45-"48 közötti szabadművelődés korszaka a ’48-tól ’70-ig tartó népművelés időszaka és a ’70-es évektől napjainkig kitartó közművelődés (ahogyan a hivatalos művelődéspolitika szaka­szolt) időszaka után. A Művelődési és Közoktatási Miniszté­rium Közművelődési Főosztálya véleményeztetés céljából már körözteti a „Törvény a közművelődésről, az állampolgárok sza­bad művelődéséről” elnevezést viselő koncepcióvázlatot. A korábbi irányítási struktúrák lebomlottak. Hol van már a tavalyi hó? A mostani sem sokkal fehérebb, ha a ’71-es orszá­gos népművelési konferencián megindult közművelődési szem­léletváltozás lassú gyökereztetésére, majd a rendszerváltozást követő törvényi szabályozás megkésettségéből eredő kulturális tevékenységek, intézmények elbizonytalanodására, sok esetben helyzetük ellehetetlenülésére gondolunk. Az állam ugyanis, hivatkozva tengernyi bajára, lépésről lé­pésre hátrébb vonta - miként a boszniai szerb nehéztüzérség az ütegeit napjainkban - a közművelődés anyagi támogatására épí­tett hadállásait. Márpedig a mondás rendszersemlegesen örök­érvényű: „Kiművelt emberfők sokaságára van szükség”. Ez az, ami oldhatja - természetesen több más feltétel teljesülésével együtt - a gazdaság egy helyben topogását. Ha tetszik, ha nem. a kultúrába, oktatásba való központi pénzpumpálás a jövőben is elkerülhetetlen. Feltéve, ha tovább akarunk látni az orrunknál. Mert megjelöli ugyan az új koncepciótervezet a finanszírozás helyi forrásaiként az önkormányzatok és intézmények saját be­vételeit, a közcélú alapítványokat, a lakossági hozzájárulást és a magánmecenatúrát, ám messze elrugaszkodik a mai magyar társadalmi valóságtól, aki ezekre a többségében „fantombevéte­lekre” alapozná a magyar falvak kulturális felvirágoztatását. A helyi önkormányzatok által működtetett 2364 művelődési ott­hon nagy része igaz ugyan, még nyitva tart, de nem ritka, hogy működésük esetleges kampányrendezvényekben ki is merül, s ha képződik bevétel, az éppen csak futja a „közművelődésben való részvétel állampolgári jog" okán szervezett, egyébként tisztességes népművelői nekibuzdulások kiadási oldalát. Szükség lesz tehát még jó darabig a koncepcióban szintén jelzett központi forrásokra: a közművelődési normatív és egyéb céltámogatásokra, a Nemzeti Kulturális Alapra. Hogy mekko­rák lesznek ezek az éves költségvetésben előírt pénzinjekciók? Ez már az Országgyűlésen múlik. Csakúgy, mint eddig. Nagy szerep hárul majd a településeken felállítandó Szabad- művelődési Tanácsokra, amelyeknek az önkormányzatok mel­lett minden jogi személyiséggel rendelkező művelődési közös­ség, alapítvány, intézmény tagja lesz, feladatuk pedig az elkép­zelések szerint nem kevesebb, mint a helyi kulturális esemé­nyek, tervek összehangolása, az e célokra meglévő eszközök (épületek, pénz) felhasználásának tervezése, ellenőrzése. Pénz­szűke esetén fel kell vállalniuk egyfajta villámhárító szerepét is az önkormányzatok és a kulturális intézmények között. Mindent egybevetve: szükség van az új szabadművelődési törvényre, hisz az 1985. évi egyesülési, az 1990. évi önkor­mányzati és az ehhez kapcsolódó ’91. évi hatásköri törvény új j k^Cßgsggi |qeket? új helyzetet teremtett a lakosság művelődési igényeinek kielégítésére. A kultúraközvetítés is átalakult, meg- • indult a kulturális menedzserképzés,-ami a vállalkozási alapon történő kultúraterjesztést hivatott szélesebb körben bevezetni, elfogadtatni. De szükség van az új törvényre az anyagiak hiánya miatt ne­hezen éledő, kulturális vonatkozásban önerőre kevésbé támasz­kodható civil társadalom életben tartása miatt is, hogy azok új típusú agórákként - korabeli görög terek, ahol a kulturális élet zajlott - működve serkentsék a polgárokat folyamatos önfej­lesztésre, kultúrálódásra. Ehhez kell megteremteni - anyagiak­ban is — a szabad művelődés lehetőségeit. Hiszen olyan a kultúra pénz nélkül, mint bálozó báli ruha nélkül: vérszegény, fakó és tudathasadásosan zavart. Simon Cs. József A megyegyűlés tárgyalta A vállalkozások és a befektetések élénkítése a cél Kapcsolat több ezer vállalkozóval A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány 1991-ben kezdte meg tevékenységét több mint hétmillió forintos alapító va­gyonnal. A megyei önkormány­zat, mint az egyik alapító, évi kétmillióval járult hozzá eddig az alaptőkéhez. 1994-re kétmil­lió-négyszázezer forint a támo­gatás mértéke. Az alapítvány a szolnoki Vállalkozásfejlesztési Iroda segítségével - hét munka­társsal és külső tanácsadókkal - végzi munkáját. Az alapítvány­hoz kapcsolódó térségi vállal­kozási irodák száma ez évben már nyolcra emelkedik. Eddig két terület élvezett pri­oritást: az idegenforgalom, va­lamint a mezőgazdaság és az élelmiszeripar. Elkészült a szolnoki inkubátorház tanulmá­nya is. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok területén az Érvet céggel alakult ki működő rend­szer. Százötven megyei vállal­kozót mértek fel, 22 olasz vál­lalkozó mutatott érdeklődést, három vállalkozásnak sikerült olasz cégekkel élővé is tenni a kapcsolatot. Az iroda 1993-ban főállású mikrohitel-menedzsert vett fel, miután e fejlesztési hitellehető­ség iránt igen nagy az érdeklő­dés a vállalkozók részéről. Míg 1992-ben 87 beadott pályázat­ból kilenc igénylő kapott hitelt. 1993-ban 166-ra. illetve 62-re módosultak ezek a számok. * * * A Dél-alföldi Regionális Fej­lesztési Kft.-t 1993 májusában alapították öt megyére kiterje­dően, hogy segítse a kis- és kö­zepes vállalkozások indulását, gazdasági fejlesztését. A társa­ság alapításában 56,8 százalék­ban a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank Rt. (MBFB), 25 százalékban az ÁVÜ, 17,6 százalékban 29 önkormányzat és félszázalékos tulajdonosi arányban a vállalkozások vesz­nek részt. Eddig mintegy kétezer vál­lalkozóval vették fel a kapcsola­tot, 134 konkrét befektetési ajánlatot fogadtak, amiből 14 projekt van - együttesen 328 millió forint értékben - elbírálás alatt. A társaság már az alapítás évében, féléves tevékenység után hatmilliós nyereséget rea­lizált. A békéscsabai székhely mellett ez évben kerül sor a szolnoki képviselet megnyitá­sára. * * * A Nemzetközi Információs Kereskedelmi Központ Kft. (NIKK Kft.) 1993 januárjában jött létre. A megyei önkor­mányzattal kötött keretmegál­lapodás alapján ellátja a nem­zetközi irodák: Ulionis állam (USA), New Hampshire (USA), az Izraeli Export Intézet, vala­mint a kanadai Ceso és az ame­rikai Amekom kormányprog­ramok képviseletét. A Nikk Kft. megyei irodájá­nak célja Szolnok és a megye feltérképezése vállalkozói szempontból, a befektetési és az üzleti élet területén a nyitás le­hetőségének megteremtése. Önálló társaságként látja el a felsorolt külföldi országok ke­reskedelmi képviseletét. Működésük konkrét eredmé­nyeként várható 1994-ben két biofermentációs (szerveshulla- dék-feldolgozó) üzem felépí­tése a Mezőhéki Táncsics Tsz és a Palotási Á. G. beruházása­ként amerikai érdekeltség mel­lett. Várható továbbá izraeli be­ruházásként Kengyel határában egy 300 munkanálkülit foglal­koztató üvegház felépítése. A kanadai szaktanácsadók idén is folytatják a gazdasági és üzleti élet fellendítését szolgáló, cé­genként mintegy két hónapig tartó munkájukat megyénkben. Jártak már többek között a NE- FAG-nál, a megyei kórházban, a szolnoki polgármesteri hiva­talban. A tervek szerint a Jász­sági Áfész és a Mezőhéki Tán­csics Tsz következik. A megyei önkormányzat a nemzetközi képviseleti irodák működéséhez 200 ezer forintot biztosít ez év­ben. S. Cs. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents