Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-16 / 63. szám

1994. március 16., szerda Politikai vitafórum 9 'TUfíét ten Az Agrárszövetség választási programja Az Agrárszövetség polgári ag­rárpárt. Programját a magyar vi­dék érdekeinek figyelembevéte­lével a társadalom egészére fo­galmazta meg. Egyértelműen pragmatikus programpárt, amely nem ideoló­giai alapokon, hanem a lehetsé­ges gyakorlat eszközeivel politi­zál. Az Agrárszövetség elkötele-. zett híve a szabadságon, demok­rácián alapuló társadalmi rend­szernek. Politizálásának célja, hogy kormányzati pozícióból olyan nemzetgazdasági folyamatokat segítsen elő, amelyek első lépés­ben a gazdaság rendbehozatalát, a stabilizációt és a növekedés fel­tételeinek megteremtését ered­ményezik. Az Agrárszövetség egy teljes körű program keretében fogal­mazza meg elképzeléseit és ezen belül kiemelt helyen az agrár- programját. Megalapozottnak te­kinti azt az állítását, hogy jelen­leg csak a költségvetési prioritá­sok világos megfogalmazásával és vállalásával lehet reális gazda­sági programot készíteni az or­szág számára. Az agrárszféra. válságának a megoldása az egyik, aminek prio­ritást kell kapnia. A mezőgazda­ság válságának megoldása és ez­zel az elfogadhtó árszínvonalú biztonságos élelmiszer-ellátás megteremtése mindenekelőtt a polgárok - közöttük a létmini­mum alatt élők - általános helyze­tének és közérzetének javulását eredményezi. Normális működése esetén az agrárágazat az ipar felé megren­delőként, a feldolgozóipar felé pedig kínálattal lép fel. Meg kell teremteni az ország külkereskedelmi mérlegének tar­tós egyensúlyát. A külkereske­delmi mérleg egyensúlyának egyik alapvető feltétele az, hogy egy korszerű, modem agrárága­zat piacképes árukínálattal és ka­pacitással jelenjen meg úgy a ke­leti, mint a nyugati piacokon. Nyugat-Európában a XXI. század mezőgazdaságát építik. Mi se haladjunk visszafelé a harmincas évek magyar agrár- modellje irányába! A visszaút a paraszti cselédsorok és cselédsor­sok felé vezet. Az Agrárszövetség modem ag­rárágazatot és modem magyar vidéket akar. Modernizáció nél­kül nincs versenyképes magyar áru, és nincs biztonságos terme­lés. Modernizáció nélkül a ma­gyar vidék lakóira hosszú távon a másodosztályú állampolgár sze­repe vár. Az Agrárszövetség azt akarja, hogy a magyar vidék lakója az ország egyenrangú, jómódú pol­gára legyen. Az agrárágazat rendbehozatala eszköz számunkra a magyar vi­dék viszonyainak rendezésére, az ott élők boldogulásának segíté­sére. Csak ennek eredményeként teremtődhet meg a vidéken élők gyarapodásának, polgárosodásá­nak lehetősége, a vidéki életlehe­tőségek javulása. Csak így adha­tunk megfelelő jövőképet a vi­déki fiatalok számára. Ezen az úton érhető el, hogy az ország egyre nehezebben viselhető ket- téosztottsága főváros és vidékre, mindkét fél javára oldódjon. A következő kormányzatban a mezőgazdaság szakirányítását azok végezzék, akik megfelelően szakképzettek és elkötelezettek a magyar vidéknek. A szakszerű és pragmatikus agrárpolitizálás ér­dekében a parlamentben is szak­embereket kell döntési pozícióba juttatni. Az Agrárszövetség biztosítja a tulajdon szentségét és hatékony­ságát! A magántulajdon híve. Szorgalmazza a tulajdon bizton­sága és a tulajdonosi érdekeltség megteremtését. A biztonságos és működő tu­lajdon kialakítása érdekében az Agrárszövetség megígéri, hogy haladéktalanul intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a kárpótlással földhöz jutottak ja­vára mielőbb megtörténjen a te­lekkönyvi bejegyzés. Szükséges a kárpótlási folya­matok haladéktalan lezárása. Az Agrárszövetség szorgal­mazza, hogy a privatizáció a jö­vőben tiszta, átlátható, hatalmi manipulációktól és korrupcióktól mentes legyen. Elfogadja, hogy a magyar gaz­daság jelenlegi állapotában nél­külözhetetlen a külföldi tőke részvétele a privatizációban, de szorgalmazza, hogy az állam a privatizáció során is fokozottab­ban védje a magyar fogyasztók érdekeit. A privatizáció folyama­tát kormányellenőrzés helyett parlamenti hatáskörbe kell he­lyezni. A privatizáció során előnyben kell részesíteni a mező- gazdasági termelők tulajdonszer­zését a feldolgozóiparban és a ke­reskedelemben. A működtetési és fejlesztési követelmények mellett a munkahelyek védelmének szempontjait is érvényesíteni kell az új tulajdonossal szemben. A hosszú távú és biztonságos élelmiszer-termelés és -ellátás érdekében szükséges, hogy egy­részről biztosítva legyen az agrár­termékek fogyasztói árának elfő-« gadható szinten tartása, másrész­ről pedig, biztosítva legyen a termelők érdekeltsége. Ezért az Agrárszövetség szorgalmazza a főbb termékek garantált felvásár­lási árának bevezetését. A magyar termelőket a nyu­gat-európaihoz hasonló színvo­nalú támogatásban kell részesí­teni. A leendő kormánynak nem­csak vállalkozásbarát, hanem a vállalkozásokat minden lehetsé­ges eszközzel támogató politikát kell folytatnia. Az Agrárszövet­ség ennek jegyében egy új, stabil gazdasági és jogi szabályozó- rendszer kialakítását kezde­ményezi. Új földtörvényre és agrárpiaci rendtartásra van szük­ség. Törvényi úton, szektorsem­leges kormányzati magatartással kell biztosítani a gazdálkodók jo­gát, miszerint maguk dönthessék el, hogy családi, farmer- vagy szövetkezeti gazdaság formában kívánnak gazdálkodni. Törvényi úton biztosítani kell az agrárágazat hosszú távú hite­lezési rendszerét és ennek for- ráspldalát. Új adórendszert kell bevezetni, amelyben növelni kell a személyi jövedelemadónak helyben ma­radó részét. Fokozatosan el kell érni, hogy a személyi jövede­lemadó 50 százalékával az ön- kormányzatok rendelkezzenek. Új szociális rendszert kell ki­alakítani, amelyben szét kell vá­lasztani a nyugdíjbiztosítást és az egészségbiztosítást. Alapvetően javítani kell a mezőgazdasági nyugdíjasok ellátását. Az Agrárszövetség szövetsé­ges párt. Leendő koalíciós part­nereinek kiválasztása során két szempont vezérli: a párt önálló­ságának megőrzése és agrárprog­ramjának érvényesítése. Szakmai érveket! A Köztársaság Párt Orszá­gos Elnöksége nyilatkozatot adott ki a rádióban történt el­bocsátásokkal kapcsolatban. Az alábbiakban ebből köz­lünk néhány jellemző gondö: latot. A Köztársaság Párt kizárólag olyan ésszerűsítési programot tud támogatni a közszolgálati médiánál, amelyeknek alapja a szakmai kritériumokon és nem a hatalmat éppen gyakorlók érték­rendjén nyugszik. A közvélemény-kutatások mé­rési eredményeinek ismeretében meggyőződésünk, hogy a rádió­tól elbocsátott munkatársak többsége sikeres és népszerű mű­sorok alkotói közül kerültek ki, akik a hallgatók által pozitívan visszaigazolt színvonalon nyúj­tottak szolgáltatást. így nem ma­gyarázható a rádió alelnökének azon döntése, amely a közmeg­ítélését tükröző objektív szak­mai véleménykutatások helyett, a társadalomnak csak egy igen szűk része által vallott ideológia alapján hozta meg döntését. Földárverés „Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kárpótlási Hivatal Horváth Gabriella hivatalvezető részére Tisztelt Vezetőnő! Most jutott tudomásunkra, hogy Kunmadarason 1994. január 26-(27-28)-án megtartott földárve­résen visszaélés történt! A helyzet a következő: az „SZ-9”-es tábla licitálásnál, már mikor felment az ak-kénti ár 1300 forintra, akkor sokan visszaléptünk. Most a napokban egy „szeren­csés” licitáló társunk eldicsekedett vele, hogy ő csak ezret fizetett ak-ként, mert a gép „tévedett”, és nem 1300 forint az, hanem csak ezer! Mondta is az „illető”, hogy meg lett „kenve” az a gép... Persze abban a SZ-9-es táblában mindenki 1000/ak-ért vette a földet. Bizo­nyára ők is „kenték” azt a gépet... Hát nem érdekes, 120 ember előtt 100 forintonként emelik az árat 1300-ra, majd a gép „téved”...? Meg kívánjuk jegyezni, hogy ez az SZ-9-es táblában lévő föld a leg­jobb, műút vezet hozzá! Kérjük, szíveskedjen kivizsgálni a leírtakat, majd nyilvánosan tájé­koztatni az Új Néplapban, mivel közérdekű bejelentés, lehet, hogy máshol is történt ilyen machináció! Tisztelettel: Özv. Páll Lajosné” A Nyílt térben megjelent írásokat változtatás nélkül közöljük, tartalmukért a szerkesztőség felelősséget nem vállal. A gazdaság és környezetvédelem érdekei egybeesnek Szociális érzéketlensége és az elnézett korrupciók miatt Biztos vesztésre áll a koalíció és megyénkben jelöltállításaival a KDNP A Köztársaság Párt képvise­lőjelöltjeinek hitelességére ko­rábbi életútjuk nyújt garanciát, jelentette ki Palotás János el­nök. A párt miniszterelnök-jelöltje kérdésekre válaszolva kifejtette, hogy a gazdaság érdeke nem el­lentétes a környezetvédelmi ér­dekekkel. Fontosnak tartja, hogy az új összetételű parlament az elsők között alkossa meg a környe­zetvédelmi törvényt, mely na­gyon szigorú normatívákat és szankciókat tartalmazna. Úgy vélte, rövid türelmi idő biztosítása után, el lehet érni azt, hogy az európai normának megfelelő értékek érvényesül­jenek a gyakorlatban. Kormányzati szerepvállalása esetén azonnali és teljes körű ér­tékálló nyugdíjat biztosítana a Köztársaság Párt, mondta a párt elnöke, hisz ennek alapját a több évtizedes folyamatos járulékfi­zetéssel megerősített szerződés alapozta meg, melyet minden­képpen be kell tartani. Úgy ítélte meg, hogy az erkölcsi kötele­zettségen túl, gazdasági megfon­tolások is amellett szólnak, hogy a nyugdíjasok fizetőképesek le­gyenek, hiszen a hazai piacon nem nélkülözhető a 2,7 millió állampolgár fogyasztása. A továbbiakban kifejtette a párt ifjúságpolitikai, lakáspoliti­kai és önkormányzati program­ját. A Köztársaság Párt Országos Elnöksége Olyan világban éltem, amely nem tudta elviselni, nem tűrte meg a másságot, más véleményt, márpedig nekem mindig eltért a véleményem, ezért mindig el kellett szenvednem a brutális igazságtalanságot. Mátészalkán, az Andrássy út 60.-ban, a recski büntetőbarakkban, fogdában, gúzsban és tovább ... Rettene­tes vallatóbrigádok törtek-zúz- tak, kínoztak éjjel és nappal, utána szembesítettek, de soha nem érték el, hogy aláírjak, ezért szembesítési jegyzőkönyvvel kellett beérniük! Lélekben soha meg nem törtek, küzdelmemet a magyarságért soha fel nem ad­tam! Mégis most a „KDNP sajtóre­ferense, a Jászkun Krónika ro­vatvezetője” távdiagnózisával lelki sebeket olvasott a Néplap Nyílt tér rovatában. Nem pszi­chiáter, de anélkül is kellene annnyit tudni, hogy a lelket az igazságtalanságok és üldözteté­sek elszenvedése csak erősíti. Ámbár nem ilyen elvont dol­gokra, hanem felsorolt tényekre, véleményekre kellett volna el­lentétes véleményt adnia, he­lyette „bagoly mondja a veréb­nek” módszerével sértett hiúság­ról, dühről, gyűlöletről, sárdobá­lásról az álnokság és demagógai szövegével áll elő, és elkerüli (elkendőzi), mellőzi a tényeket. Szememre veti még azt is, hogy a Kisgazdapártból 1989-ben kiléptem. Valóban - noha 50 évig tagja voltam - ül­döztetést szenvedtem érte, de 1956-ban azonnal részt vettem munkájában, majd 1988-ban is­mét ott voltam bölcsőjénél, nem pozíciót kerestem akkor sem benne. Otthagytam, mert illetéktele­nek, jogtalanok, méltánytalanok, pénz-, pozíció-, karriervadászok özönlötték el! Nem maradhattam kisgazda azzal a dr. Balogh Györggyel (jelenleg is képviselő valamelyik alakulatban, ráadásul a honvédelmi bizottság elnöke is, vagy tagja) kinek munkatársait, köztük engemet is elhurcolt az ávó, de a párt jogtanácsosi kará­ból még védőt sem adott egyőnknek sem, így Balogh úr mint a Volán Vállalat vezérigaz­gatója 1987-ben még a Munka Érdemrend arany fokozatát is megkapta jutalmul! Mi a magunkét megtettük, az áldozatokat elszenvedtük, de azt már elfeledték, hogy ha mi nem vagyunk, „az egypártrendszer még most élné virágkorát”, de már nélkülünk és nélkülük is! Ez csak mementó, de azt se fe­lejtsék el, hogy a Kisgazdapárt felelőtlen működésére már 1989-ben felhívtam a figyelmet, és ezt az eltelt rövid idő meg­dönthetetlen tényekkel bizonyí­totta! Most csak érzékelek, nem jö­vendölök: a koalíció a szociális gondokat, melyek már hangosan az égbe kiáltanak, nem érzékelte, nem vette észre, és a maga meg­engedhetetlen életmódjával ön­tötte a tűzre az olajat, eltűrte a sorozatos korrupciót, osztotta a törvénytelen végkielégítéseket, nem adott helyt a rétegek képvi­seletének, nem alkotott demokra­tikus választási törvényt, nem hozott új alkotmányt! Nem segítik, hogy végre alul­ról épüljön fel a magyar demok­rácia, mindenáron felülről akar­ják rárakni magukat minden áron és minden eszközzel a magyar népre, közpénzen rákorteskedni magukat, nem várják meg, hogy a magyar nép válasszon: amely módszer már eleve megbukik. Jól mondom, ez a módszer meg­bukik Szolnok megyében is és a Kereszténydemokrata Néppárt­ban is! Kinyilatkoztatom, hogy én az vagyok, akinek születtem. A párt nem határozhat meg engem! Nem tehetek róla, sem az ál­nokságot, sem a képmutatást, sem az önzést, karrierizmust, tör- tetést a pénzért, pozícióért, funk­cióért, hatalomért elviselni nem tudom, mert ezek előbb-utóbb a demokrácia bukásához vezetnek. Sorsdöntő napokat élünk, és csak alkotmányos, demokratikus rendszerben lesz megmaradá­sunk, helyünk Európában, és ezt minden pártban csak önzetlen tisztességes, becsületes emberek szolgálhatják és szolgálják! Bal­oldalon, középen, jobboldalon! Önzetlenül, a köz érdekében! A magyar jelen és a magyar jövő érdekében a Magyar Hazá­ért! Deák András Hiába várom... Tisztelt Képviselő Úr! Napok óta hiába várom a harmadik le­velét, csak nem sértettem meg valamivel, istenem, olyan bána­tos vagyok, csak nézek magam elé, a levél meg sehol, de mit ad isten, lapozgatom ezt az újsá­got, ezek sem tudják már, hogy mit kérjenek érte, piszok drága, hát látom ám, hogy mosolyog szemben velem a képviselő úr, szakasztott olyan, mintha élne, a többi jelöltnek még a szeme sem áll jól, kiabálok az asz- szonynak, hogy nézzed már, itt van a képviselő úr, azt írja, hogy háromszázötven törvényt csinált, hát az asszony már rög­tön a plafonon van, hát abból legalább százat biztos, hogy nem vállalnék, azt mondanám, hogy nem is voltam ott, akkor pont beteg voltam, vagy teme­tésre mentem, így cserreg az asszony, már megint fenn van neki a klimaksza, tetszik rá em­lékezni, ugye, na, ezt csak el­mondom a képviselő úrnak, magunk közt vagyunk, elment az asszony az esztékába a doki­hoz, lement a nap, mire hazaért, na ebből szedjen háromszor, de jobb lenne, ha két-három hetet a Kanári-szigeten időzne, mind­járt nem lenne olyan borzolt, na mondom, úgy látszik a doki máma már fél kettőkor totál mákos volt, pedig máskor csak este hatra szokott kifeküdni, hát én csak kalitkában tudok neked venni kanárit, a múltkor láttam egyet a lengyel piacon, háro­mért adták kalitkástól, de na­gyon gubbasztott, ott is hagy­tam, jaj, de hová is kanyarodok el, tisztelt képviselő úr, a törvé­nyeknél tartottunk, rászóltam az asszonyra keményen, most már elég legyen, mit aggatod itt a körmödet a képviselő úrba, mit kell annak dolgozni azért a kis pénzért, mennyi mindent fejben kell tartani, az istenben lehet va­laki ennyire okos, az egyik nap kutyaoltási törvény, a másik nap Duna-hajózás, gázlómély­ségek a Dunán, hajóvonták ta­lálkozása tilos, a harmadik nap, legyen-e a gyerekeknek hittan vagy ne legyen, és ez mind a képviselő úr vállán, hát, hogy most munka nélkül vagyok, van időm bőven gondolkodni, nem tudom a képviselő úrnak van-e erre ideje, szóval buta, tanulat­lan fejemmel sokszor úgy ma­gam elé gondolom, ahogy ott ülni tetszik a Parlamentben, borzasztó a felelősség, egyszer csak jön az az aranyos, mosoly­gós miniszterelnök úr, hozza kezében a törvényt, jön nagy szepegve, na nézzed már, Gyu­lám, jó lesz-e ez, Gyulám, mit mondasz ehhez, Gyulám, aztán csak áll vigyázban, várja, hogy át tetszik nézni törvényt szigo­rúan, na, ezt még tegyétek bele, aztán viheted a nyomdába, Peti, hát szalad is miniszterelnök nagy boldogan, ugrándozik a folyosón, jóváhagyta a Gyula, megdicsért a Gyula, a sok mi­niszter meg államtitkár boldo­gan rázza egymás kezét, nahát, ez a Gyula, a francot csinálnánk Gyula nélkül, olyan büszke va­gyok a képviselő úrra, szent igaz, amit tetszett írni az újság­ban, szó szerint, hogy ez kor­mány hozta a kevésbé rossz döntéseket, mint mások, tény­leg, hajói visszagondolok, hogy Muhi-pusztán úgy döntött a kormány, hogy vegyük magun­kat körül szekerekkel, és várjuk meg, hogy a tatárok halomra nyilazzanak bennünket, egy ki­csit később meg, hogy üzenjünk hadat Amerikának, hát ezekhez képest tényleg sokkal jobb dön­téseket hozott a képviselő úr kormánya. Tisztelettel: Kefe Nőkről - nőknek Március 8-a a sajtó számára, úgy tűnik, ma már nem ese­mény, csakúgy, mint a pártok zömének. Feltehetően ezért nem jelent meg egy sor sem a szolnoki Városi Művelődési Központban megrendezett, mintegy 350 hölgy részvételé­vel lezajlott nőnapi ünnepségről a megyei lapokban. A házigaz­dák, dr. Füle István és Iváncsik Imre, az MSZP képviselőjelölt­jei mindent megtettek a sikeré­ért, s ami fontos, mindezt poli­tikai felhangok nélkül, az ese­ményekhez illő visszafogott­sággal. Igazából nem érthető a sajtó és a pártok érdektelensége. Ta­lán csak azzal magyarázható, hogy maga a nőnap a szocialista mozgalomból nőtt ki, nem vi­tatva persze azt, hogy az elmúlt rendszer ezt is ugyanúgy pót- cselekvésnek szánta, mint min­den más ünnepet. Magyarán: sa­ját céljaira visszaélt vele. Mindez azonban nem magya­rázza a mai helyzetet. A rend­szerváltozás, a demokrácia meghirdetése ellenére sem nyi­tott meg új lehetőségeket a nő­társadalom előtt. Alig született olyan intézmény, törvény, in­tézkedés, ami a sajátos női ér­dekeket figyelembe venné, sőt: a női szerepről vallott konzerva­tív elképzelések föléledése kor­látozni látszik az eddigi dön­tésszabadságot is. A nők ma az átalakulás vesztesei közé tar­toznak, romlott munkaerő-piaci helyzetük, egészségük, nőttek terheik, és nőtt kiszolgáltatott­ságuk. A családok már a létező szolgáltatásokat sem képesek megfizetni. A konzervatív kur­zus a család és az anyaság szentségére hivatkozva minden családi terhet a szülők, az anyák vállára igyekszik átadni. A Szocialista Párt nem kí­vánja a nők helyett rangsorolni családi, munkahelyi, közéleti teendőiket. A nők választási szabadságát minden életsza­kaszban bővíteni kívánja: felté­teleket akar teremteni az olyan nyitott pályaváltó életvezetés­hez, a nők adottságaira építő mobilitás lehetővé tételéhez, amelyben nem kell kényszerűen és véglegesen választani a szakma és a családi szerep kö­zött, amelyben a feladatok tár­sadalmi segítséggel együttesen is elláthatók, de ha valaki más­ként dönt, minden életkorban van visszaútja a gyermekek mellől a munkahelyre és a munkából a rászoruló családtag gondozásához. A feladat még előttünk áll, s számunkra ezért sem lényegtelen március 8-a. Varga Béláné Szolnok Nem a halálbüntetés a megoldás A Köztársaság Párt az utóbbi hetek kiemelt erőszakos bűncse­lekményei ellenére is egyetért az Alkotmánybíróság 1990. évi íté­letével, mely megszüntette a ha­lálbüntetést. Meggyőződésünk, hogy a növekvő bűnözés követ­kezményeként jelentkező fé­lelemre és szorongásra nem a halálbüntetés visszaállítása a megfelelő válasz. Politikai hibá­nak tartjuk, hogy a választási kampány során az erőszak alap­ján kialakuló félelemre alapozva, felelőtlen politikai erők - szava­zatok reményében - társadalmi indulatokat kívánnak kiszolgálni. A nemzetközi tapasztalatok és a Köztársaság Párt véleménye szerint a halálbüntetés visszaállí­tásával a bűnözés növekedése nem előzhető meg, hiszen csak azon országokban sikerült a bű­nözést visszaszorítani, ahol a fel­derítés hatékonysága nőtt, ahol a bűnelkövető nagy eséllyel szá­míthat arra, hogy tette nem marad büntetlenül. A halálbüntetés visz- szaállítását nemzetközi jog­egyezményeink is kizárják. A Köztársaság Párt kormány­zati szerepvállalása esetén csak olyan lépéseket tervez, melyek harmonizálnak az európai jog­rendszerrel, így nem változtatna a jelenlegi legsúlyosabb büntetési tétel mértékén. Ugyanakkor je­lentős erőfeszítéseket tenne a bűnüldöző szervek hatékonysá­gának és technikai fejlesztésük növelése érdekében. A Köztársaság Párt Országos Elnöksége

Next

/
Thumbnails
Contents