Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-26 / 72. szám
Azok a pótolhatatlanok Állunk és várunk. A levegő egyre fogy, hatan szorongunk a szűk kis előtérben. Állunk és várunk. Közben csöndesen belesülünk a kabátba, de moccanni sem bírunk, nemhogy nekivetkőzni. Kijjebb vonulni nem merünk, tartjuk a helyünket, reméljük, egyszer csak sorra kerülünk. Az üvegfalon túl a hölgy pénztárosi minőségben láthatóan ideges. Zaklatottan püföli az elektromos számológépet, matat a papírok között, de nem halad, sehogy sem halad.- Én csak helyettesítek itt. A kolléganőm beteg lett - mondja szabadkozva, mire a mellettem álló postás ingerülten megszólal:- Kezitcsókolom átveszi végre ezt a két csomagot, vagy megvárjam, hogy a kolléganője felgyógyuljon?- Egy kis türelmet kérek - válaszol a pénztárosnő.- Az már nincs, asszonyom. Itt álldigálok egy fél órája. Ha mindenütt ennyi időt töltenék, hajnalra sem fejezném be - tromfol a másik, és felkapva a pakkokat kipréseli magát közöttünk. A hölgy egy ideig csak néz utána, aztán maga elé mered, ráborul az asztalra, és úgy elkezd zokogni, hogy rázkódik a válla. Némán hallgatjuk a hüppö- gést, nem is tudjuk, kit sajnáljunk jobban, a sírót vagy magunkat. Neki sem jó, de mit szóljunk mi, akiknek most már a reménye is elveszett, hogy ügyét elintézheti. * * * Felveszem a telefont. Sokáig csöngetem a hívott számot, míg bejelentkezik.- Halló! Itt a porta - mondja egy öregecske férfihang.- X. Y.-t kérem.- Majd mingyá. Türelmesen várok, hogy megtörténjen a kapcsolás, de csak azt hallom, hogy a portás jóízű beszélgetésbe elegyedett valakivel. Emelt hangon hallózni kezdek, hátha tudomást vesz rólam valaki. Néhány perc kísérletezés után végre eljő a várva várt eredmény:- Halló!- X. Y.-t kérem.- Kicsodát?- X. Y.-t.- Kicsoda ő?- Hogy érti ezt? Hát X. Y. A vonal túlsó végén csönd. Kis idő elteltével újra megszólal a cerberusok gyöngye.- Hiába nézem. Nem tanálom. Itt nincs ilyen.- Márpedig ezt ne mondja! Tegnap beszéltem vele ugyanezen a számon.- Hát én nem tudom. Én csak a portás vagyok. A telefonközpontos beteg lett. Én csak helyette vagyok. Idegzetem egyre borzol- tabb:- És önöknél ilyenkor megáll az élet?- Már mér állna meg? Ércse meg végre! Nem tudhatok mindent! Mongya a melléket, ahova kapcsoljak!- Nem tudom.- Na, látja! Pedig magának is jó lenne, ha tudná!- Jó bizony! De én sem tudhatok mindent.- No hát akkor. Gyűjjék el személyesen! Ha itt van, meg is tanálja. Ne féjjen, beengedem!- Köszönöm - mondom re- zignáltan, és leteszem a kagylót. * Az eseteken elmélkedve az a tanulság jut eszembe, hogy téved a szólás: „nincs pótolhatatlan ember”. De mennyire hogy van! Kis hazánkban mindenképpen. Tepsilesen Aki átírta a Venes-könyvet Ha azt mondom: „mészáros”, van, akinek egy foglalkozás jut róla az eszébe, de olyanok is akadnak szép számmal, itt Szolnokon is, akiknek egy vendéglő Abonyban. Aki ide egyszer betér, másszor is visszajár. Vonzóak a mérsékelt árak és az igen ízletes ételek.- Mi a titkuk? - kérdezem a vendéglő tulajdonosát, Mészáros Istvánt, aki egyben a konyhát is igazgatja.- Szeretni kell a szakmát, és jó mesterektől tanulni. Én nem panaszkodhatom. A fővárosban, a Stadion étteremben sajátítottam el az alapokat. Tizenkét évig dolgoztam ott, de gyökér- telennek éreztem magam. Vágytam vissza a szülőföldre. ’73-ban visszajöttem. Előbb Szolnokon, majd Nagykőrösön helyezkedtem el. ’81-ben kezdtem meg itt a vállalkozást Abonyban.- Nehéz volt bevezetni az üzletet?- Mindenhez idő kell és kitartás. Eleinte a feleségemmel dolgoztunk ketten, 1-2 kisegítővel. Kemény időszak volt. Akkoriban még reggeliztettünk is. Alig fejeztük be az egyiket, már kezdtük a másikat. Most már a párom az adminisztrációt intézi, jobbára én vagyok az üzletben. Az étel felkészítésénél és befejezésénél igyekszem ott lenni.- Ekkor dől el, megnyalja-e mind a tíz ujját ebéd után a vendég?- ügy valahogy. Lényeges, hogy milyen minőségű alapanyaggal dolgozunk, miből mennyit rakunk bele és a fűszerekből mekkora mennyiséget.- Ezt nem bízza az alkalmazottakra?- A Mészáros vendéglőért Mészáros István ízei szavatolnak. Ezt nemigen lehet másra bízni. Én speciális eljárást dolgoztam ki az ételek elkészítésében. Néhány kollégám azt mondja, átírtam a Venes-könyvet, a szakácsok bibliáját. Van is benne valami, ha nem is szó szerint.- Elmondana nekünk egy igazi Mészáros-féle receptet?- Nagyon szívesen. Olyat választottam, ami vendégeink körében nagy népszerűségnek örvend. A háziasszonyok is bizonyára sikert aratnak vele a családban. Gombával töltött csirkemell Egy családnak 2 csirkemell szükséges. Filézzük, bőröz- zük, lesózzuk, és állni hagyjuk. Egy-két óra hosszat, esetleg tejben áztatva. Közben elkészítjük a tölteléket. 20 dkg gomba szükséges hozzá, ugyanannyi hagyma. A hagymát kicsit megdinsztel- jük, rátesszük a feldarabolt gombát, és együtt tovább pirítjuk. Utána ízlés szerint sózzuk, borssal, petrezselyemmel, egy kicsi delikáttal ízesítjük, rizsliszttel dúsítjuk. Az elkészült tölteléket a kiklop- folt csirkemellekre kenjük, összetekerjük, bepanírozzuk, és bő olajban, lassú tűzön megsütjük. Felszeleteljük, sült krumplival vagy krumplipürével tálaljuk. Az idénynek megfelelő savanyúságot adjuk hozzá. Jogi jo-jó Nem tehető utcára Előző Jogi jo-jónkban István esetével kapcsolatosan kértük olvasóink véleményét. Elmondtuk, hogy István, aki rendesen fizette önkormányzati bérlakásának bérleti díját és közterheit, amikor a jogerős bírói ítéletnek megfelelően már több hónapja szabadságvesztését töltötte, kapott egy felmondó határozatot a lakásügyi hatóságtól. Levelükben ezt azzal indokolták, hogy István már két hónapot meghaladóan távol van lakásából, így azt elhagyottnak minősítették, ezért bérleti szerződését megszüntetik. Olvasóink, Abonyi József, Nagy Ferenc, Jándi Attila felháborodtak a lakásügyi hatóság eljárásán, döntését jogellenesnek ítélték, nagyon helyesen. * * * Olvasóink nagyszerű jogérzékükről tettek tanúbizonyságot akkor, amikor egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy a lakásügyi hatóság törvénysértően járt el akkor, amikor István szabadságvesztés büntetése alatt felmondta bérleti szerződését. A lakásbérletre vonatkozó jogszabály ugyanis felsorolja azokat az eseteket, amikor a bérlő távolléte indokolt, és két hónapot meghaladó időre is jogszerű lehet a lakást elhagyni. Ezek között az okok között szerepel az is, hogy ha valaki, esetünkben István, szabadság- vesztés büntetését tölti. Istvánnak tehát az erről szóló határozatot meg kell fellebbeznie, ugyanakkor a másodfokon eljáró államigazgatási hatóságnak az elsőfokú határozatot meg kell változtatnia, és István bérlői jogviszonyát helyreállítania. Dr. Mosonyi Csaba Tessék befáradni! Hihetetlen történetek Hogyan tartsuk meg a férjünket? Az előző írásban a nők arról vallottak - hol vidáman, hol halálos komolyan - miképpen szabadulhatnak meg a párjuktól. Igen ám, de a szebbik nem tekintélyes hányada nem megszabadulni szeretne partnerétől, hanem megtartani. Erre keressük a recepteket - ha egyáltalán adódhat általánosítható igazság - olyanoknál, akik évtizedek óta vagy tíz-egynéhány éve, illetve tíz évnél kevesebb ideje tartanak ki egymás mellett jóban, rosszban. Ötvenegy éve házasok Karkus Béláné, született Kovács Erzsébet 1943-ban esküdött örök hűséget a párjának. Jelenleg Rákóczifalván élnek. Erzsi néni 75 lesz, Béla bácsi pedig már eggyel túljutott a nyolcvanon.- Emlékszik a lagzira, Erzsi néni?- Hogyne emlékeznék! ’43. október 16-án tartottuk Szent- miklóson, a nagytemplomban. Kocsikkal mentünk be, rezesbanda húzta, és mulattak vagy százan. Szép, napos idő volt.- Ilyen lett az életük is: szép, napos?- Nem, kedves: volt benne derű meg ború is. Egy maradt örök: a sok munka. Két lányunk született, az egyik Szolnokon igazgatóhelyettes a Fiumei úton, a másik beteg, mi ápoljuk.- Mi a hosszú házasság titka?- Nem titok ez: alkalmazkodni kell, ennyi az egész. Ma az a divat, hogy a fiatalok szétszaladnak. Ezért nem érdemes megházasodni, hiszen aki egy fedél alatt él, nincsen kanál csörrenés nélkül.- Mit csinált ez alatt az ötvenegy év alatt?- Az uram gazdálkodott, majd a téeszben dolgozott, én meg itthon. Vezettem a háztartást, két-három tehenük, hízónk, aprólékunk volt, azt gondoztam. Sajnos, mára kikoptunk belőle, csak a csirkeféle maradt.- Már ne haragudjon, de csak megkérdezem: nem akartak soha elválni?- Mi? Minek? Huszonhárom éves voltam, amikor egybekeltünk, tehát nem gyerek. Aztán abban a hitben nőttem fel, hogy egy asszonyhoz egy embert adott a jóisten. Más szokását felvenni, megszokni? Azt nem! így maradt ez az egy, a párom. Jaj, de feledékeny vagyok, meg se kérdeztem: nem inna egy kávét? Csak afféle forrázottat, de szívesen adom ... Lassan másfél évtizede házasok, és hogy nem töltötték az időt tétlenül, bizonyítja a három jól sikerült gyerek. A fiatalasz- szony kérte, ne írjuk ki a nevét.- A házasságunk első harmada nagyon egyszerűen telt el: mert vagy katonáskodott, vagy tanult. Annyira ritkán találkoztunk, hogy azt bizony nem veszekedéssel töltöttük. A pénz az kevésnek bizonyult, így kipor- cióztuk. Akadtak „paprikás krumplis”, „zsíros kenyeres” napok. Később, amikor már dolgozott, sajátosan alakult a helyzetünk. Ö az egyik községben kereste a kenyerét, én naponta a másikba utaztam. Bármilyen hihetetlen, istenigazából most kezdünk összeszokni.- Mondják, jó a házasságuk. Van titka?- Hatalmas tolerancia, tűrőképesség kell ma ahhoz, aki tartósan egy fedél alatt él valakivel. Ezzel inkább én rendelkezem. Ugyanis sok a bogara, végtelenül precíz, nem bírja a trehányságot.- Hogy lehet ezt elviselni, ahol három gyerek van?- Humorral, kedvesnek lenni, mosolyogni.- Mivel bünteti, ha már betelt a pohár?- Azzal, hogy komoly vagyok. Ezt nem bírja. Mi van veled? Miért nem nevetsz?- Mit szeret benne legjobban? Szereti, ha leigázza- Ha leigáz.- Tessék?- Mondom, ha leigáz. Elvégre ő a férfi.- Ahogy elnézem, maga egy csinos, erős nő.- Tényleg erősebb vagyok, mint ő, de nem ez számít. Helyette, mondjuk az, hogy mindenki egészséges, a legkisebbtől a legnagyobbig. Ennivaló van, nevetni tudunk. Nem élünk bőségben, de ezért miért panaszkodjam.- Szex?- Mindig és mindenhol. Ki nem állnám, ha csak az ágyban. Hol mosás, hol vasalás közben. Ez az igazi változatosság, izgalom, csak arra kell vigyáznom, hogy a dugót kihúzzam a falból, mert az elégetett nadrág, ing sokba kerül.- Ezek szerint remek a házassága?- Egy dolgot unok, de nagyon: a sütés-főzést. Szörnyű, hogy órák munkája pillanatok alatt eltűnik. Ugyanakkor tudom, a koszt nagyon fontos, és az asztal mellett is el lehet rontani egy házasságot. Ezt pedig nem szeretném, így sütök is, főzök is .. . A magas, fekete hölgy két éve él tartós házasságban a párjával. Miért szólaltatjuk meg? Mert igen őszinte, sajátos, ugyanakkor érdekes gondolatokat fogalmaz.- Szerintem a jó házasság titka a jó választás. Olyan férjet kell keresni, akiben teljesen megbízik az ember, és akiről tudja, hogy nem megy el.- De hát ez nem mindig derül ki az udvarlás során.- Lehet, ugyanakkor sok apró jel mutat arra, milyen lesz az illető. A nők szeme ebben ezerszer élesebb a férfiakénál. Nálunk fontos az, hogy tudjam, a leendő párom a szabad idejét miképpen tölti el. Látom a környezetemben: a legtöbb férfi akkor csalja meg a feleségét, ha unatkozik, nem tudja lekötni magát. Ezért ha szabad javasolnom, én azt súgom a nőknek, akkor lesz jó a házasságuk, ha a párjuknak olyan a szakmája, amelyben el tud mélyedni. Tévedések elkerülése végett a piá- lást, csajozást nem ebbe a kategóriába sorolom.- Az ágy mennyire jelentős?- Nagyon, de én a vérmérséklettel kezdem, mert ha az egyik havonta kétszer akar szeretkezni, a másik hetente hatszor, akkor ebből előbb-utóbb baj lesz. Az ágy is fontos, és éppen ezért jó nagy legyen. Ha akarom, közelebb bújok hozzá, ha akarom, távolabb húzódok.- Mivel tartja meg az embert? Ne haragudjon, ha kimondom: a micsodájával?- Azt minden nő hordja, de én azt hiszem, ennél sokkal több vagyok neki. Az ágyban, az asztalnál, a munkában, vasárnap és hétköznap, a barátok előtt és a rokonságban.- Önöknél ki vezet?- Szerintem én. Ugyanakkor az is tény, alkalmazkodni kell. Olykor ez a legnehezebb. Azért nem adom fel magamat, bár egyek vagyunk: én én is maradok, ő meg ő.- Félti?- Jóképű, tudom, tetszik a nőknek, de a válaszom mégis az: nem. Ha szereti a focit, menjen ki a meccsre, és azért se szóljon, ha mi jókat dumálunk a barátnőimmel. Lehet, neki ez pletyka, nekünk meg az életünk: melyikünkkel mi történt. Ennyire egyszerű az egész ... Egyszerű, vagy mégsem? Hát, kérem, ennyire egyszerű? Nem tudom, ki melyik riportalannyal ért egyet, adtunk-e egyáltalán elfogadható tanácsot, mivel azért az igyekezet megvolt a cikk írójában. Éppen ezért újabb riportunkban azokat a személyeket szólaltatjuk meg, akiknek a megtartás a legnagyobb jóindulatuk ellenére sem sikeredett. Magyarul, válás lett a kapcsolatuk vége. Mint ahogyan egyre több házasság, viszony végződik így. Vajon mi lehet az oka: két hét múlva erre is visszatérünk . .. D. Szabó Miklós
