Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-24 / 70. szám

1994. március 24., csütörtök Szolnoki Extra 7 Tanügyi törvény előtt a román oktatás „Több millió erdélyi magyar sorsáról van szó” Kevés olyan nagy csalódás érte a magyarságot, mint az 1989-es forradalom utáni romániai változások. Szertefoszló re­mények, távolodó megbékélés és erőszakos, kisebbségellenes fel­lépések tarkítják a folytonosan változó képet. Most az utolsó fel­legvárak egyike, a magyar tannyelvű oktatás került sorra. Nagy F. István, az RMDSZ oktatási bizottsága aielnöke, a határon túli magyarság pedagógiai szervezeteinek nemzetközi tanácsko­zásán vett részt Szolnokon:- Negyedmillió gyerek tanul ma anyanyelvén, magyarul Er­délyben, és sorsuk, jövőjük nem utolsósorban attól függ, képe­sek vagyunk-e fellépni érde­kükben. A forradalom óta 33 színma­gyar középiskola létezik, helyt­állnak ezek között a nehéz kö­rülmények között, biztosítva a tanuláshoz való jogot. A forradalom után sem könnyebb Kérdés azonban, hogy ezek a formai eredmények milyen tar­talmi változásokat képesek biz­tosítani az erdélyi magyar fiata­lok számára. Ismert tény, még talán Kárpát-medence szintjén is, hogy a román oktatás mérhe­tetlenül alacsony szintje csőd­tömeget eredményezett. A tanu­lók és tanárok túlterheltsége, ideológiai erőszakoltsága és méltatlan, lealacsonyító mun­káknak a végeztetése meghozta eredményét. A nehéz iskolatáska azonban a forradalom után sem lett könnyebb. Reméltük, a formai változások tartalmiakat is eredményeznek. Eltelt két-há- rom hét, mire rádöbbentünk, ennek nyoma sincsen. Tovább nőtt a feszültség, és veszélybe kerültek az akkor kivívott eredmények is.- A törvényi szabályozás mennyire engedékeny és tole­ráns a nemzeti kisebbségek iránt? Biztosítják-e a megillető jogokat?- A tanügyi törvény, avagy ahogy itt Magyarországon ne­vezik, az oktatási törvény hiá­nya rányomja bélyegét az egész oktatásügyre. Készül, toldoz- gatják-foldozgatják, de az elénk kerülő változat egyre rosszabb­nak tűnik. Már bizottsági jóváhagyás előtt áll, s félő, ha bevezetésre kerül, alapjaiban rázkódtatja meg az iskolák helyzetét. Summázva, rosszabb, mint a diktatúra idején bármikor is meghozott rendelet. Szá­munkra, a magyar tannyelvű oktatásban tevékenykedők számára pedig egyenesen ka­tasztrofális. A tervezet teljesen lehetet­lenné teszi az anyanyelvű szak­képzést. A felsőfokú oktatásban a műszaki, az egészségügyi, a jogi, a közgazdasági szakem­berképzést csak román nyelven engedélyezi. És egész sor olyan korlátozást tartalmaz, ami poli­tikai tartalommal kitöltve az ok­tatási törvényt a hatalom eszkö­zévé tehet. A jelenlegi politikai vezetés tovább folytatja azt az immár lassan háromnegyed évszázada tartó erőszaktevését, ami az ok­tatást a homogenizálás szolgála­tába állítja. Elnemzetietleníti a fiatalságot, játékszerként fel­használva őket a hatalom meg­tartásáért folytatott harcban. A tiltakozásokra látszatintézkedések Évtizedek óta folyik ez a küzdelem könyörtelen módsze­rekkel, gátlástalanul. Néha en­gedtek, mikor Magyarországon például forradalom volt. 1957-ben is lazítottak a bilin­cseken, vagy amikor nagy volt a nemzetközi tiltakozás - ezek csupán látszatintézkedések. A valóságban az igazi szán­dékot, a monolitikus állam fel­építését sohasem tévesztették szem elől. 1989-ben komoly il­lúzióink voltak, amiket azonban szinte napok alatt tönkrezúztak. A helyzet most cseppet sem bi­zakodó.- Mit tehet az RMDSZ és mit az erdélyi pedagógiai szerveze­tek e romlás megakadályozá­sára?- A gyerekek közel harmada román tannyelvű iskolába irat­kozott be. Talán a félelem vagy a karrier egyengetésének bizto­sabb útja vitte oda őket, de el­hagyták a magyar iskolát. A tanügyi hatóságok pedig min­dent megtesznek annak érdeké­ben, hogy tovább romoljék a Keresik a kapcsolatot az egyházzal is Színes klubélet időseknek is Szolnokon jelenleg hat he­lyen működik az Egyesített Szociális Intézmény keretén be­lül idősek klubja. Azelőtt idő­sek napközi otthonának nevez­ték, ám feladatát tekintve most is ugyanolyan rendszeres ellá­tást jelent az öregek számára, mint amikor a régi néven mű­ködött. A Thököly u. 7.-ben található az I. sz. intézmény, melynek vezetője Vörösné Pusztai Beáta elmondta, hogy jelenleg 33 idős ember látogatja rendszeresen a klubot, ahol reggel 7 órától dél­után 16.30-ig nappali gondozást kapnak, háromszori étkezéssel. A mindennapi életet különböző programokkal teszik színe­sebbé. Akik ide járnak, nincs gond­juk a háztartásra, rezsiköltségük csökken, hiszen benn töltik el napjaikat, televízió, rádió áll rendelkezésükre, mosási, für­dési lehetőségük is van. Mindez segítség lehet a hozzátartozók­nak is, s a szolgáltatásért nem túl magas, nyugdíjtól függő térí­tési díjat fizetnek. Arról, hogy milyen progra­mokat szerveznek, a követke­zőket tudtuk meg: Vörösné P. Beáta: - Az ün­nepeken kívül negyedévente közös névnapokat tartunk, ezek igazán jó hangulatban telnek, zenével, tánccal. Farsangra két másik klubot is meghívtunk, részt vettünk a Mindenki kará­csonyán is. Felvettük a kapcsolatot a Belvárosi iskolával, ahonnan Posta Zsoltné vezetésével eljöt­tek a negyedikesek, és műsort adtak karácsonykor, s a nőna­pon is. Az idős emberek nagyon örültek' a gyerekeknek, meg is vendégeltük őket. A klubba járó nénik szerint mozgalmas az élet, örülnek a lá­togatásoknak, s ők is szívesen mennek. Megemlítik a decem­beri kézimunka-kiállítást, a far­sangot, ahol jelmezbe öltöztek. Tervezik, hogy megnézik a Máli néni c. darabot, és szíve­sen vennék, ha néha kaphatná­nak ingyenes színházjegyet is, s lenne magyamóta-est, termé­szetgyógyász előadás. A negyedikes Kovács Milán elmondta, hogy verseket, dalo­kat tanultak meg, ajándékot ké­szítettek, s az idősek közül né- hányan nagyon meghatódtak. Kovács Judit: - Jólesett az időseknek örömöt szerezni. Szeretjük őket, mert kedvesek, s biztos, hogy fogunk még .menni hozzájuk. A vezetőnő szeretne még több érdekes élményt szerezni az idős embereknek olyan prog­ramokkal, amikor kimozdulhat­nak egy kicsit. Szükségük lenne egy buszra, mert pl. szeretnének elmenni Szegedre a Dómba egy misére. Nincs videolejátszójuk sem, pedig az ünnepeket felvették, csak éppen visszanézni nem tudják. Keresik a kapcsolatot az egyházzal és más klubokkal is. S hogy aki közelebbről sze­retné megismerni a klub életét, ezt megtehesse, nyílt napot tar­tanak március 28-án, hétfőn 8-tól 16 óráig, amikor minden érdeklődőt és hozzátartozót szí­vesen látnak az I. Sz. Idősek Klubjában.- em ­színvonal. Ennek következté­ben sok a szülőföldjét elhagyó, áttelepülő. A számok könyörte­lenek. Harmadannyi a keresz­telő, mint a temetés. Hivatalos adatok szerint is félszázezer ember hiányzik, ami beláthatatlan következmények­kel jár. Miközben még tartja magát jó néhány színmagyar középiskola, a felsőoktatás kér­dése már politikai ügy. Ebben a helyzetben az RMDSZ egyet tehet. Megpróbálja összefogni az alulról szerveződő pedagó­giai társaságokat, egységes ke­retbe foglalni a szervezeteket. Számítanak a román értelmiségre Az óvodától a középiskoláig, a felsőoktatástól a gyakorló pe­dagógusokig együttesen vesz- szük fel a harcot a jogok meg­kurtításával szemben. Ebben számítunk arra a román értelmi­ségre is, akik magukénak érzik a megbékélés ügyét. Sajnos, ma még ők vannak kevesebben.- Ön Nagyváradról a Bihar megyei Pedagógiai Tanács el­nökeként is jött. Milyen ott a helyzet?- Megyénk egyelőre még a béke szigete. A tanügyi hatósá­gok mindennemű jogfosztó, erőszakos akciói ellenére isko­larendszerünk működik, a há­rom váradi középiskola él, te­vékenykedik. De az ellenpropa­ganda hatásosságát nem becsül­hetjük le. Félelemkeltés, anyagi eszkö­zök megvonása és különféle kampányok hatására ott tartunk, hogy megyénkben 22 ezer gye­rek jár ma magyar iskolába, míg több mint tízezer már román tannyelvűbe. Főként a kevésbé gondol­kodó szülők viszik oda gyerme­küket, s ez mindannyiunk szá­mára nagy veszteség. Ezért is jöttem el erre a kon­ferenciára, hogy megismertes­sem kollégáimmal a jelenlegi helyzetet, egyfajta képet adjak az állapotokról, és a segítségü­ket kérjem. Nem pénzről, ha­nem erkölcsi támogatásról, eszközsegítésről van szó. Több millió ember, erdélyi magyar sorsáról van szó. Ha a pedagógia segíthet, ak­kor ezt meg kell tennünk. Mindannyiunknak. Csilléi Béla EGYÜTT MARADTAK. A három testőr jutott eszembe, mikor az Ady Endre út 6-8. szám alatti fodrászüzletben megláttam őket. Éva, Tibi és Ica éveken keresztül együtt dolgoztak a Kossuth téri fodrászatban. Mikor megszün­tették az üzletet, ők megpróbáltak továbbra is együtt ma­radni. Vállalkozók lettek, és a Fodrász Szövetkezet Ady Endre úti szalonjában helyiségeket váltottak maguknak. Mivel a bolt férfifodrász részlegében éppen három ember dolgozhat együtt egy műszakban - így együtt is maradha­tott Tóth Attiláné, Tóth Tibor és Urbán Lászlóné. (Fotó: Nagy Zsolt) 1991 nyara óta magánvállal­kozásban üzemeltetik a Peli­kánt. Elsődleges indokként az szolgált erre, hogy a korábbi öt éven át veszteséges volt a léte­sítmény. Korábban tizenkét ve­zető volt a szállodában - most viszont kétszemélyes vállalko­zásban üzemel. Ha úgy alakul a helyzet, a két vezető is bekap­csolódik a vendégfogadásba, sőt a főzésbe, a tálalásba is. 1975-ben százötvenen dol­goztak a Pelikánban, ma csak negyvennyolcán. Igaz, hogy közben a bár (most játékterem) és az utazási iroda levált a szál­lodától, de a radikális létszám- csökkentés nemcsak ennek tud­ható be, hanem a racionális^ gazgálkodásnak is. Bár a keleti kapuk átjárható­sága sokkal szabadabb, mint a korábbi évtizedekben volt, a ré­ginél mégis jóval kevesebb a vendég a Pelikánban. Erre a magyarázat: potencionális lehe­tőségek is kellenek az adottsá­gokhoz. Hiába tudna a Pelikán keleti csoportokat fogadni, az ottaniaknak nincs pénzük az utazáshoz. Ez már tavaly is így volt a keleti régióban, s így ter­mészetesen Szolnokon is. Fül­lent az, aki ebben a térségben virágzó idegenforgalomról be­szél. Az ugyanis csak stabil gazdasági viszonyok között lendül fel. Ha a gazdasági hely­zet labilis, akkor pang az ide­genforgalom, Még akkor is, ha megvannak hozzá a megfelelő adottságok. Gyökeres koncepcióváltás A hetvenes években a Peli­kán „töltése” jó ötven százalék­ban a volt szocialista országok­ból történt. Ma viszont azokból a vendégseregnek legfeljebb tíz százaléka érkezik. A szállodai helyek kb. 35 százalékát nyu­gati üzletemberek foglalják el. Ez a helyzet gyökeresen meg­változtatta a Pelikán idegenfor­galmi koncepcióját. Nemcsak az éttermet kellett átrendezni, hanem a vendéglátói felfogást is alaposan átalakították. Ennek köszönhető, hogy kevesebb ugyan a vendég, de jóval több az egy főre jutó fogyasztás. Természetesen nem csak erre számítanak a szálloda vezetői. Január végén s február elején például lengyel diákoknak biz­tosítottak üdülési lehetőséget. A közelgő húsvéti időszakban pe­dig a Szabó András, kunhegyesi alpolgármester által szervezett nemzetközi ifjúsági labdarúgó­torna központja lesz a Pelikán. Több ország fiataljait ott szállá­solják el. Külön gonddal ké­szülnek a magyar és a rene­szánsz estre. A vendégek köré­ben bizonyára osztatlan sikert árat majd az egészben feltalált sült bárány, pulyka, liba, kacsa, melyekből tetszése szerint ka­nyarint mindenki az állófogadá­son. Kihelyezett parlament Az utóbbi két-három évben neves vendégek - köztük Boross Péter, Togyán József, Csurka István s mások - fordultak meg a Pelikánban. Ha egyszerre ér­keztek volna, akár egy kihelye­zett országgyűlést is meg lehe­tett volna tartani. Ezen a képze­letbeli parlamenten, napirend előtt Rigó József bizonyára fel­tette volna a kérdést: mi lesz a továbbiakban a Pelikánnal? Az épületkomplexum ugyanis pri­vatizálás alatt áll. A betéti társa­ság szerződése 1997. január 2-ig szól. Ha nem tudják meg­venni a szállodát, újabb válasz­út elé kerülnek. Ezért is remélik; majdcsak növekszik a forgalom a keleti gazdasági kapukon, s annak kö­vetkeztében élénkül a turista- forgalom is. Simon Béla Szolnok 900. évfordulójának tiszteletére építették a Pelikán Szállodát. Az alapítók elsősor­ban tranzitállomásnak szánták a keleti tömbből érkező turista- csoportok számára. Természe­tesen a nyugati országokból is fogadtak vendégeket - de ottani csoportokkal nem számoltak. Mára alaposan megváltozott a szálloda helyzete, amit Rigó József, a Pelikán Bt. ügyvezető igazgatójának tájékoztatója sze­rint a következőképpen lehet összefoglalni: Egy tucatból kettő maradt Jó estét, SzóínokJ Barna Sándor felvétele t­....------------------------­S zolnoki életképek Fakókék farmernadrág. kinyúlt pulóver. A fiatalember - lehet vagy 25 éves - keze kérges, a bőre kirepedezve, a körme alatt fe­kete csík. Könnyes szemmel, élénken gesztikulálva magyaráz a mellette ülő idős, elhanyagolt férfinak. „Enni akartam, érted?! Nem pénzért törtem be, hanem mert éhes voltam. Egy fillért sem vettem el, csak kenyeret és kolbászt. Érted? Érted?! Éhes vol­tam.” Es hadar, hadar, és sír. Az idős férfi megsimogatja a kar­ját. „Éhes voltam .. ” Lassan feltápászkodik a székből. „Nem tudok itt maradni. Ki kel! mennem a levegőre.” Az idős féifi nem néz utána, ülve marad. Maga elé bámul, s csak néz a sem­mibe. * * * A kiskutya képtelen elmozdulni a bódé mellől. A hamburger zsíros, fűszeres illata betölti a levegőt. A kutya időnként hátrál egy lépést, ha valaki közelebb lép a bódéhoz. Bizalmatlan és éhes. Félelmet ébreszt benne a sok jövő-menő ember, de nem tud elszakadni az illatfelhőtől. * * * A hosszú, gondosan manikűrözött körmű hölgy lassan, ké­nyesen válogat a piacon. Az ananászokat nézegeti. Végül min­denből kér egy kilót. Diadalittasan, mohón nyomja a mellette álló, kényelmetlenül feszengő öltönyös férfikezébe zsákmányát: a kiwit, narancsot, banánt, ananászt.. . Miközben a parkoló­hoz mennek, nem néz senkire. Megpróbál úgy haladni, hogy senkihez ne érjen hozzá. * * * A lépcsőn fiatal apuka ül, térdén egy kisgyerek hallgatja ko­molyan, némán szavait. Talán most meséli el, milyen is a világ, s hogy ha jó lesz, kap egy kiskutyát, s talán egy nyuszit is hús- vétra. Cs. Csáti Réka Kézilabdatorna A 125. születésnapját ünneplő II. Rákóczi Ferenc Általános Is­kola tantestülete és tanulói által szervezett ünnepi rendezvényso­rozat mai programja 13 órakor kezdődik. A Rákóczi Kupáért az Abonyi Úti Általános Iskola, a Körösi Csorna Sándor Általános Iskola, az Újvárosi Általános Is­kola és a vendéglátó II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola fiú- és lánycsapata fog megmérkőzni. Az oldalt szerkesztette: Cs. Csáti Réka Majdcsak megnyílnak a keleti kapuk A Pelikán magánvállalkozásban Veszélyben a magyar tannyelv Erdélyben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents