Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-05 / 54. szám
10 Szatirikus melléklet 1994. március 5., szombat Jászkim Politikusdöngető Egy kortesbeszéd anatómiája ÖNIGAZOLÁS: - Higgye el, már rég otthagytam volna a politikát, ha nem kapnék naponta több száz levelet a választóimtól, hogy tűnjek el a francba. VÁLASZTÁSI KÜZDELMEK: - No! Most kell úgy tenned, mintha írtóztatóan fájna! Hogyan tegyük hidegre az ellenfeleket? Kampánytanácsok képviselőjelölteknek 1990-ben a parlamenti választások előkészületei régnem- látott pezsgést indítottak be a magyar társadalomban. Olyanok is elkezdtek érdeklődni a politika iránt - mi több, aktívan részt is vettek benne akik korábban nagy ívben le ... No jó, ne fogalmazzunk ilyen szigorúan: szerénynek mondható affinitást mutattak iránta. Nem egy mai politikus jelenti ki büszkén: a rendszerváltást az amatőrök bonyolították le. Ők kerültek döntő számban az új parlamentbe is. Sértő szándék nélkül: olyan is lett. A „betanulási gyermekbetegségekkel” az egész ciklus alatt küszködött a Tisztelt Ház. Most újra sok amatőr vesz részt a választási kampányban. És azért a régiek sem olyan nagyon profik még . .. Elkel tehát a jótanács mindenkinek. íme: hogyan tehetjük gyorsan, biztosan, ha nem is fájdalommentesen (elvégre „csapásokat kapunk és csapásokat adunk”) hidegre ellenfeleinket. Általános tudnivalók: I. Még véletlenül se fogjuk be a szánkat, pláne ne hagyjuk tátva, mert a sült galamb úgysem fog belerepülni (más viszont esetleg belerepülhet). A lényeg, hogy mi kezdjük elsőként szidalmazni ellenfeleinket, mert ha ezt ők teszik meg, soha be nem hozható lépés- (azaz hazugság- és rágalom'-) hátrányba kerülünk, rosszabb esetben egyáltalán szóhoz sem jutunk. Már Fülig Jimmy is megmondta: „Felség, az a lényeg, hogy mindig Ön üsse az elsőt!”. II. Bátran blöfföljünk! Először is azért, mert ezt teszik ellenfeleink is, másodszor azért, mert könnyen a fején találhatjuk a szöget. Mármint ellenfeleink fején. Ez esetben ne mulasszuk el be is ütni. Lehetőleg nagykalapáccsal. III. Ne válogassunk az eszközökben, a módszerekben és a kifejezésekben. Bátran használjuk feleségünk eszközeit (úgy mint húsklopfoló, öntöttvas serpenyő vagy csontvágó bárd, a konyhakésről és a sodrófáról már nem is beszélve). Használjuk fel anyósunk velünk szemben alkalmazott taktikai módszereit (ilyen hatékonyakat úgysem találnánk sem a CIA, sem a KGB piszkos ügyeinek aktáiban sem). Megfelelő kifejezések összegyűjtéséért (mint egykor Bartók és Kodály a magyar népdalkincsért Erdélybe) járjunk hazai sportrendezvényekre, valamint a budapesti Rákóczi tér környékére. Ne legyünk szívbajosak, ugyanezt teszik ellenfeleink is! Konkrét tanácsok: 1. Semmiképp ne mulasszuk el ellenfeleinket lekommunis- tázni. Ha nekik fiatalabb koruk miatt nem is, szüleiknek biztos volt valami („apák-fiúk”) közük a bukott rendszer piszkos ügyeihez. 2. Ha ismerjük ellenfelünket, bátran nevezzük nemzetietlen-kozmopolita-liberálbolseviknek vagy konzervatív-nép- nemzeti mucsainak. Ha nem tudjuk, hogy pontosan milyen párthoz vagy érdekcsoporthoz tartozik, mondjuk el róla mindet, valamelyik csak bejön. 3. Feltétlenül gyanúsítsuk meg gazdasági visszaélésekkel, adócsalással, a rabló-privatizációban való részvétellel. Utaljunk rá, hogy tudunk illegálisan rejtegetett fegyvereiről, titkos hazai és külföldi maffiakapcsolatairól. Szólítsuk „Keresztapának”. Magunk is próbáljuk meg korrumpálni, hátha sikerül.. . 4. Kezdjük el firtatni egészségi állapotát, vonjuk kétségbe szellemi épségét. Követeljünk mindenről papírt, orvosi igazolást. Ha nincs is semmi baja, a kampányidőszak ideje alatt úgysem tudja beszerezni az összesét. Akkor nyilvánítsuk egészségileg alkalmatlannak. 5. Gázoljunk bele családi életébe, nevezzük házasságtörő- nek. Kutassuk ki nőügyeit, ha ilyeneket nem találunk, érzékeltessük, hogy valószínűleg homoszexuális (ez most nagyon divatos). Tételezzük fel róla a nyilvánosság előtt, hogy valószínűleg kiskorúakkal, sőt állatokkal is intimebb viszonyba került már. Ha egyik sem jön be, egyszerűen nevezzük impotensnek. Úgy véljük, hogy ennyi - amolyan kötelező minimumként - már elég lehet egy eredményes kampányhoz. Mindenkinek sok sikert! Sz. P. Aki ad magára, az mostanában szüntelenül, éjjel-nappal közszereplésekre, harsány programbeszédekre készül, még lakása legkisebb helyiségében is. Boncoljunk most ízekre egyet a sok szóömleny és kellékei közül, hogy tisztábban lássunk, mint ama farkas akarta ezt tenni, a gyanútlan Piroskával! 1. Aki jó és lényegretörő beszédet akar tartani, szerezze be hozzá előzetesen a következőket: Idegen szavak szótára, fél mázsa demagógia, honfoglaláskori szittyamagyar jelszavak, különböző térképek, amelyekben még az Indiai-Óceán is mosta feldúlt partjainkat, sok üres papír és néhány kötőszó, valamint egynéhány lánykori fotó a szónokról, melyek a legelőnyösebb ortzáját mutassák. 2. Ha mindez megvan, dobjon ki gyanútlan járókelőkre néhány vonzó horgászcsalit és a szociális hálót, majd felkent tanácsadóival ejtőzzön el vidéki házában és írjon, gyakoroljon a tükör előtt. 3. Olvasson rengeteget az élő klasszikusok beszédeiből. íme egy olyan példa, amelyből sugárzik az erő és az egyérelmű- ség: „Drága Fele/sem/ barátaim! Véráztatta Testvéreim! Elvi Cimboráim! Olyan időket élünk, amikor senki sem maradhat szűz, aki mégis az marad, azt messze el kell kerülni, mert még elkapunk tőle valamit. Kik vagyunk, mit akarunk? Minden vagyunk és mindent akarunk! Aki nincs velünk, az még lehet ellenünk! De mi résen vagyunk, voltunk*-leszünk!, Nem engedjük, hogy még egy- ‘'Sz^Hnfe^történhl&en'á# örsiág *r Diákszáj- avagy történelemórákon hallottuk - Mi jut eszedbe Pista, a Horthy-korszakról?- A fehér ló fia. *- Aztán a rossz pengő helyett bevezették a jó pénzt, a forintot - mondja a tanár az órán. Pistike jelentkezik:- Az anyu mást mond, tanár úr: a forint már szart se ér! * A történelemtanár magyaráz:- Végül egyesült a kommunista és a szociáldemokrata párt. Pistike majd kiesik a pádból:- És mit szólt hozzá a Thür- mer Gyula? * Tanár:- A mai órán eljutottunk a közelmúlt történelméhez. Az 1990-es és az 1994-es év legfontosabb eseménye a szabad választás. Tudtok róla valamit? Pistike:- Hogyne, tanár úr! Olvastam is róla egy könyvet. Tanár:- Mit olvastál róla, Pistike? Pistike:- Mikszáth: Két választás Magyarországon.- dolá Blődlik Morvái kazángyáros úr dilemmája: „Vajon Szendrei Júlia Magyarországon halt meg?” * Ahány (Európa-) ház, annyi szokás! * Nyugdíjas: „Tartuffe sem bírna ma megélni!” * Dante mondta: „Aki ide belép, hagyjon fel minden reménnyel” - csak nem a Fradi-pályára gondolt?! * Gazdasági fejlődésünk lépcsőfokai: bolhapiac - Ecseri- piac, KGST piac - Közös Piac. háromszázhatvanöt részre szabdalása; bűnök feloldozása; bűnbakok el nem fogása, fel nem koncolása; ördögből angyalok gyártása; a szüntelen földosztás; a papírpénz értékének növekedése; a másik értékeinek elismerése; a világos, őszinte beszéd (amely igen veszélyes fegyver); a jó és élvezhető tévéműsorok sugárzása; a becsület feltámasztása és így /ne/tovább! Ennek érdekében, ha hatalomra kerülök/lünk, bevezetem/ jük a rend káoszát, a béklyókba vert szólásszabadságot, a vizezett bort és a kovásztalan kenyeret, szalonnával bedörzsölt falú iskolákat és még több mézet teszünk a madzagra. Ha ez is kevésnek bizonyul, megtisztítjuk vérvonalunkat az oda nem illőktől, még több hordót ácsolunk a szónokoknak és az átfogó börtönrekonstrukció keretében tízemeletes ágyakkal növeljük a férőhelyek számát. Látnunk kell: csakis a vaskeménység vezethet eredményre, nem a rosszízű konszenzus, vagy a már első hallásra is hajmeresztő paktumok. Most nem lehetünk puhányok, mert akkor még a nagyapák félrelépéseiért is az unokáknak kell elvinni a balhét! Mit ígérhetünk ezért cserébe? Semmit vagy mindent! Kemény küzdelmet, olyan jó utat, melynek a végén már ott van a „Bőség kosara”, amelyben már most sokan szeretnének konyákig nyúkálni. De mi ott leszünk minden kilométerkőnél, és úgy vágjuk kupán, aki elénk akar fu- rakodni, hogy csak nol Csak sorban, Pajtikáim! Az egyenlőség "és demokrácia mem jelentheti azt, hogy össze-vissza szaladgálunk kedvünk szerint. (Ezt csak azok engedhetik meg maguknak, akik a játékszabályokat alkotják!) A többinek kuss, azaz: örülhetnek, ha kultúráltan susoghatnak. Már ez is óriási vívmány a múlthoz, de különösen a mához képest. És akinek ez nem tetszik, az mehet a jól megérdemelt anyósa házába! Ha engedik/jük! Mit kérek/rünk Tőletek! Bizalmat és Pénzt, Pénzt, Pénzt! Mindenhez ez utóbbi három kell ugyanis alapvetően. A többi az smafu, jam, vajaskenyér vaj nélkül stb. Ugye minden világos? Oké, akkor vastapsot kérek!” 4. Elemzés: Az előbbi beszédből sugárzik a realitás, a céltudatos, meggyőző erő. Olyan gondolatokat közöl, melyek normális esetben álmunkban sem jutnának eszünkbe. Ne is törjük magunkat, úgyis hiába minden. Átsüt a szófoszlányokon a pironkodó Nap, glóriát vonva a szónok feje fölé, izzasztó dühöt bocsátva a hallgatóságra. Ha ilyen mélyenszántó szónoklattal állunk ki a hallgatóság elé, biztosak lehetünk abban, hogy hazatérve a polgároknak az lesz az első dolguk, hogy előveszik az asszonyt és úgy elrendezik arcredőit, hogy a tulajdon szülőanyja sem ismer rá többé. És van még egy előnye az ilyen stílusú beszédeknek: tartalmuk oly lebilincselő, hogy még a legádázabb ellenség/zék sem tud vele mit kezdeni, nemhogy tőkét kovácsolni belőle. Ez tuti! László Gyula A képviselő rémálma Azt szeretem ebben a kocsmában, hogy Itt nem volt rendszerváltozás...
