Új Néplap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-16 / 63. szám

1994. március 16., szerda 7 Kunsági körkép Negyvenhárom év után Újra megnyílt a Mester-bolt Kiskunhalas-Kairó-Mezőtúr Magyar kukorica, egyiptomi kutatóval Vannak üzletek, melyet egy-egy település lakói - bárki üzemeltesse őket - évtizedeken keresztül eredeti nevén emle­getnek. így van ez a Mes­ter-bolttal. Amikor az áfész vil­lanyszerelő részelege működött benne, akkor is arra a kérdésre, hol találhatók, a válasz így hangzott: „Tudod, a Mester-bolt helyén.” Ma - 43 év után - újra Mes­ter-bolt a Mester-bolt. A keres­kedő Mester Ignácz és felesége, Molnár Zsófia 1927-ben nyi­totta meg élelmiszer-nagyke­reskedését, mely 1951-ig igen közkedvelt volt a városban - tudtuk meg Mester Évától. Az­tán a nagymamától 1951-ben elvették az iparengedélyt, az üz­lethelyiséget az áfész bérelte. Az elmúlt évben a család úgy döntött, ismét megnyitja az üz­letet. E döntést tett követte, melynek eredményeként három héttel ezelőtt a dédunokák, Csete Tibor és húga, Ágnes, édesanyjukkal együtt elkezdték a váráslók kiszolgálását. Naponta reggel héttől este hé­tig, szombaton és vasárnap dél­után háromig tartanak nyitva. Közel van a Szendi-iskola, így reggelente a pékáru, a péksüte­mény, a keksz és a csokoládé a legkelendőbb árucikk. Ebben az üzletben - a legtöbb mezőtúri élelmiszerbolttól eltérően - hét végén, előzetes feliratkozás nélkül is kapható friss kenyér. Már most széles az áruválasz­tékuk. Nagy figyelmet fordíta­nak a kívánságokra, a keresett árufélékkel folyamatosan bőví­tik üzletüket. Ami az „újra megnyitottunk” örömét kicsit megkeseríti, az, hogy a nagyszülők már nem ér­ték meg ezt a pillanatot. Lapterjesztés vállalkozásban Az Új Néplap hatfős mezőtúri terjesztői gárdájának „irányítója” Fehér Istvánná, aki vállalkozó­ként végzi ezt a munkát. Férje ti­zenegy évig postás volt, segíti feleségét e nehéz feladat elvégzé­sében. Az ő Szép Ernő út 4. szám alatti lakásukhoz érkezik hajnali háromkor az újságot szállító ko­csi, és innen indulnak el fél négy-négy óra között körzeteikbe a lapkihordók. Mint elmondták, nő a Néplap előfizetőinek száma. Az elmúlt két hónapban közel kétszáz új előfizetőhöz „kerekez­nek” a kézbesítők. Az idők fo­lyamán ők is cserélődtek, mivel a korai kelés és az induláskor könnyűnek ítélt feladat kifogott rajtuk. Áprilistól viszont már minden körzetben stabilizálódik a helyzet. Addig reklamációval élni, megrendelést leadni Istvánék la­kásán lehet. Mivel a Szép Ernő utca a szociális otthonon túl van, Fehér István ezért akik távolinak tartják, azok előfizetési igényüket lapunk he­lyi tudósítójánál, Czikkely Anná­nál is leadhatják, aki a 671-es te­lefonon érhető el. Mint arról lapunk hasábjain már beszámoltunk, március í-jétől új tulajdonosa van - a kiskunhalasi székhelyű Kiskun Kutató- központ - a mezőtúri és a kunszentmártoni Vetőmagnak. Elkép­zelhető, hogy az évtizedek óta „Borsónak” nevezett túri vállala­tot a következő generáció „Kukoricának” fogja nevezni? Mert­hogy a kutatóközpont főigazgatójával, dr. M. Samír Radyval folytatott beszélgetés alapján erre lehet következtetni.- Kutatóközpontunk feladata valóban a hibridkukorica neme­sítése, mivel célunk a kukorica­termesztés jövedelmezőségének fokozása. Ennek érdekében elsősorban a szárazságtűrő fajták nemesíté­sével foglalkozunk. Olyanok­kal, melyek nagy termőképes- ségűek, kiváló szálszilárdsá- gúak, gyengébb talajon is biztos termésadók. Ajánlott hibridje­inkből - több mint 30 fajta - a piac igényeinek megfelelő ve­tőmagot biztosítunk.- A két átvett vállalattal mi­lyen terveik vannak?- Elképzeléseink szerint egymást segítenék. A mezőtúri­ban válogatnánk a napraforgó- magot, melyet a kunszentmár­toni mint növényolajüzem is, feldolgozna. Gazdaságossági szempon­tokból ott egy műanyagfla- kon-előállító üzemegységet is létrehozunk. A mezőtúri egysé­günket szárítóval kívánjuk bőví­teni, de a kukorica és napra­forgó mellett az eddigi vetőma­gok előállításával, forgalmazá­sával is foglalkozunk.- Hibridjeik egy része már megvásárolható Mezőtúron. Jól tudjuk, hogy új hitellehetősé­gekben is lépni kívánnak?- Folyamatban van a Kiskun Bank létrehozása, és megkezd­tük az áruhitelezést a gazdasá­goknak. Szeretnénk az egykori „zöld hitelt” újra bevezetni. De emellett célunk Szolnok- Hajdú-Szabolcs megye vető­magellátásának biztosítása, valamint az előállított termény saját malmainkban történő feldolgozása. —Ön egyiptomi származású, és közel harminc éve él hazánk­ban. Mondana néhány szót ön­magáról?- A kairói mezőgazdasági egyetemen végeztem, doktori és professzori címet már Magyar- országon szereztem. Feleségem magyar, három unokám van. Édesapám a kairói egyetemen tanított, mint ahogy én is, a mai napig visszajárok oda oktatni. Egész famíliám a mezőgazdaságban dolgozott és dolgozik most is. Századelő a tanteremben A kenderesi iskolában Király Lászlóné tanítónő már harmadik éve oktat az értékközvetítő programmal. Ennek keretében van például néprajz, helytörté­net, helyismeret, és első osz­tályban - a tananyaghoz kap­csolódóan - gyűjtést is végez­nek diákjai a községben. Az így „összejött” anyagot a tanterem végében állították ki, s a gyere­kek közelről megismerkedhet­nek a régi szobai, konyhai fel­szerelésekkel. A padlásokról A gyerekek a gyűjtött régiségekkel előkerült a rokka, a mángorló, a mosóteknő, a köpülő, a 100 éves fa hintaló, a bölcső is. A népviseletbe öltöztetett asszony is az így gyűjtött kékfestő ruhát viseli. A gyerekek nagyon szeretnek ebben a sarokban dolgozni, vi­gyáznak a régi értékekre, s büszkék arra, hogy azt ők gyűj­tötték. A tanárnő szeretné to­vább bővíteni a gyűjteményt, aminek egyelőre a helyhiány vet gátat. Több eszközt örökbe kaptak, azokat használhatják is. A gyerekek a környezet- és vi­zuális kultúra tárgyon belül is nagyon jól tudják hasznosítani az itt tanultakat. Saját szőnyege­ikbe is beépítik a megismert motívumokat. Gyűjtik a népi szokásokat is, feldolgozzák, s beépítik műsoraikba (például kukoricafosztás, lakodalom). Nemrég készültek el a március 15-i ünnepi műsorral, melyet rövidesen a hagyományos mű­vészeti szemle követ. „Ez egy költséges szenvedély” A bélyeggyűjtők körét vezeti Gyárfás Kornél és egy szép Mabéosz-plakett Könyvelőből butikos A kenderesi bélyeggyűjtők körének vezetője Gyárfás Kor­nél, aki elmondta, hogy nemrég néhány fiatal összefogott, s lét­rehozta az Ifjúsági Bélyeg- gyűjtő Klubot. Ennek a felnőt­tek is nagyon örültek, szakmai tanácsokkal látják el őket. A felnőttek köre 1963-ban alakult. Az akkori tagok közül sajnos már néhányan meghal­tak, de Sziklai Istvánná, Tátrai József még ma is vonzódnak a szép bélyegekhez. Beszélgetőtársam elmondta, napjainkban költségesebb ez a szenvedély, megemelkedett a bélyegblokkok ára is. Valószínű ez az oka, hogy taglétszámuk az utóbbi időben visszaesett, mondván, első a kenyér, utána jöhet a hobbi. Az idős tagok alacsony nyugdíjukból nem tud­ják megvenni a bélyegeket. Összejöveteleiket a művelő­dési házban és Gyárfás Kornél lakásán tartják. Hogyan lett be­szélgetőtársam bélyeggyűjtő? Elmesélte, hogy édesapjától örökölte ezt a szenvedélyt, már gyermekkorában vonzották a bélyegek. Három évtizedes gyűjtéséből már több kiállítást is rendezett. Kedvencei a me­zőgazdasági témájú bélyegek, hiszen nyugdíjazásáig ő is ezen a területen dolgozott. Ezen bé­lyegeivel Nyíregyházán, Buda­pesten, sőt külföldön (Bulgáriá­ban, Csehszlovákiában) is részt vett kiállításokon, s mint mondja, több-kevesebb sikerrel szerepelt. Legközelebbi kiállí­tása májusban lesz egy országos megmérettetésen. Elmondta, családja segítette abban, hogy hódolhasson hobbijának. Gyűj­teményét most átrendezi. Mint minden gyűjtő, ő is levelez kül­földiekkel, akik elküldik neki az ott megjelent ritkaságokat. Egyébként már unokáit is „beol­totta” szenvedélyével, hiszen mind a négyen rakosgatják a bé­lyegeket, így az utánpótlás biz­tosítva van. Jön a tavasz; napjait a kert­ben tölti, hiszen itt az ideje a ve- teményezésnek, s fél szemmel figyelemmel kíséri a szakisko­lások kertjét is, hiszen ott van a háza előtt. Még sok bélyeget szeretne megszerezni, de ennek anyagi akadálya van. Vágyik például egy Lánchíd-blokkra. Reméli, hogy országos szer­vezetük, a most átalakult Ma- béosz másképp törődik majd a kis körökkel, s támogatja őket anyagilag is. A kenderesi Magdi divat- és ajándékbolt egyik tulajdonosa Pádár Magdolna, aki Jánvári László kunhegyesi vállalkozó­val nyitotta meg boltját 1994 januárjában. Évekig könyvelő volt a repülőgépes szolgálatnál, majd mikor az megszűnt, mun­kanélküli lett. Mikor a két év letelt, ott állt a nagy dilemma előtt, s a család, a barátok biztatására kezdtek a vállalkozásba - emlékezik visz- sza a kezdetekre. Az árubeszer­zésben eddig férjétől kapott se­gítséget. Most, hogy itt a tavasz, a férjnek - aki repülőgép-sze­relő - is elkezdődött a munka, így Magdira marad ez is. A hangulatos kis boltot egy tisza­füredi vállalkozótól bérlik, de távlati terveikben egy önálló bolt nyitása is szerepel. Felvet­ték a kapcsolatot a pénzverdé­vel is, így ezüstláncokat, gyűrű­ket is lehet kapni a női blúzok, gyermekruhák, bőrdíszművek, apróbb játékok mellett. Újdon­ságként e héttől könyveket is árulnak. Húszéves lánya most Budapesten dolgozik, de tudja, ha az ottani munka nem válna be, édesanyja butikjába bármi­kor visszajöhet. Fia most har­madikos Kisújszálláson, de a tanulás mellett ő is segít. Magdi elmondta, hogy a kezdeti nehéz vállalkozói lépések megtételé­hez maximális támogatást ka­pott a családjától, s jól jött az az anyagi segítség is, amit a mun­kaügyi központtól kapott. Pádár Magdolna Találkoznak A Kenderesi Kossuth La­jos Nyugdíjasklub március 18-án részt vesz a kunhe­gyesi nyugdíjas-találkozón, melyet a település várossá nyilvánításának ötödik év­fordulójára rendeznek. Vár a ház! A kendresi művelődési házban hétfőn, szerdán és pénteken zongoraoktatás van, melyet Forró István zongoratanár tart. A mozogni vágyó lá­nyok, asszonyok hétfőn és csütörtökön fél 7-től Ko­vács Mónika vezényletével szabadulhatnak meg feles­leges kilóiktól. A Kossuth Lajos Nyugdí­jasklub, melynek vezetője dr. Bakos Imréné, hétfőn­ként találkozik tagjaival. Ugyanitt próbál a Cuháné citerazenekar is, és szer­dánként a Vadvirág népdal­köré a színpad. Keddenként a gazdaköri rendezvényeken aktuális kérdésekkel foglalkoznak délután fél 7-től, míg 18 órától a kisújszállási és kar­cagi baptisták várják ima­körükre a helyieket. Gazdafórum Március 21-én gazdaköri fórum lesz, ahol meghívott előadó válaszol a feltett kérdésekre. Színház Március 29-én a Buda­pesti Gyermekszínház ven­dégjátékában fél 4-től a Te is tudod, én is tudom című darabot nézhetik meg az óvodások, iskolások. A je­gyek már kaphatók a műve­lődési házban. Fogadóóra A Lungo Drom helyi szervezetének képviselője, Baktai Kálmán kedden és csütörtökönként tart foga­dóórát, s válaszol a kérdé­sekre. Várják a tavaszt Kenderesen ottjártunkkor sütött a nap, s hirdette a kö­zelgő tavaszt. Az ABC előtt három fiatalember beszél­getését szakítottuk félbe, s azt kérdeztük tőlük, mit csi­nálnak, hol dolgoznak. A 21 éves Penti Zsolt Budapesten dolgozik a Köz­terület-fenntartó Vállalat­nál, most éppen táppénzen van, mert megsérült a keze - mondja. Nyolc általánost végzett, Pestre azért ment, mert apja is ott dolgozott, s a céghez egy barátja juttatta be. A fizetése bruttó 35 ezer forint. Most tervezi, hogy belép egy gmk-ba, így még számíthat olyan pluszpén­zekre is, amiből félre tud tenni majdani családjának. Penti József 23 évesen rokkantnyugdíjas, mert mint mondja, baj van a ge­rincével. Penti Attila mun­kanélküli, ő a jövedelem- pótló támogatásból él, melyből fizeti az OTP-t, s élettársával élnek a mara­dékból . . . Úgy sikerül eb­ből megélniük, hogy a szü­leiknél laknak, és segítséget kapnak tőlük. A rokkantnyugdíjas fia­talember is a családjával él, ő is szeretne dolgozni, de nem lehet - mondja. Életcéljuk nem hosszú távú. Házat nemigen tudnak venni. Zsolt - miután ő ke­res hármójuk közül -, kise­gíti rokonait, akik elmond­ták, szeretnek öltözködni, mert hát a lányok a szépen öltözött fiúkat kedvelik. Miután itt a tavasz, erre ál­dozni kell. Az oldalt írta Czikkely Anna és Daróczi Erzsébet A fotókat készítette: Korényi Éva

Next

/
Thumbnails
Contents