Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-30 / 75. szám

1994. március 30., szerda Politikai vitafórum 9 Válaszol a kárrendezési hivatal Kopogtatnak, kilincselnek A kisemmizett nép kegyeiért! Kora reggel eszembe jutott, hogy pártot alapítok. Válogat­tam a zoknik között, égtek lel­kemben kis rőzsedalok, a kávé főtt, hát miért pont én ne alapít­sak pártot? Kérdem én, ki szól­hat ebbe bele? Egy jó kis pártot alapítok, a centrumtól kicsit jobbra, nem, egy kicsit még jobbra, de ha rá­néznek, mintha a centrumban lenne, teljesen magyar lenne, magyart a magyarban, ma- gyami, magyarszor, szóval egy belevaló, tökös magyar párt lesz. Csakis. Bolsikból, liberáli­sokból van már elég. Kiadom a Bagimajori Dekré­tumot. Miép, akarom mondani, miért? Ha lehet Pilisszentlászló meg Lakitelek, miért ne lehetne Bagimajor. Olyan jót nyaraltam ott egyszer, gyermekkoromban. Nem igaz, így reggel hogy vág az ember agya. Borotválko­zásig összeállt a történelmi-ide­ológiai háttér. Nézzük először a gyökeret. A gyökér a legfontosabb. A talaj­gyökér. A rögvalóság is nagyon szép, de azt még nem tudom, hogy hová teszem. Most tehát itt vagyok Bagi- majorban a gyökérrel. Lássuk csak: mondjuk Bagimajorban volt a Paradicsom, Adámmal, Évával meg minden . .. na, most már sínen vagyok . . . Az­tán itt van ez a szerény, jómo­dorú fiatalember, ez az Ábel. Szóval ez az Ábel, úgy jó két­száz évvel a közismert Káin-af- fér után nemzette azt a gyö­nyörű, szőke gyereket, a kis Mag-Haort. gyöngébbek ked­véért Magyart, aki a büszke, da­liás stb. magyar nép ősapja lett utóbb. A zsidókat, a posztkommu­nistákat és a liberálisokat Káin nemzette, olyanok is, a vak is látja. Na már most. Kell ugye a tör­ténet, hogy az agg Ábel örökre, visszavonhatatlanul és telek- könyvileg átadja ezt a tej- jel-mézzel folyó Kánaánt, aka­rom mondani Paradicsomot a kis Mag-Haornak. Felmennek tehát egy hegyre, itt rögtön Abony mellett, Ábel már 432 éves, tüdőtágulása van meg szívasztmája, lihegve mássza az abonyi hegyet, de csak felér­nek egyszer. Közben figyeli őket az Úr. A „Lungo Drom” Országos Érdekvédelmi Cigányszövetség elnökeként megköszönöm a Magyar Demokrata Fórumnak, mint a legnagyobb kormány­pártnak a bizalmat, hogy orszá­gos listájára képviselőjelöltként felvett. Meggyőződéssel vallom, hogy a magyarországi cigány­ság politikai helyzetének keze­lése nem egyenlő csupán a par­lamenti képviselőséggel, így nem tekintem magam ország- gyűlési képviselőjelöltnek. Nézz körül — mondja ünnepé­lyesen Ábel -, balra van a Lom- nici-csúcs, Ótátrafüred, jobbra a Fogarasi-havasok. ez mind a tiéd és az utódaidé. Persze, csak akkor, ha utódokat nemzel. Vi­lágos? Nem egészen — feleli csilin­gelő hangon és illedelmesen a kis Mag-Haor -, tekintve, hogy éjszaka fél tizenkettő van és olyan köd, hogy megáll benne a kőbaltám. Másfelől, a nemzés­sel kapcsolatban nincsenek ki­kristályosodott ismereteim, nóta bene, Atyám, most pubertálok.- Miért ver engem az Úr ilyen hülyékkel! - jajdult fel Ábel. - Mindég elrontják az örömömet. Lementek a hegyről. Négy év múlva újra felmen­tek az abonyi hegyre, az ország felett derült volt az ég, kitűnő látási viszonyok, jól látszott balról Ceglédbercel, jobbról Hajdúnánás.- Nem akarom folyton ismé­telgetni magam, mert még azt hiszi az Úr, hogy szenilis va­gyok - mondta Ábel, aki már 643 éves volt, de ötszáznak sem látszott -, tiéd ez az egész itten, de csak akkor, ha alapítasz egy igazi magyar jobbközép pártot, úgy inkább a centrum felé. Az­tán visszaveszed a rablott va­gyont a kommunistáktól. Csi­nálni kell egy Bagimajori Ala­pítványt is.- Oké, tata - felelt a daliás, kopasz ifjúvá serdült Mag-Haor -, már megkezdtem a szerve­zést, ami pedig a nemzést illeti, amióta a kis Bur-Akával járok, néhány részletkérdést sikerült megnyugtatóan tisztázni. Eddig jutottam el borotválko­zás közben. A drága Kár- pát-Duna-Nagyhaza átadás-átvé­tele rendben lezajlott, na, egy kis arcszesz... ssz... ssz... holnap reggel kidolgozom a pártprog­ramot. Azt már előre megmon­dom, hogy a rendcsinálás benne lesz. Aztán kicseréltetem a par­lamenti őrség egyenruháját ró­zsaszínre. Meg a szolgálati autó­kat. Meg a titkárnőket negyve­nen felül. Meg lecsukatom a hátsó szomszédomat, a Sanyit, hogy belefeketedik. Mert utálom. Lesz itt munka elég, csak győzzem! Ha a magyarok Úristene ve­lünk van, a buszt is elérem! Kefe Az 1994. március 19-ei or­szágos gyűlés határozatának alapján a „Lungo Drom” 140 tagszervezete és annak 40 ezer tagja, hogy melyik pártot segíti a választások sikeréhez, további tárgyalások függvénye. A „Lungo Drom” a Magyar Demokrata Fórummal és mind­azokkal a pártokkal, amelyek szemléletünkkel egyetértenek, továbbra is fenn kívánja tartani eddigi jó kapcsolatát. Farkas Flórián elnök Az 1994. március 16-ai Nyílt térben Földárverés címen megjelent írásra az alábbiak szerint adom meg tájékoztatá­somat: A levélíró hozzánk is eljut­tatta a 16-i számban megjelent levelét, amelyre válaszunkat március 9-én adtuk postára tér- tivevénnyel, mely tanúsága szerint levelünket Páll Ibolya, a levélíró lánya vette át 1994. március 10-én. A levélíró tájékoztatását, „jóindulatú” figyelemfelkelté­sét ezúton megköszönöm. Tisztelt Pállné! Kérem, szíveskedjen tájé­koztatni engem arról, hogy in­formációját kitől szerezte, il­letve ki írta meg maga helyett ezt a levelet, ki íratta alá Ön­nel. Az Ön által jelzett 1994. január 26-27-28-i árverési jegyzőkönyvet megtekintet­tem. A jegyzőkönyv tanúsága szerint Ön ezen az árverésen mint árverező saját jogon sem, de meghatalmazott útján sem vett részt. Vagyis Ön nem is je­lentkezett be az árverezésre. Ezt egyszerű megállapítani, mert az árverési jegyzőköny­vet valamennyi árverezőnek aláírásával igazolni, hitelesíte­nie kell. A bejelentkezéskor az árverezőket nyilvántartásba vesszük, vagyis névsorba ke­rülnek, majd a bejelentkezési Március 27-én jelent meg az Új Néplapban az a sajtótájé­koztató, amely a megyei kor­mánylátogatás után fél évvel, a választások előtt másfél hó­nappal tájékoztatja az olvasót az akkori látogatás eredménye­iről. A bevezetőben a gyanút­lan olvasó azt is megtudhatja, hogy - az ott elhangzottak sze­rint - központi és helyi ellenál­lást kellett leküzdeni a kor­mánylátogatás megrendezésé­hez, s ebben az MSZP és a Fi­desz játszott főszerepet. Azóta is gondolkozom azon, hogy hogyan lehetett volna valósá­gosan is megakadályozni ezt a látogatást, ha már a kormány annyira akarja. Egyetlen ép­eszű gondolat sem jutott eszembe, már csak azért sem, mert a delegáció autóját nem én vagy valamely kollégám ve­zette. Ä megyei önkormányzat épülete sincs sem MSZP, sem Fidesz, de még SZDSZ-es kéz­ben sem, így azután a bérleti dí­jat sem kérhettem arra az egy napra, nemhogy megtagadjam az ülés megrendezését Szolno­kon. Végül is a sajtótájékozta­tón kiderült, hogy minden aka­dály elhárult, indulhat a kül­döttség Szolnokra. Nagy kő esett le a kormánytagok szívé­ről, hiszen már olyan régen szerették volna látni a kies Ti- sza-partot éppen ebben az al­földi városban. Ezután már csak a „Hírlevelekből” megis­mert szokásos fordulaton kell túlesnünk, miszerint ha rossz irányba fordult volna a sofőr, mondjuk Ceglédnél, akkor most bizonyára Kecskemét vagy Szeged kapta volna meg a pénzt. Ez utóbbi akkor, ha a fékkel valami baj lett volna félúton. De nem lett, a sofőr is ismerte az utat, így a kormány is ideért Szolnokra. Meg is kaptuk a pénzt. Ami a konkrét összegeket il­leti, érdemes néhány tényt ösz- szevetni. A tájékoztató szól ar­ról, hogy 200 millió forint ér­tékben elengedik a korábban felvett, aszálykárt pótló hitele­ket. Ez önmagában sem jelent új pénzt, de azért tegyük mellé az ágazat megyei érdekvédelmi szövetségének ez évi jelenté­sét. Mint írják: „Meghatározó súllyal indokolt számba venni a helyzet értékelésénél, annak objektív tényezőjeként az idő­járás drasztikus hatásait, me­A Magyar Demokrata Fórum jászberényi szervezetének rendkívüli taggyűlésén új veze­tőség választására került sor, amit az indokolt, hogy Kaszab László és néhány társa áttévedt a Magyar Igazság és Élet Párt­jába. Áz elnöki tisztséget a to­vábbiakban dr. Boros Dezső névsor alapján ellenőrizzük az árverés végén a hitelesítést. Ön mindkét névsorból hiány­zik. A hivatkozott jegyző­könyv tanúsága szerint arany- koronánkénti 1300 Ft-os licitá­lás sem alakult ki. Sajnálattal kellett tehát megállapítanom, hogy a levelében foglalt állítá­sok valótlanok. A fentieken túlmenően le­vele további alapvető tájéko­zatlanságot igazol. Kérdésem továbbá: az Sz-9-es tábla melyik helyrajzi számára árverezett, milyen összegű kárpótlási jeggyel. Sőt megkérdezem, melyik kárren­dezési hivatal adta ki az Ön ha­tározatát, mert Ön a szolnoki hivatal 1991. augusztus 12-től 1992. június 16-ig felvett nyil­vántartásában nem szerepel. Tisztelt Asszonyom! Kérem Önt, hogy a jövőben tegye alapos megfontolás tár­gyává, megéri-e Önnek a nevét adnia az alaptalan rágalmazás­hoz. Levelében foglaltakat a leghatározottabban a hivatal nevében visszautasítom, ra­gaszkodom ahhoz, mint ahogy Ön is tette, hogy a sajtó útján kérjen elnézést, ellenkező esetben nagyobb nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazásért feljelentést teszek Ön ellen. Dr. Horváth Gabriella hivatalvezető lyek összegzetten mintegy 10-11 milliárd forintos nagy­ságrendet jelentettek az elmúlt években.” Kommentár nem szükséges. Nézzük tovább a felsorolt támogatásokat. Meg­tudjuk, hogy a megye települé­sei közül 40 került a fejlesztés­ben kedvezményezettek közé, nyilván, mert országosan is hátrányos helyzetűek közé tar­toznak. Ők normatív támoga­tásban részesülnek, csakúgy, mint máshol az országban a ha­sonló települések. Ettől norma­tív a támogatás, tehát nem lehet része a kormánylátogatásnak. Hogy 170 millió forintból mekkora területen lehet fejlesz­teni az öntözést, vagy 30 milli­óból erdőt telepíteni? S mind­ezt koncepciónak nevezni? Ezekre a kérdésekre nem is ér­demes szót vesztegetni. Ha­sonló a helyzet „a Szolnok és térségét kiszolgáló szennyvíz- tisztító telep építésének meg­kezdésére 50 milliót” - mon­datrésszel is. Ez a beruházás 1-1,5 milliárd forint. Ötvenmil­liót felhasználni anélkül, hogy garancia lenne a többi pénzre, több mint felelőtlenség, bár ez a gyakorlat valahonnan már ismerős. Az MSZP korábbi kritikái­ban, a regionális fejlesztések törvényi és koncepcionális ki­dolgozatlansága miatt ellenezte nemcsak a szolnoki, de a többi megyei kormánylátogatást is. Úgy véljük, ebből levezetve lehet - nem kizárva az egyedi sürgős beavatkozás esetleges szükségességét - megyei, kis­térségi fejleszési programokat is végrehajtani. A sajtótájékoz­tató nem győzött meg arról, hogy ne lett volna igazunk, sőt egyik mondatával ezt alá is tá­masztja. Nevezetesen: „A kormány a megye fejlődését is alapvetően érintő komplex programok kidolgozását is el­rendelte csütörtöki ülésén”. Úgy véljük, mindezt ezzel kel­lene kezdeni. A jelenlegi hely­zet ugyanis emlékeztet arra, amikor az éhezőnek egy kosár halat adunk, ahelyett, hogy ha­lászni tanítottuk volna meg, vagy hogy aktuálisak legyünk, a tanítás mellé szerszámot is adnánk a kezébe. Egyébként azt valljuk, hogy a kis pénz is pénz, ilyen értelemben üdvö­zölhetjük a ránk eső összeget. Füle István (MSZP) tölti be. A szervezet működése zavartalan, harmonikusabb, mint korábban. Szeretettel várják régi és új tagtársaikat és szimpatizánsai­kat. Dr. Boros Dezső az MDF jászberényi szervezetének elnöke Egymásnak adják a kilincse­ket: kopogtatnak és kopogtattat- nak, bár a magyarban ez nem használtatik, de ebben a rendkí­vüli állapotban! Jóformán be sem mutatkoznak, esetleg egy nevet mondanak, kinek szedik a kopogtatócédulát.. . Belső indítás, küldetéstudat, senki nem is sejtheti; eddig nem látott emberek, nem ismerete­sek, jelöltek, önjelöltek jönnek vagy KÜLDENEK, de mint a divatos szakmákban, hatalmas túljelentkezés van. Szolnok me­gye nyolc képviselői állására az Uj Néplapban közölt 130 főnyi jelentkező van, de hozzá kell még venni a megyei listák jelölt­jeit is. Csodálatos vonzata van en­nek a közpályának: havi százez­rekért ücsörögni a bársonyszék­ben, álldigálni a büfében, in­gyen utazni, reprezentálni, plusz még ha a kedves feleség vagy élettárs is bejön, plusz ha meg­tartják régi állásaikat, mert álta­lában pozícionált emberek. Sze­gény ember, amiből a legtöbb van, még véletlenül sincsen köz­tük, majd még hozzávállalnak néhány igazgatói, elnökségi ál­lást a kft.-kben, bt.-kben, alapít­ványokban: a négyéves ciklus alatt fényűző életmód folytatása mellett összeharácsolják a fél vi­lágot! Az igazságtalan, emberte­len sorsra kárhoztatottak há­rommilliós tábora közben egyre terebélyesedik. Mégsem jutott eszébe egyet­len politikusnak, hogy kizsák­mányolást kimerítő bevételeiből emberi mértékig mások javára lemondjon! Döbbenetes, megrázó, elgon­dolkodtató ez a helyzet! Pén­zünkön plakátokon, szórólapo­kon, gyűléseken kínálják magu­kat és egymást a jelöltek. Leg­magasabb pozíciókba jogtala­nul, igazságtalanul és érdemte­lenül, a megyei és országos lis­tákon olyanok is bejuttatják ma­gukat, akiket senki nem jelölt és nem választott, ami antidemok­ratikus és törvénytelen! Van szórólap, melyen a jelölt három meglévő, jól fizetett állá­Ittasan karambolozó képvise­lőjelöltről tudósítottak a megyei lapok csütörtökön, szemérme­sen^) elhallgatva az illető kilé­tét. Valószínűleg személyiségi jogokra hivatkozhatott a jelölt, no meg a nem létező mentelmi jogára, amikor nem járult hozzá nevének közzétételéhez. Ezzel a cselekedetével minden jelöltet és politikust egyszerre járatott le, pedig igen nagy szükség volna kis hazánkban a politika iránti bizalomra! Olyan erkölcsi törpékből, akik részegen, a nem létező mentelmi jogukkal taka­Kormányzati szerepvállalása esetén a hazai fizetőképes keres­let növekedésére koncentrálna a Köztársaság Párt - fejtette ki Pa­lotás János Pestlőrincen megtar­tott lakossági fórumon. Úgy vélte, az állami elvonások csök­kentése az árak mérsékléséhez vezetne, a hazai gazdálkodók fellendítése a belső fogyasztás emelkedését eredményezné. Kérdésekre válaszolva el­mondta, hogy véleménye szerint az államadósság rövid időn belül C. Pell amerikai szenátornak sem fájhat úgy a Duna baja, hogy képes volna azt visszatrelni ere­deti medrébe. Mivel a Duna nemzetközi érdek, természetünk elszánt védői távoli országokból is jelentkeznek, hogy szorgal­mazzák a nagy folyam jelenlegi súlyos problémájának megoldá­sát. Valójában van mód arra, hogy a kecske jóllakva a káposzta is megmaradjon. Becsüljük meg az amerikai Pell szenátor támoga­sát is felsorolja, holott ő csak egy ember, de még a képviselői állásra is pályázik, „tisztesség­gel, tudással” kérkedik, pedig tudnia kell, hogy önzése és becsvágya „tisztességtelenség”! Van, aki házastársa nevén van pártjába bejegyezve, de leány­kori nevén jelölt és vállalna új közéletet, két gyermeke, jól jö­vedelmező munkaköre és a szomszéd kerületben visszaren­dezett nagy darab családi birtok mellett. Van olyan, hogy jöve­delmező vállalkozás tulajdo­nosa vagy társtulajdonosa, bt.- vagy rt.-igazgató, kamarai el­nök, de képviselői munkakört is mellévállalna, pedig ez is csak egy ember, mint a többi. Több jelölt van, aki a régi vi­lágban is szerepet vitt, pozíciót, funkciót töltött be. de csak mu­tatóban van, aki politikailag tö­retlenül, sok áldozattal küzdött a demokráciáért; azok ismét mellőzve vannak, újból nem kí­vánatosak. De nem is érthetnek egyet sem a választói, sem az alkotmány törvénnyel, azért fon­tosnak tartják a választás fe­lelősségét, mert tudják, hogy a magyar nép és hazánk polgárai csak demokratikus úton valósít­hatják meg közös, igazságos, jogos boldogulásukat! Sajnos a választás jelöltjeit nem tisztán magunk választot­tuk, nem egészen magunk kö­zül, az pedig olyan, mintha ku­tyára bíznánk a hájat, épp azért a másfélszáz jelölt közül meg­fontoltan válasszuk meg azt a nyolc képviselőt, akikre nyu­godt lelkismerettel rábízhatjuk sorsunkat, akik nem csak majd négy év múlva jönnek el - ha megérdemlik és mernek bizal­munkért -, mint eddigelé, ha­nem önzetlen, odaadó közéleti áldozatos küzdelmükkel ki is fogják érdemelni. Bízom benne, hogy egyetlen semmittevő képviselőt sem vá­laszt meg újra az okos nép! rózva készülnek a nagy megmé­retésre, nem kérünk. Ismeretle­nül is arra szólítom fel a jelölt urat(?) vagy hölgyet)?), hogy ne akarja képviselni a választókat, ha már most az alkoholhoz nyúl egy fárasztó nap után. Az ilyen erkölcsű emberek csak saját magukat képviselik, képtelenek másra is gondolni, előbb-utóbb pedig csak az alkoholnak tud­nak csak élni. Kérem, szép csöndben vonuljon vissza, vagy bátran vállalja a nevét. Halász István országgyűlési képviselő egyharmadára csökkenthető, s így az állam olyan tehertől sza­badulna meg, mely lehetővé tenné az elvonások csökkenté­sét, az infláció jelentős mérsék­lését. Véleménye szerint az ál­lamadósság csökkentéséhez fe­dezetül a jelentős állami tulajdon szolgálna. Megítélése szerint a Mól Rt. privatizációjával akár 10 milliárd dollár bevételre tehetne szert az állam. A Köztársaság Párt Országos Elnöksége tását, aki már tavaly megjelen­tette a Duna tragédiájáról szóló cikkét, az egyik legjelentősebb amerikai lapban és azóta is haj­landó szavát felemelni a Dunát egyoldalúan ért kedvezőtlen dön­tések ellen, ha tőlünk, magyarok­tól, a szlovák természetvédőktől, vagy bárhonnan erre sokan felké­rik. Elég tehát egy-egy légipostái levelezőlapon a következő címre írni: U.S. Senator C. Pell Washington D.C. 20510, USA A Nyílt térben megjelent írásokat változtatás nélkül közöljük, tartalmukért a szerkesztőség felelősséget nem vállal. Mi a „kefe” ... ? Tisztelt „Kefe” Asszony, Kisasszony, Úr, Úrfi (Elvtárs/nő) stb.! A megszólítás kiválogatása az Ön tiszte, ha önvizsgálatot tart, bi­zonyára előbb-utóbb kiderül. Miután Ön magabiztos szellemeske­déssel, ikrásnak nem mondható politikai gondolatait mély illegali­tásból, álnéven írogatja, én csak találgathatok. Érdekes lenne tudni, miért teszi ezt. Félnie nem kellene, mert a mindenáron való jópo- fáskodása miatt írásaiban a lényeg elenyészik, és a végén nem lehet tudni, kit-mit akart bántani. De hát ha nem fél, akkor mire való ez a ragaszkodó konspiráció? Lehet, hogy spiritiszta, és imádja a homályos titkokat? Vagy az elmúlt évtizedekben is volt fedőneve, és a szokás nagy úr? De le­hetséges, hogy a gyermekkori számháborúk élményéből fakadó nyomhagyás eredménye egy soha felnőtté nem váló ember lelké­ben? Valószínű lehet az is, hogy Ön egy új Traven, és ismeretlenül kívánja megírni a publicisztikai világirodalom gyöngyszemeit, és majd a Pulitzer-díjat is inkognitóban veszi át. Ha így van, tényleg zseniális ötlet, mondhatnám „király”-i. Sajnos minden lehetséges ebben a „gonosz” mai világban. Bi­zony, nemrégen még az országgyűlési képviselők is kevésbé voltak ütődöttek, mint ezek a maiak. Es nem voltak jelöltek meg kampány, hanem minden vircsaft nélkül, szépen kinevezték azokat. („Boldog idők ...”!) Csak egy dologra kérem, vigyázzon: nehogy úgy járjon, mint az a bizonyos ember, aki hosszan viselt álarcát letépve kétségbeesve vette észre, hogy alatta csak újabb és újabb álarcok vannak. Batta János Szolnok A Lungo Drom és a pártok Egy kormánylátogatás apropóján Mi mennyi? MDF-saj tóközlemény Deák András Törpéket a Parlamentbe? A Köztársaság Párt sajtóközleménye Az államadósság egyharmadára csökkenthető A Duna nem lehet pártpolitika tárgya!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents