Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-25 / 71. szám
1994. március 25., péntek Kultúra 5 Feltámad a mozi? „Néha én is csodálkozom, hogy létezünk” A moziszakma tartott nemrégiben kisebb ünnepséget abból az alkalomból, hogy a törökszentmiklósi filmszínház előcsarnoka átalakult, megszépült - következő bizonyítékaként a Tisza Mozi Kft. és a város önkormányzata közötti jó együttműködésnek. Nemrégiben a homlokzat készült el, melyhez a város 700 ezer forintot adott. Nem gyakori egy magánvállalkozás és egy önkormányzat között az ilyen jellegű viszony. Azóta eltelt néhány hét, és mi megkérdeztük Demeter Istvánt, a Tisza Mozi Kft. ügyvezető igazgatóját, milyen híreket hall Miklósról.- Csak jókat. Hogy a mozi belülről átalakult és tetszetősebb, vonzóbb lett a környezet, sokkal többen látogatják a filmszínházat. Mióta a kft. szolgáltatja a műsort, tízszeresére nőtt a forgalom. De szerepel további terveink között, hogy az erkélyt is berendezzük, éppen most nézegettem a szőnyegeket, székeket, az udvaron is szeretnénk egy mozit „csinálni”, ahol majd szürkülettől kezdve pereghet a film, a szabad ég alatt.- Űrt töltött be a cég, amikor megalakult?- A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Moziüzemi Vállalat, miután nem tudta nyereségesen üzemeltetni a filmszínházakat, igyekezett ezt a nehézséget lerázni magáról, és 1991-ben megkezdte a mozik visszaadását az önkormányzatok részére. Demeter István, a Tisza Mozi Kft. ügyvezető igazgatója Nem fizetett vissza olyan díjakat, amelyeket egyébként kellett volna, amelyekből a mozik folytatni, tartani tudták volna működésüket, az ellehetetlenülés állapotába került a megyei mozikör, a filmszolgáltatók is bojkottálták ezt a rendszert, és akkor felkértek bennünket, szolgáltassuk mi a műsorokat, itt a megyében. Ebben a játékban voltak elég sötét dolgok is.- S a Tisza Mozi Kft. mint fehér hableány fig kikerülni ebből a dologból?- Meggyőződésem. A törökszentmiklósi mozi sem volt gazdaságos, így az önkormányzat a Tisza Mozi Kft.-t kérte fel. Talán a kapcsolathoz az is hozzájárul, hogy a kft. igen ismertté vált a megyében . . .- Mekkora területen, hány településen van jelen?- A megye öt legnagyobb moziját mi üzemeltetjük, és a nem általunk üzemeltetett mozik kétharmad részét is mi látjuk el műsorral. Gazdaságilag igazán nem éri meg. Ez egy hosszú távú elképzelés, a klasz- szikus értelemben nem befektetés.- Mi hoz bevételt a cégnek, ha a fó profilja gazdaságtalan?- A megye legnagyobb mozijai azért meghozzák a betevőt. Egyébként néha én is csodálkozom, hogy egyáltalán létezünk. Szinkronizáltunk már filmet, és ott van a videotéka, ami rendkívül népszerű, üzemeltetünk a mozikban kisebb büféket is, nagyjából ez a bevételi körünk.- Ebben a moziban is van videotéka, mint látom. Nyilván nagyobb választékot tud nyújtani, mint az éves moziműsor. De csak populáris filmeket választhatunk a tékából?- Az a kínálat, amit a téka tud nyújtani, valóban sokkal szélesebb közönséget tud kiszolgálni, és tartalmaz olyan értékeket, amelyeket ha ma a moziban tűznénk műsorra, nem lenne siker. Azok is választhatnak a tékából, akik a művészfilmeket kedvelik, találhat magyar, francia, lengyel, orosz, cseh filmeket.- A nagy mozikban fognak egyáltalán kerülni müvészfil- mek?- Moziban ezek a filmek általában megbuknak, ritka a kivétel. De például a jövő hónapban a Nemzetiből indul és utazik majd megyeszerte néhány Oscar-díjas film kópiája. BG Václav Havel a színházkészítőkhöz és -barátokhoz Színházi világnap: március 27. A 33. színházi világnapon - március 27-én - Václav Havel drámaíró, a Cseh Köztársaság elnökének gondolatait olvassák fel világszerte. Václav Havel 1994. évi - a színházkészítőkhöz és a színház barátaihoz írt - üzenetében hangsúlyozza: „Nem igaz az, hogy a televízió, a film, a video, valamint korunk más vívmányai miatt a színház veszít jelentőségéből. Úgy tartom, épp fordítva van, s hogy pont a színház minden másnál alkalmasabb arra, hogy igazán apellatív módon mutasson rá a világot fenyegető sötétségre és a reményt hozó fényre egyaránt.” Havel üzenete rámutat: „a színház az egyetlen olyan műfaj, ahol ma és nap mint nap egy másik embert megszólító élő-eleven ember van jelen. Felhívom Önöket, hogy gondoljanak e pillanatban szarajevói kollégáikra. Ők ugyanis pontosan azt teszik, amiről én beszélek: a lélek szabadsága, a párbeszéd ápolása és a konkrét emberi kommunikáció segítségével szegülnek szembe az országukban dúló szörnyű háborúval.” (MTI) „Kitűnt, hogy a törvénytelen magyar papírpénz a lázadásnak fő segédeszköze” Fejezetek a Kossuth-bankó történetéből Magyarországon az 1848-49 -es forradalom és szabadságharc teremtette meg az első önálló, magyar papírpénzeket. A nemesség adómentességének megszüntetésével, távlatokban is létrejöttek ekkor a modern értelemben vett államháztartás alapjai. Az első felelős kormány pénzügyminiszterévé 1848. április 7-én nevezték ki Kossuth Lajost, aki a nemzet önfeláldozására számítva, ötszázalékos kamatra, már május 23-án kölcsönt kért. Közadakozásként nemcsak ércpénzt, hanem ékszereket és osztrák jegyeket is elfogadott. A kölcsönből befolyt nemespénz lett a magyar bankjegyek fedezete. A kormány június 17-én megállapodást kötött az 1841-ben alapított Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal, miszerint a befolyó kölcsönből ötmilliót fedezetként letesznek, amiért a bank 12 és fél millió értékben egy- és kétforintosokat hoz forgalomba. A bécsi banknál - az 1866-ig tartó szabadalomra hivatkozva - tiltakozást váltott ki az első magyar bankjegyek megjelenésének híre. 1848. július 10-én Kossuth 200 ezer főnyi katonát és 61 millió hitelt kért. A képviselőház válasza: „Megadjuk!” volt. így a megszavazott 61 millió forint hitel alapján kerültek kibocsátásra az első magyar államjegyek, amelyek közül a legelső az 1848. szeptember 6-án megjelent ötforintos volt, ezt követték a száz és tíz forintos jegyek. Az értékük, mint az a szövegükben is bentfoglalta- tik: a közállomány által van biztosítva. A mindennapi forgalom lebonyolítását az aprópénzek hiánya továbbra is akadályozta. Ezért Kossuth az 1849. január 9-i debreceni országgyűlésen engedélyt kért aprópénzek verésére, illetve 15 és 30 krajcáros kincstári utalványok kibocsátására. Az engedélyt meg is kapta, s az utalványok - mivel Kossuth előre készült - január 1-jei dátummal meg is jelentek. A krajcárosok aláírója Völgyi Ferenc kincstári főpénztámok volt. Hogy mennyire nagy szükség volt krajcárosokra, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy aprópénz pótlásul az egy forintost négy, sőt nyolc darabra is szétszabdalták. ’48/’49 fordulójától megkezdődött a pesti jegynyomda vándorlása. Előbb Debrecenbe költözött, majd 1849 májusában visszavitték Pestre, de július 1-jén már Szegeden üzemel, ahol a város körülzártsága miatt papírgondok jelentkeztek. Szegeden 20 sajtó dolgozott, és egy perc alatt tíz nyomás történt. Tíz-tizenkét nap után Aradra szállították a gépeket, ahol - Kossuth nagy bánatára - Görgey kezébe kerül a bankjegy- nyomda. Arad 1849. augusztus 17-i osztrák kézre jutásával ért véget a tiszavirág életű, önálló papírpénz-kibocsátás. * * * Arad elestét megelőzően sem nézte tétlenül Ausztria a magyar bankó térhódítását, csakhogy neki is megvoltak a pénzforgalmi nehézségei. Windisch- grätz Alfréd herceg, a császári hadak magyarországi főparancsnoka ugyan az uralkodó 1848. november 6-i - a magyar bankjegyek további gyártását tiltó - parancsával érkezett hazánkba, miszerint, ha szükséges, fegyverrel kell kikényszeríteni e rendelet betartását, ám megoldhatatlan akadályt gördített ennek útjába az a tény, hogy Ausztria nem tudta pénzzel ellátni az országot, sőt, saját katonáit sem. 1849 első két hónapjában szinte kizárólag a Kossuthék által vert, illetve nyomtatott pénz forgott még az osztrákok megszállta területeken is. Ezt támasztja alá az a jelentés, amelyben 1849. február 15-én Trencsén megye királyi biztosa írja: „Kötelességemnek tartom Ofóméltóságának figyelmét legalázatosabban felhívni. . . Az ezüstpénz forgalma teljesen megszűnt, sőt már a rézpénz hiánya is erősen érezhető. Trencsén városában a felkelők hónapokig tartózkodtak és csak magyar pénz van forgalomban. . . amennyiben az adókat érvényes pénzben kell behajtani, ezt nem tudom szavatolni Windischgrätz és az ideiglenes polgári igazgatás nem tehetett mást, mint hogy hallgatólagosan tudomásul vette a magyar bankjegyek forgalmát, sőt, adóba is elfogadta. Azonban keményít a rendszer. Március 8-án kijön a teljhatalmú megbízott rendelete: „Miután kitűnt, hogy a törvénytelen magyar papírpénz a lázadásnak fósegédeszköze, kénytelennek érzem véghatározatilag kijelenteni, hogy a mai naptól kezdve a magyar öt és száz forintos jegyek semmiféle köz- és országos pénztárban el nem fogadtatnak." Elrendelték a bankjegyek beváltását, aminek a lakosság csak részben tett eleget. Nagy részüket a Tiszántúlra csempészték át, ahol még elfogadták fizető- eszközként. A Kossuth-bankó- kon gyakran olvasható: „három húszast, egy forintra számítva". Ennek az a magyarázata, hogy akkor egy forint hatvan krajcárral volt egyenlő. Az államjegyeket minden ellenszolgáltatás nélkül kellett beszolgáltatni, amelyeket látványosan - a Szén téren - égettek el. Ötvenmillió- nyi közvagyon semmisült meg ily módon. * * * A szabadaságharc bukásától 1878-ig, az Osztrák-Magyar Bank megalakulásáig csak osztrák pénzeket bocsátottak ki. A közös bankot a lakosság soha nem szerette. Az ország gazdasági függetlenségének gátját látta benne. A jegymonopóliummal rendelkező közös bank végleges felosztására 1922-ig kellett várni. * * * Meg kell emlékeznünk a Kossuth-bankók rövid ideig tartó feltámadásáról is. Kossuth Lajos emigrációja - az amerikai és angliai útja - során a magyar függetlenség érdekében megújítandó szabadságharc céljára bocsátott ki pénzt. 1852-ben New Yorkban egy, öt, tíz, ötven és száz dollárosokat, Philadelphiában egy, öt és tíz forintosokat magyar Szöveggel. Ez utóbbiakat Londonban is kinyomatta 1860-ban Cavour olasz miniszterelnök támogatásával. A bankjegyek nyomása a legnagyobb titokban történt, ám az osztrákok megtudták és pert indítottak Kossuth és a nyomdász Day ellen, a bankókat elégették. A dollárokat aradi minoritáknak sikerült Szerbia felől Magyarországra csempészni, azonban a több mint száz személyt elfogták és súlyos börtönbüntetésre ítélték őket 1854-55-ben. Hála a gyújtóknak, a Kossuth-bankók- ból még ma is fellelhető itt-ott egy-egy példány, amelyek az önálló magyar papírpénz kibocsátás kezdeteiről tanúskodnak. Simon Cs. József Egy szolnoki gyűjtő őrzi ezt az eredeti Kossuth-bankót Iránytű Kiss Tamás költő a Jászkunság legújabb számában Itt van a nyakunkon 1995, a Honfoglalás 1100. évfordulója és az időben egy évvel ezután következő világkiállítás, az expo. Ez alkalomból emlékezik a száz évvel ezelőtti millennium rendezvényeire Madaras Lászlóné, a Jászkunság legfrissebb számának Gondolkodó-jában. Vasy Géza, Rideg István tollából tizenhat oldalas összeállítás méltatja a kisújszállási Kiss Tamás életművét, aki Szurmay Ernő szavaival „a kunsági szülőföld legmelegebb hangú költője". A sok kötetes költő, író, tanár, esztéta, irodalomtörténész, literátor, a Nyugat harmadik nemzedékének tagja 1912-ben született és életre- szóló barátságot kötött Weöres Sándorral. Bagi Gábor történelmi összefüggések felvonultatásával száll be az „értelmiség lassú apadásáról” a folyóirat hasábjain már régóta zajló vitába, hangsúlyozva, hogy az értelmiség átmeneti depo- litizálódása önmagában még nem alvadás. A Kelet című rovatban a magyar-török kapcsolatokról olvashatunk két tanulmányt, míg az Itt vagyok honn .. .-ban a Tiszasző- lős határában feltárt szarmata településleletekkel és Jászberény térképtörténetével ismerkedhetünk meg. Zelei Miklós tévé- és Rigó József színikritikái a megszokott helyen, a folyóirat utolsó oldalain köszönnek ránk. Fotó a folyóirat címoldaláról: Kiss Tamás (középen) Nagyváradon 1943-ban Szabó Pállal és leányával, Erzsikével
