Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-29 / 74. szám
1994. március 29., kedd \ 7 Jászsági körkép Jól menő vállalkozás Száz év küzdelem Az oldalt írta és szerkesztette: Tóth András Fotók: Mészáros János Bathó László Jászalsószentgyörgy egyik látványossága - a sok szép házon kívül - a főút melletti fatelep. Annyian sürögnek-forog- nak itt, mint egy piacon. A telep vezetője Bathó László, aki öccsével közösen működteti a Bathó Faipari Bt.-t. A pár éve alakult társaság apai örökséget visz tovább, hiszen idősebb Bathó 1957 óta a faiparban dolgozik, csak már nyugdíjba ment. A vállalkozási kedvet és szellemet László és Béla testvére édesapjuktól örökölték. László a faipari technikum elvégzése után Szolnokon és Jászberényben dolgozott, majd 1984-től lett magánvállalkozó. A Bathó család épület- és bútorasztalos-munkákkal, emellett kereskedelmi tevékenységgel is foglalkozik. Ez utóbbira épül lényegében a tavaly tavasszal létrejött fatelep, ahol Szlovákiából és Oroszországból beérkezett fenyőfűrészárut adnak el. Építkezések részére található itt többek között fűrészelt gerenda, padló, deszka, valamint bútor- asztalosoknak is tartanak jobb minőségű fűrészárut. Ukrajnából hullámpalát és drótfonatot, továbbá kétkerekű kistaligát és szeget hoznak. A faipari üzemben egyedi elképzelésű konyhabútorokat, beépített szekrényeket, nyílászárókat gyártanak. Jelenleg Szolnokra készítenek ajtókat, ablakokat, kerítéselemeket az ÖMV-kút mellett épülő vendéglőbe. Egyéni megrendeléseket elégítenek ki, legutóbbi munkájuk a jászberényi Ford Darázs Kft. autószalonja összes nyílászárójának és bútorzatának legyártása volt. A fakereskedést a valamikori áfész-tulajdon helyén alakították ki. Volt itt már minden: OTP, tésztaüzem és autópiac. Most már a bt. tulajdona, ezért a meglevő épületeket a maguk tervei szerint alakítják át. Elképzeléseik szerint bemutatóterem lesz az egyik házban, ahol saját termékeiket tennék közszemlére. Ugyanezt akarják elérni Szolnokon is, ahol a József Attila utcában lehet majd megtekinteni bútoraikat. A család tizennégy dolgozót foglalkoztat, ebből tíz az üzemben, négy pedig a telepen kap munkát. Eves forgalmuk a gyártás terén 10, a kereskedelem területén pedig 30 millió forint. Hogy mennyire nem megvetendő a régi elképzelési forma, miszerint áruért árut kell adni, mutatja Bathóék gyakorlata. Az ukrán féllel Videoton színes tévéket, rádiómagnókat, élelmiszereket cserélnek faáruért. Bizony, nem is olyan rossz ez a gondolat. Csak még nagyobb tételben is lehetne csinálni (országos szinten), és akkor talán előbbre tartanánk. Húsvétra készülnek Nagy a buzgalom Fotós kollégám jászdózsai „csoportképét” láthatja a kedves olvasó. Háttérben a műemlék jellegű templom (azt írja róla a Simon Béla szerkesztette Szülőföldem, a Jászkunság című könyv, hogy építése 1777-ben kezdődött meg), tornyában működő óra, jobbra egy víztorony, ami faluképi- leg nem mondható valami bombasztikus látványnak, pláne itt a főtéren és ilyen szép környezetben. A kép főalakja pedig egy egykor működő közkifolyó, rajta kis táblán ez áll: Építtetett Jász- dózsa község adományából és jótékony hagyományokból 1905. A kút ma már nem működik, viszont szép. Vonzza a tekintetei a rajta levő szobor, ami erőtől sugárzó. „Isten mindig segített” Száz évet még elképzelni is sok, nemhogy átélni! Mennyi minden is történt ebben a 100 kerek esztendőben? Hja, ki emlékszik már rá! Minden bizonynyal sok minden, talán kevesebb öröm és még több bánat, legalábbis ami Európának ezen fertályát illeti. Az elmúlt száz esztendőben kellett megküzdenie a derűvel és búval, egyszóval az élettel Molnár Jánosné Vas Anna néninek, aki éppen ezen a napon született Jászfényszaruban. Ma is itt lakik. Fél órába került, mire megtaláltuk, mert egyik barátnőjénél volt beszélgetni. Egyik lánya, aki közelében lakik, és aki útbaigazított minket, sem hitte el. hogy nincs otthon Anna néni. Négy barátnőt kellett körbejárnunk, hogy rátaláljunk. Hát, hiába, aki még fiatal, annak belefér az idejébe egy kis szomszédolás ... Anna néni vékony teremtés, kicsit hajlott alakján meglátszik, nem múlt el nyomtalan felette az idő. Ennek ellenére fürge, és tiszta gondolkodású. Egyszerű háza, amiben másik lányával lakik, ragyogóan néz ki, látszik, hogy gondos kezek ápolják a lakást és a kertet. Szegény sors jutott Anna néninek. Cseléd volt másoknál. Férje napszámosként kereste a betevőnek valót. Vele kereken 50 évet élt együtt. Ura 22 éve, 79 évesen halt meg. Nem is magáról, inkább élete párjáról beszél többet, aki az első világháborút követően három évig volt fogságban (egyet találhatnak, hogy hol: persze, az oroszoknál). Két súlyos betegségen esett keresztül, de mindig kérte a jó Istent, hogy csak hazasegítse, ha itthon mindjárt meg is hal. És hazasegítette. Amikor hazajött, először nem ismerték meg a szülei, csak a kutyája. Két lányán kívül egy unoka és két dédunoka jelenti a családot számára.- Mindig van valami kis betegség. Hiába no, eljárt az idő - feleli az egészségét tudakoló kérdésre. Drága Anna néni! Kívánjuk, minél később járjon le az a mindent elborító idő! a legnagyobb munkát, ami húsvétra kerül vissza teljes pompájában méltó helyére. A családban maradt a laphordás Ebben a családban mindenki korán kel. Az apa Hatvanba jár dolgozni, az anya postás, a leány, pontosabban Velkeiné Szóród Ibolya pedig lapunkat, az Új Néplapot viszi az előfizetőknek Jászboldogházán. Ibolya éppen aludt, amikor felkerestük, mert öt előtt már kel, fél hétre végez, aztán bújik vissza az ágyba, mivel délután kettőtől este 10-ig, éjfélig pultos az egyik kisvendéglőben. Úgyhogy a késői munkára csak délelőtt tud felkészülni. A laphordás a családban maradt, hiszen eddig - 20 éven át - édesanyja vitte ki az előfizetőknek újságunkat. Ibolya igen fiatal, mindössze 19 éves. Nem volt 17, amikor férjhez ment - engedéllyel, merthogy még nem volt nagykorú. Férjével egy évig éltek együtt Portelken, aztán elváltak. Jelenleg itthon lakik szülei házában. Egy 19 hónapos kislány édesanyja Ibolya. A két munka annyi, mint egy állás, csak így persze fárasztóbb. Ezért is tekinget másfelé. Sokkal komolyabb munkát, főállású felszolgálást szeretne végezni. Ez is a szakmája, ezt tanulta. A szobor jf varázsa Rakják a fát „hűvös halomba” „Lázban ég” a jászalsó- szentgyörgyi templom kí- vül-belül. Szorgos kezek takarítják Isten házát, készülődnek a húsvéti ünnepre a hívek. Mindig kellene ez a takarítás, ugyanúgy, mint egy lakásban - mondja Kladiva Imre esperes. A felépítésének 200 éves évfordulóját tavaly ünneplő templom jelentős renováláson esett át. Idén a főoltár aranyozása jelenti Anna néni a 100. születésnapját köszöntőktől kapott sok-sok gyönyörű virág között (felső kép), valamint két lányával (alsó kép), a kép közepén levő Drabos Józsefnével (Molnár Erzsébet) és Jáger Mihálynével (Molnár Mária). Egyébként Erzsiké néni 70, Marika néni pedig 66 éves. Varrni még tudunk Harminc dolgozóval kezdte Jászfényszarun pár éve ruhaipari vállalkozását Fózer László. Az önkormányzat udvarán levő épületet azóta már kinőtték, egy hatalmas csarnokot kellett építenie a vállalkozónak, hogy a 140 foglalkoztatott kényelmesen tudjon dolgozni. Kezdetben Diamomak hívták a cégej, majd átkeresztelkedett Diamant Hungary Kft.-vé. E mellé alakult tavaly az L. S. C. Textilruházati Kft. Az előzőben osztrákoknak gyártanak felnőtt- és gyermekfehérneműt, míg az utóbbiban olasz piacra készítenek őszi, téli, tavaszi sportruházatot. Itt minden bérmunkában megy, az alapanyagot is kiszabva hozzák ide, csak meg kell varrni a szintén nem magyar cérnával. A munka folyamatos és bőséges. A megrendelésekből is látszik, hogy varrni „még tud” a magyar nő. Az értelem kitárása a tét A porteleki óvoda udvarán nagy a futkorászás, az emberpalánták nagyon élvezik a szabadságot. Az intézmény vezetője Gedei Józsefné, akitől megtudhatjuk, hogy a gyermekneveidébe huszonnégy kicsi jár. Nincsenek csoportok, minden csemete együtt van. Általában a Portelek környéki tanyákból járnak ide a gyerekek, akiknek környezetük viszonylagos elmaradottsága miatt feltétlenül elkel az óvodai oktatás. Tulajdonképpen ez az óvoda egy iskolai előkészítőnek számít. A huszonöt férőhelyes óvoda iránt nagy az érdeklődés, bizony több hely kellene. Ennek ellenére nem hogy bővítésre volna pénzük, de létük forog állandóan kockán. Márpedig egy csöppségnek más településre eljárni igen nagy feladatot jelent. Arról nem is beszélve, ha esetleg a bejárás miatt kimarad az óvodai oktatás alól, mekkora hátránnyal kezd az iskolában a többiekhez képest. Önfeledt szórakozás a szabadban
