Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-26 / 72. szám
1994. március 26., szombat 5 Nézőpontok Szombati jegyzet Ne legyünk telhetetlenek! Ne legyünk telhetetlenek? Egymilliárd forint. Ezermillió. Legtöbbünknek horribilis ez az összeg. Pedig ha jól belegondolunk, nem is oly sok ez, hisz a telitalálatos lottószelvényért is kifizetik ennek majd a negyedét. De vajon egy megyének, több mint 420 ezer embernek mennyit jelent ez az összeg? Ennyit hagyott jóvá ugyanis a kormány múlt heti ülésén szűkebb hazánk fejlesztésére. Mint a tavaly október 9-i szolnoki kormánylátogatás tudósítója, igyekeztem figyelemmel kísérni a megyében megfogalmazódott támogatási, fejlesztési igényeket. Első lépcsőben, még hónapokkal a kabinet tervezett szolnoki látogatása előtt, jókora könyv méretű panaszáradat és- ekkor úgy tűnt - jogos fejlesztési igénylista állt össze. Az előterjesztés oldalainak száma azonban az idő múlásával egyenes arányban zsugorodott, s a kormányzatnak ténylegesen átnyújtott anyag már aligha lett terjedelmesebb, mint egy autótípus prospektusa. Például szűkebb hazánk legnagyobb súlyú gazdasági ága, a mezőgazdaság a kárpótlással együtt mindössze két gépelt oldalon „elfért”. A kormányzat szándéka mindenképpen tiszteletet érdemel. A kabinet nem véletlenül kereste fel az ország hátrányos helyzetű régióit, hogy helyben tájékozódhasson az adott települések lakóinak mindennapi örömeiről és gondjairól. Megyénk vezetői, tisztségviselői, az oktatás, az egészségügy és a gazdaság szakértői gondosan fel is mérték, hol, milyen feszültségek várnak sürgős kormányzati beavatkozásra. A több hónapos, alapos munkával összeállított anyagot- ahogyan ez az október 9-i esemény tájékoztatójából kiderült - a kabinet „csont nélkül” befogadta, ezért mindenki kíváncsian és türelmetlenül várta, mikor és mennyi csengő forinttá váltható a megyei igénylista. A napokban végre áldását adta a kormány a fejlesztési elképzeléseinkre, és mintegy egymilliárd forintot különített el a célok megvalósítására. Többek között ebből a pénzből 200 millió forint jut az 1990-ben felvett, aszálykárt pótló hitelek elengedésére, valamint a rendkívüli aszálykárt szenvedett gazdaságok helyzetének könnyítésére. Hangsúlyozni kell azonban a könnyítés szót, hiszen az utóbbi három esztendőben a megye mezőgazdasági termelőinek aszály miatti árbevétel-kiesése több milliárd forintban fejezhető ki. Ugyancsak döntött a kormány az öntözésfejlesztés kiemelt támogatásáról, s ehhez 170 millió forintot rendelt. Az első hallásra szép összeg azonban - a mai mesterséges vízpótló technológiákat és gépi eszközöket ismerve - csak minimális mértékben növelheti az öntözésre berendezett, illetve az öntözött terület nagyságát. Csak a szolnoki cukorgyár hektáronként 8 ezer forintot, a teljes területen 110 milliót ajánlott fel a cukorrépa-termelőknek, hogy öntözzenek. A szolnoki szennyvíztisztító mű építésének megkezdésére 50 milliót szavazott meg a kabinet. Összehasonlításképpen ez, a világ fejlett régióiban alapvetőnek tekintendő infrastrukturális beruházás jelenlegi árakon számolva is mintegy 1,4 milliárd forintot emésztene fel, s ennyit a város aligha képes előteremteni. Az idegenforgalmi adottságok jobb kihasználására 10 millió forintot ajánlottak fel. Vajon mire futja majd ebből a pénzből? Új munkahelyek megteremtésének támogatására 400 milliót kínált fel a kormányzat. Ugyanakkor például csak az ózdi, évek óta agonizáló nehézipari mamutvállalat hozzávetőleg 3 ezer munkahelyének megőrzésére ennek többszörösét, és ennek ellenére is kevés az esély a vállalat életben tartására. Figyelembe véve azt, hogy ma az országban egy új munkahely „megteremtése” átlagosan mekkora befektetést igényel, nem valószínű, hogy a megye félelmetesen magas munkanélküliséggel küszködő, főként kunsági településein ez az összeg érezhető javulást hoz. Természetesen a további tételeken is el lehetne gondolkodni, mi mire lesz elegendő. Ennél sokkal lényegesebb viszont, hogy a még bő egy hónapig hivatalban maradó kormány ténylegesen meg tudja valósítani a megye elmaradottságán némiképpen enyhítő programját. A kormány az év első hónapjaiban meglepően sok, úgymond az emberek közérzetét javító intézkedést hozott. Egyebek között emelték a nyugdíjakat, családipótlék-kiegészítést kaptak a gyermekeket nevelők, számottevően növelték az egészségügyi dolgozók bérét - hogy csak néhányat említsünk. Úgy tűnik, mindez a választási előkészületek eszköztárába tartozhat. Félretéve a fenntartásokat: ami bennünket, Jász-Nagykun-Szolnok megyeieket illet, a térségünk oly mértékben elmaradott, s olyan súlyos gondokkal küszködik, hogy tudomásul kell vennünk, aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Az anya és gyermek közötti kapcsolatot erősíti Babás szoba a karcagi kórházban Az eddigi tapasztalatok igen kedvezőek Egy csésze kávé mellett „Ez a választás még fontosabb lesz, mint az előző volt” Beszélgetés Szekeres Imrével, az MSZP ügyvezető alelnökével A karcagi Kátai Gábor Kórház szülészeti osztályán az anya-gyermek kapcsolat szorosabbá tételére bevezették a „rooming-in”-t.- A „papás szülés” és a „rooming-in” is azt a célt igyekszik szolgálni, hogy a család minél aktívabban részt vegyen a szülési folyamatban - mondja dr. Karsay Károly osztályvezető főorvos. A modem elméleti felfogás szerint ezzel a megoldással közelítünk ahhoz a szülési folyamathoz, ami régen az otthoni szülésnél zajlott, vagyis mindenki közreműködött. Ezért is alakították ki a szülészeten - a gyermek- és újszülöttosztállyal együttműködve - a hét és 2 ágyas kórtermeket. A kisbabákat abban a műanyag- kád-szerű berendezésben helyezték el, mely az ohioi szállítmánnyal érkezett, s ezt a kórház műszaki dolgozóinak segítségével, közreműködésével alakították át. A főorvos úr elmondta, hogy ehhez a kórház vezetésétől is maximális támogatást kaptak, s szakmai felettesük is segíti őket. Dr. Molnár Sándor másodfőorvossal és dr. Aradi Erzsébet neomatológus főorvossal beszélgettünk a rooming-in szakmai oldaláról:- Ez a komplex folyamat a szülészorvos és a védőnő terhesgondozási munkájával kezdődik, akik a kismamát megismertetik a rá váró feladatokkal, s részt vesz a szülésre felkészítő foglalkozásokon is. A folyamat a szülőszobán is folytatódik; itt a megszületett gyermeket a köldökzsinór elvágása előtt az anya hasára helyezik. A bőr-bőr kontaktus a gyermeket megnyugtatja - mondja Aradi Erzsébet doktornő az édesanyában pedig mélyíti az anyaság érzését. Az osztályon most kialakított babás szoba, a „rooming-in” lehetőséget nyújt a mamának, hogy újszülöttjével együtt lehessen a szülést követő kórházi ápolás ideje alatt is. így erősebb a kötődés köztük, s gyorsabban alakul ki a babánál a jó szopási készség.- Az újszülötteket háromóránként viszik be a „rendes" kórterembe a mamához. Itt hányszor szoptat az anya?- Annyiszor, ahányszor a baba igényli.- Bekapcsolódhat-e a mama a baba vizsgálatába?- Természetesen, hiszen előtte vizsgáljuk, s lehetősége van arra, hogy feltegye kérdéseit, megtanulhassa, hogyan kell tornáztatnia az újszülöttet, ha szükséges. Az anyukákat is itt nézik meg a szülészorvosok.- Az eltelt hetek alatt már több kismama ment haza a babás szobából. Felkészültebbek lettek itt az anyukák?- Az a tapasztalat, hogy igen - mondja Molnár Sándor -, hiszen korábban volt, hogy este kilenckor hívott fel a kismama, hogy tanácstalan, a baba csak sír, s nem tudja, mit csináljon a gyerekkel. Itt ezeket a gondokat kiküszöböljük, hiszen az anya is aktívan közreműködik.- Én is azt tapasztaltam, hogy igen - mondja a főorvosnő -, hiszen az anyukák egymásnak is segítenek a kórteremben.- Hogyan látogathatók az újszülöttek?- Az első 24 órában az apa meglátogathatja az anyát; a látogatóteremben lehet beszélgetni, az újszülötteket pedig monitoron mutatjuk meg, ugyanúgy, mint a többi babát. A „rooming-in”-ben egy családias hangulat fogad, amikor belépek beöltözve. A hétágyas szobában négy kismama daj- kálgatja gyermekét, akik békésen szopnak, alszanak az anyuka kezében. A 19 éves Fábiánné Szél Erzsébet Kunhegyesen lakik, s nagyon örül annak, hogy a kis Dóra itt van mellette. Míg beszélgetünk, a szőke hosszú hajú csöppség ránk sem hederít, nyugodtan szopik.- Egy kicsit korán születtem - mondja helyette édesanyja. - Két kiló 70 deka vagyok és 55 centi. Fantasztikus, hogy milyen hosszú a hajam. Eddig három dekát vesztett születési súlyából, de ha ilyen jóízűen szopik, hamar vissza- szerzi - véli Erzsi, aki elmondta, tudatosan készült a papás szülésre. Rengeteg cikket, könyvet elolvasott, tudta, mi vár itt rá. Úgy ítéli meg, nyugod- tabb a baba is. Közben a szomszéd ágyon a 2 órája született baba hangos sírással adja tudtunkra, éhes, s várja, hogy a nővérke odaadja édesanyja biztonságot nyújtó karjaiba. Erzsi elárulta, nagyon jó érzés volt, hogy amíg nem történt meg a végleges orvosi szakmai ellátása, addig is hasára tették a babát - így rögtön érezhette közelségét. Mohácsi Imréné Tiszaszőlős- ről érkezett, 37 éves, két nagy gyermeke van már. Nagyon örül a kis Zsoltnak, aki a 4,6 kilójával tekintélyt parancsol a szobában. Ő már rutinos szülőnő volt, s most, hogy harmadik gyermekével egész nap együtt lehet, leköti minden idejét. Tudja, számíthat szobatársaira is, hiszen amikor nem kelhetett fel, segítettek neki. Mégis nagyon várja már, hogy hazamehessenek a csendes, békés otthonba. Daróczi Erzsébet Szekeres Imre, a Magyar Szocialista Párt ügyvezető alel- nöke Jászapátin született, s ha az élet hosszabb időre el is szólította onnan, kapcsolata sohasem szakadt meg teljesen szülőföldjével. Ennek jele az is, hogy az idei országgyűlési képviselő-választásokon a jászsági kettes számú választókerületben indul, amely Jászapátit és környékét foglalja magába. Szekeres Imre vezeti az MSZP megyei listáját is, tehát kötelességének tartja, hogy ne csupán egyéni válsztókerületét, hanem az egész megyét bejárja, megismerkedjen az itt lakók gondjaival, törekvéseivel. Fárasztó kampánya közepette kértük meg, hogy szánjon rá egy órát, s válaszoljon az Új Néplap kérdéseire.- Szekeres Imre országosan ismert személyiség, aki évtizedeket töltött Veszprémben, de valószínűleg bárhol az országban szívesen elfogadták volna szocialista jelöltnek. Miért Jászapátit és környékét választotta? Ilyen erős a szülőföld vonzása?- Ott kell kezdenem, hogy a pártban született egy olyan döntés, hogy az elnök és az ügyve- zető alel- nök ne induljon önálló jelöltként, hogy minden erejüket a kampány szervezésére fordíthassák. Több fölkérést el is utasítottam ennek megfelelően. Egyszer azonban Jászapátin jártam, és ottani barátaim, egykori iskolatársak, szomszédok, szüleim ismerősei kértek, hogy vállaljam a jelölést náluk. Ezt nem lehetett elutasítani, még ha némi vitát is keltett a pártban, hiszen átléptem egy korábbi döntést. Végül azonban az ellenzők is belátták, hogy vannak helyzetek, amelyekhez alkalmazkodni kell, s ez is ilyen volt. Én különben sem hiszek a tértől és időtől független, valamiféle légüres térben lebegő politiusok- ban. Mindenkinek kötődnie kell valahová, különben elszakadhat a valóságtól. Életemben eddig három helyen laktam hosszabb ideig: Jászapátin, Kazincbarcikán, ahol vegyipari technikumba jártam, és Veszprémben, ahol elvégeztem az egyetemet, dolgozni kezdtem, megnősültem. Ez is komoly kötődés volt a városhoz. Most viszont Budapesten lakom, ahol még nem alakultak ki a kötődéseim. Apátin jólesett fölfedezni ismerős arcokat, örültem, hogy engem is sokan megismertek, s hívnak azóta is, és nem is csak hivatalos eseményekre. Voltam már ott mostanában lagziban, bálban, sőt András fiam is, aki most tizennégy éves, gyakran velem jön. Sokat meséltem neki Apátiról, keresi a gyökereit, érdekli, hol nőtt föl az édesapja.- Az országgyűlési képviselőt az elmúlt évtizedekben kimondatlanul is amolyan kijáróembernek tekintették. Megítélésének talán legfőbb szempontja az volt, hogy kapcsolatai révén mit tudott „megszerezni” a kerületének. Mára mennyiben változott meg ez a szerep? Mit tehet ma közvetlenül a képviselő a kerületéért?- Véleményem szerint a képviselő legfontosabb munkája a részvétel a törvények meghozatalában. De már itt is vannak kapcsolpdási pontok kerületéhez. A törvények előkészítésekor meg kell kérdezni a választókerület megfelelő szakértőit, azokat, akiket majd a törvény a gyakorlatban érint. Én, ha megválasztanak, az egész kerület képviselőjének tekintem magam, azokénak is, akik politikailag nem értenek velem egyet. Az emberek joggal várják el, hogy törődjenek velük, segíteni kell nekik közösségi és egyéni ügyekben is. És bizonyos értelemben megmaradt a képviselő „kijáró” szerepe is, ha az törvényesen és nem elvtelenül történik, nem ítélhető el. Meg kell ragadni minden lehetőséget, amely a kerület fejlődését segítheti. Ezt egyébként megtettem eddig is. Néhány hónapja találkoztam egy külföldi üzletemberrel, aki befektetésre készült Magyarországon, és tanácsqt kért tőlem, hol kezdjen vállalkozásba. Én a Jászságot javasoltam, ezzel egyébként háromszáz ember jutott volna munkához. Az sajnos más kérdés, hogy az infrastruktúra hiányosságai miatt (nem volt gáz és megfelelő telefon) a dolog végül nem sikerült. Csupán a segítés lehetőségeire akartam rámutatni ezzel. De volt, ahol sikerült segítenem, például bizonyos bürokratikus akadályok leküzdésében iskoláknak, szövetkezeteknek. Alaposan megismertem a kerületet, sőt a megyét is, nemcsak dokumentumokból, hanem személyes találkozások, beszélgetések alapján is.- A választásokig még másfél hónap van hátra. Nem tart-e tőle, hogy addig az MSZP veszíthet még mai népszerűségéből?- Az MSZP támogatottsága lassan, kitartóan növekedett. Alapja az volt, hogy a pártot az emberek nagy része három dologgal azonosítja: a szakszerűséggel, a kiszámíthatósággal és a valóságérzékkel, ami a mindennapi ügyekkel való foglalkozást jelenti. Minket nem csupán érzelmi alapon támogatnak, aki ránk szavaz, az nem csak a szívére hallgat. A népszerűség nem vezethet elbizakodottsághoz, önhittséghez, inkább a felelősségérzetet kell növelnie. A kérdésre tehát azt válaszolhatom, nem félek attól, hogy a választásokig számottevően csökken az MSZP népszerűsége, sőt azt remélem, hogy még növekszik, annak ellenére, hogy sok támadás ér bennünket. Ennél jobban aggaszt, hogy mi lesz a választások után. Ha a párt a tevékenységével - legyen az kormányzati vagy ellenzéki - nem tudna megfelelni a választók várakozásának, akkor bizony csökkenne a támogatottsága. Ez lesz az első alkalom, amikor az emberek már teljesítményt értékelnek, s emiatt az idei választások talán fontosabbak az előzőeknél is. 1990-ben a szavazók még programok, ígéretek között választhattak, másra nem is volt lehetőségük. Most már értékelnek, összevetik az ígéreteket a teljesítménnyel, és ez így lesz a jövőben is. Döntő élménye lesz a politikusoknak, hogy a parlamenti’ szerep nem hitbizomány, azt el is lehet veszíteni, a választóknak pedig az, hogy szavazatukkal valóban új irányt adhatnak az ország fejlődésének.- Talán némi cinizmussal azt szokták mondani, hogy az MSZP-nek nem is érdeke, hogy kormányzati szerepbe kerüljön, hiszen ha egy nélküle összeálló új koalíció „ elkopik” a politikai küzdelmekben, '98-ban szinte magától az ölébe hullhat a hatalom. Bizonyára ismeri ezeket a nézeteket.- Ismerem, de természetesen nem értek velük egyet. Ha egy pártra tömegek szavaznak, azaz megbízzák, hogy elveit próbálja megvalósítani a gyakorlatban, köteles vállalni a kormányzati szerepet, ha erre lehetősége nyílik. Nem beszélve arról, hogy ki tudja, milyen helyzetben lenne az ország ’98-ban, lehet, hogy még nagyobb nehézségekkel találnánk magunkat szemben, mint most. Ügy gondolom, a három meghatározó politikai erő, azaz a konzervatívok, a liberálisok és szocialisták közül egyik sem fog többséget szerezni, tehát koalícióra lesz szükség. Szerintem valamiféle szocialista-liberális koalíció lenne a legszakszerűbb, a leghatékonyabb, legalkalmasabb, hogy az országot kivezesse a jelenlegi nehéz helyzetből. A mai koalíció saját elképzeléseihez képest is gyenge teljesítményt nyújtott. Ennek a fenntartása, esetleg némi átrendeződéssel lehetséges, de aligha lenne sikeres. Megfelelő koalíciós tárgyalások alapján az MSZP hajlandó lenne kompromisszumra is az érdekében, abba azonban nem menne bele, hogy alárendelt szerepet játsz- szon, mint a mostani koalíció egyes tagjai. Egy adott kompromisszumhatár alá nem mehetünk, hiszen miért vennénk részt a kormányban, ha semmit sem tudnánk megvalósítani az elképzeléseinkből?- Az MSZP a külső szemlélő számára rendkívül egységes pártnak látszik, csak nagy ritkán hallani belső vitáikról. Pedig sokszínű párt, van például hívő tagozata, s olyan is, amelynek elveit nem sok választja el a Munkáspárt elveitől. Hogyan tudják megőrizni az egységet?- Valóban, vannak a szocialista pártban is ellentétét; nézetek, de ezeket mindig politikai és nem személyes vitákban ütköztetik. Ezért lehet sokszínű,' ■ és mégis egységes. A viták' egyúttal termékenyítőén is hatnak, új gondolatokat, ötleteket eredményeznek. Nálunk megvan az egyes szervezetek és személyek szuverenitása. Ez a jelöltállításban is megmutatkozott. Ez egyébként a párt iránt növekvő rokonszenv egyik alapja is. Egy párt belső élete, konfliktusmegoldó mechanizmusainak működése mutatja, hogy az illető párt hogyan befolyásolná az ország életét kormányzati szerepben, hogyan kezelné a társadalom konfliktusait.- Ismeri-e ellenfeleit a választókerületben, s kit tart a legveszélyesebbnek?- Jelölttársaimat nem ellenségnek, még csak nem is ellenfélnek, hanem versenytársnak tekintem. Nem legyőznünk kell egymást, hanem versenyezni kell, hogy kinek sikerül megnyerni a választók többségének bizalmát. A kampánynak ebben a szakaszában még nem akarok senkit megnevezni mint legerősebb versenytársat, hiszen azt sem tudjuk, kik szerzik meg a szükséges mennyiségű kopogtatócédulát. Én arra törekszem, hogy ne sértsek meg senkit, s föllépek azok ellen, akik bárkit sértegetnének a kampány során. Nem volna jó, ha bárki is úgy érezné, akár a jelöltek, akár a választók közül, hogy őt legyőzték, vesztes lett. Arra gondoltam, mindebben sokat segítene, ha a választókerület összes jelöltje leülne egyszer egy sörre, mondjuk a jászapáti Pa- nyelóban, beszélgetnénk, megmutatnánk, hogy ebben az elvaduló választási kampányban is lehet normális emberként viselkedni. Bistey András
