Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-28 / 73. szám
4 1994. március 28., hétfő ® A szerkesztőség postájából ® A fogyasztó bizonyítsa be... Jó előre kifizettették a villanyszámlát Úgy érezem, a velem történt méltánytalanságot nem hagyhatom szó nélkül, és mások okulására a Néplap nyilvánossága elé tárom: Az idei, február havi villanydíj beszedésekor az órám állása 1519-et mutatott, korábban 1432 volt, így tudtam, hogy márciusban - a 10 százalékos áfával együtt - mennyit kell fizetnem. Átmeneti távollétem miatt a szomszédomat kértem meg, ha jön a díjbeszedő, fizesse ki a számlám, s a 87 kW fogyasztásra (számításom szerint 361.10 Ft) 400 forintot hagytam nála. Legnagyobb meglepetésemre az összeg nem volt elég, majd kiderült, hogy a díjbeszedő februárban 1614 óraállást olvasott, fgy 87 helyett 182 kW szerepel a számlán, s ez egyenlő 974 forinttal. A díjbeszedő figyelmetlensége miatt tehát 612.90 forinttal többet kellett fizetnem, s ez az összeg bizony nagyon hiányzik a megélhetésre maradt pénzemből. Megjegyzem, még most sem érte el az óraállás az 1614-et! Egyedül élő, súlyosan szívbeteg vagyok, létminimum alatti nyugdíjjal. Őszintén szólva, kimondhatatlanul bántott a dolog, és mindjárt telefonon meg is kerestem a Titászt. A díjbeszedők csoportvezetőjével tudtam beszélni, aki azt mondta, hogy bizonyítsam a túlfizetést, mutassam be vagy küldjem el a számlát. Ha ezt megteszem, a buszjegyre 120 Ft-ot kell fizetnem, a bizonyítékot pedig nem adom ki a kezemből, ezért kértem, küldjenek ki valakit, aki leolvassa az órát, s egyben ellenőrzi a számlát. Sajnos ma sem tudom, mikor fizetik vissza a jogtalanul elvett pénzemet. Azért fogtam tollat, hogy ezt a súlyos gondomat megosszam a nyilvánossággal, és a velem történtekre - okulásképpen - felhívjam embertársaim, no meg az ügyben illetékesek figyelmét. Özv. Molnár Sándorné Szolnok * Olvasónk sérelmével Varga Károlyt, a Titász Rt. Szolnok Városi Kirendeltség vezetőjét kerestük meg, aki a villanyóra pontatlan leolvasása miatt bekasszírozott pénz visszafizetésére azonnal intézkedett. A díjbeszedő tévedéséért, a kellemetlenségért özv. Molnár Sándorné szíves elnézését kéri. (A szerk.) Félő, a kutyák nem csak ugatják, egyszer meg is harapják... Mosolygós, kedves kislány hordja az újságot Tudatom az Új Néplap szerkesztőségével, valamennyi dolgozójával, nagyon jó érzés számoma, hogy korán reggel kézhez kapom az újságot. Az 1950-60-as években Szolnokon laktam, s ahogyan visszaemlékszem, bizony akkor ugyanígy, korán reggel már kezünkben volt a lap. Most, mikor a postásunk 10-11 óra körül ideér, már ki is olvastam a Néplapot. Ami a tartalmát illeti, arról az a véleményem, hogy a megyénkben történt eseményekről, dolgokról gyorsan tájékoztatnak, nyíltan szólnak az ember súlyos gondjairól, emellett az örömeinkről is, és számtalan egyéb, sokrétű információt találunk benne. A mi körzetünkben egy mosolygós arcú, kedves kislány hordja a lapot, s mivel korán reggel jár, az utcán annyi kutya szegődik a nyomába, ugatják, hogy féltem. Attól tartok, egyszer nemcsak ugatják, hanem meg is harapják. Ebbéli aggodalmamnak hangot is adtam, szóltam a polgármesterünknek, aki a válaszával sajnos egy cseppet sem nyugtatott meg. Á másik dolog, amit nem hagyhatok szó nélkül, a környezetünk levegőszennyezése. Hiába lakunk gyönyörű helyen, kertes családi házban, ha a közelünkben szennyező (netán mérgező?) anyaggal tüzelnek. Olyankor még a lakás is úszik a nehéz, gázszagú füstben, ami köhögtet, kaparja az ember torkát, hányingert idéz elő, csípi a szemem, könnyezem. Sajnos nagyon érzékeny vagyok a rossz levegőre, de nem csoda, hiszen 1972-ben gégemetszéssel, lélegeztetőgéppel mentették meg az életemet, s azóta klór- gázmérgezésben is szenvedtem. Most úgy érzem, mintha avas napraforgót, cipőgyári hulladékot, egyéb vackokat égetnének valahol, a közelünkben. Arra emlékeztet, mintha feléledt volna az egykori „kutyagyár”, s az ontaná a bűzt. Soha nem voltam fejfájós, de az utóbbi időben gyakran fáj a fejem. A kenyerem javát megettem, s most, amikor a levegőszeny- nyezés miatt szólok, elsősorban a jövő generáció, a kisgyerekek, a csecsemők egészségét féltem. Kérem a környezetvédőket és mindazokat, akik az érdekünkben bármit tehetnek, hogy a levegő tisztaságára a mi községünkben is figyeljenek oda, védjék a lakosság egészségét. Özv. Holecska Imréné Cibakháza Talán lesz, akiben feltámad a lelkiismeret A sors közbeszólt Sógorom - dr. Szekeres László - sok hozzá forduló ember kárpótlási igényléséhez nyújtott segítséget. Ehhez tartozott a szükséges iratok beszerzése, az igénylőlapok kitöltése, ami igen sok idejét emésztette fel; az ügyek intézése végett sokszor más városba, községbe is el kellett utaznia. Cserében az érintettektől földet, illetve kárpótlási jegyet szeretett volna kérni. Nagy tervei voltak vele, amiről az öccsének (a férjemnek) és nekem sokat beszélt, de sajnos nem valósíthatta meg, mert a kegyetlen sors közbeszólt. Sógorom két éve meghalt. Utána az akkor 11 éves kisfia, Kristóf marad árván. (Özvegy volt, a felesége a kisfiú születésekor halt meg.) Férjemmel úgy döntöttünk, hogy Kristóf velünk marad, a mi két gyermekünk mellett az ő nevelését is vállaljuk. A sógorom segítségével földhöz, illetve kárpótlási jegyhez jutottak közül azonban idáig csak egyetlen ember jelentkezett. Bízom abban, hogy az újságot olvasva, a többiek között is lesz, akiben feltámad a lelkiismeret, s felkeres bennünket. A cím ugyanaz, ahol azelőtt oly sokszor megfordultak. Végezetül egy megható eset, ami március 19-én történt velünk: Zagyvarékasról Fekete István nyugdíjas jött el hozzánk, aki elmondta, hogy sógorom segített a testvére kárpótlási ügyében, s az ő nevében 7000 forintot adott át Kristófnak. Könnyekig meghatódtam. Csak annyit tudtam mondani, hogy a sok kárpótolt közül ő az egyetlen, aki felkeresett minket. Vannak még becsületes emberek! A nyilvánosság előtt is köszönetét mondok, és gondtalan nyugdíjaséveket, jó erőt, egészséget kívánok neki. Szekeresné Negyedi Katalin (Kristóf gyámja) Szolnok Hagyományőrzés a tiszafüredi Kiss Pál Általános Iskolában Népi mesterségek nyomában Iskolánk évtizedek óta ápolja városunk, környékünk népművészetét, s a gyökerek nagyon mélyre nyúlnak vissza. Az iskola egykori igazgatója - Erdész József - már az ’50-es években - honismereti szakkör keretében - megszervezte a paraszti élet mindennapos eszközeinek, tárgyainak gyűjtését. (Sok értékes darab ma is látható az iskolában.) Úgy gondoljuk, minden gyereknek meg kell ismernie, hogyan éltek, dolgoztak nagyszülei, hogyan használták fel a természet adta lehetőséget, kér szítették maguknak praktikus használati tárgyakat. Ázt akarjuk, diákjaink ne csak könyvekben lássák a tárgyi emlékeket, hanem az élő népművészetet tanulják meg. Azokat a kismesterségeket, melynek hagyományai a városhoz, a Tiszához, az itt élő emberekhez kötődnek. Jelenleg több kézműves szakkörünk működik, s a foglalkozásokon kb. hatvan diák vesz részt, de olyan alkalmat is teremtünk, amikor az iskola valamennyi érdeklődő tanulója bekapcsolódhat a munkába. Pl. a karácsonyi, az anyák napi ajándék készítésébe, a húsvéti tojásfestésbe stb. A diákok először a helyi anyagokkal ismerkednek meg, vesszőből, gyékényből készítenek kosarat, poháralátétet, sártaposót, falidíszeket, és az alapanyagot - mákgubó, színes bogyó, makk, kuko- ricacsuhé stb. is maguk gyűjtik. Jó időben az udvaron készítjük a mutatós nemezlabdát, asztalterítőt, kesztyűt vagy szütyőt. Ünnepeinken ragaszkodunk a hagyományainkhoz, így a húsvéti tojásfestéshez is, amire most a kislányokat tanítjuk. Évente néhány alkalommal a bőrművesség rejtelmeibe is bepillantunk, és pénztárcákat, tolltartót, karkötőt, nyakláncot készítünk. Fazekas szakkörünk ebben a tanévben kezdett munkához, s az ide járó tizenöt gyerek ma már bátran formába önti elképzelését, ötletét. Múzeumlátogatásokon megfigyeljük a környékünk népművészetének forma- és színvilágát, amit kiegészítünk a szak- --könyvek „tudományával”, majd.; megpróbáljuk anyagba formázni. Iskolánk segítségével az idén harmadik alkalommal juthattunk el az országos táncháztalálkozóra, és a vele egybekötött kirakodóvásár a gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt nagy élményt, sok új ötletet adott. Sajnos a pénzügyi lehetőségeink szűkösek, a szakkörök anyagigénye nagy, és az egyéb költségek is magasak, ezért sajnos nem is tudunk minden jelentkezőt foglalkoztatni. Munkánkat az iskola és a diákönkormányzat szerény összeggel támogatja, de a szakköröket - döntően - a pályázatokon nyert kisebb-na- gyobb összegből tartjuk fenn. Már elkészítettük a nyári tábor programját, melyben a kézműves-tevékenység is helyet kap, és bízunk abban, hogy az iskolában szerzett élmények egy életre szóló kötődést jelentenek a magyar népművészet csodálatos világához. Krómi Zoltánné Küldjön egy képet! A Szolnoki MTE NB l/B-s csapatában Ez a felvétel 1972-ben készült a Szolnoki MTE NB I/B-s csapatáról, a Mátyás király úti pályán. A képen: Bugyi Ferenc intéző, Foglyos János gyúró, Kovács Gyula, Garics György, Nagy Pál, Kampier Ervin szakosztály-vezetőségi tag, Szatmári János, Papp István, Mile Sándor, Rákóczi Ferenc szakosztályvezető; guggolnak: Sebők György, Árvái István, Heibrich Gábor, Czirnák László, Rozsán Csaba és Nagy Ferenc. A játékosokról elmondhatom, bizony, ez is nagy csapat volt! Dr. Soós István (az MTE volt elnöke) Köszönet a segítségért A Nagycsaládosok Egyesülete Tiszajenőn a közelmúltban tartotta éves közgyűlését, ahol az egyéni vállalkozóknak, gazdasági társulásoknak köszöne- tünket fejeztük ki az eddigi munkánkhoz nyújtott segítségért. Szeretnénk, ha a nevüket - az Új Néplapon keresztül - mások is megismernék. Támogatóink között: Tugyi József, Bóka Kálmánná, Vadas Róbert. Leel Össy Mária, Baloghné Prokop Katalin, Péli Pál, Fehér János, Vigh Lóránt, Varga Jenőné, Kiss Árpád, Csontos Kálmán, valamint a Gracie, Koch György, Milán, a Szezám parfüméria, a Chicco-stúdió, Lelik István, a Renault-szalon, a Parti Kft., a Sokszög Kereskedelmi Kft., a Forintos nagykereskedés, Kiss János, Nagy Ferencné, az Eliza divatáru, Labancz Sándor, Szabó Györgyné, Sára Bt., Telekné Lencse Julianna, Szegedi Sándorné vállalkozók. Önzetlen segítségüket még egyszer köszönjük. Bajnok Ferencné az egyesület elnöke Tiszajenö Expressz - ajánlva Mikor megy házhoz az orvos? „Sajnos az egészségi állapotom a sok hajtást megsínylette, és több betegség miatt leszázalékoltak" - kezdi levelét szolnoki olvasónk, aki a házi orvosi ellátásra panaszkodik. A közelmúltban esett meg vele, hogy a rokonainál érte az egyik rosszullét. Kihívták az orvost, aki ellátta. Olvasónk hazatért, de otthon másnap újra rosszul lett. „A lányom telefonált az orvosi rendelőbe” - folytatódik a levél -, „hogy a háziorvos tegye meg azt a szívességet, hogy jöjjön ki, mert nagyon rosszul vagyok. Erre a doktornő azt a választ adta, hogy ő most nem jön ki, mert helyettesít ebben a körzetben, és rendelnie kell a saját körzetében is. Fogadjak taxit vagy valahogy vigyenek be a rendelésre. Egyébként ha járóképes vagyok, a saját lábamon mentem volna - a negyedik emeletről - orvoshoz, de megmozdulni sem bírtam. Úgy gondolom, hogy a helyettesítő orvosnak kötelessége kimenni ahhoz a beteghez, aki olyan állapotban van, hogy nem bírja elhagyni a betegágyát, taxival sem tudja felkeresni a rendelőt. Az a véleményem, ha az orvos lakókörzetünkben vállalta a helyettesítést, akkor vállalnia kell a betegek ellátását is. Vagy a másik körzetbe tartozó beteg akár meg is halhat? Olyan nagyon hangoztatják, hogy az orx'osok nincsenek megfizetve. Évekkel ezelőtt sem igen voltak túlfizetve, de úgy érzem, akkor többet tettek annak érdekében, hogy a beteg minél előbb talpra álljon, és nem arra mentek, ki mennyit tud fizetni egy-egy vizsgálat alkalmával. Én anyagilag sajnos nem állok úgy, hogy fizetni tudjak, mert 6 ezer 900 forint a rokkantnyugdíjam, az egyik gyerekem pedig munkanélküli." - így folytatódik a levél - keserű mondatokkal, a szegények és gazdagok közötti különbségről, a hálapénzről, az orvosok és a betegek kapcsolatáról. Súlyos szavak. Súlyos mondatok. Nehéz rájuk bármit is válaszolni. De hogy a felelet mégis könnyebb legyen, megkértük dr. Rotyis Györgyöt, a szolnoki városi önkormányzat egészségügyi szolgálatának igazgatóját, nézzen utána: a háziorvosnak az említett esetben valóban kötelessége lett volna kimenni a beteghez? Mint mondotta, a doktornő részéről nem volt látványos a beteg kérésének visszautasítása, akit az ápolónő a lakásán még aznap felkersett. Véleményük szerint olvasónk egészségi állapota nem indokolta, hogy kimenjen az orvos. És az is kiderült, hogy a beteg még aznap járt a kórház különböző rendelésein, ahonnan 20 recepttel tért vissza. Egyébként indokolt esetben a helyettesítő háziorvosnak is kötelessége, hogy a lakásán keresse fel azt a beteget, aki nem tud bemenni a rendelőbe. Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Talán csak annyit, hogy ha az egészségbiztosítás megfizetné azt is, hogy az orvos házhoz megy, kevesebb vita alakulna ki abból, hogy indokolt vagy sem kihívni az orvost. Olvasónk bizalmát köszönjük, és jó egészséget kívánunk. A főnyeremény 6 torta volt Noha túl vagyunk a farsangon, ez a kép, ami most jutott el hozzánk, még a tiszaszőlősi óvodában tartott bál varázslatos hangulatát idézi. Kedves levélírónk soraiból: A jól sikerült rendezvényünkön a szülőkön kívül nagyon sok hozzátartozó, jó ismerős is részt vett. Az eseményen süteményt, szendvicset, szörpöt, tombolát értékesítettünk, aminek az elkészítéséhez a szülők és két szponzor járult hozzá: Kálai István, a húsüzem üzemeltetője ingyen adta a szalámit, Ábrahám Tamás vendéglátós a tombolanyereményhez egy tortát ajándékozott. Köszönjük. Az összejövetelen mintegy száz kisebb-nagyobb tombolanyeremény talált gazdára, valamint hat torta - főnyereményként. A bevételből a nagycsoportos gyerekek év végi kirándulását szeretnénk megvalósítani. A képen Boros Zoltán (kertész), Nagy Péter (tini nindzsa) és Szabó Miklós (oroszlán). - A szülői munkaközösség nevében: Nagy Lászlóné - Tiszaszőlős Szerkesztői üzenet S. A., Martfű: A várandósági pótlék a terhesség negyedik hónapjától jár, ha annak 13. hetéig felkereste a terhesgondozót. Más esetben attól a hónaptól illeti meg, amikor a szakrendelésen nyilvántartásba vették. Első gyermeke után 2750 Ft-ot folyósítanak majd (egyedülállónak 3250 Ft) - a szülést megelőző hónapig. Az oldalt szerkesztette: Csankó Miklósné
