Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-01 / 50. szám
1994. március 1., kedd 7 Jászsági körkép Épül az idős mester új háza Készül a ház; vajon lesz-e rá még pénz? Három munkás dolgozik a lassan engedő téli-tavaszi időben Alattyánban Gecse Árpád festőművész műtermének házán. Az alapot a januári tavaszban már elkészítették, most a lábazat zsaluzását végzik. Az új építményére a megyei közgyűlés 1,2 millió forintot hagyott jóvá. Ez vélemények szerint édeskevés lesz, hiszen ugyanennyi kellene még a biztos befejezéshez. Az idén azért még tető alá kerül a tetőtér-beépítéses ház a helyi gamesz kivitelezésében, de hogy mikor lesz véglegesen kész, csak a kellő mennyiségű pénz átutalásával lesz biztos. Egyelőre 600 ezer forint érkezett a munkákhoz. Pap, de nem reverendás Metszés közben Pap vagyok, de nem reverendás - mutatkozik be tréfásan Papp Ferenc, aki Jánoshidán, a főút mellett lakik feleségével egy nagyon szépen rendben tartott házban. A 74 éves férfi jó kedvvel áll le velünk beszélgetni. Megtudjuk, hogy gondnokként az Országos Műszaki Múzeumban dolgozott 1958-tól 1975-ig. Amíg be nem tagosították szülei és apósa földjét, addig földműveléssel foglalkoztak. Kint laktak tanyán - öt testvérével együtt. Feleségével 1960-ban költöztek be a faluba, akkor vették ezt a takaros házat, ami mellett hatalmas, 42 éves fenyőfa áll. Felesége Jászberényben, a hűtőgépgyárban dolgozott, vagyis mindketten ingázók voltak. Feri bácsi hetente, neje naponta csukta be maga mögött a családi fészek ajtaját. Feri bá’ sajnos már lerobbant a nagyobb munkákhoz - pedig most már ismét van földjük. Nyolc hektár kárpótlási területet szereztek vissza a környéken. Ezt már a fiatalok művelik: két lánya és azok férjei. Igaz, eszközük nincsen hozzá, de egyik veje a téeszben dolgozik, és onnan bérlik a gépeket. Hogy mitől a kevesebb munkaképesség? Két helyen, egyik térdében és combnyakban is protézise van. Ötvenöt éves korában le is szá- zalékolták. De azért ahol tud, segít. Éppen metsz a kertben, amikor megpillantjuk. Egyik veje is akkor hoz két zsák tápot. Itt van ugyanis a család „jószágbázisa”. Úgy tűnik, a munka - és ahogy szavaiból kivesszük, a család szeretete - adja az éltető erejét és jó kedélyét. Jó ilyen emberekkel találkozni! Itt minden kívánságot teljesítenek Jászalsószentgvörgy olyan gazdag falu, hogy elfér egy utcájában négy asztalosüzem is. Egyet közülük már bemutattunk, most a Fantázia Épület- és Bútorasztalos Bt. „van soron”. A társaság 1991-ben alakult meg, főként Laczlavik Imre asztalos kisiparosra „épülve”, aki Sipos Imrével társult. Az ő műhelyében kapott helyet a bt., amely létrehozását leginkább Laczlavik úr betegsége indokolta. Ma már nem is növeli a forgácshegyet, inkább a szervezés az ő feladata. A két-három alkalmazottal kiegészített betéti társaság egyedi megrendeléséket teljesít. Ajtók, ablakok, de bútorok is kikerülnek a mesterek kezei közül. Most egy dunántúli megrendelőnek egy pince kialakításához szükséges faszerkezetét készítik. Bankok, takarékszövetkezetek belsőépítészeti megformálásában is volt részük, de könyökölnek a sörözőpultjaikon is valahol az országban. Teljesen sajátos elképzeléseket is megvalósítanak, ha valaki ezt kívánja, bemehet akár egy skiccel is a kezében a műhelybe. A megrendelés nem özönli el őket, de azért nem panaszkodnak, mindig szereznek munkát. Német tőkével „könyökölnek” Igen mostohán bánik a természet a pusztamonostori Isosystem Kft. telepével: a sáros bekötőúton és udvaron át csak jócskán felcsapva érjük el az irodát. Pedig kecses női lábak szoktak itt lépegetni, ráadásul nem is akármilyen nációbe- lik. A kft. tulajdonosa ugyanis egy német hölgy, aki látogatásakor minden bizonnyal „áldja” a magyar terepviszonyokat. Pedig amit az üzemben gyártanak, az nem akármi. Csak német használók dicsérhetik az itt dolgozók keze munkáját. A kft. öt éve alakult. Három évig vegyes vállalatként működött a budapesti Hőtechnikai Építő- és Szigetelővállalattal, majd két éve teljesen német tulajdonba került. Kezdetben nem is itt voltak, hanem Hatvanban, de oda sokan átjártak a faluból, így célszerűbb volt inkább ide telepíteni az üzemet. A téesz korábbi lakatosüzemét bérlik, amit nem is hajlandó eladni a szövetkezet. Legalább ebből (is) van pénzük. Harminc ember hőszigetelést védő burkolatokat gyárt teljes egészében német alapanyagból. Vagyis bérmunka a dolguk. És persze a szép munka. Saválló és alumíniumlemezből, illetve horganyzott vaslemezből készülnek a formák: könyökök, egyenesek - tudjuk meg Cserháti László üzemvezetőtől. Hetente kétszer gördül be a kamion az udvarra, amelybe összesen 5 tonna, sík lapból gömbölyűvé átvarázsolt árucikkeket pakolnak be. Hogy a német tőke mennyire - a szó szoros értelemben - meglátszik, azóta van gázfűtésük - amit teljes egészében a tulaj állt - és hogy ne mondjuk, rendes mosdójuk, amióta itt a német a dirigens. Most készülnek az utat is por-, de inkább sármentesíteni. Ehhez már az önkormányzat is hozzájárult felerészben. A dolgozók hogyan keresnek? A legalacsonyabb órabér 120, a legmagasabb 250 forint. Ez itt helyi viszonylatban nem is olyan rossz. Talán ezek után mást is el lehetne adni a német hölgynek, hátha tudna javítani a valós magyar helyzeten. Cserháti László j ’ pl f " :! 1 / S ÍM i tíjJ J Készülnek az idomok. Mindenki finom kesztyűben dolgozik, hogy még zsíros ujjlenyomat se maradjon a csillogó felületeken. Az üzemben egyébként mindenhol nagy a tisztaság. Mangalicájuk van, villanyuk nincs Ebből a mangalicából jó kolbász és szalonna lesz Nagy Béláék Jászárokszál- lás környéki tanyájára úgy térünk be, hogy itt kuriózumot fogunk látni. Olyan kutyaugatás (harapós négylábú minden zugban van) fogad, hogy alig értjük a szavunkat. Végül csak tisztázódik, hogy jó helyen járunk. Az asz- szony (Bohák Éva) nem nagyon akar nyilatkozni, de azért ömlik belőle a szó. Van mit hallgatni. Például a férje 33 évet húzott le a téeszben, állattenyésztő volt. Most már végre elmegy nyugdíjba. A földet is ki kellene venni a téeszből, mert nem adGulyás Vilmosné (Sulyok Erzsébet) jászágói szociális házigondozó éppen lepakolja kerékpárjáról a hatalmas ételhordókat, amikor a takaros kis falu utcáit rójuk. Az idősek klubjában dolgozik, feladata a - igény szerinti - bevásárlás, a takarítás, mosás, valamint az ebédhordás. Egyedül ő végzi ezeket a feladatokat a településen. Van társa is, de ő a klubbeli 10 időst látja el. Erzsiké tizenegy ebédet hord ki naponta. Ezenkívül majd mindenki igényli a bevásárlást is, úgyhogy van mit kerékpároznia. A takarítást igényelnék többen is, de azért már elég sokat kell fizetni; mert mindenért fizetni kell, nyugdíjtól függően. Erzsiké három éve gondozó, korábban Jászárokszállásra járt át, ott volt bolti eladó. Most tanfolyamra jár át Jászberénybe. nak elég szalmát, nem tudnak mit tenni az állatok alá. A nyolc hektár földért két öreget gondozott Éva néni, azt íratták rá. Mert eleinte nem volt semmi- lye, amikor összekerültek férjével, csak egy szobabútora volt. A tanyát 1969-ben vették, addig apósa tanyáján éltek. Született hat gyerekük. Tíz unoka is gyarapítja a családot. Van állatuk bőven. Aprójószág, ló, tehén, és hát a kuriózum: mangalica és csüngőhasú vietnami disznó! Pont amilyen az állatkertben. Hogy miért a mangalica? Mert jó a húsa és a Férje a kaptafaüzemben dolgozik. Lánya 11 éves. Szereti ezt csinálni (mindamellett, hogy odahaza is ő végzi a házimunkát), úgy érzi, őt is szeretik. Úgy várják már, szalonnája. - Apjuk! Hajtsd csak ki! - kiáltja a feleség. Ki is jön a legnagyobb koca, de nemigen akar fényképezkedni. Csak nagy hajkurászás után áll meg a kiszórt kukorica előtt. Hogy a kuriózumokból ki ne fogyjunk, megtudjuk, a tanyán még nincs villany, azt 600 ezer forintért vezetnék be. A világítást petróleumlámpával oldják meg. Tévét pedig alig néznek, mert mire egy film véget ér, lemerül az akkumulátor. Csak lenne szalma! - kiabálja messziről a férj, mert a villanynál ez sokkal nagyobb gond. mint egy családtagot. Egy idős bácsi például azt mondta, nem az ebéd a lényeg, hanem hogy ő menjen és beszélgessen vele. Már ez is öröm egy ember életében. Főiskolát végzett újságkihordó Jászárokszállás egyik felében Ivonyné Szántó Éva lapunk kihordója. Nagyon jól jött ez a munkalehetőség neki, mert már két éve munkanélküli volt. Éppen akkor járt le a támogatás, amikor tavaly novemberben vállalkozókat kerestünk a laphordáshoz. Éva a hűtőgépgyár helyi üzemében dolgozott mint szerszámszerkesztő. Bizony, főiskolai végzettsége van, a kecskeméti Műszaki Főiskolán kapta diplomáját 1982-ben. Másfél évig dolgozott, miután visszament a gyesről. Létszám- leépítés volt, és hogy a két szerszámszerkesztő közül neki volt a kevesebb gyakorlata, elbocsátották. Férje vállalkozó, műköves. Tizenkét éve házasok. Két lányuk született. Sokat kell dolgoznia Évának, mert - nem túlzás - hatalmas a körzete. Az előfizetők, nem csekélység, 48 utcában laknak. Hajnal 5-kor kezd, és fél kilencre végez. Ez még így is nagyon jó, mert korábban volt úgy, hogy délután 3-4 órakor kapták meg lapunkat az előfizetők. Szabad idejében vagy a kertben foglalatoskodik vagy varr két lányára. Mindig igyekszik a legfrissebb irányzatokat követni. Elmegy a butikokba, és ott megnézi a legújabb divatot, amit otthon aztán megpróbál megvalósítani. Lerajzolja és megvarrja a látottakat. Már nagyon várta a Két kezemmel magam varrtam! elnevezésű pályázatunkat, mert ő is „nevezett”. Kívánjuk, hogy sikeresen szerepeljen benne! Az oldalt írta és szerkesztette; Tóth András Fotók: Mészáros János Ez a munka jobban ízlik neki
