Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-17 / 64. szám

6 1994. március 17., csütörtök Repül a szemét A környezetvédelmi területről A napokban elnyerte ideigle­nes méltó helyét a Katona Jó­zsef utca lakóinak háztartási hulladéka. A Szandaszőlős ha­tárában lakók eddig rendszerint a gátoldalba, környezetvédelmi területre hordták a szemetet, ami, ugyebár, nem helyes cse­lekedet. Munkatársunk értesí­tette a Cigány Szociális Köz­pontot erről, melynek dolgozói pénteken délután szemrevéte­lezték a környéket, és meggyő­ződtek arról, hogy az előbbiek­ben említettek megfelelnek a valóságnak - nyilatkpzta la­punknak Kisné Máté Ágnes, a központ vezetője. Mivel a Ka­tona József utcában igen sok hátrányos helyzetű, szegény ci­gány él, tüzelőre sem futotta nekik, ezért a gátoldali erdőből, tehát a környezetvédelmi terü­letről szerezték be a tüzelőt is. Természeti értékeink mind- annyiónk közös kincse. Hétfőn az önkormányzati hi­vatal városfejlesztési csoportjá­nak egy munkatársa ellátogatott a területre, segít megoldani a problémát, mely abból keletke­zik, hogy a Katona József utca földút, ezért a kommunális üzem nem tud gépkocsival be­hajtani, ennélfogva szeméttá­roló sem volt eddig. Kisné Máté Ágnesnek sike­rült kapcsolatba lépnie a kör­nyéken lakó Pap Zoltánnal, aki­nek a vízügyi igazgatóságtól megbízása van arra, hogy időn­ként begyűjtse az lehullott galy- lyakat, gondozza a fákat. ígé­rete szerint ügyelni fog arra, hogy az utcabéliek ne fosszák ki az erdőt, a központ pedig meg­próbál nekik tüzelőt szerezni. BG Jótékonysági est Pénteken este a Tisza Szálló termeiben nagyszabású jóté­konysági bált rendezett a szolnoki Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Általá­nos Iskola. Fellépett a Big-Band zenekar Schaff László vezetésével, a Pelikán Táncklub kis csapatai, vala­mint a most is mindenkit el­bűvölő szolnoki bűvész, Robin Hood. Éjfél előtt tombolahú­zásra került sor. A bált dr. Pe- téné Balázs Erzsébet nyitotta meg, s többek között el­mondta, hogy ennek az Össze­jövetelnek két célja van: egyik, hogy a tanárok és a szü­lök közelebb kerüljenek egy­máshoz, a másik pedig, hogy a bevételből bővíthessék a szá­mítástechnikai parkot, vala­mint a dobogókat. Felvéte­lünkön a Pelikán Táncklub bemutatója látható.-nzs­Magyar szó a határokon túl ■■■■■■■■■ „Visszatért a legsötétebb korok egy tannyelvűsége” Férfiakról - férfiaknak „Első a szó, majd a növény, végül a kés” A MÁV Kórház tudományos ülésén 1994. március 2-án hang­zott el „A jóindulatú prosztatanagyobbodás mai szemléletéről” című előadás. Jövőre lesz 20 éve, hogy - dr. Horváth József urológus főorvos vezetésével - a szolnoki MÁV Kórházban önálló urológiai osz­tály működik. Az elmúlt év decemberével bezárólag az osztá­lyon elláttak közel 8 és fél ezer beteget; a járóbeteg-szakrende­lőben mintegy 59 ezer szakvizsgálatot végeztek. Kegyetlen hírek jönnek a há­ború borzalmait élő Délvidék­ről. Nélkülözés, kitelepítések, asszimiláció és a menekültek, áttelepülők ezrei, a nagy hírű magyar iskolák romló helyzete, a diákok, tanárok számának csökkenése és eszközhiány. Til­tólistán a magyar nyelvű tan­könyv, a szépirodalom, a mód­szertani útmutató. Dr. Sátai Pál, a szabadkai Pedagógiai Akadémia docense a határon túl élő magyarság pedagógiai tár­saságainak szolnoki nemzetközi konferenciáján vett részt.- Van-e még magyar szó a Vajdaságban? Hallatszik-e még az emberek hangja?- Nagyon halkan és egyre csendesebben. Lassan szürkül, hiszen leszűkült a magyar tan­nyelvű iskolák oktató-nevelő munkájára, a vékonyka magyar nyelvű sajtó olvasására, az új­vidéki rádió hallgatására. A bankokban, a postán, a vasúton, a betelepülő szerbek nem isme­rik, nem hajlandók érteni a ma­gyar szót. A kisebbség pedig nem mer anyanyelvén beszélni. Ha megpróbál szóba elegyedni a tolóablak mögött ülő tisztvise­lővel, durván elutasítják. - Be­szélj szerbül! - förmednek rá, s az egyszerű emberek, akik ezt a hiperinflációs pénzt még ma­gyarul -sem tudják kimondani, magukra maradnak. A gazda­sági helyzet katasztrofális, a boltok üresek, s a piacon egy sa­látáért nagyobb kupac pénzt kell adni, mint maga a zöldség. Éjszakánként lövöldözés hall­ható, különböző félkatonai szervezetek, a hatóságok cinkos szemhunyása mellett, feldúlják a szórakozóhelyeket, rettegés­ben tartják az embereket. Élet­veszély ma magyarul megszó­lalni. Nemrégiben volt egy vita a belgrádi televízióban, ahol a szerb résztvevők büszkén ecse­telték, milyen jogokat engedé­lyeznek a kisebbségnek. Meg­engedik például, hogy anya­nyelvén gondolkodjon az em­ber. De többet nem.- Mit tehetnek ebben a hely­zetben? Van-e megoldás?- A jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság pedagó­giai szakosztályának elnöke­ként vagyok itt, s a tanácskozá­son kollégáimnak elmondtam, egyetlen esélyünk az alkotmány pontos betartása. Amit az előír, betartjuk, amit lehetővé tesz, azt megköveteljük. A törvény biz­tosítja az anyanyelvi oktatást ott, ahol 15 gyerek kéri. Ezt megpróbáljuk mindenütt elérni. Csakhogy a hatalom sokkal ügyesebb. Ahol nincs például magyar anyanyelvű tanár, ott alkalmaztatnak egy szerbet, aki - legnagyobb bánatára ugyan, de - nem tud, csak szerbül. így elveszett ez a lehetőség is. Pó­tolni pedig nem tudjuk, hiszen a tanárképzést szétverték, a diá­kok pedig inkább szerb iskolába mennek, bízva a jövőbeni bol­dogulásukban.- Mi motiválja a magyar is­kolák elhagyását? Félelem vagy karriervágy?- Talán mindkettő. A vegyes házasságokból származó gyere­kek inkább szerb iskolába men­nek, a többieket pedig a szüleik, félelemből, oda adják. Mint szakfelügyelő, már a nyolcva­nas években találkoztam ezzel a problémával. Akkor 25 száza­léka ment a magyar gyerekek­nek a többségi iskolákba. Mára ez elérte a 40-45 százalékot. És a menekülés csak folytatódik. A pedagógusok jó része áttelepült, aki tehette, átmentette gyerme­két is. Aki maradt, csendben meghúzta magát. Régi, nagy hírű iskolák alakultak át, szűn­tek meg, vagy egyszerűen beol­vasztották. A megmaradtak pe­dig olyan gazdasági helyzetbe kerültek, hogy jószerével még tankönyvük sincs. Visszatért a legsötétebb korok egy tanköny­vűsége, melyek minőségéről jobb nem is beszélni.- Miben segíthet az anyaor­szág? Mit adhatnak a pedagó­giai szervezetek?- Legfőképpen erkölcsi és nem feltétlenül anyagi támoga­tásra számítunk. Tudnunk kell, ebben a küzdelemben az anya­ország hivatalos és társadalmi közélete mellettünk, ügyünk mellett áll. Tankönyvek, mód­szertani füzetek, irodalmi szö­veggyűjtemények kellenének. Sajnos azonban ez kivitelezhe­tetlen. A legsötétebb romániai időszakot idézi fel a tiltás, amely nem teszi lehetővé Arany, Petőfi, Móricz művei­nek tanulmányozását. Világiro­daimat taníthatunk, de magyar irodalmat csak az ottani köny­vekből, melyek azonban már el­fogytak - a kör, szinte bezárult.- Van-e igény a magyar szóra, van-e diák- és pedagó­gus-utánpótlás?- A Pedagógiai Akadémia minden esztendőben felvett hatvan diákot. Napjainkra ez kétségessé vált. Az egyeteme­ken nincs más, csak szerb nyelvű képzés, és legutóbb kita­lálták, hogy a magyar nyelvet tanító tanárjelöltek is a többségi nemzet nyelvén kell, hogy ta­nuljanak. Kortárs és klasszikus magyar irodalmat, nyelvtant szerbül. Ez ellen kell fellép­nünk, ezért kell összefognunk, és ezért is jöttem el erre a ta­nácskozásra. Szeretnénk meg­akadályozni a pályaelhagyást éppúgy, mint az ország elha­gyását. Ha a pásztor elhagyja a nyáját, mit várhatunk a csendes többségtől? Nem engedhető meg, hogy a durva asszimilációt követelő nagyhangúaknak le­gyen igazuk. Kárpátaljával, Felvidékkel, Erdéllyel egy a gondunk, bánatunk. Most úgy tűnik, megértettük, a Kár­pát-medence nem csak földrajzi fogalom. Közösen kell fellép­nünk a magyarság ügyéért.- Változik-e valami, ha véget ér a háború? Szerbia tagadja, hogy ebben bármi része is volna. Mi az igazság?- Elvitték a magyar fiúkat, éppen csak láncra nem fűzték őket. Az én fiam is ott volt, mi­közben hallgattuk a frázispufog- tatókat. Egy ostoba háborúban, semmiért. Bízunk benne, hogy a szerb nép, az értelmiség ráébred lassan arra, hogy ez az út nem vezet sehová. Talán már látni némi derengést az alagútban. Ehhez kérjük az anyaország se­gítségét. Tegyenek azért, hogy a megillető jogok naprakészen jussanak el hozzánk. Ne lehes­sen kijátszani ismét az embere­ket egymással szemben. Ezért dolgozunk, és ezért is tartom si­keresnek ezt a szolnoki tanács­kozást. Minden ilyen lépés elő­rébb viszi az ügyet. Akkor még van remény. Csilléi Béla A kórház rendszeres havon­kénti tudományos ülésén tar­tandó előadás-sorozatba be­kapcsolódva, „férfiakról férfi­aknak” lehetne a címe azoknak az előadásoknak, melyek közül az első most hangzott el a jóin­dulatú dülmirigy-nagyobbo- dásról. Ősszel a prosztatarák­ról, a jövő év tavaszán pedig a prosztatagyulladásokról, a dülmirigy-kövesedésekről ter­veznek előadást. Elváltozások A dülmirigy (latin nevén: prosztata) a húgyhólyag alatt, a hátsó húgycső körül elhelyez­kedő mirigyes szerv, amely a végbél felől ujjal vizsgálható. A dülmirigy - többek között - mirigyei által termelt nedvével, a férfiondó nemzőképességé­nek egyik fontos tényezője. Jel­legzetes férfiszerv azért is, mert hím nemi hormonok nél­kül nem is fejlődik ki, illetve nem működik. A férfi szervezetében egyébként női hormonok is képződnek. A prosztata sejtjei­ben mindkét hormonféleségre érzékeny felfogó (vagy jel­fogó) alkatrészek (receptorok) vannak. Idősödő férfiakban, már 50. év után, a hím és női hormonok arányának eltoló­dása kihatással van a dülmirigy sejtjeire is, és azokban, növe­kedési és egyéb faktorok ter­melését elindítva, gócos sejtúj­raképződést indít meg. Ennek hatására a növekedés olyan fokú lehet, hogy a normális 20 g súlyú prosztata két-, három­szorosára, sőt többszörös nagy­ságúra is megnőhet. A prosztata nagysága még nem feltétlenül jelent betegsé­get, de ha ez a növekedés egy­ben olyan következményeket okoz, amelyek komoly pana­szokat váltanak ki, előttünk áll a dülmirigybeteg férfi. A kezdeti panaszok jellegze­tes fokozatos mechanikai elzá­ródás tünetei lehetnek: a vize- lés nehezen indul, és hosszabb ideig tart, a vizeletsugár elvé­konyodik, a beteg erőlködik, présel, és gyakoribb az éjsza­kai, hajnali vizelések száma. Eleinte a húgyhólyagban nem marad vissza vizelet. A beteg­ségnek ez a kezdeti fokozata az az állapot, amelyben a gyógy­szerei. kezelést feltétlenül al­kalmazni kell (növényi kivona­tok, hormonális gyógyszerek stb.). Ilyenkor a beteg még szakrendelőben, otthonában, járó betegként kezelhető, ellenőrzések mellett. Vannak bizonyos életmódbeli szigorí­tások, amelyek betartására fel­hívjuk a figyelmet: a sokáig egy helyben ülést, az alkohol fogyasztását, a vizelet sokáig történő visszatartását, a túlzott szexuális izgalmat, a székreke­dés kifejlődését ajánlatos elke­rülni. Kezdeti panaszok Van beteg, akinél a kezdeti elzáródásos panaszok mellett, illetve után a húgyhólyag mű­ködésének dinamikus zavara miatt úgynevezett irritációs tü­netek lépnek fel: azonnali, sür­gető vizelési inger; igen fáj­dalmas, nappal is, éjjel is egy­aránt gyakori kényszer, és néha olyan vizeletcsepegés, amelyet a beteg nem tud visszatartani. Ezek a panaszok működésbeli zavarra utalnak. Ilyen esetek­ben a műtét nem segít, vagy legalább is az esetlegesen el­végzett műtét után a panaszok változatlanul fennmaradhat­nak. Ebben az esetben - a ma forgalomban levő hatásos gyógyszerek közül - a Mini- presst adagoljuk. Minden prosztatás panasszal jelentkező beteget egyénileg kell elbírálni: kinek melyik fajta gyógyszert adjuk, illetve már olyan fokot ért el a beteg­sége, hogy műtétet igényel. A műtét lehet „nyílt” hasfa­lon, húgyhólyagon keresztüli, és lehet húgycsövön keresztüli „TÚR” műtét. Osztályunkon az elmúlt év őszéig csak az előb­bit végeztük; azóta, a megka­pott műszeregyüttes segítségé­vel a húgycsövön keresztülit is. A műtéti beavatkozás Ugyancsak egyénileg kell elbírálni, hogy a prosztata elhe­lyezkedése, nagysága, a beteg általános állapota stb. melyik műtéti módot engedi meg, ha egyáltalán a műtét elvégezhető. Elvünk mindig is az volt, hogy a javítás, a gyógyítás szándéka vezessen bennünket és ne az, hogy feltétlenül ope­ráljunk. így értük el, hogy az elmúlt 18 évben - e betegek csoportjában — 97 százalék­ban javulás, gyógyulás követ­kezett be. A műtéti beavatko­zás nem kis megterhelést jelent a betegnek, és számos szö­vődménye lehet. Szerencsére mi - közvetlenül a műtét után - csak egy beteget vesztettünk el (tüdőembóliában), és a késői szövődmények is elhanyagol­hatók. E betegség kórismézésében és gyógykezelésében begya­korlott elvek szerint évente - a szakrendelésen - közel két és fél ezer, panasz nélküli vagy alig panaszos férfi beteget vizsgálunk meg. A szűrést bár­kinél, beutalt panaszos férfinél elvégezzük, és a szakmailag szükséges tennivalót elindítjuk. Ma minden 50 év körüli korú férfinek 25-30 százalékos esé­lye van arra, hogy a hátralevő élete során a prosztatája miatt sebészi kezelésben részesüljön. A szűréssel, a korai felismerés­sel ezen próbálunk segíteni. Az alkalmazott kezelésben azt a sorrendiséget kell követnünk, amelyet már 3 ezer évvel ez­előtt, Asklepios kimondott: „Első a szó, majd a növény és végül a kés”. Dr. Horváth József Érdekvédelem, szolnoki elnökkel Gyógyszertári Szakdolgozók Egyesülete néven február 5-én új érdek-képviseleti szervezet ala­kult. Megalakulása a gyógyszer­tári beosztott dolgozók képvisele­tének megerősítése miatt vált szükségessé, s a szakszervezet és az asszisztensszakcsoport mellett a 18 ezer fős dolgozói réteg jobb informáltságát és védelmét sze­retné szolgálni. A Fővárosi Bíróság március 4-én jegyezte be az országos szervezetet, melynek elnöke Tóth Józsefné szolnoki gyógyszerki­adó szakasszisztens lett. Az el­nök asszony elmondta, hogy a folyamatban lévő gyógyszertári privatizálásban a körülbelül 1500 gyógyszertárvezető be­hozhatatlan előnyökre tett szert a Gyógyszerész Kamara, az ÁVÜ Rt. és a Népjóléti Minisz­térium tárgyalásain megszüle­tett pontrendszer miatt. A mint­egy 18 ezer fős nem gyógysze­rész szakdolgozók érdekeit nem képviselik a meglévő szervek. A Gyógyszertári Szakdolgozók Egyesülete a szervezet létszá­mának megfelelő súllyal részt kíván venni az ország gazdasági életében, a szakmai bérkategó­riák kidolgozásában; képviselni kívánja a tagok törvényes jo­gait, érdekeit. Célul tűzték ki továbbá or­szágos fórumok szervezését és a tagság véleményének nyilvá­nosságra hozatalát helyi és or­szágos jelentőségű kérdések­ben. Fontosnak tartják a kapcso­lattartást az állami és önkor­mányzati szervekkel is. Az el­nök asszony elmondta, hogy a hivatalosan bejegyzett egyesü­let a közeljövőben megtartja első országos gyűlését, ahova tagjait és csatlakozni kívánó munkatársakat is várják. Nem Nyugaton vagyunk! Én, balga, elhatároztam, hogy most aztán dezodort veszek. Miután nem magamnak óhajtottam, így nem egy konkrét már­kát, illatot kerestem, hanem a megajándékozni kívánt leányzó­hoz illőt. Nyakamba vettem hát a várost. Miután sokáig nem ta­láltam megfelelőt, betértem a Skálába, ahol végre tűrhető vá­lasztékkal álltam szemben. Egy nagy baj azonban volt. Nem tu­dom, egyedül vagyok-e a problémámmal, de a dezodor színéről, csomagolásáról nem tudom eldönteni, vajon milyen illatot rejt magában. így aztán szagolgatni kezdtem. Naná, hogy egy pi- curka kis illatfoszlányt sem tudtam felfedezni a szórófej mellett. Körülnéztem, hátha látok mintának kitett parfümöt, de mivel nem így volt, fújtam egy keveset a kupakba. „Mit képzel? A spray-bőlfújni tilos!” - zendült mellettem egy kedvesnek nem mondható női hang. „Elnézést, de akkor mi mó­don érezhetném az illatot? Mintadarabuk nincsen véletlenül?" „Nem Nyugaton vagyunk, nálunk olyan nincs!” - mondta a morc hölgy, és hátat fordított, hogy egy arra csellengő kollegi- nának elmesélje, minő sérelem, sőt sértés érte üzletüket: minta­darabot kértek! Náluk! Nekem meg eszembe jutott, hogy a hölgy minden bizonnyal azok közé tartozik, akik rém büszkék, hogy közép-európaiak, de halálosan megsértődnek, ha azt mondják nekik, hogy ez meg is látszik rajtuk. Cs. Cs. R. Március 1-jén ásványbolt nyílt Szolnokon, a Baross út 7. szám alatt. Az üzletben ékköves ékszereket, ásványokat, őslénymaradványokat, természetgyógyászati kőeszkö­zöket, dísztárgyakat lehet kapni. (Fotó: -mj-) Az oldalt szerkesztette: Cs. Csáti Réka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents